Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

Legfőbb érték az emberi igyekezet

Gazdagok vápák

Küldöttközgyűlést tartott a tsz-szöVetség

A termelőszövetkezetek negyedik kongresszusának határozataiból adódó megyei feladatok végrehajtása az eddigieknél többet, szervezettebb munkát kíván a szövetkezetek valamennyi dolgozójától, vezetőjétől. Erről a munkáról, a célok elérésének módszereiről folytattak tegnapi közgyűlésükön " széles körű eszmecserét Somogy termelőszövetkezeteinek küldöttei. A tanácskozáson — melyen részt vett és felszólalt dr. Earner Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője is — az írásban kiadott munkaprogramhoz' Bernáth Ferenc, a szövetség elnöke mondott szóbeli kiegészítőt.

A program legfontosabb feladatai sorában hangoztatta a gabonafélék termelésének fejlesztését, utalt arra a jelentős tartalékra, melyet a hozamokban meglevő indokolatlan különbségek megszüntetése jelent. Az állat- tenyésztési célokkal össze- - függésben elsősorban a takarmánygazdálkodás javításának szükségességét emelte ki. Méltán állapította meg, hogy a szövetkezetek eredményességének egyik kulcsa az anyag- és energia- gazdálkodás színvonala. A közelmúltban napvilágot látott szabályozóváltozások minden korábbinál erőteljesebben ösztönöznek a kezdeményező- és befogadókészség fokozására, a takarékos módszerek gyors elterjesztésére. Szorosan kapcsolódik ehhez a munkaerő-gazdálkodás és az anyagi érdekeltség korszerűsítése. Mint mondta az előadó, elemi érdek fűződik az előrelátó munkaszervezéshez, a céltudatos munkaerő-gazdálkodáshoz és ahhoz is, hogy bátran alkalmazzák a szövetkezetek az új munkavállalási lehetőségeket.

Mind a beszámoló, mind a vita jól érzékeltette azt a tényt, hogy a kongresszus óta a termelés, a gazdálkodás feltételei tovább szigorodtak, átmenetileg olyan, a jövedelmet és az eredményt korlátozó intézkedések is megjelentek, amelyek jelentős mértékben növelik a szövetkezetben dolgozókkal

szemben támasztott követelményeket. Érthető, hogy a közgyűlés eszmecseréjében a küldöttek főként arra fordítottak figyelmet, hogy ebben a helyzetben a feladatok végrehajtása milyen erőfeszítéseket kíván vezetőtől, dolgozótól. Müller János, a szent balázsi szövetkezet elnökhelyettese az energiagazdálkodás javításának további lehetőségeiről szólt, hangoztatva, hogy a törekvés csak jo csapatmunkával hozhat eredményt, ha a cél érdekében műszakiak, mezőgazdászok, technológusok együtt dolgoznak. A kisgyaláni Dömötör Dajosné az állattenyésztés szakember-ellátottságának gondjait, az etetés munkakörülmények javításának szükségességét vetette fel. Böhm József barcsi elnök számszerű tényekkel támasztotta alá a szabályozóváltozások eredményt korlátozó hatását. Saját üzemi elhatározásra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a hatékonyság növelésének ma legfőbb eszköze a takarékosság. Ehhez pedig az szükséges,

hogy a cél érdekében meg

inkább megnyerje a nagyüzem a dolgozó embert. A munkát végzők jószándékú igyekezete felérhet egy műszáléi fejlesztéssel. Kovács Ferenc tabi elnök is a tag és a szövetkezet kapcsolatának tovább szélesítését hangoztatta, mondván, hogy a nagyobb követelményeknek csak úgy lehet megfelelni, ha a dolgozók megértik a helyzetet, tevékenyen közreműködnek a feladatok végrehajtásában. A szövetkezethez való kötődés mélyítéséhez igen fontos az elet. és munkakörülmények, a munkahelyi közérzet erőteljesebb javítása és különösen sürgős feladat az üzemegészségügy korszerűsítése, fejlesztése.

Mint mondta felszólalásában ár. Exner Zoltán, középtávra szóló fontos témát, a hatodik öteves terv szerves részeként nyitott,

rugalmas programot dolgozott ki, vitatott meg termelőszövetkezeteink küldött- közgyűlése. A célok nagyteret adnak a végrehajtásban az ésszerű kezdeményezéseknek, es nagy szerepet szánnak a tartalékoknak. A kongresszus határozatai, az arra épülő megyei cselekvési program megfogalmaz minden olyan gazdasági, társadalmi, érdekképviseleti feladatot, melyet szigorúbb feltételek között kell végrehajtani. A szövetkezeti mozgalom már eddig bizonyított: van ereje, képes megfelelni a nagyobb követelményeknek. Dr. Exner Zoltán néhány tennivalóra külön is felhívta a figyelmet. Szólt a többlet export növelésének fontosságáról, de hangsúlyozta, hogy a gazdaságosság rovására ez nem mehet.

A vitában elhangzottakkal kiegészítve a küldöttek egyhangúan elfogadták a kongresszusi határozatok megyei végrehajtásának programját.

V. M.

A ciroktermelés új esélyei

Az üzemi szakemberek egy része ma eleve kétkedéssel fogadja a curoktermelésben rejlő lehetőségek sorolását ... Pár éve több szakember is belevágott a termelésbe, mikor azt hallotta, hogy a cirok olyan földeken, is Sizámottevő fehérjetömeget ad, ahol semmilyen más növény nem él meg. Az üzemek saját kárukon tanulták meg: az. elsavanyodott futó- homokot a cirok sem viseli eL

A termelés feltételei és

esélyei azóta alapvetően megváltoztak. Az ócsai Hy- bar Takarmánycirok-terme- lési és -hasznosítási Rendszer az elmúlt években új hazai előállítású fajták sorát kísérletezte ki. Kialakult a legcélravezetőbb, s tapasztalatokon alapuló módszerek skálája is.

A legfontosabb, hogy gazdaságos kukoricatermelésre alkalmatlan területeken is jó jövedelmet hoz. Termelési költsége, mintegy harmadával kevesebb a kukoricáénál. Figyelemre méltó előny, hogy erősen vad karos területeken is biztonsággal termelhető.

A takarmánycírok az elmúlt években 12—13 „arany- koronás” területeken 27—28

tonnás átlagtermeseket adott, ez kétszerese a hasonló feltételek közt termelt silókukorica hozamának. Nem kevésbé kecsegtető a szemes cirok termelesenek jövedelmezősége: itt is a kukoricáéhoz hasonló hozamok érhetők el, csakhogy gyengébb talaj- adottságok és szerényebb költségek mellett. Föimerhe- tetlen előny, hogy a fajták egy része — borsó vagy árpa után — másod vetésként is alkalmazható. Végül is a cirok minden tonnájával import fehérjét lehet kiváltani, s ez népgazdasági szinten sem lebecsülendő előny.

Szerencsére a somogyi gazdaságok egy része már belátta, hogy hiba volna kiaknázatlanul hagyni ezeket az előnyöket pusztán azért, mert évekkel ezelőtt néhány termelő — tapasztalatok híján — csalódott reményeiben. Szemescárkot például tavaly még csupán három gazdaság termelt a megyében. A Gabonaforgalmi es Malomipari Vallalat termel- tetesi tevékenységének, valamint az ócsai rendszerrel kialakított jó kapcsolatainak eredményeként ez évben már 15 tsz termeli ezt a növényt. A silóval együtt a kétezer hektárt is meghaladja a megyében a cirok termőterülete.

A növénnyel kapcsolatos

előítéletek oldódására és az eredmények vonzerejére utal, hogy az elmúlt három évben 60-rol 103-ra nőtt az ócsai rendszer partnergazdaságainak száma. Az országos termőterület 15 ezer hektár. A fejlődés jelentős, messze elmarad azonban a lehetőségektől.

Ezt bizonyították a so- roogyjádi tsz-ben tegnap bemutatott, a köztermesztesben most vizsgázó fajták is. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy a hazai előállítású fajtákat már csupán a tábla sarkán álló jelzes különböztette meg az importból származóktól. A gazdaság kísérletező kedvű agronómusa a. ciaokíajtákat a kukoricával versenyezteti. Arra kiváncsi, hol van a talajadottságoknak az a határa, ahol a kukorica és a cirok között „átbillen” a gazdaságosság mérlege

A következő hetekben a Hybar es a GMV két ciroktermesztési bemutatót is szervez a megyében. Az egyik a somogy.iádi tapasztalatokról ad számot, a másik a majdani csökölyi másodvetések eredményeit fogja szemléltetni. B. F.

Gyékényesi hétköznap

Várják

a csúcsforgalm

Vass János őrmester

Munkások csapata szorgoskodik a gyékényesi állomáson. Jókora betonelemekből a sínek közötti peronrészeket korszerűsítik. Csete Károly határőr őrnagy megjegyzi :

— Magasított peront készítenek, hogy az utasok kényelmesebben közlekedhessenek. Megindult az Adria- tica-expressz, egyre több okmányt kell kezelnünk. Várjuk a csúcsforgalmat.

A várakozás nem jelent tétlenséget. Az idei Szezonra az előző éveknél is körültekintőbben készültek. Nagy János százados párttitkár a múlt évről s .az idei készülődésről mondja:

— összesen 146 országból érkező 368 ezer utas okmányai^ ellenőriztük. Tíz

határsértést akadályoztunk meg. részben hamisított okmányok segítségével szándékozták átjuU^i a határon. A vámőrséggel együtt 2 millió forint értékű csempészárut, devizát foglaltunk le. A vámőrséggel közösen párttaggyűlésen értékeltük az együttműködés tapasztalatait. Ez az év sem lesz köny- nyebb.

— Hallhatnánk az idei tapasztalatokról?

— Eddig havonta átlagosan 20 ezernél kevesebb utas fordult meg Gyékényesen. Májusban 76 országból érkeztek utasok, köztük a Zöld-foki-szigetekről, Líbiából, Peruból és Panamából is. Változatlanul kedvelt csempészáru a farmernadrag, de most csak 15—20 darabos tétetekben találjuk meg. Azt tapasztaljuk, hogy más országokba szeretnék tovább vinni. Nagy értékű bőrkabátokat, bundákat is megkísérelnek átcsempészni: öt hónap alatt 500 000 forint értékben találtunk ilyeneket. (Az idén határsértőt nem fogtunk el.)

A taggyűlésen elismeréssel szóltak a kommunisták a forgalomellenőrző point sorköteles határőreiről és KISZ- szervezetükről. A határőr- szakasz egyébként Meszla- rtcs Janos parancsnok irányításával hetedszer nyerte el a kivaló címet. A KISZ- szervezet harmadszor kapta meg a KISZ KB kiváló zászlóját.

Kovács János határőrt, a KISZ-szervezet titkárát (bevonulása előtt a 13. sz. Volánnál dolgozott autószerelőként) néhány napja vettek föl párttagnak.

— Büszke vagyok erre. A KISZ-taggyűlésen elhatároztuk, munkánkat körültekintően, kulturáltan, udvariasan végezzük. Megkaptam már az élenjáró címet, szeretnék a határőrség kiváló katonája tenni.

Vass Janos őrmester kétszeres élenjáró. Bevonulása előtt a Nagyatádi Konzervgyárban dolgozott nyers- ainyagátvevőként. öt februárban fogadták a kommunisták soraiba.

— Nagyobb a felelősségünk. Parancsnokaink joggal várják, hogy segítsük a hozzánk kerülő fiatal határőröket. A rövidebb katonai szolgálat az idősebb sorkötelesektől is megköveteli, hogy átadják tapasztalataikat.

Vass őrmester nemrég szakaszparancsnok-helyette- si beosztásba került. Szeretne kiváló határőr lenni, de ennél is fontosabbnak tartja, hogy reja — amelynek

Kovács János KISZ-titUár

továbbra is parancsnoka — újból kiváló tegyen.

Hamarosan megélénkül a gyékényesi állomás forgalma. Eddig naponta 700—800 volt a legtöbb utas, ennek a többszörösére számítanak. A hivatásos és a sorköteles határőrökre nagy feladat vár.

Csete Károly őrnagy mondja:

— Bízom abban, hogy ez az év is jól sikerül. Biztosíték erre a katonák növekvő felelősségérzete, a vámőrséggel egyre fejlődő együttműködés. Büszke vagyok arra, hogy olyan fiatalokkal erősítettük a párt sorait, akik erre politikai elkötelezettségükkel, a szolgálat fegyelmezett ellátásával méltónak bizonyultak.- fen. U

C

sak az a kérdés: tudunk-e élni gazdagságunkkal? Evek óta foglalkoztat a gondolat, a kérdés ugyanis az élet minden területére kiterjeszthető. Megvallom, rendszerint íölborzolódnak az idegeim, amikor azt hallom: „a mat gazdasági”, „a mai pénzügyi”, „a mai nemzetközi” (stb.) helyzetűén erre vagy arra nincs tehetőség. Pedig alapvetően igaz megállapítás. Mégis gyanítom: rendszerint a tehetetlenségnek, a kibújni akarásnak „érve” e sztereotípia. Mert csak akkor volna igaz. ha „a mai gazdasági, pénzügyi, nemzetközi” helyzetben jól élnénk, azaz mindenkor élnénk lehetőségeinkkel. Nem mindig vagyok erről meggyőződve .. . Ma a politika lényégéhez tartozó egyéni es közösségi kezdeményezések egy részéről, illetve azok sorsáról akarok írni. Arról, hogy megértéssel és összefogással milyen hasznosan szolgálhatnánk a politika egyes — valamennyiünk érdekét szolgáló — célját, szándékát.

Nem tudhatom, hogy kitől ered: a gondolat szülőatyja ugyanis ..jól felfogott egyem érdekében” megtiltotta, hogy a nyilvánosság előtt tudhassak róla (és ez a jelenség is zavarhatja közéletünket!), egyszerű eszközökkel nagyszerű dolgokat művelhetnénk, A .kerékpárutak ötlete sok megbeszélésen elhangzóit már — magam is hallottam nemegyszer —, de ezt követően csak a bizonytalan halogatásból és az azt követő tétlenségpől nem volt hiány. A magyarázat egyszerű: mi baja lehet annak, aki nem tesz, nem kezdeményez semmit? Nyugodtan élhet a maga kis „belterjes” világában, a kutya se ugatja meg. De aki valami okosat mond, próbálkozik, kezdeményez, az — nem először vetem papírra — rögtön gyanússá válik. A politikai szándék ellenére is. S miközben országosan, helyileg is ösztönözzük, kérjük, bátorítjuk a kezdeményezést, a gyakorlati életben mintha minduntalan Westing-íékként allnák útját a felelős, jót és célravezetőt ígérő elképzelésnek. Kíváncsi vagyok, meddig tűri el ezt az állapotot a társadalom?

Nos hát — jelent másoknak valamit vagy sem — jómagam lelkesedem a gondolatért: bűn lenne ebek harmincadjá- ra adni a megszüntetett somogyi vasútvonalak helyét! A kezdeményezésben szó sincs felújításukról, hiszen bizonyára mii- liárdökba kerülnének. Ez a tény azonban nem indokolja a rombolást! Jó, hogy a KISZ például — meg egynémely tsz —• vállalta a vasútvonal sínéinek fölszedésót jó pénzért (egy részét közösségi célra fordítják majd), de mi lesz a sorsa a ka- posvár—szigetvári, a kaposvár—barcsi vonal kiépített és masszív köágyanak? Csak nem fogják elhordani azt is részben maszek, részben közösségi vagyon növelőjeként, amikor továbbra is olt a helye?

Eltérő — de az előzővel összefüggő — „hadmozdulat” következik. A mai szülők — régóta figyelem — gyermekük ösztönzésére, önmaguk életszínvonalának bizonyítására kismotorokat ajándékoznak gyermekeik számára. S az ifjú a motorizáció örömmámorától indíttatva satnyává és elkényelmesedet- té, az állóképesség, az egészség (!) hiányával küszködővé válik, miközben felszabadultan, őrjítő börrögéssel elviselhetetlenné teszi a város, a falu. a városrészek lakótelepi embereinek amúgy is „zsugorított” eletet, Manapság benzin „mozog” az ifjak helyett: motor berzenkedik a hódítással, az izmok, a .tüdő, a szív helyett. Micsoda elhibázott ifjúság-nevelés! S a tizen-, a huszonévesek már alig tudnak száz métert futni, órákig focizni, rohangálni és messze űzni maguktól a fizikai állóképesség, a tettrekészség hiányának kínzó érzetét, a tunyaság, a már huszonévesem is felrémlő szívbajok rémét. Satnyul az ifjúság; aki nem hiszi, bizonyítsa érvekkel az ellenkezőjét!

D

e térjünk vissza a vasútvonalakhoz. Szerelmeimről, a Zsebéről szólok, mert az ő természetanya-ölén kanyarog végig a megépített kőágy. Erdők alján, völgyek hajlatában. dombok ölelésében, magasba nyúló tölgyek és bükkök árnyékában, csalitok és vadak látványát nyújtva, tiszta vizű források környékén és csodaszép, erdő övezte, napsütötte tisztásokat érintve. Micsoda nagyszerű kerékpárutat, s a túrázóknak, kirándulóknak milyen nagyszerű élményt adó „szerpentint" teremthetnénk nem nagy költséggel, csali összefogással a már sok évtized óta lerakott alapokon.

Ha milliókat erne is a tisztét már megszolgált kóágy. akkor se szabadna fölszedni. Milliardokat, emberi értekékét, a politika alapvető célját: az egészséges embereszmény, az edzett ifjúság, a közösségteremtés lehetőségét, a természethez vonzódást, a fák, a Zselic. az erdők megbecsülését, tehát pénzben ki sem fejezhető értékeket rombolnánk szét. A vasút megszűnt — megértem. De maradjon meg a pálya; apró kőzúzalékkal, társadalmi munkával vonzóvá, közkedveltté varázsolható.

Furcsa dolog a civilizációs ártalom. Nyugaton már régi jelenség, nálunk nehány év óta érzékelhető az ember vissza- menekülése a természethez. Nem vagyonszerzési mánia már a telek, a hobbilöld, a villa, a faluba áramlás; egyszerűen az ember menekülése a civilizációs ártalmaktól, a motorizáció zajától, a levegőszennyeződéstől, a tömeglakástól, a „szomszédi” ártalmaktól a csendbe, az ózondús levegőbe, a magányba. Természetes folyamat ez, hiszen a jó környezet felélénkítheti az embert, és megkétszerezi teljesítőképességét. Miért ne gondolhatnánk fiataljainkra?

Két ilyen csodálatos kerékpárút (a vasútvonalak helyen) sok élménnyé! gazdagíthatná iljúságunk s a felnőttek életet. A közutak túlzsúfoltak, életveszély esek. A vasút kikerülte a falvakat erdőn, mezőn futott át Somogy legszebb vidékén a szigetvári hős váráig, a barcsi ősborókásig. Turisztikai, néprajzi és sportközpontok teremthetők a közelükben. A természetjárás, a kerékpártúrák szép útjai lehetnének a volt vasúti pályák, s ha megismerjük a környező világot, jobban kötődhetünk szülőföldhöz is.

Galerik azért vannak, mert a városba szorul az ifjúság. Merev formák azért (KISZ-ben, úttörőben), mert nem ismerik föl, vagy nem keltik újjá a régi, bevált hagyományokat. Az úttörőkkel legalább két szakácsnő „táborozik” ahelyett, hogy hagynák őket paprikaskrumplit főzni, élményeket szerezni a maguk szamára. A zselici tisztásról „korszerű” helyre szállítják az egykori — nem is sátrakat — faházakat, s elvonják fiataljainkat a romantikától, a természettől,az „önkiszolgálás? tói”. Miért? Masok autóbusszal viszik az iskolásokat a 9—10 kilométerre lévő erdőbe, s az edzett ifjúságot szinte fiataljainktól kérik számon. A közösségépítésnek sokkal nagyobb „tere” van a szabadban a felnőttek, az üzemek, intézmények dolgozói számára is. Az eggyetartozás vágyat nem lehet parancsszóra kielégíteni ...

G

azdagok vagyunk. Nem élünk eléggé, gyakran visszaélünk természetadta és egyéb lehetőségeinkkel. A napokban arra kértek: az újságban is nyugtassuk meg a boglárlelleieket: csakugyan le kell bontani a gömbkilátót. Igaz. Tizenhét éve ingyen kaptuk a vásárból, alig tudtunk vele mit kezdeni. Föl is újították egyszer, de most már millióba kerülne a rendbetevés. A helyi tanácstagok sajnálják, jelképként ragaszkodnának hozzá. Éltünk a lehetőséggel? 1965-től elmulasztottuk. S most magyarázzuk — bár érveink igazak —, hogy miért kell megszabadulnunk tőle. Építünk majd másikat helyette — fából. Gazdagok vagyunk ...

A sort folytassuk majd egy Töröcskére vonatkozó kezdeményezéssel Évek óta halódik, ahelyett, hogy élne. virágozna a gondolat. Pedig jelent tisztelő és múltat becsülő, jövőt építő terveket szült. Erről majd valaki más, és máskor.

Jávori Be 1»