Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

PAPP ÁRPÁD (1927-1932) Mely megrendüléssel és fajdalommal tudatjuk, hogy Papp Árpád elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi har­cosa. az MSZMP, Központi Bizottságának tagja, a munkás­őrség nyugalmazott országos parancsnoka, vezérőrnagy hosz- szan tartó súlyos betegseg után június 4-én elhunyt. Papp Árpád elv ' metése katonai tiszteletadással junius 9-én (szerda. 14 órakor lesz a Mezó Imre úti temető Munkásmozgalmi Pa,. .juuan. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatár­sai 13.31) órakor róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. az MSZMP Központi Bizottsága, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Papp Árpád 1927. decem­ber 14-én Újpesten született munkasszülők gyermekeként. Budapesten a Kandó Kálmán Villamosipari Szakiskolában szerzett szakképesítést. Ta­nulmányait 1945-ben fejez­te be. Az. Egyesült Izzóban 1942- től 1948 nyaráig dolgozott elektroműszerészként. Az Or- Sizágos Kisipari Szövetkezeti Központ szervezési osztályá­ra került 1948 júniusában, majd az év novemberében vonult be tényleges katonai szolgálatra. 1950-ben jelent­kezett tiszti iskolára, s el­végzőt« a Petőfi Politikai Tiszti Kiképző Iskolát. Ez­után mint politikai tiszt fő­tiszti beosztásban a néphad­seregben teljesített szolgála­tot. 1954-ben lett a katonai politikai akadémia hallgató­ja. s tanulmányait az ellen- forradalomig folytatta. 1956- ban részt vett az ellenfor­radalom fegyveres leverésé­ben, 1956 decemberében, kap­csolódott be a munkásőrség megszer ve z ősének előkészí­tésébe, majd a testület meg­alakulásától az országos pa­rancsnokságon mint politikai munkatárs dolgozott. 1959- ben az MSZMP KB munka­társa lett. 1962-tól. nyugállo­mányba vonulásáig vezérőr­nagyként a Munkásőrség or­szágos parancsnoka volt. Szülei révén mar korán bekapcsolódott a munkás- mozgalomba, mint ifjúmun­kás dolgozott- az újpesti ifik körében. A pártnak 1942-ben lett a tágja. Az MSZMP KB póttagjává 1962-ben válasz­tották meg, majd az MSZMP IX. kongresszusán — 1.9ód­ban — került a Központi Bi­zottság tagjai közé. s halá­láig a testülethez tartozott. Az ellenforradalom alatt bátyját, Papp József ezre­dest a Köztársaság téren meggyilkolták. Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el; egyebek között a Vörös Zász­ló Érdemrenddel, a Szocia­lista Magyarországért Ér­demrenddel, a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntették ki. Több magas külföldi kitüntetés birtokosa is volt. Halála a magyar mun­kásmozgalom fájdalmas vesztesége. Csak a sárga irigység? Leleményes ötlete támadt a nagyvállalat karbantartó brigádjának. Történt, hogy több hónapos megfeszített munka árán olyan újítást tettek, az elbírálók asztalá­ra, ami tetemes energiameg­takarítással kecsegtetett. Mindenki örült, agyba-főbe dicsérték az alkotó készség­gel megáldott csapatot, ve­lük példálóztak a termelési tanácskozásokon, csak éppen húzták-halogatták a döntést, hogy mekkora összeg üsse mindezért a brigádtagok markát. Akik végül is meg­unták a szembekötósdit, és visszavonták az újítási ja­vaslatot Korántsem mond­tak le a megvalósításról, ha­nem részeire bontva, egyen­ként jelentkeztek vele az újítási előadónál. Így már nem okozott fejtörést a pénz kifizetése. Apránként, névre szólóan megkapták ugyanazt az összeget, ami közösen is megillette őket. Nem kellett azonban az elbírálóknak at­tól tartani, hogy bárkinek szemet szúr a szokatlanul magas díj. Általános tapasztalat .hogy a sok-sok apró, kis értékű agyszüleménnyel sosincs baj. Ezeket, kiötlőikkel együtt mindenütt szívesen fogadják, hiszen — amellett, hogy hasznot hajtanak — javítják a statisztikát Kimutatható , lesz, hogy a bázishoz képest emelkedett az újítások da­rabszáma, egyre többen ré­szesültek a díjazásra jutó pénzből is, ami minden szó­nál ékesebben igazolja, hogy terebélyesedik a, mozgalom. Ráadásul pár száz forinto­kért senkit sem támad meg a sárga irigység, ami akár tetszik, akár nem — mindig kerékkötője a gyors elbírá­lásnak. Vajon szellemi kincseink pazarlására elégséges magya­rázat-e a szakmai féltékeny­ség, és más emberi gyarló­ságok? Hiszen az elfogadott és bejegyzett találmányok népességhez viszonyított ará­nyát tekintve csak Jugoszlá­viát előzzük meg ,a kontinen­sen. Az újító mozgalom meg­torpanásáról pedig három- négy éve beszélünk anélkül, hogy komoly változás jelei mutatkoznának. Alighanem mélyebben kell keresni a ba­jok gyökerét. Az egyszemé­lyi felelős vezetők nem ér­dekeltek abban, hogy bármi­féle kockázatot, vállaljanak az újdonságok bevezetésekor. Az iparjogvedelem szakem­berei azon munkálkodnak, hogy a gyakorta mondva csi­nált feladattervek létjogo­sultságát legalább kifelé iga­zolhassák. Noha tudják, hogy az alkotás belső kényszerét lehet ugyan serkenteni, de programpontokkal irányíta­ni sohasem. Mégis így kell tenniük, mert tőlük ezt ké­rik számon minden fórumon. Mégis, a felsoroltak elle­nére, évente mintegy nyolc- milliárd forint hasznot haj­tanak az országnak az újí­tások, taláifnányok. Számuk Nyáron epszsspseíiM vagyunk Tallózás a társadalombiztosítási adatok között Minden évben ilyenkor, május vegén vagy június elején kiadja tájékoztatóját a Somogy megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság A sok érdekes adatot — or­szágos helyzetképpel — tar­talmazó kötetet okkal neve­zik évkönyvnek, hiszen lé­nyegében minden megtalál­ható benne, ami a megye társadalombiztosítási hely­zetével összefügg, alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le a táblázatokból. Ki gondolná például, hogy a társadalombiztosítási jo­gon alapuló ellátások közül csupán táppénzt csaknem 200 millió forintot kaptak tavaly a somogyiak? Ez az összeg több mint 14 millióval ha­ladta túl az 1980. évit. A táp­pénzes napok száma 1979 óta lényegében alig válto­zott. Érdekes képet mutat viszont a havonkénti alaku­lás: ebből úgy tetszik, hogy januárban, februárban, már­ciusban és novemberben be­tegeskedtünk legtöbbet, a nyári hónapokban pedig a legkevesebbet.. A láppénzes »mjpog száma a múlt évben februárban volt a legtöbb— naponta átlagosan 7516 dol­gozó volt táppénzen —, és decemberben volt a legke­vesebb — 6294 —, ami fő­kent a nagyüzemek év végi üzemszünetének tulajdonít­ható. Nyugdijat összesen — a MÁV-nyugdijak nélkül — 1 milliárd 840 millió forintot kaptak a múlt evben a so­mogyiak; itt az emelkedés az 1980. évihez képest 141 millió. Ugyanakkor több mint 383 millió forint családi pót­lékot, 103 millió forint gyer­mekgondozási segélyt vitt a jogosultaknak a postás. No­ha ezekhez a szamokhoz ké­pest elenyészőnek tűnhet a 16 millió forintot alig meg­haladó ellátás, melyben ál­lampolgári jogon részesültek megyénk lakói, de azoknak, akik ezt kapták, sokat jelent, ugyanis ezekben az ellátá­sokban gyógyászati segéd­eszközök, utazási költségek, gyógyfürdő igénybevételéhez való hozzájárulások szerepel­nek. sem csekély, csak éppen be­legondolni is nehéz, mennyi kincset érő ötlet, elképzelés hamvába holt, mielőtt kide­rült volna, hogy mekkora ér­tékét hordoz. Ha önmagunkhoz viszonyí­tunk, és a statisztikát bön­gésszük, nem is olyan vészes a helyzet Ám amint kite­kintünk a világba — akár Keletre,, akár Nyugatra — azt kell tapasztalnunk, hogy nehezen álljukaz összehason­lítást. Pedig a végeredményt, különösen néhány világhódí­tó útra induló magyar szaba­dalmat tekintve, okkal lehe­tünk büszkék alkotó tehet­ségű honfitársainkra. A fel­találók javai'esze nehéz em­ber. Nem ért üzlethez, elté­ved a hivatali útvesztőkben, kedvét szegi, ha érdektelen­ségbe ütközik. Nálunk nem menedzselik kellőképpen az alkotókat Alig száz a szaba­dalmi ügyvivők száma, és néhány ígéretes, de gyerek­cipőben járó szervezet léte­zik csupán, amely összehoz­za a feleket, pénzt ad ahhoz, hogy legalább egy mintada­rab elkészülhessen. Megle­hetősen magukra hagyatot- tak az újítók, feltalálók. Mostüanában kedvező vál­tozás jelei mutatkoznak. Mindenekelőtt a szabályo­zásban, ami lehetővé teszi, hogy szabadabb, ezáltal gaz­dagabb díjforrással gazdál­kodjanak a vállalatok. Ren­delet született a dijak adó- mentességi határának föl­emelésére. A közreműködők anyagi érdekeltségének, meg­teremtésével pedig csökken­het a „buliba” kényszerű­ségből bevettek száma. Mind­ez azonban eseti kezelés. Szemléletbeli fordulatra van szükség, amit elsősorban az érdekeltség rugói mozgatnak. G. I- F. Pilisből a Drávához Erdészettörténet és gyökérverés Ugyan milyen változásokat hozhat az évtizedek, évszá­zadok múlása az erdőkben? Hát nem szálfa, cserje, alj­növényzet tartozott mindig is ebbe a művelési ágba? Az erdőt kivágják, újat telepíte­nek, a természet és az em­ber is megteszi a magaét, ebből áll a végelathatatlan láncolat. Tényleg ebből — csak ennyiből — all? Ko­rántsem! Amikor Hajdú Ist­ván a kérdésre választ ke­resett, és ezt a választ vá­lasztotta doktori disszertá­ciójának témájaként, talán maga sem sejtette, mi min­dent rejt Dél-Somogy erdé­szetének története. — Ügy gondoltam akkor' — és ma is ez a vélemé­nyem —, hogy a tájnak, a termőhelynek az alapos meg­ismerése a jó munka alapja. Már a dédnagyapám, a nagyapám és az apám is er­dős volt a Pilisben, én öt­venháromban szereztem er­dőmérnöki diplomát Sop­ronban. Háromévi üzemi és egyévi tudományos intézeti munka után az elsők között pályáztam meg a középrigó- ci erdészeti szakmunkáskép­ző iskola mérnöktanári álla­sát. Tíz évig tanítottam ott, s most már tizenkettedik éve dolgozom az erdőfel- ügyelöségen: Barcs körzeté­ben — a régi barcsi járás területén — vagyok fel­ügyelő. Ismerem ezt a tér­séget, mint a tenyeremet... Pedig Esztergom, ahol szü­letett. igencsak messze esik a Dráva mentétől! Dél-So­mogy erdészettörténetével — okkal mondhatjuk így — egy üzemi baleset „hozta össze" Hajdú Istvánt. Ez a szeren­csétlenség akkor történt, amikor doktorátusit akart szerezni az erdőhasználat tu­dományából. Közelebbről: a fadöntésnek robbantás se­gítségével történő irányítása lett volna a téma. ha nem szól közbe a véletlen. 1978- ban idegszakadást szenve­dett, s a lebénult láb fél évre mozgásképtelenné tette. — Ebben a helyzetemben fel kellett adnom az eredeti tervemet, hiszen abban fizi­kailag is benne kellett volna lennem. Tehát a kényszerítő körülmények fordítottak az új téma felé. Hozzáláttam az erdő- és erdeszettörténet ed­dig feltáratlan, egysegoe nem foglalt területeinek kutatásá­hoz. Könyvek, szakfolyóira­tok olvasásával, a megálla­pítások egybevetésével igye­keztem előbbre jutni... Jókora irodalmat tanul­mányozott át, melyet a kol­légák önzetlen segítsége ré­vén jobbára a könyvtarakból szerzett be. S ma mi min­dent megtudhatunk, mi so­mogyiak, ebből a kötetbe foglalt ismeretanyagból! Azok is, akik nem termelő­kent — erdő gazda lkod ókeni — járják ezt a vidéket, ha­nem kirándulóként, turista­ként megfordulnak a dél-so­mogyi erdőkben. Másként látják s értékelik a tájat, többet tudhatnak környeze­tükről, ha beleolvasnak a kötetbe. De beleolvashat -e bárki, aki szeretne jobban tájékozódni ? — Egy peidanyt a soproni egyetemen lapozgathatnak, egye ok ént ..polcanyag”, nem került szeles körű publiká­lásra. Hogy a somogvi szak­emberek haszonnal olvasnák, az biztos, hiszen az elődök munkájának ismerete a je­lent es a jövőt szolgálja ... A téma feldolgozása — a már említett körülmények között — végül is eredmény- nyel járt: Hajdú István ok­leveles ei-döméiTiök 1979-ben szerezte az erdészeti szaktu­domány műszaki doktora cí­met. Közben „föltérképezte” Dél-Somogy erdészettörté­netét. Attól az időtől, ami­kor az erdőnek a legna­gyobb jelentősége még a makkoltatásban, a legelte­tésben állt ezen a vidéken — erre következtethettünk abból is. hogy II. Endre egyik adomány leve lében a Drávától Csurgóig terjedő te­rületet királyi kanaszok föld­Hütőlánc és tartós tej a nyári melegben Az utóbbi évtizedben két­szeresére növekedett a ke­reskedelmi és vendéglátó há­lózat hűtőkapacitása. Ma már mintegy 140 ezer hűtő- berendezéssel gondoskodnak az élelmiszerüzletekben és a vendéglátóhelyeken arról, hogy a nyári melegben se romoljek meg a tej, tejter­mék és a húsáru. Az üzletek egy része azon­ban meg így sem tudja el­helyezni a hűtőberendezések­ben az egész napra szánt romlandó árukészletet. A ré­gi, kis alapterületű üzletek­ben már nem is fér el több hűtőpult és mélyhűtő beren­dezés. Az élelmlszerkereske- delmi vállalatok egy része ezért mega 11a póriast kötött a tejipari válla latokkal, hogy több részletben 'száliitsák ki a napi mennyiséget. Így meg a délutáni zárás előtt is friss tejet árusíthatnak az üzle­tekben. A hűtést nem igénylő do­bozos tartós tej jól bevált ugyan, de magas ára miatt . viszonylag kevesen vásárol­ják. Nagyobb sikerre számít­hat az , úgynevezett féltartós tej. amelynek előállítását már megkezdte a tatabányai tejüzem. Az ultrapasztőrö­zött, dupla fóliazacskóba töl­tött féltartós tej hűtés nél­kül egy hétig eltartható. Je­lenleg a fóliát Finnországból importálják, a közeljövőben azonban megkezdi gyártását a Tiszai Vegyi Kombinat is. A féltartOR tejből, amelynek ara literenként 1JM forint. egyelőre napi 20 ezer litert aiiitanak elő Tatabányán, s igény szerint szállítanak a Komárom megyei városokba es a Duna-parü üdülőkörzet­be. Június 7-tol, hétfőiéi kap­ható lesz a féltartós tej a Velencei-tavi üdúlőhelyetcen is. Több más olyan tejtermék is kapható az üzletekben, amelyről sok esetben meg a kereskedők sem tudják, hogy nem szükséges hűtőben tá­rolni. Ilyen például a sűrí­tett tubusos tej, a sajtok kö­zül az ementáli, eidami, trappista és az óvári sajt. valamint a tubusos és fóliás ömlesztett, a dobozos Medve, valamint a Derby sejt. jeként említi. Bővében vol­tak a fának, s ha egyet- egyet kivágtak, nem látszott a hiánya, sőt gyakran ége­téssel nyertek földművelésre való újabb területet. IV. Bé­la a tatárjárást követően varépítésre buzdított, s ezek a létesítmények — Somogy déli részen is jó néhány —. fából készültek. Zsigmond király már rendeletben til­totta meg a bányaművelés­hez levágott erdők területé­nek felszántá.sát, s az enge­dély nélküli fakitermelést a „legnagyobb hatalmaskodá­sok” közé sorolta ... Századokkal később válto­zott az erdők ..termésének” hasznosítása, a kitermelt fa­anyag értékesítése, s mind nagyobb becsben tartották ezt a művelési ágat. Tör­vényerejű rendeletek szabá­lyozták az erdőgazdálkodást — és a vadgazdálkodást is. Évtizedekkel ezelőttről, de már századunkból való ez a sokak számára talán ma is ismerősen csengő idézet, hi­szen a vadkárok körüli problémák olykor napjaink­ban is terítékre kerülnek: ..A hiba ott kezdődik, • ami­kor az üzletnek más élvezi az előnyeit, mint az. aki hát­rányait kényszerült viselni.”. Hosszú volt az út Dél-So- mogy erdőgazdálkodásának úgynevezett aranykoráig — ezt 1955-től 1967-ig számol­ják —: steles körű erdőt elé­pítések zajlanak ekkor, me­zővédő evdősávokat es facso­portokat telepítenek, s foko­zódik az erdőgazdaságok gé­pesítése. Az azóta rég el­avult Druzsba motoros fűré­szek például 1955-ben búg­tak fel először az erdőkben... S végül — de ez már a kö­zelmúlt — termelőszövetke­zetek erdészeti társulási ala­kítanak. a megyében első­ként a barcsi járásban. A disszertációból kirajzo­lódik az is, milyen elkép­zelése van a szakembernek az ezredvég dél-somogyi er­dőgazdálkodásáról. Har­minchárom százalékos erdő­sültség — az országos húsz százalékkal szemben —, az új erdőkhöz gazdag szapori- tóanvág-bázis áll rendelke­zésre. az ültetést és az ápo­lást — a vegyszeres ápolás részleges visszaszorítása mellett — a teljes gépesítés jellemzi. Minden nagyobb község mellett pihenőerdő, a városok mentén sétáló- és kirándulóerdő várja az em­bereket és így tovább ... — Huszonkét éve elek Barcson, és szűkebb hazám­nak érzem ezt a szép, min­dig vadregényes tájat. Gyö­kerek kötnek Dél-Somogy- hoz, s úgy érzem, amíg a vi­dék erdészettörténetét ku­tattam, tovább erősödtek ezek a gyökerek .., Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents