Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

Gibraltár IKSZ-kongresszus London Nagy előrelépés az önigazgatás fejlődésében Felfüggesztették a vasutassztrájkot Relgrádban tartja XII. kongresszusát a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége A .IKSZ XII. kongresszusa a folyamatosság kongresszu­sa, de ez a kontinuitás nem lehet, érvényes a fennálló po­litikai ás gazdasági helyzet­be, hanem éppen a folyama­tosság érdekében lényeges változtatásokra van szükség — hangsúlyozta Kiró Gligo- rev, a .IKSZ KB tagja hét­főn a jugoszláv kommunis­ták kongresszusának társa­dalmi és gazdasági ügyek bi­zottságában. A legmagasabb pártfórum munkabizottsá­gok ha n ü lésezett. Dragoszlav Markoviét, a JKSZ KB elnökség tagja, a politikai rendszer fejleszté­sével foglalkozó bizottság­ijain elhangzott felszólalásá­ban leszögezte: nagy előrelé­pés történt a szocialista ön­igazgatás küldött-elven ala­puló politikai rendszere fej­lődésében, de az elmúlt idő­szak hibáiról folytatott hosz- szas vitákban elmaradt a hiányosságok okainak mé­lyebb, mindenoldalú elemzé­se. E bizottságban Hajrudin Hoxha koszovói küldött el­mondta, kísérletek történtek arra. hogy a tartományban lezajlott ellenséges tüntetése­ket rosszindulatú célokra használjanak fel. A párt- és alapszabályzati ügyeket megvitató bizottság­ban Jakov Blazsevics hor­Genf — SALT-tárgyalások vátárasági küldött egyes ér­telmiségi körök ellenséges, zavarkeltö tevékenységét bí­rálta. Megállapítása szerint ez az aktivitás egyre ag­resszívabb és szervezettebb. Eszad Horozics bosznia- hercegovinai küldött az ok­tatás-. tudomány- és műve­lődésügyi bizottság tagjai előtt kijelentette, hogy be­nyomása szerint egyes jugo­szláv lapokban szándékos ideológiai zavarkeltés folyik és itt a NIN-re. a Dugára. a Sztudentre es más lapokra hivatkozott — s a JKSZ kongresszusának közeledts- ve] e cikkek száma megsza­porodott. A nemzetközi kapcsolatok bizottságában Vaszil Tupur- kovszki macedóniai küldött a balkáni jószomszédi együtt­működés jelentőségéről be­szélt. Leszögezte, hogy e nél­kül sem Jugoszlávia, sem a földközi-tengeri térség sem pedig Európa helyzete nem lehet sízilárd. A honvédelmi es társadalmi-önvédelmi bi­zottságban Branko Mamula tengernagy, jugoszláv nem­zetvédelmi miniszter a je­lenlegi nemzetközi helyzetet aggasztónak minősítette. Utalt arra, hogy napjaink­ban egyesek szeretnék elfo­gadtatni a nukleáris háború megnyerhet őségéről szóló új es veszélyes katonai doktrí­nát. A JKSZ XII. kongresszusa ma plenáris üléssel fejezi be munkáját. Idegenkedtek a „kenyertöréstől” A brit országos vasutas­szakszervezet (NUR) orszá­gos értekezlete hétfőn Ply- mouthban 47:30 szavazat- aránnyal az ugyanaznap megkezdett általános vas- u tassztrá jk felfüggesztése mellett szavazott. Az intéz­kedés kedd éjféltől lép ha­tályba: szerdától eszerint is­mét közlekednek a vonatok Nágy-Bri tan, n iában. A határozat értelmében a szakszervezet és a vasútigaz- gatórag vitáját a lord McCarthy vezette döntőbíró­ság elé viszik. Az itteni munkajog úgy rendelkezik, hogy a döntőbíróság igénkbe vételére .mindkét pereskedő félnek joga van. Helyszíni tudósítások sze­rint a NUR-kongresszus han­gulatára a kenyértöréstől va­ló idegenkedés nyomta rá a bélyegét. Sidney Weighed, a szakszervezet főtitkára nem kötelezte el magát sem a sztrájk folytatása, sem a le­fújása mellett: korábbam azonban a NUR végrehajtó bizottsága az ő tanácsa és ál­láspontja ellenére döntött a 1 munka beszüntetéséről. Columbia — negyedik út Titkos katonai kísérletek Erezhető a „nyomásn Ge.nfben kedden szovjet— amerikai tárgyalások kezdőd­nek a hadászati fegyverrend­szerek . korlátozásáról és csök­kentéséről. A szovjet tárgya­lási kezdeményezésre . több mint 15 hónap után adott pozitív választ az amerikai fél, Reagan elnök május 9-i beszédében. Reagan majd konkrét javaslatot is előter­jesztett, amely azonban jo­gos kritikát Váltott ki á szov­jet fél részéről. A svájci konferencia-vá­rosban érezhető, hogy New York-ban az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli leszerelési ülésszaka nagy nyomás alá helyezte a washingtoni ve­zetést, s hogy Nyugat-Euró- pában és az Egyesült Álla­mokban az utóbbi hónapok­ban milliók követeltek rea­lista politikát az Egyesült Államoktól a béke, az eny­hülés, a leszerelési párbe­széd kérdésében. Fehér házi válságjelek „Elnök, úr! Az utóbbi hó­napokban világossá vált szá­momra, hogy a közösen elin­dított külpolitika eltérőben van az általunk gondosan le­fekteti irányvonaltól. Ilyen körülmények között szüksé­gesnek érzem, hogy kérjem Önt: fogadja el lemondáso­mat.” — „Kedves Al! A leg­mélyebb sajnálattal fogadom el a lemondást.” A fenti hivatalos Haig-~ Reagan levélváltása részlet hosszú, kérdőjelekkel és fe­szültségekkel terhes folyamat lezárását jelzi. Alexander Haig személyében a jelek szerint olyan politikus távo­zott a washingtoni vezetés­ből, aki — és ez a relativitás — legalábbis a Reagan-féle „kaliforniai klán” rezzenet- lenül konzervatív, élesen hi­degháborús és szovjetellenes vonalához képest időnként megpróbálta figyelembe ven­ni a változó világ kérlelhe­tetlen realitásait. A hatalom kulcspozícióit birtokló cso­port, Weinberger hadügymi­niszterrel, Haig közismerten legnagyobb ellenlábasával az élen szüntelenül megpróbál­ta ezért akadályozni a kül­ügyminisztert, az utóbbi idő­ben — alighanem elnöki tá­mogatással — fokozódó si­kerrel. Anélkül., hogy bármilyen okunk lenne túlbecsülni az eddigi külügyminiszter jó­zanságát. az semmiképpen sem lehet véletlen, mikorra időzítette látványos távozá­sát. A lemondó levél a li­banoni válság kiéleződését és Reagannek a szibériai cső­vezetékkel kapcsolatos szank­ció-szigorítását követte, amely egyszerre váltotta ki a nyugat-európai partnerek ás a Szovjetu vin érthetően heves tiltakozó át. \z őrség­váltás akkor történt, amikor, immár nemcsak a nemzetkö­zi, hanem az amerikai köz­vélemény nyomására is nagy- nehezen újra megindult a szovjet—amerikai párbeszéd még Carter idején lelassított, majd Reaganék által eleinte teljesen leállított gépezete. Fontos tény, hogy Haig, aki enyhén szólva nem tartozott a galambok, az enyhülés kö­vetkezetes hívei közé, nem tudott és nem akart tovább­ra is azonosulni a reagani magatartással. „Visszavulása mindenekelőtt a washingtoni kormányzat külpolitikájának válságát tükrözi — állapítja meg a Pravda kommentáto­ra, hozzátéve — újfent bebi­zonyosodott, hogy a dühödt szovjetellenesség összeegyez­tethetetlen realista irányvo­nal követésével.” A személycsere jellegéből (Shultz, az új külügyminisz­ter a kaliforniai klán mö­gött álló nagyipari csoport egyik kulcsembere) sajnos az a következtetés adódik, hogy az amerikai külpolitikában tovább halványulhatnak a józanság, a realitás elemei. ‘ H. E. Negyedik, egyben utolsó próbarepülésére indult va­sárnap, magyar idő szerint délután öt órakor a Colum­bia nevű amerikai visszaté­rő űrhajó, fedélzetén a 46 éves Thomas K. Mattingly kapitánnyal, aki az Apollo 16. parancsnokaként 1972- ben már a Hold felszínén is járt, valamint az első űrre­pülésére indult 48 esztendős Henry W. Hartsfielddel, aki korábban a légierő pilótája volt. Az űrrepülőgép startja és pályára állása a számítások­nak megfelelően zajlott, s a Columbia mintegy három­száz kilométer magasan föld körüli pályára tért. A fel­szállásnál a két asztronauta utoljára öltötte magára az űrkorszak kezdete óta is­mert szkafandert, a kozmo­nauták és asztronauták vé­dőöltözetét. A NASA többé nem tartja szükségesnek az űrkosztümök használatát, s a Columbia következő le­génysége már „ingujjra vet­kőzve” vág neki a világűr­nek. Ha minden a terv szerint történik — a Columbia űr­komp július 4-én tér vissza a földre, s ezt követően — novembertől — rendszeres „kereskedelmi” járatokat bonyolít majd le föld körüli pályán. • • • Titkos katonai kísérleteket és békés célú tudományos feladatokat egyaránt végez­tek hétfőn, a Columbia ne­gyedik útjának első teljes munkanapján az űrrepülő­gép pilótái. Mint a Cape Caixtaveral-i űrközpontban közölték, apróbb, a repülés céljait nem érintő hibáktól eltekintve a Columbia beren­dezései kifogástalanul mű­ködnek. Az űrpilótákon — a korábbi tapasztalatoktól el­térően — nyoma sincs sem­miféle „űrbetegségnek”. Mattingly és Hartsfield több rejtjeles üzenetben kö­zölte a földi irányítóközpon- ton tartózkodó megbízóival a katonai kísérletek eredmé­nyeit. Egy rejtjeles üzenet szövegéből újságírók arra következtetlek, hogy az egyik „szupertitkos” kiserle' siker­telen volt. Az UPI amerikai hírügynökség ertesülese sze­rint a katonai jellegű meg­bizatások egyik iá célja olyan berendezés kikísérletezése, amellyel a körpályán, kerin­gő műholdakról „bemérhet­nék” a sugárhajtású repülő­gépek és a rakéták által ki­pufogtatok hajtóanyagokat — azaz következtethetnek útvonalukra és pályájukra. Vasárnap elindult újabb pró- baútjára a Columbia ameri­kai űrrepülőgép. Képünkön: a fellövés pillanata (Telefotó — AP—MTI—KS) A kaposmérői Építő­ipari Szövetkezet FÖLVESZ egy tmk­villanyszerelőt Fizetős: megegyezés szerint. (86733) Lehullnak a lakatok A tervek szerint rövid időn belül lekerülnek a vas­kos lakatok azokról a jókora vaskapukról, amelyek több mint 12 éve zárták el Spa­nyolországtól az aprócska, brit fennhatóság alatt álló Gibraltárt. Az év elején lét­rejött brifc—spanyol megálla­podás szerint Madridnak áp­rilis 20-án kellett volna meg­nyitni a határvonalat, Lon­don pedig cserében bele­egyezett a mindössze hat négyzetkilométeres, mintegy 25 ezres lakosságú félszige- ten dolgozó spanyolok jogai­nak bővítésébe. Az eredeti megállapodást a Falkland- válság miatt elhalasztották, s ma úgy tűnik: a Thatcher asszony és Calvo Sotelo kor­mányfő találkozója nyomán született másik döntés, —az hogy a felek tárgyalást kez­denek Lisszabonban a „Szik­la” jövőjéről — szintén függ a dél-atlanti konfliktus ki­menetelétől. Stratégiai pont A spanyol-gibraltári határ- zárat, a szárazföldi közleke­dés (s egy ben a postai és tavíróforgalom) beszünteté­sét még Franco rendelte el 1909-ben, abhan a remény­ben, hogy Angliát utolsó európai gyarmata visszaadá­sára késztetheti. Madrid kö­vetelése persze nem a hat­vanas évektől áll fenn, ha­nem szinte azóta, hogy a spanyol örökösödési háború idejen — 1704-ben — az egyesült bri t—holland flotta elfoglalta Gibraltárt, amely az 1713-as utrechti békével került „örök időkre” a brit koronához. A Szikla straté­giai fontossága különösen a Szuezi-csatoma megnyitása után nőtt meg. Gibraltár a Málta—Ciprus—Aden tá­maszpont-lánc végpontjává vált a Földközi-tenger nyu­gati csücskében, s jelentős szerepét játszott az első, de még a II. világháború idején Is. A brit hadiflotta egyik hadműveleti bázisa volt, el­zárta egymástól az Atlanti­óceánon és a Földközi-tenge­ren. operáló német flottát. Napjainkra katonai fontossá­ga persze csökkent, de ma sem elhanyagolható: NATO- támaszpont színhelye, s 429 méter magas sziklacsúcsa alatt állítólag 25 ezer szemé­lyes atombiztos óvóhely­rendszert építettek ki. London érve Mivel Madrid mórt már hivatalosan is csatlakozott a NATO-hoz, az Atlanti Szö­vetség biztonsági megfonto­lásai némileg háttérbe szo­rultak, mégsem valószínű, hogy a lisszaboni tárgyalá­son gyors siker születhetne. 1980-ban a két külügymi­niszter már megegyezett a határok megnyitásában — a probléma bonyolultságát jel­zi azonban, hogy majd két év kellett a továbblépéshez. London fő érve, hogy önha­talmúlag nem dönthet a Szikla átadásáról, mivel az 1967-es népszavazáson a gíb- raltáriak elsöprő többsége — 96 százaléka — a hrit fenn­hatóság mellett voksolt. Az­óta persze sok minden vál­tozott: 1969 óta Gibraltár ön- kormányzattal' rendelkezik, Franco halála után megin­dult a spanyol demokratizá­lódási folyamat, s folyik a tárgyalás Madrid közös piaci belépéséről. A gihraltáriak életszínvonala azonban — jórészt a lopdoni segélyek révén — ma is magasabb, mint a spanyolországi, s a Szikla lakói tavaly elnyerték a • brit állampolgárságot. És a majmok? Mi várható tehát az újabb próbálkozásoktól? Calvo So­telo miniszterelnök többször határozottan leszögezte: „A gibraltári probléma végleges megoldásának a spanyol te­rületi integritás helyreállítá­sának kell lennie.”. A spa­nyol remények szerint a falklandi válság Madrid po­zícióját erősíti. A legtöbb brit értékelés azonban rá­mutat, hogy bármilyen meg­egyezésben — a spanyol jo­gok esetleges elismerése mel­lett — le kell szögezni azt, hogy London a jövőben is tiszteletben fogja fartarú a gi braltáriak akaratát. Ez a kikötés pedig enyhén szólva bizonytalanná teszi a Szikla sorsáról folyó tárgyalás ki­menetelét. Valószínűleg még sokáig mutogathatják tehát az idegenvezetők a híres gibraltári majmokat a tu­ristáknak. A legenda szerint ugyaniá amíg a szabadon hancuroaó állatok ki nem pusztulnak, addig a hrit fennhatóság is fennmarad. Tegyük hozzá rögtön: az an­golok hosszú évek óta rend­szeresen hoznak Afrikából utánpótlást a majom-koló­niának. Hiába, biztos, ami biztos ... SJ!. G. Izrael—Libanon Ä pusztulás Damoklesz-kardja Az izraeli invázió negye­dik hetében változatlanul az elkerülhetetlennek • látszó pusztulás Damoklesz-kard- ja függ az ostromgyűrűbe zárt Nyugat-Bejrút fölött. Eliasz Szárkisz libanoni államfő felhívással fordult az arab államok vezetőihez: mentsék meg Bejrutot a fe­nyegető katasztrófától. Sáron izraeli hadügyminiszter sze­mélyesen is cáfolta, hogy Begin kormányfő megígérte volna Reagan amerikai el­nöknek: az izraeli csapatok nem fognak behatolni Nyu- gat-Bejrútba. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet képviselője kategorikusan elvetette azt a vasárnapi izraeli ultimátu­mot, hogy a palesztin geril­lacsoportok tagjai adják át íeg3'vereiket a libanoni had­seregnek és a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt hagyják el Bejrutot és Liba­nont. A Bej rútban ismere­tessé vált ellen javaslat sze­rint a palesztin ellenállási mozgalom 5000 harcosa haj­landó áladni a fegyverzetet a libanoni hadseregnek és kész tengeri úton elhagyni a bekerített fővárost. A PFSZ előzetes biztosítékként ragaszkodik hozzá, hogy von­ják vissza öt kilométerre a Bejrútot körülzáró izraeli csapatokat. Tel-Aviv hallani sem akar részleges csapat- kivonásról és az izraeli kor­mány keddi üléséig adott haladékot á fenti követelé­sek elfogadására vagy elve­tésére. A PFSZ és a libanoni kor­mány között fbl.yó tárgyalá- 1 sok a közvetlen veszély el­hárításán túl a palesztin stá­tus jövőjét érintik. A PFSZ a politikai jelenlét megőr­zésén túl szeretne garanciát kapni arra is, hogy jelképes reguláris katonai erőt tart­hat fenn Libanonban a li­banoni hadsereg parancsnok­sága alatt. A hivatalába visszatért Safik el-Wazzan miniszterel­nök szerint némi haladást értek el az egyeztető tárgya­lásokon. Ennek ellentmond, hogy az arab külügyminisz- . terek vasárnap véget ért tu­niszi értekezletén Libanon képviselője követelte: vesse­nek véget a palesztin fegy­veres erők. libanoni jelenlé­tének, libanoni, vagv oinnan kiinduló tevékenységüknek.

Next

/
Thumbnails
Contents