Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
I íróportrék Kardxsallból A kandidátus Az írók írója Ambrus Zoltán emlékezete 1 orgosz Kalakalasz szobrai $*tkr\ Tahirov íróval es tu- domeeí seerettein volna be- A dolgozószobájában fogadott, s eleve meghatározta pa-rbeszed linket. Tudtam róla, hogy a filozófiai tudományok kandidátusa, aki versek, poemak írására is vállalkozik. Meg azt js, hogy Edinenieto (Egyesület) című könyvét i Sál - ben adta ka a szófiai ladaíelsztvo na Oteosesztvenija Front (a bolgár Hazafi as Front kiadóvállalata). Erről faggatnám legszívesebben de Tahirov az idegennek előbb Kardzsali kulturális életéről!, eredményesről mond adatokat — ugyanis ő a megyei tanács első elnökhelyettese. Megtudtam, hogy Kardasa- libest, a megveben 1*44. «September 9-én (a feOszaba- dulas pjítenatában) méndöez- sne 4059 diák volt, s ez a kétsaazeaeméi több lakoshoz vtsaonyWiv« elenyészően, kévés. Szembeállítható vele a mai adat: jelenleg 5775 ta- n*r van a megyében. A terűtat lakossága ma 535 faluban és 2000 tanyán él, ebből Jetem! eg 300 faluban vannak uttÉ-oivasrei tudók. 1344-ben mindössze 19 faluban volt three ember. 1959-ben egy ka rózsa K polgárnak #,70 swtotmka értékű könyve volt, ma viszprK 4.80 leva, Az elnökhelyettes megjegyzi, hogy közben a népesség természetesen szaporodott, napjainkban túllépték a háromszázezret. Összehasonlító adatként lejegyezteti még, hogy Szófiában tíz leva értékű könyv jut egy főre egy évben. Ehhez képest a Kai d- zsali 4.60 igazán tisztes eredmény. Egy kardzsah lakos évente 8—9 filmet néz meg (az országos adat 7,5). S még valami, Bulgáriában tízezer ember közül 322 vesz részt valamilyen amatörrnozga- lomban,- Kairdzsaliban több tárni 500-en. Tarórov többször hangsúlyozta, hogy ezeket az adatokat nem lehet megualaini ' s*a.t»«ztiK»aban, lel .-ellenül jegyezzem meg mindegyiket. Seuvesen hahgatnáim meg tovább, de meg kell keinem, ángy inkább arról beszeljen, nment választotta könyve témájául a boigar—torok egysegek egyes Uiest? Kérdésemet nem csupán az indokolja, hogy bennünk a törökökről egeszen más képzetek élnek, erdek íodesre iveszteieU az is. nogy Ka rózsád megye lakossaganak kétharmada torok. A könyv számos példája mellett Tahirov egy olyan tényt emut, ami — szavai szériát — még publikálatlant. A XV. sza/auoan, pontosan 1416-ban születetttsejk Bedreddm. Édesanyja bolgár no volt, akit erőszakkal vittek a török vezer varaua, így amikor Bedreddin megnőtt, szemeiyeoen példázta a kétgyokeruseget. Szükségképpen aiaauit ki benne a öanatsag eszaneje. Fönsaner- Dft, hogy a DOigar—torok ellenvet társadalmi gyökerű, s sasután ennek az aalakítasá- ra, megvaiiio/.,.lasaia törekedett. A társadalmi laiakat a legnagyooú oaynak latiaaz embenseg eieleoen, s özei t egy anuosznian felkelést roDbamott ki ets vezetett a török hatalom e.len. Beured- din irányitasavai bolgároké» törökök együtt harcoltak, » ez « rokonság, az egyseg regi, évszázados gyökereire mutat. Tahirov könyvében írt egy leüsztend 11 i költőről, aki a XIX. században élt és Sze- lolmes Musztafa volt a neve. Musztafa egyszer meglátott egy bolgár * lányt és mély érzelmek lobbantak lel benne, olyan mélyek, hogy hatásukra — a lány nevében _ bolgárul kezdett verselni. M űveit azután bolgár énekeknek. nevezte. A XIX. század elején már van példa arra, hogy masok is két nyelven — törökül és bolgárul — írtak. Ezt Tahi rov nagyon jelentősnek tartja. Legelőször azért, mert a líra az érzelmeket, *a szerelmet fejezi ki. s er. független a* akkor meg leleró elnyo- moróót, lettöemeífeedífc • A Nyugatban Gyergym Alben köszöntötte 70. születésnapján, amely egybeesett írói pályakezdésének íéiszá- zados évfordulójával. Méltán nevezte „nagy Nevelőnek, aki már a harmadik rajt tanítja, gyönyörködteti és ostorozza, hol a szatirikus haj-' lám kötekedő virgoncságai- val, hol az érett tudásnak szelíd es szerető derűjével". A francia irodalmon és művészeten nevelkedett Gyer- gyai jogosan tekintette nevelőjének a Colilége de Fran- ce-ban és a Sorbone-oo tanult Ambrus Zoltánt. Tőle tanulta meg. hogy európainak és magyarnak lenni nehéz feladat, ma sokkad köny- nyebb ezit a két fogalmat egyeztetni, mint fél százada volt. A Székelyföldön született Ambrus komoly francia műveltsége ellenőre is egyéniségeben, műve&zetében egyaránt magyar maradt. A szabad életet kedvelte, észjárása, temperamentuma is ezt sugallja legjobb elbeszéléseiben, és két legismertebb regényében: a Midás királyban meg a Giroflé és Girof- lá ban. Kévés offjnan magyar regény van, min t a Midás király, amelyet a kritikusad és méltatod annyiféleképpen értékelitek, »hányféle álláspontot képviseltek. M űvésare- gényként bírállták a leggyakrabban, hősében a valóságos és a dilettáns művész vívódását látták. Akadt olyan, kritikus, aki a fölfelé kapaszkodó kispolgár karrierjét és hanyatlását olvasta ki e ne- génybőll. De azok sem jártak messze az igazságtól, akik Bíró Jenőben az író lírai ad- teregóját látták. Méátetói egy dologban megegyeztek: * regényének a XIX. század végén kialakult áj, * polgári életforma val szoros kapcsolata van. A fősaereplő művészi és emberi sorsa nem illeszkedik be igazán a tara»-, dalomba, kissé rezignált bölcsességeket sugalmazó énje magában hordozza bukását Ex egyben ant is jelenéi, hogy Ambrus » kilencvenes években szívesen összeka- asmtott a szkepticizmus, » pesszimizmus és * nihfHzmus szörnyeivel. A millennium fényei csak ideig-óráigi aranyozták be a főváros kedvetlen arcát Ennek a sok torzó és bohém művészt termő. csonka kornak talán Ambrus vott az egyetlen egészséges alkotója. Felnőtte® köszönti a tm századunkat, amelytől mindent megkapott: akadémia* tagságot; a Kisfátody Társaság és a Petőfi Társaság is soraiba választotta, (ilyen elismerésbe® még Babits sem részesült, Móricáról nem is szóivá). Csak az írók írója soha nem lett azzá, ami szeretett volna lenni: a közönség írójává. Lapot szerkesztett, az ország első színhazának volt öt évig a direktora, de a joggal remélt siker, a közönség sze- retete elpártolt tőle. Utolsó éveit megkeseredetten, visszavonultan töltötte. Egy-egy kásával adott csak életjelt magárói, ha valamelyik nyugati író — főleg francia — könyvéről vágj’ színművéről beszámolt a Nyugatban vagy — más lapban. Furcsa sors jutott ennek a halk szavú művésznek: dicsérték, de a szavára soha nem figyeltek igazán. Fajdalommal, de tudomásul kellett vennie: amit ír, egy nagy visszhangtatan monológ. Sok fiatal mesterének tekintette — Gyergyai is. ízlése, műveltsége kárhoztatta volna a magányra? A millenniumi Magyaror- szagnak nem kellett melankolikus hangja, meg az sem, hogy a társadalomrajz helyett az embert mérte föl. Az olvasóknál nem lehetett sikere, mert különbözött az em beiről a véleményük. Örök igazság: a közönség mindig elvárj® a művésztől, aat mondja, amit hallani szeretne. Ambrusban a belső lelki kényszer mást diktált. A művész független szeretne lenni, de ebben a küzdelemben rendszerint a közönség lesz a győztes, mert szu vénén állásfoglalása dönti el a művész emberi sorsát. Azok a szerencsés művészek, akik megalkuvás nélkül tudnak nagyot alkotni. Csak a legnagyobbak tudják akaratukat rákényszeríteni korukra. Ahogy távolodunk Ambrus korától egyre jobbam feledésbe merül a neve. A mai fiatal nemzedék többnyire nem is olvasta műveit — ezért érdemes róla néhány gondolatot elmondani halálainak: 50. évfordulóján. Schöpßin, a Nyugat-nem nedék legnagyobb kritikusa kissé optimistán jelölte ki Ambrus Zoltán helyét a magyar irodalomban. Igaz, ehhez helyesen kellene fölbe- csűkri a művész értékét, hogy a kilencvenes években feltűnt nemzedék tagjai között elnyerje az őt megillető első helyek „Szomorú arra gondolni — írta szkeptikusan a Nyugatban Schöpflin —, hogy ennek a nemes és tiszta léleknek, ennek a mély elmerlek és meleg szívnek, ennek a mmdertekfelett nagy | időtlenség (ónix) stfbnűvésxnek a szavát csak *z irodalomtörténet hallgatja meg, a maga kora tiszteletteljes • közönnyel ment el mehette ...” Rádlm Király Wilfried Hildebranót Fő a rangsor Andelko Erdelismki A telefon — A minisztériumba megyek — közölte reggel az osztályvezető, és elhagyta szobáját. Mihelyt az autó elindult, a helyettes elfordult az ablaktól, amelyen át a főnök Wartburgját figyelte, s bejelentette, hogy a fióktelepre megy. Nyomában fürgén kiszaladt a részlegvezető; ó az egyes objektumhoz sietett. A fő terv- felelős erre a kettes objektumhoz rohant. Az al-tervfelelős bejelentette, hogy őt türelmetlenül várják a hármas objektumon. Elsőnek az altervfelelös tért vissza. Köhni- szag terjengett körülötte, s csillogott a bor- oélynál nagy gonddal meghúzott választék. Utána megjelent a fő tervfelelős. örömmel pillantott frissen lemosott Trabantjára, és a nedves szarvasbőrt még egyszer végighúzta a szélvédőn. Közvetlenül ebédszünet élőit megjelent a részlegvezető. Az ö autgja is csillogott-villo- gott a tisztaságtól, haja pedig elegánsan meg volt nyírva. A fönökhelyettes is kiszállt tisztaságtól tündöklő Ladájából, megigazította frissen tri haját, és egy banánnal teli bevásárlóit húzott elő a csomagtartóból. < tótjára a főnök érkezett meg. Gépkocsija ullogott a tisztaságtól, haja pedig a lakktól. Egyik kezében banánt vitt, a másikban pedig a nadrágját, amelyet nemrég vett át a tiszMoha*. Bwévet : Kellé« Gjr5r«Jr) — Hajló, ttt Frchnl Ott ki bra®** — Itt a telefon. — Természetes, hogy ott egy teteft»; itt is van egy telefon, es a telefonnál Freko van Ott ki van a telefonnál? — Itt senki nincs a telefonmái, itt a telefon beszél. Mit óhajt? — Kérem, én az igazgatóval szeretnék beszélni. Vagy valaki mással... — Az igazgató semmit nem jatté* telefonon. Nálunk már senki semmit nem »te/ telefonon. — Kérem, az lehetetlen! — Nem, ez lehetséges! Kőitek ti váruk így döntött. A munkakollektíva azért van, hogf dolgozzék, és nem azért, hogy telefonáljon. Idefigyeljen! Ne csináljon belőlem bolondot . .. ! Én nem vagyok egy akárki! — Én magát nem akarom kigúnyolni, és azt sem mondom, hogy maga akárki. De én valóban telefon vagyok. És azt hiszem, hogy maga sem Frcko. Maga is egy telefon, és éppen maga az, aki egy kicsit engem akar bolonddá tenni... — Segítség! Valami történik velem . . . Nem vagyok rendben! Zúg a fejem... Segítség! . *— Magának nincs szüksége segítségre. Teljesen rendben van. És hogy a feje zúg, a füle cseng, azt bizonyítja, hogy maga is telefon. Ne idegeskedjen, beszeljem! Interurbanja va® ... gHwHto*»: Upeaejr Jálía) meglévő társadalmi konfliktusokon. így gza me icezzel- íoghatóvá válik a líra különleges szerepe: meglágyítani az ellenséget. Ebből következik az a ténji, hogy a költészet az emberi egyesülést szolgálja, s leírva, olvasva olyan nagy erővé válik, hogy hatalmi eszközökkel már legyőzhetetlen, Ekként — harmadik tanulságként — a líra sejtette az embereket a jövő — az egység kialakulása! — meglátásában, fölismerésében. Ezek föltérképezéséből alakult ki Tahirov könyvének vezérfonala: a rokonság és az egyesülés, a bolgárok és törökök együttélésének megrajzolása. A kötetbe belelapozva látszik, hogy a szerző vizsgálódásainak középpontjában a XIX. szazad álL Innen vannak adatai elsősorban a kétnyelvűségnek, illetve annak, hogy török lírikusok miként kezatek el bolgárul írni. Közülük meg kell említeni Fer- had Juszufot (1841—1932), aki a Zija (Sugár) című lap köaéhez tartozott. Ez az újság a bolgár kommunisták orgánuma volt, s Ferhád 1922-ben itt közölte nagy poémáját a korrwnunkamus- ról. ő az első török nyelvű proleitárköltő, akinek lakóhelye Kanizsai! volt. Századunk első évtizedeiből ki lehet emelni Musztafa Izeto- vot, aki ugyancsak erőteljes verseket írt bolgár nyelven. Ezek és a további részletes adatok fényében arról győz meg Tahirov könyve, hogy szép hagyománya van az egység kifejezésének Kard- zsaüban. Beszéltünk a jelenről ró Az elnökhelyettes «tolt arról a könyvről, ami az Olvasóház irodalmi alkotokörenek kiadásában jelent meg 1981- ben. A Magok című sokszorosított kis kötetben a szerzők nyolc é6 tizenöt év közötti úttörők. Bolgárok és törökök, aki Cvetko Cvetkov tanár vezetésével ismerkednek a* alkotás nehézségéi vei és ötöméivel. Témáik között vezető helyen áll a szülőföld szeretet, a Balkán és Rodope szépségének megver- selése (a tizenkét éves torok kislány versét a szülőföldről en M hallottam, mély átéléssel adta elő bolgár nyelven). Befejezésül a legrégibb időkről váltunk szót ÍMpr csak azért is, mert feltűnt, hogy a kardzsald filmszínház Orpheus nevét viséR.) A teák hagyományokat csakúgy bolgárnak tekintik, mint a X. századi templom» nyomait. Azt mondták: „A legrégibb időktől bolgárok laktak itt, ők jelentik a noai kultúra gyökereit.”. Iánké Andrés Virradat (i»ár»ányj
