Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

K ilencéves voltam, amikor anyámat apam — mint har­madik feleségét — eltemet­te. A .-három feleséget hiába vette körül a szőlőhegyi la­kásosok üde, friss, pormen­tes levegője, hiába volt a virágos rét. amin jártak, az illatos gyümölcsfák sokasága, a mézed es szőlőfürtök, amik­ben terülj asztalkámként ré­szük volt, mert apám a ha­lál keze. egyiknél sem tud­ta lefogni. Ezért — törvé­nyes feleségként — negyed­szer is asszonyt hozott a házhoz. Ilyen eset a környékünkön még nem történt. De talán Marcaliban sem. ahova egyébkent tartoztunk. — Nagy merészég a ré­szedről — mondták apám­nak az ismerősök — ne­gyedszer is megnősülni. Ho­gyan mered . . . ? Apámnak megvolt a kér­désükre a válasza, hiszen az elhalt három asszonytól ösz- szesen heten maradtunk ár- vák.Ezért bárki bármit mon­dott, asszony kéllett a házhoz. Méghozzá olyan erős és fia­ttá. aki a családban, a föl­deken, főleg a szőlő rnűve- , lésében meg tudja majd áll- ■ ni a helyét. Eljött a nagy nap. Én ott álltam a házunk sarkától valamivel távolabb, közvet­len az út mellett egy fa alatt, amikor a kocsi — fe­hér kendővel a lovak kan­tárján — a házunk elé ért. Az új asszony játszi köny- nyedséggel ugrott le a hát­só ülésről. Utána apám ká­szálódott le. Ez a leszállása azonban már jól mutatta, hogy az, ötvenhat év — ami -a vállát nyomta, 'és ami már az arcán is jól látszott — nem huszonhat, mint ameny- nyinek az új asszony mond­hatta magát. — Ez igen— jegyezte meg az egyik szomszéd, amikor apámék már a házban vol­tok. Ügy látom — tette még hozzá —, hogy ez a nősze­Csobod Árpád Gyermeksors mély bírni fogja az öreg mellett a munkát. A szomszéd nem tévedett. Mert a helybeli grófnak a gőzekéje nem szántott mé­lyebben, mint ahogy ez az erős új asszony, vagyis ezek után már a mostohám. De a fejsze, a fűrész sem volt is­meretlen nála. Ügy járt apámmal a gróf erdejébe fát irtani, mint egy férfi. Nagy nyers erő volt benne. A gróf cselédei közül hozta apám. S most. hogy a maga gazdája lehetett, nem kí­mélte az erejét. Több eset­ben megtörtént, hogy a munka nehezebbjénél félre­tolta apámat. — Na majd én — mondta, s teljes ere­jével kapaszkodott bele. Közben a bátyám — ki előbb, ki utóbb — elhagy­ták a szülőházat. Már csak én maradtam otthon a nő­véremmel. aki két évvel volt tőlem idősebb. S zeretet dolgában ret­tenetes űr tátongott köztünk és a mos­tohánk között. Semmiképpen nem tudtunk összemelegedni vele. Nagyobb mérget nem szerezhettünk néki. mint mikor kint. sírtunk az udva­ron a szomszédok füle hal­latára. Ha valami miatt csak egy kicsit is ránk tet­te a kezét, máris szaladtunk ki az udvarra, s olyan or­dításba kezdtünk, mint aki­ket nyúznak. — Nagyon megszenvednek ezek a szegény árvák — mondták ilyenkor a szom­szédok a mostohánkra utal­va. Aztán még meg is tol­dották : a bestia. A mostohánkkal szemben tanúsított viselkedésünket apánk nem vette tőlünk jó néven. De nemegyszer a ' mostohánkat is mérséklésre intette. Nagyon szeretett vol­na közelebb hozni bennün­ket egymáshoz. Ebben legin­kább rám számított. Gondol­ta, én még elég gyermek vagyok ahhoz, hogy a mos­tohámban amolyan édes­anyafélét leljek. Viszont erőszakhoz nem akart folya­modni. Bizonyára a bátyá­imnál lehetett rá példa, hogy ezzel csak tovább ron­totta a már úgy is rossz helyzetet. Ezért más megol­dást próbált találni. K éső ősz vök. novem­ber vége. Ekkor már korán sötétedett. Mind a négyen a kisszobá- ban voltunk. Apám, a mos­tohám és mi ketten a nő­véremmel. Egyébként ezt a kisebbik szobát konyhának is használtuk. A petróleumos lámpa ott égett az asztal fölött a fa­lon. Apám fél könyökére támaszkodva az asztalnál ült. A mostohánk vele szem­ben a falióra alatt foglalt helyet. Mi a nővéreimmel apánk csizmáját tisztítottuk. Ez a munka minden esetben minket illetett. Sokat kín­lódtam miatta. A karom jó­val rövidebb volt, mint a csizma szára. Soha nem tud­tam úgy tisztítani, hogy be­lenyúlhattam volna Mindig sokáig tartott, mire rendbe tudtam tenni. A csizmatisztítás után a kukorica morzsolása követ­kezett. Ebből mindkettőnk­nek minden este egv-egv szakajtóval jutott. Ennyi volt a sertések másnapi Egymás megismerésének csapdái Csobod Árpád elbeszéléskötetéről A Somogyból fiatal kólá­ban elszármazott, azóta Öz- don élő Csobod Árpád rö­vid néhány év alatt harma­dik elbeszéléskötetével je­lentkezett. A l'.i. évebe lé­pett. nyugdíjas munkás ez alkalommal is meggyőzi ol­vasóit arról, hogy környeze­tet az átlagosnál élesebb szemmel figyelte — és fi­gyeli változatlanul —, a ve­le történt vagy hallott ese­ményeket úgy élte át, úgy őrizgette, formálgatta. hogy azok évek múltán valóság- ízű mesékké kerekedlek benne. Természetes, hogy a kis írások szerzőjének szerkesz­tési, stiláris, cselekményszö­vő készsége nem vetekedhet a hivatásos toliforgatók for- maigén vess égével. Nem is ezt kérem számon a tiszte­let hangján egykori földim- től. Azt kifogásolom, hogy az írások között, sajnos, több olyan is található, amelyik­ben az utánérzés vezette e tőle idegen mondanivaló, té­ma megválasztásában és a cselekmény bonyolításában is. A kötetnek ezek a da­rabjai mesterkéltek, és eről­tetett érdekességük ellenére sem tudjuk elfogadni őkét. Ilyenek egyebek között a boccacciói ihletésű Egy buta kérdés és a Víkendházi tör­ténet. (Néhány írásában a jól felvázolt szereplők által megteremtett feszültség fel­oldása ellenkezik a szereplők jellemével, és így az egesz mondanivalót hiteltelenné teszi. Pedig A hajdúszo- boszlói gyógyvíz korunk egyik feszítő etikai problé­májával —, az idős szülök kizsarolása a gyors anyagi gyarapodásra törekvő fel­nőtt gyermekeik által — foglalkozik, csak éppen meg­felelő motiváció nélkül lá­gyítja meg a kemény ítéle­tet tartalmazó indító hely­zetet, illetve „javítja meg” önkényesen a szereplőket. A kötetnek azok az írásai hitelesek és hatnak a va­lóságos megtörténés élmé­nyével, melyek szülőfaluja, Marcali szőlőhegyének lakói­ról szólnak, munkájuk, szó­rakozásuk, kapcsolataik, egy-egy mozzanatát villant­ják fel. (Szőlőhegyi sláger, Reza.) Más oldalról vizsgál­va pedig: melyeknek a sze­replői — éppen a személyes átélésnek köszönhetően — a maguk bonyolult, zárt egyé­niségében jelennek meg. és ezért okoz valóságos gondot számukra a velük kapcso­latba kerülők megismerése, elfogadása; amelyeknek a végén kiderül, hogy tévútra y'ezettek a külsőségek, a tár­sadalmi konvenciók. (Tó­parti nimfák, Az elmaradt kiáltás.) Az együtt élók kapcsola­tainak súlyos gondjaival foglalkozik az itt közölt írás is, amelyben mindkét fősze­replőnek csak egy apró gesztust kellene tenni, egy mondattal, egy szemvillanás­sal megtoldani jó irányú lé­peseit, hogy a másik el- es befogadja. Ezáltal az egesz cselekmény új fordulatot venne, és mindkét ember­ben újabb értékeket szaba­dítana fel. útravalót adva a további élethez. Hányán és hányszor jutunk ilyen hely­zetbe, amikor akaratunknak egy továbbleodítő eleme hi­ányzik csak ahhoz, hogy sorsiunk új kerékvágásba jusson, kapcsolataink rende­ződjenek, érzelmeink gazda­godjanak. Mondanivalójának e széles körű érvényessége miatt tartom a kötet egyik legjobb darabjának ezt az írást. r. l. adagra Végdl az esti hwa következett. Ezt soha nem az agyban mondtuk el, ha­nem a két szoba küszöbén lérden állva. S mikor mind­ezzel végeztünk, akkor a kiságyon — lelógatott lá­bakkal — mi is elfoglaltuk helyünket. A sparhertben égett a tűz. Az akácfa hasábok erős fü­zétől a hamuslyukból olykor szikra pattant, mely mint picurka .csillag bejárta a fel szobát., aztán megsemmi­sült, miközben a mostohánk feje fölött az óra egyenle­tesen liktakolt. A lámpa is sercegett. Ezalatt olyan ér­zésünk volt, mintha készü­lőben lenne valami. Mintha váratlan esemény lógna a le­vegőben. Már azt is fur- csállottam, hogy a mosto­hám időnként rám-rám néz. Kü/o?n ujjai közt egy barna, vékony, kb. tízcentis noteszba való ceruzát for­gatott. Mintha malmozott volna vele. Fogalmam se volt, hogy az a ceruza hon­nan került hozzá. Vette vagy találta? Lehet. S ahogy is­mét rám nézett, így szólt: — Ha idejössz és megcsó­kolsz — mutatta föl a ce­ruzát —, akkor ezt néked adom. Az ajánlat váratlanul ért. Ettől az asszonytól semmi ilyent nem vártam. Híz lett volna az első csók, amiről apám is azt gondolhatta, megtöri köztünk a jeget. — Na gyere — biztatott a mostohám másodszor is. Apám mozdulatlanul ült a helyén. Én pedig a nővé­remre néztem. De láttam, hogy őt is meglepte a ké­rés. A másodpercek roha­mosan teltek, ami már kez­dett kínossá válni. S ekkor — talán nem is annyira a ceruza miatt — lecsúsztam az ágyról, és a mostohám­hoz mentem. Megálltam előtte, aztán közel hajol­tam hozzá, és mintha csak a falat csókoltam volna meg a számat a hideg arcához érintettem. Majd a ceruzát átvéve visszamentem a he­lyemre. Közben a sparhert­ben is kialudt a tűz. Csak az óra ketyegett még min­dig a megszokott módján. A zóta tudom, ha ez az egyetlen csók, ez a mostohámhoz való közeledés másképpen zajlik le, talán a gyermekkorom se lett volna olyan sivár. Ha én akkor szeretettel a mosto­hám nyakába fonom a ka­romat, és úgy csókolom meg. aztán a térdére ülve még vele maradok egy kicsit, bi­zonyára melegebb lett vol­na köztünk a viszony. Vagy ha ő emelt volna fel magá­hoz. és mindketten megcsó­koltuk volna egymás arcát! Igen, ez az utóbbi lett vol­na talán a legjobb. De nem így történt. Apánk megunva a mind­nyájunkra nehezedő csen­det, fölállt, a falról leakasz­totta a lámpát, és kiadta a parancsot: — Feküdni! — mondta, aztán kezében a lámpával a másik szobába ment. Ettől kezdve minden a megszokott mederben foly- dogált. A mostohánk to­vább mosott, varrt, takarí­tott, kapált, mi pedig ellen­vetés nélkül tettük, amit parancsolt. Bonifacio Birne Domingo Muhika Ott halt meg ő a tengerpart-szegélyen; foszlott mar épp az éjnek néma árnya — tudta, meghal! s félelmet mégsem érzett: erősek végveszélyben is a bátrak. Akik látták, megkínzott nyomorultak, e gaztettét a hitvány embereknek, jobban teszik akkor, ha térdre hullnak a hős előtt, fájón a porba esnek. Látta: távol a tenger csíkja kéken, szelíd hullámok örök tánca ring, s a nappal fénye nem fullad sötétbe. így halt meg ő, hősként vállalva sorsát, s már a szabadság fénylett rá megint — az ég álján notion nőtt a vörös sáv. Pnpr Andrej Logvinov A ZSENI Figyelj csak ide, Blinov — mondta a részleg főnöke.— Adok neked egy speciális jegyzetfüzetet. Ebbe beírod, hogy a munkanap folyamon milyen melót végeztél el, és azt is, hogy hány órát töltöt­tél a részlegben ... Blinov, az esztergályos, vett egy mély lélegzetet, és hanyag eleganciával dobta be a s-peciális jegyzetfüzetet az esztergapad fiókjába. A munkanap végén elővette a frissen kapott speciális jegy­zetfüzetet, és a következő szöveget véste bele: — „Pontosan nyolc órát töltöttem a munkadarabok esztergálásával...” — Hogy képzeled az egé­szet, Blinov — dorgálta meg főnöke az esztergályost. — Ez így nem elég kifejező. Nem elég részletes. Nem eleg világos, hogy tulajdon­képpen miért is kapod a prémiumot! A következő napon Blinov ezt jegyezte be speciális jegyzetfüze tébe: „— A 258 41/B. tervrajz szerint esztergáltam egész nap, és becsületesen letaka­rítottam az esztergapadot. — Így már jobb — dicsér­te a főnöke. — De gondol­kozz csak egy kicsit, Blinov. A 258 41. B-s tervrajz által előírt munka a fogyasztási szövetkezeti tröszt határidős megrendelése. Az eszterga­pad rendbetétele pedig munkaköri kötelességed, vagy ha úgy tetszik, harc a jobb minőségű termékek előállításáért! Blinov vett egy mély lé­legzetet. és a munkanap vé­gén ezt jegyezte be immár munkanaplóvá vált jegyzet­füzetébe: Mészáros Dezső szobrai Kibontotta a természeti formát Mészáros Dezső fehér kő­oszlopai a visegrádi vár­romok és az esztergomi bazi­lika szomszédságában ma­gaslatiak. Amikor a műter­me kertjében jártam, kiál­lításra készült. Szállítás közben eltörött az egyik figura. A szobrász­ban is elpattant valami. Mint ahogy akkor is, ami­kor Szegeden vagy Salgó­tarjánban a vandálok össze­törték, feldöntöttek szobrait. Megsemmisült a mű, s egy kissé a szobrász is vele halt. — A szobrász nem ma­gának csinálja a szobrot. Olykor megnézem Visegrá- don vagy Esztergomban, e két történelmi helyen felál­lított szobraimat — bírják-e még az emberek kemény ítéletét, talpukon állnak-e még „szellemileg”. Az alko­tásban az ember jelentékte­lenné válik, az elkészült műtől valamiféle megnyug­vást kap. S ez visszahat, és lehetőséget ad az esetleges továbblépésre. De vállalom a bukást is. Olyan kezdemé­nyezésekkel, művekkel, ame­lyek, ha dadognak is, ha nem is találkoznak a köz­ízléssel, ám ha igazak, még­is előbbfevivők. Mészáros Dezsőt nem ké­nyeztették el megrendelé­sekkel, elismerésekkel. Meg­kapta ugyan a Munkácsy- díjat, volt néhány kiállítása Rómában, Pesten, Szegeden, köztéren felállították szob­rait — de olykor anyagi gondokkal küzd. Az elismerést a legna­gyobbaktól kapta meg. Pá­lyatársaktól, szobrászoktól, festőktől és az értő közön­ségtől. Amikor a főiskolán Medgyessy meglátta, amint formáz, rámulatott: „ebből a fiúból szobrász lesz”. A zárkózott ember hírében álló Venturi, az olaszok legna­A friss levegőjű csarnok­ban a munka frontján harc­ba vetettem magam a jobb minőségű termékek előállí­tásáért. A munkapadot pe­dig előkészítettem az újabb feladatok leküzdéséhez ...” — Ez már igen! Derék le­gény vagy, Blinov! — di­csérte meg a főnök, miután elolvasta a bejegyzés't. — Ehhez még csak az kellene, hogy legyél egy kicsit poli­tikusabb . .. Másnap Blinov a követke­ző bejegyzést eszközölte: „Az éjszaka hűvös volt.. A gép túlságosan lehűlt. A hajnali indítás után a kés magas fordulaton élesen sí­polt. Végül a munkadarab megadta magát. A fémfor­gács csak úgy gyűrűzött a gép feltüzesedett, és megvi­lágította a holnapi munka- lehetőségeket is. Ezzel' bizo­nyította a Hazának, a Nép­nek, a szorgos munka gyü­mölcsét . ..” . . .* Egy hónap múlva Bliiior esztergályos leszámolt a részlegnél, és belépett az Írószövetségbe . .. gVurdilotta: Sigér Imre) gyobb szobrásza, megismer­ve műveit, meghívta, farag­jon együtt vele. Pedig azt mondja, nem akart szobrász lenni. A vé­letlen vezette erre a pályá­ra, amikor alig tízévesen el­kezdte formázni a tapasztás- ból kimaradt anyagot. Az­óta az életét tette fel a szob­rászatra. Szó szerint is, ami­kor a hatalriias kövekkel birkózik, s a kő szeméit, ke­zét, testét felsértve, sebezve, ellenáll. Egyszer a szállító- munkás elrántotta az egyik több mázsás kőszobrát. Alá- állt, testével fogta fel, men­tette meg a művet a vég­zetes eséstől. Szerszámai, a véső, a ka­lapács, nem akármilyenek.' Maga tervezte, maga edzette Itáliában. Michelangelo szobrain mérte-kutatta, mi­lyen lehetett a szerszám, amellyel a művészén ás dol­gozott. Mészáros Dezső csavart nyelű kalapácsával, nem csorbuló vésőjével gyorsan faragja a kemény követ. Nem kell a szerszámra ügyelnie, csak a szobrászat­tal foglalkozhat. Rómában volt ösztöndíjas. Hat hónap alatt harminc szobrot faragott. Éjjelente rajzolt. Áll egy kútja Ró­mában, a Via Giulián. Első kiállítását is Rómában ren­dezte : portrékból — a szé­les szájú zöldségesnőről és barátnőjéről, gyerekekről — és leegyszerűsített formájú alakzatokból. Láttam néhány portréját. Az egyiknek vé­sővel átdöfte a szemét, fü­lét, különös gonosz szobor. Medgyessytől tanulta a térképezést. Azt, hogy a far- ■mát ne oktrojálja a térre. A szobor úgy szorítsa ki saját terét, mint ahogy a fa szo­rítja ki a magáét a termé­szetben. Előbb kis méretekkel dol­gozott. aztán léptéket vál­tott. Eljutott a kétméteres, tíztonnás figurákig. Végsőkig leegyszerűsített már-már elnagyolt formák, súlyos mondanivalók. Egy kőből faragott, hármas alak­zat. — Mindig érdekelt a csa­lád, az emberi összetartozás. A reneszánsz mesterek alaposságával tanulmányozta emberi koponyákon a fül csontjait, járatait. Fél évig mikroszkópokkal, metsze­tekkel vizsgálódott. S kibon­totta a természeti formát. Ügy. hogy hiteles, és közben önálló téri forma is legyen. Felállította az emberi halló­járatokat; a szobor híven mintázza a csigát, a kalapá­csot, az üllőt; önálló életre kelve, szoborrá válva. A bu­dapesti fülész-világkong- resszusra tervezte. Közepes és nagyobb mé­retű kövei a harmóniát, a megtalált szobrászi utat jel­zik. K. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents