Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
falusi lóxsef „Aki megüti a jobb arcodat.. rr Jiztatás — magamnak Ha úgy érzed, hogy nincs tovább: egy maroknyi emberhinár le a mélybe: magához ránt; ha érzed: mohó mélységbe gyilkolják minden szavad' s tucatnyi idegszál-polip markolja majd a gyomrodat — ne lepődj meg! Inkább másodpercek alatt egyedül, egymagad éld át az ember szomorúan szép sorsát, de arcodat ne add: ne üssék meg másodszor is! Földmunkások. Lacza Márta grafikája (A Derkovits-ösztöndíjas művészek kiállításáról) Uj könyvekröl Rondó Lengyel Péter írásai nem mentek szenzációszámba ez- idáig. Legutóbbi műveit (Cseréptörés, Mellékszereplők), bar figyelemre méltó írói tefjeerfcmenyek, csendesen fogadta a kritika. Iga/., nincsenek mögötte izgalmas botrányok, félreértések becsal! előny-bokrai sem, csupán az írói teljesítmény s az írás öröme. Lengyel Péter leír és ábrázol, közöl és megmutat s úgy ábrázol, miként a fiatal írónemze- dékenek tagjai közül oly kevesen. Nyilván ezt értékelte a PEN, amikor a közép- és kelet-európai novella pályázaton díjazta A régi Francis Sott Fitzgeraldban című elbeszélését. Legújabb, de regebben írt —■ novelláit Rondó címmel a Szépirodalmi Kiadó adta közre. Lengyel Péter 1939-ben született. gyermekként élte át a háborút, kiskamaszként a 40-es eveket, az ötveneseket pedig mar érzékeidetöbben. Szamára s nemedéke számára is meghatározó élmény a gyerek-, a serdülőkor. A felszabadulást kővető esztendőkben nemcsak a Valahol Europa ban című filmből ismert kallódó gyermekhősök voltak, hanem bűnözőkké, gyilkosokká váló ‘„sakálok” is, a Kés bandája, ahogyan ő nevezi őket. Fantasztikus erejű elbeszélés a Rondó: egy fogatlan tengerész története, mit egy kubai késdobálóban ad elő íélrészegen az eppen ott tanító írónak. Történések, emberi sorsok, kegyetlenség és kiábrándultság, nagyot- mondás, tragédia s megbánás — nem keverednek, csupán jelen vannak, miként minden írásában, kimondva vagy kimondatlanul jelen van maga az író is-; nem azzal, hogy hősei mellé áll vagy ellentmond nekik, hanem ahogyan megismerésüket apró, de fontos megjegyzéseivel- elősegíti. Hősei a teljes életet keresik, nem az „úgynevezettet”, hanem a valódit, nem kötik őket régi normák. függetleneknek es felszabadultnak érzik magukat s megpróbálnak mindent „kiélvezni”, mit kalandos sorsuk elébük hoz. Elé- bük hoz, de csak megérinti őket, azonosulnak bizonyos modem vagy divatos életformákkal, életszemlélettel, de ez mégsem teljesen az övéké. A PEN által is díjazott novella egy élményekben gazdag olaszországi utazás , „körülmény-leírása”, a táborozás és visszatérés mint jelenség ábrázolása. Meríteni lehetne a kitárult s meg növekedett dimenzióid életből, a kalandokból, de Lengyel Péter szereplői az igazi elet mellett jóvátehetetlenül elmennek, még szű- kebb mikrokozmoszukat sem tudják a maguk képére megalkotni. Jó kötet Lengyel Péteré, az elbeszélés öröme mély gondolati tartalommal ötvöződik, kerülve minden tudálékosságot. A zt mondják a rossz nyelvek, hogy korunkban már nincsenek polihisztorok. Sokan vissza is sírják a sötét középkort, amikor még Mi- chelangelók, meg Danték születtek. Bezzeg ma .. . Ma legföljebb egy-egy szakbarbár látja meg időnként a környez etsze nnyezett napvilágot. És a nevek, a nevek! Ha meg lenne is benne valami szikrája a zseninek, hát lehet valaki üyen névvel polihisztor, mint mondjuk Kovács vagy Lakatos? Igenis, lehet. A polihiszto- ria legújabb kutatásai szerint lehet. Elsőként a század első felében említenek a feljegyzések egy iiakatos nevű gyermeket, aki féléves korában édesanyjától, akit feltehetően Lakatosáénak hívtak, ajándékba kapott egy csörgőt. Az anya muzikális lévén, esténként eolhárfa hangversennyel szórakoztatta gyermekét. A kisded nehány esten át csak hallgatott, aztán egy szép éjszakán intett az ő jó édesanyjának, hogy állítsa oda a hárfát fekvőhelye mellé, majd hevenyészett pólyájából elökotort egy vaskos kottacsomot. Kiterítette maga elé, s fújni kezdte a húrokat, akár a szél. Csodálatos hangzású fújását csörgőszóval kísérte. Az anya ettől előbb ámulatba, majd mély álomba zuhant. Látva ezt a gyermek, kibontotta pólyája kötőszalagjait, s le sem vetvén guminadrágját, a szomszédos erkély alá surrant, s mélabús amdalúziai dallamokkal puhítgatta a szépnek mondott Kovácsné szívét. Alig telt el háromnegyed év, s Kovácsék terven felüli gyermekáldásban részesültek. Arról nem szól a fáma, hogy közben Lakatos és Kovács úr a napi sajtó kacsáit kergette-é vagy az egyik közeli kisvendéglőben szivaroztak. Sajnos, a csodalatos szerenádról sem készült lemezfelvétel. T. Ágoston László A zseni Más forrásokból. értesültünk egy irodalmi zseniről, egy igazi csodagyerekről. Történt volt egyszer, hogy egy Lakatos nevű hároméves gyermek édesatyjával meglátogatta annak író barátját. Beszélgetés közben megemlítette a jeles férfiú, hogy most éppen egy történelmi nagyregényen dolgozik. Az ókori Rómában és Attila hun birodalmában játszódik a cselekmény, de a tizedik oldalnál megakadt, mert nem ismeri eléggé a kort. „Ó” mondta erre a gyermek, s nyílt tekintetét atyjára vetve papírt és írószert kért, hogy elfoglalhassa magát, míg a felnőttek megbeszélik érdektelen, gyerekes gondjaikat. Mire felfigyeltek rá, 3256 oldalt telerajzolt a gyermek, s bejelentette, hogy nagyregényt ír Rómáról és Attila hun birodalmáról. Csupán azért irta képregénynek, mert nem ismerte még a betűket. A történettudomány azóta is alapvető forrásmunkának tartja ezt a hogyishívják című könyvet. Feljegyezték még, hogy miután a gyermek iskolába került, s megtanulta a betűvetést, két szót írt csupán a ház falára: „hűje kovács!” Az Est Lapok egyik decemberi száma szenzációként számolt be a tehetségtelen festők ligeti kiállításáról. Ennek egyik érdekessége volt, hogy egyes szemétre való alkotások ott, a helyszínen készültek. A lap munkatársa is éppen arra settenkedett, amikor egy Lakatos nevű pelyhedző állú ifjonc kivette az ecsetet és a palettát a legtehetségtelenebb antitalentum kezéből, s annak harsány tiltakozása ellenére lemeszelte az egészet, és csak úgy kedvtelésből elkezdte pingálni a telemért. Mire megérkeztek a rendőrök, hogy eltávolítsák a betolakodót, éppen el is készült a portré, Ki is akartak dobni, de véletlenül arra sétált a Louvre igazgatója, s egy milliárd dollárért megvette a képet. Az ifjú ember mosolyogva ajánlotta fel az összeget az elaggott Kovácsnék megsegítésére, es soha többé nem fogott ecsetet a kezébe. Fájdalom a kutatók ezután szem eiői tévesztették, feltehetően egy híd alá ment aludni, mások szerint levesért ment a szegények konyhájára. Élete alkonyán, miután már nagyon húzta a csúza, felajánlotta , szolgálatait a Szétszedem-összerakom Műveknek. Fel is vették műszaki rajzolónak, ugyanis erről volt pecséttel ellátott állami iskolai bizonyítványa. Egy alkalommal elvesztette a skiccet, s fejből rajzolta meg a gép alkatrészeit. Amikor véletlenül annak alapján készült el a szerkentyű, kiderült, hogy világszabadalom is lehet. Lett is, a főmérnök nevén. Feldühödött erre, s meghirdette a „fúrd a főnököt!” mozgalmat. Szó. ami szó, ezt is jól csinálta. Felterjesztették az eisőosztályú becsületrendre, és kinevezték főosztályvezetőnek. Erre nem számított... Ennek már több mint öt éve. Azóta csak telefonon tárgyal a beosztottaival, kitiltotta a gyárból a fúrógépeket, és lecsavaroztatta a padlóhoz a karosszékét, nehogy — egy óvatlan pillanatban kihúzza alóla valaki. T egnap temették, az utolsó polihisztort, a nagy zsenit. Ügy temették el. mint a régi barbár királyokat. Igaz, őt nem lóháton, hanem a hozzánőtt székeve] és íróasztalával. Mozgó képzőművészeti alkotások Beszélgetés Koós Iván bábtervezővel Gyermekkori vágyakat, a fantáziában kiteljesedő álmokat, képzelet szülte alakokat keltenek életre a bábok. Ember-, állatformát ölthetnek, ezáltal cselekvésre kész figurákká válhatnak, megszemélyesíthetik a világot, hihetővé tehetik a mesét, megmozgathatják az érzelmeket. Lehetnek az önkifejezés és a művészetek befogadására nevelés eszközei. A bábművészet létjogosultságáról, a művészeteknek erről a sajátos, ám ma már önálló ágáról beszélgettünk Koós Iván Érdemes művésszel, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas bab- és díszlettervezőjével. — Véleménye szerint a bábművészet megtalal- ta-e helyét Magyarországon? — Sok jelből arra lehet következtetni, hogy igen, hiszen elnyerte a nagyközönség szimpátiáját. Ma már ott tartunk, hogy az Állami Bábszínház Budapesten és szerte az országban évente másfél millió néző számára tartja előadásait. Igen sok gyerek bábozik, és nagyon aktív, jó színvonalú az amatőrmozgalom is. — Mégsvncs eteg bábelőadás ... — Sajnos, most éppen az a legnagyobb probléma, hogy az igény nagyobb, mint amit ki tudunk elégíteni. Egyre több előadásra lenne szükség, de technikai okok miatt egyelőre semmi változásra nincs remény. Pedig rendkívül fontosak a bábelőadások, és nemcsak az esztétikai, hanem az erkölcsi nevelés szempontjából is rendkívüli hatásuk lehet. Ebben a műfajban ugyanis komplex formában minden együtt van: színház, zene, irodalom, látvány ... — Az óvodában és az általános iskolában szinten lényeges „szemléltetőeszköz” a báb. Vannak lelkes pedagógusok, akik a gyerekek sikerélményét éppen az együtt bábozás segítségével érik el. De vajon ők milyen színvonalat képviselnek? — Csak különböző fesztiválokon, seregszemléken találkozom bábozó pedagógusokkal, és az a tapasztalatom, jó színvonalúak ezek a bábos foglalkozások. Állandóan folyik a képzés a Népművelési Intézet tanfolyamain, es az óvónőképzőkben is foglalkoznak habozással. Bencze József Anyám ANYÁM, te kapanyélből fakadt rózsa, hajnalok verejtéke hulljon arcodra. Néma lett nyári szalma-hangod; cirógat, hálálkodik néked a tűz. Öklödtől a kenyerkovász is regen néma, üres a hosszú pad; te ülsz oda néha. Radmosolyogják hálájukat az éhek, melyeket te csitítottái el. Szived volt az étel. TE RUHÁINKAT ÖRÖKKÉ FOLTOZÓ, varrótűt kórházba is elhordozó. Teknoben fuldoklik lepedőd, ingem kimosni többé nincs erőd. Elhagylak örökké, mikor szerethetnélek, én, késő embriód, csak váciadul élek. SZOMORÚSÁG MADONNÁJA A KÉPED. Félek, befogad a föld, s magot nem fogansz — értem!.,. Restár Sándor ÉRINTÉSEK a buszok halálra gázolták a hajnalt egy lány sírt és azt mondta — tatán gondolataim táncra perdültek a ködben lyukas zsebeimből kihullott a ve« Így remélhetjük, hogy tovább folytatódnak a kísérletek a báb felhasználására az oktató- és nevelőmunkában. Korszerűségét és jelentőségét az is bizonyítja, hogy fejleszti a gyerekek kreativitását, hiszen a bábok létrehozásában maguk is reszt vesznek. — Ügy tűnik, amint véget ér a gyermekkor, a színházat szerető fiatalok — később felnőttek — már nem látogatnak bábelőadásokat, annak ellenére, hogy valamikor élvezték, örömet nyújtott számukra. Miért alakul ez igy? — A 13—18 év közötti fiatalok valóban távol tartják magukat a bábelőadás soktól, ám később újra szívesen ülnek be a bábszínházba. A felnőtt néző ugyanis tudatosan választja ezt a műfajt, mivel tudja, hogy ez más, mmi a színház . .. Sajátos a műsor, ahoi a tárgyak jelentenek embereket, melyekkel emberi sorsokat játszanak el a paraván mögött álló színészek. Sikerük van fetnött- előadásainknak is, sok ezren nézték a Petruskát vagy a Csodálatos mandarint. Nálunk tehát egy sajátos érdeklődésnek megfelelő sm«- házaí találhat a közönség. — Beszéljünk röviden műhelytitkokról is. Koós Iván például hogyan, milyen folyamaton keresztül jut el a darab elolvasásától a látvány megvalósításáig? — A bábszínházban a figurák és díszletek valamilyen anyagból létrehozott tárgyalj Segítségükkel tulajdonképpen olyan kompozí- ciót kell a színpadra vinni, amelynek alapvető inspirációja maga a mű. Mivel nagy szerepe van a vizua- litásnak, a látványnak, ez mozgó képzőművészeti alkotásnak is felfogható. A tervezés állapotában valamiféle vízió, elképzelés alakul ki, a lényeg azonban az, hogy bár . minden előadás másként születik, de az egész színpadkép hangulatát kell a maga egysegében elképzelnem. — S a figurák? — A karaktert a szerep hozza magával. Ennek figyelem bevetel evei kell a figurát megalkotni, annak egesz habitusát, megteremteni formában, színben, anyagban, arokifejezesben és így tovább. A mozgást majd ugyan hozzáteszik, de el kell képzelnem nekem is, hiszen a formai karakter és a mozgás között nem lehet eltérés. A bábjáték nagyon személyes művészet. Ugyanúgy. mint a képzőművészét más ágában, itt is találkozni az alkotó stílusjegyeivel. Engem például mar föisieo- lás koromban érdekelt, s később megtaláltam mint képzőművészét! kifejezésmódot a magam számara. — S ha arra gondol, hogy alkotásai nem maradandók? — Nem zavar, hogy csak egy adott pillanatban érvényesülnek, hiszen a kiállítótermekben is lebet múlandó tárgyakat találni. S hogy nem maradandók? Aa élmény, amit adnak, maradandóvá válik a nézőkbe«. De azt is hozzáteszem, hogy vannak előadásaink, melyeket közel 20 éve játszóink, s még mindig az egykori frisseségükben hatnak. Kell énnél tx>bb egy babterwzo- nekí? Serf őzé Sarolta Görög táj. Bényi bássló
