Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

—v­TENGEREK UTÁN A BALATON Szólítson Feri bácsinak Franz. Ferenc, Frantisek, Francisco, Frank — de leg­inkább Ferenc. — .Igen. A legkellemesebb a fülemnek a Feri. — mond­ja. ■— Szólítson- Feri bácsi­nak! Pedig én német vá­gjuk, apám, nagyapám ma­gyarul se tudott. Pozsonyi nemetek voltunk, dacára an­nak, hogy a családi nevünk Simon. Persze, nem így ej­tettek. Szimon, azután Szá.j- mon (Kanadában így mond- .iákl. de én csak Simonnak tudom magam. Simon Ferenc vagy oá. Apám, aki ácsmes­ter volt, és mint mondtam, német anyanyelvű, minden­kor magyarul írta ki a ne­vet a lakásunk ajtajára: Si­mon Alajos. Abban -az idő­ben — az én gyerek Korom - ban — Pozsony ugyanannyi német iskolát működtetett, mint magyart. Az alsóbb osztályokban ‘ magyar taní­tom volt, később kerültem német iskolába. Hat éves koromban, mint altatóban minden pozsonyi gyerek, há­lom nyelvet beszéltem. Né­metül. magyarul, szlovákul. (Később ehhez hozzájött a cseh. az olasz és az angol.) Akkor meg nem tudtam, hogy a nyelvtudás milyen nagy segítség az eleiben, hogy ..ahány nyelv, annyi ember". Természetes volt a számomra. Anyám szlovák ■származam volt. Anyai nagyapám 'cseléd a ' Pálfíy grófoknál.' nagybátyám pa- * rádéskocsis az Apponyiak- nal. Peskó Ferencnek hívtájc ezt a lóhoz értő nagybátyá­mat. aki a tudományát hu­szar korában szerezte. Ké­sőbb, amikor én már a har­madik birodalom által be­kebelezett osztrák területen éltem, s a második világhá­ború réme fenyegetett, több­ször meglátogattam Buda­pesten. Oda költözött az urával. A feleségem a fel­vidéki Diószegen született. Hupka Mária. Magyar. De a monarchia bukása óta nem járt Magyarországon. Azután ha hazautazott, Csehszlová­kiába vitte a vonat... A siófoki Kele utca egyik csendes portáján beszélge­tünk, Húsos szőlőlevelek hű­vösében. az asztalon szalá­mi. zöldpaprika, vörösbor. Simon Ferenc az életútjáról beszél es magyarországi él­ményeiről. 1345 óta nem járt hazánkban.- A Balatont még sohasem látta, de annal töb­bet hallott, olvasott róla. — Azt mondjak, elég jól beszélek magyarul — foly­tatja Feri bácsi — s ezt a feleségemnek köszönhetem, ö sem akarta elfelejte­ni az anyanyelvét (sőt a gyermekeknek is szerette volna tovább adni, ám ez csak részben sikerült), én sem. Mariska megtanult tő­lem németül, en az. o segít­ségével tökéletesítettem a magvait. 45-től 56-ig az NSZK-ban éltünk. Ott ért­hető módon, a magyart kel­lett félteni a feledéstől. Ezért otthon, szükebb családi körben legin­kább magyarul beszél­tünk) Amikor Kanadába ki­vándoroltunk. 45 éves vol­tam. Akkor kezdtünk ango­lul tanulni. Két fiunk már odakint volt, gimnázium után munkába álltak. A na­gyobbik ^fiam egyetemet is végzett, de már családos em­berként. Most főmérnök, s járja Európát. Ö is beszél magyarul. — Feri bácsi mivel fog­lalkozott Kanadában ? — Mindennel. Nekem egyetlen szakmáról sincs pa­Nyugdíj a kisiparosoknak Nyugdíjas . kisiparosok, magánkereskedők eixleklőd- tek arról, hogy iparjogosit- vanyűk, magánkereskedői igazolványuk meglete, a szakma gyakorlása mellett kaphatják-e nyugdíjukat. Az év elején megváltoztak az erre vonatkozó korábbi sza­bályok. Az ipar.jogosítvány, a magánkereskedői igazol­vány, á gazdasági munkakö­zösségi, valamint az ipari szakcsoport tagság stb. kere- sofogla 1 Kozásnak számít. A keresőfoglalkozás folytatása pedig kizárja a nyugdíj fo­lyósítását. A nyugdíjfolyósítás szem­pontjából azonban az új szabályozás egy nagyon lé­nyeges megkülönböztetést tesz. Az 1 1981. (XI. 14.) SZOT szabályzat 23. § (2) bekezdese felsorolja azokat az eseteket, amelyek nem tekinthetők keresőfoglalko­zásnak. Eszerint az iparjo- goitvany, magánkereskedői igazolvány alapján vagy gazdasági munkaközösség, ipari szakcsoport tagjaként folytatott tevékenység akkor nem tekinthető keresőfoglal­kozásnak, ha a megelőző év­ben elért adóköteles jöve­delem a 60 ezer forintot nem haladja meg. Az adóköteles jövedelem­ről szóló igazolást a nyug­díjasok csak a következő év májusában tudják megkül­deni a folyósító szervnek. Ezért e személyek nyugdí­jat nem a naptári év első napjától, hanem minden év július 1. napjától kell folyó­sítani mindaddig (de leg­alább a következő év június 30-ig). amíg a nyugdíjfolyó­sító szervhez az igazolás megérkezik, hogy az adókö­teles jövedelem 60 ezer fo­rintnál nem volt több. Eb­ben az évben — átmeneti­leg — január 1-től június 30-ig terjedő időre az iga­zolást pótolja a nyugdíjas­nak az erdekképviseleti szerv által Hitelesített nyi­latkozata. Abban a naptári evben. amelyben a kisiparos, vagy a magánkereskedő az ipari gazol vány t, a működé­si engedélyt, vagy magán­kereskedői igazolványt .megkapta, a nyugdíjat szü­neteltetni nem lehet kereső- foglalkozás címén, föltéve, hogy a nyugdíjasnak a meg­előző naptári évben nem volt adóköteles jövedelme. Hasonló a helyzet a gazda­sági munkaközösség és az ipari szakcsoport tagjánál. Ugyanígy kell eljárni az en­gedély kézhezvételét követő stb. naptári év június vé­géig. Méltánylást érdemlő eset­ben a SZOT Társad a lom biz­tosítási Főigazgatóságának vezetője — az érdekképvi­seleti szerv javaslatára — a szüneteltetéstől olyan eset­ben is eltekinthet, amikor a nyugdíjasnak volt adóköte­les jövedelme a megelőző naptári évben. S. Gy. A kereskedelmi kamara szervezi Műszakiak külgazdasági képzése nem a termékek gyártásá­ban. kialakításában, to­vábbfejlesztésében tevé­kenykedők is megismerjék a legfontosabb • külgazdasági tudnivalókat. Az ő munká­juk határozza meg ugyanis elsősorban a gyártmányok ; verseny képességét. Ugyan­csak új szolgáltatása a ka­marának, hogy úgynevezett problémafeltáró és megoldó tanfolyamokat szerveznek. Ez utóbbiak elsősorban a vállalati gazdálkodás kor­szerűsítését. a rugalmasabb beUó szervezeti formák ki­alakítását hivatottak szol- gáM. A Magyar Kereskedelmi .amara az idén először serve/, olyan speciális kül- azdasági tanfolyamot, ame- /en a tagvállalatok mű- saki szakemberei, kutatók, ?jlesztők. gyártmányterve- Sk és technológusok vesz­ek részt. Lényeges, hogy ne csak a ?rmékek értekesitesevel öivetlenül foglalkozók, ha­SOMOGYI NÉPLAP pírom, de dolgoztam laka­tosként, kőfaragóként, sze­relőként, sofőrként, -és tíz évig ács voltam. Mint ács .vonultam nyugdíjba. Köz­ben saját kezűleg építettem eg)' nyaralót. Az angol ke mencét és a berendezés nagyrészét is magam készí­tettem. De később eladtam mert féltem, hogy hozzám is betörnek majd a medvék, mint a szomszédos nyara­lókba. — Medvék?! » — Igen. Ezek' a nyaralók tulajdonképpen az őserdőben vannak. — Régóta készülnek Ma­gyarországra ? — Igen. Sokfelé jártunk mar a világban, szinte . va­lamennyi tengerben füröd­tünk. De a Balatonhoz még nem volt szerencsénk. Má­jusban kezdtük az utazást, először az NSZK-ba men­tünk, onnét Olaszországba (nem említettem az imént: Itáliában is éltem rövid ide­ig), majd Csehszlovákiába, a feleségem rokonaihoz. Ez­után bejártuk Magyarország jelentősebb városait, tájait, végül a Balatonnál kötöt­tünk ki. Kezdetben Zamár- diban laktunk, majd Sió­fokon. Innét Svédországba igyekszünk, ahol egy 80 éves nővérem él. Elköszö­nünk egymástól. .. — Hogy érezte magát ná­lunk? — Nagyon jól. Ugye elég, ha azt mondom: tudnék itt élni. Sőt, ha fiatalabb len­nék. életpályát is mernék ,| kezdeni ebben az országban. Ahol dolgozni lehet, ott én jól érzem magam. A két kezem mindig megsegített. — Volt, ami nem tetszett? — Volt. ., — Megmondaná? — Természetesen, Nem tetszett, hogy sok helyen, különösen a boltokban és vendéglőkben valósággal hasra esnek a németül, an­golul beszélő turisták előtt, En azt hittem, hogy engem a magyar nyelv tudásom előnyökhöz segít. Tévedtem. Itt németül, angolul kell be­szélni, hogy az-emberrel ud­variasan bánjanak. Furcsa. Torontóban ugyanez tapasz­talható. Bemegyek egy ma­gyar kereskedő üzletébe, megszólalok magyarul és ő angolul válaszol. Az ilyesmi nem fér a fejembe. Szapudi András NÉPZENEI TÁBOR CSURGÓN Százharminc résztvevővel országos népze­nei tábornak adott otthont a csurgói szak­munkásképző intézet kollégiuma. A részt­vevők az öt nap alatt szakemberek irá­nyítása mellett megismerkedhettek a kü­lönböző népi hangszerekkel — dudával, a furulyával, a vonós és a pengetés hang­szerekkel, valamint a tekerős lanttal. (Gyertyái László felvételei) Magyar írók perei Rém Elek tiszteletes Rém Elek tiszteletes — azaz Tompa Mihály magyar költő — hadakozása egy furcsa, diákstiklinek indult kollégiumi perrel kezdődik. A sárospataki diakok között hagyományos szokás yolj té- len a falopás. Egyrészt, a gyakran nyomorító hideg miatt, másrészt meg afféle virtusból is, hiszen lophat­tak volna fát a közeli er­dőkből is. A diákok azon­ban házaktól „rekviráltak”. Tompa is immár húszesz­tendősén, orátor korában, 1838-ban. Csakhogy érvény­ben volt egy iskolai törvény is, amely kimondta: ..Aki valakinek .. . kárt teszen.^ azonkívül, hogy a kár meg- becsültetvén, azt megfordí­tani köteleztetik, veréssel is büntettetik.” Erre ítéltetett Tompa is. Igazi összeütközése akkor kezdődik a hatalommal, amikor rátalál a forradalom bukasa után a felelősseger- zet keserű, kemény iírajá-- nak hangjaira. Tompa refor­mátus lelkész! hivatásához kepest aktívan részt vett a/ forradalomban tábori pap­ként, önkéntes nemzetőr­ként. A bukás után vissza­húzódik a magánéletbe, pa­pi hivatásához, csak levelei­ből tőr fel eleinte az emberi panasz: „Ez irtóztató idő, megmérgezi a kedélyt, s nincs i.s a becsületes, gon­dolkodni szerető embernek elete" — írja Szemere Mik­lósnak. Az sem véletlen, hogy írói nevének — Kele- mér községből képezve, ahol szolgált — a Rém Eleket választja. Aztán felfakad a versek áradata is. 1850-ben megír­ja A gólyához című versét. A szájhagyomány szerint 1850 tavaszán Losonczy Áb­rahámhoz látogatott Susára. az udvaron egy hatalmas vadgesztenyefa alatt beszél­gettek a rémuralomról, ami­kor a csűr tetején elkezdett egy gólya kelepeini. Ebből az ídíUből fogalmazta meg azt a hátborzongatóan ke­mény látleletet, amelynek sorai nemzeti szállóigévé valtak. A vers T. aláírással jelent meg Szilágyi Sándor lapjá­nak, a Magyar Emléklapok­nak 1850. 4. számában. Azonnal elkoboztak, aztán sokáig úgy tűnt. nem törté­nik semmi, a vers szerzőjé­hez senKi sem' szólt. 1852 májusában azonban — épp minor Aranynál volt látoga­tóban — lanásaban házkuta­tást tartottak, .irományait, leveleit, virágregéinek majdnem kész üeznaiat le- foglaltaK, lepecsételték. (Ak­kor mar Hantán volt lel­kész). „Semmi nagy história nem lehet, de mégis kelle­metlen állapot’’ — írja Aranynak. 18a2. Julius 6-án aztán há­rom zsandár jelent meg Tompánál kocsival. Maguk­kal vittek Kassara megma­radt irataival együtt » kas­sai császári katonai törvény­szék parancsára. Először Szilágyi Sándorhoz fordul támogatásért: „Neked tán kötelességed is vol/na vala­mit munkálkodni, mert többnyire te adtad ki azon költeményeket, melyekért hadi törvényszék elé állít­tatom. Ezek közt leginkább terhel a Gólya, mint azt a felsőbb parancsolatban sa­ját szemeimmel olvastam. Kassán a régi Fekete Sas fogadóból átalakított fogház; ba került. Kihallgatása után azon­ban — míg vallomása Bé­cset megjárja — hazaenge­dik, augusztus közepe táján már otthon van. 1853. janu­ár 31-en újra Kassara idé­zik, egyesek szerint most mar a kéziratban terjedő Pusztán című vers miatt is, bar erre utalást nem talá­lunk. (Az alkotmányos rend helyreállítása után a kato­nai törvényszéki iratokat, közöttük a kassait is meg­semmisítették, így levéltári dokumentumok nem marad­tak fenn.) Most majdnem két hónapot tölt Kassan, rendkívül félve attól, hogy kenyérkereseti forrását, papi állását elveszítheti, hiszen ez a törvény: ha a papot bün­tetik, nem hirdethet igét to­vább a szószékről. Szilagyi Sándor apja, a kormány hivatalos lapjának szerkesztője eme) szót ér­dekeben. s 1853. április 3-án vegleg elbocsátják. (A csá­szár szerencsés meggyógyu­lásának örömére.) A legen­da szerint a német bíró tört magyarsággal inti börtön­ből való eltávozásakor: — Aztán több gólya ... nem csinálni! Valóságban az elboesőtó irat így szól: ,,A katonai és polgári helytartóság 1853. március 28-án kelt magas leirata következtében a további vizsgálat alól felmentetik és szabadlábra helyeztetik.” C* azonban csak látszatszabad­ság. szemmel tartják, őriz­tetik, útlevél nélkül sehova se mehet. Ha utazni akar, Kassára kell folyamodnia, aztán Putnokra mennie a szolgabíróhoz, onnan Rima­szombatba a főnökhöz, s bárhol tartózkodik, min­denütt jelentkeznie kell a csendórségen. Fejezzük be a hanvai tiszteletes perének ismerte­tését, egv Arany Jánoshoz írott levele részletével. 1853. május 17-én irta: ..Haza szabadultam végre ítélet nélküli kegyelem utján. így Vendöri felügyelet alatt le- vék, olyan az állásom, mint az. írás szavai szerint „a madárnak az ágon”, ha a felügyelő tisztviselőnek nem tetszik a képem, referál, hogy nem jól viselem ma­gam. Furcsa oíz az! Szila­gyi Sándornak ördög baja sincs, ki mint felelős szer­kesztő adta ki a Gólyát, en­gem pedig majd elítélnek, majd megfosztanak nyomo­rult kenyeremtől. örökre; mert amely pap hadi tör­vényszék előtt all en ipso elveszti hivatalát, ez a ren­delet szava". Mit tehetett Hanván Tom­pa? Nyíltan nem beszélhe­tett a haza sorsáról, megte­remtette hát a magyar líra egyik sajátos, közéleti-poli­tikai müformájat: az alle­gória t. Be nyel Józs»f (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents