Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-19 / 115. szám

Akadémiai bizottságok a megyékben Tudomány és decentralizáció FHmjeyyzet NÜRNBERG 194-© A Magyar Tudományos Akadémia területi bizottsá­gairól meglehetősen keveset tud az országos közvéle­mény, pedig az első ilyen bizottság már több mint húsz éve működik. A regionális akadémiai bizottságok születési sor­rendje a következő volt: a Szegedi Akadémiai Bizott­ság (SZAB) 1961-ben, a pécsi (PAß) 1970-ben, a veszprémi (VEAB) 1973-ban, a debreceni (DAB) 1976-ban, a miskolci (MAB) 1978-ban jött létre. Az öt vidéki egye­temi városban székelő bi­zottságok működési körzete általában három megyét át­fogó régióra terjed ki, ki­vétel a VEAB-régió, amihez hat közép- és északdunán­túli megye tartozik. A magyarországi tudomá­nyos intézmények és kutató­helyek regionális elhelyezke­dése kedvezőtlenül alakult a. múltban. Túlnyomó többsé­gük — akkor is, ha ez nem volt teljesen indokolt — a fővárosba települt. A nem fővárosi kutatóhelyek, egye­temek részvétele az ország­ban folyó kutatásokban sem mennyiségileg, sem minősé­gileg nem érte el a kívána­tos szintét, még ma is je­lentősen rosszabb a nemzet­közi arányoknál. Az országos és a helyi szervek vezetői egyaránt szükségesnek látták olyan hálózat és kapcsolatrendszer kiépítését, amely szervezett formában teszi lehetővé a Magyar Tudományos Aka­démia és a területi közpon­tok tudományos szakembe­rei közötti együttműködést. A lassú és indokolatla­nul elhúzódó két évtizedes folyamat során az Akadé­mia területi hálózatának 18 megyét átfogó kiépítése tel­jessé . vált. A kifejezetten egy városra és akadémiai kutatóközpontra orientált Szegedi Akadémiai Bizott­ság tízéves útkeresése után a Pécsi Akadémiai Bizott­ság már regionális felada­tokat is vállalt, szintén egy kutatóintézettel a háttérben. A Veszprémi Akadémiai Bi­zottság létrejötte új lendü­letet és minőséget hozott a vidéki bizottságok mun­kájába (termékeny kapcso­lat a helyi politikai és gaz­dasági vezetőkkel, intézmé­nyekkel, regionális pályáza­ti rendszer meghonosítása, kiadványok stb.). A Debre­ceni Akadémiai Bizottság már három működő bizott­ság tapasztalatait felhasz­náló indulása — ahogyan ezt Szentágothai János, áz Akadémia elnöke megfogal­mazta — „lényegesen kiha­tott az akadémia területi hálózatának egészére". Deb­recenben ugyanis már a munka elkezdésekor — nem­egyszer éles vitákban — igyekeztek tisztázni, hogy milyen koncepció alapján dolgozzon a bizottság az or­szág egyik legrégibb hagyo­mányokkal rendelkező egye­Amikor az építési enge­délyt is kitalpaltuk! Ami­kor már a kőművessel is megállapodtunk! — Felkap­ja táskáját, egy levelet vesz ki belőle, odadobja férje elé. — Tessék. Három napja jött Zakariástól! — Mi van benne? — me­red ra Tibor. — Nem vagyok a titkár­nőd! — Ideges kézzel mégis visszarántja a levelet, kisi­mítja. — Tessék! Ha a jövő hónapban nem tudja meg­kezdeni az alapozást, visz- szalép, mert máa munkát vállal! És tudod, ez mit je­lent! Hogy fuccs a villánk­nak! — Mért volna fuccst térni városában, ahol helyi, országos és nemzetközi je­lentőségű és jellegű kutatá­sok egyaránt folynak. A legfiatalabb, a Miskolci Aka­démiai Bizottság. megalaku­lása után az Akadémia el­nöksége felülvizsgálta a te­rületi bizottságok egész ad­digi munkáját, és megálla­pította, hogy az 1961-ben megjelölt célok túlhaladottá váltak, a bizottságoktól mind a párt és állami vezetés, mind a tudományos, mind a gazdasági élet, sokkal töb­bet vár, mint korábban. Az elnökség újrafogalmazott koncepciója és irányelvei szerint a területi bizottsá­gok fő feladata: a területi jelleg erősítése, a tudomá­nyos munkának és tudomá­nyos szellemi potenciálnak a régióban való összehango­lása, a helyi erőforrások és igények tudományos vonat­kozásainak feltárása és a központi elgondolásokkal egyeztetett hatékony felhasz­nálásának előmozdítása. A területi bizottságok kez­dettől fogva testületi fórum­ként működnek. A bizottsá­gok keretében a helyi tu­dományos erőknek és' sajá­tosságoknak megfelelően társadalom-, természet-, ag­rár-, orvos- és műszaki tu­dományi szakbizottságok, ezeken belül pedig különfé­le munkabizottságok dolgoz­nak. A területi bizottságok vál­lalkoznak nagyobb szabású tudományos ülések és kon­ferenciák megszervezésére is. Az elmúlt években egyik­— Mert köteleztük ma­gunkat, hogy záros határ­időn belül beépítjük a tel­ket, ha még emlékszel rá! Es jövőre lejár a határidő! Ez az utolsó pillanat! Csönd van, nehéz csönd. Kata hirtelen fölnevel. — Es akkor az .öreg meg­gondolja magát! Ígérget, be­ugrat bennünket a telekvá­sárlásba. aztán nem ér a neve... Tibor föl vonja vállát. — Legföljebb eladjuk a telket, és veszünk megint égy kocsit... — öt év múlva! — néz rá Kata. — Ugyan.! Egy alig h*tt- náltatl másik bizottság tudományos rendezvénye országos, sőt nemzetközi figyelmet kel­tett. A vidéki bizottságok közös tudományos rendezvé­nyeire is vannak már szép példák. A PAB és a DAB a pedagógia, a VEAB és a DAB a környezettudomány területén szerveztek igene­ket. A regionális tudomá­nyos pályázatok rendszere is bevált. A magas színvo­nalú tudományos rendezvé­nyek anyagait rendszeresen megjelentetik a bizottságok, és az arra érdemes pálya­munkák kiadásáról is. igye­keznek gondoskodni. Tudományos életünk, tu­dományszervezésünk decent­ralizálásában még a kezde­teknél tartunk. Feltétlenül szükség volna á területi bi­zottságok egymás közötti együttműködésének szoro­sabbá tételére is, hiszen az akadémia elnökének irány­mutató szavaival szólva: „A területi bizottságok ereje nem az elkülönülésben, ha­nem az együttműködésben van; az összehangolt mun­kában, a friss szellemi erők felszínre törésében, a közös tervekből fakadó közös eredményekben". E cél szol­gálatában kezdeményezte a Debreceni Akadémiai Bi­zottság a területi akadémiai bizottságok első országos találkozójának és tapaszta­latcseréjének a megtartását, amelyre ez év őszén kerül sor. Soós Pál a Debreceni Akadémiai Bizottság mb. titkára — Jó drágán! — Közben a telekár is föl­ment. Fedezi' a kocsiár kü­lönbözeiét ! Kata a fejét rázza, el­szántan. — Ilyen játék nincs, kis­fiam! Éhhez kéress egymá­sak játszópajtást! Megint csak csend ül kö­zéjük. Tibor rágyújt. — Végeredményben őt is meg lehet érteni...—düny- nyögi 'aztán. — Neki is megvan a saját élete! — Éppen erről van szó! — int hevesen Kata. — És ha neki nincs elég sütniva- lója, nekünk kell gondol­koznunk helyette! Csönd, újlent. Kata oda- ugrik a férfihoz, megrázza a vállát. — Felelősek vagyunk érte, értsd meg! — g ezt már szinte kiállja. — Az ö ér­deke is, hogy végre erő­szakosabban lépj fel! És értesd meg vele, hogy gon­doljon a jövőre. A férfi merőn nézi. Az­tán enyhe gúnnyal megkér­di: — A miénkre vagy az övére ? — Az ugyanaz! — csattan ez asszony hangja. S nézi, Általában „könnyen írok”, most azonban egyre halogat- tam e jegyzetet. Sokkolóan döbbenetes hatást gyakorol a nézőre a Nürnberg 1946 című új magyar dokumen- tumiilm. Mondhatná bárki: ezeket a képsorokat már láttuk más alkotásokban is. Azt is megjegyezhetnék, Mi­hail Romra Hétköznapi fa­sizmusánál tökéletesebbet úgysem lehet már rendezni. Lehet, hogy így van, mégis — meg kellett csinálnia Ró­na Péternek ezt a filmet! Jártam Nürnberg hangu- ■ latos utcáit, bámultam a Dürer-házat, fölmásztam a várig, élveztem a bajor sört hangulatos vendéglőben, es nem gondoltam — esetembe sem jutott — a világtörté­nelem qme monstre peré­vel ... Egy percig sem gon­doltam arra, hogy itt har-. sogta Hitler az egyik, erőt demonstráló ünnepségen: „Adjatok nekem öt évet, és nem fogtok ráismerni Né­metországra !” Ez a kis vá­roska volt a színhelye a Harmadik Birodalom éven­te megrendezett grandiózus felvonulásainak, a nemzeti szocialisták germán mítoszo­kat idéző katonai parádéi­nak ... Dehogy gondoltam rájuk, amikor Hans Sachs nyomát kerestem, nem Go- ringét, Himfnlerét, Hessét A nevelés során esztéHk* értékek befogadására is al­kalmassá tesszük a gyerme­keket. Az esztétikum legjel­legzetesebb megjelenési for­mája a szépség A szépség fellelhető a termeszen ben, a mindennapi életben (maga­tartás, munka, közösség, tár­gyi környezet), valamint a művészi alkotásokban. A kisgyermek rendkívül fogékony a szép iránt, ezért az esztétikai nevelésnek szé­lesebb körre kell kiterjednie, át kell hatnia a gyermek egész életét. Hiszen minden­nap gyönyörködhet tárgyi környezetében, élvezheti az otthon, az óvoda szépségét (ha ízlésesen van berendez­ve), a virágok esztétikai ha­tásait, a tisztaság, a rend kellemes érzést vált ki be­lőle. Természetesen ezeket a feltételeket meg kell terem­teni. A gyermek nemcsak fogékony a szép iránt, de jó megfigyelő is, mindent ész­revesz, érzelmeit, esz tétikai vonatkozásban is kinyilvá­nítja. „Szép” jelzővel illeti a jó óvó nénit: „szép” vagy óvó néni, mert mosolyogsz,' szép tiszta a köpenyed, szép a frizurád, alma illatú a ha­jad stb. A gyermek szeret szépen öltözködni, örül az ezt a mélák, mamlasz em­bert, majd hirtelen türel­metlenül legyint. — Eh, de magyarázhatom én ezt ne­ked, az apád fia vagy! Te is csak a kényelmedet fél­ted. Épp olyan önző, magá­nak való fráter vagy, mint ő! 4. Tibort kezdi elhagyni a béketűrés. — Ezt a hangot az öreg nevében is kikérem magam­nak! — Kikéri! — nevet har­sány gúnnyal Kata. — Te egyet . kérhetsz ki magad­nak, fiam: az örökségedet! Mielőtt még az öreg elher­dálja! — Hirtelen a kis bár­szekrényhez ugrik, s taszít rajt egyet, a készség Tibor szobája felé döccen. — Ezit velem nem lehet csinálni, fiacskám! Vagy-vagy! Vagy állja szavát az öreg, vagy jön a válás! — Még egyet lök a hűtőszekrényen, hogy az átpenderül a férfi szo­bájába. — Addig is vidd csak a magad holmiját! Tibor dermedten nézi a csörömpölve szánk ázó szek- íénvkét, s kéáség beesve íöl- ,kiált. . (Folytatjuk..) Diszkózó fia tálcái vetélke­dőjével indul a film. Keve­set, azt is rosszul tudják ezek a gyerekek a történe­lem legsötétebb korszakáról. Keverik a neveket, helyszí­neket, évszámokat. Pedig — s nem véletlenül idézi mot­tóként az amerikai filozófus, Santayana szavait a rendező — „aki elfelejti a tegnapot, arra ítéltetik, hogy újra át­élje azt". Minden nemze­déknek meg kell ismernie ezt a rémséges ..történetet'’, hogy ne ismétlődhessen meg. A nürnbergi per 1945 no­vember húszadikán kezdő­dő«, akkor voltam kétéves. Göring, Keitel, Kaltenbrun- ner, Rosenberg, Jodl, Hess, Dönitz, Speer és mások — összesen huszonegyen — áll­tak nemzetközi bí lóság elé. Külön tanulmányt lehetett volna írni magatartásukról, taktikájukról. A XX. század bűnpere volt ez. Az új ma­gyar dokumentumlilm, me­lyet akotói sok millió mé­ternyi filmanyagból válo­gattak, felidézi azt az in- fernót, melyet ők szabadítot­tak rá a második világhábo­rúval a világra. Embeivon- c.soa tévelyegnek a varsói gettóban, marharépát csem­pésző kisgyerekeket motoz­nak az őrök, anya jár íöl- alá halott csecsemőjével, üres szemgödrű halottak he­új ruhának, cipőnek, tud őszintén gyönyörködni tár­sai ünnepi öltözetében is. Egész napi tevékenységük- re jellemző, hogy igénylik az óvónő elismerését, külö­nösen a „sízép jelzővel” el­látott dicséretet. A játékok elrakásakor, terítéskor, öl­tözködéskor megjegyzi k: „Ugye. óvó néni, milyen szé­pén dolgoztam?” „Ugye, mi­lyen szépen megterítettem az asztalunkat?” stb. E maga­tartásformák. viselkedési módok összefüggésben van­nak a magatartás esztétiku­mával. Ritkábban figyelünk fel a magatartás esztétikai vonatkozásaira, legtöbbször annak csak morális tartal­mát értékeljük. Pedig az esz­tétikum is jelen van. A szü­lő már kisgyermekkorban kezdheti kialakítani, első­sorban személyes példamu­tatással, esetleg magyarázat­tal, ha kell, figyelmeztetés­sel. A szép magatartásiban ugyanis lényegesek a külső megjelenési formák, de ezeknek mindig belső tar­talmat kell kifejezniük egy­más megbecsülését, tisztele­tét, szeretetét. Ezáltal udva­riasságra is neveljük gyer­mekünket. Az udvariasság általában kellemesebbé teszi az éle­tünket. Gyermekeink jól - neveltségét is gyakran ud­varias viselkedéséből ítél­jük meg. Már az óvodások­nál tapasztalhatjuk (sajnos kevés gyermeknél) a „jólne- veltség” csíráit, azok pozitív megnyilvánulásait; pl. az ut­cán „figyelmeztetés nélkül” köszönnek, és a felnőtt sze­mébe néznek, kinyitják a kaput a felnőttek előtt és előzékenyen előre engedik őket. Fontosnak tartjuk, hogy a szülők idejében ta­nítsák meg gyermeküket a köszönésre, figyelmességre, tapintatra, »égitőkészségre. A magatartás észt éti kumA­Havánkban tanácskoznak a szocialista országok peda­gógiai folyóiratainak főszer­kesztői. Megvitatják a neve­léstudomány és az iskola kapcsolatának kérdéseit, meghatározzák a szerkesztő­ségeik közötti további együttműködés tartalmát és módját, s tanulmányozzák a pécsi nevelési központ mun­káját. A szakmai találkozón Bulgária, Csehszlovákia, Ku­vemek szanaszét Auseh-odri­ban, orosz anyak siratjak férjüket, gyei-mekeiket... A vádlottak általában réz me­netien arccal nézik a kép­sorokat, melyeket az ügyé­szek vetíttetnek. Willy Brandtot kérték sok más tanú vagy szakértő kö­zött felvevőgép elé. A néző érzi, hogy még most is mi­lyen hatást gyaíkorol rá a per felidézése, noha a leg- íegyelmezetiebb politikusok egyike. Requiem és memen­to ez a film, minden közép­iskolásnak látnia 'kellene! Többet mond el a fasizmus természetrajzáról, mint tu­catnyi történelemóra. Még akkor is, ha a nürnbergi vádlottak arcát nem rajzol­ja elénk összetetten; általá­ban kevésisé egyéníti őket. A Nemzetközi Katonai Tör­vényszék ítélete ismert. Ti­zenegyet halálra ítéltek kö­zülük. Ahogy Róna Péter, a film rendezője nyilatkozott erről: a per, a dokumentu­mok, az ítélet mind az em­beriség nagy iskolájának kö­telező olvasmánya: intelem jelennek és jövőnek, hogy Nürnberg óta nem lehet büntetlenül vétkezni örök törvények ellen. Ügy legyen! hoz tartozik ' a kifejezés kultúrája is: a nyelvi érint. - kezesi formák gyakoroltatá­sában is sok a közös tenni­valónk, A kdfejezéskultúra megteremtése az óvodáskor­ban kezdődik, de jó családi háttér nélkül sziffte megold­hatatlan. Szándékosan fog­lalkozom többet a magatar­tással, mert ennek észtet ika­jában több hiányosságot ta­pasztalunk. Sajnos, az óvo­dáskorú gyermeknél is ta­lálkozunk tiszteletlen maga­tartással. megengedhetetlen hangnemmel. A nevelés legfőbb eszköze a példa, a „modeUkövetés”. Ezért tisztázzuk magunk­ban, hogy milyen „modell­re” törekszünk, igyekezzünk magatartásunkkal a köve­tendő formákat felmutatni. A szülő adja a példát a ter­mészetben való viselkedésre is, azon túl, hogy meglátíat- ja a szépet. Ezért el kell ér­nünk, hogy a gyermek vi­gyázzon | környezetének szép­ségére, őrizze azt. Az észte­tikai nevelés sokrétű kap­csolatban van az irodalom­mal, rajzzal, festéssel, min­tázással, zenehallgatással, . múzeumok, kiállítások láto­gatásával stb. fi gyermek- rajzoknak külön esztétikuma van, színekben,. formákban, érzésvilágban egyaránt. Az esztétikum formálja a gyermekek személyiségét, gazdagítja lelkivilágát, értel­mi erőit, érzelmeit, erősíti akaratát, alakítja jellemét. Gyermekeinket arra kell ne­velnünk, hogy mér kisko­rukban befogadják a szépet, cselekvőén vegyenek részt megtelemtésében. De segíte­ni kell őket abban, hogy képesek legyenek életkorú k- nak megfelelő módon kife­jezni, szóban, rajzban, já­tékban, viselkedésben eszté­tikai élményeiket. Bíró Gynláné vezető óvónő ba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, a Nemei Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Vietnam központi pedagógia folyóira­tainak főszerkesztői, szer­kesztői , kiadói vesznek részt. SOMOGYI NÉPLAP A Raranyit megyei Villány közelében lévő szoborpark mind több új alkotással gazdagodik. Az UNESCO támogatásával működő nemzetközi alkotóiclep vendégművészei pályázat alapján kapnak meghívást. Jelenleg már nyolcvan alkotás díszíti a szoborparkot, amelynek rendszeresen sok látogató­ja van. A képen: Bcncsik István szobrászművész új alkotása BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE L. L. A gyermeki személyiség formálója Esztétikai nevelés az óvodáskorban Neveléstudományi tanácskozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents