Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

Követelmény és bizalom Gyors fejlődés jellemezte az elmúlt öt évben az osz- topáni Győzelem Tsz-t. Aki régóta nem járt ott, köny- nyen azt hiheti, hogy „elté­vesztette a házszámot”. A gazdaság ma valamennyi ágazatának eredményeivel az első tíz között van a me­gyében. 1975-ben 1100 liter volt a tehenészet tejtermelési átla­ga, s a hektáronként 38 má­zsás kukorica átlagtermés rekordnak számított. Az idei terveikben az utóbbinál kétszerié, az előbbinél négy­szerié magasabb átlagered­mény szerepel. A tsz-ben ma nincs veszteséges ágazat: a zárszámadás végeredmé­nye tízmillió forintot meg­haladó nyereség. Botykai János elnökkel beszélgettem. — Ügy tudom, az oszto­páni tsz-nek máig sem si­került leküzd enie a koráb­bi alacsony bérszínvonal okozta feszültségeket. Az ts tény, hogy a tsz-ek merev jövedelemszabályozása vagy az akadozó alkatrészellátás sok gondot okoz. Mondhat­ja-e hát, hogy minden rend­ben? váncsi vagyok: aki ma nem vet borsót, milyen búzát arat holnap. Az elnök említette az 1983. és ’84. évi vetésszerke­zetet. — Többek szerint a világ­piac gyors változása miatt alig van értelme a hosszabb távú tervezé.snek. Sokan hiá­nyolják a támpontot adó in­formációkat. — Hogy egy tsz mit ter­mel két-három év múlva, azt jórészt meghatározzák az adottságai és az agronómiái 1 örvényszerűségek. Ami pe­dig a gazdasági barométert illeti, szívesen nézem a tv- híradót vagy A hét műso­rát. Olykor még egy-egy külpolitikai riport is gondol­kodóba éjt. Vajon hogyan hat ez majd egy-két év múl­va a mi gazdaságunk lehető­ségeire? Botykai János munkatár­saitól a lehető legtöbbet kö­veteli, s tagadja, - hogy az embereknek meg kell adni a hibázás szabadságát. — A mezőgazdaságban rengeteg a bizonytalansági tényező. Nem okoz-e gör­csöt s feltétlen siker köve­telménye? — kérdeztem Sülé József megbízott fő- agronómustól. — Felzúdultunk, amikor János azt mondta: az idén 15 milliót vár a növényter­mesztéstől. Jobban utána­számolva kiderült, hogy mai feltételeink közt ez már nem elérhetetlen. Igaz. feszes a terv, de az eredmény való­ban eredményt szül. János maximumot követel, viszont cserébe teljes bizalmat ad. Meglepett a válasz, amit arra a kérdésre kaptam, milyen lépéseket tesznek az energiafelhasználás ész­szerűsítéséért. — Legnagyobb eredmé­nyünk a kialakult termelési szerkezet: a költséges szá­rításra jóformán nincs szük­ség a gazdaságban. Az idén elkészülő korszerű gépmű­helyünk is sok pazarlásnak veszi majd elejét. Végre be­vezetjük a rendszeres, hiba­megelőző karbantartását! Ésszerűbb lesz az alkatrész és az üzemanyag-gazdálko­dás. a munkakörülmények is emberibbé válnak. Az osztopáni tsz az alap- tevékenység javításával ís nyereséges lett. Föltételezem tehát, hogy a melléküzem- ági tevékenység fejlesztését mellékesnek érzik. — Ezt a lehetőséget ne­künk sem szabad kihagy­nunk; az ipari tevékenység nyeresége növeli a fejlesz­tési erőt, új ab esélyeket ad a t.sz-nek. Hiánypótló lesz' a most induló melléküzem- ág, amelyben tűzoltókészü­lékek és azokhoz tartozó al­katrészek karbantartását, gyártását végezzük. Villám- védelmi berendezések ki­építésével és javításával is foglalkozunk majd. Jó jö­vedelmet ígér az évi 400(1 köbméter kapacitású, 60—80 embert foglalkoztató láda­gyártó üzem és az ősszel megnyitott homokbánya is. Az osztopáni elnök több kérdésről nem a szokott mó­don vélekedik. S amit mond, nemegyszer vitára in­gerlő. Az eredmények még­is őt igazolják. Bíró Ferenc Hárs és berkenye a ráckevei kastélyparkba A kézbesítő Járom az esőben, hóban... Siófokon a November 7. Mezőgazdasági és Kertésze­ti Termelőszövetkezet díszfa- iskolájában javában folyik a díszcserje dugványozása: a saját telepükről, illetve más­honnan származó, levágott dugványvesszőket darabol­ják. Az idén százezer dísz­cserjedugvány kirakását tervezik, ebből jövőre mint­egy nyolcvanezret adhatnak az igények kielégítésére. — Díszfaiskolánk a szö­vetkezet kert- és tájépítési agazata keretében működik, így elsősorban az ágazatot szolgáljuk ki parkosításhoz szükséges növényekkel, de eladásra ís termelünk dísz­cserjét, koros fákat — tájé­koztatott Fekete Andor üzemágvezető. — Az iskola négy hektáron terül el, szük­ség szerint öntözhetjük az állományt; most újabb négy hektárt kapunk Bata- tonszabadiban, a régi kerté­szet helyén. Kilenc állandó dolgozónk van, de idősza­konként — főképp ta­vasszal és ősszel — segítség érkezik az ipari meg a kert- és tájépítő ágazattól is. Ahol a November 7. Tsz kert- és tájépítői megjelen­nek, oda a siófoki díszfa- iskola „csemetéi” is eljut­nak. így a Balaton — kö­zelebbről a Sió — partján nevelődött fácskák néha több száz kilométert utaz­nak, míg egy-egy parkban vagy más közterületen vég­Dologkerűlő: Bár rmmkás­kéz volna annyi, mint do­logkerülő. A heverés és tu­nyaság még mindig min­dennapi kenyere sokaknak. Hogy lehet megismerni a kisvárosi dológkerülőt? (Vul- gó-naplopót?) Télen és nyá­ron egyformán vitorlavász­non kaput, pantalon, térd­ben össze-vissza sértve; iakktopány papírtalppal; fadgyuval kikent bajusz, rossz czylinder, felemás kéz­tyű. lovagló-korbács; kaput- zsebében márkirozott kár­tyanemek. Ha kávéházban van. éjjel játszik, vagy ki- bicel, nappal bóbiskol, s ha kirepítik az ajtón, akkor kezdi rá a Rigoletto induló­ját, hogy az utczán meg ne lássák rajta a zavar. Él le­leges helyükre kerülnek. Az ágazat az év elején megad­ja a saját tervéből adódó igényeket, s ennek alapján az iskola kapacitását előre lekötik. Azok előtt, akik itt a cserjék, fák ápolásáról, neveléséről gondoskodnak, nem titok, hová kerül kezük­ből a fiatal növény; hol te­rebélyesedik majd ' tovább — díszére környezetének, szolgálva az ember egész­ségét, Most például úgyne­vezett koros harsakat meg berkenyét küldenek a rác­kevei kastélypark rekonst­rukciójához. Ezt a munkát a Műemléki Felügyelőség rehdelte meg a téesz kert- és tájépítő ágazatától, s a díszfaiskola adja hozzá a növényeket. Szállítanak többféle koros fát és dísz­cserjét a Siotour-kemping- nek is. — Az eddiginél értékesebb anyaggal szolgálhatunk ez­után az ágazat munkáihoz — mondta az üzemágveze­tő. — Fémzárolt szaporító­anyagot vásároltunk a ker­tészeti egyetemtől, s üzemi törzsültetvényt létesítünk. Ismerjük 'az ágazat előtt ál­ló feladatokat, ezekhez igyekszünk igazítani az is­kola növényállományát. Ezt a célt szolgálja az is, hogy területüket megkétsze­rezik. így nemcsak jobb, hanem több díszcserjét, fácskát adhatnak a kert» és tájépítőknek. H. F. ▼egével; hol a gyertyaoltás éri, ott hál, mint a légy vagy szúnyog. A napvilágot és gyertyafényt nem szereti, s annyiben a toUasállatok közé tartozik, amennyiben nem kézben forgatja, hanem hajában és hátán hordja a tollat... Dorong: Temérdek van Somogybán/ de használatla­nul hevernek. Ha kell, mi csak nyelvvel rakjuk meg egymást! és sokszor úgy, hogy el ne feledjük soha. Van rá eset, hogy a nyelv csak egy emberre üt, s tíz is jajgat belé. Drágaság: Minden olcsó a világon, amit a gazda ad el, csak áz drága,' mit ven­nie kell! Bor, búza olcsó. A föld, melyet legjobban meg kellene őriznünk, szin­tén alábbszállt becsében. Legolcsóbb azonban az em­ber, mindennap hordják ki a temetőbe! — Mindez valóban sok fejfájást okoz. De bármeny­nyi is a panasz, a bajokat maguknak a gazdaságoknak kell orvosolniuk. Lesz-e a T— 150-es traktorhoz alkat­részünk, hogy a hiányt ezerszer is elpanaszolom ? Csak az anyagbeszerző ügyessége vagy a szerelők leleménye segíthet. Az a megoldás, ha a tsz-ek ugyanolyan bátran megkö­vetelik a minőséget az ipar­tól, mint ahogy az tŐlyk. Vetőmagot például csak pró- bacsíráztatás után vagyunk hajlandóak átvenni. Ez per­sze az agronómustól is több­letmunkát kíván. A vetésszerkezetről ér­deklődve föltűnt, hogy a mostanában rossz jövedel­mezőségűnek tartott borsó vetésterülete nő, míg a „pénzes növényeként el­könyvelt napraforgóé csökken ... — Még a nagyapámtól ta­nultam, hogy akkor kell va­laminek a termelésébe bele­vágni, amikor mások föl­hagynak vele. Ez többnyire fordítva is igaz... A napra­forgónak jó ára van, vár­ható azonban, hogy a piaca előbb-utóbb bedugul. A bor­só ugyanakkor keresett cikk. — A borsótermelés jöve­delmezősége nem tükrözi ezt. — Mindig kételyeim van­nak, ha egy ágazatot az ala­csony jövedelmezőségre való hivatkozással számolnak föl. Megfelelő termelési szin­ten minden ágazat hoz nye­reséget. Igaz, ez a borsóra is, amelynek a jövedelme nemcsak a közvetlen bevétel Drót: Eddig csak boltok­ban, s drótosok hátán láttuk, most azonban az egész so­mogyi Balaton-part kap hír­drótot, amint a vasútvonal elkészül. Telegramnak nem merjük mondani, mert ezt a szót Zsiga bácsi ki nem all­hatja; miután egyszer na­gyon eldobta a sulykot, azt állítván, hogy Pesten léte alatt testvériétől telegramon kapta meg bútorait Bécsból. • Duda: A köznépnek még mindig kedvenc mulatta tója; csapszékekben, lakodalma­kon. a pásztorok magány óráiban künn a' mezőn egy­re ríják a legkedveltebb népdalokat. Pásztorember kezeli rajta a dalokat, s ez készíti magát a hangszert is. Szegény 'kutya! világért sem sejti, midőn hűségesen őrzi ugatva gazdajál, hogy egypár hét múlva meglehet • legszebb dalok hangzanak Oldalán a kissé már megkopott hatalmas bórtás- ka, kezében kötegnyi levél. Így kezdi meg szokásos na­pi útját Gyenge János, a kaposvári posta 7-es körze­tének kézbesítője. Mielőtt beszélgetni kezdenénk, ő kérdez: — Emlékszik rám? Én vittem a leveleit, amikor még a Honvéd utca 12-ben laktak? Lehet ennek vagy negyedszázada ... Valóban, emlékszem. S arra is, hogy a naponta szo­kásos, pontos érkezéséhez órát lehetett volna igazíta­ni, mert mindig azonos idő­ben jött. Akár az ajtóban is várhattuk az esetleges kül­deményeket. Egyike azoknak a postásoknak, akik ezt a fárasztó mesterséget hiva­tásnak tekintik. — Apósom vidéki kézbesí­tő volt, gyakran bejöttem helyette a kaposvári hiva­talba a küldeményekért. So­kat beszélt nekem hivatá­sának szépségeiről, s én is kedvet kaptam. Ennek már jó ideje, mert 1954-ben kezd­tem el ezt a munkát, akkor akasztottam nyakamba az el­ső táskát. 25 esztendeig ki­tartott. Ez a második tás­ka, már kibírja velem nyug­díjazásomig ... benne valamelyik csikós vagy csordás kezében. Erdő: Még mindig jól ál­lunk az erdő dolgában, bár sokkal több az irtó, mint a mívelő. Sok helyen, női az erdőség koronája alig eresz­tette be árnyai közé a nap­sugarat, ott most búzaka­lászokat ringat a szél, s legfeljebb azért hagytak meg néhány élő fát, nagy árnyukban a munkások meg­pihenhessenek. Gyárakhoz, hamuíözéshez sok fát lepa- zaltak. A jelenleg készülő­ben levő Balaton-parti vasút­vonalhoz tapaknak a leg­szebb tölgyfákat döntöttek le. Mind e mellett kinn az erdőkön meg is lehet ven­ni 5—6 váltó forinton ölét a fának, s Kaposvárott, a zse- liczi nagy erdőségek tövé­nél 15—16 v. Ft. Az erdő-< dús Somogybán egy kissé ez mégis sok! Eső: Már egy hó óta majd minden nap esik! Innen-on- nan már kaszálni kell, s a rendekre nem a legjobb vi­gasztalás. Egyik zápor a má­sikat éri. Május 16-án So- mogyvár és Kürtös vidékén jégverés. Á jég csak vagy 10 éve látogat bennünket oly sűrűén, azelőtt évtize­dek alatt alig volt párszor. (Folytatjuk.) Huszonkét esztendeje, 1960-tól járja ezt a körze­tét. Kossuth Lajos utca, Honvéd utca, néhány mel­lékút, s végül a Kisfaludy utcában fejezi be. Ez napon­ta oda-vissza — a hivatalos mérések szerint — 4—5 ki­lométer. Ám ebben nincse­nek benne az emeletek. Amikor elkezdte, akkor még többségében földszintes csa­ládi házak voltak körzeté­ben. Csak később kezdték el építeni az első négyemele­tes házat a Honvéd utcában, ma már azonban 10 emeletes is akad. — Van liftkulcsom, így a följutás nem okoz gondot. Más a helyzet a négyeme­letes házakkal, azokban vi­szont koptatnom kell a lép­csőket. Az ilyen régi postás kissé már családtagnak számít. Sok,an vannak olyanok, aki­ket apró gyerekként ismert meg, eljátszadozott velük az utcán, ma pedig már fel­nőtt, családos emberek. S hány olyan akad, a csaknem kétezer családból, akiket még úgy ismert meg, hogy különböző területen dolgoz­tak, ma pedig már a havi nyugdíjat viszi részükre. — Mi a szép a kézbesítő munkájában? — Az, hogy sokat van az ember a szabadban, jó leve­gőn, s naponta nagyon sok emberrel találkozik ... So­kan azt gondolják, hogy na­gyon fárasztó lehet ez a munka. Valóban nem köny- nyű, amikor 25—30 kilónyi terhet cipelek. Ám tudja, nekünk kialakult egy lépés- menetritmusunk. A téli hi­deget szeretem — a csú­szós, síkos utat nem —, mert nyáron az emeleteket járva izzad, jobban elfárad az ember. Szép az a tudat, hogy várnak az emberek, s én viszem a nyugdíjat, az ajánlott vagy expressz leve­leket, táviratokat. iviennyi örömről, családi eseményről, esküvőről, gyermekszületésről, vagy hány tragédiáról vitt értesí­tést a három évtized alatt — nem tudja. Rohanni, si­etni nem lehet, vannak ma­gányos, idős emberek, akik más hozzátartozó hiányában a postással osztják »eg örömüket, bánatukat. A postai munka iránti szeretet feleségére is „átra­gadt”, ő újságkihordó. Le­ánya pedig a főpostán táv­beszélő-kezelő. Gyenge Já­nos tagja a kézbesítők Andrejka Ferenc vezette Május 1. szocialista brigád­jának, kiváló dolgozó. Még ez az év, s december 5-e után — akkor tölti be a 60. évét — új postás csön­get majd be; a 7-es körzet lakóihoz. Ám mielőtt végleg átadja a megkopott bőrtás­kát, utódjával végigjárja a régi és az új házakat, s be­mutatja öt a családoknak. Gyenge János is elköszön, mint azoknak a kézbesítők­nek a többsége, akik már akkor hordták a leveleket, amikor ő kezdettr Turbéki János, Pizvar József, Böjté Pál, Bosnyák György ma nyugdíjasként élnek, akik eppen úgy hiányoznak régi körzetükből, mint ahogyan hiányzik majd Gyenge János is. ö roll nr első a megye kézbesítői közül, akii a .múlt esztendőkön h honvédelmi munka segíti .‘-óért, a pontos, megbízható kézbesítésért a honvédéiről miniszter A Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntetett ki. Szalui László A MARCALI ÉPÍTŐ ÉS SZAKIPARI SZÖVETKEZET fölvételre keres jó kereseti lehetőségekkel 4 villanyszerelőt, 2 bádogos szakmunkást Jelentkezni lehel.a szövetkezet közpunti telephelyén: Marcali, Kossuth u. Ipartelep. (396R4) forintjaiban tmérhető. Ki­Gerencsér Miklós A KIÁSOTT ass

Next

/
Thumbnails
Contents