Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

kánikulában Vita a béremelésről Jobb alkatrészellátást sürgettek a vasutasok Nem megy vita nélkül a béremelések, a jutalmak odaítélése sehol sem. Érvek és ellenérvek hangzanak el, hogy ki és mennyit kapjon. Nem túl gyakran, mégis, előfordul, hogy nincs egyet­értés a szakszervezeti bizal­mi és a gazdasági vezető között. A MÁV' kaposvári üzemf önök gégének a terüle­tén három ilyen eset for­dult elő. , — Ilyenkor az a teendő, hogy a döntés jogát egy lépcsővel följebb kapják meg — mondta Cseh Janos szb-titl^ir. — Két esetben nálunk a főbizalmi, egy esetben a szakszervezeti bi­zottság élt az egyetértési joggal a vele partner gaz­dasági vezetővel együtt. Köztudott ugyanis, hogy olyan esetben, amikor nincs egyetértés valahol, addig nem lehet pontot tenni az ügy végére. — Itt miért nem tudtak egyből megegyezni? — Mást javasolt a gazda­sági vezető, a bizalmi bér­emelésre. jutalomra. Mind­egyik érvelt a jelöltje mel­lett, a másik azonban nem fogadta el. Az utóbbi a tár­sadalmi munkát is figyelem­be vette, a partnere azon­ban úgy tartotta, hogy el­látja ugyan a rrfünkáját, de nem úgy, ahogv lehetne. Két esetben sikerült simán meg- eg.vezni, a harmadik esetben pedig kompromisszum szüle­tett. A megítélés — ez ter­mészetes is —■* mindig szub­jektív’, így viták máskor is várhatók. Mi örülünk, hogy csak ennyi eset fordul elő, s mindenki tudta, mi a te­endő ilyen esetben. Ez alá­támasztja annak a szüksé­gességét. hogy a szakszerve­zeti bizalmiak és a velük partner gazdasági vezetőket együtt készítsük fel a te­endőikre. Egy-egy bizalmi ráter­mettségétől. bátorságától is függ, mennyire áll ki azo­kért. akiket képvisel. Akik­„Oly forrón szerettem hazámat, hogy mivel egyebet érte nem tehettem, meg futtám ügyében Arany Trombitámat”. Helyét, szerepét. Irodalmi és politikai jelentőségét Sá­rosi Gyula a fenti sorokban saját maga fogalmazta meg. A szabadságharcig nem tar­tozik a magyar költészet el­ső vonalaba. Arany Trombi­tája miatt a magyar iroda­lomtörténetből szinte ■ egy teljes évszázadra kiszorul. Az 1950-es években viszont jelentőséget aránytalanul túlhangsúlyozzák, s azóta megint csönd, hallgatás van körülötte. Történelmi — s igazi iro­dalmi — szerepe is 1848-ban kezdődik. Kossuth bizalma­sa lesz, toborzó verseket ír, s „tizenkét leheletben’’ az Arany Trombitát, amelyben a szabadságharc történetét mondja el epikus konkrét­sággal, költői hevülettel, po­litikai indulatokkal, elfogul­tan a forradalom mellett. A mű Debrecenben jelenik meg először, ahova követi a kormányt, s közéleti szere­pet is vállal: képviselő lesz Bodrogközben, s 1849 júliu­sában a pesti váltótörvény­szék elnöke. Sárosi Gyula későbbi élet­útját, sorsát, szenvedéseit politikai röpiratnak is iz­galmas müve határozza meg. Mert a néphez, a nép nyel­vén írta, hatása is óriási kel beszéltem, csöppet sem tagadták, hogy időnként bi- ' zony bátortalanságot is ta­pasztalnak egyik-másik bi­zalminál, máskor nem ér­velnek, határozatlanok. Ezen csak úgy lehet változ­tatni, ha sikerül némely;- kükben megszüntetni az „alárendeltségi "-érzést. A szakszervezeti tagok joggal teszik szóvá, hogy kíváncsiak minden döntésre, amely a dolgozók kisebb vagy nagyobb - csoportját érinti. Van körülbelül tizen­öt bizalmi, aki még nem ad­ja tovább egy-egy ülés után, miről tárgyaltak. Olyan is akad, aki például kitér a népszerűtlen feladat elől. Nem mondja meg, ki miért nem kapott béremelést, ju­talmat, beutalót. segélyt. Nemegyszer a főbizalmi, a szakszervezeti bizottság tisztségviselői pótolják ezt, amikor az emberek rákér­deznek. A munkahelyi légkörben, a demokratikus fórumok vitáiban is érződik az ilyen „kihagyás”. A szakszerveze­ti bizottság egyébként elé­gedett azzal, ahogy az em­berek , ejmondják nyíltan a véleményüket, a javaslatu­kat a szakszervezeti és az üzemi demokrácia fórumain. — Az előírások szerint évenként két termelési ta­nácskozást kell lartani, mi azonban négyet tartunk. Ná­lunk fontos az, hogy a nyá­ri, az őszi forgalomra való fölkészülés előtt is tanács­kozzunk a dolgozókkal — így az szb-titkár. A termelési tanácskozások rendszere nagyon jól alkal­mazkodik a helyi sajátos­ságokhoz, Így együtt' tartják a termelési tanácskozást a kereskedelmi és forgalmi dolgozók; a forgalom és a vontatás utazói; aztán a mo­tor- és kocsiműhelybeliek. Most júniusban tartottá^, ezeket a fórumokat. Mi sem természetesebb, hogy sok öt­volt. Ezzel magyarázható, hogy Világos után minden fellelhető példányt elkoboz­tak, megsemmisítettek, a könyvet rejtegetőket súlyo­san megbüntették. Nemcsak a költőt, az olvasókat is ül­dözték. Világos után Sárosi Gyu­la bújdosni kényszerül. Ka­landos vándorlások, szökés, szénásszekérben bújkálás után jutott el 1850 őszén Gyöngyösre, ahol hosszabb időt töltött Pájer Antal köl­tő és Sorsich Júlia volt sza­badságharcos tiszt segítsé­gével, Sorsich Albert okmá­nyaival. Volt nyelvtanító, tanár, kertészkedett, szótárt szerkesztett, kuruzsolt, ser­tést hizlalt, ünnepeken ver­seket mondott. Bújdosása közben 1851. szeptember 22-én Pesten a haditörvényszék harminc­öt társával együtt halálra ítéli, mert ..a magas dynas- tia és más magas rangú sze­mélyek ellen irányzott, s az 1849. április 14-i felségsértő végzés előmozdítására célzó gúnyiratot .költött Arany Trombita cím alatt. . .” • A szeptember 23-án Pes­ten kifüggesztett — s jelké­pesen végre is hajtott — íté­let után keserű versikét ír Halhatatlanság címen: „Ha áll az elv, s neun puszta ál­tatás,/ Hogy halhatatlannak lenni semmi más:/ Mint él­ni síron túl — akkor derék./ Én halhatatlan költővé le- vék!/ Mert ut figura, do- cet — felkötének., S lm aj­kaimról most is zeng az ének.” S álnevet is választ: Bitó I^ajos lesz . . . A nyugodtabb gyöngyösi idő vigyázatlanná teszi, s Majori-Mayerfíy Sándor es let, javaslat megvalósult az­óta. — Mi nagyon támaszko­dunk az emberek javas­lataira, okos ötleteire. Hoz- zátehetem még azt is — ma­gvarázza a szakszervezeti titkár —, hogy sokszor kise­gítik a vezetőséget a mun­ka- és üzemszervezésben. S hogy mi állt a terme­lési tanácskozások vitájának középpontjában? Elsősorban a legégetőbb gondok, így a szombati és vasárnapi rako­dások visszaesése. Joggal kérték a vasutasok, hogy az üzemfőnökség mindent te­gyen meg a szállíttató vál­lalatok ösztönzésére. A jó példák között említették a Sefagot. a gabonaforgalmi vállalatot. Jó volna, ha mi­nél többen követnék a pél­dájukat. Sokan szóvá tették az al­katrészellátás hiányossága­it A ktvrik, a gépek javí­tása, a biztonságos közleke­dés érdekében nagyon fon­tos'. hogy minden kéznél le­gyen. — Az az igazság, hogy most már az egész országot bejárjuk, kapcsolatot tar­tunk a Volán, az Afit min­den üzemével, a járműjaví­tókkal a hiányzó alkatré­szek beszerzése érdekében. Az utóbbi két évben egy­re nehezebb az utánpótlás, elsősorban ott hiányzik a létszám, ahol rendezik, ösz- szeállítják a szerelvényeket, aztán az üzembiztonságot védő berendezések (váltó, sorompó) működtetése a fel­adat. Így aránytalanul több munka jut a régiekre. A törzsgárda lelkiismeretesen helytáll, a fáradtság azon­ban nem ritka. — Elsősorban az javítja a kö?4”zetet, ha látják a ja­vaslatot tevő dolgozók, hogy minél gyorsabban igyek­szünk intézkedni. Ez a vas­út érdeke is, hiszen meg­könnyíti az igények jobb ki­elégítését. Lajos Géza egy gróf Kornis néven sze­replő Sallay nevű álbujdosó feljelentik. 1852. november 7-én Schwartzer egri rend­őrparancsnok és Burik Zsig- mond gyöngyösi polgármes­ter elfogják, s a pesti Új­épületbe viszik. Pár havi vizsgálat után a törvény­szék újra kimondja rá az 1851-ben már kimondott ha­lálos ítéletet. Kegyelemből csakhamar életfogytiglani börtönbüntetésre változtat­ják, s 1853 májusában vagy júniusában Königgrátzbe szállítják. A börtönben szenvedései között sem igen ad fel sem­mit nézeteiből. Verhör című versében például ezt írja: ..Mi a neve? Kérdik: Sem­mi nevem nincsen;/ Kossu- théval együtt rég felakasz­tották! —/ Vallása?... Hi­szem és vallom, hogy hazá­mat/ Hosszan bitorolni nem fogja az osztrák”. Az életfogytiglani fogház nem tartott élete végéig. 1855-ben, Zsófia főhercegnő első gyermekének születése­kor Sárosi is amnesztiában részesült, hazajöhetett Pest­re, bár rendőrfelügyelet alá helyezték. Bújdosása és bör­töne alatt felesége elhagyta, családja szétesett, a szenve­dések az alkoholhoz vezet­ték, s az 1850-es években igen nehéz volt Pesten iro­dalomból egzisztenciát te­remteni. Különösen, ha va­lakit nem tört meg a bör­tön. 1859-ben országos körútra indult, hogy új versei fel­olvasásával segítse elő meg­élhetését. A solferinói csata napján (júniust 24.), amikor az olaszok francia segítség­gel jószerint kikergették az osztrákokat Itáliából, Sáro­si verset írt Krinolin-vers címen. íme egy szakasz: „Meddig fog még uralkodni/ A fekete-sárga szín?/ Ütő nélkül beharangoz/ Annak majd a Krinolin". Versét felolvasta, feljelentettem. Megindult ellen» újra a fel­T etőn és a kazán mellett... Vakít a nap. Állunk a kaposvári állomás épületé­nek a tetején, ahová a fül­ledt, fojtó levegőjű padlá­son* keresztül jutottunk. Kovács Tibor dolgozik itt öttagú brigádjával. A régi cserepet szedik le, palát raknak a helyére. — Június elején kezdtük a munkát, október végére elkészülünk. Vas megyéből járunk ide. a Hernádszent- jakabi Építőipari Szövetke­zetnél dolgozunk. Társaim­mal együtt kilenc esztende­je alakítottuk meg az Esze Tamás szocialista brigádot, már többször elnyertük az aranykoszorút — mondja verejtékező homlokát töröl- getve. Ide, a magasba csak olyan emberek jöhetnek dolgozni, ségsértési per, s egy aradi bíróság kétévi börtönre íté­li. Sárosi fellebbez, s 1860. február 7-én szabadon is bocsátják. Március 7-én eltá­vozhat Miskolcra addig, amíg ügye véglegesen el­dől. A nagyváradi főtör­vényszék és a bécsi semmí- tőszék Sárosit felmenti, de hogy ne legyen alkalma ha­zafias verseket szavalgatni, néhány hónapra Budweisba (Budejovice) száműzik havi huszonöt forintos élelmezési költséggel. A költő 1860 márciusától november 19-ig nyomorog a csehországi városban. Igaz, itt sem tétlenkedik. Lefor­dítja cseh nyelvre a Szóza­tot. Ezért állítólag szigorí­tást kapott, sőt talán be is csukták egy cseh szobrász- szál együtt. Végül csak meg­bocsátották neki, s hazatér­hetett. Por nélkül azonban ez­után sem maradt. 1861-ben Trombita című lapját, amelyben — hűséggel a ré­gi Arany Trombitához — verseit közölgette. beszüntet­ték. A július 7-i számban rövidke közlemény olvasha­tó: „Lapunk 36. száma júli­us 4-től a cs. rendőrség ál­tal teljesen lefoglaltatott, s elkoboz tatott". Ugyanebben a számban olvasható: „Sá- rosy Gyulának lapunkban folytatólagosan megjelent Egy fa története című köl­teményét be nem fejezhet­jük. miután annak végét az alkotmányos császári rend­őrség maga számára tartot­ta lenn". Az inkriminált vers e részében Sárosi egy kivégzést írt le. egy hadbí­rósági áldozat utolsó perce­it. Az esetleges későbbi po­rokét a lassan alkoholistává lazuló költő korai haiála akadályozta meg. Bényei József (Folytatjuk.) Magyar írók perei Az Arany Trombita \ akik nem szédülnek. S fő­ként most, amikor árnyék­ban 34—35 fokot mutat a hőmérő, a pala valósaggal áttüzesedik. Kicsit fájdítja szívüket, hogy látják innen a stran­don játszadozó, vízbe igyek­vő fürdöruhás embereket, meg a szinházpark sűrű fa­koronáit, melyek alatt min­den pad foglalt, tele hűsolő, pihenő emberekkel. Társaival, Somogyi Lász~ lóval, Shmolczer Istvánnal, Horváth Józseffel és Janzsó Jár ■effel reggel hat óra elrut kezdik naponta a mun­kát, s késő estig dolgoznak. rintért. Egyet Kaposváron, egyet pedig siófoki kenyér­gyárunkban helyeztünk üzembe. Ha beválik, vala­mennyi gyárunkat, nagyobb üzemünket ellátjuk ilyen automatával — mondja Hambuch János, a sütőipari vállalat szb-titkára. Csurog a verejték Kaftán Imre pékről, miközben gyors mozdulatokkal készíti elő, s rakja a kemencébe a kiformázott, kilós kenyeret. A túlsó oldalon tenyérvédő kesztyűvel szedi ki Cser- neczkí Lászlónó és Karcagi Julianna a frissen sült, 100 fokos kenyeret. Működik az eiszívobcrejv­Izzadva. verejtékezve, mert itt a tetőn hiaba keresnének árnyékot. dezés, ám a frissen sült ke­nyértől párás, fullasztó a levegő. Próbaképpen meg­mérjük: 35—36 fok. Izzó kemencéhez hasonlít a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Válla­lat Szokola-berekben lévő keverőtelepének udvara. Forróságot áraszt a kazán­ban állancjóan égő olaj, s amikor László István bri­gádvezető állít valamelyik szelepen, bitument enged a szállító jármüvekbe. pilla­natok alatt ömlik róla s a többiekről is a verejték. Sapka, ing mindegyikükön. — Hiába szeretnénk le­vetni. tilos, mert fröccsen­het a bitumen, az olaj. Könnyen égési sérülést szenvedhetnénk, ha megsér­tenénk az előírásokat. Ilyen­kor a kazánnál a levegő hatvan fokra is fölmeleg­szik. . . Tizenöt esztendeje végzi ezt a munkát, irányítja a keverőtelepen lévő brigá­dot. Innen viszik a kapos­vári meg a vállalat más. vi­déki munkahelyeire az asz­faltot. naponta, illetve mű­szakonként 160—170 tonnát. — Délután vagy éjszaka, amikor három kemencénk működik, s tele a raktár friss kenyérrel, akkor ötven fok fölé is fölmegy a meleg — mondja Sánlháné Takács Piroska gyárvezető. Indulásra vár az állomás­nál a 12-es helyi járat. Las­san szállingóznak a Kőszeg utca felé igyekvő utasok, Mezliczky Csaba fiatal pi­lóta, még csak negyedik éve vezet autóbuszt. — Ma ez a tizedik fordu­ló. öt óra előtt öt perccel kezdtem. Összesen huszon­egyet fordulok, s ilyen for- rósagban bizony nagyon kell a vezetésre ügyelnem. A gyalogosok a meleg követ­keztében sokkal figyelmet­lenebbek. s előfordul ez a járművezetőknél is, hiszen itt a vezetőfülkében meg­haladja a 40 fokot. Inkább lassabban, de biztonságban juttatom el utasaimat cél­jukhoz, .. Ötpercenként jönnek ki a pékek, a kemence környé­kén dolgozok a kaposvári kenyérgyárban, az előtérben egy hete elhelyezett korsze­rű vízhűtő automatához. Kellemesen hideg szódát, vizet ihatnak. — Kettőt vásároltunk be­lőle, darabját 23 ezer ío­A textilművek, a Csepel, az Elektroncsőgyár s a töb­bi üzem műhelyeiben, az építkezéseken, a földeken ezekben a kánikulai napok­ban valóságos küzdelem fo­lyik. Elismerés, megbecsüli* azoknak, akik most becsü­lettel helytállnak. . . Szálai László 1~

Next

/
Thumbnails
Contents