Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
/ Reiclc Károly rajza A vers játékai Tűnődés a költészet napján „Egyszer S. É. költőnővel kettesben üldögéltünk a háztetőn, mint a cserepesek. Indítványoztam, hogy írjunk együtt egy párbeszédes verset: egy strófát ő, egy strófát én, és így tovább, fölváltva, míg valami befejező részhez nem jutunk.” Weöres Sándor meg S. É. költőnő váltott lovakkal futó verse azonban hamar megrekedt; sem Weöres, sem S. É. könyvei nem tartalmazzák. Weöres Sándor később Pásztor Bélával írt*»' közös verseket: „Négysoros strófákat rögtönöztünk, furcsa es kusza versikéket; ha az egyik leírt valamit, belejavított vagy belerontott a másik ... A közösen írt strófákból egy marókra valót kis ciklusokba osztottunk Holdaskönyv címmel. Talán nem is versek, csak közős hancúrozás.” Révész lánya, citer ad engem hi a vizen át. Várj, jövök, csak jelhúzom rigöfészek-papucsom. József Attila és Illyés Gyula úgy írt négy közös szonettet, hogy egyikük előre megadta a rímeket, a másiknak pedig sorokat kellett hozzájuk fabrikálnia: Ó, hagyj Uram még így feküdni hasmánt Csak egy kicsit és jöhet a juszekli A számtantanár bús szemet te szedd ki s torkát szorítsa össze jól a vaspánt Persze! Itt szembe dologba kezdtek! Fönt a munkások! Már cserepeznek! Onnan jön ez a friss üzenet, ők verik ezt a jó ütemet. Keresztury Dezsőről van egy régi, elmosódott fénykép: kihajol derekig a magasban, s cserepézi a megbomlott, széírepült tetőt. A hábonú után vagyunk. Keresztury Dezső — minden fellengzős- ség nélkül — az országot építi újjá: egy kollégium tetejét foldozza tanítványaival, s Illyés Gyula mintha róla ínná, szinte a szemközti házban országépítő, bíztató versét. | Mintha költői verseny lett volna ez is: komoly játék, komoly hancúrozás. A két költő egymás kezét-tollát vezette. Tetőre-papírra vetették egymás versét, dolgát Hogyan is írta József Attila? Verset írunk — ők fogják ceruzámat... Az ősökre érti. De nem mások fogják-e mindig a költő ceruzáját? A játszótársak, a cserepezők, a szerelmeseink, a költészet folytonosan új szabályai, anyanyel- • vünk. az alakuló világ. Elképesztő módon, a tetőn lovagolva, a legkomolytalanabb költői játékban is a valóság fogja a költők ceruzáját. A költészet a legkomolyabb játék, a legkomolyabb vetélkedés a valósággal. Győri László A KÖLTÉSZET TAKÁTS GYULA Egy romkertben Sarokkő volt és szétesett. Oszlopfej-rózsa? ... Elrepült... Hová vesztek a serlegek? Hogyan koccintsak veletek e parlagi, vad reneszánsz tüzén fölizzot pávák! Férjet, tatárt ölő paráznák s mégis dámák? ." És véletek. kódexi had. 1 akikről egyet-mást tudok. Sarkantyútok még pengetik e fal körüli dombsorok ... WEÖRES SÁNDOR A hegyek álma S e kút? Mi volt a harc után, ha véres volt s lyukas a vért? ... Mit nem adnék, ha tükriből ragyogna az a kép és az a jel, mely hirdeti: sarokkő, rózsák, oszlopok, hogy összeállnak mind egésszé a romok, reményt boltozva föl egy elveszett kor küszöbén.!; Deresbe vert halottak föl virrad-e még az a fény? VERESS MIKLÓS Fehér etűdök 1. Cigaretta a csonkig ég agysejtekig a lélek ablaknak verődik a jég: szilánkok záporoznak mint fehér denevérek A tarolt bokru parkban csapzott rigó remeg nyomában a faólnál egy macska kúszik halkan: ha fölreppenni próbál majd akkor öli meg 2. A néma 66 lel nagyot ás* megvillan ínyhusa a vézna szavakat terei mint füstbárányok K nsxttma — sasokba vonul egy másik öreg hol csattog a kártya s egy vállra borulva kiáltja: Jaj, istenem, hát megUMottaiak Eredj te h*zl$e alak hiszen mindenkid leim noiiad — vicsorogja vaesza a vad s kegyetlen íéríászáj Visszahökkenve a fali* béget az emberi nyáj Feher köpenyek terelik. í. Miről álmodnak a szántatlan-vetetlen hegyek fenyvesekkel övezettea fehér turbánjuk alatt? A lesaökdelő erekről s a bányák éne-lakta mélyeiről s a sokféle tarka vigalomról lent a völgyben. Talán egy tanítóról aki lépesmézet perget és vigyáz a méhrajokra hogy nász idején el ne gomolyogjanak. Talán egy ga zd áss zom yr dl aki a csibéket őrzi a nagy hegyi rabló madaraktól. De az is lehet hogy az ő álmuk magasabb és idegenebb: az égi felhők hordják-viszifc és a mennyből! üressége. BERTÓK LÁSZLÓ Berajzolunk egy pici almafát Bartók Béta emlékének A gyökér hallgat, dolgozik, köp a plecsnire, nem akar levél lenni, sem virág, lógja'a vizet, sót, vasat, küldi fölfelé, hogy menjen a világ, fönn minden emberi, keresi, öli önmagát, más lenne folyvást, gyökér soha, bár ezt nem mondja ki, sót, fejtetőre áll, rokkát ültet virágcserépbe, öntözgeti, és várja, hogy kihajt, s mivel a hazug büntetése nem az, hogy nem hisznek neld, hanem, hogy ő Bem hisz másnak, elhíreszteli, hogy már a rokka is becsap»*, pedig ő különb, mint nagyapja, és hallja a gyökér, hogy kívül a kerítésen neki húzzák a szerenádot, és várják, hogy világot gyújtson, jelezve, hogy meghallotta, s ei van telve örömmel, hát kérem, álljunk meg a rímmel, van, ugye, a gyökér, alatta, belül, legközelebb a léthez, első forrásból tód)*, ha zenélnek, és van, aki lement, mert emlékezett a zenére, és alázattal végigjárta, s kötötte lovát almaidhoz, hogy megfordult a fa, lett a gyökérből korona, az ágakból gyökér, s van, hogy azosa a aeminí semmit ér, tehdt a gyökér nem jelez, furafcsz& még mélyebton hitér, tiszta viaér, s mi történik, ma—, itt fönn, az HHtl -ben érvényes címerekben, ha a csönd az egyetlen; ami zésnél? berajzolunk: egy pfef «bn&t gyökértél fölfelé. KMT D£kMWr Piros delfinek uszonyaival Kendermag kellett vón vagy kilenc kocával, Olyan sok madár verte az ablakát Rogyásig gyűjtötte egy rozzant csacsivá*. Mellében snóblizott a füttvös ifjúság. Osztotta a magot, szétosztotta magát, S maga sem hitte, hogy mennyire fiatat Itt járt S míg forgott az Átkozott Divatai, S pörgött csak, forgott a csillogó kacsaláb: Talán még megválthat egy dal és egy ital! — Vonta meg vállát és tűnődve állt odábh, Ám állva fogadta vendégét a halált No — mondta —, szálljunk hát piros delfinek aszonyarvat* A kórház nyári alkonyán» az albérletet álmodom: vidékről megjön az anyám* | simítani lázas homlokom és arca körül füst remeg megcsókol aztán búcsút int és összezárulnak megint a falak TiH a rácsokon a fák sötétben tűidének 4. Végül a csönd is kiapad és akkor ablakunkba szá* egy alig sejthető kopott s kivágott nyelvű vak madár akit dala magába zár s hiszi hogy ezért szabad Németh Mikin* grafikája FODOR AWDRÄS Mikor kezdődött? Tatón kiTeracszáznegyvenegy szeptember hetedikén, mikor anyám két cica-szeme könnyet vitt át az intexnátus vaskapuján az útra, fia miatt, ki tisztességesen el se búcsúzott tőle — ment, rohant a pajtások közé... Vagy még az év húsvétján,- mikor Teleki öngyilkos lett s én hideglelős bútorok, hóköpenyek közt borzongva a láztól hallgattam, hogy rugdalják, döngetik lent bátyámtól kapott első bőrlabdámat a társak. A rímek Illyés Gyulától, a sorok József Attilától valók. József Attila Weöres Sándorhoz és S. É. költőnóhöz hasonlóan is irt verset, éspedig Makai Ödönnel meg Bányai Lászlóval fölváltva, szakaszonként: minden strófát a következő írta. Költői versenyekről is tudunk. A magyar irodalomban Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Herényi Frigyes 1&45-ÖS vetélkedése a legismertebb, amelynek egy erdei házikó ábrázolása volt a tárgya. Mindez csak játék, ahogy Weöres Sándor írja: „hancúrozás”. Kiváltképp egy háztetőn. 4 Innen már csak egy ugrás a hold, s nyakig vagyunk a költészet derengő fényeiben. Azaz dehogy! A háztető nagyon is evilági, hát még ha Weöres hasonlatát is megfigyeljük: „Üldögéltünk a háztetőn, mint a cserepesek.” A cserepes, a cserepező a legvalóságosabban kétkezi munkás. — Illyés Gyula épp róluk írta egyik emlékezetes versét: NÉGY LÍRIKUS Az utóbbi időben keveset hallatott magáról az erdélyi líra. A nagy csúcsok s a már klasszikussá magasodott alkotók mellett csupán egy- egy próbálkozó fiatal jelentkezéséről érkeztek hírek. Ismert és elismert költőt avat újjá a Magvető kiadó Majté- nyi Erik személyében Most át kell írnom ezt a menetrendet ■ című kötetének közrebocsátásakor. Majtényi egészen kiváió költő, hasonlatossága csak önmagával mérhető. Versei meghódítják az olvasót: „Fázik a nádas, / fázik a víz, fázik a füzek árnyéka is, / fázik a farkas, / fázik az őz, / fázik a tolvaj, / fázik a csősz. / ... Fekete sárban, / fehér havon / párosán hosszan / fázik a nyom, , nyájba verődnek / fázós hajók, / fázik a gyász és l fázik a csók." A Magvető Ágh István hetedik verses kötetét adta ki Napvilág címmel. Szerves és színvonalas folytatása korábbi költészetének, de áradó lírája intellektuálisabb, vjsz- szaíogottabb, ugyanakkor szigorúbb es szomorúbb is. Nem gyönyörködtetni akar nyelvi, költészeti szépségeivel, sokkal inkább gondolkodtatni A barátok, s a feledhetetlen testvér, Nagy László elvesztése keserű szavakat mondat vele: „Jó lenne élnünk még, ahogy lehetne, j de te már ott vagy, én meg itt, amott, / vizek csurognak önfejedre, / halott!” Tornai József a népi ihletésű magyar líra egyik jeles képviselője. A nemrégiben megjelent Veres Péter-éne- kek című kötete után AJobb- személyes en címmel aeffca ki új verseit a Szépirodalmi Könyvkiadó. Mikent Ágh Istvánnál, Tornainál is'a halál- közelség, a lét s az élet értelme, egyedülvalósága és megisméteihetetlensége fogalmazódik meg. Eltűnik a szokásos líraiság, csak a gondolati tartalom marad. A keljek is egyszerűbbek, egyre termeszetközelibbek. Egyéniségének végleges igazzá válása izgatja. A kötet ajánlásában írja: „Azonossá válni önmagámmal: az öregség felé haladva, a halál közeledtével, ez még a feladatom. De van-e út? És megint ott tartok: a tiszta természeti lény meg a huszadik századi értelmiségi let tökéletes ellentéténél! A névleges civilizáció a költészetre a legveszélyesebb; a versnek pontosan a szavak új életre hívása a közvetlen dolga. A bezárt én egyre több titkot hordoz, fuldokol a titoktúlterheléstől. Ez a titok az egész élet; az egész testi, személyes és politikai, nemzeti lét.” Kovács István fiatal költőnk nevét legelőször az emlékezetes Elérhetetlen föld című antológiában ismerhettük meg. Majd sokára rá, 1973-ban, megjelent első önálló verses kötete, a Havon forgó ég, s újabb hosszú szünet után most a Szépirodalminál az ördöglakat. Gondolat, élmeny, történelem egysége — így summázható Kovács István új kötete. Vagy pokróc alatt horkoló hálónkban, mikor egyedül ébren, a nemsoká nyom nélkül ellopott karórám négyzetét az ablak fele tartva, döbbenve bámultam, ahogy az Iparos Székház felől lidérces lila fény hull a számok aranyára. Vagy hát nem is tudom mikor, egyszer vakáció előtt, ahogy a karzat padján könyökölve fújtam az éneket, s valaki felsős odahajolt arcomba, máig meg nem fejthető bizodalom stigmáját mérve rán*e „Nagyon rendes gyerek vagy?” Tavasz? Noémi ffl oszt rációja Ady verséhez »
