Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
^ mart mindenkit. Egy hónop- Ker «safc aeküg hasz a ja már állása sem voüt,ami(■s»-«fábtjaok mrág meg nem i orténiwek. Az öngyilkosság .szataadátoának a peremén táimtorgott: miben hitt volna? Egyáltalán: miben hihet az, aki éppen a hit hiánya miatt jut kétségbeejtő helyzetbe? De most valaki leemelte róla a ráfeovesedett albérleti lyuk tetejét, s akarata ellenére csodát tett vele ... Furcsa: az öreg létezésére halála után döbbent rá. A papír azonban valóságos volt, aminthogy a lakás is az. „Más hozzátartozóm nem lévén, megboldogult keresztlányom fiára hagyom a la- ást.” Egy mondat — és aeagva bámul a szakadékba. Az öreg úgy tűnt el az 'emlékezetében, ahogyan egy lábtörés — a céltalan dolgok ellen védekezik az agy. Most mégis meglepő élességgel rajzolódik eléje a szürke bo- zonttal keresztezett arc — még egy mosolyt is rá tud képzelni. Ha van isten, biztosan ilyen, gondolta az értesítést csókolgatva. Akárhányszor végiggondolta az életét — márpedig megtette sokszor —, arra a következtetésre jutott, hogy az albérletek: juttatták ilyen mélyre; ahol mér csak a csoda segít. S wn. lön csoda. Megint látta ae arcot. Köszönöm, motyogta. A fizetése leiét áldozta a koszos lyukra, ahol ráadásul még nyugta sem volt: átkutatták a holmijait, figyelték, mikor jár haza, zártak előle mindent —i ha egy barátjával akart beszélgetni, külön engedélyt kellett kémle, hogy felvihes- se. Ital nincs! — hangzott ilyenkor a válasz: de miből is ihatott volna? Aztán idegei feladták, nekiygrott egyik főbérlőjének. — Fontos telefont várok — mondta. — A kórházból hív édesanyám, kell-e műteni. Jó, természetes, — bólintott megértőén a másik, aztán felemelte a kagylót. Másfél órán át beszélt. Amikor befejezte, rá- mosolygott: — tessék —, s akkor ugrott neki. A zártosztály, ahova beszállították, szinte üdülést jelentett számára. Persze, ha tudta volna ... H a tudta volna, hogy a klinikát megjárt ember rosszabb, mint a börtönből szabadult! Csak a halott indián .jó indián ... Nem ütközött ugyan sehol akadályba — de hogyan is ütközhetett volna, amikor ■ «inakozva kikerülték? Ke- j remegni kezdett, magában .'eszélt-----gyűlölete végül k or megkapta az értesítést „Más hozzátartozóm nem lévén ..Akikor már régóta csak feküdt, bámulva a pókot amelyik egyre közelebb ereszkedett az arcához. „ ... megboldogult keresztlányom fiára hagyom a lakást.” Persze, az örömhírt se volt kivel megosztani — a pók kifejezetten nem örült, a főbérlő közönyös maradt. De a csoda megtörtént, ha rajta kívül nem is vette észre senki. Deák Mór A folyamat A lakás szép volt — de ha nem lett volna az, akkor is az lett volna —, az a néhány penészfolt a falon rózsára emlékeztette, az öreg beivódott szaga meg arra, hogy végre üldögélhet órákig majd a vécén, olvasgatva. A bútorok egyenesen gyönyörűek voltak — az albérleti szobák bútorai a vasúti kocsik célszerűségét idézik: márpedig ezzel az első osztályú kocsival a végállomásig utazom! — gondolta. Végre, sóhajtott, amikor szétrakta a holmijait, és hanyatt dobta magái az ágyon. A feje fölött Jézus feszült az állandóság belenyugvásával — már mozdult a keze, hogy kidobja, de a csoda elfogadtatott. Jézus maradt. Lassanként szín költözött az arcába —, a lakásnak voltak ablakai is — és megbékélt az emberekkel. Üj munkahelyén jámbornak ismerték, s még barátai is akadtak, akik néha kölcsönkérték a kulcsot. Ilyenkor félt egy kicsit: mi lesz, ha valamit összepiszkítanak, vagy odébbraknak — de az aggodalom csillapodott, ahogy hazaért. Egyedül volt, hát gyakran feljártak hozzá a barátok borozgatni — n amikor vett egy lemezjátszót, lányok is szállingóztak hozzá. Jutkát is egy ilyen összejövetelen ismerté meg — sokat ivott, hát meg merte szólítani. Ä többiek távozása után a lány maradt, s várakozó tekintete bátorrá tette. A lassú ritmusra előbb hajladozni kezdtek, aztán remegő ujjai becsúsztak a blúz alá. Előbb az egyik. Vallató Géza GYÖNGYVIRÁG — HAVAZÁSBAN be.;/.éljek-e pillantásod napkeltéiről szavaid születéséről a forrás énekéről szóljak-e ölelésed hajnalka-indáiról csípőd igéretföldjéről trópusi tájairól szóljak-e az ezüstórát kondító éj szívhangjairól rezdüiő bársony bolyháiról A jácint-zümmögésű időben mondjam-e holdsug'ü-hintán lengő álom — gyöngyvirág-havazásban a távolság rácsait — hiányod szorítom HaiáMltaJók. Bcnyi László raj»» azááa « «rtántfe i»eflb*n*á bújt ki parányi kosarából — a hirtelen arra gondolt, csoda csodát szül, nemcsak a haj nincs egyedül; s úgy simult a lányhoz, mint regen édesanyjához. Aztán egy szégyentelen, elszabadult könnycsepp futott végig az orra mellett — Jutka magához szorította, ringatta, segített neki levetkőzni, s úgy fogadta magába, mintha világ körüli útról tért volna meg az egyetlen helyre, ahol befogadják, és csodákról mesélhet. Már az esküvő napját is kitűzték, amikor a lány egyszer csak hanyatt fordult — combjai közül, a sötét gyönyörűségből fény áradt t~, és azt mondta: — gyönyörű ez a lakás. — Mert csoda történt — válaszolta, és végigvezette a lányt az életén. — Igen, csoda történt — felelte amaz —, al bérletben lakom én is. Mintha a falak kifelé dőlnének, s végül egy viharos fennsíkon találná magát, összerándult. Még a főbérlők harákolását is hallani vélte, — Fizettem erre a hónapra, nem rakhat ki! — ordította. Másnap a lány hiába csengetett — az ágyán feküdt, s mintha a szíve ritmusát kopogták volna a távolodó léptek. Akkor imádkozott először. Két kezét összefűzte a mellén, úgy kántálta a keresztnek: — Köszönöm neked. Uram, hogy megmentettél a gonosztól, köszönöm, Uram. hogy egyedüli kiváltságom a csoda. A lány kereste még néhányszor, aztán elmaradt. A munkahelyére nem járt már be, nehogy találkozhassanak. Nem, nem, gondolta, nincs már albérlet többé. Két keze most már mindig a mellén nyugodott, szemében furcsa tüzek égtek; — Köszönöm, Uraim, a lakást, köszönöm a csodát, mert érdemes volt élnem. — Szakálla lassan krisztusivá boglvasodott, és furcsa szagok terjengtek a lakásban. Ha nagyon megéhezett, hosszú kabátban, szemére húzott kalapban és sötét szemüvegben lopakodott le az utcára. Mindenki dobott egy-egy kétforintost a bogaras, fiatal öregúrn«k, és nem fogadott el pénzt fekete hajú nőktől. H ogy a lakás végül hogy ment tönkre, csak találgatni lehet. Talán levert valamit, és nem tette vissza? Ki tudja. Az biztos: amikor rátörték a szomszédok az ajtót, alig tudtak a szobáig jutni a szanaszét dobált. poros holmik közt. Az ágyán feküdt, már egészen kihűlt, a szeme mereven szegeződött egy pontra — s a megdöbbent szomszédok borzadva látták, hogy a feszületet bámulja odaátról is. amiről valaki letépte Jézust, és felerősített ■ egy megsár- gult cédulát: „Más hozzátartozóm nem lévén, megboldogult keresztlányom fiára hagyom a lakást.’.’ A hároméves Kolja füle hallatára veszekedtek a szülei. — Csak a gyerek miatt vettelek feleségül!. — üvöltötte az apja. — Csak a gyerek miatt mentem hozzád! — üvöltötte az anyja. — Csak a gyerek miatt kínlódok veled — üvöltötte az apja. — Csak a gyerek miatt visellek el — üvöltötte az anyja. — Elmegyek, hogy ezt ne kelljen a gyereknek hallgatnia — üvöltötte az apja. — Elmegyek, hogy ne zaklassa fel ez a gyereket — így az anyja. A gyerek apja bevágta az ajtót. Utána dobták a bőröndjét. Újból bevágták az ajtót — a kis Kolját elvitték a nagymamájához. — Elhagyta a csaladját — panaszkodik a gyerek anyja, és munkatársainak ökölbe szorul a keze. Mohácsi Lajos rajza Morafkó László Rugókoncert Humos teát’ kaptunk a vacsorához. A bögre fölé hajolva meglegyintett az alkohol párába vegyült illata. Vizsgák előtt volt ilyen jó. amikor a körtéri talponállóban dupla adag rummal kértük a teát, s lebegve mentünk a tanszékig. Hunyorítottam Zsuzsának, áld elmosolyodott. Ez a nagv- nóniötlet nekem jutott eszembe: amikor már két hete keringtünk parkokból elűzve, meg lépcsőházfordu- lóban megriasztva, eszembe ötlött a kisvárosban élő Ella néni. akinél utoljára általános iskolás koromban nyaraltam. Este lett, mire a busz lezötyögött velünk. Ella ném megölelt. Zsuzsát egy pillanatra szemügyre vette, aztán átkarolta, örült nekünk, talán évek óta nem voltak vendégei, a szomszédok kivételével. Alig vártuk, hogy átessünk a beszélgetésen meg a vacsorán. — Akkor egy szobában ágyazzak nektek? — és Ella nem bizonytalanul nézett rám. — Mert csak ott fütök. — Természetesen — mondtam. — ősszel, amikor a téeszben dolgoztunk, fiúk, lányok közös teremben aludtak. — No, jól van, de azért a cicát bent hagyom nálatok. Nehogy megfázzon. A sötét, politúros szekrényből szabályosra vasalt ágyneműt vett elő, megagya- zott. — Ez lesz a tiéd — mutatta Zsuzsának a zongora melletti heveröt. — A tiéd meg ott — s a fal melletti virágmintás, öreg kanapéra bökött. Sokáig szöszmötölt a szomszéd szobában, végre lekattintotta a lámpát, melynek — Kidobott — panaszkodik a gyerek apja, és munkatársainak ökölbe szorul a keze. Kolja anyja keresetet adott be tartásdijért. Kolja apja válókeresetet adott be. Kolja anyja elsősegélynyújtó tanfolyamra iratkozott, hátha ez javára szolgál, és neki ítélik a gyereket, hisz baleset érheti, és akkor nagy előny, ha ért valaki az elsősegélynyújtáshoz. Az apja abbahagyta a dohányzást — egy nem dohányzó atya nagyszerű példakép a gyereknek. Kolja még két év múlva is a nagymamánál volt. Az apjáról azt mondta, hogy kiküldetésben, az anyjáról meg, hogy Afrikában van. Kolja anyja bundát vett. hogy bosszantsa a gyerek apját. Kolja apja kölcsönökből autót vett. hogy borsot törjön vált felesege orra alá. ernyőjét csipkeszegél.y díszítette. Szél dörzsölte össze kint a diófa agat, nyaralásból emlékeztem a roszogó hangra. Ella néni alatt megnyikor- dult az ágy. Atyaúristen, csak Zsuzsa el ne aludjon! Nem tudom, mennyi ide telhetett el, amikor elhatároztam, nem várok tovább. Először a fél lábamat tettem le, hogy kipróbáljam, nem recseg-e a padló. Bíztatóan indult. A szoba közepén lehettem, amikor az első recs- csenés következett. Megálltam. Abban a pillanatban puha érintés a lábamon — a macska dörgölőzött hozzá. Kézzel félretoltam, nehogy rálépjek. Már ott. álltam Zsuzsa he- verőjénél. Félrehajtott takaróval várt. Leültem, mire a heverő egy rugója akkorát kondult, mintha elpattant volna. Zsuzsa fojtottan nevetett. Engem a gutaütés kerülgetett. Fél percet vártam, s már fáztam. — Gyere, mert didergők — súgta Zsuzsa. Felemeltem a lábam a padlóról, a rugók, mint egy zenekar, megkondultak. Hogy miért nem javíttatja meg őket?! A szomszéd szobában az asztalilámpa fénye foszfo- reszkálni kezdett. — Nem kértek valamit? — kérdezte Ella nem. — Netn — súgta áthatóan Zsuzsa. — István már alszik is. Elaludt a fény. Átkaroltam Zsuzsát, mozdulatlanul feküdtünk. Éreztem hajának illatát, az ágynemű tisztaságszagát. Valamit tehettek a szekrénybe, aminek illata átjárta az ágyneműt. Már jól felmelegítettük a takaró alatti kuckót. Megcsókoltam Zsuzsa nyakát, Kolja anyja délre utazott a tengerpartra, hiszen egy lebarnult anya---K olja apja utolsó filléreiből befizetett egy jugoszláviai utazásra, hiszen egy világot járt apa . .. ... Kolja apja és anyja a Haiaaii-szigetekeri találkozott. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a madárijesztőt — bökött a gyerek apja a közelében levő papagájosan felcicomázott milliomos özvegyre. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a vízilovai — bökött a gyerek anyja a közelben levő potrohos milliomosra. Kolja szülei siókor elhatározták, hogy együtt felhívják telefonon a nagymamát és a gyermeket. — Halló, te vagy az.. ööö... Petya? Vászka?, Misina?... ööö Szása?... — kiáltott boldogan Kolja apja a telefonba. Szép kis apa az ilyen — gondolta közben Kolja anyja magában —, még azt sem tudja, hogy Zsorzsiknak ööö Ivánnak hívják a fiunkat. Fordított»; Bratba László megborzongott. Á kezem vándorútra indult. A lábamon, nyomást érez tem. A macska félugrott az ágyra, s a takaró végében befészkelte magát. Zsuzsa kuncogott. Rúgtam egyet, a heverő megkandult, A macska leugrott, aztán újra fel, s most Zsuzsa lábánál keresett menedéket. Percekig vártunk. Próbáltam lehámozni Zsuzsa pizsamáját, de kilendült alattam egy rugó, oldalamban éreztem a pattanását. Zsuzsa hangtalanul rázkódott a nevetéstől. Ennél még az is jobb volt. amikor egy délelőtt — a többiek előadáson voltak — a kollégiumba becsempésztem Gabit, Áldott sodronyos agy. amely úgy rejt el, mint egy lövés ztefcnő! Azon a csöndes délelőttön egy kis baleset azért történt. A sodrony egv helyen kiszakadt a szögvas keretből, s valószínűleg a gondnok vagy valamelyik társam, elődöm az alvásban dróttal kötözte vissza. Ennek kiálló vége akadt a tenyerembe, s felszakította. Gabi aranyos volt, rögtön indult volna, hogy kimossuk a sebet, elfeledkezve arról, hogy az első takarítónő patáliát csap, vajon mit, keres, egy idegen lány a fiúkollégiumban. És a fenyőerdő? Suhogtak a lombok, s a tavalyi meg még régebbi tülevelü-szö- nyeg tüskéi beleélitek a bőrünkbe. Gizi az eget nézte. Egy vitorlázógép keringett a magasban, egyre szűkülő köröket írva le, s egyre alacsonyabban. — Te. ez nem minket, néz? — kérdezte és kisimította szeméből barnásvörös haját, amely teleragadt fenyőtűvel. A gép e.gyre vesztett a magasságából, majd hirtelen lendülettel eltűnt a fák fölött. Hol is van most Gizi? Férjhez ment egy agronó- mushoz. És Gabi? Fogalmam sincs. Zsuzsa egyenletesen szuszogott mellettem. Vegjgsi- mítottam az arcát, de nem változott a lélegzés ritmusa, csak parányit sóhajtott Majd megpattantam. Ha saját ágyam lesz, torirtom a rugókat. Kibelezem a heveröt! És vajon hol lesz Zsuzsa? Egy rossz kanapé rugódnak emléke leszek a számára? És még hátravolt az utam a saját ágyamig. Bencze József Kín és megszállottság Kín és megszállottság ég a királyfi szemében. Megállj, megállj, csodatévő szerelem! Sápadt arcom miről énekel jen ? Ne szaladj el • tőlem, elfoszlok, elfogyok, bogár lesz belőlem Eduard Medvedkin. Á gyerek miatt
