Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

/ ß\ intwtertjrt «aapata roez- ' szni ABt • megyei baj- rml*wAghti OAyao rosszul, baOr «nJmr fcib-taSc a me- zfinyt as újságba, rrtárartc már emfc a lapsctéle követ- keneAt Hiába ígérgettek akármit a vezetők, Pokoli­nak, a középhátvédnek még art is, hogy megtanítják la­tinul, ám az se használt. Jó szó, szidalmazás mit sem ért, a csapat úgy vonszolta magát a pályán, mintha si­vatagban tántorogná víz nél­kül. Mrrrt mSnden&tt, így Mező- csalánoson sem volt közöm- bös a foci, ezért sürgősen tenni kellett valamit, mert a csapat pocsék szereplése a munkavégzésre is kihatott. A kenyérgyárban ehetetlen ke­nyereket és olyan zsemléket sütöttek, mint a megfagyott rögök. A téesz földjén lábon maradt ötven hold naprafor­gó. mert a tagoknak egysze­rűen nem volt kedvük be­hordani, A szeszgyárban a dolgozók megitlák bánatuk­ban a szeszt, és az üres üve­gekbe vizet töltögettek. Ka­tasztrófa következik be, ha nem győz legalább egyszer a csapat. De hogyan? Mivel lehetne fölrázni ezt a tizen­egy aggastyánt? Lakása már mindegyiknek volt. autója, nenze ia, «z anyagiak tehat szóba sem jöhettek. Próbál­koztak hát a szellemiekkel. Kiadatták Ligának, a bal­összekötőnek a verseit, kiál­lítást rendeztek Tibók .kapus r se képeiből, és szó esett arró- is, hogy bemutatják Gerebennek, a kö/.apcsatár­nak az operáját, de ez mind nem vezetett eredményre. Talán csak annyiban, hogy ezeken a műveken jobban röhögtek az emberek, mint amikor a játékosok a pályán botladoztak. Már minden elveszettnek' tűnt, amikor mentőangyal libbent közéjük Kábel Verőn személyében. Mezőcsalános híressége, a többszörösen el­vált, csodaszép kozmetikus­nő, aki a csapattal ellentét­ben csak sikereket mondha­tott magúénak. Minden mér-, közéjéből ő kerültvJci .; győz­tesen, és ezt nem utolsósor­ban megyeszerte megcsodált melleinek köszönhette. Mint a l úzába bújtatott rakéták, titkos fegyverek, úgy mered­tek a világba ezek a keb­lek, és ha valakit megcélzott velük, az gyönyörű lába elé omlott megadoan. — Trénerként — mondta Körinek, az edzőnek —, nem nezhetem tétlenül ezt a ver­. Papp Márió Arcátlanság- bújtam beszédbe arc a la vagyok munkában házban versben láthatatlan belevesztem látszatba időbe gyerekbe s egy ölelésbe hunyt szemekkel egyszerűen megtaláltál Cselényi Gál majd szól majd szól a kő kristálylapokra ina majd szól a csönd cseppkövek megfagyott zenéje majd szól a DNS alakká omló információ majd szól ütőered az élet dobpergése majd szól a villany a pólusok feleselése ha ajkaidra radermed a szó gédéa* Weaftesalänm ügy® az én ügyem is, tegyen hált engem a vnerheg egyik aer- peoyójébn. — list me« hogy érted, Veronikám? — Felajánl*-*’»*, hogy ha vasárnap győz a csapat, ak­kor az utána következő éj­szakát a fiaik velem tölhe­tik. Ha így sem hajtanak, akkor tegyék be mindet egy kamionba, és adják el he­réitekként. valamelyik or­szágnak, ahol ea még divat­ban van. Ekkor már az egész csapat köréjük tömörült, így hall­gatták Kábel Verőn lelkesült szavait. Éppen ezért teljesen fölöslegesen kérdezte Kövi: — Na, fiúik, hallottátok? — Nem süket itt senki — ms£>- nősek «agrunfe • «a* patbói. — A II ipmtlréak — vnnl* meg váltót Vénem —, tetés- zétek el otthon. Vagy azt tó­rán já tok, hogy én rohangál­jak engedélyért? A hír még aznap szétfu­tott a városban, hogy Kábel Verőn felajánlotta magát a csapatnak egy győztes sze­replés reményében. A véle­kedés énről az esetről igen­csak megoszlott A nők elég­gé egyértelmű jelzőkkel il­lették az önkéntes ajánlatte­vőt, de a férfiak hősként ün­nepelték. Éjjeli zenét adtak az ablaka alatt egri bikavért ittak a cipőjéből, verseket ír­tak hozzá, és fhég azt is terv­be vették, hogy győzelem esetén szobrot emelnek neki a focipalya meg a temető Tóth-Máthé Miklós KEBELTÁNC mondta Pokoli, míg pillantá­sa a híres melleket simogat­ta körbe. — Ha így áll a do­log, akkor vasárnap négy tánc lesz, ezt mindenki ne­vében megígérhetem: — Kebel'tánc ,— szólt köz­be vigyorogva Tibók. — Ele nem versz át minket, Ve­ronikám ? — Kisepám — nézett rá szigorúan Kábel Verona—, ha én valamit megígérek, an­nak aranyfedezete van. De ha akarjátok, csinálhatunk írást, is róla. — Ne vedd bizalmatlan­ságnak — mondta Liga —, de nem ártana ezt szerző­désbe is foglalni. Biztos, ami biztos. Jó, ha látja az ember papíron is, hogy miért dol­gozik. 4 — Piti dolog — húzta a száját Kabel Verőn —.. .. de ezen., már ne .múljon. Felő­lem akár be is rámáztatihat- játok, és krtehetítek dísznek az öltöző falára. És megcsinálták a szerző­dést — több példányban, pe­cséttel —, miszerint a vasár­napi győztes meccs után Ká­bel Veronika mezócsalánosi lakos, kozmetikus, anyja ne­ve Peták Sarolta ... stb ... stb... a csapat rendelkezé­sére áll. Teszi ezt teljesen önzetlenül,- csupán a város érdekeit tartva szem előtt. Ez már döfi! — rikkantott Tibók, de aztán egyszeriben elröppent a kedve, mert a feleségéi« gondolt. — És mi lesz a házasokkal? tja mi an között. Ez igen! Ez egy nagy­szerű nő! Egy lánglelkű amazon, aki az előítéletek­nek fügét mutatva, minden­re képes a városért és an­nak csapatáért. Vasárnap Mezőcsaláaos egese lakossága kant tüleke­dett a ,meccsen. Kábel Ve­rőn elegáns, azúrkék kosz­tümben, nagy mellei közé dugott piros szegfűvel jelent meg, és leült a kispadra az edző mellé. A közönség fel­hördült, majd hatalmas él­jenzésben tört ki. Szerpen­tin- meg virágeső hullt rá< és a pálya fölött keringő roe- zógazdasagi gépről röplapok seállingóztak alá erősen de- koltált fotójával. Ezután kifutottak a csa­patok, és megkezdődött a mérkőzés. A Mezőcsalánosi S. C. a tabella élén álló Far­kasa S. E.-veí játszott, tehát Kábel Verőn felajánlása a legjobbkor»-!ott. Az utolsó az elsővel! Ha ezt a meccset megnyerik, akikor igazán megérdemli Pk a fiúk, hogy azokon a csodás halmokon pihenjenek meg. — Haj-rá, Mező! Haj-rá, Mező! — zúgott a biztatás, de nem sokáig, mert az el­lenfél középcsatána máris beragasztott egy gólt. Belső­vel, könnyedén a jobb felső sarokba. Eunucjiok! Eunuehok! — üvöltötte a közönség. — Ko­porsó való nektek, nem Ká­bel Verőn! Ez mintha felingerelte volna a csapatot, mert attól fcro**» úgy baftetáaJfc, «Avo- Cywn még sohasem Különö- ten, hogy Ka bei Yeron is ortaáöt a palira teeíérs, és mesés meHlert tóteraitve, be kMMtt. — Ért nézaétek meg! A prémiumot! Rohamra, fiúk, rohamra! A félidő vége felé ttaen- egyest harcolt ki a csapat, árral aztán Pokoli rúgott be, az ellenkező irányba elvető-, dó kapus mellett. — Él-jen, Verőn! ßl-jen, Verőn! — zengte mámorosán a közönség, mire a kozmeti­kusod felállt, hátrafordult, és csókokat dobált szerteszét A hatás felemelő voJt So­kan felemelkedtek a helyük­ről, és legszívesebben ehhez a nagyszerű nőhöz rohantak volna, hogy diadalmenetben hordozzák körül a pályán. A második félidőben úgy küzdött, a csapat, hogy a zi­hálásuk elnyomta a zajt. Nem ismertek elveszett lab­dát támadtak, védekeztek, loholtak, fújtattak kegyetle­nül. Ennek következtében lőttek két kapufát, és a be­fejezés élőtt három perccel megtörtént a csoda. Gereben szabadrúgásból bombázott gólja a győzelmet jelentette. A tombolásban már azt se hallotta meg a nézősereg, amikor a bíró lefújta a mécs­esét, csak azt látták, aho­gyan a fiúk letámolyogtak a pályáról. És bizony ez a látvány igen siralmasnak bi­zonyult. A győztes csapatból többen négykézláb araszoltak az öltöző felé, másokat öl­ti«! kellett .levinni, és akadt olyan is, aki ott helyben el­ájult Az öltözőben aztán kitere­gették őket a padokra, akár a nyers állatbőröket, és há­rom orvos sürgölődött körü­löttük minden eshetőségre készen. — Bravó, fiúkák! — Ká­bel Veroh felhevülten rob­bant az öltözőbe. — Ti meg­tettetek a magatokét, most majd rajtam a sor. Amit ígértem, állom. Pokoli, te voltál a legjobb, art javas­lom, hogy veled kezdjük. A középhátvéd erre csak A íörgött valamit alig werthetöen; es csupán az gy*k szemét nyitotta ki rés- yire, mert még ez a műve ­— Nem baj, Pokoli kám — vigasztalta Verőn —, ha ma­gadhoz térsz, majd jöhetsz. Aktkor kezdjük Gerebennel. Hálálj klassz volt az a gó­lod, f iúka! — Jaj, istenem, istenem —; siránkozott Gereben, majd révetegen ezt kérdezte: — Hol vagyok? Mit akarnak meg tőlem? Aztán markos ápolók jöt­tek, két mentókocsiba rakták az egész társaságot, és be­szállították a városi kórház­ba. Hallotta már? Hazai és külföldi kuriózumok Debrecen város tanácsa 1657-ben az alábbi rendele­tet hozta: „A deákok az korcsmákba se éjjel, se nap­pal borital okáért ne men­jenek, ha kiknek közülük borra szükségük lészen, vi­tessék az scolába, és ott igyanak, mert akik a város­ban boritalban találtatnak, eltávolíttassanak a scolából”. ,,.4 részegséget az iskola fa­lain kívül és belül kerüljek. Aki másként cselekszik, első ízben 25, másodízben 50 de­nar büntetést fizet, harmad­szorra kicsapjak az iskolá­ból”. A munkahelyi italozás el­len hadakozó illetékesek át­vehetnék a regi debreceni rendelet büntető passzusát. Az irodákban jóval kevesebb szesztornára kerülne sor, mi­vel harmadszorra az italo­zónak borospohár helyett a munkakönyvét adnak a ke­zébe. Mivel a legtöbb mun­kahelyen elsősorban a köz­vetlen főnök név- és szüle­tésnapját illik megünnepelni, 1 e büntető passzus követ­I " kezteben nemcsak az alkoho­lizmus elleni harc, hanem létszámgazdálkodásunk és káder fejlesztési politikánk is uj színfolttal gazdagodna. Az erkölcsi furcsaságokban bővelkedő középkorból való az alábbi történet: a vendég­látás szép példájával Bern városa szolgált, amikor Zsig- mond császár három napot töltött a falai közt. A „le­ányotthonokat” — magyarul az örömlányok tanyáit — rendbehozták, feldíszítet­ték. az odavezető utcákat ki­világították. Ugyanis a ta­nács elrendelte, hogy a lá­nyok kötelesek a császári kí­séret tagjait ingyen fogadni. Az esedékes tiszteletdijakat a város fizette. A császárt annyira meghatotta a ked­ves gesztus, hogy a tanács­nak nyilvános köszönetét mondott. Ha nem is császárok, de azért államférfiak, politiku­sod, diplomaták manapság is utazgatnak kíséretükkel ide- oda. Viszont a találkozókról kiadott közleményekben — hosszú évek óta figyelem! — egy árva szó sincs a berni­hez hasonló kedves gesztus megköszöpéséröl. Lehetséges, hogy Zsigmond császár volt az utolsó gavallér. akiről ilyesmit feljegyezlek7 Középkori szokás ■ vott a megbclyegzetteket valnnti- Ipen knlaó jellel is ellátni. Ilyen volt a züllött lányok jelvénye: Zürichben piros sapka, Bécsben sárga pánt a vallon, Lyonban piros kar­szalag. A fizetésképtelen adósnak pedig zöld sapkát húztak a fejére. Ha nem tu­dott fizetni, egész életén át zöld sapkát viselt. Csak any- nyi kedvezményt kapott, hogy a sapkát a hitelező vet­te meg részére. Egyes olasz városokban még szégyenkő­höz is kiállították, s a hite­lezőknek joguk volt gyaláz- kodásokat; sértéseket rakia- balniuk az eladósodott em­berre. Persze ma már, megválto­zott gazdasági körülményeink közepette, kissé nevetséges lenne, ha a hitelekkel elszá­molni nem tudó, gazdasag- talanul, ráfizetéssel termelő vállalatok vétkeseit zöld sap­kában járatnák az illetékes minisztériumok. E szokás be­vezetésével azért az állam jól járna: nem kéne az ille­tőt „érdemeinek elismerése mellett” szép summával nyugdíjba küldeni, hanem végkielégítésként kapna egy zöld sapkát, és késsel Kiss György Mihály Kubai fotókiállítás Tizenkét kubai fotóművész 100 alkotás» látható » buda­pesti Dorottya utcai kiállítótéremben. A képek a kubai for­radalomról és ax azóta eltelt idő küzdelmeiről, vívmányairól, a kubai emberről, hétköznapjairól és ünnepeiről tudósítanak. Kuba fotóművészei a riportos, gyors reagálástól a dokumen- tarizmus keménységéig, a portrétól a szociografikus zsánerig, a fotóművészet módszereinek, tendenciáinak széles skáláján alkotnak. Hauer Lajos reprodukciói a tárlaton készültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents