Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
k A • ■« *i 1 I » " 1 Mai görög kosfok PAPP ÁRPÁD FORDÍTÁSÁBAN JANNtSZ GUDELISZ A tűz nemzedéke Mii vársz ettől a meggyötört, idegen ügynökök, zsarnokok es vér-kerpskedők közt tántorgó nemzedéktől? Kelet s Nyugat őrlő sziklái közt az albán hegyekben éhhalalra szánva, Megszállásra, Ellenállásra, Árulásra es Elárultatásra. Tkarosz-nemzedék — tört szárnyaiból kitépdesett tollal tömték meg a haláltáborok szalmazsákjait. Tátongó sebed: te st ver gyilkosság, Görögország: mindig is idegen akarat sodort a megváltás felé, történelmed, jaj, mások története! TASZOSZ PAPPASZ Epilógus Hatatlanok az eltévedt dalok, akar a szel: köröz csak, iébolyog egy felperzselt legenda üszkös hajnalában. Az idő füvében kígyó tekereg, s nemzedékről nemzedékre sziszeg — * vérről, időtlen siratót. MANOUSZ ANAGNOSZTAKlSZ Fiamnak 0 Fiamnak soha sem tetszettek a mesék Ks egyre csak meséltek neki: sárkányokról meg hü kutyáról mesélték Piroska meg a gonosz farkas történetét De a gyereknek'soha sem tetszettek a mesék Mostanában esténként melléje telepszem a kutyát kutyának mondom, farkasnak a farkast, a sötétet sötétnek, néven nevezem a hitványokat, s nevekre tanítom meg, mithá imádságokra, eldalolom neki halotainkat. Elég — mondjunk végre igaz meséi a gyermekeinknek! SZíELIOSZ JERANISZ Áz apokalipszis küszöbén A sötét középkor lappang a szavakban De a bölcsőben pőrén ott dereng már az újjászületés ■ Hiába mészároltatott le Heródes tizenegyezer verset egyetlen éjszaka Nézzétek, megnyílnak az egek Ez a fényes csillag — a Költemény Es az első költő felbukkant mar az apokalipszis küszöbén WKOSZ HADZSINIKOLAU Németh Miklós grafikája Fekete Gyula* Szombat este « Szombat van. este hét óra. Apu valahová készül, anyu valamiért haragszik. Katica az asztalnál ül. és egy fürt szólót, szemelget. Már Ijarmadszor kérdezi: .Marikának fájt a hasa, mert ok szólót, evett?... Anyu!... Jgye, anyu?...” — De semmi válasz. Katica most figyelmesebben megnézi az anyját, majd az apját, és ő is elhallgat. Apró ujjai tétován babrálnak a szőlőszemeken. Kis idő múlva cinkosan az anyjára villan a szeme, és hangosan súgja: — Haragban vagytok? . .. Anyu . .. Ugye, haragban agy tok? Nincs válasz. Az anyja föl sem néz: az ő tavalyi kockás -szoknyájával babrál, kiteregeti. elsimogatja a térden. Katica most. halkabbra >g.ia. s úgy kérdez, a szemével is, szoszke fejbólintá- saival is: — Igen?... Anyu... Haragban vagytok?.., Igen? Türelmetlen mozdulattal [elel az anyja, de Katicának elég ennyi, máris tovább nyomoz: — ■ Miért • vagytok ■ haragban ? . . . — Anyuuu ... Csend. Az apja a ruhásszekrényben motoz, kiránt egy nyakkendőt. — Jól van már. Egyél . . . Jóban vagyunk. — Neeem — húzza a szót Katica, s gyanakodva az apjára nevet. Öt ne akarják becsapni, ő úgy is tudja, hogy haragban vannak. Űjra az anyját* kérdezi; már nem kíváncsian, csak a tiszta bizonyosságért: — Ugye. anyu. nem igaz?... Ugye, haragban vagytok? — Mert apád nem szeret minket — mondja az anyja hirtelen, s meg jobban a kis .szövetszoknya fölé hajol. El kell az alját bontani, le keli engedni, mert Katica sokat nőtt tavasz óta. • A Jóx&cf Atttia-dífa* trd ter- nat>. feSrttár 'S - an töltötte be hatvanadik életévét. Dühösen bevág valamit a szekrény aljába az apja. — Jó nevelés! Beszélj csak a gyereknek! Katica megrebben. Hol egyikükre, hol másikukra pillant, s elgondolkozva egy hamvaspiros szőlőszemet dug a szájába. Valami eszébe jutott, egy- szerre áz öröm" ’izgalma de-’ rüt föl az arcán. Kerek, nagy szemet az apjára függeszti, de az anyjának súgja, az előbbi hangos sugdolódzás- sed: — Anyotra ... Akkor elváltok ti is? ■-1-. Hallgass már, és egyél! — szol ra az apja. Bosszúsan kioldja a nyakkendőt, s a tükör előtt újra megköti. — Hányszor mondtam már, hogy evés közben nem sao- kás beszélni. Igaz . . . No, hát akkor égj él szépen. Katica engedelmesen szeme Igeü a szőlőt, de közbe- közbe oldalt les. Amikor egészen a tükörhöz fordul az apja, fészkelőd!» kezd, megint elönti az a boldog izgalom. Már újra egy kis kofa, az arca csupa titokzatosság: az ívnyjáhpz hajol, és aprókat bólintva, halkan sugdossa: — Ugye, ti is elváltok?... Anyu? . .. Ugye, elváltok? ., . Mert a Marika apukája és anyukaja is elvéit (azt mondta róluk anyu: „Nem szerették egymást”), és az a legérdekesebb, hogy azóta nem is egy házban laknak, és Marika azt mondja, hogy most már két apukája lesz: a régi meg egy új. Rengeteg csokit kap Marika; az az ember, aki majd apu-kaja lesz, mindennap eljár hozzájuk, es mindig hoz neki valamit. Vasárnaponként meg a régi apuka jön érte, és egyenesen a cukrászdába viszi. Pedig régen nem szokta a cukrászdába vinni, de most minden vasárnap elviszi, és annyi kremest, minyont, tortaszeletet ehet, amennyit akar.— Csengetnek. Anyu sóhajt, leteszi a kis szoknyát és kisiet. Katica is lecsúszik a székről, de csak az ajtóig szalad, mert a sze- rnetesivodör koccanásából tudja már, hogy a házmester jött a szemétért. Nem szereti a házmestert, mindig rákjába! a gyerekekre. • Közben az apja a tükörtől az ajtóhoz sétál. Sötét van már odafckm, fúj a szél. Az utcai lámpa fényében esőcseppek futnak lefelé áz ablaküvegen. Katica szeretné megkérdezni, hogy eknegy-e - máshová lakni. Most rögtön elmegy? És ha csakugyan elmegy más házba lakni, ő is érte jön minden vasárnap, és cukrászdába viszi? Aztáji mégsem kérdez semmit, mert apu még egyre kifelé néz. Nem fordul hátra, és így nem lehet tudni, haragszik-e vagy sem. Amikor anyu visszajön, apu azt mondja az ablaknál: — Ehh, pocsék idő . . . Kihúzza az inggallérból a nyakkendőt, és visszateszi a szekrénybe. „Apu mégse megy eá lakni” — gondolja Katica, és ennek is megörül, mert akkor meg lehet játszani vele. S 'csakugyan, az apja átöltözik, és vacsoráig bújócskát játszanak az asztal alatt. Anyu pedig a kis szoknyát varrja, jókat mulat rajtuk, és ha a szőnyeget összegyűrik, azért sem haragszik. Új könyvekről Festői utazás... Egy felvidéki báró, Med- nyánszky Alajos 1825-be«i arra vállalkozott, hogy tutajon végigjárja a Vágót, s bemutatja történelmi, természeti szépségeit a nagyközönségnek. „Azt a . gyönyörű völgyet, amelyen a Vág — Magyarország nagyobb felvonnak egyike — vegighöm- pölyög s amely az ó nevét viseli, nekem pedig mint táj, mini történelmi színhely éa mant szülőföldem háromszorosan is kedves, régóta alkalmasnak véltem, hogy a honismeretet gyarapító leírás tárgya legyen” — írta a kötet első kiadásához illesztett előszavában. A második — megjobbított — kiadás alapján jelentette meg most az Európa és a pozsonyi Tátrán közös vállalkozásban a Festői utazás a Vág folyón. című könyvet. Annak idején németül látott - napvilágot, most Soltész Gáspár jóízű fordításában olvasható. Med- nyánszky utazása amolyan „érzelmes utazás”, és ennek megfelelően stílusa is érdekes, szórakoztató. I.ebilincsekben írja le a Vág völgyi kastélyok, várak történetét, a hozzájuk kapcsolódé anekdotákkal együtt. — Liptóúj- vártól Trencsenvén át Pös- tyénig, a Vöroskőtől Tep- Hcig. A kötetből örvendetes módon nem maradit ki Joseph Fischer bécsi festő tizenhat eredeti letograflája sem. Virágok vetélkedése — esz a Magyár Helikon legújabb kiadványának címe: A fejfák, az országutak melletti pléh-krisztusok utón ismét hálás témát választott a fényképész, Kútvölgyi Mihály: Kalotaszeg nepművé- tét. E gyönyörű ’ vidék népművészetéről újat mondani — Kos Károlyek után — vajmi nehéz, s gondolhatnék. szinte lehetetlen. Kútvölgyi Mihály mégis taláftt kevésbé feldolgozott tárgyat: művesei ih letet tseggei „fényképezte össze” a kalotaszegi kapukon es hátoromzatokon ta lálható fafaragásokat. Gyönyörű könyv,! Öröm kézbe venni. x Leány. Gyurits Éva rajz». íhéba i MHoszJáv Svémdrtók A vak Oidipusz városának főterén ki. nyújt kezet? Antigoné — föld alatti cellába zárva. A városkapu előtt a Szfinx, mai talányaival. Ezúttal ki menti meg a várost? IANNISZ KAR AVID ASZ A költő Még följebb, ameddig csak erőtökből telik, mindegyre mayasabbru vezényelte a költő. Ö maga a hegycsúcson élt. Oda küldték neki * honoráriumáét postán, oda a díjakat, egy galambbal. Közben ide lent tomboltak az utcai harcok. IORJISZ MANUSZAKISZ Amerikai régészek Krétán „Esen a helyen Artemisz temploma állt. íme, a márványfej — a Kric-z us előtti negyedik századból. Szkopasz kőfaragó műhelyéből Mellette az a sít. a huszonhat csontvázzal? Nem érdekes számunkra. Sok kal későbbi — Hitler kém imimL" Hol vannak a régi kutyák? Családunk nagy esemény megünneplésére készült: apámat, aki foglalkozását tekintve postás, rövidesen az ötszázadik kutyának kell megharapnia. — Bizony, már csak ilyen a postássors — mondta, miközben korábban szerzett sebeit simogatta. — A kéményseprő leesik a tetőidről, a szobafestő belepottyan a mészbe, a postásnak pedig állandó harcban kell állnia a harapós kutyákkal... Ebből mar sejteni lehetett, hogy meg kell hallgatnunk mind a négyszázkilenc- ven kilenc kutyaharapás részletes történetét. — Manapság — mondta, s nagyot legyintett. — Már nem olyan kutyák futkosnak az udvarokon, mint valaha ifjúkoromban. Akkoriban az' emberek meg igazi vérszomjas ebeket tartottak . .. Mikor például megharapott a nyugdíjas Cievál boxere, leginkább « áaescshen hagyott lerágott csonthoz voltam hasonlatos. A sebeszek nem győzték a fejüket csóválni. Hat teljés hónapig élet és halál között lebegtem. Még szerencse, hogy a postások be vannak biztosítva, igy aztán nem kévés pénzhez jutottam. Abból építtettem ezt a csodaszép házat. Jól emlékszem, egyszer megcsúsztam, és fölrúgtam a kutya tálkáját, amiből éppen lak- mározott. No hiszen, jól megjártam! Dühében csaknem darabokra tépett. Viszont a kártérítésből bevezettettem a házba a vizet, és körbe kicsempéztettem — a faluban elsőként — a fürdőszobámat ... Emlékezetes marad számomra Sztremeny erdész farkasfogo kutyája is. Micsoda remek angol fajta! A fogait még egy cápa is megirigyelhetné ... S a biztosítási összeg kézhezvétele után anyátokkal elutaztunk az Adriára, Dubrovnikbe . .. Apám arca* a meghatottság könnyei jelentek m'eg, majd igy folytatta: — Egy szó mint száz, teljes bőségben éltünk, hála e házi fenevadaknak. De nem úgy mostanság. Hol látni ma már ilyen vermes házőrzőket?! Most ha bemegyek egy udvarba, elém gurul egy vakarcs mopszli, és nekiáll rágcsálni a lábamat; ettől ugyan nem lehet kártérítést szerezni... Apám bosszúsan leb-igy- gyesztette ajkát. — Eddigi szolgálatom során négyszázkilencvenkilenc kutya harapott meg. de az utóbbi években valahogy az az érzésem, mintha balek lennék. Rádadásul a tetőnk is beázott, így az ötszázadik harapást nyomorult ágról- szakadtként leszek kénytelen megünnepelni. / Ekkor még nem tudtuk, hogy Köteles polgártárs a faiskolájába egy bősz dogot vásárolt, amely a meglehetőse« szokatlan Kordul* nem* hallgatott. S egy alkalommal, mikor alyank mit sem sejtve belepett Köteles úr kertjébe, hogy átadjon egy ajánlott csomagot, váratlanul rárontott Kordula . .. Mire az egész falu ét ■ környék tűzoltóinak közreműködésével háromórai küzdelem után ki tudtuk szabadítani a fenevad karmai közül, alig lehetett ráismerni. Csak akkor hittük el, hogy valóban ö az, mikor alig hallhatóan így nyögdécsett: — Ez aftán a kutya, nekem elhihetitek! Akár ifjúkoromban ... Pedig már kezdtem azt hinni, hogy többé nem fogok ilyen beie- való ebbel találkozni ... Mondanom sem ketl, az ötszázadik harapást új fedél alatt ünnepeltük meg. Sőt a kapott pénzből arra is futotta, hogy megvásároljuk Köteles ur- Kordulajának egyik, legéletrevalóbb kölykét namftott*: GnMa Gábor
