Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
JAKÓ KOVÁCS JÓZSEF ÜNNEPÉN SIMON OTTÓ Derengő Kibontja hajad a hajnal hazaszökik illatoddal virágzó ág emlékezik gyümölcse lesz ha vetkezik emelkedik és lesüllyed mellkupolád feszül égnek derengenek aránylanak alámerült aszú nyarak ártatlanzöld szemed haván fehér sirályok úsznak át sírás, jajgatás, ölelés lesz-e még föld-ég lebegés? SlfOS GYULA Egy forradalmár emlékirata Ha majd ősöket kerestek egyszer, hiszen nektek is kellenek ősök, megtaláljátok a mi hitünket. Megtaláljátok a csontjainkat, árokparton vagy a dög-gödörben, véletlenül díszsírhelyen is. S megtudjátok: ez a kor mi voltunk. Mi őriztük meg a par azsat, amely nélkül kihűlne a föld. Bűneink és tévedéseink nagyok voltak. És nagy volt a tett, mellyel megalkottunk egy világot. * Lehet, hogy az emberiség holnap négy lábon jár vagy kerekeken. De azt a kort, amelyben mi éltünk, mi teremtettük puszta agyagból, vérből, csontból, lélek-lehelletből, mint az isten Ádámot és Évát. SIMÁI MIHÁLY TE IS Te is indultál valahonnan kalászokkal a homlokodban ujjaidban veres sarlókkal szavadban szótlan aratókkal piros tetőkkel cserepes szádon kéményfüsttel cigarettádon mindenki zsákját lisztért-hozva morajló messzeseg-malomba Lisztje közt lisztté fehéredtől sok őrlődés közt megőrlettél Magad kenyérré gyúrtad végül erősségünk eledeléül KERÉK IMRt A füredi Berzsenyi-forráshoz Forrás, buzogsz még, életadó ered még most is ontja aeglei balzsamát. Kristályvize»!. mély sebre gyógyír, csillapítója a szomjazóknak. Nem fog ki rajtad a rohanó idő. Fogadd örömmel mm d. aki erre tér, apadihatatlan csepp jeidtől léte újuljon a holt kebehaeht Tűnődve zsongó harsaid emyein Rá gondolok, ki egykoron itt ívott életet és reményt belőled, enyhre találva baráti körben. Buzogj, buzogj: hadd áldjon a kései utód, bolyongó özikeléptü lány, aki friss berki vadvirágból font koszorút helyez a kövedee. Balázs János emléke í. Írás, torkomból kibuggyanó gyöngyragyogású sírás, hazát kereső ének. Elordasulva, életemet mi veszejti el? Kinek az Oceán-dobogású szivét késelte meg a terrorista márciusi szél? Mint a kisfiam megvásárolatlan játékai: anyaföldbarna remekművek hamvadnak hamuvá, átvirrasztatlan éjszakáimon. Hazárd koldus vagyok én is, bolygathatatlan halottakkal játszom. 2. Almaviráéhabosan a csöndben, várlak festékszagú öregember. Valaki Isten, hangosan beszél az életedről. Szememig ér a fény: tenger, keserű só. élesre pattintott kő vagyok. Nomád énekekkel várlak az idő fényes kapujába*. — Ó meglelheteflen hazám ficánkol a csikósörénves lét. — Véremtől szivar vány os ifjúságot« tündökölni fog, mert megérkezel mint az óceáni szél. DEÁK MÓR Voltál-e vajon? összedőlt a házam fel is ébredtem emlékeddel jártam sosevolt kertben kitalált kertemet felveri a gyom morzsolgatom neved voltál-e vajon csukott szemem mögé rajzoltad magad törött álmaimé emiéked marad íábujjhegj en lépsz át éjszakaimon az utolsó próbát állod-e vajon rámrepül az arcod v megül arcomon halálomig hordott voltál-e vajon? CSORBA GYŐZŐ József Attila Megrázkódtatás. Gál Tamás festményé (A Derkovits-ösztöndfjas művészek kiállításáról) Van és marad Hagyja magát a főid s a víz; napóleonok hada hódít, lezúdul és pacifikái, kitüzdeli izgága lobogóit. Még a hernyó is mosolyog: ősemlék leng a levegőben-: a napóleonok hada rendre pusztul a f organ dó időben. S a föld s a víz van és marad, ásít a csöpp diktátorokra: hordja millió éveit nyugalmasan, csöppet se tántorodva. SZIRMAY EIDE FÖLDTÓL FÖLDIG Sorsom kimért körei lángoló, széles í vben Földtől a Földig könyörtelenül visszafutnak? ahonnan indultak békétől fénvlett fenn minden, es csönd ölel át, mire szívünkig visszajutnak. Horizontomat nem röptetheti feljebb senki, hűséges maradok konok társamhoz: a Földhöz.; mindent megőrzők es tisztán továbbadok mindent, mert tisztességem így köt az iramló időhöz. BATTYÁR KfSS MIHÁLY József Attilához Te érted Hogy miért lesz Oly közel a jelen A múlt olyan távol Annak aki a Munkáséletből kiláböl? Igaz, őszinte búcsú Bús fejetekbe űzve jöttem. Mennykövek civódtak fölöttem. Láttam két nagy szemet, bogárzót; a szép leánynak szóltam pár szót Tán szóltam néki. Meg sem bántam. Én soha semmit meg nem bántam. Nincs tartozásom: Mind adó volt, mellyel a világ szűkén hódolt. ' Abból se maradt semmi másnap. S panasz se kell, azt adja másnak! Hogy panaszkodtam néha mégis? Hat szennyes néha még az ég is! Átéltem már tizennyolc évet s láttam, mit ér az emberélet. Nem tarthat, mások akaratja, én elmegyek, ha kedvem tartja. Szeretsz? Ne menjek? ... Vérre lestel, ó, kínban gyönyörködő testvér! U tón volt. Vajon azok ismét jelentkeznek-e ma? Amikor felkapcsolt a 3-as sebességi fokozatba, mintha lelki ventillátor kavarta volna ki belőle a hajnali rosszkedvet. Azt, melynek savanykásan keserű ízét a Korall fogkrém sem képes semlegesíteni, mert nem a szájüregben képződik, hanem beljebb, a szervek térképén be nem tájolható tartományban. (Az egyforma napok pszichés piszka leülepszik benned, ez a szennyes hordalék megköt a telkedben, és egy idő után azon kapod magad, hogy már a piros betűs élmények sem képesek depressziódat robbantani...) A beidegződések — ezeket képmutatóan szertartásoknak nevezték Fridával — megölik az emberi kapcsolatokat, melyek örökös vibrációt kívánnak, nem a nyugalom unalmát. Hová tűnlek az időben azok a kezdeti évek? — Te vagy nekem a Bajnok, Pepe! Drága, drága ... Te nyitottad a szemem a világra a könyveiddel, Bajnok. A FÉRFI vagy nekem, te, leeee... — Frigyecském, fürjfri- dám, csak te, csak Te, csak TE! Hármas fokozatban a kocsi már muzsikál. Pépének zene volt a motor ujjongó fortissimo ja. Négyesben ez a zene lehalkul, parlando-du- ruzsolassa bekül. Pepe 50 kiAz outsider lométeres sebességnél nyomta' le a tengelykapcsoló pedálját, és váltott 4-esbe. Sohasem kellett a skálára pillantania: pontosan érzékelte a sebességet, a kocsi és ő — úgy érezte- — egyetlen élő organizmus. Alig várta, hogy elmaradjanak mellőle a város utolsó házai is. Ahogy az épületek — a villanegyed luxuspalotácskái — hátrafelé rohanva kétoldalt eltűntek mögötte, a távolság egyetlen végtelennek tetsző szürke szalagban testesült meg; a Nagy Kihívást jelentette Pepe számára. (Az álomba zuhanás előtti utolsó pillanatokban — álom és ébrenlét keskeny mezsgyéjén — gyakran érezte magát gépkocsiban. A kövér radiál- gumis kerekek csőriéként tekerték föl az út szürke szalagját ...) A kép- és könyvügynök életének legszebb óráit a gépkocsinak köszönhette. Az „úton lenni” mámora kárpótolta az indulásra várás és a megérkezés jellegtelen óráiért. Pépében az indulásra vágyakozás már a megérkezés pillanatában kezdődött, és egyre hízott. Az első években egyszeregyszer Frida is vele tartott. Mikor maradt el mellőle a felesége? Pepe már nem is emlékezett az első — még ostyában beadott — keserű pirulára, a visszautasításra. —' Holnap K-ig suhanok megállás nélkül. Fürjecskq, velem tartasz? — A fejem, Pepe . .. Migrénem lesz attól a büdös benzinszagtól, hisz’ tudocB Azt a fantasztikus regényt hagyd itt a madárkádnak, Bajnok. Akkor gondolatban veled leszek. A síkföldi tanyák, tanya - bokrok egyre fogytak — az öregek kiköltöztek a temetőbe, a fiatalok be a városba —, az ügynök körzeteben a távolságok egyre nőttek; szorongás nélkül robogott el a kihűlt tűzhelyéi, düiedező házak mellett, már nem jelentettek számára célállomást, nem kellett lassítania, az „úton lenni” boldog állapota meghosszabbodott. Azok a híd után szoktak jelentkezni, ott, ahol az a satnya, borzas kontyú akác kapaszkodik a homokba. Tojássárga színű volt a reggel. Pépének énekelni támadt kedve. Kellemes baritonján apró díszítéseket horgolt a motor egyenletes, nyugodt zenéjébe; egy Bach-fűga szolidan játékos variációit. Amióta azok jelentkeztek, az ügynök mélységesen megvetette áruját, a vételre kínált könyveket, melyekben az idegen civilizáció mumus képében, zöld emberként, biológiai csodalény formájában, vagy kozmikus krampuszként kezdett kommunikációba az emberrel. A sci-fi az agy prostitúciója! Nai v elképzelés még es a Királyok II. Könyvéből való is: „... imé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elvalasztá őket egymástól. És felmen-e Illés a szélvészben az égbe.” Megmosolyogni való! Akik ezt lekor mölték, nem voltak kepesek elszakadni koruk békapopsi alatti technikai színvonalától; méghogy szekér, méghogy lovak! „Gyű, te Sárga, hojsz, te Villám”, naná, hogy ustor- partogtatással érkeztek a jövevények Illésért.... ! Miért lágyította az agyát könyvekkel négy évtizeden át!? Ürmókusok. kozmikus drakulák, galaktikus varangyok ■... Közben a haja megritkult — egyetlen családi „örökségé” a korai /kopaszodás! —, kese szemöldöke egeszen káíeherült, a szem környéki szarka la bak valahogy álmossá, alamuszivá tették pillantásait. Üjabban egyszer-egyszer azon kapta magat. hogy elfelejtett megborotválkozni. A felesége ilyenkor jellegzetesen fridás grimasszal tért ki előle. — Bajnokom, outsider lettél a saját remény futamodban, még nem tűnt fel neked? Akik veled indultaik, már osztályvezetők, de főnök is akad köztük! A barátod ... A VOLT barátod! ö aztán csizmában jár kis- haver, LEGÉNY a gáton! Nem beszélhetett. Azok — legalábbis egyelőre — megtiltották neki. Fridának, az ő kicsi fürjecskejének sohasem lehetett gyereke, emiatt kormos kedvű. Ha elmondhatná neki, hogy ő, az outsider a saját reményfu- tamsnak nyeretlenje KIVÁLASZTOTT! Mi ehhez képest a hivatali karrier? Az íróasztal!? A hamis barát szerencséje a nőknél!... Pridánál is, jaj ... ? Még nem mondhatja el senkinek azt, amit a rádió szétkürtöl. .a tévériporterek világgá kiáltanak, hogy azok őt választották közvetítőjüknek! A szürkét a legszebb színek összefuttatásából keveri ki a festő. Azok ismét a satnya gömbakácnál jelentkeztek. A motor megváltozott hangjából vett róluk tudomást, mint mindig. A Bach-fúga zaklatott staccatókká foszlott. Csöndes ujjongás áradt szét benne. Itt vagytok, idegen nap küldöttei? Kék palástként vegyetek körül új-, ra. ahogy szoktátok. Igen, már minden pórusomban erezlek, te kékségesen kék, meleg takaró. Légnemű élet! Nem galaktikus brontosauru- sok vagytok, kedveseim, hanem éten száraz felhöíosz- lányok. A pói-usaimon behatolva biológiai úton közűtek utasításaitokat velem, a KIVÁLASZTOTTAL. Igen, Pepe, az outsider holnap világba röpítheti az emberiség történetének legjobb híréit: az Aurum Galaxis küldöttei megérkeztek a Földre, és tanulmányozva emberi fajunkat, úgy határoztak, hogy megteremtik bolygónk arany" korát... A kilométerkőnek ütközött, töltésről le- bucskázott gépkocsit húsz perccel később fedezték fel ,egy ellenirányból érkező kamion pilótája. A szakértői vizsgálat még aznap kiderítette, hogy Pető Péter (Kecskemét, 1940. július 15.) kép- és könyvügynök gépkocsijának motorhibája miatt az utastérbe nagy mennyiségű benzingőz áramlott. A benzingőz a csukott ablakok miatt eltávozni nem tudott, Pető fráternél öntudatvesztáshez közeli állapotot idézett elő, esetleg víziószerű képekkel, kap rakatokkal csalta meg. A vezető elvesztette uralmát a jármű fölött. A feltételezést megerősíteni látszik Pető Petemé (szül. Kern vt ein Friderika. Budapest. Í950. február 20.) vallomása, mely szerint nem volt hajlandó a gépkocsiba ülni.' mivel abban néhány kilométernyi út megtétele után erős benzinszag volt érzékelhető. Az ügyet lezárták. Leskó László
