Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

MAGYARORSZÁG MÚZEUMAI Az István király Múzeum V rfl* egyszer egy em­ber s egy felesége neki. Annyira men­tek ketten, hegy rendes idő­ben ee?’ gyermekük szüle­tett Ügy hívták, Gyurka. Jóféle gyermek volt Gyurka. Példája a bölcseknek már zsenge korában. Kicsivel beérte, s kézen-közön fel­nőtt. Magához való ésszel is rendelkezett. A . dolgot nem szerette, igaz: de ezt Isten akarata szerint, az apjától örökölte. Addig s addig, hogy le­gény lett belőle. Vándorlásra adta magát. De csak akkor látta meg. hogy milyen a világ. Az egyik háztól ugyanis értőd­ték, a másiknál nem adtak neki enni, a harmadiknál dologgal riasztották el. Valami vén székellyel ta- • lálkoaott egyszer. — Hó! — mondta neki kantán, ment fárasztotta a sok beszéd. Az öreg megállt, g ráhu- njwátott: — Te kS vagy. hogy ne­kem ágy Riogatsz”? — ÍSn álomfejtó. — Álomfejtő? No ügyelj, mert attól büdösödik a hal! — mondta a székely. Még egyet-kettőt mondtak egymásnak, de nem találtak össze, s továbbmentek. Ekkor egy ür jött, s Gyur­ka felbrztetta: — Ejtsen el egy piculát, hogy kapjam meg! — Eredj, s dolgozzál! — felelte az úr. Erre otthagyta őt te, e el­ment, s lefeküdt az erdőben egy fa alá. Aludt hét esz­tendeig, s akkor valami ku­tyák: felriasztották. Morgotit nekik Gyurka, hogy még aludni sem lehet ebben a világban, s elindult ismét. Elért egy faluba, s ahogy váosaorgott keresztül azon, hát az egyik kapuban, vala­mi rovásos széken, módosán üldögél egy ember. — Nem kell magának egy szolga? — kérdezte Gyurka. — Gyere, s állj bél — mondta az ember. Megegyeztek, aztán jól­laktak, s ittak rá. Másnap szántani küldte két ökörrel Gyurkát a gaz­da. ő kiment s egész nap döglődött a falu végin, s es­te hazament. —• Mennyit szántottál ? — kérdezte az ember. Erre felátlott a legény, s így szólt: — A kutyamarás nem jó, de a munka olyan sincs. Az zal, kirázta a tarisznyát, s a szalonnát odavetette a ku­tyának. — Isten maradjon vele­tek! — köszönt az ebédelő kutyának* és a két ökörnek, s ismét elbaktatott a világ­ba. Bolygott elé s hátra va­lami hét esztendeig. Akkor olyan álmot látott, hogy ki­csi isten lehet, csak akarni kell. A kezeit hátra tette te­hát, mint a kitalálók, s szépleptiben megindult egy óriás mezőn keresztül. Egy­szer elért egy nagy folyó­hoz, s annak a partján le­ült. Olyan erősen kezdett Tamási Áron Szerencsés Gyorba gondolkozni, hogy sült él bélé a feje. Amikor mégis látta, hogy semmit sem tud kitalálni, eleresztette magát, mint a többi tárgyak a vi­lágban. Szemlélődött, s vár­ta, hogy a nagy természet mutassa meg, mitévő le­gyen. r Í gy üldögélt napnyug­táig, amikor csob­bant a víz. Arra né­zett s hát kacagó halak ját­szadoznak. Egy pillantás alatt megkívánta létüket, s bízva az Istenben is, hirtelen be­fordult a vízbe, mint a csu­tak. /Nyomban érezte, hogy a farka megnőtt s meg a lebemyegek is az oldalán. Úszni kezdett tehát, s foly­ton csak víziét ivott volna, mint az igazi halak. — Ha én nem vagyok hal, akkor senki! — mondta ör­vendezve, s még sebesebbre fogta az úszást. Nem telt belé két perc s már sereges- től körülvették a kicsi s a nagy fürge halak. Hideg, • gyilkos szemekkel nézték, s azután mami kezdték. te. mintha rágná a két fü­lét valami. Mozdulni akart, s hát bajosan megy. Kinyi­totta a két látóját, s hát a leforgó esztendők alatt úgy felverte körülötte a helyet a fű s úgy befonta őt is, hogy a legénykedés nehezére esik.1 Kiáltott egyet, s nyom­ban hat nyúl szökött ki a feje mellől. Erre gondolt ő is egyet, s mozgatni kezdte az orrát s a két füllt: egy pillantás alatt olyan baknyúl lett belőle, mintha aranvfü- vön nevelkedett volna. Örö­mében topantott a jobbik lábával, s erre nyomban egy másik nyúl került valahon- nét melléje. Éppen javában barátkoz­tak. amikor feltűnt egy fegyveres ember. — Gyere, fussunk! szólott Gyurkának a másik. — Fusson más — mond-, ta Gyurka, mert nem sze­rette pazarolni az erejét. Erre a másik elfutott, ahogy csak tudott. Ö pedig meg­mozgatta kacagva a baju­szát, rögtön két lábra állott s kivétette a mellét is, mint aki legény a talpán. Megindult ismét, s ment, mend égéit Egyszer elérkezett egy gyönyörű egyenes útra, s amikor kilenc nap és kilenc ejjel folyvást egyet ment azon, leült nyugodni egy kőre. Itt kiült egy telet s egy tavaszt egyhelyben, s a nyár derekán éppen indulni akart útjára. Előretette az egyik lábát, és elnézett az útvonalon előre. De akkor meglátott valmi leányt, amint igen kellemesen moz­gott messze. Fiatal lehetett, mert gyorsan aprított, s a fejét peckesen hordta. Gyurka érezte, hogy egy­szerre megfutamodik benne a vér. Rég az ideje, hogy nem látott efféle igézetes népet. S legalább ezt az egyet nem akarta elszalasz­tani. A feje berregni kezdett. mint a motor. A két karját meglebegtette, a lábát be­húzta maga alá s hát abban a percben egy fecskemadár lett belőle. Felrepült, s keringeni kez­dett a leány feje felett. — No, Gyurka, most csi- rikolj! — biztatta magát, s kezdett énekelni. Egy kicsi idő múlva akkora bátorsá­got vett, hogy a leány vál­lára szállott. Ott berzengetni kezdte a tollát, s nagy gyö­nyörűségében folyton énekelt, miközben a leány nagy sze­retettel simogatta. Egyszer aztán a tenyerébe vette a leány, s betette a kebelébe. H elyben vagyok! — örvendezett Gyurka, és rebesgetni kezdte a tollát. Aztán végső helyet keresett magának. Amikor azt megtalálta, lustán ma­gára húzta takarónak a sze­rencsét és álmodozni kez­dett. Ma is ott álmodozik bizo­nyosan. Jobb helyet a föl­dön nem is találhatott. klubot alakítottak, s egyelő­re itt, a liftben találtunk helyet legjobb munkáiknak. — Szép — mondta Va- nyék Zavarában. Pedig az alkotásokról egészen más volt a véleménye. — Meghiszem azt! — mondta büszkén a hölgy. — ez egész lakótelepen nincs ehhez hasonló. De azért ne higgye, hogy elégedettek vagyunk. Nagyon szűk ez a hely. Az állandó kiál­lításnak a szemközti fal például kevés. De nem tehe­tünk semmit, mert az egyik oldal mindenképpen kell a pályakezdőknek, a másik meg a nyugdíjasoknak. Az öreg Müller bácsi már úgyis a plafonra ragasztotta a képeit. Vanyek nem tudott hová lenni a csodálkozástól. — És ki bírálja el, hogy melyik mű kerüljön ide? — kérdezte. A székesfehérvári István király Múzeum az ország legrégibb múzeumai közé •tartozik, az 1873 óta fennál­ló gyűjtemény 1929-ben köl­tözött jelenlegi épületébe. A múzeum kllencszáz —1 ezer­nél több tárgyat őriz, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum mel­lett a legnagyobb hazai gyűjteménynek tekinthető. Régészeti anyaga a legjelen­tősebb, említésre méltó a néprajzi gyűjtemény (csák- vári fazekasság, kismester­ségek, népi bútorok) és az elmúlt években kifejlődött képzőművészeti gyűjte­mény, modem magyar anyagával. Igen gazdag a múzeum könyvtára (35 000 kötet). Jelenleg két állandó kiál­lítás látható: Fejér megye az őskorban és a római korban témájú régészeti és Székes- fehérvár 1000 éve című vá­rostörténeti kiállítás. A ré­gészeti. kiállítás a megye te­rületén talált legfontosabb leleteket mutatja be, az ős­kori részben a bronzkori földvárakon, .talált - edények­kel, csont és bronzeszkö­Bronzkori urnasir az István király Múzeum régészeti ki­állításából. — Kenderesiné a harma­dik emeletről. — Ö valami festőnő, ha nem tévedek. — Kenderesiné? Ugyan dehogy! Ö a takarítónő. Amikor takarít, kidobja azt, amelyik nem tetszik neki. Ezen a jogon kevesebbet kér a takarításért. — Értem ... — Tudja, mii? Nézzen be a jövő héten! Zeller úr, a patikus bejelentette, hogy ő is szeretne kiállítani, s azt mondják, hogy ö csak akto­kat rajzol. De nem is csodá­lom, mert mindennap más nő megy hozzá. — És a gyerekekre nem gon­dolnak? — A gyerekekre?! Csak kinéznek este az ablakon, és a szemközti toronyházban annyi pucérságot látnak, amennyit akarnak. — De hát akik a lifttel közlekednek még nem tettek megjegyzést ezekre a ké­pekre? — Ugyan — nevetett a hölgy derűsen. — Hát ma­ga nem tudja? Ez a lift már egy éve nem működik... zökkel. A kiállítás római kori részében a megye leg­szebb római tárgyai mellett Gorsium leleteiből kap vá­logatást a látogató, köztük az első táci Venus bronz­szobra is látható. A város­történeti kiállítás a régészet és történet eszközeivel ad képet Székesfehérvár szere­péről ország történeté­ben. A kiállítás három rész­ből áll, a látogató körsétát tesz: a jelenből indul el és oda tér vissza. A város je­lentősége országos viszony­latban a középkor folyamán volt a legnagyobb — mint az ország egyik központja, a királyok koronázó és. temet­kezővárosa. Ebből adódóan a kiállításban a legnagyobb hangsúlyt a középkor bemu­tatása kapta. De helyet ka­pott a törökkori vár. a XVIII—XIX. századi Fehér­vár, végül a jelenkori vá­ros bemutatása, amely tör­ténete során először vált ipari központtá. A múzeum udvarán és kőtárában a megye terüle­tént talált római kőemlékek, sírkövek, mérföldkövek áll­nak. a kőtár melletti sza1 badtéri szoborparkban mai magyar művészek, elsősor­ban Schaár Erzsébet és Vilt Tibor szobrai láthatók. Az István király Múzeum 1962 óta egyben- a megye múzeumainak központja, irányítója is, amióta a ma­gyar múzeumok megyei szervezetben működnek. Székesfehérváron jelenleg az István király Múzeum épületén kívül még öt ki­állítás várja a látogatókat. A Középkori Romkert István király bazilikájának romjait mutatja be szabad­téri múzeumként a hozzá­tartozó kőtárral. A Csók István képtár nagyarányú kiállítóterével főként, a múzeum időszaki képzőművészeti kiállításai­nak ad helyet. Itt volt 1962- ben a Csontváry-kiállítás és itt rendezzük a 60-as évek közepétől a XX. századi ma­gyar művészetet bemutató sorozatot, amely a századi fordulótól követi nyomon a képzőművészet alakulását. Jelenleg a sorozat 10. tár­lata, az 50-es évek művé­szete látható. Ebbe a helyi­ségünkbe, erre a térre kom­ponálta Schaár Erzsébet utolsó nagy alkotását, az Utca című művét. Egyikük, a Fekete Sas pa­tika, az ország egyik leg­szebb barokk patikája. 1975-től nyílt meg. mint múzeum. Az egykori jezsu­ita gyógy szer tár első és má­sodik berendezése, bútorza­ta, a mindenkori patika edé­nyeinek .sorozata a művészi élmény mellett történeti folytonosságot sugároz. Az István király Múzeum nemcsak közművelődési sze­repet tölt be kiállításaival, hangversenyeivel, több klu­bot magába foglaló aktív múzeumi egyesületével, ha­nem tudományos kutatóinté­zet is. Jelenleg tizenhét mu­zeológus dolgozik az intéz­ményben. és a hozzátartozó dunaújvárosi Intercisa Mú­zeumban. Kutatási terület szerint legtöbb a régész, de a m ü vészét törten esz. törté­nész, néprajzos kutatók a« Az 1. táci Venus, római bronzszobor Gorsiumbol. száma sem kevés. A nagy régészlétszámot a múzeum hagyományai — mindig a régészeti kutatás volt a leg­jelentősebb — és a jelenleg is folyó két nagy ásatás, a táci és dunaújvárosi indo­kolják. Tácon, az ókori Gor- sium-Herculis területén több évtizede folyik a feltárás, jelenleg az ország legna­gyobb szabadtéri múzeumá­ban, a négy évszázadig fenn­álló római város épületei, a császárkultusz szentélye, fórum, palota, fürdő. vil­lák. temető, ókeresztény ba­zilikák láthatók. Dunaújvá­rosban szintén évek óta 'tart az egykori Intercisa katonai táborának és a hozzátartozó településnek a feltárása. A múzeumnak jelentős1 ki­adói tevékenysége Van: tu­dományos évkönyve, az Al­ba Regia idegen nyelven közli kutatói eredményeit. Katalógusaink — kiállítási programunknak megfelelő­en. képzőművészeti, népraj­zi, történeti, régészeti témá­júak — minden esetben kót- nyelvűek. Ismeretterjesztő sorozataink a megye és a város történetet, műemléke­it, legújabbkori sajátosságait közük népszerű formában. Jelentős szerepet tölt be az intézmény a nemzetközi tudományos életben konfe­renciák rendezésével. Ilyen volt például 1974-ben az UNESCO támogatásával rendezett „A kelták Közép- Európában” témájú konfe­rencia vagy az Árpád-kori kőfaragás kérdéseivel fog­lalkozó tanácskozás 1978- ban. A múzeum kapott meg­bízást a Magyar Tudomá­nyos Akadémiától a XI. Nemzetközi Limes kongresz- szus megrendezésére, amely a római kutatás egyik leg­jelentősebb nemzetközi ese­ménye. A székesfehérvári István király Múzeum több mint száz éve gyűjti, őrzi és adja .közre szűkebb pátriája. Fe­jér megye kulturális emlé­keit, regisztrálja jelenét. Kulturális és tudomáhyos centrum a szó mai értel­mében. ahogyan ma a mú­zeum fogalmát értjük. Dr. F. P. E. — Fel én az felelte Gyurka. Így szántott három napig — szájjal. Akkor /titkon ki­ment a gazda, s észrevette ^ a nagy csalást. Nem szólott - semmit Gyurkának, csak egy kutyát adott másnap melléje. K imentek négyen ismét a földre. Gyurka le­állította az ökröket, s ismét le akart feküdni, hogy szántson, de amint ezt tette volna, hát a horgas­inába jól beleharapott a kutya. — Bolond vagy-é? — né­zett a kutyára Gyurka, de az eb nem tágított. Bencze József Ksdpafajkás őröd Húsom élő virága hasad. Szuszogó kebled hív nyugalmára. Vágyaim mennyországa édened, .lövőmért kovácsol a lelked. Öröklő tem nővére, igazságod ellen nincs érvem. Csókodért lettem hűséges, mert tudom, hogy értelme van. Érik mellbimbóid vére. Szeretsz verseim meseországáért, álmaim érted esküdöznek, Ködpufajkás őröd vagyok... Valkó Antal: Romantika Kétségtelenül 979-es hógolyónyomok mondta a szakértő és hirtelen láza lett ez a lél mosolyodott el a hóember és meci-ndull az üres utcakon — Hé, testvérek! — mond­ta Gyurka, de a szavával sem javított semmit a dol­gon. Erre fújni kezde mér­gesen a vizet, s menekült a part felé, ahogy csak tu­dott Ott szárazra vetette ma­gát s talpra támaszkodott — Isten veletek! — kö­szönt a halaknak is, majd ismét hátratette a karjait, hogy kitaláljon valami egye­bet, s megindult. Mendegélt az áldott na­pon, amíg a víz leszá.radt róla. Akkor újból lefeküdt, s látni kezdte az álmokat, egyiket a másik után. Vala­mi hét esztendőt aludt által emígy, de akkor érezni kezd­Lendvay Tibor KIÁLLÍTÁS Vanyek a liftbe lépve döbbenten látta, hogy az te­le van mindenféle kriksz- kraksz rajzokkal. Már azt hitte, hogy szórakozottságá­ban rossz helyre került, amikor kinyílt mögötte az ajtó, és egy rokonszenves női hang: — A kiállításra jött? Vanyek most már bizto­san tudta, hogy eltévesztet­te az ajtót. — Nem a kiállításra — dadogta —. Suhajda úrhoz jöttem, a tizedikre. Elnézést, azt gondoltam, hogy ez a lift . . . — Persze, hogy„ ez a lift — nyugtatta meg a derék asszonyság. — Csak most kiállítóhelyiségnek hasz­náljuk. Maradjon csak nyu­godtan, ingyen megnézheti! Tudja, ezek o festmények mind egy szálig itt készül­lek a házban. A lakók még a nyáron képzőművészeti

Next

/
Thumbnails
Contents