Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

Jó tapasztalatokat kínálunk Küzdelem a költségek csökkentéséért Új kokszolómű épül Dunaújvárosban állami nagyberuházással. A 26-os építőipari vállalat dolgozói — ácsai és vasbetonszerelői- jó ütemben haladnak a Dunai Vasmű új üzemének alapozási munkálataival. Most rajtol a hatos fogat Vállalkozók — szerszámtervezésre A költségtakarékos gazdál­kodás nem azonos a spóro­lással. Ezt vailjak a daima- di gazdaságban is, ahol pél­dául a sertéstartás 1977. évi 21 millió forintos eredménye 1980-ra nyolcmillió forintra csökkent. Elsősorban a költ­ségnövekedés miatt. Az oko­kat keresve azután kiderült, hogy a drága ipari takar­mány miatt három ev alatt a tenyésztési költségek megkét­szereződtek, a hizlaiási költ­ségek pedig nyolc százalékkal nőttek. A nyereség növelése érde­kében megváltoztatták a ga­bonafélék termelési szerkeze­tét. Ezzel nagyrészt sikerült a drága ipari takarmányok helyett tápanyagtartalomban hasonló, de jóval olcsóbban termesztett abrakot fölhasz­nálni. Ennek eredményeként egy év alatt majdnem egy kilogrammal javult a havon­kénti súlygyarapodás. Mindez — többek között — annak az eredménye, hogy a gazdaság a sertéstelep ésszerű átalakí­tásával kedvezőbb feltétele­ket teremtett az állomány­nak. Ezen túl az iparifehérje­árak jelentős emelkedésének ellensúlyozására a sertésága­zatban évente föletetett 80 tonna tejpor helyett fölözött tejet használnak. A tejporban 1 kg fehérje 117,2, a fölözött tejben pedig 76,8 forintba kerül. Ez a különbség körül­belül egymillió forint megta­karítást jelent. A gabonaszerkezet módosí­tása nemcsak az állattenyész­tési ágazatban segített, ha­nem a növénytermesztés költségeit is csökkentette. Korábban például 2100 hek­táron termesztettek búzát, az optimális betakarításához 30 kombájn kellett A búzát azonban őszi árpával, korai lágy búzával és zabbal „hí­gítva” sikerült a korábbi 12 napos betakarítási időt 36 napra, tehát a háromszorosá­ra széthúzni. Ennek egyik eredményeként a 30 kom­bájn helyett 12 gép is elegen­dő az aratáshoz. (Igaz, az ilyenfajta szerkezetátalakí­táshoz az is keli, hogy pél­dául az őszi árpa ne adjon kevesebbet, mint az őszi bú­za. Dalmadon többet termett! A búza 5,7 tonnás átlagter­mésével szemben az őszi ár­páé 6,3 tonna.) Feltétlenül szólni kell a silókukorica-termesztésről. Dalmadi szóhasználat szerint a silókukorica nem szálas ta­karmány, hanem a kukorica­ipari kouseaex ellent vedeke ze* egyik módja. K á 1 im!' 68 alkatrész eló­lönlet^ nÍnCS szük*eg kü- llegás szakismeretre lav ^ beruházás oÍ- ^bö. „a az egyszerűbb al­kati eszeket — mi tob5. . a mLbere?d<iZést ~ ma3uk a mezogazdasagi üzemek ipa­ri lesziegei állítanak eld S ziw C/- ne“K axféle kép? z.eiouciS. azt megint egy dai- mach példával lehet igazolni. A gazdaság tőkés import- - vasaroit egy kukorica- csuiak-tuzelő berendezést, il- letve annak bizonyos részeit. A komplett berendezés ara 12 millió forint lett volna de csak az elemeit vásárolta meg, amiket itthon nem le- hetett gyártani. Ezzel a 12 mnhos induló árból 3 müliot faragtak. Továbbá: az itthon gyártható aikatreszek- ÍT_ - “ff* azt csináltatták íparvallalattal, amit a gazda- f?fátbíf"nyos ccigepek híján i>ajdt ma&a nem tudott el vé­gezni. Vasszerkezeti elemekről lé- ven szó, viszonylag könnyű «^vetni az arakat. Ezek szerint egységnyi súlyú azonos feldolgozotttagu vas-’ szerkezet az alvallalkozónal • i a gazdaság tizemében összeszerelve 20 forintba, ke- ult Es ugyanez a módszer alkalmazható — alkalmazzak munkagépek £££*"** Senki ne gondoljon persze hoir"‘ «mépi kohókra”, ahol Snekent ^*jal maguk készí- ma ik‘ ,.Gondos> sokoldalú merlegeles, kalkuláció szük­séges ahhoz, hogy mikor és milyen ^gyártmányok előálli- taaat vallalja valamelyik me­zogazdasagi üzem. Az új vál­lalkozási formák a költség tovább. iS&- get kínálják. Például a már *™ktett importalt kazan be­rendezés vasszerkezeti mun- kamak ^végzésére a dalma­lltil^aSag nem szakválla- lattal, hanem a környező ipa­’ , .“Luftok szakmUnkásai. 'al kötött vállalkozói szerző­dést. Ennek értelme“* olgozok előre megszabott oaszegert - ami fele annyi 'olt. mmtha egy vállalatot bíztak volna meg a munka- , . munkaszüneti napo­kon végezték el a szerelőt A mezogazdasagi üzemek­nek ts van tehát lehetőségük * termelési költségek mér­séklésére. B. P. Két hónapja hátrom lelkes, de gondokkal küszködő fia­tallal találkoztam. Vala­mennyien a Danuvia dolgo­zói. Es három másik társu«- kal gazdasági munkaközössé­get alakítottak — szerszám­tervezésre. Az ötlet atyja Kulcsár Já­nos volt; a Danuvia nagy­atádi 4-es gyárának műszaki fejlesztési csoportvezetője. — A Magyar Közlönyben olvastam tavaly ősszel, hogy lehetőség nyílik különféle munkaközösségek létrehozá­sára Számoltam, töpreng­tem, s úgy döntöttem, hogy társakat' keresek szerszám­tervezésre. Az ötletet el­mondtam munkatársaim­nak; Druzsin László szer- szamtechnológus. Németh Lajos főtechnológus, Balogh József sxerszámtechnológiai csoportvezető, Egyed Árpád technológus es Németh Gyöngyi műszaki rajzoló egyetértett az elképzeléssel... Hogy ki miért vágott be­le? Kulcsár János válasza: „Ahhoz, hogy valaki igényei­hez képest élhessen, nem elég a fizetés, jól jön néha a mellékes.” Bruasin László nemiég költözött új lakásba és ott a kocsi is: „Egy-egy tankolás ötszáz forint". Né­meth Gyöngyi pedig lakásra gyűjt... Miért éppen szenszámter- vezőf munkaközösséget ala­kítottak? A legkézenfekvőbb válasz: ez a szakmájuk. — Honnan szereznek meg­rendeléseket? —• faggattam őket első találkozásunkkor. — Felkutatjuk azokat a területeket, amelyeknél a szerszám-fölhasználás nem nagy, s ezért nem érdemes külön szerszámszerkesztőt al­kalmazni. Tudunk segíteni, ha gyorsan kell elkészíteni a terveket, hogy rövid idő alatt alkalmazkodhassanak a vál­tozó piaci igényekhez. Ami­kor létrehoztuk a munkakö­zösséget, levélpapírt nyom­tattunk, s minden elképzel­hető vállalatnak, gyárnak megírtuk, hogy mit akarunk csinálni. Több érdeklődő le­velet is kaptunk; válaszolt az Április 4. Gépipari Mü­vek nagykanizsai gépgyára, az Auras Afit Autóalkatrész­gyár, a sátoraljaújhelyi afész. a Szerszámgépipari Művek székesfehérvári kö- szörügepgyára ... Lesz mun­kánk! Bizakodtak, de nem ment minden olyan sámán, mint ahogy elképzeltek. Február­ban megkötöttek a társasá­gi szerződést. Aztán elké­szült a bejegyzés is a me­gyei cégbíróságnál, s beje­lentkeztek a társadalombiz­tosítási igazgatóságon. Most dolgozik a munkaközösség. Május közepére kell elkészí­teniük egy munkát — ezzel a VBKM Elektronikai Gyá­rának technológiai főosztálya bízta meg őket. — Önök elkészítik a ter­veket. De ki fogja a szerszá­mot gyártani? — Szieretnénk, ha a gyá­runk ; együttműködési szer­ződést akarunk kötni vele. Ha sikerül, a gyári rajzasz­talokat is használhatjuk. Mindkettőnknek előnyös volna ez. Rajthoz állt tehát a „ha­tos fogat”. Az első hetek az ő igazukat bizonyítják. Ahogy néztük a megrende­léseket, valóra válhat az a tervük is. hogy havonta leg­alább ezer-ezerötszáz forin­tot keressenek. Ez lesz az ő hasznuk. S hogy a gyárak es a gyártók is jól járnak — az sem megvetendő szem­pont. N. J SOMOGYI KRÓNIKÁJA betakarítás egyik formája. Es ez minőségbeli különbség! A sza las takarmány-termesztés ugyanis általában a rangsor végén áll, s ez akarva, aka­ratlanul rányomja bélyegét erre a tevékenységre. Azzal, hogy a dalmadi gaz­daságban a silókukorica-ter­mesztést „előléptették”, emel­kedett a takarmánytermesz­tés, s egy hektárnyi takar­mányterület hárem számos­állatot is ellát. Nem mind­egy persze, hogy milyen áron. A termelési költségek csök­kentése érdekében az istál­lókból — a biológiai határo­kon belül — közvetlenül a földekre szállítják a szerves anyagot, önjáró gépek he­lyett, ahol lehet, vontatott gépeket használnak. A siló- kukoricára alapuló takarmá­nyozás lényegesen csökken­tette a ráfordításokat: Pél­dául egy liter 3.6 százalék zsírtartalmú tej takarmányo­zási költsége néhány év alatt 30 százalékkal csökkent. Abban a sajátságos „ár­harcban”, amit a mezőgazda­ság vív a begyűrűző költsé­gek ellensúlyozásáért, az egyik „legkeményebb” part­ner az ipar. A mezőgazdasá­got eszközökkel és különféle anyagokkal kiszolgáló ipari, kereskedelmi ágazatok között — ha csak a nélkülözhetetlen importot nem számítjuk — úgyszólván semmiféle ver­seny nincs. A mezogazdasagi üzem csak abban dönthet, hogy vásárol-e vagy sem. Bármilyen furcsán hangzik: ebben a helyzetben a mező- gazdasági üzemek ipari és más kiegészítő tevékenységé­nek fejlesztése a növekvő Nyárias meleget és üdítő, csendes esőt egyaránt ho­zott május első hete. Mind a kettőre nagy szükség volt már. A hűvös idővel búcsú­zó április mindent vissza­fogott a földeken; a termé­szet több mint két hetet „ké­sett” ezen a tavaszon. A májusi nevelő napfény pótolt a lemaradásból néhány napot. Ezt a jó időt kihasználva szinte folyama­tos műszakot szerveztek a földeken; nem egy gazda­ságban éjjel is dolgoztak a gépek. Az eredmény: a hét végére csaknem teljesen be­fejeződött a kukorica veté­se: 67,5 ezer hektáron ke­rült földbe a mag. A siló­nak szánt kukoricából sem sok maradt hátra. Meggyor­sult a zöldségfélék vetese és megkezdték a paprika, vala­mint a paradicsom palantak ültetését A napfény egy kicsit „megnyújtotta” az őszi ka­lászosokat is. A szakembe­rek azt mondták, hogy a hi­deg tél ellenére jól telelitek a vetések, egyedül a gazdag ősziárpa-táblák sínylették meg a hosszan tartó hóta­„ karót: helyenként sárgák a levelek. A tavaszi fejtrágyá- zás azonban minden bizon­nyal segít majd ezen. Valaki azt mondta: ez a hét versenyfutás volt mz idővel. Igazát bizonyítják a számok. A kéthetes késés, amely nemcsak a természet­re volt jellemző, hanem az időszerű mezőgazdasági munkákra is, a múlt héten jelentősen csökkent. A fris­sen földbe került magnak jót tett a tegnapi csöndes eső. A mezőgazdasági üzemek mozgósították tartalékukat — hogy behozzák a lemara­dást. A tartalékokról, a le­hetőségekről sok szó esik majd a hónap végéig tartó műszaki és közgazdasági hó­nap eseménysorozatán is. Az MTESZ és a közgazdasági társaság megyei szervezete gazdag programot állított össze a hétfőn kezdődött rendezvénysorozatra. Gazdaságunk továbbfej­lődésének lehetőségeiről is szólt a rendezvénysorozatot hivatalosan is megnyitó be­szédében ár. Juhász Adóm ipari államtitkár. Kifejtette: termékeink helyét a piacon nemcsak használhatóságuk, korszerűségük határozza meg, hanem az is, hogy mennyiért termelünk. mi­ként használjuk föl termelő­erőinket, szellemi kapacitá­sunkat. A termelés szerve­zése az egyik legnagyobb tartalék, és számos jó pél­da bizonyítja, hosv a válla­latok — ha a körülmények erre szorítják őket — képe­sek jelentősen javítani a minőséget, növelni a terme­lékenységet. E megállapítás alátámasztására érdemes idézni a hét. egyik hírét, amely távolról, Irakból ér­kezett s arról szól, hogy a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat kint dolgozó mun­kásai befejezték a Hilla és Nasszíria között épülő táv­vezeték hegesztését. A mun­kát rekordidő alatt végezték el: december óta a két hegesztőcsoport napi átlagban három kilo­métert haladt előre. Az sem véletlen, hogy az évente meghirdetett pályázat első díját az idén olyan munka kapta, amely a haté­konysággal kapcsolatos. a tsz-ek integrált belső infor- m á c í ó rends ae révei foglalko­zik. A műszaki és közgazdasá­gi hónapot már tizenkettedik alkalommal rendezik meg Somogybán, változatlan cél­lal: fórumot akarnak terem­teni a megye műszaki és közgazdasági értelmiségé­nek, hogy tapasztalatait köz­kinccsé tegye és lehetőséget arra. hogy az újdonságokat megismerje. A hét hírei között több újdonság is szerepelt. Közülük né­hány a Balatonnal kapcso­latos. Siófokon a kikötőben az egyik katamaránon bú­toráruházát nyitott a Kani­zsa Domus, s mindaddig nyitva lesz, amíg az üdülők nélkülözni tudják a hajót. A parti vendégek száma már nemcsak a hét végén emel­kedik. A Balatonon megkez­dődött az előszezon: kinyi­tott több idényjellegű szak- szervezeti üdülő, s péntek óta vendégeket fogad már a csokonyavisontai meg az igali kemping is. A Bala­tonra érkezőket a hét végén még a szállodák és faházak várták. A jövő hét végére azonban megnyílnak az el­ső kempingek is. Dr. Kerrza Imre mai kommentárunk Köszönet a iaiossápak A városi tanács legutób­bi ülésén, ahol Kaposvár ta­valyi költségvetési és fej­lesztési tervének megvalósu­lását tették mérlegre. na­gyon elismerően értékelték a megyeszékhely lakóinak támogatását. Az 1981. évi ta­nácstagi beszámolókon el­hangzott javaslatok, bírála­tok hozzájárultak, hogy a ta­nács ilyen eredményt ért el. Az elismerés első helyen említette azt, hogy kiszéle­sedett a városban a társa­dalmi ellenőrzés. Ez min­demképpen ösztönző, hiszen hol egy építkezés elhúzódá­sára hívták föl a figyelmet, hol a felbontott járdák, utak balesetveszélyességére és még sok egyébre. Az embe­rek azonban elsősorban azr zal tettek sokat, hogy gon­dozták a közterületeken le­vő fákat, virágokat, sőt úja­kat ültettek, részt vettek * köztisztasági mozgalmak­ban, berendezési tárgyakat, játékokat készítettek, sze­reltek föl a gyermekintéz­ményekben, iskolákban. Az idén minden eddiginél nagyobb szükség van a la­kosság értékteremtő társa­dalmi munkájára a nehe­zebb gazdasági helyzet miatt. A városi tanács akkor, ami­kor megköszönte a lakosság­nak a tavalyi munkát, kért is: a város csak úgy tud a tervezettnél többet megvaló­sítani. ha a vállalatok, a brigádok, az emberek — is­merve a terveket — mun­kát, anyagi támogatást aján­lanak föl. A közelmúltban befeje­ződött városrészi fórumok, tanácstagi beszámolók élénksége megalapozta ezt a hozzájárulást. Több mint ezernyolcszázon voltak ott ezeken a fórumokon, nagyon sokat segítettek a vélemény­alkotásukkal. A tanács két­száznegyven közérdekű be­jelentést vett nyilvántartás­ba. A kaposváriak elsősor­ban a közmű- és a kommu­nális ellátás gondjait tették szóvá. Elismerték a város- fejlesztés eredményeit, kife­jezték egyetértésüket a ter­vekkel, a távlati elképzelé­sekkel kapcsolatban. A kör­zeti népfrontbizottságok ösz­tönzésére nem egy helyen társadalmi munkát is föl­ajánlottak. A nyílt várospolitika élesztő jó hatása most már mindenhol lemérhető. A ta­nács a legutóbbi ülésén emellett elkötelezte magát. Az elfogadott társadalmi- gazdasági programban pél­dául pontosan megjelölte, hogy az üzemi közösségek melyik iskolában milyen társadalmi munkát vállal­hatnak. Ez mindenképpen megkönnyíti a szocialista brigádok dolgát, hiszen gyakran előfordul: nem tud­ják. hol kamatoztathatnák a szakmai ismereteiket. Nyil­ván másban segíthetnek az asztalosok, a villanyszere­lők, a kőművesek. Most nem kell „munkát keresniük” — a lista alapján kiválaszthat­ják. Nyilván lesz olyan kö­zösség, amely összekötő fo­lyosót akar építeni a II. Rá­kóczi Ferenc iskolában, a másik inkább sportudvart a Gárdonyiban... Az elismerést, a köszöne­tét mindenki örömmel veszi. A tanácstagok, a meghívott körzeti párttitkárok, nép­fronttitkárok is megelége­déssel nyugtázták ezt a ta­nácsülésen. Ennek a felhaj­tóerejét pedig majd akkor mérhetjük le, ha az 1982, évi költségvetési és fejlesz­tési tervet értékelik. i- a SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents