Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

GyÖíiyÖrÜ hobby. A Debrecenben élő fiatalasz- szony, Kozárné Szabó Erzsébet müsorszervező nem minden­napos időtöltést választott. A poreelánfestészet megismeré­sére vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávés- készletek, a vázák és más egyedi darabok, a klasszikus poreelánfestészet hagyományait őrzik (MTI-fotók: Oláh Tibor felv. — KS) Nyári tábor cukorbeteg gyermekeknek Téy^dés igen. emberi dolog, men­tegetőzünk könnyedén, ha elvétünk valamit. És mivel a. tudatosság, a rossz szán­dék nem játszik szerepet ilyenkor, inkább a felületes­ség. az át nem gondolás vagy a kapkodás jöhet szá­mításba az okok között — a tévedéseket amolyan bocsá­natos bűnként kezeljük. Igen ám, csakhogy egy mel­léfogás, egy hibás intézke­dés következménye. hatása már egyenrangú lesz az egyéni érdekből. nyereség- vágyból. netán aljas indok­ból sarjadzó okozattal. Hasonló okfejtéssel élt az a panaszos is, aki a múlt szombaton beállított szer­kesztőségünkbe. Tanácsot kért, kihez forduljon ügyé­ben. Előző este ugyanis marcona külsejű férfiak je­lentek meg lánya kaposvá­ri lakásán, és kérték an­nak kulcsait, mondván: hol­nap megkezdik a bontást. A családi házat ugyanis kisa­játították, az árát is megál­lapították — de a tulajdo­nosok sem pénzt .nem láilak. sem a felajánlott OTP-la kast nem jelölték ki sza­mukra. A sértett fiatalasszony az apjához szaladt tanácsért. Ö mindenekelőtt a gyógy­szeres doboza után . nyúlt, lévén infarktussal rokkant­tá nyilvánított nyugdíjas. Éjszaka alig aludt, másnap nyolckor már a tanácsházan volt, ahol azonban az ügye­let nem tudott mit kezdeni vele. Ezután kopogott be szerkesztőségünkbe. Itt meg­nyugtatást és ígéretet ka­pott arra, hogy hétfőn utána járunk az ügynek, délután jöjjön érdeklődni. A megje­lölt időben azonban hiába vártuk. A tragédia, amitől — látva állapotát — tartot­tunk, ugyan elmaradt, de másnap megtudtuk tőle: agynak döntötte az izgalom kiváltotta rosszullét. Vala­melyest megnyugtatta a hír: tévedés történt, elnézést kérnek az illetékesek, nem fogjak többé háborgatni. Különböző alkatuak va­gyunk, eltérő edzettséggel; jobban vagy kevésbé megvi­selt idegrendszerrel élünk, dolgozunk. Igaz, aligha akad család, amelynek hétvégi hangulatát ne rontotta vol­na el a váratlan, munkára kész vendégek megjelenése. Amint az eset bizonyítja, olyan is akad, amelyét tönk­retette, sőt emberéletet so­dort veszélybe, Lzert talán nem tetszik naiv óhajnak a kívánság: a leghumanusabo magatartás az lenne, ha minden intézkedésünk, vala­mennyi, társaink eletet be­folyásoló megnyilvánulá­sunk kapcsán a legrosszab- bakat föltételeznénk: azok­nak az állapotáról, akiket valamilyen formában és mértekben érintenek. Ha minden embert tulérzekeny- nek tekintenénk — azok ér­dekében, akik valóban igy kénytelenek élni, ailanuó elet veszély ben töltve nap­jaikat. A figyelmesség, a tapintat, a megalapozott, körültekintő intézkedés altalános embe­ri követelmény, amelyre nemcsak a rokkantak, ha­nem a makkegészségesek is joggal tartanak igényt. Ezen a nyáron Sopron­ban táboroznak a cukorbeteg gyermekek. Hetven 10—14 éves leány és fiú, akik anyagcserezavaraik miatt nem vehetnek részt más tá­borokban, augusztus 5. és 24. között megismerhetik a tá­borozás örömeit. Éppen úgy játszhatnak, sportolhatnak, kirándulhatnak, mint a töb­bi táborozó, a programjai­kat, az étkezésüket azonban főleg a szakorvosok szerve­zik meg. A Semmelweis Or­vostudományi Egyetem I. számú gyermekklinikájá­nak diabétesszel foglalkozó munkaiközössége, valamint az Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézet szak­orvosai, diétásnővérei írták elő e gyermekek háromhe­ti menüjét, adagját A tá­borban megtanítják őket, melyik ételből mennyit fo­gyaszthatnak, naponta hány­szor étkezzenek, mit kell tenniük akkor, ha rosszul érzik magukat, mikor és ho­gyan adják be maguknak az inzulint Az 1. számú gyermekklini­ka Bart-a Lajos professzor kezdeményezésére éppen azért szervezte meg három évvel ezelőtt az általuk gyógykezelt és ellenőrzött cukorbeteg gyermekek tá­borozását, hogy segítsen fel­készülniük a teljes értékű életre. A Leányfalun és Ti- szakürtön rendezett táborok­ban tapasztalták: ha meg­felelően táplálkoznak és él­nek a cukorbeteg gyerme­kek, akkor sokkal kevesebb inzulint igényelnek, jól ér­zik magukat, zavartalanul fejlődnek, ugyanolyan fizi­kai és szellemi teljesítmény­re képesek, mint a többi gyerek. Az első táborozás költsé­geit a magyar diabetes tár­saság és az Egészségügyi Minisztérium, a tavalyi és az idei táborozását főleg társadalmi szervek, a szo­cialista brigádok gnyagi tá­mogatása révén fedezték. A nemzedék, amelyhez tartozom, gyermekkorában megannyi katonatörténetet hallott a nagyapáktól a ..kö­zösről’, a káukáról, Dober- dóról. de a proletárhadsere­gek oldalán az oroszországi polgárháborúban vívott harcokról is. Ez a nemze­dék látta a második világ­háború idején az apák tíz­ezreit a biztos pusztulásba hurcolni, és olvasta' az egy- kaptafára készült nyomorult halotti értesítőket. Ma a mi gyerekeink ka­tonák. Más világban, más hadseregben, alapjaiban más ügy érdekében. Erősö­dik. izmosodik társadal­munkban az a generáció, amelynek honvédelmi tuda­tát, katonaemlékeit a haza fegyveres szolgálata iránti felelősségérzetét a nép had­seregének rendeltetése és szelleme határozza meg. Olyan korban élünk, amikor a honvédelem szükségessé­gének. lényegének értése el­választhatatlan az utóbbi négy évtizedben megtett történelmi utunk, védeniva- lónk' tényszerű ismeretétől. Hazánk, dolgaink, lehetősé­geink reális ismerete nagy értékű honvédelmi nevelő erő, fontos alakítója generá­ciók katonatudatának, hon­védelmi magatartásának. A százezreket átfogó honis­mereti mozgalom ebben a minőségben iß kiemelkedően nagy felelősséget visel a fel­növekvő nemzedékek haza­fias, honvédelmi nevelésé­ben. A szocialista hazáért, a nép szorgalmas munkájával létrehozott vívmányokért érzett büszkeség és felelős­ség társadalmi méretű. A népfrontmozgalmi munká­ban, a közoktatásban, a közművelődésben mind .mél­tóbb helyet kap a honvédel- | met szolgáló szemlélet és cselekvés erősítése. Társa­dalmi mozgalmaink, iskolá­ink, könyveink, újságjaink egyre maibban szólnak a ha­za fegyveres rnegyédelmezé- sének szükségességéről. Hazánk jövője biztonsá­gunk és nyugalmunk, gaz­dasági ‘ munkánk minősége mellett szilárdan összekap­csolódik védelmi készenlé­tünk minőségével. Mi az utóbbi közel négy évtizedet békében éltük le. így mind nagyobb számban lépnek katonasorba azok a fiatalok, akiknél a szülőknek nincs személyes élményük a hábo­rú megpróbáltatásairól. Gyermekeink honvédelmi gondolkodását, alapállását elsődlegesen a családban ért hatások határozzák meg. Ezek igencsak eltérőek is lehetnek. Óhatatlanul más­képpen készíti fel diát a ka­tonai szolgálatra a gyerekét egyedül nevelő édesanya, mint a katonai évei alatt férfiasán helytállt, kitünte­téssel leszerelt apa. Fiaink egészséges hazafi­as nevelésének egyik alap­vető feltétele a családok jó tájékoztatása. A helyi kato­naemlékek gyűjtésétől, a környék jelentős katonasze­mélyiségeinek megismerte­tésén, a katonai emlékmű­vek vagy a felszabadulás hadi eseményei történeté­nek összegyűjtésén át, a lak­tanya- és csapatmúzeum­látogatásokig — megannyi példa mulatja a honisme­reti mozgalom lehetőségeit. Indokolttá teszi ezt az a kö­rülmény is, hogy alig van hazánkban település, amely történetének egyik vagy má­sik korszakában ' ne kapcso­lódott volna hadtörténel­münkhöz. A honismereti mozgalom hatékony népszerűsítője le­het a honvédelmi eszmét szolgáló jó könyveknek, tér­képeknek, gyűjteményeknek. A haza múltjának, a nép életének hiteles megismeré­se — a sok más .összetevő mellett — elsődlegesen ol­vasást jelent, a rendelkezés­re álló dokumentumok, ta­nulmányok. összegzések is­meretét. Ennek érdekében pedig a történelmi olvasmá­nyok népszerűsítését, áz ér­deklődés ébrentartását. A honismereti-helytörté­neti mozgalom országszerte széles és elismert keretét adja a honvédelmi nevelés­nek. A különböző kirándu­lások, táborok, gyüjtőutak szervezése értékes hozzájá­rulása ifjúságunk hazafias- honvédelmi neveléséhez, örvendetes, hogy az utóbbi években elkészült sok me­gye, város hadtörténete. Több helyütt megtörtént a katonahagyományok feldol­gozása. Most a rendelkezés­re álló gazdag anyag köz­kinccsé tétele a legfonto­sabb tennivaló. A kalonahagvományok ápolása elsődlegesen a ha­zafias nevelés érzelmi ele­meinek elmélyítését szolgál­ja. Fontos népfront-mozgal- mi és közművelődési feladat is, hogy a helyi hadtörténe­ti emlékek ápolása méltó módon épüljön be a váro­sok. falvak, gyárak szellemi életébe, honismereti gondol­kodásába. A legendákat és tévhiteket éppen úgy a té­nyekkel lehet csak száműz­ni. miként az illúziókat. A vulgarizálást éppúgy, mint bármiféle túlzó nemzeti - ön­becsülést. Világosan kell látni, hogy történelmünk során' mindig olyan volt a magyar katona, amilyen a háború célja. Igaz ügyért mindig kész volt a hősies helytállásra. Amikor pedig becsapták, az meglátszott a harci szellem minőségén is. A honismereti mozgalom fontos sajátossága. hogy mindenekelőtt életközelsége révén teheti a legtöbbet if­júságunk hazafias, honvédel­mi szellemének formálásért. Ma már azért is futnunk kell, .hogy kivívott pozíción­kat tartani tudjuk, ezért szükség van az innovációs folyamatban részt vevő va­lamennyi dolgozó — fizikai és műszaki szakember — al­kotó képességének kibonta­koztatására. A megállapítás dr. Henczi Lajosnak. a MTESZ szakmai koordiná­ciós bizottsága vezetőjének cikkéből való, mely a So­mogyi Műszaki Szemle leg­frissebb számában jelent meg. A Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei szervezetének kiadványa bő teret szentel az elemző írás­nak, melyben a szerző — dr. Tóth Jánosnak, a MTESZ főtitkárának a somogyi mű­szaki és közgazdasági hónap megnyitóján elhangzott elő­adása szövegét is felhasz­nálva — azt vizsgálja: a műszaki fejlesztésben mi­lyen feladatok várnak a műszaki értelmiségre, és milyen lehetőségek tárulnak a szakemberek elé. Napja­inkban számos cikk, tanul­mány igazolja, hogy a mű­szaki szakembereit szellemi kapacitásának jelentős része parlagon hever — állapítja meg dr. Henczi Lajos. Pe­dig a szellemi tőke is csak úgy hasznosul igazan, ha forgatják . . . A megyei MTESZ-kiari- ványnaik ebben a szamaban Az életközelségnek pedig elemi ismérve a közvetlen párbeszéd, az élő, eleven emberi szó. Ez a világon semmivel sem pótolható. Be­szélgetni kell a hazáról, éle­tünkről, utunkról — száz­szor és ezerszer; gyereke­inkkel és apáinkkal is. Jó érzés látni, hogy a helyi ka- tonahagyómányok ápolásá­ban, az emlékművek, ellen­állási emlékhelyek gondozá­sában mindenütt 'élen járnak a fiatalok. A mi dolgunk, hogy még teljesebben, mé­lyebben megismerkedjenek egy-ogv épület történeté­vel, egy szobor, emléktábla névadójának élettörténeté­vel. Gyakran elmondjuk, le­írjuk, hogy korunk a turiz­mus forradalma is. Évente több millió honfitársunk ke­rekedik fel. és utazik az or­szág más tájaira Milliók keresik fel történelmi varo­sainkat, emlékhelyeinket. Több tapasztalat, példa int arra: célszerű végiggondolni, hogy az egyes kiadványok, idegenforgalmi programok, ismertetők, előadások, pla­kátok a legjobban .szolgál­jak-e népünk történelmi gondolkodásának, hiteles nemzeti önismeretének, ha­zaszeretetének, honvédelmi tudatának elmélyítését. Hiteles nemzeti tudat nincs egészséges honvédel­mi tudat nélkül. Honismeret nincs honvédelmi ismeret nélkül. A honismereti moz­galomban — az eddigi ta­pasztalatokra, értékekre építve — tovább kell széle­síteni a haladó katonai ha­gyományokat. emlékeket gyűjtők baráti körét. Érté­kes segítséget kaphat a moz­galom a határőr alakulatok­tól, tűzoltóságoktól, MHSZ- kluboktól is. A honismereti mozgalom a maga sajátos eszközeivel jól segítheti a világ, benne hazánk és az erőviszonyok alaposabb meg­értését. Nem kampányra buzdítunk, hanem a hagyo­mányápolás, a hon isme rét összetettebb értelmezésére. Izgalmas gyűjtőmunka lehet például a katonadalok, in­dulók, alakulat! szokások, sorozások, leszerelések, tiszt­avatások történetének a fel­dolgozása. Történelmi munkánk nyu­godt folytatása a jelen es a holnap alkotó nemzedékei­nek magasabb minőségű ha­zafias nevelését igényli va­lamennyiünktől. somogyi szakemberek nyilat­koznak kerekasztal-beszél- getés keretében egy-egy fon­tos ipari terület műszaki fejlesztésének lehetőségei­ről. Milyen tapasztalatok összegezhetők a megye köz­lekedésfejlesztési koncep­ciójának érvényesüléséről? A kérdésre Se bök József, a Somogy megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökhelyet­tese ad elemző választ an­nak a vizsgálatnak a meg­állapításai alapján, melyet a népi ellenőrök végeztek a közelmúltban. Olvashatunk azokról a kísérleti felada­tokról, melyek a komplex meliorációs munkák fejlesz­tését célozzák a Dél-somo­gyi Állami Gazdaságban, to­vábbá útépítési eredmények­ről és célokról, az ilyen jel­legű beruházásokról. A Somogyi Műszaki Szem­le 2. száma közli az 1981. évi MTESZ-palyázat díjazott pályamunkáinak címét, a szerzők nevét; a MTESZ energiatakarékosságra buz­dító felhívását, s megtalál­ható a kiadványban — mel­lékletként — a megyei könyvtár ajánlása az új szakköny vekről. Három beszámoló a Balatonról FT [ — Csókollak Mamikám! Köszö- I I nőm, hogy felhívtál! Éppen csak megelőztél! No, hogy ne legyen sok a telefonszámlád, rövidre fogom a be­számolómat... Negyedik napja gyüglö- dünk már ebben az unalom fészekben! Fürdésen kívül semmi, de semmi le­hetőség! Négyen kevergünk egy lyuk­szobában... Öltözni, vetkőzni csak egyenként lehet... Elképzelheted! Az étkezés úgy-ahogy megjárja. De ez sajnos nem a te főztöd! A gyerekek agyon unják magukat... Állandóan csak ennének. Fagylalt, dinnye, kukorica, lángos, palacsinta... Hogy ez viszont mibe kerül?! Meg sem merem neked mondani! Nem is akarlak vele idegesíteni! A pénzem már most fogytán van! Biztosan nem lesz elég! Jó lenne, ha tudnál valamennyit kül­deni... Hát egy ezressel talán kihúz­zuk! Express add fel! Sok. sok pu­szi Mamikám Már alig várom, hogy otthon legyek az én kis tiszta laká­somban és egyem a föztödet... Még a sima krumpUlevesre is ráéhezek... XJi.: De ezek a panaszok csak neked szóltak! Nehogy említsd őket a ba­rátnőknek!!! 2. — Már megint ez az emeleti ócska ____szoba. Belőled már sohasem te­lik többre? Milyen osztályvezető vagy te...? Két gyerekkel még ma is bedug­hatnak egy 4x3 méteres szobába... Se rádió, se televízió... Közös WC, közös fürdőszoba, bábeli tömeg... Köszönöm én az ilyen üdülést! H át pihenni itt valóban' lehet! Ez az üdülő el van dugva az Isten háta mö­gé! Sehol egy rendes szórakozóhely, egy sportpálya. Ülhetünk egész nap a „bab éráinkon!" Itt egy rendesebb „göncét” fel sem veheti az ember... Mert minek... kinek? Bezzeg a Kolozsiék megint az Üdülő I-ben feszítenek! Benn a város köze­pén... Főúri kényelemben Én meg maradhatok örökre a „Ja, a Horvaíné.„r. I i — Jaj szivikém! Már éppen én I ***l is hívni akartalak! Csak úgy el vagyok foglalva... Nincs egy perc sza­bad időnk! Egyik szórakozásból ki, a másikba be! Egy végtelen helyes-ked­ves kis cuki üdülőben vagyunk! Egy nagy zöldövezet közepén... Természete­sen ide csak a kiváltságosok kerülhet­nek! Csak azok, akik igen fontos be­osztásban vannak, mint az én fér­jem...! Olyanok, akikre valóban ráfér a pihenés... Mit mondhatok még neked? A mi szobánkban színes televízió, magnós rádió... A gyerekek természetesen kü­lön szobában vannak! Naponta van diszkó, hajókirándulás, szalonnasütés... Az étkezések és az esti ..bulik’’ igazi divatbemutatók! Már vettem néhány „balatoni cuccot”! Biztosan menő lesz otthon is... No nem untatlak tovább! Sajnálhatod, hogy te ezt nem látha­tod..., hogy ezt te nem élvezheted... Pa, kis barátnőm! Otthon majd még sokat mesélek... Dr. Szondi József Szellemi tőke, amit forgatni kell Haeisűorsi — honvédelmi ludat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents