Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
I Nyári tárlat Kodály emlékére „In memórián Kodály Zoltán képzőművészeti pályázat” jegyében rendezték meg Debrecenben a VII. országos nyári tárlatot. Az egy hónapig nyitva tartó kiállításon — amelynek a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem ad helyet — 131 alkotó 181 műve tekinthető meg. Képeinken (felsősor): Benedek György: Kodály-port- ré; Földi Péter: Szegény vagyok. Alul: Bartl József: Dallamvilág es Benedek György: Nocturne. (MTI-fotó — Oláh Tibor ■ felvétele — KS) Gúla/ István Hátborzongató hipertónia A z orvosa egyetem nagy tudású adjunktusa megvizsgálta, aztán fürkészve maga elé nézett: — Nem értem — ismételgette egyre. — Nem értem! Maga makkegészséges, a műszer mégis hipertóniát mutat. Meg kell fejteni a rejtélyt... — Mi az a hipertónia? — keretezte. — Magas vérnyomás. — De hisz nekem mindig alacsony vérnyomásom voit! — Tudom — . felelte. — Épp ezért nem értem. — Elgondolkodva pillantott rá. — Csak nyugalom, nyugalom — intett nyugtalanul. — Innen ki nem megy, amíg ki nem derítem, mitől hipertóniás. Vallja be, mától hipertóniás! — Nem tudom. — Pedig tudom, hogy tudja! — Maga engem ne gyanusitgasson — fortyarut fel. — Egy beteg embert! Most jöttem vissza szabadságról, semmi okom magas vérnyomásra. Az adjunktus úgy kortyintott a kávéjából, hogy a pipa a szájában maradt. Inkább nézett ki nyomozónak, mint orvosnak. — Szóval nyaralni volt — állapította meg. — Hol nyaralt? Megmondta az igazat: — Külföldön. — Aha! Szóval külföldön! — Ott. — És érte valami stressz? — Engem nem ért semmi. A barátomat, akivel voltam, érte, engem azonban nem. — Akkor nem értem — hajtogatta. — Nem értem. f A doki amúgy jó ember volt, megkínálta cigarettával, 6 rágyújtott (átkozott szenvedély!), és eszébe jutott, hogyan járt a barátja a cigarettával. Utazásuk második napján rossz embereik feltörték a kocsiját, elvitték ■az autómagnóját, a ruhásbőröndjét és a benne lévő összes magyar cigarettáját. Mondta is az adjunktusnak: — Doktor úr, nem nekem kellene itt ülnöm, hanem a barátomnak! — Mi közöm nekem a barátjához ? — Várjon csak, doktor! Azt hiszem, fel tudom tárni a betegségem okát! — Maga? Már mindenki orvosnak hiszi magát! — Én nem — tiltakozott —, csak eszembe jutott... — Maga a bolondját akarja járatni velem, mikor én jót akarok magának? — Tudom, hogy a doktor úr jót akar nekem, meg akar gyógyítani, de csakugyan nem tudom, miért nem a barátom került ide hipertóniával, miért én .. Neki sokkal több oka lenne rá. Vagyis éppen hogy tudom! Az adjunktus a székébe roskadt, szájába vette a pipáját, es ismét kortyolt a kávéjából. — Miért? — kérdezte megadóan. — Md történt a barátjával? — Először is — kezdte — kifosztották a kocsiját. Rögtön a második napon. — Vetetett fel jegyzőkönyvet? — Igen. Aztán belénk szaladt egy Pisa furgon, összetört a kocsi hátulja. — Megint jegyzőkönyv — bólintott a doktor. — Úgy van. De amilyen szerencsém van, az én. holmimhoz nem nyúltak, azok a csomagtartóban voltak, amit nem törtek fel. Nem vagyok ijedős, de végig maj- rés voltam, hátha velem is történik valami. — Röviden, röviden! — Aztán, képzelje, doktor úr, a barátom lelép a járdáról, és eltörik a lába. IdeEgyseer, ■mikor a Fehér Ház kertjében pihent, Reagan vallomást tett a feleségének: — Nancy, szeretlek — mondta Ronnie. Nancy gyöngéden elmosolyodott. — Hiszel-e nekem? — Ronnie fürkésző tekintettel nézett rá. Nancy könnyű sóhajjal felelt, ami világosan elárulta, hogy ismerős nótáról van szó: — Természetesen, Ronnie. Miért ne hinnék neked? — Tudod, a volt színészek mindig félnek attól, hogy .senki sem hisz érzéseik őszinteségében. — Én hiszek neked, te ostoba — mondta Nancy, s erre Ronald mintha megkönnyebbült volna egy ki- '■sit. — Köszönöm, Nancy! Nancy felkelt, és be akart t . tenni a Fehér Házba, hogy I elkészítse a csomagot. gén árazásban! Kórház, W- vosi kezelés, satöbbi... Megborzongott a puszta emlékezéstől. Az orvosnak ez nem kerülte el a figyelmét — Borzongat*, ha jól láttam! — csapott le rá. — Persze, hogy borzongok, ha ilyenekre gondolok! — No és mi történt »ég a barátjával ? — Mi történt vdkrra? Amikor végre hazavergődtünk, bement a jegyzőkönyvekkel a biztosítóhoz, úgyhogy egyetlen fillér vesztesége nem lett a sok baj ellenére. — Ez természetes — mondta az adjunktus. — De akkor miért mondta, hogv a barátjának kellene itt ülnie maga helyett? — Hát nem érti? Mégiscsak vele történt minden rossz, neki kellett volna hipertóniát kapni! — H ajmeresztő történet — jegyezte meg a doktor. — Okosabb azonban nem tettem. Alighogy esst kimondta, felugrott, hadonászni kezdett a pipájával. — Hopp! Figyeljen rám, nézzen a szemembe! Azt hi— Várj egy kicsit, Nancy, maradj még egy percet. Mondd, a gyerekeink szeretnek? — Persze, hagy szeretnek, különösen most, hogy elnök lettél, és mindegyikük oly ragyogó karriert kezd csinálni. — Hát a lovam? ö js szeret? — Természetesen, Ronnie. — Akkor miért rúgott meg? — Helytelenül értelmezted a mozdulatát. Ez a szeretet megnyilvánulása volt. — És mit gondolsz, az amerikai nép szeret? — Szeret és lelkesedik érted. — Szeretnek az éhezők is, akiktől elvettem a meleg levesüket, meg a kis ördögfiókák, akik most nem fognak iskolai reggelit kapni? (Utalás a szociális szükségletek kielégítésére fordított állami költségvetés csökkentésére. — A ford.) szem, megtafáitem a baj gyökerét! Koncentráljon! Mondja, magának a volt biztosítása ? — Nem. Nekem nem volt, A doktor diadalmasan közölte vele: — Ugye megmondtam, hogy tudja, mitől lett magas a vérnyomása. Ugye, megmondtam! — Mert nem volt biztosításom? Erre gondoltam én is az előbb, doktor úr, de féltem, hogy azt mondja, attól még senki sem lett hipertóniás ! — Az idegességből? Képzelje el, ha magával történik mindaz, amát elmondott ... Vagyis ... el ne merje képzelni, mert még betegebb lesz! N ® jó - á«t H. — Nem képzelem ed, csak engedjen ed. Az adjunktus elbocsátotta. — Receptet nem kapok? — kérdezte. — Mire? — Gyógyszerre. — Nem kap semmit. Érti? Nem kap gyógyszert. — De hisz beteg vagyok. A műszer is kimutatta! — Az igaz — mondta az adjunktus, és iszonyodva nézett a páciensre. — Hátborzongató hipertóniája van . . . De arra kérem, barátom, távozzon innét sürgősen, ne gyötörje tovább se a műszert, -se az én tudományos elmémet biztosítási ügyekkel! — öfc valószínűleg kevésbé szeretnek, de majd annál jobbam fognak szeretni olajmágnás barátaid. akiknek olyan bőséges ajándékot adtál az adócsökkentéssel. — De a repülésirányítók, akxket el kellett bocsátanom, biztosan nem szeretnek. — Ez csak jelentéktelen kisebbség. Végeredményben nincs olyan, hogy valakit mindenki szeressen. — De én azt akarom, hogy engem mindenki szeressen. Hát Haig szeret-e engem? — Ha nem, akkor repül a helyéről. — Weinberger azonban nyilván jobban szereti a rakétáit, mint engem. — Ebben tévedsz. Nézd csak meg, hogy csillog a szeme, amikor megkapja tőled a fegyverkezésre a soros mdliárdokat. — Hát a latin-amerikaiak szerelnek-e? — Természetesen nem mindenki, de meg tehetsz Wolfgang Ebert Szeretetcsomag Washingtonból Fogalmak ébresztése Sokan kérdezik manapság egymástól, ij°gy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvkiadás vajon nem valamiféle kulturális adó-e. A kultúra érdekében, úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak — mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegeltől az Ifjúkori műveket, Marcuse- től az Ész és forradalmat, és sok más alkotást Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van -í- többek között — a maga műveltségi színvonalának fenntartására, és ehhez hozzátartozik a valamikor klasszikussá vált művek kiadása. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadásuk nagyon is konkrétan gondolatébresztő lehet. Pedig valós tény, hogy a klasszikus alkotások történetileg mindig is gondolatéb- resztőek voltak. A régi fogalmak állandóan újra feltámadtak, megmutatták erejüket, éc kiderült róluk, hogy frissek. Platón régen ólt, de az újplatonizmusban a 15. és 16. században megint csak reneszánsza volt, és aki ismeri a reneszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott yolna le úgy, ahogy lezajlott. De menjünk tovább. Lessing éppen úgy megújította Arisztotelész fogalmát a drámai megtisztulásról, a katarzisról, mint ahogyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jelszavát. Fölelevenítette többek között a demokratizmus fogalmát, a szokratészi egyenl őség-gondolatot sfcb. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozófiai történelemben ma is felhasználható gondolatok? Persze nem a marxizmus klasszikusaira célzok, akiknek nagyon sok alapvető gondolatát ma is naponta ! elhasználjuk. Azt hirandk, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók már napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan, a múlt légkörében hangzottak el, és több évszázados gondolatokat nem érdemes feleleveníteni. Pedig velük is éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolattal Lessing idején, vagy mint a platósával a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, melyet igen sokszor nem értenek meg vagy félreértenek. Ez a gondolat a felvilágosodás idején alakult ki: az értelmes önzés gondolata. Persze paradox problémafelvetés. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felvilágosodás idején eleinte szintén nagy ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a párosítása. győződve néhány államfőjük, és különösen chilei barátunk, Pinochet szeretetéröl! — És a nyugatnémetek? Ok szeretnek? — Ez csak természetes, Ronnie, nekik mindig is gyengéjük volt az erős személyiség. Emlékszel, mit mondott Schmidt, mikor meglátogatott: „Tetszik nekem ez az ember”. Mit akarsz még? — Hogy az NSZK-bon mindenki szeressen. — Ennek érdekében._ Tudod, Ronnie, van egy ötletem. Mi a véleményed valami ajándékról? Hiszen tudod, hogy az ajándékok mennyire segítenek megőrizni a barátságot. — Mi az. aminek különösen örülnének? Valami meglepetésnek kellene lennie, meg aztán nem nélkülözheti a csillogást sem. — Megvan! Legyen a neutronbomba! Az öreg színész felröppent a helyéről, mint egy rakéta. — Nancy, nagyon okos vagy — kiáltott föl örömtől repdesve, és kék szemében hirtelen ördögi tűz gyűlt... fZahemszkjr László (ordítása) De azután' szinte divattá vált Mert mit jelentett az értelmes önzés? Voltaképpen a polgárság nagy illúzióját Azt jelentette, hogy ha az ember nem szűklátókörűén gondolkozik, hanem például uzsora helyett befekteti a pénzét valamiféle vállalkozásba, akkor ennek az eredménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer, keres és a vállalkozás eredményeként í meggazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát növeli, hiszen az új vállalat'új munkaalkalmat teremt, felgyorsítja a társadalmi létben a technika fejlődését, továbbá szükségszerűvé tesz olyan — a társadalmi élet szűkebb körében is végbemenő — változásokat, mint amilyen például a lakosság tömörítése vagy a harmadik rend, a polgárság erősödése, melyeknek jelentősége az egész társadalmat érinti. Ebben, a vonatkozásban már lehet értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliére Harpagonja. Az értelmesen önző ember egészen más, az a társadalomnak is hasznára van. Beaumarchais A sevillai borbélyban azt mondatja Figaróval Almaviva grófnak, hogy el kell csábítania és feleségül kell vennie Rosi- nát, amivel egyszerre két nagyszerű dolgot visz véghez: a saját érdekét is képviseli, hiszen szereti Rosi- nát, másfelől egy öreg zsarnokot, Rosina gyámját is megszégyeníti ezáltal Mármost a zsémbes öregember megszégyenítése — társadalmi érdek. Miért ébresztgetjük ma az értelmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogy valamiféle kapitalista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az értelmes önzés egy más vonatkozásban, új interpretációval a szocialista társadalomban is hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: „Hisz mindannyian érdekből vagyunk kommunisták”. S ezzel azt jelezte, hogy a szűklátókörű emberek nem veszik észre: a társadalmi érdek előbb-utóbb a szocializmus felé irányítja az embereket S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az érzelem összhangja, vagy» az, hogy mindenkinek legyen érdeke okosabban, pontosabban dolgozni, mivel a társadalom értelmesen méltányolja, anyagilag is, erkölcsileg is elismeri — már a szocializmusban is létező fogalom. Régi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egyre aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll ugyanis a hará- csolással, az értelmetlen, a közvetlenül hasznosnak tűnő, de a közérdeket eltaposó önzéssel, de szembekerül azzal az álönzetlenséggel is, mely sokszor a tehetetlenséget, az ötlettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves fogalom ma, a szocializmusban, s az ilyen példák magyarázzák: miért aktuális a régi filozófusok mai közreadása. Hermann István C-zinder Antal rajza
