Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
I Wfyáradi Szabj Zoltán Vissza Elutazónak útjait megőrzőm itt a papírem. Akiknek tegnap volt az itt, holnapján kérdőjel szorong. És a megfeszült szemgolyón, kettéhasadnak a szelek — az álmok fölött csüng a hold, ha dobolnak a kerekek. Kapaszkodik az inga, leng; holtpontról újra lezuhan. Fordított hittel a világ — kérdőjel-katonáival. Időből kivásott utak, szemhéj alatt a hosszú est a rhűmosoly is széttörik s a visszanézés fenyeget. Kerék Imre Amíg a hold följön Május ege ragyog ránk. Gyere, gyere gyöngyöm! Bokorágra inget, szoknyát hadd legeljen a szemem kibimbózó melleden, hószagú csípődön! Ölelőzzünk szálas fűben meztelenül, gyönyörűen, tanig a Hold följön? Botár Attila Láz-jegyzet Engedelmesen — jön a láz. Engedelmesen — a pokolba! A hóesés házát lebontják. Majd a nyaktiló kerül sort*. Számyaszegett vizek a parton. A föld dögéi a folyóban. Ne kérdezzétek: májusfát kitáncoló kedvem hol van Deák Már ANYÁM A konyhakó megmelegedett a szürkeség barnára vált a félelem felvinnyogott mikor karjába vett anyám a játék elvesztette ízét a lopott körte zamatát az eget nyakamba kötötte sálként úgy ringatott anyám Mesék tündére volt ö akkor melegitős királyleány meg kellett volna lesnem egyszer de elaludtam az oldalán Durkó Zsolt grafikája Asszonyfej. Hallgass Jenő szobra Á levéltolvaj B iztos, hogy a kedves lakótársak között kell keresnie a tettest — mondta az író szomszédja, amikor aznap összefutottak a lépcsőházban, és igaza lehetett. Hiszen a kaput mindig bezárják, amint aiz a lakótelepi házaknál szokás, és ha egy idegen netán be is tudott volna surrand valaki mögött, nemigen vette volna magának a bátorságot, hogy a íöidszirtoi levélszekrényből kipiszkáljon egy borítékot. Nem könnyű feladat az! S már nem először fordult elő! Mégsem hihető, hogy egy idegen csak azért lopakodik be a házba, kockáztatva a tettenérést, hogy az 6 levél- szekrényéből kivegye a küldeményeket. Lakótársa lesz a tolvaj, úgy bizony! Ezt bizonyítja az is, hogy az első borítékot a lift tetején találták meg. Ugyan miért dobta volna oda azt egy idegen? Jött a házmester, és mutatta a poros papírost: „Nem a magáé?” Naná! Mert az olaszJiszikai plébánosé! Amikor rajta van a neve. A kéthónapos késéssel megkapott hivatalos iratban arról értesítették, hogy tizenöt napon belül fizessen be ötven forintot ..térképészeti költ- séghozzá.iárulás” címén. Nem fizette be. Már csak azért sem, mert el nem tudta képzelni, hogy az ő második emeleti lakását hogyan jelölik azon a térképen. A második levél eltűnéséről akkor szerzett tudomást, amikor a nagynénje meglátogatta Mátészalkáról, és sírva állította, hogy levélben értesítette őt az érkezéséről, de bezzeg nem érdemel meg annyit, hogy kint várják az állomáson. Hiába bizonygatta az író, hogy nem kapta meg a levelet, hiszen ha kapott volna, rohan az. állomásra: a tanti csak hüppö- gött, sá pákolt. Másnap aztán megvárták a postást, aki bizony emlékezett a levélre. „Bedobtam — mondta az öreg —, meirt ugye, nincsenek itthon; hát kinek tudjam átadni?” Tehát azt is ellopták, • Most pedig az utolsó alkalommal egy nagyalakú küldeményét ügyeakedte ki a levélszekrény nyílásán a tettes. Az író . ebben a dologban biztos volt, merthogy amikor délben elment otthonról, még látta a sötétbarna tasakot. Csak nem volt nála a szekrényke kulKelcmen Lajos NEM TALÁLOD Nem találod lakásodat, nődet, s mint más címekre menő leveleid, aggatod titkod s a vesztést helyekre, időkre — viseljék; s leviharzik egy év, s te. átkozott tanúja, fönnmaradsz; csak néhány elem, a hűség nem lazul, élhetsz új társasági viszonyok közt, az „enedik” feleség oldalán; — dolgoztál, kikönyökölted asztalod; formáltál a serény reményt legázló frontok helyébe békével bő, boldog látóhatárt, ám a derű nyugodt ásítása sem enyhített a dolgokon; a hanyatlásban tempózó köznapokra vagy hagyatva immár: felnőtt a szilánkidő, gyakorol a vénség. millió töredék nehéz hullámán altatod magad, esa. Délutánra pedig már hűit helye volt a borítékjaik. Ki lehetett ? Talán valamelyik gyerek? Bizony előfordulhat, fene a vicces kedvüket! Vágj- a felette lakó, akihez egyszer felment, hogy megkérje: ne verje ostyán hangosan a feleseget? Netán a lenti agglegény, aki meg hozzá kopogtatott be, mert a gyerekek ugrálása zavarta? Ezen morfondíroztak a szomszéddal a lépcsőfordulóban álldogálóvá, de nem tudhattak biztosat. — Majd én ka lesem — mond ta a szomszéd végül —, bízza csak rám. Nekem van idom. I.egyen nyugodt, nem sokáig garázdálkodik az illető. A szomszéd szavában bízni ' lehetett, bár nem volt köztük különösebben sízoros kapcsolat. Jó napot! Jó napot! É6 mentek a dolgukra. De az író tudta, hogy a szomszéd a ház mindenese. Szerelő, ügyintéző, Tefidteremtő. Nemhiába dolgozott az adóosztályon huszonöt évig, kemény, határozott emberként ismerte mindenki. És röntgenszeme volt: előtte a lakóknak nemigen lehetett titkuk ... Tudta, ki szemetel, ki szaggatja le a liftben a tapétát, de még art is, hogy ki kihez jár be, s kihez nem? Másnap délután már jött is a hírrel: sejti, hogy ki a tettes. Reggel összefutott az agglegénnyel, aki épp a szemetét vitte kifelé a kukába, és a vödörben egy nagy barna borítékot látott összegyűrve. — Azt a levelet 5 is kaphatta — mondta az író. — Nemigen — kuncogott a szomszéd —, mert miközben beszélgettem vele, észrevettem, hogy a címzett nevében van egy s betű. Való igaz, jó szeme van a szomszédnak — gondolta az író. — Az agglegény nevében nincs s betű, az övében meg kettő is. Szóval az agglegény! — Majd én tetten énem '—a mondta a szomszéd, és elmesélte, hogyan fürkészte ki adófelügyelőként a kiskereskedők titkait, hogyan jött rá a turpisságaikra. Ügyes ember lehetett annak idején, annyi szent. Másnap délelőtt, miközben az író egy tárcanovellát próbált össaeeszíkábálm arról, hogy lopják a leveleit, ragyogó ötlete támadt. Ez ám a csapda! Előkapott egy borítékot, néhány üres papírral ki bélelte, és beleszórta a karácsonyi diófestéshez vásárolt ezüstport, amit egy hétig nem tudott lemosni annak idején a kezérőL A borítékot megcímezte saját magának, de még bélyeget is ragasztott rá, hogy igazán hiteles legyen. Miután elhelyezte a levél- szekrényben, közel a nyíláshoz, hogy könnyen ki lehessen halászni, becsöngetett a szomszédhoz. De az öreg nem volt otthon. Este az író hangosön el- newette magát, amikor megpillantotta az üres levél- szekrényt ... Másnap a szép kora nyári időben az író a ház előtt végre összefutott a szomszéddal . — Képzelje «4, szomszéd, mit találtam ki... V idáman kezelte, de a másik közbevágott. — Jaj, ne haragudjon már, sietek haza — hadarta. — A feleségem elküldött a gyógyszertárba, mert az a nyavalyás ekcéma már megint előjött... És fölemelte kesztyűbe bújtatott kezeit. Az író mozdulatlanyrl nézte az elsiető szomszédot, és arra gondolt, hogy minek ír az olyan, aki nem ismeri az életet. Nógrádi Gábor Szépen magyarul — szépen emberül Amikor ajkunkra fagy a sző Arany János megdöbbentő költői erővel írja le „A walesi bárdok” című balladában, hogyan fagyott a szó ..a vendég Vélsz urak” ajkára, amikor Edwárd király, angol király a leigazolt tartományba látogatott, hogy lássa: az istenadta nép boldog-e. Amikor a lakomára meghívott urak ott, Montgomeryben minden földi jót fölhordattak a nagy vendégség asztalára, de senki sem koccintott érte poharat, a király kikelt dühében, ördögöknek és hitvány ebeknek nevezte a vendéglátó nemeseket Megdermedtek a vitézek a haragtól, és; Szó bennszakad, hang fennakad Lehellet megszegik. Ragyogó leírása a döbbenet szófagyasztó hatásának! Valamit mi is megértünk ebből az ijesztő csendből, ha arra gondolunk, hányszor vagyunk tanúi mindennapi életünkben az ajkunkra fagyasztott szónak. Kinek ne volna erről tanulságos tapasztalata! Szolgáljon tanúságul az alábbi, megtörtént eset; Egy Önkiszolgáló villamossági üzletben reduktort kívántam vásárolni lakáscsengő felszereléséhez. Kosárral karomon kerestem a megfelelő polcot, de nem tudtam eligazodni a sokféle kellék között. Odafordultam hát egy éppen mellettem álló eladóhoz, s megkérdeztem, hol találok reduktort. A válasz rövid és meglepő volt: — Nem látja, ott van az orra előtt! Megdöbbentem. De rá)t munkálódott bennem a vel- szi bárdok indulata is egy pillanatig: „párját kellene adni a szónak” — ahogyan egyik szólásunk mondja, méltót a ridegen elutasító válaszhoz. Nem tettem, temperamentumom okából. Azóta azonban föl-fölbuk- kan bennem a kellemetlen élmény emléke. Akár napirendre is térhettem volna fölötte, ha nem tapasztalnék hasonló eseteket boltban, villamosán vagy utcán. Mi is történik voltaképpen ilyen helyzetekben ? Mint nyelvész — tárgyilagosan — azt állapíthatom meg, hogy a szó belénk fojtásával megszűnik annak a reménye, hogy „bárbeszéd”, azaz — szakmailag szólva — „interakció” alakulhasson ki a felek közt. Félbeszakad a beszélgetés, elmarad a kívánt tájékoztatás, megszakad a kapcsolat. Bármilyen csekély is a példaként emlitett — és hasonló — esemény, mégis és mindig van társas és egyéni következménye. A következmény pedig káros. Erre ki-ki saját emlékeiből meríthet érveket Haragra gerjedve „fölmegy a pumpa”, csendes keserűségünkben pedig elkedvetlenedünk. Egyik fajta visz- szahatás sem kellemes, sőt bizonyos mértékben káros is., A felháborodás vagy a csalódás bizony elkerülhető lenne, ha mindenkiben élne a tapintatnak a viselkedésnek — s ezzel egyben a nyelvhasználatinak is — elérni fokú kulturáltsága. Azért, hogy „pászoljon a szavunk”, mert senkinek sem esik jól, ha „befalatják vele a szót” (hogy egyik szólásunkat idézzem). Szende Aladár Új könyvekről Harmincöt 0V irodalma Kevés idő van mér az ünnepi könyvhét kezdetéig. Erre az alkalomra tudvalevőleg különös gonddal készülnek könyvkiadóink, nogy olvasóközönségünkét minél több eredeti újdonsággal örvendeztessék meg. Az ünnepi könyvhét ez évben is május utolsó péntekién. 28-an kezdődik, s egy hétig tart. Ez időben 100 könyvújdonság kerül a könyvesboltokba és az utcai Kiss György Mihály Az optimista Lancsák Gergő bácsi a megye egyik közéleti fórumán óriási taps közepette bontott zászlót: „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!" jelszóval induló mozgalma már a meghirdetés pillanatában általános sikert aratott. Mondják, hogy a gyűlés után az illetékesekhez özönlöttek a felajánlások, a mozgalmat segítő bejelentések, vállalások. Állítólag a Központi Öntöde, amelynek nemcsak az irodaháza, de az egyik anyagraktára is a megyében van, üzemi lapjában képes riportot között Lancsák bácsiról, és a kispénzű öregek istápolójának nevezte. A riport alatt az olvasztárok és kazanková- csők nyílt levélben bírálták a borravaló kóros elterjedését, és sok sikert kívántak Lancsák bácsinak. Beszélik, hogy a megyei központi széntelep Mindent a vevőért nevű brigádjának tagjai, akik eddig a szénszállítások során fondorlatos trükkökkel tetemes pénzt ragnak zseort a nyugdvjasoktól is. most kizárólag a középkorúakat csapták be ötleteikkel. Persze 'a becsapás ténye most. sem bizonyított, csak egy dolog biztos: nyugdíjasoknak azóta egy másik brigád hordja a szenet. Arról is hír járja, hogy a megyeszékhely gimnáziumának diákjai megfogadták: olyan pályára lépnek, ahol nincs jatt, nincs csúszópénz, borravaló. Harminc srác közül huszonnyolcán jelentkeztek benzinkútkezelőnek, de a Lan- csák-féle mozgalom hatására mindnyájan olajbányászok lesznek. Állítólag a pincérek az egész városban megígérték, hogy minden nyugdíjas kinézetű, öregedő vendég árkedvezményt kap a számoláskor. Sót, a szolidaritásukról biztositották Lancsák bácsit a tévészerelők, a beteghordók, a kéményseprők. A benzinkutasok ráadásul megígérték, hogy a jattból összejött pénz egy részét szociális otthon építésére ajánljak fel. Ilyen népszerűség. siker hallatan hevesiem fel én is Lancsák bácsit. Szomorúan fogadott: — Ne higgyen a mendemondáknak. kA „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!" mozgalomnak csak szerény eredményei vannak. — Lehetetlen. — Akkor számoljon! Tőlem ebben a hónapban nem fogadott el jattot a kéményseprő. Ez egy húszas. A villanyszámláson tíz forintot spóroltam. Mivel étterembe járok, taxin nem utazom, mentő nem jött értem, a tévém jó, egy hónap alatt harminc forintot takarítottam meg. Ellenben beteg lett a feleségem. Csak egy operáció segít. Megsúgták, hogy a tanár úrnál háromezer forint a hálapénz egy ilyen műtétért. Világos? Maga mit tenne az én helyemben? — Szóval hogy is mondjam? .. . Hát. .. — Én is azt tettem. De örök optimista vagyok és bizakodom. — A „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!" mozgalom .sikereben? — Abban nem annyira. Tudja, azt remélem, hogy én nem betegszem meg, nem kell megműteni. és mégiscsak sporolok háromezer forintot! könyvsátrakba, példányszámuk pedig meghaladja a 2,5 milliót. Ezek közé tartozik Pomo- gats Béla, a tv képernyőjéről is ismert irodalomtörténészünk nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy összefoglalja a felszabadulás utáni magyar irodalom történetét; a kötetet a Gondolat Kiadó adja közre, Az újabb magyar irodalom, 1945—1981 címmel. Harmincöt év magyar irodalmát hossz- és keresztmetszetben tárgyalja a szerző. Kötetének első részében műfajok szerinti történeti áttekintést ad, míg a második részben tárgyalja az egyes irányzatok, s ezen belül az életművek fejlődéstörténetét. Korszakolása logikus, s nemcsak „hivatalos” irodalomtörténeti felfogás szerint, hanem az „egyszerű”, rendszeresen olvasó szempontjából is elfogadható: 1945—48 — az újrakezdés és folytatás, 1948—56 — az eredmények és ellentmondások korszaka, 1957-től kezdődően 1968-ig a kibontakozás kora, míg az attól kezdődőt Űj korszak kezdetén címmel tárgyalja a szerző. A Nyugat harmadik nemzedékétől kezdődően Spiró Györgyig, Sfk Sándortól Konrád Györgyig, a lírikusoktól a szociográfiai irodalomig veszi számba három és fél évtized magyar irodalmát Pomogáts aprólékos filológusi felkészültséggel, s azzal az objektivitással, ami ilyen történelmi távlatból elképzelhető és elvárható. A kötet eredménye még, hogy az első tudományos igényű ösz- szefoglalást tartalmazza a határainkon túli magyar irodalmakról, valamint nagyszerűen eligazító bibliográfiát és egy valóságos kislexikont irodalmi díjasainkról.
