Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
Üdvözlet a barátok városából Darhani küldöttség érkezett K/svá fiaik ozások Báromon Lakásépítők és hulladékhasznosítók Fogadás a megyei pártbizottságon Jövőre lesz tíz éve, hogy a mongol iái Darhan és Kaposvár között szoros testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Háromtagú küldöttség érkezett most Darhanból a megyeszékhelyre Návászo- dorjun Tömörhujágnak, a Nagy Népi Hural tagjának, a városa tanács elnökének vezetésével. A delegáció a két ország zászlajával és piros szegfűvel díszített asztalnál találkozott tegnap reggel a kaposvári vezetőkkel, a városi tanács székházában. A tanács vezetőin kívül ott volt a tájékoztatón dr. Gulyás István, a városi pártbizottság titkára. Dr. Kovács Ferenc tanács- «änök szeretettel köszöntötte a megyei jogú város rangjára emelkedett Darhan küldöttségét. — Szeretném kifejezni örömteli érzésünket, hogy eleget tettek meghívásunknak és ellátogattak megyénkbe. Mióta a két város között kialakult az együttműködés, kétévenként látogatnak egymáshoz delegációk; nagyon örülünk, hogy most a Darhani Városi Tanács elnöke tiszteit meg bennünket. Návászodor- jun Tömörhujág elvtárs többször járt Magyarországon, Kaposvárra azonban most jött először. A küldöttség tagjai nagy figyelemmel hallgatták a városi tanács elnökének tájékoztatóját, amely minden területről átfogó és pontos képet adott. Különösen sokat jegyzetelt a darhani városi kommunális hivatal igazgatója. Ami a kereskedelemmel, a szolgáltatással volt kapcsolatos, azt pedig a darhani városi pártbizottság osztályvezetője rögzítette. Kaposvár tanácselnöke elmondta, hogy a város lakossága tájékozott a két város kapcsolatáról, most is nagy érdeklődéssel várja a küldöttség látogatását. N. Tömörhujág az 1961- ben alapított város két évtizedes fejlődését vázolta. Kezdetben másfélezer lakosú település volt, ma pedig Ulánbátor után Mongólia második legnagyobb városa; a lakosság száma hetvenezer, az ipar igen fejlett. Amikor lerakták a város alapkövét, akkor kezdte ülését az SZKP XXII. kongresszusa, s amikor a 20. évfordulót ünnepelték, akkor indult űrbéli útjára két szovjet ember. Az utóbbi két évtizedet az ipar, majd a nehézipar fejlődése jellemzi. Mongólia térképén három új város található, egyikük Darhan:. A barátság vámsának is nevezik. Amikor Leonyid Iljics Brezsnyev náluk járt, azt mondta: Darhan a megvalósult internacionalizmus. S ez így van, hiszen a KGST- urszágok segítségével, együttműködésével fejlődött. A lakosság évről évre nő, a ter\tek szerint az ezredfordulóra, a valóságban azonban már 1995-ben eléri a százezret. Büszkék rá, hogy a körzetükben levő állami gazdaság Mongóliában elsőként épít konzerv gyárat. A Szovjetunió segítségével készül el a cementgyár. A küldöttség ezután megnézte az új Patyolat-szalont, majd útja a megyei pártbizottságra vezetett Deák Ferencnek, a városi pártbizottság első titkárának és cür. Kovács Ferenc tanácselnöknek a kíséretében. Ott Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a mongol vendégeket. — A megyei pártbizottság nevében szívélyesen köszöntőm önöket. Azit kívánom, hogy ezt a néhány napot töltsék el hasznosan. Varga Péter tájékoztatta a küldöttséget Somogy' gaz- gazdasági, kulturális, .párt- életéről, az idegenforgalomról, a gondokat sem hallgatva el. N. Tömörhujág megköszönve a részletes tájékoztatót megállapította; am«óta magyar földre léptek, érzik a meleg fogadtatást, a vendégszeretetet Ügy érzik magukat mint otthon. — Amit én akarok mondani, az a következő. Gondjaink, nehézségeink vannak. Mi azonban büszkék vagyunk az önök sikereire. Engedjék meg — habár utólag —, hogy köszöntsem önöket a felszabadulás 37. évfordulója * alkalmából. Ezt megünnepeltük Darhan- ban, én fogadtam a városunkban élő magyar szakembereket. Magyarország sokat segít Mongóliának, ezért örülünk a sikereknek, a segítségnek is. Varga Péter megköszönve a kedves szavakat azt válaszolta, mi ugyanúgy örülünk a mongol nép eredményeinek. A mongol küldöttség délután a húskombinátba, majd a Mezőgép kaposvári gyárába látogatott. L. G. „Fekete bárányok” átváltozása Puha szőrmék, finom kidolgozású bőrök lógnak a falon. Az egész üzlet meleg hangulatot áraszt. Egy három évvel ezelőtti beszélgetés jut eszembe, amely szintén a Lady Ruházati Szövetkezetnél hangzott el, de jóval ridegebb légkörben. Nem a helyszín, hanem az események miatt. Szekeres- né Mészáros Ibolya sem volt akkor ilyen kiegyensúlyozott, jókedvű: olyan feladatot vállalt magára, amelyről tudta, högy nem lesz könnyű. A szövetkezetben bár sok fiatal dolgozott itt akkor is, szinte a felbomlás szélén álltaKISZ- alapszer vezet. Érdektelenségről, közönyről, az összetartás hiányáról, a hiábavaló próbálkozásokról esett szó. A változtatás reményében választották meg akkor KISZ-titkárnak Szekeresnét; és olyan eredményesen dolgozott hogy most tavasszal a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevéllel jutalmazta. Vajon mit takar ez az elismerés; mi történt az eltelt három év alatt? Erről beszélgettünk munkahelyén, a szövetkezet szűcsrészlegében. — Az első év hadakozásokkal telt el. Gyakran vitatkoztam a főnökeimmel, az előző titkár ugyanis különböző KÍSZ-feladatok címén gyakran volt távol, a vezetők pedig arról kaptak visszajelzést, hogy még a titkári megbeszéléseken sem vett részt. Érthető, hogy először velem is bizalmatlanok voltak. Másrészt: a fiatalokat meg kellett nyerni. Nem egyszer előfordult, hogy csak én vettem részt egy-egy érdekesebb városi programon. Később néhá- nyan velem jöttek, s jól érezték magukat. Ez már vonzotta a többieket is, és „összerázódott” a társaság. Az összetartó erő hiánya csak egy volt a kezdeti gondok között. Ma is nehézséget okoz a szövetkezetben, hogy elszórtan, különböző részlegeknél, eltérő műszakban dolgoznak a fiatalok. Az aiapszervezetnek ma már huszonegy tagja van, többségükkel azért sikerül egyeztetni a programok időpontját. A munka jellegéből adódik, hogy itt szinte valamennyi helyen nők dolgoznak, otthon tehát még családi teendők is várnak rájuk. — Hogyan sikerült egyeztetni a mozgalmi munkát az otthoni élettel, a gyerekne- veléssel? — A harmadik, akivel meg .kellett küzdeni, az a férjem volt. Vele úgy fogadtattam ei ezt a tevékenységet, hogy bevontam; elvit- tem őt is a rendezvényekre, s megismerte, értelmét látta a munkámnak. Természetesen segítséget is kaptam a titkári teendők ellátásához: a városi KISZ-bi- zottsag útmutatása nélkül aligha tudtam volna eligazodni ezen a számomra új területen. — Nyilván eredmények is voltak a három év során . .. — Még engem is meglepett, milyen lelkesen ápoljak a lányok a Bartók Béla Általános- Iskola Petőfi raj aval kialakult kapcsolatunkat. Az úttörők rendeztek például egy vetélkedőt, amelyen vegyes csapatok voltak, s az úttörő- és a KISZ-mozgalom történetéről kellett számot adni. Valamennyien jói ereztük magunkat. Gyakran segítenek társadalmi munkában az óvodáknak is: babokat, ruhatartó zsákokat varrnak. Ezekre soha nem kell agitálni, szívesen csinálja mindenki. S a vezetők is elfelejtették már, hogy valamikor „fekete bárányként” emlegették csak a szövetkezet K1SX- eseit L É, Jelentős az érdeklődés Barcson a vállalkozás új formái iránt. A Dráva-parti településen — előzetes piac- fölmérés után — márciusban alakultak az első közösségek, s ezek a lakásépítést, elsősorban a családi házak kivitelezését segítik. Monostori Istvánnak, a városi tanács iparügyi főelőadójának gyakori látogatói most is a lehetőségeket keresők. — Elsőként két önálló gazdasági munkaközösség alakult. Az egyiknek mindössze két tagja van és — munkaviszonyuk megtartása mellett — arra vállalkoztak, hogy segítik a kislakást építőket. Az építésszervezési tevékenység a tervek beszerzésétől az engedélyezési eljáráson keresztül a lakások befejezéséig tart. Egy másik munkaközösség tizenöt tagja pedig ezeknek az épületeknek a fölépítésére vállalkozott. Közülük heten főfoglalkozásban csinálják ezt. Hárman itteni főfoglalkozásuk mellett kisiparosként is tevékenykednek, öten pedig főfoglalkozású kisiparosok és e munkájuk kiegészítéseként vesznek részt a gazdasági munkaközösség tevékenységében. Olyan feladatot látnak el a munkaközösség tagjai, amelyre korábban nem mindig volt vállalkozó. — A tapasztalat az, hogy egyelőre nincs hiány megrendelésből — mondotta Monostori István —, de tudjuk azt is, hogy készülnek az őszi, téli időszakra: akkor tatarozást, kisebb átalakítást vállalnak, s részt vesznek a félig kész akcióban készülő lakások befejezésében. Munkájukhoz kapcsolódik egy nemrég megalakult kisszövetkezet is. Tizenöt tagja — eddigi munkaviszonyának megtartásával — építőipari és vasipari munkák végzésére vállalkozik. Munkahelyük különböző barcsi vállalatokhoz köti őket. A Kemikál barcsi építési műanyagfeldolgozó gyárához azonban más is: az ott gyártott korszerű termékek föl- használásával referenciatevékenységet folytatnak. A lakatosmunkák is kapcsolódnak az építkezésekhez. Az Unitech Ipari Szövetkezet dolgozói egy kilenctagú vasipari szakcsoportot hoztak létre. Az üzemen belül tevékenykednek, és kisebb alkatrészek egyedi gyártását vállalták. Ezek eddig sokszor számítottak hiánycikknek, s épp ezért a szövetkezet vezetői is szorgalmazták a szakcsoport létrehozását. A résztvevők azonban „léptek még egyet’, az üzemben hulladéknak számító vas felhasználását is célul tűzték ki: kerítéseket, egyedi termékeket készítenek belőle, és értékesítik. Az Építőgépgyártó Vállalat barcsi gyárában pedig most alakul egy vállalati gazdasági munkaközösség. Arra vállalkoznak, hogy saját gyáruk megrendelésére kisebb alkatrészeket, külső megrendelésre pedig egyedi termékeket készítenek. A munkájukhoz szükséges gépeket és a munkatermet a vállalatuktól bérlik. Négy barcsi munkavédelmi szaktechnikus azért alakított önálló munkaközösséget, hogy a Dráva-parti településen és a környék üzeA Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet legtöbb hasznot hajtó üzeme — a 2. számú — Fonyódon van. Az egykori iskolaépületben 1967-ben kapott helyet az ipar, munkát, megélhetést adva a környékbeli asszonyoknak. A sportkesztyű gyártására (Pécsen és Szederkényben ugyanis bőrdíszművet, Mohácson pedig utcai kesztyűt készít a szövetkezet) 1971-ben tért át az üzem, s azóta a tőkés vállalatoknak végez bérmunkát — igen nagy intenzitással és szériatételenként mindössze 15—20 „hibaszázalékkal”. Legutóbb Münchenben a spórászer-vi- lágkiállitáson mutatták be a fonyödi síkesztyűket, s mint Bolvári József, a Münchent járt műszaki vezető elmondta: partnereiknek ezúttal sem kellett szégyenkezniük. — Egy osztrák és egy NSZK-beli cégnek: a Rika, valamint a Schröder és Schmidt nevűnek dolgozunk — mondja. — Az alapanyagot a különböző színű keilemeiben elvégezzék a szükséges munkavédelmi méréseket és javaslatokat dolgozzanak ki az egészségesebb munkakörülmények kialakítására. Elsőként zajszint és fényerősség mérésére kaptak megbízást. Eddig ilyen vizsgálatokat itt csak kaposvári és pécsi szakemberek végeztek. — Az a tapasztalatunk — mondta Monostori István —, hogy a vállalkozók nem sietik el a dolgot: alaposan körülnéznek a „piacon”, aztán többször is betérnek, hogy a lehetőségekről tájékozódjanak, és csak azután döntenek. Ez az oka annak is, hogy a jogszabály már januártól lehetővé tette az új vállalkozási formák kialakítását, Barcson mégis csak a negyedév második felében alakultak meg az elsők. Én azonban ezt az alapos tájékozódást előnynek tartom, mert biztosítékot jelent a tartós és eredményes működéshez. mes tapintású, finom bőröket, a bélésnek valót külföldről kapjuk, s a kész árut szállítjuk Ausztriába, illetve NSZK- ba, onnét ők küldik tovább Svájcba és a skandináv államokba. A múlt évben százezer pár kesztyűt készítettünk, s az idén sem terveztünk ennél kevesebbet. Negy- ven-negyvenezret októberben húszezer párat pedig novemberben és az év utolsó hónapjában kell elszállítanunk. A kesztyűbe való bélést egyébként a gyár duna-, székeséi leányvállalata várr- ja. Minden esztendőben új feladat elé állítja őket a divat — és ä választék iránti igény. Az idén például az osztrák Rika részére 35 új modelt (240—250 színkombinációval) kell készíteniük. — A munka nagy részét géppel végezzük. A szabászgépek többsége magyar, az összeerősítők egy része NDK- beli Neumann-gyártmány, a többi pedig NSZK-ból való. Legutóbb nyolc esztendővel ezelőtt korszerűsítettük a gépállományt, s ezáltal növeltük a termelékenységet is. Most ismét valami megújulás várható... Tavaly némi átszervezést végeztek az üzemben. A regi szabászműhelyt megszüntették, két díszitöhelyiséget átalakítottak, s möst az eddiginél tágasabb, szellősebb, világosabb műhelyben dolgoznak a munkásom. Az átcsoportosítás révén sok úgynevezett üresjáratot szüntettek meg, s lehetőséget teremtettek a szalagszerú termelésre. Az üzemnek 200 munkása van (főként nők), közülük 30-an gyesen,28-an pedig bedolgozók. Az utóbbiak részben kézzel, részben géppel díszítik a kesztyűt. A bedolgozol hálózat jelentős; Sávolytól Balatonszárszóig, illetve "Somogyjadig terjed. Az üzemben dolgozók 30 százaléka helybeli, a többi bejáró. — A múlt év sok nehézségei, gonddal járt — mondja a műszaki vezető. — Az első hónapokban épphogy dolgozhattunk, mert a munkáltatónk csak üggyel-bajjal jutott anyaghoz. Sok óra elveszett, ezeket aztán a. második félévben kellett pótolnunk. Szaporodtak a túlórák, persze forint is több jutott a borítékokba. A 8—10 ezer forint havi járandóság sem volt ritka. Az üzemben nyolc szocialista brigád dolgozik, köztük négy aranykoszorús minősítést kapott. Sz. A. SOMOGYI NÉPLAP Dr, K. I. Fonyódi kesztyű Nyugatra
