Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

i Emelt fővel Emelt fővel búcsúzhatott Eszak-lrország válogatottja Hispániától, hiszen Hamilto- nék mindössze egy alkalom­mal szenvedtek vereséget ötször 90 percnyi mundial- fellépésük során. — Én arra vagyok külö­nösen büszke — mondta Billy Bingham, a szigetor­szágiak szakvezetője —, hogy a spanyolországi sze­replés jogáért vívott talál­kozókat, selejtezőket is ide­számítva, tizenhárom talál­kozón mindössze három al­kalommal kaptunk ki. Ez önmagáért beszél. Észak-Ír­ország olyan ország, mely­ben nagyon korlátozott a te­hetségek száma. Martin O’Neill, a csapat­kapitány viszont roppant dühös volt: — A meccs előtt mond­tam a fiatalabbaknak, hogy eppen 24 éve vertek meg minket a franciák a svédor­szági vb-n. Felhívtam fi­gyelmüket: Itt van az alka­lom, hogy visszavágjunk... Hiába, ez a feladat megha­ladta erőnket. Számos értékelő azt eme­li ki. hogy a jobb állóké­pesség döntött a franciák javára. ..Lefutották” az észak-íreket, akik tulajdon­képpen igazi értelemben vett csatársor nélkül futballoz­tak. Nagyon erős védelem­ből és középpályából indul­tak ki, és gólokat lőve ér­ték el céljukat. Most a rob­banékony Rocheteau-ék el­len ez a taktika mitsem ért, mert eltűnt a gyorsaság az eszak-ír lábakból. Bingham készséggel vála­szolt arra a kérdésre is, hogy ki volt a legkiemelke­dőbb játékos csapatából: — Egyértelműen Jimmy Nicholl, a Toronto Blizzards- ból. Különösen a spanyolok elleni 1:0-nál művelt olyan dolgokat a védelem meg­Nincs telitalálat A 27. játékhét nyertes szelvénye: 1, 2, 1, 2, 2, x, 1, 2, 1, 1, 1, x, 2 + X. Egy fogadó ért el 13 talá­latot. Nyereménye 1 545 011 forint. A 12-esek 4791, a ll­esek 266, a 10-esek 50 fo­rintot fizetnek. * távoztak szervezésének fontos terüle­tén. amire szerintem labda­rúgósportunk történetében nem volt még példa. Bingham-ről sokan híresz- telik, hogy most válogathat­na a jobbnál jobb, zsíro­sabbnál zsírosabb szerződé­sek között! — Így van. Néhány brit első osztályú klub képvise­lője megkeresett, de el is utasítottam mindet. Mara­dok. Szerződésem 1984 vé­géig köt a nemzeti váloga­totthoz. Sikerült eddigi ténykedésem során olyan őszinte. baráti hangulatot kiépítenem a szövetség ve­zetése és a világ minden részében játszó válogatott kerettagok között, ami nél­kül nem juthattunk volna Spanyolországba és a vb-n a legjobb tizenkettő közé. Az észak-ír szövetség a mundialról 1 millió dollá­ros haszonnal távozhatott, a játékosok pedig összesen 350 ezer dollárt kapnak majd. (Ismeretes, hogy a keretta­gok ezt az utóbbi, összeget 22 egyenlő részre osztják majd szét.) Joggal örvendezett vasár­nap késő este a lengyel vá­logatott, hiszen győzelemmel felérő döntetlenjével vissza­vágott a legutóbbi 4:l-es volgográdi vereségért a szovjet együttesnek. A 0:0 a négy közé jutást jelentette a piros-fehéreknek, s termé­szetesen azonnal az került a beszélgetések középpontjá­ba: hogyan tovább? Boniek, aki megkapta má­sodik sárga lapját a mun- dialon, s emiatt nem lehet ott a fontos elődöntőn: — Nagy öröm, hogy csa­patunk továbbra is veret­len, mehet tovább az úton, s már elérte azt, amit ter­vezett Hogy megismétel­jük-e az 1974-es bronzér­met ? Fogas kérdés. Anton Piechniczek: . A csoportselejtezőkben egyszer már találkoztunk Olaszor­szággal, s meg kell monda­nom, nem éppen kellemes ellenfelek. Az az igazság, hogy akkor közelebb álltak a győzelemhez. Arra a kérdésre, hogy az elődöntőben mekkora hát­Wimbledon bajnoka Jimmy Connors Boldog csatakiáltással ugrik a magasba az amerikai Jimmy Connors Wimbledon­ban. miután több órás küz­delemben a döntőben győ­zelmet aratott McF.nroe el­len ránvt jelent majd Boniek hiánya, Piechniczek ezt vá­laszolta : — Mindenki tudja, hogy ő a karmesterünk . .. Mit remél az elődöntőben? — Most még hadd ne nyi­latkozzam. Annyi bizonyos, hogy a csapat a Szovjetunió ellen közel állt a győzelem­hez. nekünk voltak tisztább lehetőségeink, örülök, hogy egy igen fegyelmezett csa­pat jutott be a négy közé. Ez egv érettségink volt, s jól vizsgázott a csapat. A másik oldalon letörtség érződött. Konsztantyin Besz- kov, a szovjet együttes szak­vezetője szerint egyik csa­pat sem lehet büszke va­sárnap esti teljesítményére. — Az az igazság, hogy legalább a harmadik hely megszerzésében reményked­tünk. A lengyel vedelem kiválóan működött, becsap­ta előttünk az ajtót. De azt mindjárt hadd tegyem hoz­zá: Középpályásaink rend­kívül gyenge napot fogtak ki, nem adtak kellő segítsé­get a két éknek, Sengelijá- nak és Blohinnak. inkább Brazília BÁRÁNY TAMAS A FESZEK /MELEGE De nem. Mégis van isten, legalábbis egyelőre! Nem apja áll az ajtóban — aki­vel már csak azért is kínos lesz találkoznia, mert vagy három hónapja nem beszél­tek egymással! — hanem Gitta, Fülöp Géza titkárnő­je, a gyárból. Hát ezt ki hívta?! — Jó estét, Tiborka — li­hegi az asszony, és nyorna- kodik be az ajtón. — Bo­csánat! Elnézést, hogy hí­vatlanul . .. De okvetlenül beszélnem kell Fülöp igaz­gató úrral! — És mint egy tank. indul befelé. Közben kinyitja a táskáját, előhúz egy négyrét hajtogatott pa­pírlapot, és fennen lobog­tatja. — Ezt kell átadnom neki I Katalin alig tudja leplez­ni döbbenetét. — Jó estet. Gittuska ... — Arca, mint aki vackorba harapott. — Minek köszön­hetjük a szerencsét? A papírlap, mint valami csapatzászló, újra fellobog. — Fülöp igazgató urat. ke­resem ! Pá. Katalin kedves! — Nincs még itt, Gittus­ka. — Mert az íróasztalán fe­lejtette a ma esti tinneoi beszédét . . Ezt hoztam utá­na . — Most pillant!« meg Szász Bálintot, csupa-merö szívélyesség az arca. — Jó estét, igazgató úr! De hát csoda, tessék mondani? — Micsoda, Gittuska? — kérdi meglepve Szász. — Hogy mindent elhagy, el felej t szegény főnököm ?! Hát persze, mikor folyton rohan szegény! — A papi­rost Tibor felé nyújtja. — Majd adja át neki, jó? És én már itt se vagyok! — Ugyan, Gittuska •— szól Kata kényszeredetten; ám a háziasszony végre is háziasszony! —, csak nem rohansz el? Ha már ide kel­lett fáradnod . .. Gitta odahajol Kata fülé­hez. — Nem volt fáradság, szívem. Gondoltam, egyene­sen szerencse, hogy így tör­tént, legalább megnézhetem az ünneplő társaságot ... Ügy imádom az ilyesmit! — S ezt már súgva: — És Réz Ernő? — Ö is jön — biccent Kata. — Addig is igyál valamit! t;bori;ám! Üi ven­dég a fogó! Poharat is kér! — S megint Gittához. — Azt a papírt meg majd sze­mélyesen a főmérnök úrnak! Tibor' tölt az asszonvnak, s az a teli pohárral Máriá­nkhoz lép. — Hát itt ez. az aranyosi kis menyasszony! — kiáltja lelkesen. s poharát magasba emeli. — Hadd gratuláljak neki! És az egész kedves családnak! — Koccint Má­riával, iszjk, aztán körülnéz. — Á, ez a vőlegény! — Máriához hajol. — Csinos fiú! —Mélyet sóhajt. — Az ember ilyenkor bánja igazán, hogy múlik az idő!.. Odakint kopogtak, Tibor csak úgy hallja meg a sze­rény jelzést, hogy' éppen kint van a konyhában jég­kockáért. Megint csak tor­kában dobog a szíve, amint ajtót nyit, de — hálisten- nek! — megint nem az ap­ja. Réz Ernő liheg a küszöb túloldalán, kezében akta­táska. — Nagyon elkéstem, Ti­bikéin ? — Ó — nyújtja kezét amaz. — Még nincs is itt mindenki. — Megnyugtattál! — só­hajt boldogan Réz. es az ak­tatáskáját kezdi bontogatni. Tibor közelebb hajol hozzá. — Mi van Gittával, Er­nőkéin ? A másik ránéz. — Mi volna? Szépen őszül.- Tibor kacsint. — Volt aztán fent nálad? Réz megtalálta, amit ke­resett; egy selyempapírba burkolt palackot emelt ki az aktatáskából, a táskát bekattintja, fölegyenesedik. — Tudod, az úgy volt — kezd hozzá ravaszkás mo­sollyal —, hogy csütörtök a ti napotok, ugye . . . — Igen ám, de amilyen feledékeny vagyok újabban, mindent összecserélek... És nem mertem időpontot adni ne­ki. mert mi van, ha csü­törtököt mondok ? (Folytatjuk.) Évadzáró tár aulait O/ém Illyéssel kezdenek Vasárnap 12 órakor tar­totta évadzáró társulati ülé­sét a kaposvári Csiky Ger­gely Színház. Babarczy László igazgató köszöntötte a megjelenteket, és értékelte az 1981 82-es színi év­adot. Bizonyos értelemben — mondta — túl jó évad zárult. Az előadásszám és a bevétel óriási volt, ilyen eredményt csak a televízió megjele'nése előtt értek el ebben a ‘színházban. Nem kevesebb, mint 160 000 néző látta a Csiky Gergely Szín­ház produkcióit, s a néző­szám emelkedese a legna­gyobb Kaposváron volt: a közönség egynegyede nem bérletes, hanem jegyet vál­tott. A népszerűség tehát kimutathatóan nőtt. Ugyan­ez mondható el a szakmai és kritikai fogadtatásról. Babarczy László mégis el­sősorban a nehézségekről beszélt. A belső helyzet ugyanis nem problémátlan, de — mint mondta — kon­szolidált. A gazdasági egyen­súlyt ebben az évadban még sikerült megtartaniuk... Az igazgató értékfelhalmozó szezont tervezett. Művészi eredmények születtek a ta­valyi évadban — gondoljunk csak az Egy hónap falun, a Két út szolgája, a Hermelin, a Tökfilkó stb. — darabok­ra; és egy rendkívüli, meg­ismételhetetlen siker, a Ma­rat halála. Ez — állapította meg Babarczy László — nem lehet mérce, hiszen a magyar színház történetében kiugró csúcs. Az állandó színvonalat a fenti produk­ciók jelentik, sikerük mel­lett gondjaikkal... Az igaz­gató nem sorolta a sikerek közé a III. Richárdot. Ellen­ben a stúdiómunka minisz­tériumi elismerésben része­sült. Eredménye — több ve­zető művész megtanult a társulat egészében gondol­kodni — a jövő szezonok­ban kamatozik majd. Ter­mészetesen folytatódnak a színészi rendezések a jövő évadban is. Fontos eleme volt a szezonnak — melynek végere most került pont — az, hogy több produkció ke­rült át a megelőző évről, körülbelül negyven előadás­ban. A kaposvári színház is­mertségét ezek még jobban szélesítették: sikert aratott velük a társulat az ország sok városában. így például a Csikágóval a vidéki szín­házak pesti fesztiválján. Az igazgató kritikusan értékelte a sikert — mint mondta: korán jött —, a „minden rendben van”-érzetét ered­ményezheti a társulat tag­jaiban. s éppen emiatt le­het bomlasztó a hatása. Mi­vel kapósak lettek a ka­posvári színészek, néhánvan a könnyebb út mellett haj­lamosak dönteni, az ünnep mellett, nem a mindennapi kínokat jelentő szinházvajú- dás mellett! A színház jó, de még nem hozta létre azt a nagy formátumú „kép zódménvt” — stílussá, szel­lemmé változva a magyar színházban —, melyre a szövetség kötődött, hangsú­lyozta az igazgató. Ezután bejelentette, hogy a társulatból eltávozik Raj­hona Ádám Jászai-díjas (a Katona József Színházba). Eörsi István dramaturg. Kaskó Erzsébet és 1 Galkó Bence. Ismertette az új szí­ni évad tervét. E szerint Illyés Gyula Kegyence, Ka­csok Janos vitéze — felnőtt es gyermek változatban —, Gogol Revizora, Ödön von Horváth Kazimir és Karo- lin, Genet A balkon, Bere- ményi—Katajev A Werthert már megírták, Brecht A ne­velő című darabja, illetve egy új magyar színpadi mű közül kerülnek ki * jövő évad bemutatói. A Stúdió- színházban Thomas Mann Mario és a varázsló, Bec­kett Ó, azok a szép napok, illetve a Peer Gynt kamara változata kerül bemutatásra A gyerekeknek valószínűleg Marshall László Sziporka és sárkány, illetve Erik Enden Momo című meséjét adjak elő. Nagy Gábor a megyei ta­nács főelőadója a tanács, il­letve a megye és varos pártszerveinek képvise­letében értékelte az évadot, azt jó színvonalúnak jelle­mezve. L L. Ébredező kismesterségek népművészet A fa átváltozásainak eso- dáit figyelhettük meg Sző- csénypusztán, ahol negyed­szer rendeztek alkotótábort a megye faragói számára. Nemcsak a fa átváltozásai, a gerendává fűrészelt töm­bökből ..kinyíló" gazdag for­mák lepik meg az ide láto­gatót: átalakult a tábor is. A kezdetben a faragók a hagyományos tárgykészítést gyakorolták, aztán más, or­szágos példák nyomán köz­terekre kerülő munkák ké­hez kell alkal­mazkodnunk. A majorban bármi­kor fogadhatunk csoportokat. Mó­dunk lesz arra is, hogy a fafaragók mellett kovácsok­kal, népi kerámia készítőkkel fog­lalkozzunk. Nagy hagyománya van a városban a kékfestésnek is: szeretnénk föl­szítésébe fogtak. Tavaly Marcali Berzsenyi lakótele­pén helyezték el az itt ké­szült hintákat. Az idén foly­tatódik a lakótelep „beren­dezése". A parkot mély árok szeli át, s két me­zőre osztja itt. Az árok égjük oldalán a népművészeti munkák kapnak helyet; az idén egy híd és egy ha­rangláb kerül ide. A másik területen Gábor István ke­rámia plasztikáját állítják föl. A tábor yezetője Gombai Győző. A további tervekről így beszélt. — Marcaliba, a gombai majorba szeretnénk áttele­pülni jövőre. Sok előnye van ennek az elképzelésnek. Itt. Szöcsénypusztán csak meghatározott időben dol­gozhatunk, az iskola elete­támasztani a régi mester­séget. Nagy szerepet szá­nunk a tábornak a marcali hagyományok felébreszté­sében, ápolásában. Tóth Mihály, a Népművé­szet mestere második nya­rát tölti a szőcsénvpusztai faragók között. Szívesen jött, és boldogan mutatja új munkáját, egy mézeskalács­nyomót, (Gombai Győző: — Volt nekünk egy híres mé- zeskalácsosunk. Somogy­sámsonban született. Marca­liban dolgozott. Szép And­rásnak hívták.) Tóth Mihály bácsi először készített ilyent. Azután a hídkorlát faragásához fogott társaival együtt. — Ahol faragók varnak, jól erzem magam. Sokan érdeklődnek munkáim iránt. Van öt tanítványom is. Mé­jsecéraláesnyomó formát me* soha sem csináltam, de gyönyörűséget találtam a munkában. Megsimogatja « fát, ro­vátkák mentén húzza az uj­ját. Szó nélkül is ért a mozdulatából az ember . A haranglábat Csikós Nagy Márton faragja. A zápor, a műhelybe Szo­rította a faragokat. Gyere­kek dolgoztuk bent. Gombai Győzöné: — El­hoztuk a marcali gyerek- műhelyből jelentkezőket, hadd tanuljanak bele a fa­ragásba is. Kovács János somogy szo­bi vasutas negyedszer jött el Szőcsénypusztára. — A fa érdekel, meg az, hogy mit lehet csinálni be­lőle. Tudja, az ember életét végig elkíséri ez az anyag: a bölcsőtől a koporsóig. — A bölcső már nem fá­ból készül... — A gyerekágy még igen. de a kisgyerek is találkozik már a fával. Hánv gyerek­játék készül bélőle?! — Sei nos, nem sok ... A felhők mögül kibújik a nap. Ebédig még néhány motívum elkészülhet s híd- korlátra. Gombai Győzöné, az egyetlen nő a táborban. Nemcsak ereje van a fához, á faragáshoz, hanem tehet­sége is. A marcali gyerek- műhelyt vezeti, korongo­zásra. szövésre. fonásra, bőrmunkák készítésére ok­tatja a diákokat. H«r|nyi Barna v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents