Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

Fogadás az Országházban a KGST XXXVI. ülésszaka alkalmából (Foglalás az 1. oldalról)1 A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa XXXVI. ülésszaka' alkalmá­ból szerdán fogadást adott az Országházban. A fogadáson jelen voltak az ülésszak munkájában résztvevő küldöttségek: a szovjet Nyikolaj Tyihonov, a bolgár Grisa Filipov, a csehszlovák Lubomir Strou- gal miniszterelnökök, a ku­bai Carlos Rafael Rodriguez, a lengyel Zbigniew Made) miniszterelnök-helyettesek, a magyar Lázár György. a mongol Zsambin Batmönh, ' az NDK-é Willi Stoph, a ro­mán Cgnstantin Dascalescu miniszterelnökök, a vietna­mi To Huu a miniszterta­nács elnökhelyettese, a ju­goszláv Zvone Drágán, a szö­vetségi végrehajtó tanács alelnöke, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságé Abdul Radzsid ßzdrboland miniszterelnök-helyettes, az Angolai Népi Köztársaságé Lopo Fortunato Ferreira do Nascimento tervezési és kül­kereskedelmi miniszter a Szocialista Etiópiáé Taye Gulilat, a központi .tervezé­si es fejlesztési forradalmi mozgalom legfelsőbb taná­csának főtitkárhelyettese, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságé Mahmud Szaid hlaadi pénzű gviruniszteir. a I .aosni Népi Demokratikus Köztársaságé Saly Vong- Uhamsao, a minisztertanács elnökhelyettese és a Mo­zambiki Népi Köztársaságé Marcelino dós Santos. a Fre- limo Párt központi bizottsá­gának gazdaságpolitikai tit­kára vezetésével. Jelen volt Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. Magyar részről az ülés­szak munkájában részt vevő küldöttség tagjain kívül je­len voltak: Aczél György és Borbánéi Janos, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei es a kormány több tagja. Ott voltak a KGST-ülés- szak munkájában részt ve­vő államok diplomáciai kép­viseleteinek vezetői. A szívélyes, baráti légkö­rű fogadáson Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa "és kormánya nevében köszöntötte a megjelenteket. Kifejezte meggyőződését hogy a budapesti tanácsko­zás hozzájárul a szocialista gazdasági integráció elmé­lyítéséhez a KGST-országok együttműködésének további fejlesztéséhez a szocializ­mus a béke ügyéhez. Mitterrand sajtóértekezlete Folytatják a politikai párbeszédet Francois Mitterrand elnök szerdán az Elysée-palotában tartott sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy Franciaor­szág folyatja a politikai pár­beszédet a Szovjetunióval, s emlékeztetett arra, hogy a két ország külügyminisztere rövidesen találkozik New Yorkban, az ENSZ-közgyű- les leszerelési ülésszakán. Az elnök hangsúlyozta, hogy a politikai párbeszéd sohasem szakadt meg, s most is folytatódik, de közben a francia kormány „nem fe­ledkezik meg Afganisztán­ról, Lengyelországról és az SS—20-as rakétákról”. Az elnök továbbá hang­súlyozta: Franciaország el­utasította az embargó vagy a blokád minden formáját a Szovjetunióval szemben, fontos egyezményt írt alá a Szovjetunióval a földgáz­szállításról, s rövidesen sor kerül a szovjet—francia kö­zös űrrepülésre. „Röviden tehát mindent megteszünk az erők egyensúlya érdeké­ben, nem tettünk azonban semmi feleslegesen agresszív dolgot” — mondotta, a fran­cia fegyverkezésre, illetve a szovjetellehes gazdasági em­bargótól való francia távol- maradásra célozva. Az elnök — újságírók kér­déseire válaszolva — más külpolitikai kérdésekről is nyilatkozott. Libanon: Franciaország fenntartás nélkül t elítéli a Libanon elleni izraeli ag­resszió}. Az elnök nem tart­ja kívánatosnak, hogy Pá­rizsban megtartsák a fran­cia—izraeli_ vegyes bizottság tervezett ‘ülését, de ha az izraeli külügyminiszter Pá­rizsba kíván jönni, fogadják. — Franciaország Libanon­nak most nem azt mondja — folytatta az államfő —, hogy fegyverekkel siet segítségére. „De ha a libanoni kormány­nak baráti jelenlétre van szüksége. Franciaország ren­delkezésre áll, Franciaország meg fogja hallgatni a törvé­nyes libanoni kormány min­den felhívását”.. A leszerelés kérdései: Fran­ciaország továbbra is ra­gaszkodik önálló atomütő­ereje fenntartásához, s nem járul hozzá ahhoz, hogy azt „beszámítsák” a szovjet— amerikai tárgyalásokon, de ha megkezdődik az „általá­nos leszerelés”, hajlandó lesz az együttműködésre. NATO: Mitterrand elnök nem vesz részt a csütörtö­kön kezdődő csúcsértekez­leten (Franciaországot ugyanis Mauroy miniszterel­nök képviseli) hangsúlyozta: Franciaország tagja az At­lanti Szövetségnek, de nem tér vissza az .integrált kato­nai szervezetbe, mert nem fogadja el, hogy döntéseit „egy integrált parancsnok­ságnak vessék alá”. Ubmnon =— BT Az Egyesült Államok vétója Az izraeli csapatok sikertelen támadásai Az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács szerdára virradóra tartott ülésén meg­vétózta a határozati javasla­tot. amely elítélte Izraelt, mert nem hajtotta végre a csapatainak Libanonból tör­ténő kivonását követelő BT- döntést. A Biztonsági Tanács to­vábbi 14 tagja a Spanyolor­szág által előterjesztet ja­vaslat mellett szavazott, amely hat oran belül létre­hozandó tűzszünetet sürge­tett, s követelte az izraeli csapatok haladéktalan vtsz- sza vonását. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió allando ENSZ- kepviseióje elítélte az ame­rikai vetőt, s hangoztatta: ezzel Washington ismét bi­zonyságát adta, hogy támo­gatja az izraeli agressziót. * • * A Szovjetunió változatlan támogatásáról biztosította a palesztin nép igazságos nar- cat Andrej Gromrko szovjet külügyminiszter, aki a világ- szervezet székhelyen megbe­szélést folytatott Faruk Kad- dumival, a Palesztinái Fel- szabaditási Szervezet poli­tikai osztályának vezetőjé­vel. Gromiko es Kaddumi határozottan elítélte Tel Avivnak azt a törekvését, hogy vérbe fojtsa a palesz­tin ellenállást * * • A libanoni fővároshoz kö­zeledő izraeli inváziós csa­patok szerdán további siker­telen harcokat vívtak az arab békefenntartó erők Szí­riái egységeivel a Bejrutot es Damaszkuszi összekötő nemzetközi útvonal ellenőr­zéséért. Az izraeli hadsereg egyfelől kapcsolatot kiván teremteni a libanoni falan- gista milíciákkal, másfelől el akarja szigetelni a palesz­tin ellenállási mozgalom bej­rúti vezérkarát a Dél-Liba- nonban harcoló erőktől. Iz­rael további tartalékosokat mozgósított és csapatokat irányított a megszállt Golan- fennsikra. A damaszkuszi utat egyébként lezárták a polgári forgalom elől. Libanoni zászló — Izraeli tankok. Szerdán délelőtt, az izrae­li légierő gépei ismét bom­bázták a nyugat-bejrúti pa­lesztin menekülttáborokat, miköz&en négy agyúnaszád Bejrut, déli elővárosát lőtte. Az izraeli hadihajók több partraszállási kísérletet tet­tek Bejrutnál. Az invázió« erők három fronton folytatják előnyomu­lásukat. A szakadatlan bom­bázások ellenére sem sike­rült bevenniük Szidon kikö­tővárost, ahol utcai harcok folynak és Damur védői is állják az ostromot KÖZLEMÉNY Illetékes helyen felhatal­mazták az MTI-t az alábbi­ak közlésére: Június 5-en az. izraeli had- sei-eg széles körű fegyveres agressziót indított a Libano­ni Köztársaság ellen. Az iz­raeli hadigepezet terrorak­ciójának libanoniak, palesz- tinai arabok, ártatlan polgá­ri lakpsoá. asszonyok, öre­gek és gyermekek tömegei estek áldozatul. A határta­lan cinizmusról tonúskodó ..Békét, Galileanak” hadmű­Londoni látogatása után Reagan Bonnba érkezett Beszédet mondott a parlamentben m í h Reagan elnök a*NATO csúcsértekezletére Ronnba érkezett. SOMOGYI NÉPLAP Ronald Reagan amerikai elnök szerdán délelőtt mun­kareggelivel fejezte be alig kétnapos nagy-britanniai látogatását. A vendéget Margaret Thatcher minisz­terelnök a túláradó szívé­lyesség szavaival búcsúztatta hivatalának lépcsőin. A láto­gatás „győzelem. volt (Rea- gannek), és öröm volt ner künk” — mondotta. majd röviden szólt a politikai tár­gyalásokról is. Azt mondta, „hasonló nézeteket” fejtettek ki a védelem és a kelet— nyugati kapcsolatok prob­lémakörében. Egyetértettek abban, hogy kettejük „ügyé­nek igazsága” nem elegendő, a katonai erőre kell tá­maszkodni. Thatcher asszon» fontos­nak mondta hogy megkez­dődjenek a leszerelési tár­gyalások. és - ezek nyomában „az erőegyensúly és az el­rettentés alacsonyabb szin­ten valósuljon meg”. Hozzá tette, „Mi mindannyian az elnök mögött leszünk”, ami­kor (a Szovjetunióval) a fegy verzetcsokkentésről tár­gyal. Ronald Reagan — felesége, Nancy Reagan, és Alexander Haig külügyminiszter társa­ságában — szerdán délben hivatalos látogatásra a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba érkezett. Az amerikai elnököt és kíséretét Karl Carstens nyu­gatnémet aüamíö, Helmut Schmidt kancellár es Hons- Dietrich Genscher küliigymi niszter fogadta katonai tisz­teletadással Bonnban. Rea­gan Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellárra! tár­gyal az amerikai—nyugat­német viszonyról és a NATO csütörtöki, bonni csúcstalálkozójáról. Ronald Reagan szerda dél­után a nyugatnémet parla­mentben beszedett mondott. Beszedenek jelentős részé­ben a nyugaf-euiópad béke­mozgalom érveivel, az Egye­sült Államokkal és a NATO- val szembeni bírálataival foglalkozott, kijelentve: megérti ezeknek a tömegek­nek a háborútól való félel­mét és békevágyát, elutasít­ja azonban az általuk köve­telt leszerelést, mert az a tőkés nyugat, egyoldalú meg­gyengítését jelentené. — Az Egyesült Államok és a NATO ezért folytatni fogja fegyver­kezését mind a hagyomá­nyos. mind a nukleáris fegy­verzetek területén — mond­ta az amerikai elnök, a „fegyverkezés” szó helyett a „korszerűsítés” kifejezést használva. Reagan bejelentette: a kö­zép-európai fegyveres erők es fegyverzetek csökkenté­séről folyó bécsi tárgyaláso­kon a nyugati fél a közel­jövőben javasolni fogja, hogy a NATO és a Varsói Szerződés e haderők száraz­földi csapatainak létszámát kölcsönösen 100 ezerre csök­kentse. a liegierőlk személy­zetével együtt pedig együt­tesen 900 ezerben állapítsa meg. veiet következményeként li­banoni városok, falvak és települések váltak romhal­mazzá. Nyilvánvaló, hogy az izraeli vezetés mostani, sem­mivel sem igazolható agresz- sziójával a libanoni haladó erők a Libanonban menedé­ket talált Palesztinái arabók és egyedüli törvényes képvi­selőjük a Palesztinái Félsza- badítási Szervezet fizikai megsemmisítésére törekszik. Csakis ez az oka, hogy sem­mibe veszi a nemzetközi jo­got. a Libanoni Köztársaság szuverenitását és az. Egyesült Nemzetek Szervezetének ha­tározatait, a világ haladó közvéleményének tiltakozá­sát. Az izraeli kormány nem folytathatná a világ békéjét es a térség népeit súlyosan fenyegető kalandor politiká­ját. ha nem élvezné a szél­sőséges imperialista körök nyílt politikai, katonai es gazdasági támogatását. Izrael Libanon elleni tá­madása ismetelten bizonyít­ja. hogy a közel-keleti vál­ság nem rendezhető külön úton. A tartós, igazságos és átfogó rendezés csakis az összes érdekelt fél részvéte­lével. szervezett nemzetközi konferencián. tárgyalások útján lehetséges. A magyar nép mélységes felháborodássá! ítéli el a Li­banon elleni izraeli akciót. A Magyar Népköztársaság né­pe szolidáris a túlerőnek hő­siesen ellenálló libanoni ha­ladó esőkkel, a Palesztinái Feiszabadítási Szervezet ön­feláldozó küzdelmével. A vi­lág békeszerető népeivel együtt követeli az izraeli ag­resszió azonnali beszünteté­sét, az izraeli csapatok ha­ladéktalan és feltétel nélkü­li visszavonását libanon nemzetközileg elismert hatá­rain túlra s az ország szu­verenitásának es, területi egységének biztosítását. (MTI) Pillantás a csúcsra Ügy tűnik, a világ egyszer­re kétféle értelemben is vet­het pillantást■ a „csúcsra“■ 1982. június 10-én. Egyszer azért, mert ezen a napon Bonnban az Atlanti Szövet­ség legmagasabb rangú sze­mélyiségei tárgyalnak egy­mással. Egíjszer pedig azért mert az itt történtek elem­zése talán valamelyest követ­keztetni enged arra: van-e komoly esély az idén egy, a világ által olyannyira várt Brezsnyev—Reagan csúcs­találkozóra. A NATO-csúcs mindig fi­gyelmet érdemel. A jelenle­gi feszült és bonyolult hely­zetben az érdeklődés a szo­kásosnál is indokoltabb. Re­méljük, a történelem nem is­métli önmagát. A két leg­utóbbi NATO-csúcs, az 1977- es londoni és az 1978-as wa­shingtoni ugyanis szomorú mementóként él tíz emléke­zetben. Mindkettő alposan hozzá­járult a helsinki ,folyamat megtorpanásához, majd a fegyverkezési hajsza ijesztő fokozódásához. Nemcsak a világhelyzet, hanem a nyugati katonai szövetségen belüli viszonyla­tok bonyolultságára is utal a színhely. Egyáltalán nem formális, hanem lényegbe vágó okai vannak annak, hogy ez a konferencia nem az eredeti terveknek meg­felelően — Brüsszelben, a szervezet „fővárosában’’, ha­nem a Rajna partján ült össze. Éppen annak a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak a székhelyén, amely szinte minden txmatkozás- ban a NATO legfontosabb európai tagállama, s Wa­shington szempontjából még­is az egyik, legproblematikie- satíb szövetséges. Schmidt kancellár politikája számos lényeges vonatkozásban — például a fegyverkezés és a tárgyalások egyidejű han­goztatása. a kelet—nyugati kereskedelem fenntartása — nincs összhangban a Reagan- kabinet harciasa bb kon­cepciójával. Ez az eltérés oly szembe­tűnő, hogy az amerikai el­nök jelenlegi nyugat-európai külön-programjában Párizs, Roma, London szerepelt — Bonn viszont nem. Az NSZK kormánya joggal tar­tott attól, hogy a fokozata- * san téri nyerő jobboldali el­lenzék ezt kihasználhatja. Schmidt kancellár részben ezért kérte nyomatékosan az eredeti terv ^megváltoztatá­sát. úgy, hogy a Reagan-lá- togatással összekötött csúcs Bonnban üljön össze. Bonn egyik érve az volt, hogy így nemzetközi viszonylatban is „csökkenthetik, a szervezeten belüli ellentetekről forga­lomban lévő híresztelése­ket" ... Pedig ilyen ellentetek van­nak és lesznek. Erősen tart­ják magulcat azok az elöze-, tes hírek, hogy a nézetelté­rések miatt nem egy, hanem két zárónyilatkozatot adnak majd ki. Lehet, hogy a né­zeteltéréseket így kissé el­leplezhetik, de. eltüntetni aligha tudják. R. E. Zavargás az ENSZ-közgyülésen Ismeretlen tüntető zavar­gása miatt az ENSZ-ben, a közgyűlés rendkívüli leszere-- lési ülésszakán félbe kellett szakítania beszédét az iráni külügyminiszternek. Egy 35 év körüli férfi behatolt a közgyűlés üléstermébe, fel­kapta Ve La ja ti beszédének­írott szövegét, s az összegyúrt papírt a földre dobta. Az. iráni politikusnak semmi ■ bántódása nem esett, s az incidens után folytatta be­szédét. Mindeddig nem sikerült megtudni a tüntető kilétét, s az. sem világos, hogyan tu­dott a férfi bejutni az ülés­terembe.

Next

/
Thumbnails
Contents