Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

^ mart mindenkit. Egy hónop- Ker «safc aeküg hasz a ja már állása sem voüt,ami­(■s»-«fábtjaok mrág meg nem i orténiwek. Az öngyilkosság .szataadátoának a peremén táimtorgott: miben hitt vol­na? Egyáltalán: miben hihet az, aki éppen a hit hiánya miatt jut kétségbeejtő hely­zetbe? De most valaki le­emelte róla a ráfeovesedett albérleti lyuk tetejét, s aka­rata ellenére csodát tett ve­le ... Furcsa: az öreg létezésére halála után döbbent rá. A papír azonban valóságos volt, aminthogy a lakás is az. „Más hozzátartozóm nem lé­vén, megboldogult keresztlá­nyom fiára hagyom a la- ást.” Egy mondat — és aeagva bámul a szakadék­ba. Az öreg úgy tűnt el az 'em­lékezetében, ahogyan egy láb­törés — a céltalan dolgok ellen védekezik az agy. Most mégis meglepő élességgel rajzolódik eléje a szürke bo- zonttal keresztezett arc — még egy mosolyt is rá tud képzelni. Ha van isten, biz­tosan ilyen, gondolta az érte­sítést csókolgatva. Akárhányszor végiggon­dolta az életét — márpedig megtette sokszor —, arra a következtetésre jutott, hogy az albérletek: juttatták ilyen mélyre; ahol mér csak a csoda segít. S wn. lön csoda. Megint látta ae arcot. Kö­szönöm, motyogta. A fizetése leiét áldozta a koszos lyukra, ahol ráadásul még nyugta sem volt: átkutatták a hol­mijait, figyelték, mikor jár haza, zártak előle mindent —i ha egy barátjával akart beszélgetni, külön engedélyt kellett kémle, hogy felvihes- se. Ital nincs! — hangzott ilyenkor a válasz: de miből is ihatott volna? Aztán ide­gei feladták, nekiygrott egyik főbérlőjének. — Fontos te­lefont várok — mondta. — A kórházból hív édesanyám, kell-e műteni. Jó, természe­tes, — bólintott megértőén a másik, aztán felemelte a kagylót. Másfél órán át be­szélt. Amikor befejezte, rá- mosolygott: — tessék —, s akkor ugrott neki. A zárt­osztály, ahova beszállították, szinte üdülést jelentett szá­mára. Persze, ha tudta vol­na ... H a tudta volna, hogy a klinikát megjárt em­ber rosszabb, mint a börtönből szabadult! Csak a halott indián .jó indián ... Nem ütközött ugyan sehol akadályba — de hogyan is ütközhetett volna, amikor ■ «inakozva kikerülték? Ke- j remegni kezdett, magában .'eszélt-----gyűlölete végül k or megkapta az értesítést „Más hozzátartozóm nem lé­vén ..Akikor már régóta csak feküdt, bámulva a pó­kot amelyik egyre közelebb ereszkedett az arcához. „ ... megboldogult keresztlá­nyom fiára hagyom a lakást.” Persze, az örömhírt se volt kivel megosztani — a pók kifejezetten nem örült, a fő­bérlő közönyös maradt. De a csoda megtörtént, ha rajta kívül nem is vette észre sen­ki. Deák Mór A folyamat A lakás szép volt — de ha nem lett volna az, akkor is az lett volna —, az a né­hány penészfolt a falon ró­zsára emlékeztette, az öreg beivódott szaga meg arra, hogy végre üldögélhet órákig majd a vécén, olvasgatva. A bútorok egyenesen gyönyö­rűek voltak — az albérleti szobák bútorai a vasúti ko­csik célszerűségét idézik: márpedig ezzel az első osz­tályú kocsival a végállomásig utazom! — gondolta. Végre, sóhajtott, amikor szétrakta a holmijait, és hanyatt dob­ta magái az ágyon. A feje fölött Jézus feszült az állan­dóság belenyugvásával — már mozdult a keze, hogy kidobja, de a csoda elfogad­tatott. Jézus maradt. Lassanként szín költözött az arcába —, a lakásnak vol­tak ablakai is — és megbé­kélt az emberekkel. Üj mun­kahelyén jámbornak ismer­ték, s még barátai is akad­tak, akik néha kölcsönkér­ték a kulcsot. Ilyenkor félt egy kicsit: mi lesz, ha vala­mit összepiszkítanak, vagy odébbraknak — de az aggo­dalom csillapodott, ahogy hazaért. Egyedül volt, hát gyakran feljártak hozzá a barátok borozgatni — n ami­kor vett egy lemezjátszót, lányok is szállingóztak hozzá. Jutkát is egy ilyen össze­jövetelen ismerté meg — sokat ivott, hát meg merte szólítani. Ä többiek távozá­sa után a lány maradt, s vá­rakozó tekintete bátorrá tet­te. A lassú ritmusra előbb hajladozni kezdtek, aztán remegő ujjai becsúsztak a blúz alá. Előbb az egyik. Vallató Géza GYÖNGYVIRÁG — HAVAZÁSBAN be.;/.éljek-e pillantásod napkeltéiről szavaid születéséről a forrás énekéről szóljak-e ölelésed hajnalka-indáiról csípőd igéretföldjéről trópusi tájairól szóljak-e az ezüstórát kondító éj szívhangjairól rezdüiő bársony bolyháiról A jácint-zümmögésű időben mondjam-e holdsug'ü-hintán lengő álom — gyöngyvirág-havazásban a távolság rácsait — hiányod szorítom HaiáMltaJók. Bcnyi László raj»» azááa « «rtántfe i»eflb*n*á bújt ki parányi kosarából — a hirtelen arra gondolt, cso­da csodát szül, nemcsak a haj nincs egyedül; s úgy si­mult a lányhoz, mint regen édesanyjához. Aztán egy szé­gyentelen, elszabadult könny­csepp futott végig az orra mellett — Jutka magához szorította, ringatta, segített neki levetkőzni, s úgy fo­gadta magába, mintha világ körüli útról tért volna meg az egyetlen helyre, ahol be­fogadják, és csodákról me­sélhet. Már az esküvő napját is kitűzték, amikor a lány egy­szer csak hanyatt fordult — combjai közül, a sötét gyö­nyörűségből fény áradt t~, és azt mondta: — gyönyörű ez a lakás. — Mert csoda történt — válaszolta, és vé­gigvezette a lányt az életén. — Igen, csoda történt — fe­lelte amaz —, al bérletben lakom én is. Mintha a falak kifelé dől­nének, s végül egy viharos fennsíkon találná magát, összerándult. Még a főbérlők harákolását is hallani vélte, — Fizettem erre a hónapra, nem rakhat ki! — ordította. Másnap a lány hiába csen­getett — az ágyán feküdt, s mintha a szíve ritmusát ko­pogták volna a távolodó lép­tek. Akkor imádkozott először. Két kezét összefűzte a mel­lén, úgy kántálta a kereszt­nek: — Köszönöm neked. Uram, hogy megmentettél a gonosztól, köszönöm, Uram. hogy egyedüli kiváltságom a csoda. A lány kereste még né­hányszor, aztán elmaradt. A munkahelyére nem járt már be, nehogy találkozhassanak. Nem, nem, gondolta, nincs már albérlet többé. Két ke­ze most már mindig a mel­lén nyugodott, szemében fur­csa tüzek égtek; — Köszö­nöm, Uraim, a lakást, köszö­nöm a csodát, mert érdemes volt élnem. — Szakálla las­san krisztusivá boglvasodott, és furcsa szagok terjengtek a lakásban. Ha nagyon megéhezett, hosszú kabátban, szemére húzott kalapban és sötét szemüvegben lopakodott le az utcára. Mindenki dobott egy-egy kétforintost a boga­ras, fiatal öregúrn«k, és nem fogadott el pénzt fekete ha­jú nőktől. H ogy a lakás végül hogy ment tönkre, csak ta­lálgatni lehet. Talán levert valamit, és nem tette vissza? Ki tudja. Az biztos: amikor rátörték a szomszé­dok az ajtót, alig tudtak a szobáig jutni a szanaszét do­bált. poros holmik közt. Az ágyán feküdt, már egészen kihűlt, a szeme mereven szegeződött egy pontra — s a megdöbbent szomszédok borzadva látták, hogy a fe­születet bámulja odaátról is. amiről valaki letépte Jézust, és felerősített ■ egy megsár- gult cédulát: „Más hozzátar­tozóm nem lévén, megbol­dogult keresztlányom fiára hagyom a lakást.’.’ A hároméves Kolja füle hallatára veszekedtek a szü­lei. — Csak a gyerek miatt vettelek feleségül!. — üvöl­tötte az apja. — Csak a gyerek miatt mentem hozzád! — üvöltöt­te az anyja. — Csak a gyerek miatt kínlódok veled — üvöltötte az apja. — Csak a gyerek miatt visellek el — üvöltötte az anyja. — Elmegyek, hogy ezt ne kelljen a gyereknek hallgat­nia — üvöltötte az apja. — Elmegyek, hogy ne zak­lassa fel ez a gyereket — így az anyja. A gyerek apja bevágta az ajtót. Utána dobták a bő­röndjét. Újból bevágták az ajtót — a kis Kolját elvit­ték a nagymamájához. — Elhagyta a csaladját — panaszkodik a gyerek anyja, és munkatársainak ökölbe szorul a keze. Mohácsi Lajos rajza Morafkó László Rugókoncert Humos teát’ kaptunk a va­csorához. A bögre fölé hajol­va meglegyintett az alkohol párába vegyült illata. Vizs­gák előtt volt ilyen jó. ami­kor a körtéri talponállóban dupla adag rummal kértük a teát, s lebegve mentünk a tanszékig. Hunyorítottam Zsuzsának, áld elmosolyodott. Ez a nagv- nóniötlet nekem jutott eszembe: amikor már két hete keringtünk parkokból elűzve, meg lépcsőházfordu- lóban megriasztva, eszembe ötlött a kisvárosban élő Ella néni. akinél utoljára ál­talános iskolás koromban nyaraltam. Este lett, mire a busz lezötyögött velünk. El­la ném megölelt. Zsuzsát egy pillanatra szemügyre vette, aztán átkarolta, örült ne­künk, talán évek óta nem voltak vendégei, a szomszé­dok kivételével. Alig vártuk, hogy átessünk a beszélgetésen meg a va­csorán. — Akkor egy szobában ágyazzak nektek? — és Ella nem bizonytalanul nézett rám. — Mert csak ott fütök. — Természetesen — mond­tam. — ősszel, amikor a téeszben dolgoztunk, fiúk, lá­nyok közös teremben alud­tak. — No, jól van, de azért a cicát bent hagyom nálatok. Nehogy megfázzon. A sötét, politúros szek­rényből szabályosra vasalt ágyneműt vett elő, megagya- zott. — Ez lesz a tiéd — mu­tatta Zsuzsának a zongora melletti heveröt. — A tiéd meg ott — s a fal melletti virágmintás, öreg kanapéra bökött. Sokáig szöszmötölt a szom­széd szobában, végre lekat­tintotta a lámpát, melynek — Kidobott — panaszko­dik a gyerek apja, és mun­katársainak ökölbe szorul a keze. Kolja anyja keresetet adott be tartásdijért. Kolja apja válókeresetet adott be. Kolja anyja elsősegély­nyújtó tanfolyamra iratko­zott, hátha ez javára szol­gál, és neki ítélik a gyere­ket, hisz baleset érheti, és akkor nagy előny, ha ért va­laki az elsősegélynyújtáshoz. Az apja abbahagyta a do­hányzást — egy nem do­hányzó atya nagyszerű pél­dakép a gyereknek. Kolja még két év múlva is a nagymamánál volt. Az apjáról azt mondta, hogy kiküldetésben, az any­járól meg, hogy Afrikában van. Kolja anyja bundát vett. hogy bosszantsa a gyerek ap­ját. Kolja apja kölcsönökből autót vett. hogy borsot tör­jön vált felesege orra alá. ernyőjét csipkeszegél.y díszí­tette. Szél dörzsölte össze kint a diófa agat, nyaralásból em­lékeztem a roszogó hangra. Ella néni alatt megnyikor- dult az ágy. Atyaúristen, csak Zsuzsa el ne aludjon! Nem tudom, mennyi ide telhetett el, amikor elhatá­roztam, nem várok tovább. Először a fél lábamat tettem le, hogy kipróbáljam, nem recseg-e a padló. Bíztatóan indult. A szoba közepén le­hettem, amikor az első recs- csenés következett. Megáll­tam. Abban a pillanatban puha érintés a lábamon — a macska dörgölőzött hozzá. Kézzel félretoltam, nehogy rálépjek. Már ott. álltam Zsuzsa he- verőjénél. Félrehajtott ta­karóval várt. Leültem, mi­re a heverő egy rugója ak­korát kondult, mintha elpat­tant volna. Zsuzsa fojtottan nevetett. Engem a gutaütés kerülgetett. Fél percet vár­tam, s már fáztam. — Gyere, mert didergők — súgta Zsuzsa. Felemeltem a lábam a pad­lóról, a rugók, mint egy ze­nekar, megkondultak. Hogy miért nem javíttatja meg őket?! A szomszéd szobában az asztalilámpa fénye foszfo- reszkálni kezdett. — Nem kértek valamit? — kérdezte Ella nem. — Netn — súgta áthatóan Zsuzsa. — István már alszik is. Elaludt a fény. Átkarol­tam Zsuzsát, mozdulatlanul feküdtünk. Éreztem hajának illatát, az ágynemű tisztaság­szagát. Valamit tehettek a szekrénybe, aminek illata át­járta az ágyneműt. Már jól felmelegítettük a takaró alatti kuckót. Meg­csókoltam Zsuzsa nyakát, Kolja anyja délre utazott a tengerpartra, hiszen egy lebarnult anya---­K olja apja utolsó fillérei­ből befizetett egy jugoszlá­viai utazásra, hiszen egy vi­lágot járt apa . .. ... Kolja apja és anyja a Haiaaii-szigetekeri találko­zott. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a madárijesztőt — bökött a gyerek apja a kö­zelében levő papagájosan felcicomázott milliomos öz­vegyre. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a vízilovai — bö­kött a gyerek anyja a kö­zelben levő potrohos millio­mosra. Kolja szülei siókor elhatá­rozták, hogy együtt felhív­ják telefonon a nagymamát és a gyermeket. — Halló, te vagy az.. ööö... Petya? Vászka?, Mis­ina?... ööö Szása?... — kiáltott boldogan Kolja apja a telefonba. Szép kis apa az ilyen — gondolta közben Kolja anyja magában —, még azt sem tudja, hogy Zsorzsiknak ööö Ivánnak hívják a fiunkat. Fordított»; Bratba László megborzongott. Á kezem vándorútra indult. A lábamon, nyomást érez tem. A macska félugrott az ágyra, s a takaró végében befészkelte magát. Zsuzsa kuncogott. Rúgtam egyet, a heverő megkandult, A macs­ka leugrott, aztán újra fel, s most Zsuzsa lábánál kere­sett menedéket. Percekig vártunk. Próbál­tam lehámozni Zsuzsa pi­zsamáját, de kilendült alat­tam egy rugó, oldalamban éreztem a pattanását. Zsu­zsa hangtalanul rázkódott a nevetéstől. Ennél még az is jobb volt. amikor egy délelőtt — a töb­biek előadáson voltak — a kollégiumba becsempésztem Gabit, Áldott sodronyos agy. amely úgy rejt el, mint egy lövés ztefcnő! Azon a csöndes délelőttön egy kis baleset azért történt. A sodrony egv helyen kiszakadt a szögvas keretből, s valószínűleg a gondnok vagy valamelyik társam, elődöm az alvásban dróttal kötözte vissza. Ennek kiálló vége akadt a tenye­rembe, s felszakította. Gabi aranyos volt, rögtön indult volna, hogy kimossuk a se­bet, elfeledkezve arról, hogy az első takarítónő patáliát csap, vajon mit, keres, egy idegen lány a fiúkollégium­ban. És a fenyőerdő? Suhogtak a lombok, s a tavalyi meg még régebbi tülevelü-szö- nyeg tüskéi beleélitek a bő­rünkbe. Gizi az eget nézte. Egy vitorlázógép keringett a magasban, egyre szűkülő kö­röket írva le, s egyre alacso­nyabban. — Te. ez nem minket, néz? — kérdezte és kisimította szeméből barnásvörös haját, amely teleragadt fenyőtűvel. A gép e.gyre vesztett a magasságából, majd hirtelen lendülettel eltűnt a fák fö­lött. Hol is van most Gizi? Férjhez ment egy agronó- mushoz. És Gabi? Fogalmam sincs. Zsuzsa egyenletesen szu­szogott mellettem. Vegjgsi- mítottam az arcát, de nem változott a lélegzés ritmusa, csak parányit sóhajtott Majd megpattantam. Ha saját ágyam lesz, torir­tom a rugókat. Kibelezem a heveröt! És vajon hol lesz Zsuzsa? Egy rossz kanapé rugódnak emléke leszek a számára? És még hátravolt az utam a saját ágyamig. Bencze József Kín és megszállottság Kín és megszállottság ég a királyfi szemében. Megállj, megállj, csodatévő szerelem! Sápadt arcom miről énekel jen ? Ne szaladj el • tőlem, elfoszlok, elfogyok, bogár lesz belőlem Eduard Medvedkin. Á gyerek miatt

Next

/
Thumbnails
Contents