Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

Csillagászok országos találkozója Kaposváron Kitüntetés a vendéglátóknak A csillagászat baráti kormok tizenkettedik *r- •vr.Hsos találkozóját nyitották meg tegnap Kaposváron a Killian György Ifjúsági es Üttöro Művelődési Köz ponlban. A TIT által szervezett háromnapos rendez­vénysorozat nyitó ünnepségén — sok kitűnő szakem­ber társaságában — megyénk tudományos és kultu­rális életének több vezetője is megjelent, köztük dr Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Horváth Sándor, az MSZtVÍP Somogy megyei Bizott­ságának osztályvezetője. A vendégeket dr. Kovács Ferenc. Kaposvár város tanácsának elnöke üdvö­zölte, Szólt, a természettudományos műveltség fokozó­dó jelentőségéről napjainkban, méltatta a társadalmi összefogás és a megyei TIT-szervezet szerepét a ka­posvári csillagvizsgáló létrehozásában, végül eredmé­nyes munkát kívánt a tanácskozás részvevőinek. Ha elfogadjuk a nagy szá­mok törvényét, nincs is okunk kételkedni a konfe­rencia sikerében, kétszázki* lencvenen jöttek el ugyanis a' „fejtágításra” az ország valamennyi megyéjéből, de érkeztek vendégek a Szov­jetunióból, Finnországból, Romániából és Csehszlová­kiából, s írásban üdvözölték magyar barátaikat, az oszt­rák, az NDK-beli és a jugoszláv amatőr asztrooó- musok szervezetéi Vaanak: itt gyári BHa*ká- aok, értelmiségiek:, alkalma­zottaik, jöttek gyerekek szép számmal — a Kiskunságból és a Baranya megyei Boly­ból egész iskolai szakkörök, tanáraikkal — s amit külö­nösen kellemes volt látni: a csillagok állására egyre többen kíváncsiak a szebbik nem képvtaclói közül te. Akadnak „csövesek*- te teg — a ráext- így őket, ba­ráti mosoly kíséretében — akik ugyan nem kaptak meg­hívást, de a rövidke csü­törtöki rádiótudósítás nyo­mán útra keltek és szives fogadtatásra találtak. Amint Pamori Thewrewk Aurél­nak, a Csillagászat Baráti Köre elnökének é6 Zombori Ottónak, a szervezet titká­rának tegnapi előadásából kiviláglott: nemcsak az ég­bolt bámulása fejlődött te­hát népmozgalammá, hanem a „konstelláció" vizsgálata is. Bizonyság erre a csilla­gászkörök és ki »báli számá­nak gyarapodása — jelenleg százötvenről tadunk — a Meteor című szakmai folyó­irat rohamosan növekvő népszerűsége és az a meg­hökkentő szám, melyet Kulin Györgytől, a neves szakem­bertől tudhattunk meg a szü­netben: hazánkban húsz ál­lami vagy egyesületi és tíz magán-csiliagviasgálót tarta­nak nyilván, több mint búsz- e*er távcsővel fürkészik: a végtelent, nap minit n«p Szentgotthárd és Nyíregyhá­za között, ebből legalább négyezer a, nagy teljes remé­ny íi. a komoly tudományos vizsgálatokra ás alkalmas műszer. Az amatőrök eredményeire a „profik” is egyre jobban felfigyelnek. A legszorgal­masabb, legszenvedélyesebb amatőröket rendszeresen el­ismerik a Zerinvary-emlék­éremmel. Különleges tiszte­let szűkebb hazánkban, hogy a kitüntetést tegnap Szent- mártoni Bélának, a kapos­vári csillagászkor vezetőjé­nek nyújthatta át Kulin György, a CSBK örökös el­nöke. A szakma: tanácskozás után a vendegek lovasbem u- tatót tekintettek meg a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kolán. A rendezvénysorozat ma és holnap előadásokkal, konzultációkkal folytatódik, s lesz fórum is, melyen — a szakmai tapasztalatcsere mellett — a mozgalom köz- művelődési vonatkozásait is megvitatják a résztvevők. A kaposvári csillagvizsgálóban időközben pezseg az élet: az ország egyetlen ilyen jellegű szakkempingjének hetven la­kója tölti az éjszakákat, ba­goly vagy álmodozó hőssze- nelmes módjára, a távcsövek mellett, nyilván a megszo­kottnál is nagyobb élvezet­te), hiszen nincs a közeiben * feleség, áld szemrehányást tehetne a hitvesének *z ój­ává kai „hűtlenség" «watt... Évszázadok hagyatékai A tevóitári évkönyv ingú/mbb számúról topát cs a vizsgáit korokat, eweJw* tekinbpe » változató« ta«4ak*B«aJ jeieat meg a Socaogy megye múltjából, o- mú levéltári évkönyv IX köbei*. A tizennégy forrás- ködés. illeröe tasaukaáiny m«9«li jjft i megilletné a wmitertágt. hinni fontos ada- tekafcleal, demaaéseikkei já­ratnák hozzá megyénk múlt­jának megismeréséhez, a fe­hér foltok eltüntetésében Eme ásottban nem lévén le­hetőség. csapán arra «zorít- feoabat a recenzens, hogy megemlítse: Szili Ferenc befejezte a Kaposvárt Cukor­gyárról irt, hat részben ko­zott monográfiáját, Király I sámán Szabolcs pedig A mezőgazdaság gépesítése So­mogybán című tanulmányát, és egy-ket mondattal szóljon a kötet néhány írásáról. Olyanokról, amelyek nem­csak a kutatóknak, a törté­nészeknek szolgál forrás- anyagiként, hanem egy-egy területtel behatóbban fog­lalkozó szakemberek érdek­lődését is kielégíthetik, fon­tos ismereteket adhatnak szántukra. A méltatások élére — helytörténeti vonatkozása és a téma széles körű ismere­te miatt — Andrássá Antal Noszlopy monográfiájának befejező része kívánkozik. Ebben a szerző az egykori szabadsághős kormánybiztos, illegális éveit, elfogásának, majd szökésének, ismételt lebukásának és kivégzésének körülményeit ismerteti, ap­rólékos részletességgel kísér­ve nyomon a forradalmár bujkálását, kalandjait tárva fel szerteágazó kapcsolatait, és érintve magánéletének ed­dig feltáratlan, az illegális tevékenységét befolyásoló mozzanatait is. Külön gon­dot fordít arra, hogy megcá­folja a Noszlopy köré font legendákat. Így például be­bizonyítja, hogy Ferencz Jó­zsef császár megtámadási kísérlete — amelyet filmen is feldolgoztak — nem tarto­zott akciói, sőt tervei közé sem. A munkája során fel­használt dokumentumok kö­zül különösen figyelmet ér­demel egy korabeli rendőri jelentés Nuszlopynak és tár­sainak 1852. november 16-an törte«* lebukásától. A ÍUB­nueg magyar nyerve« előszűr. Kastyssr József ektetaator- úaoem tanulmánya nemde öeketótt a iwUmmwú.- és «adveáódéetarténészek szárad­ra nyújt értékes ismereteiket. A szerző • 18. és a 19. szá­zadban a Del-Dunán tuton használt tankönyveket és pe­dagógiai segédkönyveket elemzi, art vizsgálva, hogy tartalmuk és módszerük mennyibe« tükrözi a kor müvei tseganyagat, nevelési és így társadalmi törekvé­seit. A kép rendkívül tarka, hiszen az Eöbvös-féle okta­tási reform előtt igen nagy fokú autonómiát élveztek nemcsak az iskolák fenntar­tói — a különböző egyházak és az állam —, hanem a köz- igazgatási egységek is. A tankönyvek, segédanyagok és körülöttük kialakult viták há képet adnak a korabeli művelődési viszonyokról. Egyebek között a haladó tanügyi irányítók és gyakor­ló pedagógusok elmarasztaló véleményét is megismerhet­jük az oktatása rendszerről. A jobbágyfelszabadítás után ugyanis erőteljes hangot kap a földművesek — gazdák és cselédek — szakmai ismere­tének követelése. Ennek azonban a legnagyobb aka­dálya az elemi iskolákban folyó tanítás aggasztóan ala­csony színvonala, ahonnan a paraszt „vallást tulajdonkép­pen néhány imát, egy rossz ákotn-bákom írást, szagga­tott olvasást kivéve semmit sem hoz.” Somogy közlekedéshátó­zatámak kialakulásáról írt tanulmányának harmadik részét közli Erdösi Ferenc. Ez alkalommal — a koráb­biakhoz hasonlóan érdekes, olvasmányos elemzésben — a vasúthálózat kialakulását kíséri nyomon az 1861-es el­ső buda—nagykanizsai vonal megépítésétől az utolsó szárnyvonal áladásáig ame­lyet: Felsömocsolád és Siófok között 1906-ban fejezlek be. A tanulmányból megismer­hetjük a korabeli vállalko­zások, gazdasági lehetőségek és manipulációk számos jel­lemző vonását, és hiteles ké­pet kapunk a vasúthálózat ga zda s á gfe j les zi ő hatásáról. Érdekes oldalról ábrázolja a megvet Hexán ZeUan, aki ■«MBÉLájábain art vtesgfflja: hagyás alakult a II. világhá­ború «tán Somogy település- hajósata. különös tekintettel a vonzáskörzetekre. Tanul­mánya a jelen körülmények elemzéséhez és fejlesz­téséihez is értékes adalékokat szolgáltát Az akkoei kör­jegyzőségek ugyanié nagy­ja beá a mai községi közős tanácsi körzeteknek megfe­lelő szerepet töltöttek be — hasonló feszültségekkel és átfedésekkel. Ahogy na, ak­kor a gondot okoaott — egyebek körött — az egész­ségügyi és oktatási intéz­mények hálózatának össze­hangolása az igazgatási kör­zetekkel, hiszen hat zeddei ezelőtt M gazdasági és egyéb ténye­zővel, hagyományokkal kel­lett számolni. A fedhet iiMiwrttia — as eddigi knadványakhoz ha­sonlóan — a levéltár mun- katársainak múlt évi tudo­mányos és közművelődési te­vékenységét, és tájékoztat az ántézmény rendezvéttyeiröl. r. i* FÚvóstébor Barcson Szellem a palackból Mint minden nyáron, ezekben a napokban is m- zsa kától hangosak Barcs ut­cái és terei. Kürtök, trombi­ták, tubák, pozanok hangja szűrödéi ki a művelődési központ, a Vikar Bela Zene­iskola, a szakmunkásképző ináézet, a diákotthon abla­kaiból. A nemzetközi kama­razenei tábor százharminc részvevője — huszonhét cso­portja — gyakorol reggeltől esáig szakadattanoL, alko­nyaikor pedig a parkokat veszik tártokba a zeneaka- dénásták és szakközépóekn- láaoic. — természetesen hang- saeirékkel, kottatartöfcfca! felfegyverkezetten —, hogy a nézfiúvós irodalom leg­szebb és legnépszerűbb <ia- rabjaiml szórakoztassák a városka pnomenádoaó la­kóit. Aurák a városkának a polgárait, melynek vezeté­se — szövetségben a Műve­lődési Minásziértummal, a Magyar Rádiónál, a Jeooes- ses MusJcales magyarországi szervezetével, valamint a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodájával — ötödször vállalta immár a kéthetes tábor megszeraeeé- sét Prágából. Peeaonytiöt Ber­linből, Weimarból, Varsóból, Rigából, Stockholmból és Brüsszelből érkezett csopor­tok bizonyítják: az annak idején szerény kezdeménye­zésként indult kurzus világ­hírre tett szert a színvona­las konzultációk, a remek hangversenyek okán. A fia­talok tndását hazai szafcenv- berehík java formálja, elén Ez Amerika? filmjegyzet! Becsapja a i*é»Őt * cím— Ez Amerika —, agyanis e* csak az egyik Amerika. A sötét, a gátlástalan, az erő­szakot bálványozó. Feltétle­nül ezt a címet adtam vol­na ennek a színes, széles­vásznú áldok umentu m 1U m ­nek: Ez is Amerika. Csak egy példát az „is” indoklá­sára. Látjuk Floridát, a víz partján öregemberek váro­sának. Totyognak, tipegnek, szívgörcsben fetrengenek stb. Ez is Florida, meg a nyaralóktól hangos, fiatal Florida is. De ez utóbbit nem látjuk. A kamera csak a szenny­re, az undorítóra, a vérfa­gyasztóra szegeződik. He­lyenként egészen amatőr módon, mintha a filmnek rendezője sem volna: olyan naiv fogásokat alkalmaz, melyek sokszor inkább dü­hítik az embert, mint ma­gukhoz hangolják. Látjuk a eselgáncsozó apácákat, amint utolsó „fogasként” a ke­reszttel .yrúrjark meg ettpo­féi ük szí veti jékaL Rendezőn beállítás, azaz a valóság ha­misítása; szinte ordít a vá­szonról. Akárcsak a fejr-a- dász ocsmány munkájának rekonstruálása, vagy a bank­rablás „eredeti filmfelvéte- le”, melyen, hogy hogy nem, a pénztárosnő majd­nem mosolyogva nyújtja át a pénzt. Vagy az' aatósmise alatt pornólapot nézegető atyafi megrendezett képsora. És folytathatnánk. Gilisztaza- báló — gyanúm, hogy dol- lárköteget vettek föl ezért a produkcióért, mert pro­dukció ez! — családdal, a jegelt, bocsánat — hibernált — hullával, melyet jobb időkre „dunsztolnak” egy tartályban, a sztriptízt be­mutató háziasszonyokkal, akik közül — milyen érde­kes — a fiatalok dobálják le minden holmijukat. . . ■Igen, ez is Amerika, s nem az előbbi pszeudo-va­lóság: ndk texapbirkáz&m, ponk ráció* verekedése, na- dista Miss Amerika válasz­tás, hordókövérek saseánsza, mormon házasság. Mind­mind Amerika. A valódit torzító szemszögből ábrázo­ló. Minden optika torzít, ha nem a teljességet akarja a fényképész láttatni. Ha csak — mint itt — a kegyetlen­séget, a perverzitást, a csa­torna világot, az aljas ösztö­nöket kívánja bemutatni a nagyérdeműnek, hadd bor­zon gjón... Ami riasztott a moziban, az nem csak a vásznon zajlott. Az egy né­zői réteg magatartása volt. A leli szájú röhögés az egy­mást emberségében alázó női gladiátorok szadomazo- chizmusának láttán, a szur­kolás a vézna hajszoltat pü- fölő fejvadász ténykedésének szemlélése közben. ... Talán ez az Amerika el­kerülhetett volna minket. I*. L. a tábor művészet! vezetőjé­vel, a világhírű kürtművész- szei. Tarjani Ferenccel. A szokásos „csapathoz" — in- tésanényesen először — né­hány külföldi muzsikus is csatlakozott. Elismert, nero- zeéközi hírű művészek vala­mennyien. A legnagyobb hírnévnek Tyimofej Dohsicer, a Moszk­vai Nagyszínház trombitás szofistája, a kiváló zenepe­dagógus örvendhet közülük. Hanglemezfelvételei igazi csemegének számítanak vi­lágszerte. Látogatásunkkor a művelődési központ szín­padán próbált egy Bach- kompozíciót a miskolci együttessek Oroszos szívé­lyességgel fogad, az úgyne­vezett orosz iskolára jellem­ző önöm éraelmességgel és tartalmas bőbeszédűséggel fejti ki alkalmi tanítványai­nak egy-egy zenei frázis je­lentőségét, s beszélgetésünk­kor is a stiláris szempontok jrányítjáfc mondanivalóját. — Mi odahaza — az úgy­nevezett Orosz iskola szabá­lyainak megfelelően — a barokk dallamokat is érzel­mesebben, szélesebben, úgy mondhatnám: romantiku ­sabban adjuk elő. A magya­rok hasonlóan érzelemdúsan játszanak, de náluk több a temperamentum és a moto­rikus ritmus. Nekem, aki harminchét esztendeje dol­gozom a Moszkvai Nagy­színházban, nagyszerű „lec­ke" ez a táborozás, s remé­lem, újdonsült növendéke­imnek is. A körülmény* * szervezők gondosságáról és ked vességéről tanúskodnak, ezért remélem, nem utoljá­ra vagyok Barcson. A részvevőket — a csehe­kén és a németeken kívül — az is összeköti, hogy nép­zenéjükben a fúvóshangsa©- rek jóval csekélyebb szere­pet játszanak a vonósoké­nál, a népünnepélyeken, folklorisztikus rendezvé­nyeken a hegedűk, brácsák, bőgök és a pengetés hang­szerek viszik a „prímet”. A világmozgalommá szélese­dett „fújás” tehát elsősorban műzenei alapokon áll. Ezt bizonyítja Torsion Tvefves- sonnak, a stockholmi kon zervatórium tanárának nyi­latkozata is. — Korábban sowie sem­mit sem tudtam a mai ma­gyar zeneszerzőkről, csupán Hidas Frigyes szextettjét hallhattam egyszer lemez­ről. Most, a kurzus kezdetén rendezett versenyen, s * próbákon borzalmas erővel hatottak rám Hollós, Szoiko- lay, Duöiway és mások szellemes kompozíciói. Kár, hogy a svéd muzsikosok fi­gyelme alig terjed tovább N yugat-Európánál és az Egyesült Államoknál, kár, hogy Kelet-Európáról csa­pán aranyit tudnak: itt is űj szelek fűjdogálnak — ám ezek lényegéről vajmi ke­veset sejtünk Skandináviá­ban. Magiam «agyon boldog vagyok, amiért ezen a tábo­rozáson részt vehetek, s ha hazaérkezem, a Jeunesses M usi ca lee-mozga lom képvi­selőjeként is megpróbálom majd elhitetni a svéd zenei élet döntésekre hivatott ve­zetőivel: Magyarországon csodálatos dolgok történnek, a rendszeres tapasztalatcsere nekünk, is hasznunkra vál­hat. Melyek hát enek a csodá­latos dolgok? Az egy héttel ezelőtt ren­dezett verseny, melyen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola három csoportja nyerte el a harminc-, hüsz- és tizezer forintos dijakat. Hangverseny a művelődési központ színháztermében kétszázötven hallgató óriási örömére és legalább ugyan­annyi kívül' rekedt barcsi polgár hatalmas bosszúságá­ra. A kamarazenei tábor mellett egy ötnapos tanfo­lyam az alapfokú zeneisko­lák fúvóstanárainak, melyen, több mint félszázan vettek részt, az éppen itt tartózko­dó kanadai vendégek nagy elismerésére. Gazdag a to­vábbi nyolc nap programja is: a tábor legjobb együtte­sei nemcsak a lírává menti nyár holnapi megnyitóján, nemcsak a naponta ismétlő­dő „toronyzenéken' kapnak lehetőséget egy csinos ..dob­ban tásra”, hanem Siófokon és Boglár-leltén is fellépnek. Jó néhány együttessel felvé­teleket készít 9 Magyar Rá ­dió. A jövő hétté indiai szakembereik érkezését A várják. Az öt esztendeje tmchltt kezdeményezés tehat végre nemzetkor -rtsaanytetbaa. ss „befutott”. Csak egy nagy gond maradt, egy „hixus- gond”. Amint Baxter Vendel, a barcsi zeneiskola igazgató­ja, a tábor lelke ós vezetője elmondotta: legalább félszaz hazai és külföldi jelentkezőt kellett visszautasítani — helyhiány és ellátási fogya­tékosságok miatt.,. Az igazgató szerint tartani le­het attól, hogy a palackból kieresztett szellem fölébe kerekedik az öt megszabadí­tó bűvészinasnak. L A.' SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents