Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

SEGÍT A DIVAT itt és ott a bizib&n „Pcicüáu! miniszoknyát nem veszünk” Falkínálták Kézzel keverték, géppel kavarják Még mindig gyártót keresnek... Ügy telezik, mostanában jobban megbecsülik a/, em­berek a .hasznait holmit, mint nehány évvel ezelőtt. Egyre többször lehet halla­ni: megyek eladni a bizibe, nem dobom ki a cuccot, hi­szen alig használt, csak épp nekem mar nem kell ... A becsüsnél fölkínált vé­telarat egyesek elfogadjak — ha másért nem, hál azért, mert konkurrens bizományi nincsen — egyesek pedig berzenkednek, alkusznak, esetleg nem hagyjak ott a holmit. Gye rák Ferencné eladó, aki a kaposvári átvevőben néha- neha beugrik a becsüs he­lyere is, tehát jól ismeri a felvásárlást es az árusítást, azt mondta: — Nagy különbség ám ott állni, meg itt állni. Néha el­keserítő állapotú ruhákat hoznak be, néha az a baj, hogy szép is, tiszta is a cucc, de annyira divatjamúlt, hogy nem tudunk vele mit kezde­ni. És mindannyiszor meg­magyarázni, hogy miért nem kell ... Tényleg nagy különbség Itt meg ott. — És amikor az ember úgy érzi, hogy nem is rossz, nem is nagyon regi. amit eladni 19. Az ajtóban egy fiatalember áll, hatalmas táskával, és igyekszik megnyerőn vigyo­rogni. — Kezét csókolom. Meg­jött a Gelka! A lány már csukná is be az ajtót. — Nem hívtuk a Gelkát, kerem! A fiatalember a táskáját a küszöbre éleszti; erre mond­ják, hogy patthelyzet És vi­gyorog, vigyorog — Az kizárt dolog, kedves hölgyem! , A leány kétségbeesve rázza fejét; agyában villámgyors gondolatok cikáznak. Az ajtót nem tudja becsukni! Egyedül van itthon! Mire' segítségért kiálthat, a pasas már le is ütötte!. . . — De nem — dadogja tigyefogyottan. — Tessék el­hinni, itt valami tévedés lesz! akar, mégis túl kicsinek lát­szik az átvételi ár? — Nekünk is versenyben kell megélnünk. Egy-egy ár- leszállításkor a többi bolt­ban a használatlan cikkek is olyan olcsók, hogy akkor hozzánk alig tér be vevő. Még mondják is: a rendes boltban megkapom ennyiért, és az új. Ilyenkor fölmegy a vérnyomásom. Mi az, hogy rendes bolt? Ez is rendes bolt, Árul is. gyári árut, kis hi­bását, osztályosat. Vajon mi­ért? Csizmadúl Lősz Ióné üzlet­vezető : — A lakossági forgalom­ból nem tudnánk a tervhez elegendő árut beszerezni. A tervünk kötött, azt teljesíte­ni kell. Ez igaz. A terv fontos do­log. Amiről az üzletvezető nem tehfet: az effajta tervtel­jesítés tulajdonképpen köny- nyítés, kibúvó a bizományi egész szervezetének. Terv. Ennyi és ennyi bevétel elé­rendő! Holott a boltok jelle­ge inkább olyanfajta tervet kívánna, amely a kereslet— kínálat viszonyokat alapul véve a vételből és az eladás­ból származó lehetőségek ki- hásználására ösztönöz, tehát — S megint taszít egyet az ajtón; ám azt a nehéz táska most is szinte betonfalként pattintja vissza a küszöbről. A fiatalember már belé­pett; lábával még az ajtót is igyekszik belökni maga mö­gött, miközben a táskájában keresgél. Egy' kartonlapokból álló tömböt halász aztán ki a rengeteg szerszám, műszer közül, s lázasan lapoz ben­nük. — Itt van, ni! — kiált fel diadalmasan. — Jaj — komo­rul aztán el —, csakugyan nem önöktől jött a hívás, el­nézést. A házból kaptunk igen sok bejelentést, hogy a vételt valahol egy rejtett hi­baforrás zavarja, és én ezt szeretném behatárolni ... — Azzal, mintha engedélyt ■nyert volna az akcióhoz, már­is indul beljebb. Táskáját a nagyszobábap teszi le; most már egészen fesztelenül, sót otthonosan mozog. — Megen­gedi? Akkor a munkát mind­járt el is kezdeném, a háztar­tásban lévő elektromos ké­szülékek vizsgálatával. Talán ezek valamelyike zárlatos! A házikisasszony bizonyta­lan raoiduiaUal vonja iol a nyereség arányait tartja fontosnak, s nem a bevetel tömeget. Már csak azért is, mert a bizi eredeti célja a lakosságnál „elfekvő” érté­kek visszanyerése lenne. — Önöket mi ösztönzi a jó üzletelésre? — Az alapfizetésünk és a jutalékunk. Az alap három­negyed rész, a jutalék egy­negyed — persze hozzávető­legesen — a havi kerese­tünkből. — Jó ez? — Én mondjam? Ha nem, hát mondjuk he­lyette: semmivel sem jobb, mint a kereskedelem általá­nos ösztönzörendszere. Azaz nem jó. Régi közhely: ha a jutalék lenne a nagyobb rész, és a forgalom szerint jól meg is emelkedhetne, de alaposan csökkenhetne is a fizetés, akkor a kereskedők inkább igyekeznének. — És a becsüst hogyan ösztönzik ? Szvath Józsefné: — Minden áru cédulát kap, s arról pontosa-n. kiderül, hogy ki vásárolta meg a cég­nek. Ha valami eladhatatlan, akkor büntetik a becsüst. Ha olyasmit vesz, amit el is le­het adni, akkor dicsérik, vagy semmit sem mondanak vállát — érti js ő, mit jelent az, ha egy készülék zárlatos! Ám mosolyodik el nyomban, mert a fiatalember az imént a vasalóért nyúlt, de kapja is azonmód vissza a kezét, s va­dul rázogatja. — A betyár mindenit! — Azt kár is bántam — mutat rá a lány. — Látja, re­mekül működik! Az ifjú ember kihúzza a konnektort a falból. — És ha valami rejtett hi­ba mégis? — A zsinórt a va­salódeszkára fekteti, s meg­nézi mellette a blúzt. — Á, de szép! Matyó? — Kalocsai. — De remek mintája van! Lelőhelye? A leány fölnevet. A fiú fölémeli a blúzt, né­zegeti. — Remekül állhat! • Csak azt sajnálom, hogy nem jöt­tem egy kigsit később, ami­kor már fölvette . .. A leány arca merev, barát­ságtalan. nincs ínyére a bi­zalmaskodás. „ — A vasaló, mint láthatja, jó. Odakint szól a magnó. Mindjárt bekapcsolom a rá­diót, hogy lássa: az is kifo­gástalanul működik. Nem hi­szem. hogy nálunk van a ke­resett hiba! A fiatalember, mintha nem is hallotta volna, amit hal­lott, csevegő, társasági han­gon megkérdi: — Maga járt Amszterdam­ban ? — Az apám — veti oda a lány. — Éppen Amszterdamban? — álmélkodik a fiú. — Ott is. Gyakran van kül­földön. ts pgraae a tataiak is a munkától függ. Pillanatok alatt hatom - negyíeLe megen nem éri meg kombinációt keli végiggondolni, azutan közölni, hogy ennyi forint ennyi fillér. Általában az új ár hatvan százalékát vesszük alapul. A bizományi árrése nem túl nagy; bizományba átvett holminál kilenc, ki­fizetettnél 11 százalék, mű­szaki cikkeknél ez 13, illetve 15 százalék. Ezt is figyelem­be kell vennünk, amikor ott állunk az eladni kívánókkal szemben. Most már csak az a kér­dés, hogy miként veszik fi­gyelem oe ezt a sok szem­pontot. Alacsony ár, kicsi haszon, de biztos elmegy. Magasabb ár, nagyobb ha­szon, de nagyobb kockázat... — Mi kedvez az eladók­nak és önöknek egyaránt? — Például a mostani ek­lektikus divat. Majdnem minden hordható, Miniszok­nyát például nem veszünk, ez természetes. De az ilyen „szélsőséges” holmikon kívül minden, a szezonnak megfe­lelő ruha jöhet. Meg a divat­jamúlt árunak is lehet gaz­dája, konzervatív idősebb emberek jönnek azzal, hogy a másik üzletekbe^ tói di­vatos árut lehet csak kapni — mondta Gyerákne. Nocsak! Nemrég még úgy wzólt a lemez minálunk: a konfekcióbaltok három év­vel lemaradtak. Fejlődünk, fejlőd getünk. Jelez a bizi, mint egy szeizmográf. — Szóval ami szezoncikk és ami egy kicsit divatos, azt megveszik. Am e téren is akadnak megítélésbeli kü­lönbségek „itt meg ott”, A becsüs: — Persze, hogy mindenki szebbnek látja, meg értéke­sebbnek a valódinál azt, amit eladni akar. — Vagy önök látják csú­nyábbnak? — Mi rákényszerülünk a reális értékítéletre. Nem olyan sok a vita, de jó né- hányan járnak a feílegek- ben. Hiába. Ügy tetszik a nézet- különbségek oldhatatlanok. Igaz, amióta föltalálták az árucserét, azóta így van ez.-t- Még valamit, az itt és ottról. önök álltak-e már ott? — Magunknak nem adha­tunk el. Ha jön egy idegen becsüs (és néha jön), neki eladhatjuk a saját dolgain­kat. —• Nem úgy értem. Kipró- bálták-e már a dolgot „in­kognitóban” valahol. Mert az sok tapasztalattal szolgál­na. — Nekünk arra nincs időnk. Hát igen. Az emberek ma­napság időzavarban vannak. Kár. A fiú otthonosan leül egy székié; lábát keresztbe veti. — Üzletkötő? A lány tűnődik, feleljen-e, végül mégis ki böki: — Kamionvezető. — Hűha! Egyedül vezeti azt a döher nagy masinát? A házikisasszony már na­gyon unja a társalgást; a le­hető legridegebb, legúnottabb hangon feleli hát: — Képzelje! Kis csönd; a fiú tétovázik. Érzi, hogy menme illenék, ám esze ágaban sincs menni. Végre eszebe jut a mentööt- let. — Tessék mondani, nincs valami munkagép a lakás­ban? Körkötőgép, varrógép, ilyesmi ... Az a kedves, kö­zépkorú hölgy, aki az imént elment — találkoztam vele a lépcsőházban —, nem bedol­gozó véletlenül? — Nem. — Hanem? — Árudavezető. A fiú rágyújt; a gyufát ko­mótosan elfújja. — Hol? A lány már majdnem rob­ban. — A közértben! — Hogyhogy ilyenkor itt­hon? Csak nem beteg sze­gényke? — Váltott műszakban dol­gozik ! Ma délelőttös volt. Óhajt még valamit tudni? Most, most mintha kezdené észrevenni magát — állapítja meg magában elégedetten a leány. Összébb kapja magat a széken, mindkét lábát a földre ereszti, es a táskája után nyúl. (Folytatjuk) Ismét érdemes volt a te­levízió elé ülni, s megnézni a Felkínálom című tévémű­sort, melynek műsorvezetője és egyben szerkesztője Po- mezanski György. A har­mincadik adás újból megle­petéssel szolgált, hogy ismét bosszankodhassunk néhány apróság miatt. Ismételten bebizonyosodott! megannyi ötlet, újítás, találmány me­hetne veszendőbe, ha nem lenne egy lelkes gárda, amely felkutatja őket, s né­mi „erőszakkal” nem keres­ne rájuk vevőt és gyártót. Újból hallhattunk Lehoczki József jobb sorsra érdemes csempevágójáról, amelynek jövője az ígéretek ellenére is bizonytalan, pedig éppen az építőipari vállalatoknak, szövetkezeteknek lenne ér­dekük a gyártás. Bemutatták a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalat elektroműszerészének, a negyvenhat éves Kereki Ti­bornak szolgálati találmá­nyát: a fagylaltkeverő gépet, amely — nyár lévén — ugyancsak nagy érdeklődés­re tarthatott számot. — Hogyan született az öt­let? — faggattuk a feltalá­lót. — Még nem dolgoztam a vállalatnál, de gyakran meg­fordultam a Corso cukrász­dában, ahol láttam, meny­nyi gondot okoz a fagylalt­por bevezetese. Kézzel, vö­dörben vagy valamilyen edényben kellett elkeverni az anyagot, amely gyakran csomós maradt, s ezáltal íz­telen, rossz a fagylalt. Egy­szer tréfából -megjegyeztem, hogy készítek nekik egy gé­pet. Az elszólásból valóság lett. Amikor idekerültem a vendéglátó tmk-műhelyébc, megbíztak a szerkezet elké­szítésével. Sok gondolkodás után egy kanna, egy keverő­lapáttal ellátott fedél és egy Angol fent 6 202,99 Ausztrál dolló* 3 648,51 Belga frank 76,64 Dán korona 423,22 Francia frank 527,27 Holland forint 1 327,33 Japán yen (1000) 140,65 .Kanadai dollár 2 779,14 Kuvaiti dinár 12 200.18 Norvég korona 570,60 NSZK-mórka 1 462,19 Oiasz líra (1000) 25,85 Osztrák schilling 207.35 Portugál escudo 48.22 Spanyol peseta 32,47 Svájci frank 1 706.24 Svéd korona 587,32 Tr é* cl. rubel 2 597,40 USA-dollár 9 506,33 motor segítségével elkészült a prototípus. Elvittük a mi­nőségellenőrzőkinek, akik harmadszorra, több módosí­tás után el is fogadták. Né­hány hónapja benyújtottuk a találmányi hivatalnak, amely meglepő gyorsasággal fogadta el. Az újítók megyei értekezlete utón az árufor­galmi osztályunk helyettes vezetője vetette föl, hogy ja­vasoljuk a Felkínálom című műsornak. Megírtuk a leve­let, s Pomezanski György másfél héten belül válaszolt: így kerültünk a csütörtöki, késő esti adásba ... — A találmány a nehéz munkát helyettesíti. Mint elhangzott: három-három­ezerötszáz forintért. Ennek ellenére még mindig csak találmány a találmány. Ho­zott-e változást az adás, volt-e érdeklődő? — Mi csak annyit tudtunk meg, hogy a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat érdeklődött a felhasználás felől. Gyártónak senki sem jelentkezett. Hiszünk abban, hogy a megyében is akad olyan szövetkezet vagy vál­lalat, amely érdemesnek tartja a találmányt gyártás­ra. 'Talán lesz jelentkező, s széles körben elterjeszthető az Emu névre elkeresztelt berendezés. Így legyen! A műsorhoz még annyit: láthattunk egy aránylag olcsó vitorlás va­riációt is, amely ugyancsak a somogyi gyártók figyelmébe ajánlandó, hiszen éppen a Balaton partján kezdték meg az ötletben hasonló elképze­léseken nyugvó szélvitorlás gyártását. A Felkínálom szerkesztői tehát gyártókat keresnek a somogyi és a töb­bi ötlethez — Somogyból is. Szívesen adnánk hírt az okos ajánlatokról. KStépr­egysegrs Ft-ban 6 209,20 6 215,41 3 652,16 3 655,81 76,72 76,80 423,64 424,00 527,80 528,33 1 328,66 1 329.99 140,79 140,93 2 781,92 2784,70 12 212,39 12 224,60 571,17 571,74 1 463,65 1 465,11 25,88 25,91 207,56 207,77 48,27 48,32 32,50 32.33 1 707.95 1 709,66 587.91 588,50 2 600.00 2 602.60 3 509,84 3 513,35 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfo­lyamok változatlanul az 1982. junius 8-i közlésnek megfe­lelően Tannak érvényben. Lnthár Péter BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE N. J. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai r Érvényes: június 15-től ^Devizanem Vételi V r

Next

/
Thumbnails
Contents