Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

Az első Start Szolnokon, x szondái sportrepülőtéren kéthetes tábort szerveztek a megye repülni vágyó fiataljainak. A kezdők most repülnek először. (MTI Fotó — Csikós Ferenc felvétele — KS) Mindenkire tartozik György államtitkárral Kaposvári főiskolások Odesszában Útiélmények, beszédgyakorlatok Interjú dr. Gonda — Tíz éve annak, hogy U'Thant, akkori ENSZ-főtit- kár kezdeményezésére leire jött az első Környezetvédelmi Világkonferencia Stockholm­ban. Az akkori konferencia ajánlásai mennyire halottak a hazai környezetvédelemre'.’ — kérdeztem az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnökétől. — Ezeket az ajánlásokat nagyon komolyan vettük, s a magyarországi környezetvédő tevékenység e;yben mind szélesebb körű együttműkö­dést is jelent az egész világ ilyen irányú mozgalmaival. Itthoni munkánkat jól jel­lemzi, hogy tavaly ősszel az Országgyűlés megvitatta az 1976-ban, az emberi környe­zet védelméről alkotott tör­vény végrehajtásának tapasz­talatait. Szóbeli előterjeszté­sünkhöz és írásbeli beszámo­lónkhoz 16 országgyűlési kép­viselő szólt hozzá ezen az ülésszakon. — A hazai közvélemény mind elénkebb érdeklődéssel kiséri a környezet- és tevme- szetvedelem kérdéseit, érzé­kenyén reagál a problémák­ra, s igényli azok mielőbbi' megoldását. — Úgy gondolom, az utób- j bi évek változásainak egyik leglényegesebb vonása, hogy a közvélemény nálunk is megtanult együtt élni azzal a gondolattal, hogy környezet­védelmi viszonyainkat s gondjainkat tudomásul kell venni, ugyanakkor intézke­déseket kell hozni azért ne­hogy jóvátehetetlen mulasz­tások vagy tévedések történ­jenek. Megtanultuk, hogy az emberi környezet kényes bel­ső egyensúlyára ügyelni kell, hogy óvjuk azt az újabb sé­relmektől, megtanultuk, hogy az élet olyan alapvető felté­teleit. mint a föld, a víz, a levegő, őrizzük, s ügyeljünk rá, hogy zavartalanul, de legalább elviselhető, elfogad­ható módon és színvonalon álljanak az ember rendelke­zésére. — Melyek ma a legfonto­sabb feladatok? — Ezek teljes felsorolására az interjú keretei között alig­ha juthat hely. Inkább azt kellene rögzítenünk, hogy a gondok, s természetesen a belőlük származó feladatok két kategóriába sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok a zavaró tényezők, amelyek a korábbi időkből valók, tehát amikor még kevesebb volt az ilyesfajta feszültség, s ennek megfelelően még hiányzott is az a felismerés, amellyel ma már rendelkezünk. A fel­adatok másik csoportjának pedig azt nevezném, amely már az időszerű, a mai fej­lesztésekkel kapcsolatos. Az első csoportsál orvosolni kell azokat a környezetvédel­mi betegségeket,' amelyek még akkor keletkeztek, ami­kor az iparfejlesztés úgy va­lósulhatott meg, hogy kör­nyezetet szennyeztek vele, hogy termőföldek rovására létesültek gyárak. A másik csoportban pedig már a fej­lesztés mozzanatában érVényt kell szerezni a megfelelő kör­nyezetkímélő eljárások és be­rendezések munkába állításá­ra vonatkozó kötelezettségek­nek. — Melyek tehát a környe­zetvédelemnek ma — mond­juk így — a kényes pontjai? — Az iparban a vaskohá­szat, a cementipar, a vegy­ipar és az energiaipar. Még a közelmúltban is előfordult, hogy új cementgyárunk nem felelt meg a környezetvédel­mi előírásoknak. Most utólag, a mi beavatkozásunkra léte­sítenek védelmi berendezése­ket. Ez ilyenkor természete­sen már nehezebben megy és költségesebb is. Az iparról szólva úgy is jellemezhetném a helyzetet, hogy a környe­zetvédelmi gondok egy jó irányú változásnak, tehát az ipar fejlődésének negatív melléktermékei. Gyorsabb ütemben kellene fejlődnünk a szűrőberendezések alkal­mazásában, a hulladékokkal való bánásmódban (kezelés, másodnyersanyag visszanye­rés stb.), .és különösen sürge­tő a toxikus, tehát a mérgező hulladékok kezelésének, kö­zömbösítésének megoldása, elsősorban a vegyiparban, il­letve azon belül, a gyógy­szeripar területen. — É tekintetben a problé­ma nyilván „átgyűrűzik” a mezőgazdaságba is. — Ahol még a látszatát is kerüljük, mintha mi az ott folyó munkát nehezíteni akarnánk. Az Országgyűlés már említett vitájában is ki­fejthettem, hogy ami változ­tatást mi sürgetünk, az a mezőgazdaságnak a környe­zetvédelemtől függetlenül is jó és szükséges. — Magyarországon az úgy­nevezett kényes kérdések kö­zül a legtöbb vitát s érdeklő­dést kiváltó: a Balaton ügye. — Igen, bár nem tartom szerencsésnek, ha ezt a kér­dést környezetvédelmi prob­lémává szűkítik, hiszen itt sajátos és összetett kérdés­körrel állunk szemben. Né­zetünk szerint minden gon­dunk alapja az a tény, hogy a Balaton egyszerűen nem alkalmas annyi ember foga­dására, amennyien igénybe veszik. Természetesen, utólag könnyű okosnak lenni, de hát szükség volt a tapasztalatok­ra, hogy tisztábban lássunk. Annak az egyébként politi­kailag is, szociálisan is he­lyénvaló jelszónak és gyakor­latnak, hogy „a Balaton min­denkié” — most fizetjük egy kicsit az árát. Nem az a baj, hogy mindenkié, hanem az. hogy a tó és környékének fejleszte.se nem tudott lépes! tartani az igényekkel s a korszerűség mércéitől lema­radt. Hosszantartó, kemény munkával kell majd a már meglévőt színvonalasabbá tennünk, karbantartanunk. — A közérdeket nem gá­tolják itt különféle partiku­láris érdekek? — Dehogynem. Éppen ma reggel hallottam a rádióban, hogy valahol a Balaton men­tén bővítették valamelyik kempinget. Jóllehet a férő­hely-bővítés szigorúan tiltva van 1 — Mi nyújtja a legfőbb segítséget ebben a munká­ban? Az egyik a balatoni regio­nális rendezési terv, amely a települések helyzetét, jövőjét alapvetően meghatározza, il­letve ahol kell megváltoztál - ja. A másik a vízminőség ja. vitasara vonatkozó program, tehát annak garantálása, hogy a Balaton fürdésre al­kalmas legyen. Itt fontos fel­adatokat szabott meg a kor­mány. Ezek szerint folyik a Kis-Balaton helyreállítása, a Keszthelyi öböl szennyezett­ségének csökkentése és még jó néhány más munka. Csak ennek a programnak a meg­valósulására több mint 4 milliárdot irányoz elő a je­lenlegi ötéves terv. — Miben foglalná össze a jelenlegi, legidőszerűbb hazai tennivalókat? — A minisztertanács 1981 végen rendeletet alkotott a veszélyes (toxikus) hulladé­kok kezeléséről. Most e ren­delet mind gyorsabb ütemű végrehajtásáért dolgozunk, hiszen hazánkban évente 300 OOfl tonna ilyen hulladé­kot „termelünk”. Ugyancsak fontos meghatározója tevé­kenységünknek az Elnöki Tanács új törvényerejű ren­deleté a természetvédelemről. A végrehajtásban egyik fő célunk úgy megőrizni a ma­gyar természetvédelem leg­jobb hagyományait, hogy ugyanakkor a mai idők felté­teleihez tudjuk igazítani ezt a tevékenységet. Minden mai teendőnk elvégzésének fon­tos eleme és feltétele, sót ga­ranciája az a tény, hogy ma már a tanácsok ország­szerte úgy végzik sokrétű te­vékenységüket — a telepü­lésfejlesztéstől az életkörül­mények javításának számta­lan tennivalójáig —, hogy nem esnek ki látókörükből a környezet- és természetvéde­lem követelményei, szem­pontjai és céljai. Ez igen nagy és örvendetes változás az előző időszakokhoz képest — mondta befejezésül dr. Gonda György. Cs. I. Kata a szeme közé néz. — ..Megbeszélés”... — mondja gúnyosan. — Miért? Tudja, hogy mennyi ilyenkor a megbe­szélnivaló? — somolyog Fü- löp. — Milyenkor? — kérdi vissza Kata. Fülöp már indul az előszo­ba felé. — Ilyentájt, az elején meg a végén ... Ez az egészben a legérdekesebb. A közepét — hogy őszinte legyek — az én koromban már kissé unja az ember ... Az olyan egy­hangú, annyira megszokott, mindig ugyanolyan! De a szakítás!... — üdvözöl ten mosolyog. — Ahány, annyi­féle! Mert minden nő más­képp próbál megfogni magá­nak. .. Ez a rögeszméjük. — Megéri maga a pénzét — mosolyog Kata. A férfi fölemeli ujját. — Dé hogy mindig van erőm szakítani, csakis ma­guknak köszönöm! Ha jnn a kísértés — mert: jani —, hogy 1974 óta a tanítóképző fő­iskolák orosz szakkollégium! hallgatói hathetes nyelvi részképzésen vesznek részt az Odesszai Állami Mecsnyi- kov Egyetemen. Természete­sen a kiutazást mindig nagy izgalom előzi meg: rendben vannak-e az útlevelek, és sikerült-e elcsomagolni az összes szükséges holmit. Ez alkalommal — immár harmadszor — 21 kaposvári tanítóképzős főiskolai hall­gató kísérő tanáraként készü­lődtem jómagam is Odesszá­ba, ebbe az 1,2 millió lako­sú, a Fekete-tenger partján fekvő, kedves varosba. Április 14-én Budapestről indulva 14 órai utazás után szálltunk le Lvovban, ahol a fogadó intézmény egyik ok­tatója — régi, kedves isme­rősöm — várt bennünket, s mindent előkészített, hogy este 8 óráig szervezetten, hasznosan és kellemesen töltsük el az időt. Két autóbuszon indultunk városnéző kirándulásra, amelynek keretében megte­kintettük a 670 ezres Lvov (a történelmi Lemberg) épí­tészeti emlékeit, művelődés- történeti kuriózumait (18. századi patika-múzeum), kulturális és sportlétesít­ményeit, ipari üzemeit, majd gyalog a katonai emlékmű­höz mentünk. Vonatunk este indult to­vább, s amikor kora reggel felébredtünk, a gazdag- uk­rán csernozjom-vidék tárult szemünk elé, ahol éppen a kora tavaszi mezőgazdasági munkálatok folytak. Április 16-án: délben sze­rencsésen megérkeztünk az odesszai főpályaudvarra, ahonnan autóbusszal folytat­tuk utunkat a Scsepkina ut­cai egyetemi kollégiumhoz. Hallgatóinkat 3—4 ágyas szobákban helyezték el, amelyekhez rádió, televízió és hűtőszekrény tartozott. Főiskoláink számára április 19-én kezdődött az érdemi munka, amikor délelőtt a külföldiek nyelvi képzésével folyó karán az egyetem rek­torhelyettese, Vlagyimir Ivanovics Szvetlicsnij pro­fesszor üdvözölt bennünket, s rövid tájékoztatót adott az intézményükben folyó tudo­mányos, társadalmi és kul­turális életről. Így értesül­tünk arról, hogy az Odesz- szai Állami Mecsnyikov Egyetem kilenc fakultásán (matematikai, fizikai, ké­miai, biológiai, történelem, filológiai, jogi stb.) mintegy 10 ezer hallgató tanul, akik lehorgonyozzak, mindannyi­szor magukra gondolok! Hü­lye, mondom magamnak, ökörfejú: mi kell? A nőt úgyis megunnád csak az ott­hon melege csábit! Azt vi­szont megkapod Kátáéknái! — Ne lűzzön,- Géza! — nyújtja kezét meleg mosoly- lyal a ház asszonya. Fülöp ráhajol a kezére, szertartásosan kezet csókol. — Barátaim feleségét soha! — Hirtelen fölnevet. — És különben is, ha magát elsze­retem Tibortól: kikhez járok ezentúl csütörtökönkim?! . Újból kezet csókol, Tibor­ral kezet rá. aztán már kint is van az ajtón. 14. Az asszony sietve ráfordít­ja a kulcsot a zárra, térje elé ugrik, s torkában lüktető szívvel megkérdi: — Mii mondott az öreg? — Fogóddz nwc! — düny- nyogiTibor.de nem néz most az asszonyra. — Nősül! között 400-ra tehető a kül­földiek száma. Az oktatói karban szinte kizárólag tu­dományos fokozattal rendel­kező pedagógusok találhatók, akik az oktató-nevelő mun­kán kívül különböző testü­letekben széles körű társa­dalmi tevékenységet is fej­tenek ki. Április 20-án kezdődött el a tényleges munka, amely az első időben nem kis meg­terhelést jelentett hallgató­inknak. Napi 6 órán át folyt a tanítás, s ennek túlnyomó részét a beszéd- és stílus­gyakorlatok tették ki. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a részképzés iaőtartama alatt intézmé/iyünk növen­dékei magasabb óraszámban foglalkoztak beszédgyakorla­tokkal, mint idehaza egész évben!) A 8—9 fős kiscsoportok kitűnő lehetőséget nyújtot­tak az egyéni aktivitásra, a számonkérésre és a vissza­csatolásra. Vajmi kevés mód nyílt arra, hogy bárki is csupán passzív szemlélője legyen a feszes munkatem­pónak! A beszéd- és stílusgyakor­latok során azok a témák kerültek feldolgozásra, amelyek a mindennapi élet­szituációkban leggyakrabban előfordulnak, s amelyek nél­kül a színvonalas társalgás elképzelhetetlen. Ehhez ki­tűnő tankönyvek és segéd­anyagok álltak a hallgatók rendelkezésére, amelyek át­gondolt tematikájukkal, vál­tozatos lexikai gyakorlataik­kal a modern nyelvoktatás minden követelményének megfelelnek. Külön szeret­nénk ezen tankönyvek közül a Verescsagin—Kosztomarov: Orosz nyelv, valamint O. P. Rasszudova—L. V. Sztyepa- nova: Az orosz nyelv inten­zív tanfolyama c. munkákat kiemelni, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a külföldi hallgatóik köré­ben. A beszédgyakorlatok során főiskolásaink szinte minden olyan társalgási témát fel­dolgoztak, amelyek elvá­laszthatatlanok a hétközna­pi élet jelenségeitől, s ál­landó aktualitásuknál fogva elsajátításuk felettébb ér­demes. Ilyenek: a család, a lakás, lakóhely, főiskola (egyetem), városnézés, ki­rándulás, utazás, közlekedés, színház, mozi, szórakozás, sport, tudomány és technika témakörök, amelyek bizo­nyos „mondatpanelek” beik­tatásával lehetővé teszik az — Mit csinál? — fehéredik el Kata arca. — Házasodik! — tagolja Tibor. Az asszony fölnevet; egy kissé dúlt, kissé hisztériás ez a nevetés. — Házasodni itt legföljebb a kis nő házasodik! — mond­ja tompán. — Az apád házá­val! — Lerogy egy székre, maga elé mered. — Most az­tán lőttek mindennek! — só­hajt fel mélyről. — Mert most már nemcsak a balato­ni villa, hanem a majdani örökséged is ugrik! — Miért? — vonja fel vál­lat Tibor. — A ház akkor is megmarad, ha az öreg meg­nősül! , Kata kegyetlenül nevet. — Ha az a nő beleül?! Megmarad a ház? — Persze! A törvény nem a . házastársaknak, hanem a gyermekeknek biztosítja a hagyatékot! Kata füttyent. — A tulajdonjog csak­ugyan a. tiéd lesz. fiacskám, nyögheted is utána az iszo­nyú örökösödési illetéket! De a haszonélvezet az özvegyet illeti, életfogytiglan! Vagyis emberi számítás szerint még röpke harminc.-negyven évig, hiszen az öreg kujon nyil­ván nem egy hervadt vén­asszonyt, hanem egy kita­nult pipit vesz feleségül! — Felpattan a székről, lekapja a tegnapi kepei a falról, Ti­bor kezebe nyomja. — Vi­szont ilyen körülmények kö­ún. szituatír besaJdMssség fejlesztését, az aktív szó­kincs művelését. Ha 11 ga tóink kie.i lésének, intonációjának javítását szolgálták a különféle fone­tikai gyakorlatok, amelyek jól felszerelt nyelvi labora­tóriumokban folytak. Azt hisizem, az ilyen jellegű fog­lalkozások jelentették a leg­nagyobb nehézséget növen­dékeink számára, hiszen az orosz nyelv artikulációs bá­zisának elsajátítása valóban nem könnyű feladat Annál is inkább, mivel jó néhány magán- és mássalhangzó (k, g, h, 1, s, scs; zs; i stb.) kép­zése lényegesen eltér az anyanyelvitől. Ugyancsak gondot okozott a magyar hallgatók rossz intonációjának, jellegzete­sen „éneklő” hanghordozásá­nak javítása is, vagy az orosz nyelv változó hangsú­lyának megértetése. A főiskolások ocszágisme- reti tudásának szélesítését elmélyítését célozták az olyan foglalkozások, amelye­ken a Szovjetunió társadal­mi, politikai, gazdasági és kulturális életének esemé­nyeit, eredményeit dolgozták fel. így diákjaink alaposan megismerhették a szocialista tábor vezető hatalmának társadalmi rendjét törvény­hozó és végrehajtó szerveit, alkotmányát az ipar és a mezőgazdaság helyzetének alakulását az elmúlt 60 esz­tendőben (különös tekintet­tel a X. és XI. ötéves terv termelési paramétereit), az export-import cserearányait s a nagy ipart beruházáso­kat (BAM, Uszty-I limszk, Orenburgi gázvezeték). Érdekes előadások hang­zottak el a Szovjetunió szö­vetségi köztársaságainak éle­téről, az ott végbement vál­tozásokról, a tudományos és , a kulturális élet (színház, film, képzőművészét) nagy­szerű teljesítményeiről. Rendkívül hasznosnak ítéljük meg a nyelvészeti szemináriumokat is, amelyek keretében az orosz nyelv elsajátításának leggyakoribb hibáit igyekeztek leküzdeni. Ezért az egyetemi oktatók nagy gondot fordítottak az orosz igeszemlélet, a mozgást kifejező kettős igék hin. mo­torikus igék), a felszólító mód, a melléknévi igenevek, az igevon zabok, a mellékne­vek közép- és felsőfokának helyes használatára. (Folytatjuk.) V. Molnár László zött mi végeztünk, fiacskám! — Dehát a stockholmi út, Kata! Azt is odadobnád, mert most dühös vagy az apámra?! Kata a semmibe bámul. — Stockholm: három hét — mondja aztán kémény arccal. — Lelle: harminc év. Nem cserélem el a kettőt! és megmondtam világosan, hogy ez a csütörtök volt az utolsó, ha az öreg nem áll­ja a szavát! — A képet ki­rántja Tibor kézéből, a szom­szédos szobába szalad vele, rádobja az egyik székre. — Vidd a képedet! És vidd a többi holmid! Tibor hatalmas sóhajjal elindul a bárszekrén.v fele, zsinórját kihúzza a falból, s veselkednék neki, hogy gör­díti át a maga szobájába, amikor odakint csöngetnek. — Na tessék! — int Tibor kétségbeesve. — Itt van Szász Bálint! Gyorsan visz- sza a képet a falra! — Ha meszet ettem volna! — kiáltja Kata. — Tudja csak meg ő is, hogy válunk! Rövidesen úgyis mindenki megtudja! Tibor lassan, vánszorogva megindul kifelé. Ám nem Szász Bálinttal jön vissza, hanem a sógorával, Lalival, — Szia, nővérkém — lep be a hosszúra nőtt legény a nála fejjel alacsonyabb só­gora előtt az ajtón. — Nem zavarok? Nincs még itt az üzemi Szentháromság? (Folytatjuk) BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE

Next

/
Thumbnails
Contents