Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

/ Amihez nehéz, s amihez könnyű kéz kell Betongyűrű és fokföldi ibolya Klubok és gondok A Nagyatádi Vár<ytf Ta­nácson hallottuk: a telepü­lés kepenek kialakítása ban jelentés szerepe van a költ­ségvetési üzemnek; a régi és az új parkok szemet gyö­nyörködtető látványa ' jó­részt az üzem kertészeti csoportjának köszönhető. Végeznek azonban olyan te­vékenységet is, melynek eredménye kevésbé szembe­tűnő. mint a járókelők elé táruló virágágyak, díszcser­jék sokasága — ez pedig a betonaru-készítés. A beton­előregyártó telep Somogyi udvarhelyen működik, ide látogattunk először; Szabó János főmérnök tájékozta­tott az itt folyó munkáról. — A magas- és mélyépí­tési meg a kommunális fel­adatokat ellátó részlég mel­lett ez az egyik legjelehtőf sebb aga a költségvetési üzemnek. Betonelemeket — útszegélyeket, csövekéit, gyűrűket — készítünk az üzem többi részlegének és maf megrendelőknek a me­gyébe. sőt a megyehatáro­kon túlra is. A saját fel­használásra gyártott beton- áru az össztermelésnek a kisebb része, mindössze tíz százaléka, a többit — megrendelésre — máshová szállítjuk: vízgazdálkodási társulatok, tanácsok és egy eb felhasználok kapnak belőle. A részleg idei termelési terve 14.4 íinillió forint, a legnagyobb forgalmat csö­vekből. gyűrűkből és me- derlapokbol bonyolítják le. A régi es a leendő megren­delőket rendszeresen tájé­koztatják a termékválaszték­ról, így gyártmányaikra már jó előre megvan a ve­vő. Állandó műszaki fejlesz­téssel gondoskodnak róla, hogy a betemetem gyártásban részt vevő harmincöt dol­gozónak minél kevesebb le­gyen a fizikai megterhelé­se az egyébként igencsak nehez munkát, igénylő rész­légnél. Kézi erőre hárult a tennivalók zöme mindaddig, amíg nem vontak be spe­ciális gépieket a termelési folyamatokba ... — A technikai eszközök például a csőgyártásban az erökimélesen túl a kapaci­tás növelését is eredmé­nyezik, könnyebben kielé­gíthetjük a piac igényeit. Ebből a termékből tavaly készítettünk legtöbbet de ez sem volt elég. Nemrég vá­sároltuk meg az első cső­gyártó gépiét 1,2 millió fo­rintért, s most állítjuk majd üzembe. Az idén még egyet veszünk 1,8 millióért, jövő­re pedig több mint kétmil­liót költünk szűkítőgépre. Két évvel ezelőtt korszerű betonkeverővel gyarapítot­tuk a gépparkunkat — ez. 2,5 millióba került. Ha a tervezett munkaeszközöket beszerezzük, a kézi gyártás már csak a betonlapok elő­állítására szorítkozik majd. Somogyudvarhelyről Nagyatádra látogattunk — itt található a kommunális részlegen belül működő vi- rágkértészet. Ezerkétszáz négyszögölön tízezer tő • szeg­fűt és más virágot termel­nek. Tavaly kétmillió forint értékű virágot adtak el a Széchenyi téri boltjukban. Zavagyil ' Zoltán részlegve­zetővel és özvegy Berki Jól zsefné csoportvezetővel be­szélgettünk a kertészeti te­vékenységről: — Kilencen dolgozunk, üvegházak alatt is folyik a termesztés — háromszáz- hatvan négyzetméteren. A szegfűt vágott virágként ad­juk -a boltnak, illetve ko­szorúkészítésre használjuk fel. Az igényeket' nem tud­juk kielégíteni a saját ker­tészetünkből, ezért vásáro­lunk is — például Sziget­várról, és cserepes virágot Szombathelyről. A várra parkjaiba sok egynyári vi­rágot adunk:' tavasszal és ősszel 80-80 ezret ültetünk ki. Nagyatádon, s„ ugyancsak I egynyáriból mintegy 50 ez­ret eladunk. Legnagyobb értékesíté­sük legutóbb ballagáskor volt, de egy-egy ■ névnap vagy nőnap előtt ennél is több virág kel el: ilyenkor három-négy nap alatt 150 ezer forint bevételhez jut­nak, s ez az összeg megkö­zelíti az egyhavi átlagos for­— Megörültél ? Tudod, hogy mennyire szeretem! — Tudom! Éppen ezért tiéd élte a nagy torontáli! És a kis konyhai bojler! — Haha! Az továbbra is közös! — És ha egyszer mégis­csak sikerül • különköltöz­nünk? A fiatalasszony legyint. — Az új helyzet lesz, fi­acskám. Akkor majd azon is megosztozunk! — A hideg víz lesz az, enyém, a meleg a tiéd, mi? — A férfi fintorog. Az asszony odalép hozzá; most az ö hangja válik bár­sonyossá. — Tibikéin ... Eddig olyan okosan csináltuk ... Igazán európai hangnemben ... A férfi felsóhajt. — Hallod: két felnőtt, in­telligens ember ... — Elre- ved a pillantása. — A kis bojler .. . Emlékszel ? Az asszony mosolyogva bólogat Gyakran olyan érzése támad az embernek, hogy ez a négy község — Inke, Iharos, Iharosberénv és Po- gánvszentpéter — nem is a megyéhez tartozik. Oka: közel van Nagykanizsa. Bár Iharosberényben a Medicor és a termelőszövetkezet, Csurgón pedig több gyár és üzem kínál munkát, a négy településről sokan jár­nak dolgozni Nagykanizsá­ra. S nemcsak dolgozni: vá­sárolni éppúgy mennek, mi nt szórakozni .. . Az iharosberényiek főál­lású népművelője, Gál Jó­zsef né 1980 szeptemberé­ben került a művelődés irá­nyítói közé. Jól ismeri a négy település gondjait, és a fiatalokat is. Tőle hallot­tuk : — Csurgó tizenöt, Nagy­kanizsa mindössze húsz perTre van Iharosberónytől. Könnyűzenei koncertekre Csurgóra, moziba és szín­házba Nagykanizsára men­nek a fiatalok. Ezen nincs mit csodálkozni! Iharosban és Pogányszentpéteren nincs mozi, Iharosberényben he­tente egyszer, Inkén pedig kétszer van vetítés. A kö­zönségsikerre számot tartó filmek azonban még így is csak ritkán, néha évek múl­va jutnak el hozzánk. A színház? Berényben évente kétszer. Igaz, a nagykani- kétszer-hárómszor, Iha­rosban pedig jó, ha évente zsai Hevesi Sándor Műve­lődési Központ bábegyütte- se rendszeresen tart ná­lunk gyermeke! óadásokat... Mennyire „élnek” ezek a klubok? A tartalmas prog­ramokhoz rendszeres segít­séget kapnak a járási hiva­taltól, a csurgói művelődé­si háztól, a nagyatádi mű­velődési központtól, a TIT- től és természetesen a ter­melőszövetkezettől meg a Medicortól. Mindamellett egymásnak is segítenek a klubok. Április harmadikén például területi klubtalálko- kozót tartottak, s gesztenye­szüret idejére újabb rande­vút beszéltek meg. Az is szokás, hogy az egyik falu­ból átmennek a másikba, ha ott számukra érdekes programot hirdettek. Lát­szólag tehát békés a kép. De csak látszólag, mert ha bekopogtat az ember a ta­nácsra, már változik. Egyik­másik ifjúsági közösségről nem éppei^ elismerően be­szélnek- S változik a kép akkor is, ha például Po- gá-nyszentpéterre látoga­tunk. Molnár Lászlóval, a já- járási hivatal népművelési felügyelőjével és a terme­lőszövetkezet húszéves esz­tergályosával, a pogány- szentpéteri klub vezetőjével. Pécsek Józseffel másszuk a dombokat, Ütnak aligha ne­— Megláttam a kirakat­ban, berohantam, el akar­tam vinni, de nem adták, mert ez volt az egyetlen da­rabjuk ... Éppen hiánycikk volt a kedves ... — Még jó, hogy a fogla­lót elfogadták! — Az volt a. szerencsénk, hogy csak a foglalót! Ha ki lehetett volna fizetnem az egeszet, ott kellett volna hagynom ... Nem volt rá pénzünk! Nem emlékszel? — Dehogynem — sejlik fel a mosoly a férfi szája körül. — Ha apám akkor nem segít, öbojlerségére rá­ment volna az első külföl­di utunk . . . — Segített... — higgyed le az asszony ajka. — Köl­csönt adott! 2. — .lo. ne kezdjük elölről — sóhajt keserveset a férfi. — A magnónál tartottunk. verhető örvény vesse* ■ klubhoz. A templom mellet­ti szolgálati lakás végében levő klub nem éppen szív­derítő látvány. Az üvegezett ajtó bár kulcsra van zárva, egy erőteljes mozdulattal kinyitható, annyira lötyög a keretben. — Nem fél, hogy elvisz­nek valamit? — kérdezem Pécsek Józsefet, hiszen a klubvezető felel az ott levő értékekért — Hát nem éppen meg­nyugtató. De nemcsak ez a baj. Nézzék meg! Az üve­gezett ajtó alsó részét üveg hiányában papírral kellett beragasztanunk. A régi — ki tudja, hány éves — abla­kokra üveg helyett ugyan­csak papírlapok kerültek... Ami azt illeti, nem va- valami kellemes látvány ez a klub. Ráférne az a fel­újítás! Csakhogy évek óta késik. Hogy miért? Hall­gassuk tovább a húszéves fiatalembert! — Két vagy három évvel ezelőtt megkerestük a ta­nácsot- Akkor azt mondták, hogy megkapjuk a tűzoltó­szertárat ifjúsági klubnak. Nem lett belőle semmi — S azóta nem jártak a tanácson? — Dehogynem! Legutóbb februárban Kiss Jánossal, a KISZ-titkárral kerestük meg a tanácson László Ár­pádot. Mondtuk neki, hogy jó lenne tatarozni. Ekkor jött be a tanácselnök. Is­mét csak azt mondta, hogy a túzoltószertámál kapunk helyet Meséljük a pogányszent- péteriek panaszát Antaliét Sándor tanácselnöknek. Vá­lasza meghökkentő: — Sem én, sem egyetlen­egy munkatársam nem ér­tesült a pogányszentpéteri- ek gondjáróL A tiszteletdí­jas népművelőnek sem szól­tak. Amikor néhány nappal ezelőtt értesültünk a tör­téntekről, kimentünk a helyszínre. Szerintünk csu­pán az ajtót kell kicserélni, máris rendben lesz min­den... Mondom a tanácselnök reagálását Pécsek , József­nek. Az döbbenten néz rám, s csak annyit mond: „Hihe­tetlen. Hát tessék eldönteni, hogy kinek van igaza! Sok­kal fontosabb, hogy mi lesz a pogányszentpéteri ifjú­sági klubbal. Mert valami­nek történnie kell, a lehető leggyorsabbaan.” Pécsek József mesélte: — Fél hat felé általában hazaajönnek a fiatalok. Hogy mit csinálnak utána? Ha otthon éppen nincs munka, elmennek a sport­pályára vagy a kocsmába. Igen, a kocsmába, mert ott lehet rexezni. Mindenki un­ja már az ígérgetéseket.. . Nagy Jenő t Kérj érte bármit, de * magno az enyem! Az asszony felkapja a készülékét. — Szó sincs ró La! Dehogy adom! — Te nem adód? — ki­áltja a férfi. — Én nem adom! — És a magnó után kap. — El a kezekkel! — si- koltja az asszony. — A saját tulajdonorrttói ? — zihálja a férfi. — Ne röhögtess! — lihe­gi az asszony. — Azonnal add ide! — ordít a férfi. — Azért se! — visít az asszony, s a magnót magá­hoz szorítja. A férfi most vad erővel kirántja kezéből a készülé­két. de megnyomhatta' vala­melyik gombját, ment hirte­len elindul a szalag, s egy behízelgő női hang csicser­gi: • — Önök, kedves ifjú pár, azért állnak itt előttem, hogy ölök hűséget esküdje­nek egymásnak ... Némaság. A férfi dühösen elzárta a készüléket. Ám az asszony, aki clandalodva hallgatta a lennkölt típus­szöveget, most visszarántja magahoz a magnetofont, es mohón bekapcsolja. A nyolc esztendeje felvett hang to­vább csicsereg. Amilyen szép ez az elha­tározásuk, éppolyan nehez is! Az élet nem sétatér, ked­ves ifjú jegyesek, es nem Ezt az emlékemet — egy találkozásét — a jegyzetfü­zetben kusza sorok is rög­zítik. Egy tőle kapott fény­kép ... Maria-Teres Űribe a Magyar Állami Operaház magánénekesnője, Százhat­van centiméter magas, zöld szemű, kreol szépség. Kin­cse a hangja. Hogy mégsem csak esz a téma, arra indo­kul elég az a tény, hogy Maria-Teres chilei. — 1972-ben kaptunk lehe­tőséget férjemmel, Patricio Mendez énekessel arra, hogy Budapesten tanulhassunk. Santiago éjszakai nyüzsgése után egy látszólag holt, hi­degen csillogó metropolis fogadott bennünket, amikor landolt a gép a Ferihegyen. Olyanok lehettünk; mint két ijedt kisgyerek. Enyhe akcentussal, de ki­tűnően beszél magyarul. Prózahangjában ki „benne lakik” Georgette a Köpeny című operából, a Trubadúr Leonórája, a Poriry és Bess Szerénája. — Hagyott-« valakit Chi­lében? — A esaJádomat, fcA tány­testvéremet, akik akkor még gyerekek voltak, amikor el­jöttem. Ma már kész nők lehetnek ... Ritkán fordul a levél Chile és Magyarország között Egy évvel rá, hogy eljöttünk, megtörténi a Pinochet-féle puccs. ■ — Hogyan érzékelte a nő­né világban élő ember azt a forradalmi időszakot, ame­lyet Allende neve fémjel­zett? — Aaote a zenei mozgal­mak, melyek tulajdonképpen korábban is léteztek, hirte­len felerősödtek, támaszává váltak a demokratikus rend­szernek. A népzene legjobb hagyományaival próbálták mozgósítaná az embereket. gyerekjáték, amire készül­nek ! A szerelem, amelynek gyönyörű mámora most ott csillog a szeműkben, az évek sox-an talán elszáll — de nem múlhat el az az erős szeretet és az a kölcsö­nös tisztelet, amely már most is egymáshoz köti önöket! / A férfi az asszonyra pil­lant, s a magnóra bök. — Hallod ?! — Ha ön, kedves ifjú menyasszony — folytatja a Hang —, soha nem a saját érdekét nézi majd ... Most az asszony zárja al dühösen a készüléket, ám ekkor a férje kapcsolja vissza kajánul. És átad me­gint a kegyes szöveg. — ... és ha ön, kedves vőlegény, ugyancsak önzet­lenül és feltétlen hűséggel ragaszkodik élete párjához, ha mindketten legyőzik ma­gukban az önzést, a türel­metlenséget, akkor — és csakis akkor! — egy tartós házasság hosszú-hosszú bol­dogságához tudunk ma itt önöknek gratulálni! Az anyakönyv-vezetőnő befejezte, rövid szünet, majd fölhai'son Mendelssohn nászindulója. Néhány jel­legzetes ütéme elcseng, az­tán a lérfi lassú mozdulat- , tál elzárja a magnetofont, és a hirtelen megikrásodott csöndben elindul a két szo­bát elválasztó ajtó felé, s átmegy a maga szobájá­ba... (Folytatjuk.) Violetta Parra és családja képviseltek egy forradalmi művészetet:, volt köztük festő, író, gobelin-művész... Jöttek a fiatalok és csatla­koztak. Victor Jara nevét ma ki ne emlegetné? S az­tán jöttek mások is, akik a véres puccs után tovább vit­ték az ügyet Az Illimain Quüapayun együttes Párizs­ban, mások Európa más vá­rosaiban, vagy otthon ille­gálisam ... — Hogyan ala­kult sorsuk Ma­gyarországon? — Azt hiszem, az mindent el­mond, hogy az Operaház tagjai vagyunk. Bará- tokat találtunk, Kutrucz Éva volt az akadémiai ta­nárnőm, kértem, hogy ne angolul, hanem . magyarul beszéljen hoz­zám. Így tanul­tam meg a nyel­vet Pászthy Jú­lia, Veszprémi Andris, Tokody Ilona mind-mind barát Együtt szil- veztereztünk. A Pinochet-puccs után sok chilei emigráns érke­zett Budapestre: munkások, orvo­sok, mérnökök, művészek. Üjpalotán és Óbudán élnek. Festőnk is vám, Elsa Urzua, akinek képeit már a Nem­zeti Galériában is láthatták, ö is a barátunk. Én 1978- ban lettem operaházi tag; először kis szerepekben lep­tem föL Életem izgalmas pillanatai közé tartozik, amikor 1979-ben Bulgáriá­ban be kellett ugranom a Pillangókisasszony címsze­repében. Abban ax évben kaptam az Operaházban ax első főszerepet Puccini Kö­peny című operájának Georgfctte-jét Azóta négy főszerepe* énekeltem. Patrick» sok főszerepet „ci­pel a hátán“, ő már 1974 óta magánénekese az Ope­raháznak. Kétszer tévésze­replésre is felkértek ben- nünkét — Mit csinál ax , ha „pihenteti a hangját“? — Imádok olvasni! Ma­gyárul, és más nyelveken 4« spanyolul, olaszául, francié­ul. Szeretem Robert Merle könyveit magyarul olvas­tam a kétkötetes Stuart Maria-életrajzot Móricz Zsigmondot spanyolul is­mertem meg. Szorongást okoztak az írásai, az a vi­lág, amelyet művei ábrázol­nak. — Hogyan „ragadt” ex a sok nyelv magára, Maria­Teres? — Bejártam a világot. Anyám családja német volt Apáméban baszkok és dá­nok vannak az ősök között. Éltünk az Egyesült Álla­mokban is. Apám pilóta volt, ez talán magyarázat a „világpolgárságomra”. Olaszországban sem vagyok idegen. — Vannak-e szerepálmai? — Hogyne! Verdi-siz.ere­pek. Mert ezek nagyon so­kat elmondanak az ember­ről. Arról a „nem ismert tartományról”, amely a tu­datmélyben rejtőzik. Lady Machbethet például szívesen elénekelném ,majd. Ezért dolgozok mindennap kemé­nyen. így, befogadva, jó légkörben természetesen könnyebb. El ne felejtsem megemlítem Zempléni Má­riát, ö is a barátunk. Azt hiszem, újabb és újabb nevek jutnak eszébe. Mosolyog. Zöld szeme ra-* gyog. Leskó László Gázszünct! Értesítjük tisztelt gáz­fogyasztóinkat hogy 1982. május 18-án (kedden) 12 órától 16 óráig SIÓFOK város egész területén GAZSZÜNETET tartunk. Kérjük, gázkészülékeiket elzárni szíveskedjenek. " KÖGÄZ ÜZEME KAPOSVÁR (204675) galmat. H. F. BÁRÁNY TAMAS A FESZEK /MELEGE MARIA-TERES Kincse a hangja

Next

/
Thumbnails
Contents