Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
/ Gőbölös Sándor Szépen magyarul — szépen emberül Csak néhány sorban Nyelvhasználat és emberi magatartás Égi por hull, hajnalok drága gyöngye, a tikkadt legelők szomjasan nyelik, a megmaradt csordalábak fölverik, s a nap tiizétől visszaszáll az égbe. Szívemben ábránd, délibáb remény: a messzeségből egyszer ideér anyám. Harangszó hozza cekkerét; benne aludtej, friss kenyér. 3. Enyém e táj itt, és benne élek. Isten, törvény vert ostorával, mig rejtett ösvényeit, « jövendőt kutattam. (Durkó Gábor rajza) „Görögnek születtem” Ha az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki, n mcsenek véletlenek. önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere, és akkoriban a két világháború között ez nagyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri apja is már huszonkét évesen kezdte el politikai karrierjét, ilyen fiatalon választották meg a parlamentbe képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzásnak a megállapítás: Mercouri sorsa nagyon is összefonódott Görögországéval. Így hát csakugyan több volt, mint hír számára a bejelentés 1967. április 21-én. hogy három magasrangú katona magához ragadta a hatalmat abban a városban, ahol • tulajdonképpen kitalálták a demokráciát. Görögnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus — vagy inkább politikus-színésznő — könyvének, amely őszintén, pátosz és öndicsőítés. nélkül kívánja összefoglalni életútja jelentősebb tanulságát, de amelyik mégis végsősoron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész krónikája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely máig is szülőhazájához köti. Éppen hatvanesztendősen bizonyítja, hogy a művészet nem csupán szerepekre sarkallhatja az embert, hanem arra is, hogy ezek által valósítsa meg törekvéseit, hogy közéleti szándékai mindig megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai feladatokban, a görög kiasz- szikusok népszerűsítésében, Takáts Gyula Vihar előtt láthatatlan műhelyekben, melyeknek fény az oszlopuk ikrás ezüstben fürdenek a tarkaszárnyú kakaduk. S midőn a hőség megreked a száraz mandulák bogán villogva szöknek ők elő, mint kék delej a szürke fán. A füst leszáll a tó felé és biztos rend szerint lapul és gyűlni kezdenek a jelek. A rét is lassan elfakul. A vár lilára vál. Csipkés fokán a gólyák tánca leng. A hőség ingó áramán az erdő kígyózva kereng. És sorra hangot váltanak a tornyok ércviragai. A láthatatlan szellemek varázsát szinte hallani. A földműves sietni kezd. Halász a vízről partra köt. Tűzszárnyú angyal villogat a felhő-tölgyesek között. A lába kagylókon ropog a nádak érett zátonyán. Kékcsörű szárnyasok hada süvöltve zeng a mandulán. de tüntetésekben, békemenetek szervezésében, és most a kulturális miniszteri székben is. Nemcsak görögül, de később, második hazájában franciául is elkápráztatta nézőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, természetességével, érzékenységével — s később már angolul is. A Cotopouli Színház hírneves tragikája azonban világsikerét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasztott finom Jézus-legendában mint Mária A Hajnal igézete című film forgatásán Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meghívásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatokat vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud tenni valamit az emberekért, elsősorban a nőkért, akiknek kiszolgáltatottsága ellen már fiatalon is berzenkedett. Valamennyi nagy filmje, a pályakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, modernizált' Médeia, a hatalmas sikerű Phédra, A villamos zongorák, és nem utolsósorban a szellemes, ironikus Vasárnap soha— mind-mind Melina Mercouri küzdelmei az elnyomatás, az alábeesü- lés, a prostitúció ellen, és hittétel az emberi méltóság mellett. Ezért aztán csak további lendületet adott neki az ezredesek rendelete. amely megfosztotta állampolgárságától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt, de a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Turnékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenül megmagyarázza, mi is történik Athénban. - -„Görögnek születtem és görögként halök is meg” — érvelt hét éven át, mígnem 1974-ben végre győzedelmesen visszatérhetett hazájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sok ezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú . filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnak is, aki a dicsőségben is tudta mivel tartozik népének. Mint a PASOK, a görög szocialista párt aktív tágja egyelőire elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter egyik első rendelkezése a cenzúra eltörlése volt. A filmművészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó szárt, de helyette, talált egy új, tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek — mondhatná valaki' Melina Mercouri pályafutása láttáin. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratOÍC N. Gy. Az utóbbi években egyre gyakrabban jut eszembe egy egyetemi élményein. Néhai latinproíesszorom igy kezdte az egyik délutáni előadását: „Rettenetes az, hogy hogyan beszélnek a gyerekeink.” Elmondta, amerre jött, min- denütt^az iskolából kiabálva hazatérő vagy a tereken lármázva játszadozó gyerekekkel találkozott, s a beszédjükből, kiabálásukból tisztán csak egy kifejezés volt hallható: „Te hülyéi” Nem haragudtak egymásra, nem veszekedtek, mégsem tudtak egymáshoz másként szólni. Ma már inkább csak a 9— 10 éves labdázó gyerekektől hallja az ember: „Add már a labdát, te hülye! Hová adtad, te hülye? Lődd már rá, te hülye!” — mondatokat. Megritkult ez a kifejezés. De nem azért, mert a nevelésünk elérte már azt, hogy látják a gyerekek a helytelenségét. Hanem azért, mert átvette a helyét egy sereg más, durvább, sértőbb szó, kifejezés. Utazom a vonaton. Négy egymással szemben ülő fiatalember meséli egymásnak a munkahelyi élményeit. Nagyokat nevetnek közben, a térdüket csapkodják jókedvükben, s két mondat között vagy a mondat végén jön az a bizonyos, közösülésre felhívó kifejezés. Mind a négyen olyan hangosan beszélnek, hogy a szakasz minden utasa hallhatja. Végigmegyek a főiskola folyosóján, óráról jönnek ki éppen a hallgatók, és sokan ebédelni indulnak. Két nő- hallgató a kijárat előtt befejezi a beszélgetését. Az utolsó mondata az egyiknek ez: „Mondd meg neki, menjen az anyja ... !” Hallom én is, s hallotta még legalább tíz hallgató. Vizsgaidőszak. Fiú- és nőhallgató várja a jóbarátot. „Mit írt be az indexedbe az a vén k ...?” „Közepest.” „Le van . ..!” Megint egész környezetük hallotta. Autóbuszon, utcán, munkahelyeken csak úgy röpködnek ezek vagy ezkhez hasonló durva, sikamlós és trágár szók, kifejezések. Fiúk és leányok, férfiak és nők ajkáról egyformán. Sokan azt vallják, hogy a dühös, az elkeseredett ember í^y köny- nyíthet magán. A felsorolt esetekben a trágár szavakat használó nem volt sem dühös, sem elkeseredett. Vajon mit mondtak volna akkor, ha valóban dühösek lettek volna, vagy veszekedtek volna? El tudjuk képzelni, hiszen mindnyájan tanúi lehettünk már utcán, vonaton vagy munkahelyen effélének. A legnagyobb baj az, hogy a durva, trágár stílust a legtöbb ember természetesnek veszi már, mintha ezek a szavak polgárjogot nyertek volna a mindennapi beszédben. Pedig az egyenlő mértékkel szabott delnokratikus jogok sem adnak senkinek sem jogot arra, hogy a vonaton,. a szórakozóhelyeken, a munkahelyen, a nyilvánosság előtt, ahol mások is hallják ezeket a szavakat, kifejezéseket használják. Szűk baráti körben ki-ki úgy beszélhet, ahogy akar, a nyilvánosság előtt azonban nem. Sokan elfelejtik azt, vagy talán nem is tudták, hogy az emberi magatartásnak a nyelvi magatartás, a beszéd szerves része. Aki durva, trágár szavakat használ, akinek mocskos a beszéde, annak alighanem ilyen az érzésvilága, az egész gondolkodásmódja és az emberi magatartása is. B. L. Újdonságok A legszomorúbb ember A le.gszomorúbb ember címet viseli az a kötet, mely mai örmény drámákkal ismerteti meg az olvasót. Az örmény drámairodalomról vajmi keveset tud a magyar olvasó. Az örmény színház és dráma története szinte egyidős . e sokat szenvedett nép írásbeliségével, s ma is jelentős helyet foglal el a sok- nemzetiségű szovjet irodalomban. A három szerző egy-, egy drámáját bemutató ösz- szeállítás képet ad a hagyományos örmény drámáról, és a modernről is. Az irodalmat a nyelviséghez szokták kötni, hisz az irodalom anyaga a nyelv, miként a szobrászé a kő. Belga ' nyelv nincs, de van belga irodalom, jobban mondva belgiumi irodalom; mégpedig annak két ága: á francia és a flamand nyelvű. A belgiumi Az egyik legutóbbi kulturális vetélkedőn nagy feltűnést keltett az az újdonsült asszonykórus, amely nemcsak kiváló képességgel, de furcsa nevével is kitűnt a többi résztvevő közül. A Már- tonhely utca lakosaiból verbuválódott dalárda a Gödör nevet választotta magának. Vajon honnan ered ez a szokatlan névválasztás? — kérdeztük az együttes vezetőjét. — Kórusunk története abba az időbe nyúlik vissza, amikor utcánk lakói még szinte meg sem ismerték egymást, ha találkoztak valahol. Akkortájt bontottak fel egy csatornát az utcában, s a munkálatok, után elfelejtették betömni a jókora üreget. Mondanom sem kell, nagyon bosszantott bennünket a dolog. Panaszkodtunk fűnek-fának, de a gödröt csak nem akarták betemetni. Az autóval rendelkező lakótársak például csak úgy tudtak átkelni a mélyedésen, hogy kis segédszárnyat erősítettek a kocsihoz, és pár métgrt repültek. A férjem így lett aranykoszorús vitorlázórepülő. Sajnos az egyik ugrása nagyobbra sikerült a kelleténél, és átrepülte az Alpokat. Azóta Münchenben várakozik a Trabantunkkal, mert kifogyott a benzin. A fiam is kétszer kitörte a bal lábát a gödörugró versenyen, igaz harmadjára megjavította az ifjúsági távolugró csúcsot. Aztán a harmadik szomszéd megtudta, hogy új rendszerű aluljárót építenek az utcában, amelynek csak egy lejárata lesz, így felére csökkenthetők a költséT. SzGcs József Á GÖDÖR gek. örültünk, hogy a népgazdaságilag nagy hasznot hajtó újításnak a mi utcánk adhat otthont. A hír azonban valótlannak bizonyult, mert kiderült, hogy olajat találtak. Mondanom sem kell, hogly kollektívánk olajra állíttatta át a fűtést. Ezúttal is bakot lőttünk, mert azok az arab egyetemisták, akiket olajfúróknak hittünk, hazamentek nyári szünetre, és /eléje se néztek többet a gödörnek. — Mással nem is próbálkoztak? — Dehogynem. Megrendeztük a Gödör Napokat, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét a tarthatatlan állapotokra. A különböző társadalmi szervek is megígérték támogatásukat, ha pozitív mon- dandójú műsort állítunk össze. így kerültek a programba a „Buktatók azért vannak, hogy kikerüljük őket”, és a „Gödör mint negatív domb” című tudományos előadások. A helyi búvárok bemutató lemerüléseket tartottak, a meteorológusok mélylégköri méréseket végeztek. Meghívott vendégeink végül is nagyon elégedetten távoztak a Gödör Napokról, és tervbe vették, hogy a város 'más utcáiban is furatnak kisebb lyukakat, amelyeket társadalmi összefogással gödrökké lehetne bővíteni, a művelődés fellendítése érdekében. Ekkor határoztuk el, hogy világgá kürtöljük bajunkat, összegyűltünk a gödör mellett, és elkezdtünk kiabálni. — Gondolom, ezt már az illetékesek is meghallották? — Nem, de nem is hibáztatom őket. Felőlük fújt a szél, és úgy látszik, a másik irányba vitte el a hangot. Egyébként sem bántuk már a gödröt, mert rájöttünk, hogy egész szépen tudunk énekelni. Így alakítottuk meg a Gödör kórust, amely sikert sikerre halmozott a kerületi kulturális vetélkedőkön. — Akkor végül is elégedettek lehetnek. — Nem egészen. Három fahangú lakótársunk ugyanis, akiket sorozatos fél- reéneklés miatt kizártunk a kórusból, panaszos levelet írt az újságnak. A lap péntek reggeli száma közölte levelüket, délre két nyugdíjas kútásó már be is temette próbahelyiségünket. Nem tehettünk mást, feloszlattuk magunkat, és átalakultunk kertbarátegyletté. — Hogyhogy? — Az utcánkat teljes szélességében kitűnő termőtalaj borítja. Az autók úgysem tudnak átvergődni rajta, ideje, hogy más módon hasznosítsuk. A szakemberek szerint ezen a homokon a borszőlő terem meg leginkább. — Nem félnek attól, hogy megint valami hiba csúszik a számításukba? — Mitol félnénk? A bort mindnyájan szeretjük... irodalmat kevésbé ismerjük. A belga költészet erősebb ága a francia nyelvű. A Belgium mai francia lírája című kötet volt az első a hetvenes évek elején, mely ezt a költészetet panorámaszerűen bemutatta. Most a Modern Könyvtár legfrissebb kiadványa is erre vállalkozik Tájkép lovakkal címen. A kötet válogatója, fordítója s magyarázója — miként a jó tíz évvel ezelőttinek is, Tímár György, a belgiumi irodalom legkiválóbb magyar ismerője. Az velóző kötet megjelenése óta nagyot változott a belga líra. Korábban Párizs emlőin nevelkedtek, mostanára egy olyan költőraj nőtt fel, amely a francia'országi költészet addig szinte kötelező normáitól és hagyományaitól elszakadva a maga „belga hangján” szólal meg. A modem belga költők élgárdájából tizenötöt .mutat be Tímár György. A Világirodalmi Lexikon első kötete 1960-ban, jelent meg, 197ő-ig csupán a ä. kötetig jutott eL Ha nem is gyorsult fel úgy a kiadása, mint azt jövendő használói szeretnék, mégis az egymást követő kötetek közti hiátus mintha csökkenőben volna. Reméljük, hogy az utóbbi időben tapasztalt kétévenkénti egy kötet megjelenése gyakorlattá válik. A legutóbbi a 7. kötet Lanfranc XIII. századbeli provanszál nyelven író trubadúrtól Margve- lasvili grúz kritikusig összegzi a világirodalom alkotóinak gazdag munkásságát. A vallomások, a hitvallások, a kitárulkozások mindmind lehetnek ars poétikák, a költői szándék megfogalmazásai, hiszen szinte minden írás valamiképpen vallomás is. Sík Csaba ezekből — műfaji megkötöttség nélkíH — válogatott, és a Gondolat Kiadó jóvoltából Ars poeticák a XX. századból címmel nagyszerű, összefoglaló művet tett le az asztalra. Válogatásának nemcsak az irodalom a területe, hanem a képzőművészet és a zene is, ilyen módon egy nagy palettája gyűjtemény született. i