Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

Megérkettél, Tov<m, és t*« széttekintesz, láthatod, mennyien és mennyire »ár­iunk. Már jóval jöttöd előtt, mikor, először buzdított kis hírnököd, a nyitnikék, ké­szülni kezdtünk fogadásod­ra. Nézd meg, milyen szé­pen megnyestük a fákat, a szőlőket; hogyan feszülnek ezüstös Ívben a fóliasátrak! Eltűntek az út menti, tél csúfította, bozontos bozó tok; nézd, milyen rendezett, tiszta, fölásott elgereblyé­zett a ház előtti kiskertek földje! És már nyílnak, sor­ra nyílnak a virágok. Köszöntünk mi, emberek, akiknek új kedvet, erőt, ien- dületet hozol az életet je­lentő munkához. A télika­báttal együtt levetjük szür­ke, ködös gondjaink egy részét, arcunkat mézsárga napfényed felé fordítjuk, s többet mosolygunk, több bennünk a szeretet - ta- Iód még egy kicsit embe­ribb emberekké is válunk tőled. Hallgasd csak! Neked zeng a madarak kórusa. Eléd teríti éledő zöld sző­nyegét a vetés; csacsogva üdvözöl a csermely, meg­könnyebbülten sóhajt a föld Köszöntünk, Tavasz! Adj nekünk meleget, napfényt, szeretetet, békét. RUGYFAKADAS Egy nap a sok közül Április 5-e, hétfő, Az elő­ző heti es.ók után az eLsö jászán szépnek ígérkező ta­vaszi nap. A nagy bajomi Lenin .szö­vetkezet központja előtti li­getes parkban a napfelkel­tét köszöntik koncertjükkel a madarak, kék munkakö­penyben, kör alakú virág- kruppot ás, gereblyézik egy asszony. — Hadd legyen szép a környezet! Az iroda mögötti műhely- központ kilenc órára mar „kiürült”. Messze van az a reggeli fél hat is, amikor Toldi János főagronómus megérkezett az irodába, az­tán ki a műhelybe. Most is innen indul a munka. Jól jött a huszonöt milliméter- nyi eső az elvetett csillag­fürtre. Kezdődik a vegysze­rezés; egy IFA oda indul, másik kettő a gabonát vegy- szerezi. — Most egyik fő felada­tunk a növényvédelem.* Á gabonáknál a légi védeke­zést is meg kell kezdeni. Kényes munkára a legjobb vetőt Sokat vetettem már Banlcz László, a bőhönyet Szabadság Tsz traktorosa nemrég még műtrágyát szórt a gépével — ő végezte a szö­vetkezetben az őszi kalászo­sok fejtrágyázásának zömét, az MTZ 80-as a kisebb táb­lákon is könnyen, boldogult. Társai az idei vetést a vörös­herével kezdték, rá csak ak­kor került sor, amikor a ta­vaszi árpa következett. Az­után meg szóltak neki, hogy a több mint 400 ezer forin­tért vásárolt cukorrépa vető­gépet munkába kell állítani. Nemcsak az értékes erő- és munkagép, hanem a mag is sokban van — mintegy 3700 forint a hektáronkénti vető­magköltség —, érthető, hogy e kényes feladattal tapasz­talt, hozzáértő traktorost bíz­tak meg. A cukorrépától so­kat vár a gazdaság. Tavaly elégedettek voltak az ötven hektár hozamával és bevéte­lével, ezért több mint két­szeresére növelték a vetéste­rületet. Az áprilisi napsütésben szemlátomást pirul a szépen elmünkéit tábla. Banicz László gépe után nyílegye­nes sorok húzódnak. A trak­toros társainak .jó munkáját dicséri, a kifogástalan mag- agykészitést, az övét pedig azok ismerik majd el, akik a növényápolásban és a beta­karításban vesznek részt. Időnként megáll a dűlő vé­gén, segítőivel feltölti a ve­tőgépet; s megnézik egyenle­tes-e a votes. — Sokat vetettem már, de itt * szövetkezetben most bízták rám először a cukor­répát KI tudja, hány nagyüzem területe kerekedne ki a vég­eredményből, ha mindazokat a hektárokat összeszámol­nánk, amelyeket Banicz László fölszántott, elvetett az elmúlt évtizedekben ... Most a cukorrépával jó egy ( hete indult, de az eső megakasz­totta. a munkát Hétfőn reg­gel újra ráállhatott gépével a táblára. Nyújtott műszakban dolgo­zik. Az erő- és a munkagép is igazodik a traktoros szán­dékához: nem hagyják cser­ben Banicz Lászlót. Két IFA. kél IVyiY, a nagykorpáéi agrokémiai központba tart. Az ö felada­tuk, hogy háromszáztizenhat hektárnyi napraforgó alá ki­szórják a műtrágyát. A munka kétharmadánál ta'r- tanak — már csak száz hektár van hátra. — A napraforgóit nem szabad hideg földbe tenni — jegyzi meg' Toldi János —; ha ilyen marad az idő, mint ez á mai, hús vét után el­vetjük. — A gazdász szemével nézve; hogyan kezdődött ez a tavasz? — Beszélgettem idősebb emberekkel, s az ö vélemé­nyüket is mondom: mintha a sok éves „kilengés” után visszaállt volna a természet megszokott rendje, a tél igazán tél volt, a tavasz igazán tavasz. Lehet üteme­sen, nyugodtam, szépein dol­gozni. A százhetven hektár zab már a földben van; ötven hektáron most vetjük el. Egy markoló, két gép hord­ja a szerves trágyát, a K— 7Ő0-as, az IHC szánt, ké­szíti elő a talajt. Ezeken a területeken kukorica és si­lókukorica lesz, összesen mintegy ezer hektár. Húsza­dika körül kezdik a kuko­ricát. — Kiegyensúlyozottá«, szépei) haladnak a mezei munkával... — Igen is, nem is. Amikor az időjárás kedvez, különö­sen bosszantóak a műszaki gandok. Nem sorolom, mi minden hiányzik a Lajta ve­tőgépekhez, a Rau kombina- lorhoz, de azt megemlítem, hogy a K—700-as gyürűhiá- nya miatt kénytelenek vol­tunk új motort venni. Fél tizenkettőkor az ága­zatvezetők a főagronómus- nál gyülekeznek. Már látni, mi történt délelőtt és mi­nek kell következnie hol­nap. A háztáji területeken kis T—25-ös traktor pöfög haj­nal óta. Három hete így van ez mindennap. A hat pár ló nem tudja ellátni a kisebb darab háztáji földek művelését — a nagyüzem ezért szerezte be a kis trak­tort. Változatlanul fontosnak tartják, hogy amilyen az ütem a közös, nagy táblá­kon, olyan folyaínatos le­gyen a munka a háztáji te­rületeken is. Ezen a hétfőin így történt A szorgos ember napi fel­adatainak ellátásához segí­tőtársul • szegődött a termé­szet Az első menet után — A Sándorok még csak- csak, de a Józsefek bizony, nem hoztak meleget —• mondta Ángyán János, a somogyvári termelőszövet­kezet főagronómusa, — Ez jó néhány napra visszavetet­te a tavaszi munkát. Pedig elég jól indultunk; a 149 hektáros zabot már két hete elvetettük, jó minőségű ta­lajt tudtunk előkészíteni a vetésre. A múlt héten kezd­tük a 105 hektáros lucer­na telepítését, de az esőzé­sek miatt ezt is félbe kellett hagyni. A 132 hektáros cu­korrépa vetésével is csúsz­tunk: a talaj állapota nem tette lehetővé a munka megindítását. Pedig a cukor­répa területét meg is emel­tük az idén: eddig 80—100 hektáros területein termesz­tettük. A többlettermésért a cukorgyár magasabb árat fizet, és most Sárvár helyett Kaposvárra szállítunk. — A vetésszerkezet imm területen is változik? — Igen. Legfontosabb' nö­vényünk a napraforgó, ame­lyet a KITE rendszer tagja­ként 521 hektáron termesz­tünk a tavalyi 400 hektárral szemben. Ez különösen elő­nyös, hiszen Osztopánban megépült a napraforgó-táro­ló, így a bétakarítással pár­huzamosan a tárolást is meg tudjuk oldani. A kuko­rica területét viszont évről évre csökkentjük. 1980-ban még 1000 hektáron termesz­tettük, Í!)8l-l>en már csak (ill, az idén pedig 413 hek­tár az erre szánt terület. In­kább búzával, őszi árpával, zabbal, napraforgóval fog­lalkozunk, ez jóval gazdasá­gosabbnak bizonyult a, szö­vetkezet számára. Most vö­rösherét is fogunk telepíte­ni, íelülvetésként a búzára. A búza egy részét ugyanis — bár a gabona általában nem telelt rosszul — megvi­selte a hosszam tartó, ke­mény hideg, így nem kell ezt sem kiszámítani, hanem a íelülvetéssel kettős hasz­nosítás ú terület lesz. Az őszi árpa-tarlók, az őszi ta­karmánykeverék utam pedig 100 hektár köles és 100 hek­tár hajdina kerül a földbe másodvetésként. Meglehet, ez kissé „talaj zsaroló” mun­ka, de a jelenlegi körülmé­nyek között szükség van rá. — Anyag, eszköz készen áH a tavaszra, nincs sem­miben hiány? — A téli nagyjavítás jól sikerült, az erőgépek, mun­kagépek jó állapotban vár­ják a kampányt. Alkatrész- gondunk sincs különösebb, legalábbis a tavaszi mun­kákhoz. Csaknem százötvenezer hektár vetés Szinte varázslatos, ahogy az áprilisi napfény hatásá­ra egyik napról a másikra változik a határ. Mondják, jó tíz napot késett a tavasz, de most úgy viselkedik, mintha kárpótolni akarna a késésért. Az az őszi árpa­tábla, amelyik a múlt héten még fakó sárga volt, eső hiányában nem tudott hat­ni rá a fejlődést serkentő műtrágya, mostanra tekinte­tet nyugtató zöld mezővé változott, a serkenő hajtá­sok eltüntették a tél sárgí­totta leveleket. Kellett az eső, és nagyon kell most a meleg. A föld munkásai az egyre hosszab­bodó nappalokban bíznak; vizsgálják, mérik a . piruló termőföld hőmérsékletét, mikor válik alkalmassá a magvak fogadására. Szép ősz után reményt keltő ta­vasz köszöntött ránk. És bármerre jár az ember, ta­núja lehet: a dolgos ember igyekszik jól élni a termé­szet adta lehetőséggel. Így van ez a ház körüli kis­kertekben, a településeket övező szőlőhegyeken, hobbi- kertekben, és természetesen így a nagyüzemi mezőgaz­daságban. „A kezdéstől, az indulás­tól sok függ. Amit először elront vagy elmulaszt em­ber, azt vajmi nehéz később helyrehozni” — nem vélet­lenül tartja ezt a gazda­ember. És ez a tavasz a megye mezőgazdasága szá­mára tetemes feladatok el­végzését kívánja. Csaknem százötvenezer hektárt kell elvetni a nagy­üzemekben és a kisgazda­ságokban. És ennek a fel­adatinak most, április elején alig az ötödénél tartunk. Mert a gépek jó ideje jár­ják ugyan a határt, készí­tik a magágyat — gyönyö­rűen elmunkált földeket lát­ni mindenfelé —, de az erő* éjszakai lehűlések hátráltat­ták a vetőgépek indulását. Azért a borsóvetés lassan már a vége felé jár, földben vain a tavaszi árpa és né­hány száz hektár kivételével több mint tízezer hektáron a zab. Valójában ezen a héten indult meg nagy len­dülettel a cukorrépa vetése (a négyezer-kétszáz hektár­nak alig tíz százaléka ke­rült a földbe április elejéig) — a napokban aztán a ré­patermelő gazdaságokban e* volt a fő munka. Több mint ötezer hektár várja a bur­gonyát; ebbe a munkába épphogy belekóstoltak a termelők. Kicsit még min­dig hideg a föld. Mint ahogy néhány napot még várni kell a tizenhét és fél ezer hektár napraforgó vetésével is. Aztán jön a legnagyobb feladat: a több mint nyolc­vankétezer hektár kukorica és silókukorica földbe raká­sa... Él a határ. Permetezőgé­pek százai járják a táblá­kat, az ültetvényeket. Mert nemcsak jó, tápanyagban gazdag magágyat kell terem­teni, hanem meg is kell vé­deni a sarjadó növényeket, a rügyüket. bontogató ültet­vényeket a kártevőktől, kór­okozóktól, betegségektől. Szép a határ. A piros, kék, sárga gépek naphosszat por- hanyítják, lazítják a földet A parasztember a maggal együtt rügyfakadáskor el­veti a reményét is. A kis­kertekben és az óriás táb­lákon most azért történik minden, hogy ez a remény a következő hónapokban va­lósággá váljon. A hél egyik Időszerű, halaszthatatlan munkája a növény­védelem. Az őszi gabonákon, gyümölcsösökben és a szépen metszett szőlőkben mindenütt szorgalmasan dolgozlak a nö­vényvédő gépekkel. Lassúbb tempó,nagyobb kedv A töröeskei kertbarátokat kis tábla foga-dja: „Kedves kertbarátok! Jó munkát, kellemes pihenést kívánnak a 13. számú Volán dolgozói.” Most, hogy a buszmegállót építették s megkezdődött az út szélesítése, még alája ke­rült egy kis felirat: „És mi is. A VGV dolgozói”. Jókívánság van bőven, és most már az idő is kegyes a kertbarátokhoz. Melegszik a föld, s akad olyan ed­zett ember is, aki derékig nekivetkőzve ásogat. A hét­végi házak ajtaja mihdenütt nyitva — hadd jusson egv kis napfény oda is. Az egyik telken rotációs kapával dol­goznak; birkózik a gép a nedves földdel. A Rónai gyerekek nagy élvezettel irányítják az ügyes szerszá­mot. Gyorsabb vele a mun­ka ... A nemrég gaztól zöld föld már melegbarnan ter­peszkedik a napsütésben. Néhány parcellán nieg gyomok virítanak, másutt „mintakert” fogadja az ar­ra járót. Pelikán János tel­kén nyílnak a tavaszi virá­gok, kibújt a hagyma, az ágyasokban duzzad a mag. Egész nap dolgozott a csa­lád. A „gazda” az új" te­raszról szemléli, mit vé­geztek. Elégedett. — Lassan beérik a ter­més — mondja a csupasz földre mutatva. — Ó, én már a paprikát is leszedtem — így az egyik szomszéd —; még tavaly... Arrébb , metszőolló csat­tog, a szőlőtőkék megszaba­dulnak a tavalyi vesszőtől. Nemsokára újat növeszte­nek a duzzadó rügyek. —•' Kellene még egy kis segítség — kiabál az egyik birtokos. — Irányító, szer­vező már van: én. Csak valakinek dolgozni is kéne... Persze azért megy a mun­ka. Igaz, lassúbb a tempó, mint egy nagyga/.dasag föld­jén. de a kedv mindenkép­pen megvan. Négy év alatt megtanulták a tulajdono­sok, hogy mit hogyan kell termi, s „bejáródtak” a szer­számok is. A házépítést, persze, mesterre bízzák. Mert egyre-másra épülnek a kis hétvégi házak. Igaz, sok a bosszúság a tanácsi huza­vona körül, hiszen a telkek tartós használatba adása még mindig nem történt meg — állítólag majd az idén —, így aztán az építési engedélyekkel I is baj van. Estére hólyagos a tenyér; húzódnak, fájnak az izmok. Elfáradtak a gazdák. D* jóleső fáradtsággal zöttyei*- nek le a kis padokra — gyönyörködni a virágokban, a frissen metszett fákban.

Next

/
Thumbnails
Contents