Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

Egy mellőzött somogyi iró KÓNYI JÁNOS A XVIII. századvég ma­gyar irodalmában, volt egy katonak'ó, akinek 1782-ben megjelent könyve óriási si­kert hozott az olvasók kö­zött. Olyan nagyot, hogy húsz év alatt hat kiadása jelent meg. Ez olyan szám, amit abban a korban más szépirodalmi kiadvány alig­ha múlt felül. S van egy másik tény is. A szerző. Ko- nyi Janos nevét a mii meg­jelenése után ötven évvel szinte teljesen elfelejtették (még a közgyűjtemények is mindössze egyetlen példá­nyát őrizték meg munkájá­nak). A két adat szembesíté­séből azt mondhatjuk, hogy Körnvi János a magyar fel­világosodásnak az utókor ál­tal legjobban mellőzött író­ja. A mellőzöttsége már életé­ben megkezdődött, annak el­lenére, hogy .magyarul írt, s hogy körtársai tudtak ró­la. Közel húsz kötetet ki­tevő müvei ugyan provin­ciális és nehézkes magyar­sággal készültek, de ezek nem tértek el a kor átlagá­tól, jó néhány pályatársá­nál tisztesebben dolgozott, bánt anyanyelvével. Válasz­tott tematikájában sem ta­lálunk nagy eltérést koráinak irodalmiságától. Fordította a felvilágosult Marmontel me­séit, erkölcsi történeteit, a jezsuita rendet feloszlató XIV. Kelemen pápa leveleit. Irt a szélesebb olvasóközön­ségnek erkölcstant, lovagre­gényt és tündérrheFst. Tesse- dik Sámuel nevezetes mező- gazdasági szakkönyve, a Der Landmann in Ungarn ugyancsak az ő fordításában került kiadásra. Volt persze egy nagy hi­bája : még az akkori szeré­nyebb mértékkel mérve is gyenge költőnek bizonyult. Zrínyi Miklós Szigeti vesze­delmet például epikailag alig elfogadhatván Magyar hadi románná dói;, zta át. De még ezzel az a'lg érté­kelhető munkájával is fon­tos cselekedetet hajtott vég­re, mert pályatársat- alig is­merték a barokk eposzt (s hosszabb időnek kellett • el­telni, amíg sikerrel hódítótta meg Zrínyi a felvilágosult írókat). Kónyit saját ver­seiért nem kisebb egyéniség, mint Bessenyei György csú­folta ki A filozófus című vigjatekaban 1777-ben. Ez a bírálat a korszak egyik le.g- tekmteiyesebb irodalmárától, hazad literatúránk megűjHó­jától érte. de ez Kórtyi pá­lyáján szinte semmiféle vál­tozást nem hozott, mert ez­után kezdett dolgozni a leg­sikeresebb könyven. A min­denkor nevető Demokri- tüson. Ezekkel az adatokkal is ő az a XVIII. századi író. aki­nek az életéről alig tud va­lamit az irodalomtörténet. Néhány tény került napfény­re csupán (amelyek azon­ban nemileg magyarázzák különös viselkedését). Kó- nyi János nemesember volt, s az bizonyos, hogy Somogy megyében született, az egy- telkesek falujában, Nemes- déden. Az időpont bizonyta­lan, de utalásaiból arra le­het következtetni, hogy 1743 körül. Származása legfel­jebb arra volt jó, hogy meg fájóbbá tegye a szegénysé­get, ami egész életén át el­kísérte. Mészáros mesterséget tanult, de nem sokáig gya­korolhatta választott szak­máját, mert a hatvanas évek elején beállt katonának. A korszak köztudatá ugyanis ezen a pályán látta a fé­nyes előmenetel lehetőségét. Ez Kónyinak aligha sikerül­hetett, mert nagyjából egy negyedszázadon át szolgált, de sbrázsamestérségnél föl­jebb nem vitte. 1778-ban házasságot kötött, s ettől kezdve minden alkalmat megragadott arra. hogy sza­baduljon a katonaságtól. En­nek a kor szokásai szerint elég súlyos feltételei voltak (azon túl, hogy a civil élet­ben is biztosítani kellett megélhetését): két embert kellett állítani maga helyett és le kellett fizetnie egy bi­zonyaira jelentős összeget. Erre Kónyi saját erejéből képtelen volt, ezért Széche­nyi Ferenc gróftól kért se­gítséget, aki — némi vona­kodás után — megadta a kéitt összeget, s így 1784 tá­ján sikerült kilépnie a kato­naságtól. Széchenyivel való kapcso­lata a Demokritus megje­lenésének évében kezdődött, egyik fordításának kiadásá­hoz kért tőle pénzt (s ez jí> alkalom volt személyes sor­sának egyengetésére is). A gróf néhány dologban segí­tett is neki, de az egytelkes nemessel nem hajlandó ta­lálkozni, s azt sem engedte, hogy a pénzét felhasználó szerző neki ajánlja a mun­káját. Végül is a leszerelő katonának állást biztosított bi.rtokán.: Ezután néhány év­re ismét. Somogyba került, mert 1788-tól Szigetváron élt, a Festeticsek szolgálatá­ban. Még egy adat van róla (1782-ben még megjelent könyve), de azontúl semmit nem lehet. tudni róla. Miért? Hiszen pályatársai megkísérelték vele a szoro­sabb nexus kialakítását. A Bessenyei György baráti kö­réhez tartozó fiatal költő. Ányos Pál episztolát küldött hozzá. S ezzel alkalom ada­tott Kónyinak, hogy bekap­csolódjék )i kor irodalmi éle­tébe, de ő az üdvözlésre még csak nem is válaszolt. Az­az, nem kereste írók barát­ságát. mintegy önmagát re­kesztette az irodalmon kí­vülre. Az időszak egyik sa­játos típusát testesítette meg; azt az alkotót, aki el­sősorban önmagának írt! Ügy vélte, hogy az irodalom olyasfajta tevékenység, ami­hez társakra nincs szükség (legfeljebb olvasókra). Ebből a különös egyéni felfogásból következett, hogy húsz kötetnyi munkásságá­nak java ma már figyelemre érdemtelen. Egyetlen jelen­tős prózaírói teljesítménye volt, á Demokritus. Ez egy két kötetes munka volt ere­detileg, s mintegy négyszáz anekdotát dolgozott fel ben­ne Kónyi. (A kor szokásai szerint toldalékot is csatolt hozzá, amiben asszeoycsúfo­tokat, a furfangos Világ- bence dialógusait adta köz­re, valamint három görög bölcs életrajzát.) A Demok- rilus történetei javarészt fordítások, de a ’ kortársak közül Ráday Gedeon mégis úgy értékelte, hogy „valósá­gos Magyar eredetbeli mun- ká”-k. Újabb kérdés, miért? Mert az anekdoták hősei, a nyelves és talpraesett fele­ség, az öreg obsitos, az agyafúrt és a buta paraszt, a megcsalt öreg férjek, s a férfiak után. áhítozó fiatal menyecskék, a tréfacsináló Tilinkó alakja gyakorta elő­kerülnek a világirodalom­ban.. A Demokritus így tele van olyan elemekkel, ame­lyeknek gyökerei az európai anekdotakincs legmélyéig nyúlnak le. Ráday ítéletének okát nyilván máshol kell ke­resnünk. Abban, hogy Kó­nyi úgy adta elő a csintalan apró történeteket, hogy nem válogatta meg a szavalt, olykor szinte élőnyelvi for­dulatokat alkalmazott. Rá­adásul históriái egy részét a Dél-Dunáintúlra, Baranyába és Somogyba telepítette. íme egy somogyi anekdo­ta: „Egy bizonyos kálvinista faluban szokásban volt So­mogy vármegyében, hogy a halott fölé a sír tetejében nagy ormos fákat szoktak tenni, melyre a holt embe­rek nevét s esztendejét fel­metszették. Ezt az uraság inkább erdőpusztításnak, hogysem valami hasznos do­lognak látván lenni, azért megtiltotta. Midőn erről a gyűlésben beszélgetnének, hogy vajon miért lett lé­gyen ez, erre azt mondja az öreg esküdt: Mivel az élet­ben annyit nyomattatunk és terheltetünk, legalább, hogy holtunk után ne nyomattas- sunk.” Ilyen és hasonló történe­tekkel Kónyi feldúsította az európai megismert anek­dotakincset. írásaiban meg- érezhetünk valamit abból, miként volt jókedvű a XVIII. század embere. De- mokritusát ezért érdemes ol­vasgatni. LAczkó András Nemes F.ndre Stockholmban élő magyar származású festőművész alkotásaiból nyitottak kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában. Képünk a március 14-ig nyitvatartó kiállítás egyik darabja. Címe: Cipész nagyzási hóbortja. A fiú megállt az egyetem előtt. Rágyújtott. A füst oly természetes bűvölettel ömlött ki szájá­ból, mintha ősi rítusokat kí­sérne. Nem figyelt semmire. — Olyan vagyok én, akár a városi galambok, kik szár­nyukat megőrizték ugyan, de a mezők, tengerek felszaba­dító távlatait örökre elve­szítették. Egy ember állt meg mel­lette. Rajta ócska nagykabát A szemét — falusi piacokon kapható — giccses napszem­üveg rejtette, fején szem­öldökig húzott bohócos, kö­tött sapka. Az előtte levő szeméttaiáö nyílásaihoz szo­rította arcát — csillagvizs­gálók seoktak így távcsöve­ikhez tapadni —, szemüvegét homlokára tolta, mint ak,i nagyon a dolgok mélvere akar látni, majd méltóság- teljes, mér-már dAisnek lát­szó mozdulattal kiegyenese­dett s távozott­— Ungarise maffiózó, ne csinovnyik — gondolta a fiú. Összes nsebeSből fiit foadne tot kotort elő. — Gazdag vagyok, kávét iszom — jelentette ki, és el­indult az egyetem alagsora felé. A kávéval kisétált a büfé előtti folyosóra, hogy rágyújthasson. Az volt a vé­leménye: kávézni cigaretta nélkül olyan érzés lehet, mint papír nélkül gunnyasz- táni a budiban. Jólesően gyújtott rá, nem figyelt semmire. Egy macska jelent meg előtte kiszolgáltatottan, némáin. Szemében, könyörü- let homály lőtt. Könyörtilet: remény és éhség különös montázsa. — Szabadúszó macska vagy, ugye? Rájöttél, egérfo­gásból nem ledert, nem akarsz megélni. G. Nagy IIián A MACSKA Érzéketlenné tesz ez a monotónia, az örökös ló táj­futás egyeniránya csak azért, hogy legyen valami a gyom­rodban. Miért kellene épp neked egeret űzmi, mikor gyönyörűen dorombolsz ? Á, Ä. barátocskám, a szép han­godért nem fognak itt neked ingyentejet (tiszt el etd í j -te­jet) osztogatni. Tudhatod: »Az t* bolond, aki ...” Termelni vagy aíkotmi, act két különböző dolog, így hát koldulásra szántad magad. Vigyázz, könnyen lekóbor- macskázzák itt az embert, a nézhetsz héti elé! A fiú nem szőtt, meg ae mozdult. A macska az egyik saeméttartó mellé lépdelt, s várakozóan leült. Egy lány jött ki a folyosóra. — Szia, cica! Hát te? — lehajolt, megsimogatta. — Éhes vagy? Azért lehetsz ilyen szomorú ... A lány a kuka tetejéről leemelt, egy franciasalátas tányér Kai, lerakta a macska elé. — Egyél! — szólt, és el­ment A macska mohón nyalo­gatni kezdte a beleragadt maradékot, utána ae nézett a kegyes adakozónak. Kelt karbantartó munkás közele­dett, balfelöl jobbfelé halad­va. — Hát ez mát keres ttt? — szólt az egyik. Majd térdére csapva: — SBhácrt — meg­riasztotta. Nevettek. A macska odébb szaladt, mintha megijedt volna, és megvárta, míg elmennek. Fiatal pár áJit meg a Sú­lyoson Beszélgettek. — Tudod, hogy Man té­vedett, amikor . — Jé, egy kóbor macska! — csodálkozott az egyik. — No ugye, megmondta«* — vetette tekinteté* óniga­zolásképpen a fiú a macská­ra. — ®n art hittem, kóbor macska k már nincsenek. — Nagy téma, nagy téma! — szögezte le a másik.-r- Saociofcéma! Amorahhs- ammában érthető a sméuéció. Kóbor macska itt és most Saóvaá érted, szabad ge- werkwcbaft hiányában lw>l- loidádódik a fázis és a eu- lata ooncepcio. KULPA! — Nagy téma, nagy té­rne — fi lozof álgatott a két diák. Hangjuk még vissza­hallott a lépcsőfordulóból. Hirtelen kihívó küásejö smhanc tűnt föl, hóna alatt könyvekkel; sietett a könyv­tárba. A macska keresztez­te az útját — Nem takarodsz, am anyád?! Te büdös, piszkos, leprás, veszett kan!! — ki­áltotta. hatalmasat rúgva aa úton állóba. A fiú nem mosdwft. A kávéspohár még mindig a kezében volt. Szemevei rögzített mindent, ahogy a haditudó- sitó-kamerák. Újra kettes­ben maradtak. A macska — szemben vele — feküdt a földöm, oldalát nyaldosta. A fiú odament, lehajertt, kabátja alá ódéi te, és elin­dultak kifelé. Új könyvek A legfrissebb trodnhm. termést a Modem Könyv­tárban teszi közzé az Euró­pa Kiadó. „Ha az emberek megértenék, hogy egy négy- emeletes háznak lehet ötö­dik emelete is, valószínűleg sok mindent más szemmel néznének” — írja Ánar új regényében, melyet mottó­nak is felfoghatunk, már­mint abban az értelemben, hogy a földi realizmustól halad az „abszyrd realiz­mus” felé. Anar (teljes ne­vén Anar Rzajev Raszul-og- lit) azerbajdzsán író, új könyve szerelmes regény, „lírai szépségű”, emberi gyengeségeket ábrázol, egy-egy kortársunk élete, de akár a magunk történe­te is lehetne. A cseh Bohumíl HrabaJ népszerűségét mindenek­előtt A táncórák idősebbek­nek és haladóknak köteté­vel alapozta meg, mely szür- realisztikus, montázsszerfl szerkesztésével, hiperboli­kusán eltúlzott értékítéletei­vel egészen újat jelentett 1969-es megjelenésekor. A pillanatképek, az egymásba fonódó, egymást átfedő tör­ténések, jellemek és sorsok, fura helyzetek jó részével az olvasók eleinte nem so­kat tudtak kezdeni, de a tragikomikus, groteszk, né­ha drasztikus történetek mögött aztán mindig felsej­lett — éppen ezek ellenére — az igazi gyöngyszem. A Díszgyár, új elbeszéléskötete, is ezt a vonalat követi. Ked­venc színtér írásaiban a sörgyár, ahol évekig dolgo­zott, a groteszk ül ható csa­ládi élet, ahol nem lehet tudni, hogy ki-kivel, hol és miért, de azt sem, hogy mit. „Ezekben az elbeszélésekben megállítottam azokat az áradó, gyönyörű képeket, amelyek immár mindörökre ifjak maradnak bennem - „ iskola táskás fiúcska mara­dok, akit a tudó tudatlanság vastag falú ftvegharangja vesz körül, aki mindig été­be megy a titoknak és ae ainuio döbbenetnek —" — írja • köteáértt Hrabal Hasonlóan * gri mi1 rfrfffwl ihletettségú az NDK-be« Stephan Hermfin (József Attila verseinek egyik leg­kitűnőbb tanácaángsü új prózakötete, az Alkony! fény. tárai Snclcknjmak is lehetne nevezni, hiszen a gyermekkortól az érett fér­fi kong tárja elénk élménye­it az író. A színhely akár alpesi táj, akár a bér bei «tea, egy polgári szakon vagy egy szegényes konyha, mind-mind formáim voltak életének. A kötet mottóját R. Waisertől vettet „AJ- konyfértybeo látni meg az utakon, hogy hazatartó utak voltak." A legfrissebb svéd irodai­mat jobbara — a kiemelke­dők kivételével — antológi­ákból ismerjük. (Megzavart nyugalom, 1977J Bengl Bon- jesoa Terápia című kötete próza, lehetne szépprózának is nevezni, de mégis inkább tanulmány vagy esszé. Munkahalmaz a hitelsávban N. Lelkes Nándor leendő újságírógyakornok- jelölt, akit eredetileg Naiv Nándor­nak hívtak, ám idejekorán nevet változtatott, s tollfor­gató mestere példája okán korábbi nevéből egy kezdő­betűt meghagyott; ezúttal e mester árnyékában sur­rant be a jeles intézmény­be, ahol egy igazi háttértá­jékoztatót ily módon illeték­telenül is végighallgathatott. A tájékoztató során minde­nekelőtt a téma titkos vol­táról esett szó — amely té­máról eladdig N. Lelkes Nándor is alig olvasott — de már az első mondáitok utón villámcsapásszerűen érte a felismerés: milyen rém sokat kell még tanul­nia. Buzgón jegyzetelt. N. Lelkes Nándor nem minden kifejezést értett pontosan, de elhatározta, hogy kinyomozza értelmű­ket. s jegyzetei felhasználá­sával olyan, de olyan cikke­ket fog kanyaritani, amihez képest az eddigi csúcstelje­sítmények, is csak szánalmas próbálkozásnak számíta­nak majd a magyar tömeg­kommunikáció történeté­ben. Lelki szemeivel már látta a címet, voltaképpen ez az eddig soha nem hal­lott páros fogalompár lelke­sítette fel: MUNKAHAL­MAZ A HITELSAVBAN. Azonnal felfogta, hogy • hitelben végzendő munka, amit ö a legjobb esetben is legfeljebb meghitelezett munkamennyiségnek tudott elképzelni, mennyivel rafi­náltabban hangzik — s ez­által mennyivel hozzáér­tőbbnek láttatja az ő sze­mélyét —, amennyiben így fogalmazza meg: MUNKA­HALMAZ A HITELSAV­BAN. Gyönyörű! Később, ahogy a jegyzete­lésben előrehaladt, már-már magát a cikket is megalkot­ta. „A célt — irja majd — csakis GYORSÍTOTT KE- RÜLÖŰTON érhetjük el (ez a kifejezés egyébként nagy­szerű feleimnek ígérkezett), s ehhez valóságos munka­halmazra lesz szükség a hi­telsávban. 4 KULCSBAZIS — képzelte tovább a szöve­get — adott. Csakhogy számtalan KOCKÁZATI ELEMMEL kell számol­nunk . „A kockázati elemek kö­zül — folytatta — elsősor­ban a MOBILFUNKClO DISSZONANCIÁJÁT keil említenünk” Ezt végképp nem értette, de annál jobban örült neki. „Hogy a RIZIKÓFAKTOR — ez az! — HATÁSINTER- VALLUMÁT csökkentsük, a SZELEKTÍV EXKLUZI­VITÁS módszerén kell vál­toztatnunk. Ezért változik meg —• N. Lelkes Nándor csettintett. örömeben — a P E R E X D EZÉ SORI E NT ALT INVESZTÍCIÓ mértéke. Szükség van erre azért is, mert jelenleg túlságosan el­húzódik a KONSTRUKCI­ÓS SZFÉRA, s a BEINTEG- RÁLÓDÁS VEGIGZ&N- GORÁZHATÓSÁGA szen­vedhet csorbát Még vagy félóráig jegy­zetelt, és álmodozott, majd elégedetten vágta zsebre a noteszt, s bár volt némi hi­ányérzete — egyebek között nem talált helyet készülő művében a VASTAG GON­DOKNAK, és a TŰL NAGY HÁNYAD MARKOLÁSA veszélyeit sem tudta az IN- TENZIFIKACIÓS CENT- R U MTÖREKVÉSSBL páro­sítani —, tisztában volt ve­le, hogy mindez pusztán a megszerezhető rutin kérdé­se, tudta, hogy járható útra lelt, s hitte, hogy eljö a nap. amidőn egy ilyen hat- tértájékoztatón mar illeté­kes beavatottként adhat hangot kételyeinek. ha a gátló tényezők között az ÚJSÁGÍRÓ MÉREGFOGÁ- RÖu esik szó. Aczel Gabor'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents