Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

IPARiRÉYÍTA'S - KORSZERŰBBEK Interjú Méhes Lajossal Gazdasági fejlődésünk in­tenzív szakasza, a magasabb követelményeket állító vi­lággazdasági Változások és az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás a gazdaság- irányításban is a feladatok­hoz jobban igazodó, össze­hangoltan működő szerveze­tek kialakítását tette szük­ségessé. A korszerűsítés egyik jelentős lépése volt három minisztérium egysé­ges szervezetbe való össze­vonása, az Ipari Miniszté­rium létrehozása. Méhes La­jos, az MSZMP Politikai bi­zottságának tagja, ipari mi­niszter az egységes iparirá­nyítási szervezet működésé­ről, az eredményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda mun­katársának.- Hogyan érvényesültek a gyakorlatison az egységes iparirányítás elvei, e rövid idő alatt mik a tapasztala­tok? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkala­tos fordulatokat elérni, hogy adott pillanattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy ko­rábban volt. A minisztérium egyesztendős gyakorlati ipar- irányítási tevékenységében is megmutatkozott még a kettősség: az új elveken ala­púié új munkastílust a régi gmwcorlat továbbélése, folya­matos változtatása, egyes elemek elhagyása, mások erősítése mellett kellett -be­vezetni. „Örökölt” feladatot, folyamatos munkát jelentett az előző évek során kiala­kult vállalati veszteségek és alaphiányok rendezése is. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg — a költségve­tés kímélésével — a pénz­ügyi rendezést, s ez ne okoz­zon taadokolatlanul előnyös vagy hátrányos helyzetet egyetlen vállalat számára sem. Azonos elvek szerint értékeljük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollektívák és a vezetők munkáját, ezt elősegítette a fefcögyeieti ellenőrzési rend­szer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium lét­rehozásával kialakított egy­sége* elvek alapján lehetővé vált több, gazdaságpolitikai céljainkat szolgáló akció megindítása például a nem rubelelszámolású export nö­velésére és az import éssze­rű csökkentésére vagy a ki­használatlan kapacitások hasznosítására. Megítélésem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vállalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek szerint jártunk el emellett egyebek közt a vál­lalati bérpreferencia-kérel- mek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvé­sünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követel­mények egységesítésére. Az elmúlt hónapokban sok vállalatnak kellett rádöb­bennie, hogy az önállóság a vezetésben, a gazdálkodás­ban, a koncepcióalkotásban ma már nemcsak lehetőség, hanem kényszer is. Az irányítás korszerűsíté­sének hatását sokféle módon lehet lemérni. Azt nem ál­lítom, hogy minden tekin­tetben elégedettek lehetünk, de a megnövekedett felelős­ségben, az önálló kezdemé­nyezések kibontakozásában kétségtelenül megélénkül­tek a kedvező folyamatok. Összegezve: nagyon sokféle tapasztalat támasztja alá, hogy az iparirányítás át­szervezése, korszerűsítése feltétlenül, szükséges lépés volt. — Milyen elképzelésekéi alakítottak ki az ipar struk­túrájának változtatására, ha­tékonyságának növelésére? — Az ipar szerkezetének egységes elvek szerinti ala­kításában mindenekelőtt az a szándék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok na­gyobb arányban járuljanak hozzá a népgazdaság egyen­súlyának helyreállításához, a nemzeti jövedelem terme­léséhez. Nem kevésbé fon­tos, hogy jelentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvéseink természete­sen elsősorban a hosszú tá­vú fejlesztésekben juthatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. ötéves tervet már jóváhagy­ták, az ipar fejlődésének fő irányait a következő évre már rögzítették. Erre a kö­zéptávú tervidőszakra vo­natkozóan elsősorban az adott kereteknek a hazai és külföldi gazdasági helyzet változásainak megfelelő ki­töltése, a körülményekhez való alakítása lehet a cé­lunk. A hosszú távú‘iparpo­litikai koncepció kialakításá­ra a részmunkálatok még a különálló ágazati miniszté­riumokban megkezdődtek, de a múlt esztendőben — az ipari minisztérium meg­alakulása után — erőtelje­sebb ösztönzést kaptak. E .részmunkálatok átfogó és összefüggő rendszerré for­málása — az egész ipart ma­gába foglaló fejlesztési cé­lok, irányok meghatározása, az iparirányítás módszerei­nek, szervezetének korszerű­sítése és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása — jelenlegi leg­fontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fejlesztési koncepció­tervezetén több száz szak­ember dolgozik; ezek a kon­cepciók 1990-ig, illetve az alapanyagiparban és az energetikában 2000-ig érvé­nyesek. Az iparszerkezet fejleszté­se szempontjából nagyon fontos a háttéripar fejlesz­tése; ennek rövid távú in­tézkedései után már a na­gyobb időtávú program ki­dolgozását készítjük elő. Az ipar szerkezetének módosítá­sát egyes nagyberuházások megvalósítása is szolgálja, például a paksi atomerőmű.- Melyek az ipar ide« lő feladatai; a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép­gazdasági elképzelésekhez? — 1981 -be* lassú föllen­dülés indult meg az ipari termelésben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddigieknél job­ban hozzájárulni a népgaz­daság egyensúlyi helyzeté­nek javításához. A vállala­tok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban álló feladatokat tűzött maga elé. az ipar fejlődése tehát tár­sadalmi céljainkkal egyező­en folytatódik. Két terüle­ten azonban — a létszám és a beruházások tervezésében — a minisztérium megítélé­se szerint a vállalatok a reálisnál kedvezőbbnek érté­kelik lehetőségeiket, pedig tudomásul kell venniük, hogy a gazdasági fejlődés in­tenzív szakaszában — s ez nemcsak nálunk, hanem szerte a világon így van — csökken az iparban foglal­' koztatottak száma. A válla­latok beruházási szándékai 12—14 milliárd forinttal ha­ladják meg a népgazdasági terv előirányzatát Szinte bi­zonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem ren­delkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak: vizsgálják fe­lül elképzeléseiket,- Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó kisvállalkozások kapcsola­tainak, együttműködésének lehetőségeit? — Az Ipari Minisztérium támogatja az új típusú, a kisüzemi termelés és a ki­egészítő tevékenységek fej­lődését elősegítő kisszerveze­tek létrejöttét, egymásra épülését. E kisszervezetek azonban nem pótolják a szocialista gazdaságban alap­vető szerepet betöltő nagy­üzemek funkcióit, de jól ki­egészíthetik; épp ezért a nagyüzemek igen sok terü­leten és sokféle módon le­hetnek a kisvállalkozások kezdeményezői, segítői. Ezt a lehetőséget a vállalatok­nak feltétlenül ki kell hasz­nálniuk. Azt kell vizsgálni­uk, hogyan fordíthatják sa­•t hasznukra az új lehető­ségeket.- A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredménye­sebben a nemzetközi mun­kamegosztásba; mely terüie- ken bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országokkal ? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell i továbbíejlesztenünk, pél­dául a gépiparban, a közúti jármüvek. szerszámgépek, mezőgazdasági gépek, mű­szerek és automatika ele­mek, élelmiszeripari gépek gyártásában. A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a vegyiszálgyártás és az ag­rokémia területén szándékuk az együttműködés fokozása, de tervezzük a kohászati termékcsere választékának bővítését. Továbbfejleszt­jük kapcsolatainkat a tim­föld— alumínium-egyezmény alapján, és az energiaszállí­tásokban is. A magyar ipar­nak az az érdeke, hogy első­sorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szellemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termékek gyártásában fej­lessze kiemelten együttmű­ködését a K G ST-orszagíIr­kái. ’- Milyennek ítéli oi ipar tudományos-műszaki fej­lesztési munkáját, milyen változtatásokat tart szüksé­gesnek a későbbi gyorsabb ütemű fejlődéshez? Az Ipari Minisztérium a jelenlegi helyzet megváltoz­tatása érdekében megkezdte 16 kutató-fejlesztő intézeté­nek gazdálkodási, szervezeti korszerűsítését, így ezek a vállalatok közös kutatóinté­zetévé, vállalati kutatóbázis­sá vagy fejlesztő vállalattá alakulnak. Lényegesen meg­változik tehát az irányítási, érdekeltségi és ösztönzési rendszer, előtérbe kerülnek a közvetlen gazdasági célú kutatások, valamint az ezek­hez kapcsolódó fejlesztések. Kutatásfejlesztési tevé­kenységünknek az eddigiek­nél jobban kell szolgálnia a gazdaságosan előállítható, korszerű, piacképes termé­kek növekvő arányú gyártá­sának tudományos és tech­nológián megalapozását. Irá­nyítási munkánk és pénz­ügyi gazdálkodásunk legfon­tosabb feladata, hogy folya­matos ellenőrzéssel, a gaz­dasági folyamatokat és a piaci viszonyokat figyelem­mel kísérve, a kutatás-fej­lesztési tevékenységet csakis addig finanszírozzuk, amíg megvannak a várható kuta­tási eredmények gazdasági hasznosításának feltételei. Az ipar műszaki-tudomá­nyos tevékenységének fej­lesztése várhatóan jelentősen javítja kutatóbázisaink ered­ményességét, ,a vállalatokkal való együttműködés megte­remtésével pedig motorjaivá lesznek az ipar műszaki elő­rehaladásának. O. S. Sajtótájékoztatót tartót- ’ tak tegnap Dombóváron a vetőmag-vállalat dél-dunán­túli központjában. A tanács­kozást Szakái László, a terü­leti központ igazgatója nyi­totta meg, majd Reizinger József főmérnök számolt be a Somogyból, Tolnából, Ba­ranyából egybegyűlteknek a tavaszi vetőmagellátásról. Elsőként a tavaszi kalá­szosok vetőmagjáról esett szó. A tavaszi árpánál terü­letcsökkenéssel számolnak, a megyénkből érkezett igény ugyanis csupán 578 tonna — a tavalyi 865 tonnával szemben. Zabból 1112 ton­nát kértek mostanáig a so­mogyiak. A tavalyinál 136.7 tonnával több vetőmagot igényeltek azonban a gaz­daságok a konzervipari nö- I vényekből, s az előszállítá­sok, a koraibb csává zások eredményeként néhány im­port vetőmag kivételével folyamatosan, szállítják is. Egyes takarmánynövény­fajtákból pótigényléseket is ki tud elégíteni a vállalat, ám lucernából a korábbi évek gyenge vetőnaagterméoe Most fektetik a szennyvízcsatorna csöveit Csurgó központjában. A munkát — százöt­ven négyzetméternyi szakaszon — a Délviép dolgozói végzik. Összhangban az adottságokkal Váncsa Jenő Somogybán — Tanácskozás a feladatokról Hagyomány már és a me­gye agrárágazata előtt álló feladatok elvégzéséhez szinte nélkülözhetetlen az a tár­gyalás, melyet a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, illetve a megye vezetői folytatnak. A tegna­pi megbeszélésen a minisz­térium vezető munkatársai­val együtt részt vett Váncsa Jenő miniszter és Varga Pé- ter\ a megyei pártbizottság első titkára. Sugár Imre, a megyei tanács elnöke, to­vábbá az ágazat néhány me­gyei irányítója. A délelőtti feladategyezte­tő tárgyaláson Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyet­tese a lakosság 43 százalé­kát foglalkoztató ágazat ál­talános jellemzése mellett elsősorban azokról a gon­dokról szólt, amelyeknek megszüntetéséhez támoga­tást vár Somogy. Az eszme­cserén többek között szó esett az alacsony hatékony­ságú szövetkezetek megerő­sítése érdekében végzett kö­zös munka tapasztalatairól és a további feladatokról. A minisztérium képviselői kö­zül többen is elismeréssel szóltak ártól oz évek óta tartó, következetek politikai és gazdasági munkáról, amelynek első eredményei már tapasztalhatóak a ked­vezőtlen adottságú üzemek többségénél. Egyetértettek a megye és a főhatóság ve­zetői, hogy a Balatont ve­szélyeztető állattenyésztési telepek ügyét ebben a terv­időszakban rendezni kell, s ehhez áz anyagi feltételeket közösen teremtik elő. Elis­meréssel szólt Váncsa Jenő a megye élelmiszeriparának tevékenységéről és egyetér­tett azzal a megyei igény­nyel, hogy elengedhetetlen a Nagyatádi Konzervgyár kor­szerűsítése. Országos példá­nak minősítette a Zöldért Zákányban létrehozott bur- gonyapépgyártó üzemét, s hangsúlyozta: ennek az eljá­rásnak az elterjesztését fel­tétlenül szorgalmazni kell. A számos, tegnap délelőtt megvitatott és tisztázott té­ma közül csupán néhányat idéztünk. Ahogy a megyei pártbizottság első titkára mondta, ez az eszmecsere, a minisztériummal váló szoros együttműködés nél­külözhetetlen és gyümölcsö­ző. A jogos kérdésekhez — figyelembe véve a lehetősé­geket — a főhatóság megfe­lelő segítséget adott eddig is, és nem nélkülözhetjük ezt a támogatást a jövőben sem. Amiről délelőtt szűk ve­zetői körben szó volt, rész­ben témája lett a délután sorra kerülő aktívaülésnek. Az agrárágazat vezetői, a társszervek képviselői, a já­rási, városi pártirányitók gyűltek össze a megyei ta­nács nagytermében, hogy áttekintsék az ágazat múlt évi gazdálkodásának tapasz­talatait és szót váltsanak az idei legfontosabb tenniva­lókról. Tóth Károly vitaindítójá­ban kedvező változásokról, olyan eredményekről adha­tott számot, amelyekre még a múlt év második felében sem mertünk gondolni. Az ágazat termelése 5,3 száza­lékkal emelkedett, s így el­érte a 17,8 milliárd forintot, ezen bélül a szövetkezetek történetük legnagyobb nye­reségét produkálták, annak ellenére, hogy a búzatermés harminc százaléka kiesett. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy az utóbbi évek­ben egyre több helyen ala­kítottak ki az adottságokhoz igazodó termelési szerkeze­tet. Ágazatonként értékelte az előadó a végzett munkát, kiemelte a gabonatermelés növelésének fontosságát, és utalt arra a délelőtti meg­állapodásra, hogy az üze­mek a tavalyi szinten ter­melhetik a burgonyát, a fel­sőbb szervek gondoskodnak a biztonságos értékesítésről. Az állattenyésztés teljesít­ménye az előző évivel azo­nos, épp ezért fölhívta a fi­gyelmet az eredmények di­namikusabb növelésének, a hatékonyság fokozásának fontosságára. — Az agrárágazat dolgozói bizonyították — mondta be­fejezésül, — hogy a nehe­zebb feltételek mellett is képesek feladataik teljesíté­sére. Bízom abban, hogy egy év múlva erről a hely­ről hasonló elismeréssel szólhatunk az ágazat mun­kájáról. — Eredményes és nagyon hasznos tárgyalást folytat­tunk délelőtt — mondta az aktíván Váncsa Jenő mi­niszter —, egy sor kérdést részletesen megvitattunk és megállapodtunk a következő időszak közös tennivalóiban. Beszéde további részében a miniszter értékelt^ az ágazat termelésének múlt évi tapasztalatait. A ki­egyensúlyozott, jó színvona­lú belső ellátásról szólva hangsúlyozta, hogy a minő­ség, az összetétel, a válasz­ték tekintetében még igen sok a tennivaló, éppúgy, mint annak érdekében, hogy a nehezedő külpiaci feltéte­lek között megfeleljünk nö­vekvő exportkötelességeink­nek. Az országos tapaszta­latokon túl külön foglalko­zott a megye helyzetével, el­ismerésre méltónak tartva, hogy Somogy törekvései egy­beesnek a népgazdaság igé­nyeivel és messzemenően fi­gyelembe veszik a sajátos adottságokat. Jóllehet az adottságok sok tekintetben rosszabbak az országos át­lagnál, a hátrányok nem lát­szanak meg ennyire az ered­ményeken. Fölhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a me­gye mezőgazdasági területé­nek 41 százalékát érintő, 17 aranykorona alatti üzemek­re vonatkozó új szabályozás lehetőségeivel igyekezzenek minél jobban élni a nagy­üzemek. Ebben a körben is — éppúgy, mint a gazdálko­dás más területén — minden korábbinál fontosabb a meg­újhodás, a bátor kezdemé­nyezés. A sok értékes tanácsot, útbaigazító javaslatot adó aktíván Sugár Imre mondott zárszót. V. M. SOMOGYI NÉPLAP Tájékoztató a vetömagellátásról miatt n mese ne k tóbbletkéez­letek. Burgonyából 1930 tonna desireet és 1190 tonna ma­gyar rózsa vetőgumót tárol­tatott a vállalat A vetőgu- mó átterelése eddig jónak mondható. Somogy a? előb­bi fajtából 301 tonnát, az utóbbiból 60 tonnányit ren­delt. Az áfész-ek igénye mindhárom megyében igen alacsony, pedig a burgonyá­nál nagyon fontos a felújí­tás, hiszen a két-három éves vetőgumó a nemesítetthez képest a legjobb esetben is csak félannyit terem. Me­gyénkből mindössze egyetlen áfész jelentette be igényét tíz tonnára. A tavaszi lakossági vető­magellátás zavartalansága érdekében a vallalat már szeptemberben elkezdte a vetőmagvak csomagolását és októberben már megkezdőd­tek az előszállítások. A la­kossági ellátás évről évre ja­vuk az áfész-ek, zöldértek egyre többet rendelnek és a kiskereskedelmi boltháló­zat is fejlődik. Már a mozgó ABC-k is árusítanak vető­magot. A somogyi üzletek csaknem kétmillió tasakkal rendeltek mostanáig, ennek 80 százalékát már kiszállí­tották, s március végére a pótigényeket is teljesítik. A későbbi vetésű tökön kívül • csak az import virágmagvak szállítása kérdéses, de már­cius végéig azok is megér­keznek a boltokba. A hibridkukorica-ellátás színvonala is jobb lesz, mint tavaly volt. A múlt évi idő­járás kedvezően befolyásol­ta a betakarítás, a feldolgo­zás ütemét és a csírázást. Az idén csak két hibridből — a Picneer hibrid 3722-ből és a JX SC 99 A-ból — van hiány, ezekből nem tudják a teljes mennyiséget bizto­sítani. A szállítások már fo­lyamatosak. A vállalat az idén kötelezően elvégezteti a cold-test vizsgálatot is, és ennek eredményét írásban közli az üzemekkel, a vető­mag átadásával egy időben. Somogy megyéből összesen 1612 tonnányi hibridkukori- i ca-vetőmagra érkezett meg- I rendelés. 1

Next

/
Thumbnails
Contents