Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
Tüntetés Pekingben A kínai kormány hosszú idő óta először részben ame- rika-ellenes tüntetést engedélyezett Pekingben. Kedd délelőtt a pekingi Barátság Áruháznál a kínai főváros egyetemein és intézeteiben tanuló külföldi diákok mintegy háromszáz képviselője gyűlt össze Izrael libanoni invázióját elítélő és a PFSZ-t éltető táblákkal. A menet először az amerikai nagykövetség közeli épületéhez vonult. ahol Amerika-ellenes jelszavak is elhangzottak. A menet élén haladó palesztin es arab diákok tiltakozó levelet nyújtottak át a bezárt rácsos kapu túloldalán álló két amerikai tisztviselőnek. A menet ezután Peking másik diplomatanegyedébe, Szanlitunba vonult át, ahol a libanoni nagykövetség és az ENSZ-képviselet előtt zajlott le ugyanez a jelenet. A kedd délelőtti pekingi tüntetés a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet missziója előtt ért véget. Az erős rendőri felügyelet mellett zajló pekingi demonstráción rendbontás nem történt. Falkland - válság Áz argentin csapatok letették a fegyvert Az argentin csapatok feltétel nélkül megadták magukat a Falkland-szigeteken — jelentette be Isondonban a miniszterelnöki hivatal. A falklandi argentin erők parancsnoka a hajnali órákban tette le a. fegyvert a brit szárazföldi csapatok parancsnoka előtt. Buenos Aires-ben kedden hivatalosan bejelentették, hogy az argentin és brit katonai képviselők megállapodtak a tűzszünetről és a csapatok kivonulásáról. A nyugati hírügynökségek korábban a brit miniszterelnökség bejelentését idézték, amely szerint az argentin erők „megadták magukat" a brit csapatoknak. Az argentin egyesített katonai főparancsnokság 165. számú közleménye a következőképpen fogalmaz: „Június 14-én találkozott egymással Jeremy Moore brit parancsnok és Mario Menendez tábornok, a Malvin-szigetek katonai helyőrségének parancsnoka. E találkozás során megfogalmaztak egy okmányt, amely meghatározza a tűzszünetnek és a csapatok Letették a fegyvert a Falk- land-szigeteken harcoló argentin csapatok. Képünkön: Nőtt brit hadügyminiszter a győzelem hírét kommentálja Libanoni fejlemények Elviselhetetlen nyomás Libanonban, a Bejrútot körülzárva tartó izraeli egységek kissé tovább hatoltak északra a libanoni főváros keleti oldala felől, a falan- gisták által ellenőrzött területen. Harc nem volt. Az izraeli vezérkar kiadta a libanoni invázió hivatalos mérlegét. Az izraeli változat szerint a harcokban eddig 2000 palesztin és 1000 szíriai harcos vesztette életét. 6000 palesztin harcost és 60 szíriai katonát fogságba ejtettek. Az izraeli külügyminisztérium közleménye szerint a szíriaiakat, mint „reguláris katonákat”, hadifoglyoknak tekintik, a palesztinok közül elfogottakat azonban nem, „jogállásukról néhány napon belül dönt a kormány jogügyi tanácsadója” — közölte a külügyminisztériumi szóvivő. Izrael 170 halottat, 700 sebesültet, és mintegy tíz hadifoglyot veszített a harcokban, a vezérkar szerint. Ugyancsak a közlemény szerint az izraeliek 85 szíriai repülőgépet és 5 helikoptert lőttek le, 300 (szíriai és 100 palesztin harckocsit lőttek ki. Izrael egyetlen repülőgépének elvesztését ismeri el, szárazföldi erőinek anyagi veszteségeiről még nem adott hírt. Az Egyesült Államok biztosítékot kapott Izraeltől, hogy nem foglalja el Bejrútot — jelentette ki Haig amerikai külügyminiszter. Washingtonban, Kamal Hasszán Leplezetlen célok Tulajdonképpen senkit nem ért váratlanul Izrael támadása Libanon ellen. Begin többször is kilátásba helyezte — „jogos önvédelmi okokra” hivatkozva — az agressziót, s a palesztinok hetek óta jelezték az izraeli előkészületeket. Ami mégis váratlan helyzet elé állította a világot, az az agresszió merete és nyíltan hangoztatott célja: a Palesztinái Fel- szabaditási Szervezet kiszorítása Üél-Libanonból, s a velük együttműködő baloldali erők szétzilálása. Ám mint mondani szokás, eves közben jön meg az étvágy, s úgy tűnik, az izraeli katonai vezetés — fölbátorodva kezdeti sikerein — a heves ellenállás ellenére folytatja akcióját. Már önmagában abból a körülményből, hogy ezúttal 45— 50 ezer főnyi inváziós hadsereg támadt Libanonra, a korábbi „megtorló lépéseknél” szélesebb körű manőverre lehetett következtetni. Még inkább erre utalnak a harcok legfrissebb hírei. A Bejrut térségéből észak felé tartó izraeli páncélos ék, valamint a libanoni főváros szárazföldi, tengeri és légi blokád alá helyezése mesz- szebb menő tervekről árulkodik. Mégpedig arról, hogy Tel Aviv elérkezettnek látta az időt döntő csapást mérni a palesztin mozgalom fegyveres erőire, kicsikarni Libanontól a PFSZ jelenlegi státuszának korlátozását, A további cél: az ország fel- darabolása és nemzetközi — főleg amerikai — ellenőrzés ala helyezese. Jogos aggodalommal állapítja meg a szovjet kormány hétfő esti nyilatkozata: egyre világosabb, hogy az agreszió Libanon független és egyseges állami létét fenyegeti. Márpedig ami ott történik, az „óhatatlanul érinti” a Szovjetunió érdekeit. A nyilatkozat hangneméből arra következtethetünk, hogy a szovjet kormányzat nemcsak a térség, hanem a világ békéje szempontjából is rendkívül veszélyesnek ítéli meg a libanoni eseményeket. A nyilatkozat egyértelműen leszögezi, hogy a Washington és Tel Aviv közötti stratégiai együttműködés kereteibe illeszkedő izraeli támadással szemben a Szovjetunió szilárdan az arabok, a palesztinok ügye mellett áll. A brutális támadás következtében az arab államok körében felerősödött a közös ellenséggel szembeni összefogás törekvése. Miközben a kairói kormány is elítélte Tel Avivot, fölélénkült az arabközi diplomácia. Izrael valószínűleg elszámílotta magát, amikor túlbecsülte Szíria és Irak, illetve Szíria és Jordánia ellentétét. Az Irakkal hadban álló Irán pedig fölajánlotta fegyveres segítségét a szorongatott Szíriának. Mindebből arra le, következtetni: a katonai sikerek sem kelthetik Tel Aviv ban azt a reményt, hogy elszigetelje a palesztin mozgalmat és döntő csapást mérjen fegyveres erőire. Az újabb invázió azt is tanúsítja, hogy a Biztonsági Tanács határozatai alapján haladéktalanul meg kell teremteni a közel-keleti rendezés feltételeit, a tarlós és igazságos béke alapjait. Uy. n. AH egyiptomi külügyminiszterrel folytatott háromórás megbeszélése után. Közölte, hogy a libanoni helyzet „kitisztulásáig” nem kezdik újra a palesztin „autonómiáról” folytatandó egyiptomi— izraeli tárgyalásokat. Ali kijelentette, hogy Libanonnal kapcsolatban az Egyesült Államok és Egyiptom véleménye „csaknem azonos”. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy Egyiptom már a libanoni válság évekkel ezelőtti kezdete óta az „el a kezekkel Libanontól” álláspontot vallja magáénak. Az izraeli invázió tizedik napján elviselhetetlen katonai, politikai és lélektani nyomás nehezedik a bekerített Bejrútra. Miközben Philip Habib amerikai elnöki megbízott a tűzszünet és az esetleges izraeli csapatkivonás drasztikus feltételeit ismertette az ugyancsak körülzárt libanoni elnöki palotában, Izrael részéről Ariel Sáron hadügyminiszter és Rafael Ejtan vezérkari főnök a hadműveletek folytatásával, kiterjesztésével fenyegetőzött. Ellentmondó nyilatkozatok, célzatosan ‘terjesztett rémhírek látnak napvilágot a Nyugat-Bejrútban bekerített, Sáron szerint 6000 főnyi palesztin gerilla sorsáról. Az izraeli vezetqk egyfelől azt bizonygatják; hogy nincs szándékukban Bejrút bevétele, másfelől a palesztin erők és vezetőik fegyver- letételétől, kapitulációjától teszik függővé a város ostromát. visszavonásénak feltételeit. A dokumentumot akkor teszik majd közzé, ha annak szövege rendelkezésre áll” — hangzik a közlemény. A nyugat-európai közösség kormányai már kedden érintkezésbe léptek egvmás- sal, hogy megszüntessék az Argentína ellen hozott kereskedelmi tilalmi intézkedéseket, amelyeket a falklandi válság kapcsán Nagy- Britannia támogatására határoztak el. A közösség tíz tagországa április 16-án teljes behozatali tilalmat rendelt el az argentin árukra és megtiltotta fegyverek szállítását. Egy hónappal később, május 17-én nyolc tagország előbb egy héttel, majd meghatározatlan időre meghosz- szabbította a tilalmi intézkedések hatályát. Olaszország és Írország gyakorlatilag kivonta magát a közösségi szankciók betartása alól, csak a fegyverszállítási tilalom fenntartására kötelezte magát. A „tízek” külügyminiszterei hétfőn Luxembourgban összeülnek, de az elnökséget betöltő Belgium külügyminisztériumának szóvivője nem zárta ki, hogy az Argentína elleni intézkedéseket már előbb megszüntetik. Ezt elsősorban Bonn és Párizs sürgeti. A NATO-központban örömmel fogadták a tűzszünet hírét, és annak a reménynek adtak hangot, hogy ezek után megnyílik a lehetőség a probléma „tartós rendezésére”. A pápa Genfben II. János Pál pápa kedden Genf be érkezett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) meghívására. A katolikus egyházfő -részt vesz a szervezet kongresszusán, és svájci .egyházi vezetőkkel, a nemzetközi vöröskereszt képviselőivel, valamint neves tudósokkal is találkozik. A pápa egy hónap alatt immár a negyedik utazását teszi. Utazásainak előző állomásain, Nagy-Britanniában és Argentínában II. János Pál a Falkland (Malvin)- szigetek körül kirobbant konfliktus békés rendezésében kívánt közreműködni. Schmidt nem gondol lemondásra Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár nem gondol lemondásra és bízik benne, hogy a szociáldemokrata és a szabaddemokrata párt közös erőfeszítéseivel sikerül legyőzni a szociálliberális ■koalíció jelenlegi nehézségeit — jelentette ki kedden Klaus Bölling kormányszóvivő. Értesítjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy 1982. június 18-án pénteken reggel 8 órától délután 16 óráig a vízszolgáltatás szünetel Kaposváron, az alábbi városrészekben: Kalinyin városrész. Arany János utcai tömbbelső, Léva köz, Losonc köz. A vízszolgáltatást tartálykocsikkal biztosítjuk. DRW Somogy megyei Üzemigazgatósága (204745) A PAMUTFONÓ-IPARI VÁLLALAT KAPOSVÁRI GVÁRA beiskoláz három éves szakmunkástanulónak 8 általánost végzett 14—17 éves korú lányokat A fonó szakma eredményes elsajátítása után 5000 Ft feletti kereseti lehetőség. Jelentkezni lehel személyesen vagy levélben a gyár •személyzeti és oktatási osztályán. (fiosfni Felelßtlen washingtoni játék Az afgán valóséi gondjai Az afgán valóságot csak úgy foghatjuk fel a maga teljességében, ha mind a belső viszonyok, mind az országra nehezedő külső nyomás tükrében nézzük. A belső képből nem hagyhatjuk ki a korábbi világ vonásait, a feudalizmus' szorító béklyóját, a széles tömegek nyomorát, az egy főre jutó évi 110 dolláros jövedelmet, a 95 százalékos analfabétizmust. A forradalom előtt a lakosság óriási többsége, európai szemmel nézve, szinte valószerűtlen körülmények között tengődött. A belvíszály eilen A tömegek felemelkedéséért, a társadalmi kizsákmányolás ellen szállt síkra az 1965. január 1-én megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt. Sok évig tartott a keserves küzdelem: harc a hatalommal — harc egymással. A máig is sokszor értkell felszámolni. 1978 szép-' tembere és 1980 decembere között ráadásul súlyos vezetési hibák, torzulások tetézték a bajokat. Az Amin-féle diktatúra olajat öntött a tűzre, táplálta az ellenforradalmi aknamunkát. Ez utóbbi persze hamar kifulladt volna, ha nem kap külső segítséget Ám az afgán forradalom történetével egyidős az afgán ügyekbe való beavatkozás története. Az ellenforradalmárok legjelentősebb fegyverszállítói között épp, úgy ott találjuk az Egyesült Államokat, Nag.v- Britamniát, mint Kínát, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot. A legjelentősebb a pakisztáni szerepvállalás. A Khyber-hágótól délkeletre, főként Peshawar város környékén, húsz nagy kiképző táborban és ötven katonai bázison készítik fel az ellenforradalmárokat, a többi között amerikai és kínai kiképzők. Szovjet segítséggel épüli házgyár Kabulban — a házgyár készíti Kabul Mikrorajon nevű lakótelepe részére az előregyártóit elemeket hetetlen belvíszály — a' Par- csam és a Khalk nevű frakció küzdelme — sokáig ■ gyengítette a pártat Az egység helyreállítása később megnyitotta az utat a győzelem felé. Babrak Karmai pártfőtitkár erre így emlékezett: „Az ideológiai platformban gyakorlatilag nem volt különbség ... 1977- ben a vezető elvtársak és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külföldi barátaink és testvéreink segítségével, a párj helyre tudta állítani egységét. Így vált lehetővé, hogy a párt elvezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győzelméhez.” Ez a forradalom nemzeti, demokratikus és antiimpe- rialista volt. Demokratikus, mert célul tűzte ki a nagybirtok felszámolását. Nagy szó ez olyan országban, ahol a földbirtokosok öt százaléka a föld negyvenöt százalékát magáénak mondhatta. Nemzeti jellegű a forradalom, mert figyelembe veszi az ország sajátosságait, a lakosság mély vallásos érzelmeit, a törzsi, s az etnikai különbségeket. És ántiimperialista, mert gyökeresen új élet. építését tűzi célul és ehhez a természetes szövetségeseket a szocialista országokban, a haladó erőkben találja meg. Kinek segített Amin ? A feladat még békés körülmények között sem csekély, hiszen nehéz örökséget A KPM KÖZÜTI IGAZGATÓSÁGA felvételt hirdet autószerelő munkakörbe Bérezés a 11/1974. MŰM. és a 30 1980. MŰM. sz. rendeletben foglaltak alapján. Jelentkezni lehet a gépműhely vezetőjénél Kaposvár, Gorkij u. 2. (86770) Pakisztán üzlete Pakisztánt több tényező fordítja szembe az afgán forradalommal. • Kormánya egyfelől tart a saját területén élő pastu nemzetiségűek radikalizálódásától. (A brit gyarmatosító mesterkedések következtében a pastu nép egyik fele, körülbelül 6.5 millió ember Pakisztánban él, a másik fele Afganisztánban.) Másfelől a pakisztáni katonai kormány, amely belpolitikai nehézségekkel bajlódik, háborús hangulat- keltéssel próbál nemzeti egységet teremteni. Ily módon remélhet a nyugati országoktól mind nagyobb támogatást. Ilyen értelemben Afganisztán valósággal „kapóra jött” Pakisztánnak. A fél évvel ezelőtt megszavazott amerikai katonai és gazdasági segélycsomag 3.2 milliárd dollárt tartalmaz. Jóllehet, hamarosan napirendre kerül a genfi „Afga- nisztán-értekezlet”, s ez a nemzetközi politikai kibontakozás lehetőségét nyithatja meg, az USA mindent elkövet azért, hogy a Hindukus hegyeiben ne hallgassanak el a fegyverek. Az új feltételek között — a külső ag- ressziós veszély miatt Jelenlevő szovjet katonai kontingens mellett — arra persze már nem számíthat, hogy betömje az Irán kiesésével támadt úgynevezett stratégiai rést. „Átütő sikert” az afgán ellenforradalmárok sem érhetnek el. De ez együtt csak aláhúzza, hogy mennyire felelőtlen Washington afganisztáni játéka, s az elkerülhetetlen politikai rendezés megzavarása. A moszkvai és a kabuli álláspont világos, egyértelmű. A szovjet kontingens távozására akkor kerül sor, ha a behívását szükségessé tevő okok megszűnnek, vagyis ha abbamaradnak a határon kívülről indított támadások. Az Egyesült Államok azonban éppen azért mindent elkövet, hogy az okok megmaradjanak. Az afganisztáni szovjet katonai jelenlétet ugyanis minden lehetséges módon igyekszik kihasználni ahhoz, hogy hidegháborús módszerekkel operáljon es közben a másik felre mutogasson. U. Gy. e
