Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Mépvátlat íSrfsnelmi Mflérrel 88t6 €'gy közGpcwift­pai író, araikor egy vezető államférfi arcképének meg­örökítésére vállalkozik? Mely vonásokat húzza ki tussal, s melyeket halvány- szürke grafittal töltött ceru­zával ? Mennyit adagoljon tárgyilagosságból, mennyit tiszteletből, esetleg szerétéi­ből? Csapda ez bizony, nem is akármekkora! Mert ha a szerző nem ta­karékoskodik az olyan, a hierarchikus struktúrákból átöröklött'és néhol ma sem divatjamúlt jelzőkkel, mint „okos”, „bölcs”, „mindentu­dó”, „mindenható” és „csal­hatatlan”, vagy egyáltalán sejteti, hogy arcképének mo­dellje eme fentebb említett erényeknek a birtokosa, nos, ebben az esetben senki sem moshatja le róla a bálvány- imádat vádját. Ha viszont afféle megértő, higgadt, min­dig és minden helyzetben türelmes, kedves atyuskának ábrázolja az államférfit, ak­kor a .feudális ízű paferna- liztnus bélyegét sütik rá ia boldogtalan szerzőre. Ily mó­don marad mint egyetlen megoldás, az egyenes út: a tények tisztességes számba­vétele, az életrajz mozzana­tainak és a történelem fo­lyamatainak hiteles felvázo­lása, tendenciózus torzítások, mű vies beállítások nélkül. Ezt lette Gyurkó László is Arcképvázdat történelmi hát­térrel című, á Magvető .ki­adóinál nemrégiben ötezer példányban megjdleret köny­vében. Igaz, más módszer­hez aligha folyamodhatott volna: Kádár János, akiről mindenki tudja, hogy irtó­zik saját személyiségének középpontba állításától — a könyv megírásához is csak a Politikai Bizottság utasí­tására jártát hozzá ímmei- áíiímal —, szűkén mérte a beszélgetésre fordítható kSft, és — eltérően a tájékunkon korábban elterjedt politi­kusportrék tradícióit® — e három nap során csak má­sodpercekre esett szó arról, mióta szurkol a Vasasnak, hány sakkversenyt nyert tí- júfcorában és miért kedveli aa oltrpartitoat. ▲ szegény cselédlány édesapa nélkül nevelkedett gyermekéről, a kapolyi évekről, a fővárosi tanonekodásról s az életrajz dyam tényeirőt általában, melyek nem függenek össze szorosan a közélettel, alig néhány oldalt találunk az eredetileg az oxfordi Perga­mon Press kiadó megbízá­sára készített írásban. Egy olyan embert állított elénk Gyurkó, akisnek egyéniségét a politika lenyegrtette át, s aki csak a közélet által lé­tezik szellemi értelemben. Egy államférfit, idd öncélú elméletieskedés, merev elvi- es kedés helyett hazájának földrajzi és gazdasági adott­ságaiból, históriai hagyomuá­i r*""*-— ...■■ - ­k önyvespolc ngaiböl, társadalmi szerke­zetéből indul ki, s akinek egész élete a kompromisz- szumok iránti hajlandóságot bizonyítja. Nem ok nélkül nevezte egy olasz lap öt esz­tendeje a kompromisszumok napszámosának — Kádár János utólagos egyetértésével. Igaz, e hajlam nem vele született tulajdonsága. Ki­alakításában közrejátszott a harmincas években az ille­gális % kommunista párt ma már avíttnak tetsző vonalve­zetése: az elzárkózás a szo­ciáldemokráciától, a polgári baloldaltól és a többi de­mokratikus erőtől. E politi­ka hibáira részben a szege­di Csillag börtönben kellett rádöbbennie a munkásmoz­galomhoz félig-meddig vélet­lenül csatlakozott ifjú szak­munkásnak. Itt találkozott azzal a „tésztaarcú, alacsony emberrel”, akinek ortodoxiá­ja jóval később ismét fegy- házba juttatta. Kádár Jánost, és a szakadék mélyére ta­szította az országot: Rákosi Mátyással. A háború idején végzett földalatti munka, a demok­ratikus erők szétforgácsoltsá- g'ának felismerése s a fris­sen hazatért Rákosi—Gerő— Farkas—Révai-klikk kizáró­lagos hatalomra törő akna­munkája érlelt» meg végle­gesen Kádár Jánosban azt a felismerést: kompromisz- szumok nélkül nem jutha­tunk előbbre. Ezért ellenez­te 1948-ban a kormánykoalí­ció felszámolását, a véle­ménypluralizmus megszün­tetését, ezért jelentette ki számos — a könyvben bősé­gesen idézett! — beszédében, hogy az egy pártrend szer ugyan nem alapkövetelmé­nye a szocializmus építésé­nek, de Magyarországom, tör­ténelmileg ez a helyzet ala­kult ki. Ám a fejlődéshez nélkülözhetetlen a tisztessé­ges szándékú, a fogyatékos­ságokra figyelmet felhívó „ellenzékre” nekünk is szük­ségünk van. Hiába volt mind­ez.— Kádár hasonló felfo­gású elvtársai — Rajk Lász­ló, Szalai András, Szőnyá Ti­bor, Pálffy György, Sólyom László és mások — a „tisz­togatási bullám * áldozataivá váltak, Kádár Jánosnak pe­dig a Conti utcai börtönben kellett „fizetnie** — magán- zárkában, tökéletesen elszi­getelte» a külvilágtól, és az akkor szánté elvjselhetótlet»- nek látszó lelki terror köze­pette — a népfront politiká­hoz való ragaszkodásért., Másfél esztendővel Sztálin halála után szabadult: a re- habiliitálási eljárást ugyanaz az államvédelmi hivatalnok irányította. aki korábban életfogytig lamra ftéUettew— S fcfpteä-en ismét a peRtfka kellős közepébe került. Egy, n voluntarista gazdaságpoli­tika és a túlzott centralizált­ság, a félelemtől fertőzött, a tömegek elégedetlenségétől felforrósodott légkörben, ha­talmuktól megittasult és ah­hoz makacsul ragaszkodó ve­zetők testületébe, melynek két szélén a korszak két leg­ellentmondásosabb állam- férfia állt: Rákosi Mátyás és Nagy Imre. Ma is gyakran halljuk azt a véleményt: 1956 őszének „nemzeti tragédiába torkolló eseményeit” — a kifejezés pártunk első titkárától szár­mazik! — meg lehetett vol­na előzni, ha ötvenhat nya­rán, Rákosi eltávolítása után nem Gerőt, hanem Kádárt állították volna a párt elére. Ö maga ma is hevesen til­takozik az ilyen felfogás el­len, s a kialakult körülmé­nyek között szükségszerűnek könyveli el az ellenforrada­lom kitörését, majd kibon­takozását. Gyurkó, pedig ha- solóan törvényszerűnek véli — s nem alaptalanul — Ká­dár János szerepét a novem­beri napokban. Szellemesen állapítja meg: „A politika bonyolult összefüggésrend­szer a felismeréstől a meg­fogalmazáson át a megvaló­sulásig: két pólusa > az igaz­ság és a lehetőség.” Ezzel a bonyolult összefüggésrend­szerrel magyarázhatjuk, „miért valósult meg Kádár János néhány gondolata csak évek vagy évtizedek múlva, vagy miért nem valósulhat tott meg máig sem”, s talán azt is, miért oly népszerű ma világszerte ez a Nyuga­tim egykor „szovjet bérenc­nek” titulált politikus. A megváltozott gazdasági szemlélet és a népírontpoli- tika eredményei ismertek. A könyv szerzője is sorolja őket — nem a propagandis­ta vehemenciájával, hanem az értő kortárs higgadtságá­val — amint a hibákért fe­lelős vezetőkre is köntörfa­lazás nélkül húzza rá a vi­zes lepedőt, s Kádár János legkritikusabb hangvételű beszédeiből is hosszan idéz, többször hangsúlyozva, hogy e beszédek az államférfi sa­ját, elidegeníthetetlen szelle­mi termékei __ E dokumentumok. vala­mint a frappáns és sohasem egyoldalú kis politi kusport- rék, a realista szemléletmód és az elemzések mélysége teszik a könyveit remek ol­vasmánnyá, egyszersmind valóságos történelmi enciklo­pédiává. Gyanítjuk: a ki­csiny példánvszámot nem a kiadó határozta meg. Az utánnyomásra azért szava­zunk, mert a legújabbkori történelmünkben járatlan fiatalság' igényeinek kielégí­tésére — egyelőre — nem ismerünk jobb munkát. UDfyd András KésSk a PegasMS. tSandég­váróhan ácsorguak az ifjú­sági ház állva nyerd övei el­csúfított bejárata előtt. Van idő a beszélgetésire. Takáts Gyula, somogyi költófejede- lem a megye dolgát lépi meg az elnökhelyettessel, dr. Balassa Tiborral; a folyó­irat-szerkesztő dr. Laczká András a programiról beszél­get a házigazda dr. Horváth Sándorral, az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának osztály vezetőjével. A vendé­gek autóbusszal érkeznek. Költők, írók — a Magyar Írók Szövetsége dél-dunán­túli csoportjának tagjai. Ber­ták László jön elöl; a friss József Attila-díjas költő — aki Vesét az irodalomba emelte — titkára a csoport­nak. Elhangzanak a * köszöntők, a „kedves vendég” kifejezés igazi tartalommal telítődik. Amíg a házigazdák ismerte­tik a megye jellemzőit, sor­ra veszem az arcokat. Mi­lyen furcsa; a Baranyában élő írók nagyobb részét más­honnan gereblyézte pécsivé az élet. Bertókot, s a más elfoglaltság miatt jönni nem tudó Tüskés Tibort So- mogyból, Pákotítz Istvánt, László Lajost, Szederkényi Ervint Tolnából, Pál Józse­fet Zalából... Most ki-ki empátiakéüzsége szerint azonosulhat somogyi örö­mökkel, somogyi gondokkal. A Fél korsó hiány című an­tológia költői közül együk nyolcmilLi méteres filmfel­vevőt próbálgat, egy másik: fényképezőgépet hozott. S a síiennai falumúzeum­ban már dolgoznak is; ope­ratőrként, fotóriporterként A közösségi események kró­nikásai ők. Szennai asszo­nyok. halk, bensőséges éne­ke fogad bennünket a kazet­tás mennyezetű szép szennai templomban, ahol Csépi n- szky Mária, a skanzen lelke olyian csodálatos zamatú, ér­zékletes nyelven ismerteti a tudnivalóikat hogy utána tő­lünk, somogyiaktól érdek­lődnek a baranyai irodalmá­rok: kj 5, ez az élő drága­kő ... Aki, mint kiderül vé­ri őangyakink ás, amikor meg­álljt int az égjük , falumiú- zeumní épület előtt Oda­bent az udvaron, Guszti, a pici kos nem túlságosan, kedveli a kíváncsi vendége­ket Élettel töltötték meg ugyanis az egykori felüsd házak udvarát. Tyúkocskák tollászkodnak, buksifejű ku­tya hempereg, fekete-fehér macska nyújtózik. Veréb- anya tanítja röpülni setesu­ta fiókáját, egyelőre nem sok eredménnyel. A veréb­ke lepottyan a fűbe. Melto- risz Béla fiatal költő emeli vissza a zsúptetőre. „Ha Tandori itt volna...” — mondja Csordás Gábor, a költőtárs Tandori Pezső „ve­I réb-cumí könyvére utalva. Míg a busz Samogyvér felé halad, átrendeződik az Tévétalálkozó Veszprémben Növekvő szellemi érdeklő­dés mellett rendezik meg az idén, tizenkettedik alkalom­mal, július 21 és 26 között a veszprémi tévé találkozót Egyre több alkotó aktív részvétele a versenyző mű­vek színvonala, számos ős­bemutató és a közönség ér­deklődése jelzi a találkozó rangját. Ezúttal huszonegy televíziós alkotás — nyolc operaíilm és tizenhárom drá­mai mű versenyez. Külön külön zsűri bírálja el az operai és a prózai műfajt. Tíz társadalmi zsűri is be­kapcsolódik a bíráskodásba — az ő véleményük alapján adják ki a közönségdíjakat. A találkozó főhadiszállá­sán a veszprémi Művelődési Központban két tanácskozás­ra is .összegyűlnek a szak­emberek. Az operáról tar­tandó kerekasztal-beszélge- tés előadója Srdjan Baric, a belgrádi Televízió zenei fő- szerkesztője, Miké András, a Magyar Állami Operaház fő­rendezője, Wolfgang Nagel, az NDK Televízió zenei fő­rendezője és Leo Nadelmann, az IMZ elnöke lesz. A tévé­dráma és a közönség című szakmai tanácskozás előadó­jául Csepeli György szocio­lógust, az ELTE szociológiai tanszékének docensét kérték feL Az idén különös hangsúlyt ■kapott az alkotók és a kö­zönség találkozása. Minden eddiginél több ősbemutatót tartanak a tévétalálkozó ide­jén Veszprémben és a me­gyében. Bemutatják a Nagy Anna, kis Anna című Havas Péter-filmet, Mihályfv Sán­dor alkotását a Napos ol­dalt, a Horváth Ádám ren­dezte A nyomozás című fil­met, amely Hollós Ervin és Lajtai Vera dokumentumno­vellája alapján készült. Itt kerül először közönség elé Mihályfi Imre Társkeresés és Zsurzs Éva Glória című filmje, amelyet Örkény Ist­ván. regényéből rendezett. Nemere László filmje, a He­tedik év Palotai Boris kásá­ból született. A televíziós al­kotásokon kívül játékfilm- ősbemutatóra is sor kerül, bemutatják Gothár Péter Megáll az idő című játék­filmjét. Nemcsak a veszprémiek, hanem az egész ország kö­zönsége figyelemmel kísér­heti a XII. tévétalálkozó ese­ményeit. Június 21-én, hét­főn a televízióban rendkívü­li adásnap lesz. Az elmúlt 11 év díjnyertes színészei Üdvözlet Veszprémből cím­mel színes, szórakoztató mű­sorban lépnek fel. Itt lát­hatjuk .hallhatjuk Simándy Józsefet, Melis Györgyöt, Bánsági Ildikót, Galambos Erasit, Kozák Andrást, Al­fonzét, a Sebő együttest, Szabó Sándort, Gálvölgyi Já­nost, Avar Istvánt és Kállai Ferencet. Keddtől péntekig a 2-es csatornán a verseny­ben résztvevő müveket lát­hatják az egész országban, és naponta jelentkezik a Stú­dió ’82 különkiadása Veszp­rémből. A veszprémi tévétalálko­zóra külföldi vendégeket is várnak. Az idén 17 ország­ból érkeznek szakemberek. K. M, Íróvendégekkel Somogybán mme . . » a, jgfc. ü. -rét.. a. VBm, e a. W lOWBIIn B#WK?or W. rífrflK eszmecsere alakiul ki, somo­gyiak és baranyaiak között. Könyvekről, tervekről, iro­daiamról, lehetőségekről. Igazi irodalmi barangolás ez. Somogybán. Az egykori mo­nostorban, a mai régészeti lelőhelyein francia szerzete­sek lábanyomóba lépünk. Mészáros Balázs, a megyei múzeumok igazgatója tart tájékoztatót a eamogyvári ásatásokról, ö is, mint min­denki, aki várta a csoportot, igazi vendégszerető kedves­séggel beszél, válaszol a kérdésekre. Hallama Er­zsébet pnózaíró és Gállos Orsolya műfordító áll a kö­zelében, több kérdésük is van. Az ősi falak tövében azonban mór a jövő is él ••szavakban; László Lajos tíz- könyves írót faggatom, mit csinál éppen. Egy még fel­térképezetlen tématerületen készül lépni, amikor a nem­zetiségi sorsfordulóról ter­vez könyvet, ehhez gyűjti az anyagot. Kell ez a könyv! Nikién, a Berzsenyi-haj­lékban Takáts Gyula a ka­lauz. Pákditz Istvánnal, a csoport elnökével ők is ko­szorú zzák a mellszobrot. Fönt, az évszázados fenyőn kosárforméra iont fészkéből gólya pillant le ránk. Ta­káts Gyula a írontidőkról beszél, amikor a Berzsenyi­család kriptájában tüzérségi állás volt, maga a kúria- épület tönkrement. „Elve­szett egy költőnk!” Hogyan tettek rendbe abban a sors- fordulós szegénységben Dar­vas József iró, újjáépítési miniszter és mások segítsé­gével az ősi fészket, hogyan lett végül is méltó múzeuma a költőnek, és az első iro­dalmi emlékhelye a megyé­nek, erről is beszélt Takáts Gyula. A kiállításon hosszan elidőznek a vendégeik, én a takátsi vers szavait mormo­lom: „Hádesz ölére is úgy ment, mint ahogy ősi szokás volt.”. Marcaliban KarKber-fagy­laltot kóstolunk. Az autóbu­szon Bertók László mellé ülőik. Az íróesoportról kér­dezem. Tizenöt tagja van; tizenegy baranyai, három somogyi, egy tolnai. (Vala­mennyien sajnáljuk, hogy Csányi László, a szekszárdi író nem tudott eljönni.) Az. munkában rések vesznek a József Attila Kör tagjai — négyén a kirándulásra is el­jöttek,;—, s azok a fiatalok szintén meghívót kapnak az ülésekre, akik * reményekre jogosítják fel a pécsi iroda­lom szervezőit. A csoport 1961 óta él; alapítói között olyan alkotók vannak, mint Csorba Győző és Takáts Gyula. Nem előzmények nél­kül szerveződött,; az ötvenes években már működött egy közösség Pécsen. Évente egyszer elemzik a múlt év eredményeit, meghatározzák a feladatokat A somogyi kirándulás sem volt előzmé­nyek. nélküli: több bara­nyai, s egy tolnai után ju­tottak el hozzánk. A cso­port bemutatkozó-esteket szervez a fiataloknak, vitá­kat rendez megjelent mü­vekről, író—olvasó esteket tart, a műhelymunka szín­helye. Évente tíz-tizeinkét rnű jelenik meg a csoport tagjainak tollából, s «nem­csak életképességet jelez, de állandó jelenlétet az iroda­lomban! Bértók Lásriőt ön-magáról is kérdeztem. Elkészült a pécsi körzeti tévéstúdió íilmműsora verseiből, új kö­tete — az Ágakból gyökér — a kiadónál van. Napi fe­lelősségteljes munka várja a városi könyvtár élén és a Jelenkor szerkesztőségében. Miire jegyzeteimből felpil­lantok, már a nagyatádi szo­borparknál vagyunk, ahol Dezső Lászlóné osztályveze­tő a szíves kalauz, hogy Illyést idézzem. Marasztal­nak a faplasztikák, szobrok; csoda, hogy késésben va­gyunk? S ez a késés most nem negatívan minőéit; azt bizonyítja, hogy vendégeink jól érzik magukat nálunk. ..Terülj, asztal!” fogadja őket Barcson, a Vörös Csil­lag , Termelőszövetkezet tá­gas étkezőjében, ahol Böhm József elnök a szívélyes há­zigazda. Néhány szóval is­merteti a gazdaság történe­tét, azt a munkát, mely a szövetkezetben folyik. Talán éppen a vendégek közül írja maid tovább azt a könyvet valaki, amely a Vörös Csillag első húsz évét dolgozta föl. Leskó László Szépen magyarul — szépen emberül Szép szó — csúnya szó A szavak azon fölül, hogy valamit jelentenek, szépek is vagy csúnyák is lehetnek. Kellemes vagy kellemetlen hangzásuk mellett természe­tesen jelentésük is beleját­szik véit vagy valóságos „szépség”-ükbe amint a szó- szépségversenyek is bizonyít­ják. Néhány éve például nép­szerű rejtvényújságunk sza­vazóversenyén a következők kerültek ki győztesen: szere­lem, szeretet, béke, szabad­ság, szellő, édesanya, haza, szív, élet, csillag. Ügy nevezett idegen szó, mint láthatjuk, egy sincs köztük. Mindez arról jutott eszem­be, hogy a Rádióban mind többször figyeltem föl a „csúnya” szavakra. Félreér­tés ne essék: nem az iroda­lomban is divatos „szóki­mondás” durva, trágár vagy obszcén kifejezéseiről van szó (még a Rádió a legtar­tózkodóbb e téren, szemben a könyvekkel s a színpadok- * kai): a beszélők, legtöbbször az úgynevezett riportalanyok minősítik „csúnyá”-nak egy- egy szavukat, kifejezésüket: „talán az én idegeim Toltak feispannolva, hogy ezt a csú­nya szót használjam” — mondta kínáló vwöbajnok- nőnk. Egy hasonló stf!usértí%ű szót noeg ‘ „rossz magyar szó”- nak minősített nem sokkal később az egyik irodalom- történeti adás résztvevője: „Veres Péter igyekezett öt­leteket, éeákat adná (bocsá­nat, ez egy rossz magyar szói)." A zenei műsorba« viszont gyökeres magyar szót nyil­vánított „csúnyá”-nak az előadó: „a zenéhez való vi­szony — hogy ezt « csúnya szót használjam —, alapvető­en megváltozott.” A könyv- ismertetés készítője pedig — bizonyára ainálkül, hogy tud­ta volna — egy táj szót mi­nősített csúnyának: „vagyis csúnya, de kifejelő szóval: neki (az írónak) kell elsu­mákolnia a valódi adato­kat”. Mindenesetre * felsorolt minősítések örvendetesen jelzik, hogy a nyel vérzők. — pontosan vagy pontatlanul, de — működik. Hogy az idegen felspannol s az éco nem nevezhet be szavaink szépségversenyé­be, azt természetesnek ta­láljuk. A nyelvújítási vi­szony (1805-ben alkották meg a vissza, viszont tövéből) nem hangzása, inkább hasz­nálata, elkoptatotlsága foly­tán válhatott visszatetszővé: a valamihez való viszony, viszonyulás agyonhasznált, elszürkült kifejezése az 50-es éveknek. A sumákot a végső soron hangutánzó suny fik) ige csa­ladjába, tartozik (amelybe sunyi szavunk is), s annyit jelent ,sunyi módon, alatto­mosan viselkedik*. A sumá- kotlái, annyiban is hasonlíta­nak, hogy a nyelvjárásokból ógjteledtek az irodalom nyel­vébe, a sumákot a Dunán­túlon, a Balaton körül any- nyi* jelent: .félig-meddig al­szik’, .pislog’, „sunviskodik, aláttomoskodik’, s él a su­mák is ugyanitt .sunyi’, il­letve .konokul , hallgató’, .os­toba’ jelentésben. Se. F. .1 I Kozák András és Inke László jelenete a Cidben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents