Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

fl Francia Köztársasáa elnöke Budapestre érkezett Kádár János pohárköszöntője let- és Nyugat-Európa, Ke­let és Nyugat találkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Excellencies uram! Hölgyeim és uraim! Barátaink! Elv társak! Szívből, régi ismerősként koszöntöm Francois 'Mitterrand urat, a francia köztársaság elnökét. Köszön­tőm minden francia vendé­günket^ Megtiszteltetés szá­munkra, hogy a Francia - Köztársaság elnöke ellátoga­tott Magyarországra. önök szívesen látott vendégeink, s legfőbb kívánságunk, hogy érezzék jól magukat nálunk. Ennél az asztalnál két nép képviselői találkoznak. Mi jól ismerjük a francia nép dicső történelmét, amely az emberiség számára is so­kat jelentett. A nagy fran­cia forradalom eszméi hoz­zánk is eljutottak, élénk szellemi kapcsolat volt a magyar és a francia prog­resszió között. A magyar nép legjobbjai — Batsányi Janos szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor m* este a Kossuth téren a Mar­séi liaise-1 hallottam, eszem­be jutott, hogy munkásmoz­galmunk saját nemzeti himnuszunkon kívül jól is­merte a Marseillaise-t is. Is­merjük a francia nép hősies harcát a porosz militariz- mua és a Hitler-fasizmus ellen. Tudjuk azt is, hogy Franciaország ma is az eu­rópai és a világpolitika je­lentős tényezője. Ma is pozitív várakozással tekintünk Franciaországra, közvéleményünkben, • né­pünkben mély rokonszenv él Franciaország és a fran­cia nép iránt Mi — „a másik tél” — egy kisebb lélekszámú nem­zetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer eve él itt a Duna és a Ti­sza partján, s az utóbbi év­tizedekben új országot, új társadalmat épít: a szocia­lizmust. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatokon kí­vül sok minden más is ösz- szekót-i népeinket. Államkö­zi kapcsolatair>k a történe­lem .során nem egyszer bo­nyolultak voltak, most még­is örömmel x állapíthatom meg. hogy a két ország és a két nép kapcsolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különböző társadal­mi rendszerű országban él­nek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, mégis úgy gondoljuk, hogy vannak közös érdekeink: mindenekelőtt az, hogy mindkét nép békében akar élni és bekében szeretné él­vezni munkájának gyümöl­csét. Gazdasági kapcsolataink volumene még nem nagy, de azért, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi öt évben külke­reskedelmi forgalmunk meg­kétszereződött, Kapcsolata­ink kiterjednek az élet úgy­szólván minden területére, beleértve ebbe a lakosság .közvetlen kapcsolatait is- Meggyőződésein, hogy az ön látogatása még nagyobb lendületet adhat a magyar- francia kapcsolatok fejlödé- sénc k Az ön látogatása, Elnök Űr, kiemelkedő jelentőségű a magyar—francia kapcsola­tok történetében, hiszen francia államfő első ízben jár Magyarországon. A je­lenlegi bonyolult világpoli­tikai helyzetben ez a látoga­tás — véleményem szerint — nemcsak a kétoldalú kapcso­latok szempontjából jelentős. A nemzetközi politikában nía különböző törekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverkezé­si hullámot, gazdasági boj­kottot, sőt akár kereskedel­mi háborút is hozhatnak. Természetesen vannak pozi­tív erők is, amelyek a fe­szültség csökkentésére, a fegyverkezési verseny meg­SOM NEPL iMÖGYI PLAP fékezésére, a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok közötti normális kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére törekszenek. Az emberiség többsége Európában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelkiismere­tes és felelős politikusok­nak, akik jelentős befolyás­sal bírnak országaik életére, bármilyen társadalmi rend­szerű országban dolgoznak, az a kötelességük, hogy né­pük óhaját és akaratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársa­ság kormánya és népe — ha lehet — két kézzel szavaz a békére és az enyhülésre. Szövetségeseinknek hű szö­vetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi hely­zetben, még ha fontos kér­désekben véleményeltérések is vannak, nagy a jelentősé­ge a kapcsolatok fenntartá­sának, a találkozóknak, a tárgyalásoknak, a* eszme­cseréknek, amelyek meg­könnyítik, hogy jobban megértsük egymást és meg­találjuk egymás érdekeit, figyelembe véve a közös találkozási pontokat A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés, a Fran­cia Köztársaság a NATO tagállama. Ebből követke­zik, hogy az Ön magyaror­szági látogatásának a kétol­dalú kapcsolatokon túlme­nő jelentősége van- Mi, magyarok azt valljuk: közös célunknak kell tekintenünk, hogy nagyobb, szilárdabb nemzetközi biztonságot te­remtsünk a fegyverzet ala­csonyabb szintjén. Ma reá­lisan ezt a pélt lehet kitűz­ni. A gyümölcsöző, közös érdekeknek megfelelő, széles körű kapcsolatoknak va­gyunk hívei. ‘ Meggyőződé­sünk, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Az ön magyarországi látogatása — bárhogy nézzük — Ke­Mitterrand urat, a Francia Köztársaság tisztelt elnökét régebbről ismerem. Nem először találkozunk, s töb­bi francia vendégünk között is vannak, akiket nem először látunk. Az Elnök Ürral való korábbi talál­kozóimról és tárgyalásaim­ról — jómagam erről szól­hatok — elmondhatom, hogy kellemesek az emlékeim: nyíltan, érdemileg. baráti légkörben, hasznosan tud­tunk beszélgetni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk foly­tatni- Arra törekszünk, hogy vendégeink belepillant­hassanak népünk életébe, találkozhassanak a magyar társadalom különböző kép­viselőivel­Befejezésül Kádár János Francois Mitterrand és va­lamennyi francia vendég egészségére, a nagy francia népre, a két nép barátságá­ra emelte poharát. Mitterrand pohárköszöntője Tiszteit Első Titkár Űr! Tisztelt Elnök Űr! Hölgyeim és uraim! Köszönöm Első Titkár Űr szavait. Mélyen átérzem an­nak a kiváltságos helyzet­nek a jelentőségét, hogy itt vagyok Budapesten, Európa szívében, és hivatalban lévő francia államfőiként először léphettem magyar földre. Óh Európa hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az önök nagy költője, 'József Attila. Európa kel része kö­zött valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Már­pedig mi egy közös történe­lem, kultúra és civilizáció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok nagy jelentősé­get magyarországi látogatá­somnak. A franciák emlékeznek arra, hogy francia pápa küldte a koronáit István ki­rálynak, Anjouk uralkodtak Magyarországon, s a keresz­ténység, a reformkor, az en- ciklopédisták, a szabadság­harcosok mind-mi-nd szoros szálakkal fűzték össze népe­inket. Szent István es IX. Lajos egyaránt megalapoz­ták nemzeteink jövőjét. De ez Európa két távoli részén élő és sok tekintetben kü­lönböző Magyarország és Franciaország mégsem lé­pett elég szoros kapcsolatba egymással, s voltak ‘ idők, amikor viszonyunkat a szembenállás jellemezte. De beszéljünk inkább - a máról és a holnapról. A kedves meghívásnak azzal a szándékkal tettem eleget, hogy viszontlássam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az eredeti és bátor nemzettel, amely történelme során oly sokszor helytállt, hogy megismerjem azt az államot, amely az adott he­lyen és feltételek között sza­vát hallatva megbecsülést vívott ki magának, önnel, Első Titkár Űr, most har­madszor találkozom és mun­kásságának értelmét világo­san látom. . Mint ön is emlékeztetett rá, hogy utazásomra olyan időpontban került sor, ami­kor a világ állapota es a vezető hala Invak közötti kapcsolatok helyzete súlyos aggodalomra ad okot. Több alkalommal is módomban állt kifejteni ' Franciaország álláspontját. Ez természete­sen eltér az önökétől, hi­szen Önök is mindenek­előtt — s ki tenne ezért szemrehányást — saját nem­zetük és szövetségeseik ér­dekeit tartják szem előtt. Mi is hasonló elvekből indu­lunk ki,' de a kor parancsa önöktől és tőlünk is azt kö­veteli, hogy keressük, mi­ként tudnánk fokozatosan, de minél hamarabb hasonló nézőpontból szemlélni a vi­lágot. Franciaország sajnálattal állapította meg, hogy a fo­lyamat, amelyet egy elfoga­dott kifejezéssel enyhülés­nek neveznek, kán szenve­dett Teljes mértékben érté­kelem azokat a jelentős elő­nyöket, amelyekkel az eny­hülés sok ország számára jgrt Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jól isiherem a németeket es megértem az önök törekvé­seit is. Ki ne óhajtaná, hogy azok az egyensúlyi feltételek, amelyek lehetővé tették a tényleges egymás mellett élés gyakorlati meg­valósulását, ismét érvénye­süljenek. Erre van szükségé. Európának, amelyben önök­nek és nekünk — másokkal együtt — lényeges szerepet kell betöltenünk. Franciaország ezen mun­kálkodik. Nem enged szi­lárdságából, ha törvényes érdekeiről van szó, ha ve­szélybe kerül a népek joga, hogy maguk rendelkezzenek sorsuk felett, ha sérelem éri az emberi jogokat, de nyi­tott minden igazi párbe­széd előtt. Ragaszkodunk az egyensúly megőrzéséhez. mert tudjuk, hogy annak legkisebb megbomlása is háborúhoz vezethet. Le kell tehát mondani minden ural­mi törekvésről, el kell uta­sítani, hogy bárki is erővel lépjen lel másokkal szem­ben. S ez a szabály min­denkire érvényes. Ne legyen sem kereskedelmi, sem kul­turális háború, nem akarunk semmiféle háborút- A mai feszült helyzetben meg kell őriznünk mind­azt, amit elértünk. Mind­egyikünk a maga szövetsé­gi rendszerében védelmezze a világpolitikai egyensúlyt. Kerüljük el, hogy azon a kis földrészen, amelyen élünk, túl sok fegyver hal­mozódjék fel. Kerüljük el a mások belügyelbe való be­avatkozást. Ismerjük a leg­utóbbi világháború után ki­alakult realitásokat és ter­mészetes, hogy valamennyi európai nép önmegvalósí­tásra törekszik. Eközben azonban szem előtt kell tar­tani, hogy ne tépjék 'szét azt, aminek egysége fontos és ne siettessenek olyan eseményeket, amelyeket kézben kell tartaná Az érdekeli érdeke Európa békéje Ml ragaszkodunk a mad­ridi' konferencia folytatásá­hoz, s ahhozj hogy sikeresen fejeződjék be. Nem mintha nem lennének szigorú ész­revételeink bizonyos maga­tartásbeli megnyilvánulások­ról, de ha azt akarjuk, hogy a helsinki tanácskozást kö­vető értekezletek sikerrel járjanak, akkor először a helsinki záróokmányban foglaltaknak a megvalósítá­sát kelj elérnünk. A csórna gok egy részét nem szabad útiköz ben elve­szítenünk, különösen, ha ezekben az emberi szabad­ság értékei rejlenek. Ügy véljük, hogy a madridi ta­nácskozás pótolhatatlan Eu­rópa számára, mert egyike azoknak a ritka helyeknek, ahol mindenki találkozik. Élénken helyeseltük — akárcsak önök — a két je­lentős genfi tárgyalás meg­kezdését, vagy ha úgy tet­szik, felújítását. Az az óha­junk, hogy a tárgyalásokat komoly szándékkal folytatva sikerre vigyék. Ez mindkét fél érdeke, s a miénk is. A szükségletek és a törek­vések e találkozása széles alapot nyújt a nemzetek, s a mi népeink közötti igazi politikai párbeszédre- Fran­ciaország világosan szokta kifejezni magát. Most is egyértelműen szeretném ki­jelenteni : Franciaország azt óhajtja, hogy a párbe­széd legyőzze az ellentete­ket. Ez a párbeszéd nyílt szókimondást feltételez, be­leértve azt is, hogy minden­ki' tegyen eleget az emberi szabadság a nemzeti füg­getlenség és a béke elsőren­dű követelményeinek, A bé­ke veszélyben lehet, és ve­szélyben van, ha a világ , stratégiai színterén, vagy akár csak Európában tartó­san felborul az egyensúly, kiváltképpen a fegyverzetek területén. Magyarországi látogatá­somról szólva el szeretném mondani, hogy kíséretemben van a francia kormány négy jeles tagja, két kiváló par­lamenti képviselő: a fran­cia—magyar baráti csopor­tok vezetői, az irodalmi, a tudományos és a diplomáciai élet számos személyisége. Igaza volt, Első Titkár Űri amikor azt hangoztatta, hogy ez a látogatás is bizonyítja készségünket az önök orszá­gával folytatott párbeszédre. Magyarország — úgy véljük — természetes törekvéseinél fogva nyitott erre a dialó­gusra. Remélem, hogy- nem f az egyedüli ilyen kelet-euró­pai ország de valameüvű?:­kel meg kellett kezdeni a látogatások sorát. Azt hi­szem. hogy ez vol t a jobb megértéshez vezető legrövi­debb út Tisztelt Első Titkár Űri Hölgyeim és uraim! Szeretnék néhány szó* szólni kétoldalú kapcsolata­inkról is. Ezek fejlesztésére törekszünk, hogy rendszere­sebbek és gyümölcsözőbbek legyenek a kulturális csere- kapcsolatok, egymás' nyelvé­nek oktatása A magas szín­vonalú fordítások révén jól ismerjük Magyarország je­lentős hoizzájárulását a mo­dem kultúrához. Találko­zom néhány, híres írójukkal, akiknek nevét határaikon túl is ismerik. Meg kell sok­szorozni az üzleti kapcsola­tokat, az ipari együttműkö­dést, a közös kutatásokat, vagyis ' minden területen együttes erővel előre kell lépnünk. Ezt hazatérve én is figyelemmel fogom kísér­ni. Országaink között má r több éve tart ez a kapcso­latépítés. Mégis van hol elő­relépnünk, nem lesz nehéz megtalálni ezeket a terüle­teket. Közöttünk igaz.i, de kissé elszenderült barátság van. Minden arra ösztönöz te­hát bennünket, hogy szoros kapcsolatok épüljenek ki a belső szervezetét nyugodtan, folyamatosan fejlesztő Ma­gyarország és Franciaország között, amelynek kormánya megvalósítja a népe által óhajtott változásokat. Erről beszélünk majd a következő két napon sorra kerülő tár­gyalásokon. Meg kell vizs­gálnunk, hogy a múltban mi akadályozta szándékaink sikerre vitelét, hogy a jö­vőben leküzdjük az akadá­lyokat . Még egyszer megköszö­nöm a meghívást, amely le­hetővé tette ezt a látogatást. Kívánom, hogy tárgyalása­ink, kapcsolataink fejleszté­sének újabb kiindulópontjait alkossák. Élve a tömegtájé­koztatási eszközök adta le­hetőségekkel, ki szeretném fejezni a Francia Köztársa­ság elnökének nagyrabecsü­lését a magyar nép iránt Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy ma ennek a népnek a vendége ’lehetek. Végezetül Francois Mitter­rand Kádár János, Losonczi Pál, a jelenlévők egészségé­re, a magyar népre, Ma­gyarország jövőjére emelte poharát Évezred viharait kiálló népünk a századok során nyitott szivt'el és lélekkel fogadta be mindazt a jót és szépet, amit a történelem és a kultúra keletről és nyu­gatról kínált. Már az állam­alapító István király utódai, a 12—13. században bőkezű vendéglátásban részesítettek b urgundíai építőmestereket; pazar alkotásuk csodájára járunk ma is Jakon, Lé- bényszentmiklóson, Z sámbé- kon. Az évszázadok után a magyar—francia kapcsolatok e napokban — úgy tűnik — magasabb, uj szakaszukba lépnek: Hazánkban üdvö­zöljük az első francia ál­lamfőt. aki meghívásunkra hozzánk érkezett. Látoga­tásának előzményei termé­szetesen nem csak a rég­múltban gyökereznek. A második világháború vérzi­vatarára sok száz francia úgy emlékszik, hogy megle­het. népünk vendégszerete­tének köszönheti életét. A vihar múltán egy évvel új­ra éledtek a francia—ma­gyar diplomáciai kapcsola­tok. majd — a hidegháború felszámolásának jegyében — a hatvanas és a hetvenes években a két ország mi­niszterei. később a kormány­fők ellátogattak egymáshoz. Kedves vendégünk, Francois Mitterrand, még mint a Francia Szocialista Párt el­ső titkára, maga is erősitet- te ezt a törekvést, midőn 1976-ban Budapesten járt. A Mitterrand e*y érvel mfétü győzelmet ünnepük. magyar—francia eszmecsere hamarosan Párizsban foly­tatódott, amikor Kádár Já­nos látogatott oda. Ezer évre, s az utóbbi év­tizedekre hivatkoztunk. Am ez idő alatt sem Magyaror­szág, sem Franciaország nem élt vákuumban. S bár a szellem, a humánum, a ha­ladás csúcsain legjobbjaink mindenkor találkozhattak, szót érthettek és szellemi szinkronban lehettek — mindkét ország útját, fejlő­dését, sikereit és kudarcait sok-sok adottság, a történe­lem, a környezet határozta meg. A két ország jelenleg is más-más társadalmi vi­lágrendhez tartozik. Mégis, érdekeik egy része — s min­den bizonnyal az érdekek érdeke: Európa sorsa, jövő­je, békéje — tökéletesen egybeesik. Így igaz ez akkor is, ha egy kis ország és egy nagy- \ hatalom találkozójáról van szó. Az életnek, a diplomá­ciának. a gazdálkodásnak, a művelődésnek nem egy te­rülete létezik, ahol ugyan megnyilvánult bizonyos — megszüntethető — asszi­metria, de ahol eddig is szót érthettünk, ahol közeledhe­tünk egymáshoz, ahol’ együttműködhetünk. A Szaj­na partjáról a Duna partjá­ra érkezett vendégnek, csak­úgy mint házigazdáinak, minden bizonnyal közös szándékuk ez az együttmű­ködés, amiben csak lehet, közös hazánk, Európa, s benne Magyarország és Franciaország népe, gazda­saga, kultúrája javára. F. A.

Next

/
Thumbnails
Contents