Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

Üdvözlet a barátok városából Darhani küldöttség érkezett K/svá fiaik ozások Báromon Lakásépítők és hulladékhasznosítók Fogadás a megyei pártbizottságon Jövőre lesz tíz éve, hogy a mongol iái Darhan és Ka­posvár között szoros test­vérvárosi kapcsolat alakult ki. Háromtagú küldöttség érkezett most Darhanból a megyeszékhelyre Návászo- dorjun Tömörhujágnak, a Nagy Népi Hural tagjának, a városa tanács elnökének vezetésével. A delegáció a két ország zászlajával és piros szegfű­vel díszített asztalnál ta­lálkozott tegnap reggel a kaposvári vezetőkkel, a vá­rosi tanács székházában. A tanács vezetőin kívül ott volt a tájékoztatón dr. Gu­lyás István, a városi párt­bizottság titkára. Dr. Kovács Ferenc tanács- «änök szeretettel köszöntöt­te a megyei jogú város rangjára emelkedett Darhan küldöttségét. — Szeretném kifejezni örömteli érzésünket, hogy eleget tettek meghívásunk­nak és ellátogattak me­gyénkbe. Mióta a két város között kialakult az együtt­működés, kétévenként láto­gatnak egymáshoz delegáci­ók; nagyon örülünk, hogy most a Darhani Városi Ta­nács elnöke tiszteit meg bennünket. Návászodor- jun Tömörhujág elvtárs többször járt Magyarorszá­gon, Kaposvárra azonban most jött először. A küldöttség tagjai nagy figyelemmel hallgatták a városi tanács elnökének tá­jékoztatóját, amely minden területről átfogó és pontos képet adott. Különösen so­kat jegyzetelt a darhani vá­rosi kommunális hivatal igazgatója. Ami a kereske­delemmel, a szolgáltatással volt kapcsolatos, azt pedig a darhani városi pártbizott­ság osztályvezetője rögzítet­te. Kaposvár tanácselnöke elmondta, hogy a város la­kossága tájékozott a két város kapcsolatáról, most is nagy érdeklődéssel várja a küldöttség látogatását. N. Tömörhujág az 1961- ben alapított város két évti­zedes fejlődését vázolta. Kezdetben másfélezer lako­sú település volt, ma pedig Ulánbátor után Mongólia második legnagyobb városa; a lakosság száma hetven­ezer, az ipar igen fejlett. Amikor lerakták a város alapkövét, akkor kezdte ülé­sét az SZKP XXII. kong­resszusa, s amikor a 20. év­fordulót ünnepelték, akkor indult űrbéli útjára két szovjet ember. Az utóbbi két évtizedet az ipar, majd a nehézipar fejlődése jel­lemzi. Mongólia térképén három új város található, egyikük Darhan:. A barát­ság vámsának is nevezik. Amikor Leonyid Iljics Brezsnyev náluk járt, azt mondta: Darhan a megva­lósult internacionalizmus. S ez így van, hiszen a KGST- urszágok segítségével, együttműködésével fejlő­dött. A lakosság évről évre nő, a ter\tek szerint az ez­redfordulóra, a valóságban azonban már 1995-ben eléri a százezret. Büszkék rá, hogy a körzetükben levő ál­lami gazdaság Mongóliában elsőként épít konzerv gyárat. A Szovjetunió segítségével készül el a cementgyár. A küldöttség ezután meg­nézte az új Patyolat-szalont, majd útja a megyei pártbi­zottságra vezetett Deák Fe­rencnek, a városi pártbizott­ság első titkárának és cür. Kovács Ferenc tanácselnök­nek a kíséretében. Ott Var­ga Péter, a megyei pártbi­zottság első titkára fogadta a mongol vendégeket. — A megyei pártbizott­ság nevében szívélyesen kö­szöntőm önöket. Azit kívá­nom, hogy ezt a néhány na­pot töltsék el hasznosan. Varga Péter tájékoztatta a küldöttséget Somogy' gaz- gazdasági, kulturális, .párt- életéről, az idegenforgalom­ról, a gondokat sem hall­gatva el. N. Tömörhujág megkö­szönve a részletes tájékoz­tatót megállapította; am«óta magyar földre léptek, érzik a meleg fogadtatást, a ven­dégszeretetet Ügy érzik magukat mint otthon. — Amit én akarok mon­dani, az a következő. Gond­jaink, nehézségeink vannak. Mi azonban büszkék va­gyunk az önök sikereire. Engedjék meg — habár utólag —, hogy köszöntsem önöket a felszabadulás 37. évfordulója * alkalmából. Ezt megünnepeltük Darhan- ban, én fogadtam a váro­sunkban élő magyar szak­embereket. Magyarország sokat segít Mongóliának, ezért örülünk a sikereknek, a segítségnek is. Varga Péter megköszönve a kedves szavakat azt vála­szolta, mi ugyanúgy örülünk a mongol nép eredményei­nek. A mongol küldöttség dél­után a húskombinátba, majd a Mezőgép kaposvári gyárá­ba látogatott. L. G. „Fekete bárányok” átváltozása Puha szőrmék, finom ki­dolgozású bőrök lógnak a falon. Az egész üzlet me­leg hangulatot áraszt. Egy három évvel ezelőtti beszél­getés jut eszembe, amely szintén a Lady Ruházati Szövetkezetnél hangzott el, de jóval ridegebb légkörben. Nem a helyszín, hanem az események miatt. Szekeres- né Mészáros Ibolya sem volt akkor ilyen kiegyensú­lyozott, jókedvű: olyan fel­adatot vállalt magára, amelyről tudta, högy nem lesz könnyű. A szövetkezet­ben bár sok fiatal dolgo­zott itt akkor is, szinte a felbomlás szélén álltaKISZ- alapszer vezet. Érdektelen­ségről, közönyről, az össze­tartás hiányáról, a hiábava­ló próbálkozásokról esett szó. A változtatás reményé­ben választották meg akkor KISZ-titkárnak Szekeresnét; és olyan eredményesen dol­gozott hogy most tavasszal a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevéllel jutalmaz­ta. Vajon mit takar ez az elismerés; mi történt az el­telt három év alatt? Erről beszélgettünk munkahelyén, a szövetkezet szűcsrészlegé­ben. — Az első év hadakozá­sokkal telt el. Gyakran vi­tatkoztam a főnökeimmel, az előző titkár ugyanis kü­lönböző KÍSZ-feladatok cí­mén gyakran volt távol, a vezetők pedig arról kaptak visszajelzést, hogy még a titkári megbeszéléseken sem vett részt. Érthető, hogy először velem is bizalmat­lanok voltak. Másrészt: a fiatalokat meg kellett nyer­ni. Nem egyszer előfordult, hogy csak én vettem részt egy-egy érdekesebb városi programon. Később néhá- nyan velem jöttek, s jól érezték magukat. Ez már vonzotta a többieket is, és „összerázódott” a társaság. Az összetartó erő hiánya csak egy volt a kezdeti gon­dok között. Ma is nehézsé­get okoz a szövetkezetben, hogy elszórtan, különböző részlegeknél, eltérő műszak­ban dolgoznak a fiatalok. Az aiapszervezetnek ma már huszonegy tagja van, több­ségükkel azért sikerül egyez­tetni a programok időpont­ját. A munka jellegéből adó­dik, hogy itt szinte vala­mennyi helyen nők dolgoz­nak, otthon tehát még csa­ládi teendők is várnak rá­juk. — Hogyan sikerült egyez­tetni a mozgalmi munkát az otthoni élettel, a gyerekne- veléssel? — A harmadik, akivel meg .kellett küzdeni, az a férjem volt. Vele úgy fo­gadtattam ei ezt a tevékeny­séget, hogy bevontam; elvit- tem őt is a rendezvényekre, s megismerte, értelmét lát­ta a munkámnak. Termé­szetesen segítséget is kap­tam a titkári teendők ellá­tásához: a városi KISZ-bi- zottsag útmutatása nélkül aligha tudtam volna eliga­zodni ezen a számomra új területen. — Nyilván eredmények is voltak a három év során . .. — Még engem is megle­pett, milyen lelkesen ápol­jak a lányok a Bartók Bé­la Általános- Iskola Petőfi raj aval kialakult kapcsola­tunkat. Az úttörők rendez­tek például egy vetélkedőt, amelyen vegyes csapatok voltak, s az úttörő- és a KISZ-mozgalom történeté­ről kellett számot adni. Va­lamennyien jói ereztük ma­gunkat. Gyakran segítenek társa­dalmi munkában az óvodák­nak is: babokat, ruhatartó zsákokat varrnak. Ezekre soha nem kell agitálni, szí­vesen csinálja mindenki. S a vezetők is elfelejtették már, hogy valamikor „feke­te bárányként” emlegették csak a szövetkezet K1SX- eseit L É, Jelentős az érdeklődés Barcson a vállalkozás új formái iránt. A Dráva-parti településen — előzetes piac- fölmérés után — március­ban alakultak az első közös­ségek, s ezek a lakásépítést, elsősorban a családi házak kivitelezését segítik. Monos­tori Istvánnak, a városi ta­nács iparügyi főelőadójának gyakori látogatói most is a lehetőségeket keresők. — Elsőként két önálló gazdasági munkaközösség alakult. Az egyiknek mind­össze két tagja van és — munkaviszonyuk megtartá­sa mellett — arra vállalkoz­tak, hogy segítik a kislakást építőket. Az építésszervezési tevékenység a tervek be­szerzésétől az engedélyezési eljáráson keresztül a laká­sok befejezéséig tart. Egy másik munkaközösség tizen­öt tagja pedig ezeknek az épületeknek a fölépítésére vállalkozott. Közülük heten főfoglalkozásban csinálják ezt. Hárman itteni főfoglal­kozásuk mellett kisiparos­ként is tevékenykednek, öten pedig főfoglalkozású kisiparosok és e munkájuk kiegészítéseként vesznek részt a gazdasági munkakö­zösség tevékenységében. Olyan feladatot látnak el a munkaközösség tagjai, amelyre korábban nem min­dig volt vállalkozó. — A tapasztalat az, hogy egyelő­re nincs hiány megrendelés­ből — mondotta Monostori István —, de tudjuk azt is, hogy készülnek az őszi, té­li időszakra: akkor tataro­zást, kisebb átalakítást vál­lalnak, s részt vesznek a fé­lig kész akcióban készülő lakások befejezésében. Munkájukhoz kapcsolódik egy nemrég megalakult kis­szövetkezet is. Tizenöt tag­ja — eddigi munkaviszonyá­nak megtartásával — építő­ipari és vasipari munkák végzésére vállalkozik. Mun­kahelyük különböző barcsi vállalatokhoz köti őket. A Kemikál barcsi építési mű­anyagfeldolgozó gyárához azonban más is: az ott gyár­tott korszerű termékek föl- használásával referenciate­vékenységet folytatnak. A lakatosmunkák is kapcsolód­nak az építkezésekhez. Az Unitech Ipari Szövet­kezet dolgozói egy kilencta­gú vasipari szakcsoportot hoztak létre. Az üzemen belül tevékenykednek, és kisebb alkatrészek egyedi gyártását vállalták. Ezek ed­dig sokszor számítottak hiánycikknek, s épp ezért a szövetkezet vezetői is szorgalmazták a szakcsoport létrehozását. A résztvevők azonban „léptek még egyet’, az üzemben hulladéknak számító vas felhasználását is célul tűzték ki: kerítése­ket, egyedi termékeket ké­szítenek belőle, és értékesí­tik. Az Építőgépgyártó Vál­lalat barcsi gyárában pedig most alakul egy vállalati gazdasági munkaközösség. Arra vállalkoznak, hogy sa­ját gyáruk megrendelésére kisebb alkatrészeket, külső megrendelésre pedig egyedi termékeket készítenek. A munkájukhoz szükséges gé­peket és a munkatermet a vállalatuktól bérlik. Négy barcsi munkavédel­mi szaktechnikus azért ala­kított önálló munkaközössé­get, hogy a Dráva-parti te­lepülésen és a környék üze­A Pécsi Kesztyű- és Bőr­díszműipari Szövetkezet leg­több hasznot hajtó üzeme — a 2. számú — Fonyódon van. Az egykori iskolaépületben 1967-ben kapott helyet az ipar, munkát, megélhetést adva a környékbeli asszo­nyoknak. A sportkesztyű gyártására (Pécsen és Sze­derkényben ugyanis bőrdísz­művet, Mohácson pedig utcai kesztyűt készít a szövetkezet) 1971-ben tért át az üzem, s azóta a tőkés vállalatoknak végez bérmunkát — igen nagy intenzitással és szériaté­telenként mindössze 15—20 „hibaszázalékkal”. Legutóbb Münchenben a spórászer-vi- lágkiállitáson mutatták be a fonyödi síkesztyűket, s mint Bolvári József, a Münchent járt műszaki vezető elmond­ta: partnereiknek ezúttal sem kellett szégyenkezniük. — Egy osztrák és egy NSZK-beli cégnek: a Rika, valamint a Schröder és Schmidt nevűnek dolgozunk — mondja. — Az alapanya­got a különböző színű keile­meiben elvégezzék a szüksé­ges munkavédelmi mérése­ket és javaslatokat dolgoz­zanak ki az egészségesebb munkakörülmények kiala­kítására. Elsőként zajszint és fényerősség mérésére kaptak megbízást. Eddig ilyen vizsgálatokat itt csak kaposvári és pécsi szakem­berek végeztek. — Az a tapasztalatunk — mondta Monostori István —, hogy a vállalkozók nem sie­tik el a dolgot: alaposan kö­rülnéznek a „piacon”, aztán többször is betérnek, hogy a lehetőségekről tájékozód­janak, és csak azután dön­tenek. Ez az oka annak is, hogy a jogszabály már ja­nuártól lehetővé tette az új vállalkozási formák kialakí­tását, Barcson mégis csak a negyedév második felében alakultak meg az elsők. Én azonban ezt az alapos tá­jékozódást előnynek tartom, mert biztosítékot jelent a tartós és eredményes műkö­déshez. mes tapintású, finom bőröket, a bélésnek valót külföldről kapjuk, s a kész árut szállít­juk Ausztriába, illetve NSZK- ba, onnét ők küldik tovább Svájcba és a skandináv álla­mokba. A múlt évben száz­ezer pár kesztyűt készítet­tünk, s az idén sem tervez­tünk ennél kevesebbet. Negy- ven-negyvenezret október­ben húszezer párat pedig no­vemberben és az év utolsó hónapjában kell elszállíta­nunk. A kesztyűbe való bé­lést egyébként a gyár duna-, székeséi leányvállalata várr- ja. Minden esztendőben új fel­adat elé állítja őket a divat — és ä választék iránti igény. Az idén például az osztrák Rika részére 35 új modelt (240—250 színkombinációval) kell készíteniük. — A munka nagy részét géppel végezzük. A szabász­gépek többsége magyar, az összeerősítők egy része NDK- beli Neumann-gyártmány, a többi pedig NSZK-ból való. Legutóbb nyolc esztendővel ezelőtt korszerűsítettük a gépállományt, s ezáltal nö­veltük a termelékenységet is. Most ismét valami megújulás várható... Tavaly némi átszervezést végeztek az üzemben. A re­gi szabászműhelyt megszün­tették, két díszitöhelyiséget átalakítottak, s möst az eddi­ginél tágasabb, szellősebb, világosabb műhelyben dol­goznak a munkásom. Az át­csoportosítás révén sok úgy­nevezett üresjáratot szüntet­tek meg, s lehetőséget terem­tettek a szalagszerú terme­lésre. Az üzemnek 200 mun­kása van (főként nők), közü­lük 30-an gyesen,28-an pe­dig bedolgozók. Az utóbbiak részben kézzel, részben gép­pel díszítik a kesztyűt. A bedolgozol hálózat jelentős; Sávolytól Balatonszárszóig, illetve "Somogyjadig terjed. Az üzemben dolgozók 30 szá­zaléka helybeli, a többi be­járó. — A múlt év sok nehézsé­gei, gonddal járt — mondja a műszaki vezető. — Az első hónapokban épphogy dolgoz­hattunk, mert a munkálta­tónk csak üggyel-bajjal ju­tott anyaghoz. Sok óra elve­szett, ezeket aztán a. második félévben kellett pótolnunk. Szaporodtak a túlórák, per­sze forint is több jutott a bo­rítékokba. A 8—10 ezer fo­rint havi járandóság sem volt ritka. Az üzemben nyolc szocia­lista brigád dolgozik, köztük négy aranykoszorús minősí­tést kapott. Sz. A. SOMOGYI NÉPLAP Dr, K. I. Fonyódi kesztyű Nyugatra

Next

/
Thumbnails
Contents