Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

RFJ ! EK TORIÉN YBMN Szerep a társadalomban Mezőgazdászok a közmű­velődésben ... A két fogal­mat a legtöbben nyilván összeegyeztethetetlennek vé­lik, részint az előítéletek okán —? így gondolkodván: mi köze lehet egy seríésge- netikál vagy hígtrágya-fel­használást tanult szakember­nek az úgynevezett humán műveltséghez — részint rossz tapasztalataik nyomán. Az egymásnak látszatra ellent­mondó fogalmak párosítása mégsem egyszerűen egy bi­zarr ötletekre, meghökkentő metaforákra törekvő költő leleménye — ezt bizonyította vizsgálódásunk a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. Igaz, az eredmények ko­rántsem olyan látványosak, mint például a pedagógus- képző intézetek többségében: Szükségszerűen nem jellem­ző itt a festészettel, szob­rászattal, zeneszerzéssel fog­lalkozó tanár és diák, nincs énekkara, országosan kvali­fikált irodalmi színpada, ön­képzőköre sem az intézmény­nek. A színház- és hangver­senybérletek számát ugyan­csak nem érdemes nagydob­ra verni: magyarázatot leg­feljebb az a tény adhat, hogy a kollégium százkilencven diákja meglehetősen távol él a város központjától, estén­ként bizony nehéz megolda­ni a közlekedési gondokat Ám — ha a közművelődés­nek nem a hagyományos mutatóit vesszük alapul — találunk itt is szép kezde­ményezést bőségesen. A közművelődési tevékeny­séget a kollégiumi bizottság irányítja, mely a KlSZ-szer- vezet egyik bizottságaként működik. Horváth József, a diákotthon igazgatója el­mondja: a tervezéskor fel­tétlenül figyelembe kell ven­ni, bogy a végzett hallgatók nagy többsége falun helyez­kedik naajd el, ily módon a leglényegesebb szempont a közművelődési tevékenység­ben a hallgatók felkészítése a falvakban rájuk váró tár­sadalmi szerepre. Elsősorban a tudomány népszerűsítésére. Ennek szel­lemében alakult meg 1976- ban a főiskolai TIT-tagcso- port,_ melyről Kánya János, a szervezet megyei titkára nemrégiben elragadtatással nyilatkozott. Tagjai — jelen­leg harmincnégyen vannak — három éven át vesznek részt TIT-szabadegyetemen, s a jórészt a mosonmagyar­óvári főiskola mintájára lét­rehozott kurzuson a legvál­t(valósabb témákról hallgat­nak előadásokat. S nemcsak elsajátítják a politikai, mód­szertani ismereteket: át i* adják őket! Hála a nagy­atádi járási TIT-szervezettel fenntartott kitűnő kapcso­latoknak, a főiskolásoknak bőven volt és van alkalmuk előadásokat tartani a legkü­lönbözőbb . „hobbitémákról” — néptáncról, barlangászai­ról, lovassportról stb. — de a földművelés, az állatte­nyésztés szakmai kérdéseiről, a kül- és belpolitika ese­ményeiről is. Azoknak a községeknek a listája, me­lyekben a „diáktanárok” meg­fordultak, egy hosszú hasá­bon is alig férne el. A TIT- tagcsoport két esztendeje a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapta a Hazafias Népfront megyei bizottságá­tól. Kár, hogy — amint a kö­zelmúltban készített felmérés igazolja — az ismeretterjesz­tő tevékenység iránti hajlan­dóság rohamosan csökken a kezdő üzemmérnökök kö­zött: mindössze huszonöt­harminc százalékuk marad bent a közművelődés „áram­körében”. Sokan egziszten­ciális, s a családalapítással együtt járó anyagi természe­tű gondok miatt, jövedelme­zőbb foglalatosságok után néznek, a falu közéletének őszinte fájdalmára. A közművelődési speciál­kollégiumra jelentkezett fő­iskolásaknak — évenként hu- szan-huszonöten vállalják a tanfolyamot — nemcsak ar­ra teremt lehetőséget a kol­légiumi bizottság, hogy sze­meszterenként tizenkét szín­vonalas előadást hallgassa­nak meg a közművelődés társadalmi-politikai alap­jairól, módszertanáról, az ag­rárértelmiség helyzetéről és feladatairól, hanem arra is, bogy saját szemükkel győ­ződjenek meg az eredmé­nyekről és lássák a gondo- kat-bajokat a járási műve­lődési központokban, a ki­csiny falvak művelődési ott- honadban^ könyvtáraiban. Az intézmény diákjai rendsze­resen hívják meg közéleti témájú eszmecserékre a fő­igazgatót, helyetteseit és a főiskola más vezető munka­társait, *,a politikai vitakör foglalkozásaira érkezeit új­ságíróknak, k átadóknak is válaszolniuk keli az ilyen kérdésekre: non történt Af­ganisztánban; hogyan ala­kul a lengyelországi helyzet. Vagy — hogy az utóbbi eve« egyik legeién kelői viá ját előidéző előadásra utaljunk — letezik-e személyi kultusz a szocializmusban? Szép sikerrel tartották meg »/. elmúlt tanévben a szín­ház- es zenetörteneti sorozat előadásait — az érdem min­denekelőtt a Csiky Gergely Szinház rendezőié és szín­művészeié, a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola néhány tanáráé és egy-két lelkes muzsikusé — valamim a barlangászkor foglalkozásait. A kollégium vezetői ügyesen használták fel élménybeszá­molók. előadások szervezé­sére azt a lehetőséget, hogy a főiskolán arab, mongol, etióp és más külföldi diá­kok is tanultak. Sajnos, a korábban híres Agragon ifjú­sági klub a most befejezö- döti tanévben — helyhiány miatt — kénytelen volt „fél­árbocra ereszteni” tevékeny­ségét, a gond azonban az ősszel várhatóan megoldó­dik, s a klub profilja is jó­részt megváltozik: tagjai és vezetői előnyben szeretnék részesíteni az író—olvasó, a színész—néző- találkozókat, az irodalmi esteket. Meg kell még említenünk » Szavunk című lap közmű­velődési jellegű tevékenysé­gét, a kollégium rádióstúdió­ját, mely naponta négyórás, változatos műsort sugároz, s a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából meghirdetett pá­lyázatokat, „recenzióverse­nyeket”. Virágoznak a kap­csolatok a Gödöllői Agrártu- ludomanyi Egyetem és a szarvasi főiskola kollégiu­mával, s több más intéz­ménnyel, a kulturális élet hasznúra. A tények mégis azt a következtetést sugall­ják: a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola — részint földrajzi fekvése, részint ok­tatóinak, kutatóinak, hallga­tóinak sajátos természettu­dományos képzettsége ét érdeklődése okán — a Ka­láka táncegyüttes kivételével — nincs igazán „benne” megyeszékhelyünk kulturá­lis életében. Persze ... A TIT-tagcsoport működésé, a közművelődési speciálkollé­gium, a falujárás azt bizo­nyítja: az intézmény közmű­velődési életének irányítói elsős or bam a falut vették cél­ba. jelenlegi hallgatóik ké­sőbbi közegét. S ez hosszú távra valószínűleg előnyö­sebb, mintha Jáá és most” látványos saereplésekne tö­rekednének. I‘fagyai Asdrii NÉZŐPONT Beszélgetés Raffai Annával az amatórfilmrol Az amatőr-mozgalom nem nyaral, ezekben a hetekben inkább új erőt gyűjt. Mar­caliban az amatöríilraesek- kel találkoztunk. Egy hétre terveztek programot maguk­nak; továbbképzés a céljuk. A környékről gyűjtött témát a filmeseknek Szabó Gábor, a marcali művelődési köz­pont igazgatója, de ki-ki ma­ga is hozott ötletet. Eljuthat­nak a Kis-Balatonra is, ez mindenkit lázba hozott. Ki­derült: a filmesek közül még senki sem látta ezt a vidé­ket. Raffai Anna tudományos filmrendező, az amatőrfiim- m(izgalom lelkes „anyja” ar­ra hívta föl a képzeletben már kócsagokkal foglalkozó alkotok figyelmét, hogy a táj megváltozására összpon­tosítsanak. Az anialörfijmes krónikás szerepét emelte ki ezzel. — Hoffyan került kapcso­latba a filmmel? — Néprajzkutatóként is­merkedtem meg a filmezés­sel. Először fotóztam, de ez nem elégített ki. A mozgás érdekelt. Néprajzkutatóként hetven-hetvenot filmet ké­szítettem. — Harminc éve filmezek. Dolgoztam a televíziónál is. A vidéki tudósítók rám vol­tak bízva, sokat foglalkoztam Velük, általuk kerültem kap­csolatba az amatöríüm-moz­galommal — Hol tart jelenleg a magyar amatőrfilmeaek moz­galma? — Kevesen vesznek részt benne, talán száz-százötve­nen lehelnek, akik rendsze­resen dolgoznak, de lelkese­désük olthatatlan. A nép­rajzzal foglalkozó amatőrfil- mesek még kevesebben van­nak, ellenben nagyon sokan filmeznek és hasznosítják magukat szőkébb környeze­tükben. Afféle krónikásai a megyének, a településnek. Sajnos, nyilvános szereplésre nem vállalkoznak. — A mérce miatt? — Azzal kezdem, hogy asz amatőrfilmnek nincsenek merev határai. Amatőrfiina az is, ha otthon az apuka filmet készít újszülött kis­gyerekéről, s az is, amit mű­vészi szándék vezérel. Saj­nos, az utóbbi időben — vé­leményem szerint — túlzott támogatást kap az avant- garde, a különféle szerelé­keit ezek az alkotások kap­nak díjakat s megfeledkez­tek a dokumenlalista filmek létjogosultságáról. Ot-hatéve lassan, fokozatosan kiszorul­tak a mozgalomból ezek a filmek, illetve alkotók. — Mi az eredője ennek? — A mozgalom irányításá­ban kell keresnünk az oko­kat.. Ügy érzik, a „nagy fil­mekhez” keli közelednie az. amatöt'filmnek. A viták ugyan ket-harc*« e«se már csillapodtak, de ■ még nem heverte ki a tor­zulást. ,— f'rlmmet írott hely tör­ténet — igy is lehetne ne­vezni azt, amit Ön elsősor­ban elvár az amatörfilme­sektöl. — Pontoson. A téma olyan gazdag. A képi megörökítés a legkorszerűbb módja a hagyományok bemutatásá­nak, napjainknak. — Somogybán leaz ősszel az országos néprajzi és a dél-dunántúli amatőr film­szemle, Mm wk a találkozó­tól? .— Teljesen kiszámíthatat­lan, hogy hányán és milyen na unkák kai jelentkeznek. — Ez a bizonytalanság — amit elárulnak szavai — szintén arról győz meg, hogy az amatörfilm-mozgalom még nem rendezte sorait. — Szeretnénk, ha jobban éreznék az amatőrök, hogy mindenkire szükség van, aki „nyomja a gombot”, akár dokumentumfilmet készít, akár mást. Üjra kedvet kell csinálni az amatörfilmezes- hez, s az utánpótlássá! is többet kell foglalkoznunk. A napokban Százhalombat­tán égy középiskolai tábort szervezünk a Pest megyei amatőrfilmeseknek, hiszen óriási nevelő szerepe is van az amatőrfilm-mozgalornnak: erről sem szabad megfeled­keznünk. Horinti k»T!U A legjobb: Marat halála nóbm«Mi Crusoe »zen a lakatlan szigeten számadást készíteti: a rneiieg egyik serpenyőjébe a rosszat, a masakba a jót dobta gondo­latban. Akárhogy volt, már ez a mérlegkészítés is élet­igenlő személyiségről árul­kodik. Mérleget készíteni az mer, aki iátokban biztos ab­ban, hogy azok: a tények vannak túlsúlyban, melyek a megmaradás lehetőséget ígérik. Aki a Csiky Gergely Szín­ház éves munkáját elemzi, az — szerencsére — nincs nehez helyzetben, még eny- nyire sem. Noha ... A mér­leg egyik serpenyőjébe bát­ran dobhatjuk ezt: gyötrel- mesen nehéz évad volt az 1981,82-es a szinház számá­ra. Tulajdonképpen meg most sem fejeződött he, a társulat vidéken tájol ezek­ben a napokban is, azután pedig Boglár következik, két. produkcióval. A mérleg másik serpenyőjébe az ke­rül, hogy ezt a »té2ő nem érzékelte! Vagy csak alig. Az előző évadok tapasz­talataira épül az évad. A bemutatók számra — a növekvő közönségbázis ered­ményeként — hétre csök­kent. Volt két gyermekszí«»- házi premier, három, sbúdió- színháa produkció. Kezdjük a nagyszínházi előadások­nál! A meghirdetett prog­ram szerint Turgenyev, Le­hár, Weiss, Shakespeare, Kafka — vagy Brecht —, Ács János—Mártha István bemutatóra váltották bérle­tet a színházbarátok.. Turge- nyewel, Weissel, Shakes- peane-rel. Leltárral találkoz­tunk is, Kafkával — Brecht- tel —, Ács Jánoséit mim sicaljével nem sikerült meg­ismerkednünk. Boilho Stra­uss drámájává!, a Kicsi es naggyal sem találkozhat­tunk as ifjúsági házban, ahogy a szinház ígérte. A megh őrletett gyesmekszm- hásoi darabot nem jöttek létre, azaz — a rendező távozása miatt —, nem ke­rült színre Gianni Sodort Fülöp és a füBeratők című meséje, illetve Lázár Ervin nepmese- feldolgozása. Úgy gondolom, nem m az a lényég; oá maradt ed az ígéretekből — haszen man­óén magyar setnházbari vol­tak változások, betegségek, technikai okok miatt —, hanem az a kérdés, mit kaptunk helyettük. S ezt ö- gyeiembe véve itt es most, módosul bennünk, a kép. Kamuk sorban, n* m tör­tént. Shakespeare Hl Ri­chard ja »tán elmaradt Kaf­ka A kastély, vagy Brecht — Mutter Falzer című darab­jának eéőadasa. Bar ez utóbbit a darab leendő rendezője sem erezte magá­hoz köaehnek, azt kell mondanunk: szerencsére... Ugyanis a „Richard” nyo­masztó víziója ata« egy kafkai vagy egy brechti mű íeitetiemri a megszokott sWnjktúra borulását hozta volna magával. Kellett a feloldás. ezúttal Szomory Dezső Hermelinje, mely ma olyannyira anakronisztikus, hogy ez a fáziskésés eleve egyfajta parodisztikus ab­szurditást eredményez. (Meg altkor is, ha Szomory da­rabjának harmadik felvoná­sa koca «teere egyenértékű uz első kettővel; ez általá­nos jelensége drámáinak, gondoljunk csak a II-, La­jos királyra, melynek utol­só felvonásában a szeren­csétlen uralkodó már rég a Cselébe fulladt, de a darab még — érdektelenül — to­vább folyik.) Készültünk az új magyar darabra, a Mun­kásoperettre is. Ács János musicalje azonban még si­mításokra szorul; reméljük, a jövő évadban láthatjuk majd . .. Úgy vélem — es eat a színház gyakorlata igazolja —, nem minden­áron kell új magyar darab, csak ha az valós értéle, csak, ha olyan konfliktust állít elérik, mely eleven, és éget bennünket. (Sütő And­rás paraboláit, Bereményi Géza drámáját más színhá­zak its bemutatták a Csiky Gergely után, mert ezek ilyenek vottaM Hú ilyenek nincsenek a dramaturgián „kéznéJ”, akkor szerencsé­sebb, ha olyan műveket vá­lasztanak, melyeknek szer­zői ugyan nem bcsvfitár- saink, drámáik viszont jól kérdeznek, vagy felelnek, itt és most! Ilyen volt néhány éve Arden szociodrámája, a Gyöngyélet, és ilyen ebben az évadban Peter Weiss po­litikai tragédiája, a Marat halála, melynek kaposvári előadása kiemelkedő csúcsa a magyar színháztörténet­nek. A Csiky Gergely Szín­házban nem előzmények ■nélkül született, kapcsolódik több korábbi produkcióhoz, így a Bíbor sziget szellemi­ségéhez. Ács János rendezte. Kétarcú volt Turgenyev Egy hónap falun című tra­gikomédiájának bemutató­ja. Mint kiderült a későbbi előadásokból, illetve a tévés közvetítésből — nem a ren­dezői elképzelésekkel volt baj, mint azt a premieren hittük. A hiba az volt, hogy akkor még nem állt készen mindenki a figurával a szí­nészek közüL, s az alakítás­ból hiányzott a másoknál már érzékelhető irónia. Min­dent összevetve, az évad egyik hiányérzetét az okoz­za bennem, hogy Ascher Tamás csak ezt az egyetlen darabot rendezte. Ha nem erőt gyűjtött, akkor pazar­lás ez... Babarczy László Hl. Richard rendezéséről áü tálában' summázhatok a vé­lemények Koltai Tamás Íté­letével: „Érzésem szerint... a kaposvári előadás egy brecMi parabola és egy po­litikai pamflet között inga­dozik —, méghozzá úgy, hogy mkáibb az utóbbi felé billen a mérleg nyelve —, s ez a tartalmi-stilári« ket­tősség sok tekintetben egy­más rovására érvényesül." (Szinház, W&Z június.} Kaptunk egy keflamc*. de nem „jellemes” — minden jellem ugyanis nem bomlott elénk — Két ur szolgáját Ács János rendezésében, a mu nkásoperett helyett. „Közbe jött” egy Feydeau- bokmdság, a Tökfilkó, me­lyet Koltai Róbert rende­zett Arra emlékszem, hogy iól éreztük magunkat az elividaaon, Hogy mi maradt meg beams» belőle? Básti Juli cipóarcú, porceismBze- mű, laskafülű Maggyje. Gazdag Gyula vendégünk volt újra, egy pazar Víg öz­vegy-rend ezekre, melyben szeren esősen találkozott az Operaház két jéles énekes­nője a társulattal. A Stúdiószínházban Jor­dán Tamás József Alti Új­estjének tapsoltunk, majd színészek rendezésében Iái. tunk két bemutatót. Rajho­na Ádám dramaturgként és rendezőként ha róm O’Netíí- egyfelvonásosból »ikerrel szerkesz tett egyetlen három - felvonásos drámát úgy, hogy egyetlen színésszel játszatta el a három apró remek köz­ponti figuráit. Máté Gábor chaphn humorú, szenzációs kis előadást kreált —ugyan­csak dramaturgi bábásko­dással — Kari WUttinger Ismeri a Tejutat? című ab- szurdjából, mely óriási já­téklehetőségei biztosít a kél színésznek. (Jordán Tamás, Bezerédy Zoltán.) Ami a gyermekszínházd bemwtató- kat illeti: sikerült * szük­ségből erényt kovácsolnia a társulatnak. A mesék msz- szaállílotlák jogaiba, estért lett óriási közönségsiker — több ráadással — Svarc Hó­királynőjéből Karnis Mihály rendezésében, s a szivemhez még közelebbi Szélkötő Ka- lamonából Pogány Judit el­képzelésében. Az eddigiék­ből kiderül, hogy a Csiky Gergely Színházban felerő­södött egy jelenség: a szí­nészek rendezővé avansssá- lásával a komplex színházi ember eszményét szeretnék, megközelítem a társulat ve­zetőd, olyan művészeket ne­velni, akik közösségben, « szinház egészében képesek gondoikodni és munkál­kodni. Nagyon reméljük, hogy a jövő évad újabb te­hetőségeket teremt a máj- sikerrel debütált színész- rendezőknek, illetve újabb művészeknek. Más kérdés, hogy az idén hiányzott a Stúdióban egy olyanfajta előadás, mint a Varsói me­lódia, vagy az új törekvése­ket felvonultató „kísérletig jeiiegű produkció. Színészi a 1 a.k italokban gazdag évad volt ez, még akkor is, ha néhányan néha alulmaradtak egy-egy sze­repben a tehetőségeken. Több művészünk nemcsak egy produkcióban aratott nagy sikert. Nincs mod arra, hogy név szerint so­roljuk őket, ezért az elisme­rés más fajtájára hivatko­zunk. Csákányi Eszter ebben az évad ton megyei mű vé­vel* dijat és Jaszai-dijat kapott, Básti Juli több ma­gyar filmdíjat érdemelt ki, Koltai Róbert a fúmkrrtá- kusok díját vehette át, Jor­dán Tamás a Magyar Tele­vízió elnökének nivódíjában részesült stb. Ü} játékstílus- fajta tűnt föl és honosodott meg az évadban, a csevegő szinház; a társulat vezetői helyesen ítélték meg: a je­lenlegi gárdából sokan erre a legalkalmasabbak. Az elért eredményeknek meg­felelően jelentősen nőtt a Csiky Gergely Színház kö­zönsége. Ahhoz, hogy itthon több előadást tarthassanak, újabb retegek megnyerésére lesz szükség, s akkor a fá­rasztó — sokszor az onsaág másik feleben játszott — tájelőadások szama csök­kenhet. bár jól tudjuk: a kaposvári társulat felléptét egyre több városban sürge­tik. Ritkán esik sző az évad végi beszámolókban a díszletekről, jelmezekről. Az idei évadban a legjobb díszletnek Szegő György a Marat halála, a legjobb jel- mezvjlúgnak Parser Gyula a Szélkötő Kalamona című előadásához tervezett és megvalóeilott munkáját tar­tom. Lawko LM SOMOGYI NÉPLAP Lear királynő Amanda Lear — akiről a legtöbb pletyka kering a pop-világban, aki festőnek készül, i aki mellesleg fe­lejthetetlen kon- rerle« lépett Imi hazánkban — el­maradhatatlan partnere* társa­ságában ismét látható les* ■ képernyőn ma es­te as egyes prog­ram 22 órakor kezdődő Vasár­nap Budapesten masorában

Next

/
Thumbnails
Contents