Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

Könyvespolc Büntelenül A 900 EVES FONYÓDON Randevú az olvasóval Csakugyan randevúra hív- díszebédek, -vacsorák. Egy­Rokoni énekes Serfözö Si­mon; olyan téphetetlen kö­tés béklyózza a tanyasi, fa­lusi Magyarországhoz, mint egykor Váci Mihályt, a vá­rosba szakadtak közül Fo­dor Andrást, Berták Lász­lót vagy Popp Árpádot, hogy somogyiakkal is érzékeltes­sem, mennyire közeli ne­künk is a serfőzői líra. „Ide­valósi írásaimban minden barázda, idevalósiak a za­katoló vasútpartok, a kutyá­kat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akiknek az életét kívántam megmutat­ni” — vallotta Amíg élünk című riportkönyve ajánló­szövegében. Hogy mennyire életre szóló ügye ez, bizo­nyította a Hozzátok jöttem, a Ma és mindennap című versköteteivel is. Suttyó gyerekként hallot­tam a nevét először a rá­dióból; egy ifjúsági sorozat- műsorban hangzott el, mint igazi költőé, akinek neve méltó arra, hogy bekerüljön az adás aranykönyvébe. Irigykedtem? Már nem em­lékszem. De az emlék ben­nem bozsorog azóta is, va­lahányszor a nevét hallom, olvasom. Büntelenül — ez a címe új kötetének. És dimenziói vannak a «zónák, úgy, ahogy hirtelen távlat-értelmet kapott ver­seiben tál u-Magyar ország. A hűség énekei — ezek a tereosan hálát doromboló versek — most kiteljesed­ték, miként az eddig indi­viduum szintű büntetlenség- érzet is nép nép—nemzet dimenziójú bizonyosságként azólal meg a kötetben. S azt hiszem, Serfőző új versei­ben ez a már-már Veres Péter-i népben-nemzetben gondolkodás, a felelősség szava a legfigyelemremél­tóbb. Egyik nyilatkozatában így vallott; Egymás elleti kijátszottak, háborúba so­dorták a népet... A cím egy országot, nemzetet mond büntelennek. Másokra mu­togatunk, mások miránk mutogatnak, holott ők is olyan szerencsétlenek, bűn- telenek, kihasználtak, mint mi. Az a tehertételünk, hogy ez az ország 1945 után meg­rágalmazta saját népét... Lenezte múltját, semmibe rette szorgalmátTörténel­mi komplexus oldására a magyar lira történetében a legjobbak vállalkoztak: Kölcsey, Vörösmarty, Ady, József Attila, Illyés ... Élet­veszélyben Radnóti próbált nemzeti lélekgyógyító anali­zátor lenni, csak annyira bűnösnek ítéli ezt a nem­zetet, amennyire a többit Kern tudhatomVan abban valami jelképes erejű, hogy Magvar filmek Cannes-baa A Magyar filmművészet Makk Károly legújabb, Egy­másra nézve című alkotásá­val képviselteti magát a Cannes-i, május 14-én kez­dődő nemzetközi fesztiválon. A film Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül című, nagy sikert aratott regényéből ké­szült. Az ötvenes években játszódó történet középpont­jában egy újságírónő áll, aki összeroppan közéleti és ma­gánéleti kudarcai miatt. A főbb szerepeket Jadwiga Jankowska-Cieslak és Gra- cyna Szapolowska, lengyel művésznők játsszák. Ök a rendezővel együtt részt vesz­nek a nagyszabású találko­zón. Versenyen kívül a „Rendezők két hete” című eseménysorozaton bemutat­ják Gothár Péter: Megáll az idő című alkotását, amely­nek Pécsen, a játékfilm­szemlén volt az ősbemutató­ja. Az animációs produkciók kategóriájában Halmai Lász­ló: Szárnyas lények boltja és Zsáky Zsuzsa: Bumeráng fii»ú rövidfilmje képviseli a fink próbálják tisztázni sz apák nemzedékét a történe­lem előtt; lásd Simonffy András Kompország katonái című kollázsregényét! Serfőző Simon súlyos sza­vú költő. Idézni kellene az Ide tartozom, a Szolgáltas­son igazat, a Büntelenül vagy a Szolgáltunk volna minden sorát. Kulcsmonda­tai axióma-tiszta igazságok. Visszahőköltetett nép va­gyunk valóban, a kijátszott nép múltja magas szemét­halom, egymás hántásaitól rángunk, meg-megbántunk mi is másokat. Ady és Jó­zsef Attila felelőssége szól itt mai gondjainkról, ami a szomszédi viszonyokat illeti. A „megbünhődte már e ■nép” ma-hangú zsoltárai e versek. A kötetben megszólalnak a jelen belső gondjai is egy tanyáról. Faluról városba szakadt fiú hangján, aki „bérház-pusztában” sem lett idegen a feldajkáló világ­hoz. Egyre tüzesebben égető, egyre fájdalmasabb gon­dunk a néptelenedő, múltját veszítő falvak sorsa. Költő kiállt azért, amiért még a szociográfus is csak rikkan­tott, s tartozik az egész mű­faj egy Magyarország felfe­dezés-kötettel e gondunk­ról. Aprófalvas megye lévén átérezzük e versek minden sorát- mS figyelmeztetnek a vidékek, / ahogy lapozom sorra, / a városok körül le­szálló porban / üres falvak Ttt állok megtűröd ve Nya­kamba szakadt a-/: eső, még mielőtt találtam volna egy biztonságot nyújtó nagy le­velet, egy kő alatti mélye­dést vagy bármi mást, ami megóv az égi könnytől. Mert könny ez, bizony, az! Könny, könny, könny. Ilyenkor sírnak form az istenek, a felhők fö­lött Egészen különös dolgok miatt. Olyanok miatt, amiket mi, egyszerű, halandó kis csigák ésszel föl nem érhe­tünk. Mert az istenek még az embereknél is hatalma­sabbak, jóllehet mi csupán az embereket ismerjük — egy kicsit. Anyám tanított engem arra, hogy az élet nem játék, nem ajándék, hanem egyszerűen egy olyan állapot, aimit ki kell hasz­nálnunk. Olyan állapot, amelyben a pillanatok soha nem ismétlődnek meg. Épp ezért a csiga, mint én, jól gondolja meg minden lépé­sét. Előbb a tűnődés, s csak sátán a cselek vés! hallgatnak elnémulva.“ #Ol­vasmányaim.) Hogyne vol­na „megrázó olvasmány” hazánk, nekünk is. Mert falvaink elnémulásával együtt jár ez is: „Bezsúfo- ledunk / a városok emele­teire, / idegenek szomszéd­ságába, / ahol szólni sincs kihez.’ (Emlékük tényleg) A változások lírai króni­kása Serfőző Simon. Ver­seiben megindulnak a tár­gyak az emberek után; va­lamiféle fájdalmas fordított történés zajlik itt, gyönyörű költői képekkel kifejezve. Elkötelezettje a szelek és szélek Magyarországának, tékozló fiú módján tér meg újra és újra az apai házba; paraszti sorsú apák és fiúk között soha sem volt oidi- puszi a viszony: megrendí­tő apasiratója, az Idő előtt a kötet egyik legszebb ver­se. Beszél a város hang­szmog ártalmairól, ahová nyárfától vár levelet — hiá­ba. Az érted haragszom, nem ellened hangján szól, ha a megalkuvás dicsőül meg, s a kofaság, komaság diadalmaskodik. Perel a szolgaság tanoncaival, vá­dolja keserű jogossággal a „kampányországot”, amely „idényoélok” miatt halogat­ja az új évszakot... „Re­ményem / a gyökerei verő fáké!” — írja. Reményünk reménye. Lesho László Egyébként JA Szü­leim vi lágra jöttémkor gon- dofskodtak arról, hogy le­gyen. hol álomra hajtanom 1 áradt fejemet, ha rám tör aK éjszaka. És most van. Csontfehér és csontikemény. Biztonságot sugárzó és biz­tonságot adó. Ha veszély fe­nyeget, gyorsan behúzom testem utolsó morzsányi ré­szét is, és várok. Amíg a vihar et nem vonul. Most azonban egy kicsit elkéstem. Sétám közben az embereken gondolkoztam el­merengve, s nem vettem ész­re a fejem fölött tornyosuló haragos felhőiket. Nyakamba zúdult hát az eső, s egy ki­esőt bizony, megáztam. No, mindegy! Még szerencse, hogy a házam jól fűtött, s hamar megszór! tkozom. Ez még mindig jobb, mintha egy ember kaparintott volna meg. Mert az ember nekünk nagy-nagy ellenségünk. Van. aki csak úgv, kedvtelésből és szórakozásból ránk lépe­get, mások meg összegyűlj te­jük tisztelt Olvasóinkat. Ha Önök is úgy gondolják — s eddigi terveikkel nincs el­lentétben * — ünnepeljük együtt a 900 éves Fonyód ju­bileumát! Hívjuk önöket, és gazdag programmal várunk mindenkit május 22-én, szombaton a Balaton déli partjának második főváro­sában, Fonyódon. Hisszük, hogy nem vélet­len ; a nagyközség vezető testületéi és művelődési ve­zetői a Somogy Néplappal, a megyei pártbizottság lapjá­val szövetkeztek, hogy még a balatoni évad, az igazi nyár előtt bemutassák települé­sük fejlődését, vendéglátó saeretetüket, s a megye ér­tékeit a lap Somogyi tájak, emberek című sorozatának égisze alatt. Megígérhetjük: nem lesz álló- és ülőfogadás, elmaradnak a bársony dra­périával díszített aszta Vác, a Jé érzéssel szemléljük Kálmán Imre 'felújított szü­lőházát, amelynek termeiben tizenkét esztendeje zeneis­kola működik. Most — mi­után eredeti formáját és színeit visszakapta — lát­hatjuk igazán, hogy a való­ban szép épületekben meg­lehetősen szegény Siófok egyik impozáns lakóházát éppen Kálmán Imre édes­apja emeltette. A kivitelező, a Siófiki Építőipari Szövet­kezet képviselői szerdán ad­ták át a felújított létesít­ményt a Megrendelőnek, a városi tanács művelődési osztályának, , illetve a zene­iskolának. Mintegy 800 ezer forint ér­tékű tatarozást, korszerűsí­tést végeztek el itt a hiva­tásos építők és a társadalmi munkások. Zakár Antainé, a zeneiskola igazgatója el­mondta, hogy az utóbbiak közül elsősorban a sz.ülői nék és MBPrnflPVr éfcfrmeftvőt készítenek belőlünk. Roko­nainknak, a meztelen csigák­nak némi soKpesxstéjük van, mivel tőlünk nagyon sokam Modorodnak, s így kevesebb veszéllyel kell szeimbenémi- üte. Persze ser. is igaz, hogy nekik viszont nincs házuk, s esténként dohos pincék mé­lyén, eldugott odúk nej teken kell meghúzniuk magukat. S meg is húzzák, mert véde­kezni nem tudnak. Fegyve­rük nincs, de még kemény páncélzaté, biztonságot nyúj­tó csigaházuk sem. Életbem- maradásuk feltétele a meg- 1 apui as. Mert csiga rokonsá­gom is alkalmazkodott: sö­tétbarna, gyakran feketébe hajló, nyirkos-síkos testé egybeolvad az odúk sötétjé­vel, s nehéz a fölfedezés. Nekem azért jobb sorom van! Most is elindultam, hogy egy kicsit világot lás­sak. Síkos hasam alatt sik­lik az eső áztatta füvek fo­lyama. A hatalmas, aöld la­pulevelek őserdején átver­gődve pedig puha talajú, gondozott pázsiton vezet to­vább utam. Az ég fönt ki­derült, a nap is előbújt a felhőik mögül, s a víztócsák is lassan melegszenek. Kel­lemes bennük a lubickolás, de azért, nem sokat, időzöm. Megyek tovább, mert mes«* szerűen csak meg akarjuk mutatni, hogy a hivatalos fórumokon, a testületi ülése­ken, a gyötrő fejlesztési elő­készületeken és döntéseken, a hétkömaipok idegölő haj­ráján — és így az újság ha­sábjain — kívül is VA­GYUNK! Vagyunk egymás­ért, a közös gondok megol­dásáért, a vígságért és derű­ért, a hétköznapi örömökért. A 900. évforduló viszont komoly esemény! Ezt akar­juk a nagyközség vezető tes­tületéivel együtt megtisztelni ezen a — remélhetőleg szép — májusvégi napon, amikor egésznapos programot aján­lunk az olvasók szíves fi­gyelmébe. . Ne higgyék «Bonban, hogy a beharangozás napján min­dent elárulunk. Végtére most csak annyit szeretnénk elér­ni, hogy május 22-éré csak az tervezzen más progra­mot, akinek családi gondjai munkaközösség tagjai érde­melne^ említést Részt vet­tek a többi között az iskola világításának korszerűsíté­sében: négy tanteremben neoncsöveket szerelték fel. Az édesanyák függönyt varr­tak, díszítettek, segítettek a tanároknak az iskolát, a gyermekek második otthonát széppé, barátságossá tenni, az édesapák pedig a gáz­szereléshez szükséges föld­munkát végezték el; ugyan­is az olajkályhák helyére gázkonvektorok kerültek. Jelentős társadalmi munkát végeztek a DRW brigádjai is. A Kögáz Stromfeld Au­rél szocialista munkacsapa­tának tagjai pedig a gáz­vezetéket tervezték társa­dalmi munkában. Október 24-én, Kálmán Imre 100. szü­letésnapján leplezik le az új emléktáblát, a zeneszer­zőt megjelenítő dombormű- vet. elindultam ina felfedezni. Megyek. Húzom a csikot Vege a pázsitnak. Hasamat érdekes kövek hasogatják. Szájam meg-megrándul egy-egy nyilai lásna 1. de nem kiáltok. Ezek a kövek ugyanis emberi kéz által egyenletesen lerakott, tudatosan, elhe­lyezett kövek. S ha ezek azok, akkor vigyáznom kell, a kiabálás felhívná rám a figyelmet. Igyekszem inkább miméi gyorsabban átjuini a túloldalra, mert a távolból különös, tompa dübörgést sodor felém á lágyan lődör­gő deli saéi. Gyorsan, gyor­san ! Namégegykjcstttempó- sabben! Igyekszem, izzadok. A fe­lén már túljutottam, de hal­lom, hogy itt vannak. Itt vannak! Sőt! Az orrom előtt dobban egy hatalmi*; emberi láb. Egy nagy, kemény bőr­talpú bakancs. Kemény és kegyetlen. Irgalmat nem is­merő. Szerencsére ezt meg­úsztam! Dobhautyamon dob­ként pereg a léptek döbbe­neté. Gyorsan tovább. Gyor­san előre! Még egy néhány lépés, egy apró kis csussea- nás... Gyarmati I.iviin CTolylatjmki k&rbmzMnak, Sok éter bért hívunk ezen a vsp&m Fonyódra! A várható »Werrwnáfcr« már előre felhívjuk figyel­müket. Mert aki május 22- cn, szombaton eljön a Ba­la ton-part e híres és szép üdülőhelyére, az ugyancsak; töprenghet: mit nézzen meg, hova menjen az események; öt vagy hat helyszíne közül; melyik programot válassza érdeklődésének, igényének, ízlésének megfelelően. Előre tudjuk: nehéz lesz a válasz­tás. A helyiek már hónapok óta készülnek a „Somogyi Néplap a 900 éves Fonyó­don” című eseménysorozat­ra. Csakhogy rajtuk kívül i* sok ezer érdeklődőt várnak! a rendezők. Nem véletlenül. Jól tudják, hogy — a he­lyiek bármennyire is kötőd­nek szülő- vagy lakóhe­lyükhöz — Fonyód Somogy megye és az ország igen je­lentős üdülőközpontja. Ez* nemcsak akikor kell számon tartani, amikor fejlesztésről, építésről, korszerűsítésről vagy bírálatról van. szó, ha­nem akkor is, amikor a te­lepülés — szerényen bár, dv jogos büszkeséggel — ünne­pel. És akkor is, aanSkor So­mogy irodalmi, népművésze­ti kincsei, értékei vonulnak föl egy ilyen, eseménysoro­zat kapcsán. Nos, hát hadd csigásaiig föl az érdeklődést. Figyeljék lapunkat! Ma még nem áru- luri'k. el semmit abból, hogy mi minden várja május 22- cn, szombaton a Fonyódra érkező vendégeket De kér­jük, a világért se tervezze­nek erre a napra más prog­ramot E szép májusvégl szombaton ugyanis mindamy- nyaufcat várjuk a 900 éves Fonyódon. A tanítás s felújítás hű- napjaiban sem szünetelt, sót a belső munkaiatok gyón befejezese után a régebbi körülményekhez kepest ked­vezőbb, tnspirálobb közeg­ben dolgozhattak, dolgozhat­nak a tanárok. Siófokon 180 tanuló jár zeneiskolába, i a két kihelyezett tagozaton (Tabon és Balatonföldváron) működőkkel együtt 12 peda­gógus tartozik az intézethez. Előképző szolfézs, fa- e* rézfúvos, hegedű, zongora, cselló, valamint dob tansza­kon folyik az cáitatás. Ta­bon 56 tanuló furulyán, réz- fuyosokon és zongorán tanul játszani. Földváron 28 nö­vendék jár furulya- es zo»- goraorára. 'a zeneiskola tanulói rend­szerint jelen vannak a vá­rosban és a környéken ren­dezett különböző ünnepsége­ken, szemléken. Az idén például koncertet rendeztek a rokkantak javara. Novem­berben és decemberben — először — úgynevezett tarv szaki hangversenyeket tar­tottak a szülőknek, akik vé­leményt alkothattak gyerme­keik előmeneteléről, s ta­nácsokat kaptak a tanárak­tól az otthoni zenetanuk»* megszervezésével kapcsolat­ban. Április 24-én az tskokv növendékei részt vettek a Marcaliban rendezett ka­marazenei találkozón (a* idén kezdték meg a kamara­zenei oktatást is az egyűtt- zenélés megszerettetése vé- gettj, április 29-én pedig — ugyancsak először az intézet fennállása óta — úgyneve­zett hangszerismertető kon­certét tartottak Siófokon ál­talános iskolások részére. A nagy sikerű koncert célja «* volt, hogy a gyerekek lás­sák (illetve halljak) a szá­mukra esetleg ismeretlen hangszereket is, és hogy a zenetanulásra jelentkezők közül — miután a koncert után várhatóan sokan kap­nak kedvet hozzá — a ráter­mettek, a tehetségesek te­rüljenek az intézetbe. Sí. A. BÜNTELENÜL Serfőző Simon versei VAL10M(M)ÁSKÉPPEN Csiga-csík probokoilária kézfogások m Felújították Kálmán Imre szülőházát A muzsika otthona még m világ srvrm réme. emit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents