Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
Száz évre! ezelőtt, 1882. május 13-án egy varázslatos táj, a somogyi Balaton-part kereskedelméről híres községében, Balatonbog- laron született Lukács Károly író, tanár, „a balatoni tudományok lelkes művelője”. Szülőháza a mült század dereka körül épülhetett az akkori idők stílusa szerint Vastag falu, tágas szobáival, zárt verandájával, előkertjé- vel és a lakóház mögötti nagy kiterjedésű gazdasági udvarával, melléképületeivel, az akkori idők megszokott képét mutatta. A szorgalmas szülők kilenc gyermekének egyike szülőfalujában kezdte tanulmányait A kaposvári állami gimnáziumban eltöltött nyolc év sokat jelentett a számára. Az iskola évkönyveiből tudjuk, hogy jó tanuló volt. Már hetedikes korában ő kapta meg az önképzőkör tízkoronás pályádíját prózai műfordításáért. Nyolcadikos gimnazistaként írta meg első dolgozatát mellyel első dijat nyert. Ehhez a dolgozatához Flammarion francia csillagász munkásságából választott témát A budapesti tudományegyetemen és a párizsi Sorbonne-on töltött egyetemi évek után, 1805-ben földrajzból és történelemből középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1907-ben kapta meg bölcsészdoktori diplomáját. Egy évvel később francia nyelv- és irodalomból nyert tanári oklevelet Nem sokkal később megszerezte a magyar és a francia gyorsírói diplomát is. $S, • í * '• tmnnnmpäknhK tihw* ÉVFORDULÓJÁN !Dr LUKÁCS KÁROLY™ HALÁSZÁT! IGAZGATÓ kBkLkmmmmnm mmrnwé A flUZEUrt MEGALAPÍTÓJA énükére Első tudományos sikereit a csillagászat területén érte el. Már 1902 nyarán, melyet az asztrofizikai egyetemi pályázat díjnyerteseként az ógyallai csillagvizsgálóban töltött. Itt végzett bolygómegfigyeléseiről írt dolgozatát francia szakfolyóirat is közölte. A felkészülés évei alatt végzett munkája, írásai, tanulmányai, jó képességű, sok irányú érdeklődést tanúsító, elmélyült gondolkodású emberre engednek következtetni, aki már fiatalon felkeltette a csillagászattal és közgazdasággal foglalkozó emberek figyelmét. 1908-tól — tíz éven keresztül — a győri főreáliskola tanára volt. Ezt a tíz évet az első világháború négy éve szakította meg. Az őszirózsás forradalom idején a gimnázium igazgatójává nevezték ki. A Tanácsköztársa- ság ideje alatt beválasztották a szakszervezeti tanácsba, valamint a munkás- és katona- tanácsba. Egyik szervezője volt a Művelődés- ügyi Direktórium által életre hívott átképző iskolának, és vezetője az 1919 nyarán szervezett Munkás Szabadiskolának. Érdemes elolvasni azokat a cikkeket, melyek abban az időben a Győrben megjelenő Testvériség és A Reggel című napilapok tevékenységevei kapcsolatban megjelentek. Ezek az írások azt bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának elkötelezett munkatársai közé tartozott. Augusztus 8-án lemondott az intézet vezetőjének tisztéről. 1920. január 30-án a proletárdiktatúra támogatása miatt I. fokú büntetessél sújtották. Először Ceglédre, majd Saé- csfchérvárra helyezték. A meghurcoltatásba SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A fogas nemesítője belefáradva elhagyta Győrt, és megvált a tanári pályától is. Győrből szúkebb hazájába, a Balaton mellé, Siófokra költözött, áltól 1920 őszén a Balatoni Halászati Részvénytársaság szolgálatába lépett, először mint a vállalat titkára, később mint ügyvezető igazgatója. Az átállás egyik tudományágáról a másikra és a gyakorlati munka rákényszerítette az önképzésre. Egészen más jeilegű felkészül tsé- ge ellenére hihetetlen akaraterővel, autodidakta módon vetette bele magát az ichthyo- lógia (halakkal foglalkozó tudomány) rejtelmeibe, és sajátította el a gyakorlati gazdaságtan alapismereteit Az ő nevéhez fűződik a balatoni halászat fellendülése. Érdemes beletekinteni a Balatoni Halgazdaság 20. századi fogási statisztikájába és betelepítési összesítőibe. A 20-as és a 30-as évek kiemelkedő és njinőségi változásait figyelhetjük meg ezeken a kimutatásokon. Vállalata 1921-ben kiküldte Németország, Dánia, Helgoland halastavainak és halgazdaságának tanulmányozására. Akaratereje, munkabírása, szervezőképessége a balatoni halipart európai rangra emelte. Szerepe volt a siófoki halkonzervgyár létrehozásában. Ö kezdeményezte a hallisztgyártást, és megindította a hal pikkelyfény vagy más néven a halezüst exportját Kölnbe, Párizsba, Barcelonába, Thüringiába és Gabion aba. Szakadatlanul és következetesen dolgozott tervei végrehajtásán. így teremtette meg a balatoni fogas világhírét. Európában elsőként kidolgozta és megvalósította a félmestersége« süllőkeltetést Külön foglalkozott a lengyel, német, osztrák, svájci, olasz, francia és orc»z tavak halászatávaL Életének nagy része a Balaton halászatához és ezen belül a fogas nemesítéséhez kapcsolódik. Ebből adódik — írásai is.ezt bizonyítják —, hogy irodalmi munkásságának túlnyomó része ilyen irányú szaklapokban jelent meg. (Csak a Halászat című folyóiratban csaknem száz cikke látott napvilágot) Több mint negyven könyve és kisebb-na- gyobb terjedelmű írásainak különlenyomata, illetve mintegy százötven cikke jelent meg különböző szakfolyóiratokban. Budapesten 1931-ben jelent meg a Magyar Szemle Társaság Kincsestárában enciklopédikus ismertető könyve, A Balaton, melyet tíz év múlva követett a bővített, második kiadás. A siófoki füzetekből — Zákonyi Fereae szerkesztésében — négy jelent meg. Közülük hármat Lukács Károly,írt Külön figyelmet érdemel Bél Mátyás munkáinak (kéziratainak) fordítása és ismertetése. Ezek a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézet Munkái című évkönyvének XIII., XIV. és XVI. kötetében jelentek meg, a Tiszai hatás a balatoni halászatban pedig az Etnographia című folyóiratban. Életének, írásainak túlnyomó nesze az iehthyológia tudományához kapcsolódik, de írt történelmi, nyelvészeti, vízrajzi, topográfiai, hajózási, idegenforgalmi és jogi kérdésekről is. Nehéz különválasztani történelmi, halászati, nyelvészeti cikkeit néprajzi tartalmú írásaitól, hisz dolgozatainak többsége tele van néprajzi vonatkozású közlésekkel. A balatoni jégi halászat leírása — Hetman Ottó és Jankó János, munkái mellett — ma is a népi halászat kutatóinak egyik alapvető forrása. Francia és német nyelvű munkássága a német Allgemeine Fischerei-Zeitumg és a Sportíischer, a svájci Bulletin Suisse de peche et pischieultura, a francia Bulletin francais de piscikultura több évfolyamában jelentek meg. Neuehatelben 1932-ben látott napvilágot a Le Balaton sa peche et piscicul- tura című könyve. (A Magyar—francia és a Francia—magyar műszaki szótár halászati szakszóki«csét is ő állította össze.) Széles körű irodalmi munkássága mellett részt vett nemzetközi halászati és vízgazdálkodási kongresszusokon is. Különböző nyári egyetemek, a BIB által rendezett tanfolyamok, . a Hidrológiai Társaság és a Magyar Rádió egykori előadója volt. Idegenforgalmi vonatkozású cikkei azt bizonyítják, hogy ez a kérdés mindig foglalkoztatta. 1947-ben Zákonyi Ferenc társaként, majd 1947 végén és 194ö-ban a BIB kelet-balatoni kirendeltségvezetőjeként működött Élete utolsó éveiben Bél Mátyás Tractatus című kéziratának szövegkritikai vizsgálatát végezte eL Ebben az időben állította össze bibliográfiai adatait kezdetben a Balatonhoz kapcsolódva, később a magyar halászat egészére kiterjesztve. Lukács Károly először 1934-ben vetette fel egy halászati múzeum létesítésének gondolatát. Az összegyűlt anyag a 30-as évek elején a Balatoni Halászati Részvénytársaság szakgyűjteményeként szerepelt Mint múzeumszervező elsősorban a Balatonra és környékére vonatkozó kultúrtörténeti emlékeket szeretje volna megmenteni. Az alapos munka csak 1946-ban indulhatott meg. Ügy tervezte, hogy a siófoki múzeumot, melyet 1952-ben alapított a korábbi halászati gyűjteményből, komoly tudományos központtá, a Keszthelyi Balaton Múzeum ikertestvérévé fejleszti. Mint pedagógusnak egyik jellemző vonás* az volt, hogy szoros kapcsolatot tartott'tanít- ványaival. Az örök tanulási vágyat és szere- tetet akarta beléjük oltani. Észrevétlenül és közvetlenül tudta átadni a tudomány irájiti szeretetet és a könyvek iránti .megbecsülést Tisztelet és ragaszkodás jellemezte a tanár és a tanítvány közötti viszonyt aminek élénk bizonyítéka volt, hogy a siófoki évek alatt többször is felkeresték volt tanártársai és tanítványai. (A 20-as évek elején egy 60 ezer koronás ösztöndíj-alapítványt juttatott el volt iskolájához a történelemből legkitűnőbb érettségiző növendék jutalmazására.) Mai írásunk tisztelgés a tudós-tanár emléke előtt, aki ember volt * szó legnemesebb érleim ében. Áldozatos lelkű férj, családapa, aki életét adta volna övéiért: drága, igaz jó barát: bámulatosan sokoldalú tudós, nyelvész, hiszlorikus, folklorista, filozófus, európai hírű biológus; nagyszerű stiliszta, aki kristálytiszta magyarsággal írta tudományos müveit; pompás szervező, fáradhatatlan és kiváló előadó, élmény volt előadásait hallgatni ... egyszóval: polihisztor volt a legjavából, de talán pedagógusnak volt a legnagyobb! Akkor volt igazán élemében, ha hallgatói előtt vagy katedrán állt. Egész szívét, mélységes tudásának egész kincsét vitte bele előadásaiba, s órákig tartó előadásai után is alig látszott rajta fáradtság. Minden percben kész volt folytatni vagy újra kezdeni. Nem zárkózott el a tudomány eleíántcsonttomyába. Akkor volt boldog, ha tudását szétszórhatta a tanulni vágyók leikébe. Csermák Géza professzor írta nekrológjában: „... eredményeinek gazdagságából szám- talan tudományágat részesített. Halála éppen ezért sokkal többünket rázott meg, és távozásával egyszerre többfelé hagyott betöltetlen helyet maga mögött. De nemcsak a tudományban, hanem baráti körében is ott volt a „betöltetlen hely". (Barátai közé tartozott: Benedek Marcell, Szentgyörgyi professzor, Szekfű Gyula, Horváth János, Paizs Dezső, Tálasi István és még sokan mások.) De hiányzott a megszokott „pénteki asztaltársaság” tagjai közül is. (A társaság a humanista tudományok pesti egyetemi tanárait gyűjtötte össze.) Az életmű méltó értékelése a szakemberek feladata, de pontos, cáfolhatatlan, levéltári forrásokon alapuld okfejtései, hangyaszorgalommal összegyűjtött adatai ma is példám»- tatóak és egyben útmutatók a Balatan-kutató ifjabb nemzedék számára. Zákonyi Ferenc, jó barátja — és egy időben munkatársa — írja egyik levelében: „Lukágp Károly atyaű jó barátom volt, akitől igen sokat tanultam a Balaton-ismeret terén. Főleg a pontos, megtámad ha lattan adatokra támaszkodó írást, amire mindig figyelmeztetett, és amire az ő munkái példák”. Az évforduló kapcsán el kell még mondanunk, hogy Siófoknak és szülőfalujának, B*- latonboglámak, illetve most már Boglárlellé- nek van még egy adóssága. Megérdemelné, hogy legalább szülőfalujában és Siófokon elnevezzenek róla egy utcái, szülőházát pedig emléktáblával jelöljék meg. Az évfordulók egy pillanatnyi megállásra, emlékezésre szólítanak bennünket. De ne csak ezt tegyük, hanem tartsuk számon, hogy óit egy Somogyból induló és Somogyba visz- szatérő, szabálytalan sorsú tudós-tanár, aki elméleti és gyakorlati örökségét hagyott hátra, akinek kísérleteit, megvalósított elgondolásait, módszereit ma is alkalmazzák az egyes balatoni halfajok szaporítási, telepítési, ne* mesítési munkálatai közben, és akinek munkásságát, életművét kihagyva nem lehet és nem szabad végső összegezést készíteni a balatoni és a magyar halászat történetéről, de a B*l*W»n-kutatás történetéről sem. * Beöthy Ferenc
