Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

hóvendégünk volt ir CSAK GYULA Csák Gyula nagyapja analfabéta volt. De világra fogékony, érdeklődő és gon­dolkodó ember. Irnitudás nélküli „lró". A betűvetést elsajátítva az ilyenekből let' tek a Veres Péterek, Szabó Pálok. Az a tanya, ahol az író a világra nyitotta a sze­— Mintha a Paradicsomon utaztam volna át a Balaton- parttól Kaposvárig. Az embe­ri munka nyomai késztetnek elismerésre, nemcsak a táj szépsége. Az én hazám sivá- rabb látvány, a filmeket nem ott forgatják, a turista sem ott szállásol be, valamelyik alföldi faluban. Az ép hazám egyetlen nagy ter­mőterület ... Ez a Csák Gyu- la-i vallomás nem a hűtlenség éneke « szűkebb pátriá­ról. Gyakran visz- szajár Püspökla­dányba, és a gye­rekkor más vidé­keire. Vendégünk volt é is a könyv ünnepig hetén. Lé­lekben’ készültem erre a találkozás­ra; húszévesen, kollégistaként szinte „lopva” ol­vastam nagy vi­hart kavart, meg­rázó könyvét, mely a ma­gyar «rociográfia tri föl­ívelő szakaszát indította Csoóri Sándor munkájával együtt- Igaz, a Mélytengeri áramlást jó évtizeddel ké­sőbb követte az a felívelés... Most hát itt ült közöttünk a Pamutíonó-ipari Vállalat ka­posvári gyárában, szövőnők között — A teljéi Hét rfmfí Sá­muel Beckett-darab úgy kezdődik, hogy szm üres. Középe« egy magnetofon. Ebből előbb csecsemő« írás hallatszik, majd hosszabb szünet után gyászzene. Füg­göny le! Ügy vélem, az éle­tünk alfája éa ómegája kö­zöttiek nem intézhetők ei egy szünettel. Ezért Vx-mtHatk ozáskép­pen — körönünkre — önma­gáról beszélt. Magáról? Most, hogy « jegyzetfüzetemet la­pozom, veszem csak észre; sokkal többről, sőt másról volt né. — Nemrég Püspökin dftiry­ba tartva, meglátogattam egykori tanáromat, egy nagy kultúrájú, kiváló pedagógust. Az orvok ája éppen egy len­gyel meséskönyvet forgatott mét, valóságos kis wnlyer­zum volt, melyből nem hiányzott a kultúra szelleme, az emberformáló hatalmas erő. A könyvek — csak a Biblia, a kalendárium és Angyal Bandi históriája volt megtalálható náluk is — ugyan hiányoztak, de az iro­dalom csak egyetlen eszkö­ze önmagunk formálásának. Csók Gyula az iskolában mindig megtalálta magának azokat a tanítókat, tanárokat — és azok megtalálták ma­guknak őt! —, akik segítet­ték. Egyszer, egy interjúban így vallott gyerekkoráról, származásáról: — Származásom egyetlen előnye __az volt, hogy ösz­t önzést adott az ugyancsak származásomból következő hátrányok leküzdésére. Nyugtalan emberré tett. S azt hiszem, hogy ez elnyo­mottak, a hátrányos helyzet­be szorítottak „előnye” min­denütt és minden időben csak ez volt Változtatni akarnak helyzetükön, ezért tervezgetnek, szervezkednek, s olyan energiákat és tette­ket csiholnak magukból, ami­lyenekre kipámázott helyze­tű emberek soha nem topo­sét. A kisember természetesen nem tudott kengyelül. De gyönyörű népi ornamentika díszítette a borítót, ezért ad­ták a kezébe. Nádudvaron, egy másik családot is meg­látogattam. Ott a kamasz­nak mar van Hi-Fi tornya, motorkerékpárja, de könyvei nem láttám a szobában. Mi úgy tartjuk, hogy hátrányos helyetti az, aki szerény kö­rülmények között él. Döntsék el, melyik fiú a hátrányos helyzetű! KoBégtem. Nemnett wdsni Lódéstö rténetünk ben évszá­zadok óta patinás csengése van ennek, a szónak, amely­nek hallatán a legtöbb em­ber iskolai tanulmányaira gondol vissza; kollégiumban nevelkedő költők, írók, tu­dósok életrajzára. Emléke­zetünkben úgy élnek a régi kollégiumok, hogy azok tet­ték lehetővé a szegem v_ csa­ládból származó tanulók in­gyenes vagy kedvezményes oktatásait — és ez így iga*. Felújítás a szegedi Dóm téren Munkásbrigádok vették birtokukba a szegedi Dóm teret, ahol július 23-tól augusztus 21-ig az idén is gazdag művészi program várja a hétvégi napokon a városba látogató turistákat. Az elkövetkező hetekben tel­jesen felújították a szabadtéri játékok több mint hatezer embert befogadó nézőterét. A díszletkészítő műhelyek­ben szintén munkához lát­tak. Elsőnek a július 23-i nyitóelőadáshoz, Kodály Zol­tán Háry János című dal­játékéhoz készitik a kulisz- szákat Fehér Miklós dísz­let lervezó elképzelései sze­nük Kevesen tudják, hogy már az első magyarországi kollé­gium is a szegény sorsú diá­kok fölkarolására alakult az 1330-es évek elején: „a ta­nulni vágyó szegény iskolá­sok Krisztus-kollégiuma”, igy nevezte el az alapító, Budai János esztergomi ka­nonok. Ennek a kollégium­nak a szabályzatában az ol­vasható; „hogyha ezek a nö­vendékek azután jól jöve­delmező álláshoz jutnak, kö­telesek visszafizetni a Krisz­tus-kollégiumnak az összes költséget, amelyet a tanítta­tásukra fordított. Egyébként mentesek a visszafizetésitől”. A mai kollégistáknak nem kell visszatéríteniük az ok­tatási költségeket, ha felnőtt korukban jó állásba kerül­nek. Ezzel persze eszem ágá­ban sincs a csaknem hatszáz évvel korábbi viszonyokat párhuzamba állítani a mos­taniakkal, hiszen annyiszor és akkorát fordult azóta a vi­lág, hogy az összevetésnek egy szemernyi lehel őségé ««essest A osvelestórteneta Gyerektükör Aki hasonló fészekaljból származik, igazolhatja sza­vait. Ott, azon a textilmű- vekbeli, kevés beszédű, mé­gis sokatmondó és jelentős találkán megfaggatták a kér­dezők alkotói módszeréről, is. Akkor mondta ezeket: — Minden egyes könyvfi­gura az író által létrehozott, személy, „aki” semmiképpen nem lelhető így fel a világ­ban. Lehet, hogy százakból lett ilyenné... Az író sajá­tosan szubjektív optikája mutatja olyannak, amilyen a könyvben. Az író ugyanis összegyűjti magában, és át­alakítja, újrafogalmazza a valóság jelenségeit, így a figurákat is. Még, ha nevet is mondanak egy-egy figurá­ra, megjelölve a modellt, akkor sem pontosan ugyanaz az ember áll előttünk a könyvben. Nem ő a teljessé­gében. Ez a bepillantás alkotói műhelyébe, közelebb enge­dett minket az alkotói fo­lyamat mélyebb megismeré­séhez. Válaszolt arra a kér­désre is, mely Caák Gyulát, mint az Írószövetség titkárát állította az érdeklődés köz­pontjába. Vallott témavilá­gáról, arról a determináló közegről, amelyből az iroda­lomba érkezett. — A paraszti világban va­gyok otthon. Első munkáim témája ez volt. De termé­szetesen nem kizárólag er­ről írok. hiszen az a paraszti világ már nem létezik, ..szét­robbant”. Am a leszárma­zottak éa elszármazottak mindenütt jelen vannak, az átmenetiség konfliktusai­val. A Mélytengeri áramlásé« kívül ettől olyan izgalma­dé k más művei is. Írásaiban rendre megelőzi a társada­lom egészének ráébredését egy-egy később akuttá váló gondunkra. Így volt ez a Bontják a kemencéket. vagy A szikföld sóhaja című axo- eingráfikm riportkönyveiben, ez áll az Ember a könő*cí­mű pikareszk regényére, a Két karácsony között-m, i Síkéin* A legnagyobb sűrűség közepe című kisregényére — tévéfilm ia készült belőle — vagy a Glem-bóra. Kosotfeönk járt egy tété. lenkt limit Légballonok között meg­annyi gyerekfajz: ez a kép fogadott a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelő­dési Központban — a gyer­meknap alkalmából nyílt meg a megyeszékhelyen a Gyerektükör-pályázat leg­szebb alkotásaiból rendezett kiállítás. Hogyan fogadjuk, mi felnőttek gyermekeink rajzait? — néztem magam­ba, es az önvizsgálat során megjelent előttem egy em­lékkép. Takáts Gyula laká­sában láttam mindössze ed­dig gyermekrajzot a falon. Epri. Martyn és más neves festők társaságában, igen, egy gyerekrajz. A gyerekraj* általában nem jelent többet számunk­ra, mint az óvodában elmon­dott lámpaláza* vers..! örülünk, hogy „szerepelt” a gyerekünk, külön jutalmat érdemel, amiért végig tudta mondani a verset, nem sült bele. Aztán elfelejtjük, mig újra nem találkozunk, mént előadó és közönség ... A gyerekrajaok legföljebb úgy kerülnek ki a lakás fa­lára, hogy a testvérek egy­mással versengve bontogat­ják szárnyukat, s egy napon azt látom, hogy teleragasz­tották rajzaikkal az ajtó üvegét. Őrülünk, csodálko­zunk, jutalomból elmegyünk fagyizni. Pedig a gyerekraj­zok némelyike valóságos kincs. Benne van a gyerek személyisége, fejlődése, vi­láglátása, élményé, álma, vá­gya, magányba menekülése. A gyerekrajzok sokat mon­danak a pszichológusnak is, „lélektükör” a papírra vetett kriksz-kraksz... A rajztanár azt is kiolvashatja a gyerek- rajzokból, hogy ki az, akiben tehetség rejtőzik. Csupán ki kell bonlani. És ez nem kis feladat. Ezt látjuk a megyei ryv­rekrajz-pályázat kiállításra érdemesült munkáiból. A rajzok zöme magan viseli a tanító tehetségét, tudását; még érzékelni a segites okos, Varga Klára nagyatádi ötö­dik osztályos tanuló díjazott kepe türelme« fáradozását. Be va­lahol megcsillan egy vonal, egy szín — ez a gyermeké, a legbensőbb sajátja. Gyermekkori olvasmányok; mesék és irodalmi művek hősei jelennek meg a rajzo­kon: a múzsák testvériségét hirdetve. Kőműves Kelemen balladájának borongós szí­nei fognak meg, a bátor Já­nos vitéz csaknem megszó­lal, és egy jelenet Fekete István Tüskevár című regé-' nyének történetéből... Iskolák és rajzoló gyere­kek nevet jegyzem föl note­szomba. Néhány általános iskola szép szereplése azt is jelzi, hogy sokat adnak a vizuális . nevelésre, s hogy abban az iskolában tehetsé­ges rajztanár működik. Két- liely, Nagyatád, néhány ka­posvári iskola föltétien meg­jegyzendő. A Gyerektükör megyei pá­lyázatot ezután minden év­ben meghirdetik Somogybán. Egyik évben az alsó tagoza­tosok, másik évben a felső­sök mutatkoznak be. Gyűj­tik az értékes rajzokat; a tehetséges gyerekeket nyári alkotótáborba hívják Nagy­atádra. A rajztanárok to­vábbképzéséről szintén gon­doskodnak ebben a város­ban. A megyei rajzpályázat leg­szebb alkotásaiból rendezett kiállítás gyereknapi ajándék volt, hadd örüljenek egymás munkáinak s tanulók. Mi, felnőttek is kaptunk ebből az ajándékból; üzenetet gyermekeink szép és igaz világából. Herényi Barna Hatvanezer kollégista nevelése « Tanulmányi eredményük sokkal jobb mx átlagnál m rl .1 Ar csupán. «-. a _ i_ ._ jj>T. ......i | ' —: 1 A második otthon Jelenleg raégyszázh úsz át tulanoo és középiskolai kol­légium működik Magyaror­szágon. második otthont ad­va csaknem hatvanezer — ebből 11 ezer kisiskolás — tanulónak, akiknek a lakhe­lyén elnéptelenedett az álta­lános iskola, illetve nem ta­lálható a továbbtanulásra választott típusú középisko­la, es kedvező bejárási lehe­tőségeik sincsenek. A kollé­gisták nagy többsége, mint­egy hetvenöt százaléka két­kezi dolgozó gyermeke. Mit kínál egy mai kollé­gium a családból ideiglene­sen kiszakadt gyereknek? Tulajdonképpen család he­lyett családot, egy másik, az otthoninál sokkal nagyobb közösséget Ahogy a kollé­giumok életét vezérlő rend­tartás előírja: otthont nyújt kiegészíti és szükség szerint pótolja a családi nevelést gondoskodik az otthonosság, az érzelmi védettség feltéte­leiről. Persze a kollégium máitt is ad a növendékeiknek emel­lé: például hathatós tanári segítséget az iskolai tanul­mányok eredményes végzé­séhez. elmélyítéséhez. Hogv milyen színvonalon? A leg­több hely«* » kollégisták tanulmányi öfMga nrO ttött jóval magasabb az wkolei átlagnál. Amiként iskoláinkból. Ha­sonlóképpen a kollégiu­mainkból is száműztük a régi rend, a meg csontosodott pedagógia kaszámyafegyel- mét. A mai kollégiumok vi­lága derűs, emberséget su­gárzó. Az ott dolgozó peda­gógusok a munka és a pihe­nés ésszerű arányainak ki­alakításával, a játék és a sportolás lehetőségeinek megteremtésével a tanulók sokirányú művelődéséről, a szabad idő tartalmas eltölté­séről is gondoskodnak. A kollégium igazi nevelő intézmény: közösségben, a közösség által, a közösség számára neveli a fiatalokat; hozzájárul önállóságuk ki­bontakozásához. a szocialista személyiség sokoldalú kitel­jesedéséhez. Diákönkormányzat Van a középfokú kollégiu­mokban folyó nevelesnek egy olyan eleme is, amely a szocialista demokrácia fej­lesztését illetően széles körű társad almi érdeklődésre is számot tarthat, ez pedig a kollégiumi diákönkormány­zat. Az önkormányzati tevé­kenységnek az a célja, hogy a tanulók —■ a kollégiumi rendtartással as növelési terrad Ösarfi — * #­akotthom közösség tagjaakem vegyenek részt önmaguk és társaik nevelésében, a kö­zösségi életmód alakításá­ban. E célok valóra váltásá­ban kollégiumaink többségé figyelemre méltó eredmé­nyeket ért el; a tanulók a maguk által szabályozott életforma követelményeibe* jói alkalmazkodnak. A kol­légista közösség évente diák­tanácsot választ, és két közgyűlé» között ez a *aer- vezet — a tanárokkal együttfnűkődve — íelelóa- segtelje* munkát végez a kollégium mindennapi életé­nek irányításában, A diáktanácsnak a közös­ségi élet minden egyes naoe- xa na Iához köze van: döntési, egyetértési, véleményezem jogok egyaránt megilletik. A diáktanács figyelemmel kísé­ri a kisebb tanulói közössé­gek szervezeti életét, jutal­mazást és elmarasztalást kezdeményez, jóváhagyja a továbbtanulási javaslatokat, szervezi a szabadidős prog­ramokat, hallatja szavát a diákszociálifi juttatások oda­ítélésében. Nevelőtanárok Nem eseti még szó » *»■ yolötahárokról. akiknek a/, a fő feladatuk, hogy nagy fe­teíőseéggel, Önállóan, céltu­datosan segítsék a kollégista fiatalok saemélyiségének mind teljesebb fejlődését. Kívánatos volna, hogy egyre «óbb kiváló főiket, zültsegú pedagógus jöjjön eme a pá­lyára, am a jelenlegi feltéte­lek kevéssé vonzzák őket. Maga» a heti kötelező óra­szám, a fizetés nincsen atányban a terhekkel, ala­csony a túlmunka díja is, a családosok eletet pedig föl- boritja a fordított időbeosz­tás, vagyis ők akkor vannak szolgalatban, amikor a csa­ladjuk a pihene», óráit tölti — ezek a leggyakoribb pa­naszok. Az oktatási kormányzat és a tanácsok az utöbhi évti­zedben sokat tettek a neve­lőtanárok élet- es munkakö- rülroenyemek javításáért, de műiden nehézségen nem si­került meg úrrá lenni. Ez magyarázza, hogy a jelenle­gi tanárok egy része ugró­deszkának tekinti a kollé­giumi állásit, és az első adandó alkalommal átlép az iskolai katedrára. Vannak azonban szép számmal fcörasgárdista taná­rok a kollégiumokban is, olyanok, akik tíz-húsz vagy még több étre. dolgoznak ugyanazon a helyen. Minden elismerést megérdemelnek ők, mert a kollégiumok, di­ákotthonok nevelesi eredmé­nyei az ö áldozatos pedagó­giai tevékenységük nélkül nem jöhettek volna létre. P. K. I. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents