Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
Megérkettél, Tov<m, és t*« széttekintesz, láthatod, mennyien és mennyire »áriunk. Már jóval jöttöd előtt, mikor, először buzdított kis hírnököd, a nyitnikék, készülni kezdtünk fogadásodra. Nézd meg, milyen szépen megnyestük a fákat, a szőlőket; hogyan feszülnek ezüstös Ívben a fóliasátrak! Eltűntek az út menti, tél csúfította, bozontos bozó tok; nézd, milyen rendezett, tiszta, fölásott elgereblyézett a ház előtti kiskertek földje! És már nyílnak, sorra nyílnak a virágok. Köszöntünk mi, emberek, akiknek új kedvet, erőt, ien- dületet hozol az életet jelentő munkához. A télikabáttal együtt levetjük szürke, ködös gondjaink egy részét, arcunkat mézsárga napfényed felé fordítjuk, s többet mosolygunk, több bennünk a szeretet - ta- Iód még egy kicsit emberibb emberekké is válunk tőled. Hallgasd csak! Neked zeng a madarak kórusa. Eléd teríti éledő zöld szőnyegét a vetés; csacsogva üdvözöl a csermely, megkönnyebbülten sóhajt a föld Köszöntünk, Tavasz! Adj nekünk meleget, napfényt, szeretetet, békét. RUGYFAKADAS Egy nap a sok közül Április 5-e, hétfő, Az előző heti es.ók után az eLsö jászán szépnek ígérkező tavaszi nap. A nagy bajomi Lenin .szövetkezet központja előtti ligetes parkban a napfelkeltét köszöntik koncertjükkel a madarak, kék munkaköpenyben, kör alakú virág- kruppot ás, gereblyézik egy asszony. — Hadd legyen szép a környezet! Az iroda mögötti műhely- központ kilenc órára mar „kiürült”. Messze van az a reggeli fél hat is, amikor Toldi János főagronómus megérkezett az irodába, aztán ki a műhelybe. Most is innen indul a munka. Jól jött a huszonöt milliméter- nyi eső az elvetett csillagfürtre. Kezdődik a vegyszerezés; egy IFA oda indul, másik kettő a gabonát vegy- szerezi. — Most egyik fő feladatunk a növényvédelem.* Á gabonáknál a légi védekezést is meg kell kezdeni. Kényes munkára a legjobb vetőt Sokat vetettem már Banlcz László, a bőhönyet Szabadság Tsz traktorosa nemrég még műtrágyát szórt a gépével — ő végezte a szövetkezetben az őszi kalászosok fejtrágyázásának zömét, az MTZ 80-as a kisebb táblákon is könnyen, boldogult. Társai az idei vetést a vörösherével kezdték, rá csak akkor került sor, amikor a tavaszi árpa következett. Azután meg szóltak neki, hogy a több mint 400 ezer forintért vásárolt cukorrépa vetőgépet munkába kell állítani. Nemcsak az értékes erő- és munkagép, hanem a mag is sokban van — mintegy 3700 forint a hektáronkénti vetőmagköltség —, érthető, hogy e kényes feladattal tapasztalt, hozzáértő traktorost bíztak meg. A cukorrépától sokat vár a gazdaság. Tavaly elégedettek voltak az ötven hektár hozamával és bevételével, ezért több mint kétszeresére növelték a vetésterületet. Az áprilisi napsütésben szemlátomást pirul a szépen elmünkéit tábla. Banicz László gépe után nyílegyenes sorok húzódnak. A traktoros társainak .jó munkáját dicséri, a kifogástalan mag- agykészitést, az övét pedig azok ismerik majd el, akik a növényápolásban és a betakarításban vesznek részt. Időnként megáll a dűlő végén, segítőivel feltölti a vetőgépet; s megnézik egyenletes-e a votes. — Sokat vetettem már, de itt * szövetkezetben most bízták rám először a cukorrépát KI tudja, hány nagyüzem területe kerekedne ki a végeredményből, ha mindazokat a hektárokat összeszámolnánk, amelyeket Banicz László fölszántott, elvetett az elmúlt évtizedekben ... Most a cukorrépával jó egy ( hete indult, de az eső megakasztotta. a munkát Hétfőn reggel újra ráállhatott gépével a táblára. Nyújtott műszakban dolgozik. Az erő- és a munkagép is igazodik a traktoros szándékához: nem hagyják cserben Banicz Lászlót. Két IFA. kél IVyiY, a nagykorpáéi agrokémiai központba tart. Az ö feladatuk, hogy háromszáztizenhat hektárnyi napraforgó alá kiszórják a műtrágyát. A munka kétharmadánál ta'r- tanak — már csak száz hektár van hátra. — A napraforgóit nem szabad hideg földbe tenni — jegyzi meg' Toldi János —; ha ilyen marad az idő, mint ez á mai, hús vét után elvetjük. — A gazdász szemével nézve; hogyan kezdődött ez a tavasz? — Beszélgettem idősebb emberekkel, s az ö véleményüket is mondom: mintha a sok éves „kilengés” után visszaállt volna a természet megszokott rendje, a tél igazán tél volt, a tavasz igazán tavasz. Lehet ütemesen, nyugodtam, szépein dolgozni. A százhetven hektár zab már a földben van; ötven hektáron most vetjük el. Egy markoló, két gép hordja a szerves trágyát, a K— 7Ő0-as, az IHC szánt, készíti elő a talajt. Ezeken a területeken kukorica és silókukorica lesz, összesen mintegy ezer hektár. Húszadika körül kezdik a kukoricát. — Kiegyensúlyozottá«, szépei) haladnak a mezei munkával... — Igen is, nem is. Amikor az időjárás kedvez, különösen bosszantóak a műszaki gandok. Nem sorolom, mi minden hiányzik a Lajta vetőgépekhez, a Rau kombina- lorhoz, de azt megemlítem, hogy a K—700-as gyürűhiá- nya miatt kénytelenek voltunk új motort venni. Fél tizenkettőkor az ágazatvezetők a főagronómus- nál gyülekeznek. Már látni, mi történt délelőtt és minek kell következnie holnap. A háztáji területeken kis T—25-ös traktor pöfög hajnal óta. Három hete így van ez mindennap. A hat pár ló nem tudja ellátni a kisebb darab háztáji földek művelését — a nagyüzem ezért szerezte be a kis traktort. Változatlanul fontosnak tartják, hogy amilyen az ütem a közös, nagy táblákon, olyan folyaínatos legyen a munka a háztáji területeken is. Ezen a hétfőin így történt A szorgos ember napi feladatainak ellátásához segítőtársul • szegődött a természet Az első menet után — A Sándorok még csak- csak, de a Józsefek bizony, nem hoztak meleget —• mondta Ángyán János, a somogyvári termelőszövetkezet főagronómusa, — Ez jó néhány napra visszavetette a tavaszi munkát. Pedig elég jól indultunk; a 149 hektáros zabot már két hete elvetettük, jó minőségű talajt tudtunk előkészíteni a vetésre. A múlt héten kezdtük a 105 hektáros lucerna telepítését, de az esőzések miatt ezt is félbe kellett hagyni. A 132 hektáros cukorrépa vetésével is csúsztunk: a talaj állapota nem tette lehetővé a munka megindítását. Pedig a cukorrépa területét meg is emeltük az idén: eddig 80—100 hektáros területein termesztettük. A többlettermésért a cukorgyár magasabb árat fizet, és most Sárvár helyett Kaposvárra szállítunk. — A vetésszerkezet imm területen is változik? — Igen. Legfontosabb' növényünk a napraforgó, amelyet a KITE rendszer tagjaként 521 hektáron termesztünk a tavalyi 400 hektárral szemben. Ez különösen előnyös, hiszen Osztopánban megépült a napraforgó-tároló, így a bétakarítással párhuzamosan a tárolást is meg tudjuk oldani. A kukorica területét viszont évről évre csökkentjük. 1980-ban még 1000 hektáron termesztettük, Í!)8l-l>en már csak (ill, az idén pedig 413 hektár az erre szánt terület. Inkább búzával, őszi árpával, zabbal, napraforgóval foglalkozunk, ez jóval gazdaságosabbnak bizonyult a, szövetkezet számára. Most vörösherét is fogunk telepíteni, íelülvetésként a búzára. A búza egy részét ugyanis — bár a gabona általában nem telelt rosszul — megviselte a hosszam tartó, kemény hideg, így nem kell ezt sem kiszámítani, hanem a íelülvetéssel kettős hasznosítás ú terület lesz. Az őszi árpa-tarlók, az őszi takarmánykeverék utam pedig 100 hektár köles és 100 hektár hajdina kerül a földbe másodvetésként. Meglehet, ez kissé „talaj zsaroló” munka, de a jelenlegi körülmények között szükség van rá. — Anyag, eszköz készen áH a tavaszra, nincs semmiben hiány? — A téli nagyjavítás jól sikerült, az erőgépek, munkagépek jó állapotban várják a kampányt. Alkatrész- gondunk sincs különösebb, legalábbis a tavaszi munkákhoz. Csaknem százötvenezer hektár vetés Szinte varázslatos, ahogy az áprilisi napfény hatására egyik napról a másikra változik a határ. Mondják, jó tíz napot késett a tavasz, de most úgy viselkedik, mintha kárpótolni akarna a késésért. Az az őszi árpatábla, amelyik a múlt héten még fakó sárga volt, eső hiányában nem tudott hatni rá a fejlődést serkentő műtrágya, mostanra tekintetet nyugtató zöld mezővé változott, a serkenő hajtások eltüntették a tél sárgította leveleket. Kellett az eső, és nagyon kell most a meleg. A föld munkásai az egyre hosszabbodó nappalokban bíznak; vizsgálják, mérik a . piruló termőföld hőmérsékletét, mikor válik alkalmassá a magvak fogadására. Szép ősz után reményt keltő tavasz köszöntött ránk. És bármerre jár az ember, tanúja lehet: a dolgos ember igyekszik jól élni a természet adta lehetőséggel. Így van ez a ház körüli kiskertekben, a településeket övező szőlőhegyeken, hobbi- kertekben, és természetesen így a nagyüzemi mezőgazdaságban. „A kezdéstől, az indulástól sok függ. Amit először elront vagy elmulaszt ember, azt vajmi nehéz később helyrehozni” — nem véletlenül tartja ezt a gazdaember. És ez a tavasz a megye mezőgazdasága számára tetemes feladatok elvégzését kívánja. Csaknem százötvenezer hektárt kell elvetni a nagyüzemekben és a kisgazdaságokban. És ennek a feladatinak most, április elején alig az ötödénél tartunk. Mert a gépek jó ideje járják ugyan a határt, készítik a magágyat — gyönyörűen elmunkált földeket látni mindenfelé —, de az erő* éjszakai lehűlések hátráltatták a vetőgépek indulását. Azért a borsóvetés lassan már a vége felé jár, földben vain a tavaszi árpa és néhány száz hektár kivételével több mint tízezer hektáron a zab. Valójában ezen a héten indult meg nagy lendülettel a cukorrépa vetése (a négyezer-kétszáz hektárnak alig tíz százaléka került a földbe április elejéig) — a napokban aztán a répatermelő gazdaságokban e* volt a fő munka. Több mint ötezer hektár várja a burgonyát; ebbe a munkába épphogy belekóstoltak a termelők. Kicsit még mindig hideg a föld. Mint ahogy néhány napot még várni kell a tizenhét és fél ezer hektár napraforgó vetésével is. Aztán jön a legnagyobb feladat: a több mint nyolcvankétezer hektár kukorica és silókukorica földbe rakása... Él a határ. Permetezőgépek százai járják a táblákat, az ültetvényeket. Mert nemcsak jó, tápanyagban gazdag magágyat kell teremteni, hanem meg is kell védeni a sarjadó növényeket, a rügyüket. bontogató ültetvényeket a kártevőktől, kórokozóktól, betegségektől. Szép a határ. A piros, kék, sárga gépek naphosszat por- hanyítják, lazítják a földet A parasztember a maggal együtt rügyfakadáskor elveti a reményét is. A kiskertekben és az óriás táblákon most azért történik minden, hogy ez a remény a következő hónapokban valósággá váljon. A hél egyik Időszerű, halaszthatatlan munkája a növényvédelem. Az őszi gabonákon, gyümölcsösökben és a szépen metszett szőlőkben mindenütt szorgalmasan dolgozlak a növényvédő gépekkel. Lassúbb tempó,nagyobb kedv A töröeskei kertbarátokat kis tábla foga-dja: „Kedves kertbarátok! Jó munkát, kellemes pihenést kívánnak a 13. számú Volán dolgozói.” Most, hogy a buszmegállót építették s megkezdődött az út szélesítése, még alája került egy kis felirat: „És mi is. A VGV dolgozói”. Jókívánság van bőven, és most már az idő is kegyes a kertbarátokhoz. Melegszik a föld, s akad olyan edzett ember is, aki derékig nekivetkőzve ásogat. A hétvégi házak ajtaja mihdenütt nyitva — hadd jusson egv kis napfény oda is. Az egyik telken rotációs kapával dolgoznak; birkózik a gép a nedves földdel. A Rónai gyerekek nagy élvezettel irányítják az ügyes szerszámot. Gyorsabb vele a munka ... A nemrég gaztól zöld föld már melegbarnan terpeszkedik a napsütésben. Néhány parcellán nieg gyomok virítanak, másutt „mintakert” fogadja az arra járót. Pelikán János telkén nyílnak a tavaszi virágok, kibújt a hagyma, az ágyasokban duzzad a mag. Egész nap dolgozott a család. A „gazda” az új" teraszról szemléli, mit végeztek. Elégedett. — Lassan beérik a termés — mondja a csupasz földre mutatva. — Ó, én már a paprikát is leszedtem — így az egyik szomszéd —; még tavaly... Arrébb , metszőolló csattog, a szőlőtőkék megszabadulnak a tavalyi vesszőtől. Nemsokára újat növesztenek a duzzadó rügyek. —•' Kellene még egy kis segítség — kiabál az egyik birtokos. — Irányító, szervező már van: én. Csak valakinek dolgozni is kéne... Persze azért megy a munka. Igaz, lassúbb a tempó, mint egy nagyga/.dasag földjén. de a kedv mindenképpen megvan. Négy év alatt megtanulták a tulajdonosok, hogy mit hogyan kell termi, s „bejáródtak” a szerszámok is. A házépítést, persze, mesterre bízzák. Mert egyre-másra épülnek a kis hétvégi házak. Igaz, sok a bosszúság a tanácsi huzavona körül, hiszen a telkek tartós használatba adása még mindig nem történt meg — állítólag majd az idén —, így aztán az építési engedélyekkel I is baj van. Estére hólyagos a tenyér; húzódnak, fájnak az izmok. Elfáradtak a gazdák. D* jóleső fáradtsággal zöttyei*- nek le a kis padokra — gyönyörködni a virágokban, a frissen metszett fákban.
