Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
ŰJ imrmékBk m Gyorsan és gazdaságosan Látszatra semmi nem változott Tabon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár gyáregységében. Hatalmas tartályok sorakoznak elszállításra várva, a műhelyekben szorgos munka folyik. Horváth Gyulát, a gyáregység igazgatóját hallgatva azonban kitűnik, mennyi minden megváltozott. Lanyhuló érdeklődés — Tízesztendős gyáregységünk történetében tavaly azt tapasztaltuk, hogy lanyhul az érdeklődés gyártmányaink, főként az üzemanyag, illetve az olajtároló tartályok iránt. Korábban volt olyan év, hogy 500—600 ezer köbméterre érkezett megrendelés, 1981-ben viszont már nem érte el a 150 ezer köbmétert sem. Sürgősen döntenünk kellett, hogy versenyben, piacon maradhassunk. Olyan termékszerkezetváltást kellett előkészítenünk, amelyet gyorsan és gazdaságosan valósíthatunk meg. Persze ez csak - így, elmondva egyszerű. Munkásainkat föl kellett erre készíteni — ez a munka még most is tart — gépeket, szerszámokat beszerezni, berendezéseket átépíteni, alakítani, hogy a föltételeket megteremthessük az új termékek gyártásához. Ma már ott tartunk, hogy 1982. évi tervezett termelési értékünk — változatlan létszámmal — mintegy 20 százalékkal ..nagyobb a tavalyinál, 240 millió forint. így kezdték el az egyedi vegyipari gépek, berendezések készítését — hazai és külföldi megrendelésre. Egy osztrák céggel együttműködve Irakba is szállítanak belőlük. Az idén ilyen gépek és berendezések 50 millió forint értékben készülnek Tabon, Gépek, kazánok Megkezdték a biogáztartályok gyártását és fölszerelését. Ebből Csehszlovákiába is szállítottak. Jelenleg Budaörsön szerelnek föl egyet, s van már újabb hazai megrendelésük is. Folytatják — de már korszerűsítve — az optikái lemezkazánok gyártását, vegyes tüzelés helyett gáztüzelésre átalakítva őket. Ebből, éppúgy, mint tavaly, 130—200 darab készül, kifejezetten hazai föl- használásra, Gyártanak még kisebb mennyiségben különböző vasszerkezeteket is. • Hogv mennyire rapszodi- kus az olajtartályokkal kapcsolatos igény, azt jelzik, a most érkezett úi^bb rendelések : kénytelenek voltak megállapodást kötni az Épgép mohácsi gyárával száz darab földalatti fekvőtartályra, hogy ne kelljen leállni- uk a már elkezdett új termékkel. , Az új termékek elszállítása fölkészült szakembereket kíván. Tanműhelyükben tavaly négy tanfolyamot indítottak, elkezdték a lakatosok, hegesztőik és más szakmunkások továbbképzését. Ez a munka az idén is folytatódik. Beszereztek egy svéd gyártmányú négyfejes hegesztő, illetve lángvágó automatát — ez megkönyMunkában a lángvágó automata nyíti és gyorsítja a munkát, több ember tevékenységét pótolja. A gép kezelésének megismerésében svéd szakemberek, illetve a Gépipari Technikai Intézet munkatársai segítettek. Sikerrel tértek át a BVG tabi gyárában az Ötnapos munkahétre. Együttműködve a nagyközség párt- és állami vezetőivel, valamint a Volán képviselőivel úgy alakították ki a közlekedést, hogy a dolgozók a műszak kezdésére , pontosan megérkezzenek; s utána időben hazajussanak. Szemléletváltozást! A technikai föltételeket megteremtették Tabon, a termékszerkezet-váltás, eredményes volt, s megvan az alapja, hogy teljesíthessék a nagyobb, 240 millió forintos idei termelési tervet. Horváth Gyula igazgató azt mondja: — Munkánk ezzel kapcsolatban még nem fejeződött be. A következő hetekben, hónapokban nagy gondot kell fordítania a gyári pártszervezetnek, a szakszervezetnek dolgozóink szemléletének további formálására. Szeretnénk megértetni mindenkivel : valamennyiünk jövője függ a munkánktól. Attól, hogy a nálunk készülő gyártmányok minősége verseny- képes legyen a hazai és a külföldi piacon! Hiába készítünk bármilyen új vagy korszerű terméket^ ha minősége elmarad a követelményektől. Huszonegy szocialista brigád működik gyárunkban; a napokban tanácskozunk» a brigádveze- töfckel, majd a brigádokkal, s megbeszéljük . az idei feladatokat. Azt várom, hogy szocialista brigádjaink — mint a múlt években is — segítenek gyáregységünk tekintélyének a megőrzésében. Szalai László Tartósahb akkumulátorok Készül az optikái kazán Az idén 300 ezer személy- és tehergépkocsi-akkumulátort készítenek abból az új típusú, műanyag házas változatból, amelynek gyártását külföldi licenc alapján kezdték meg az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban. Ez azt jelenti, hogy minden négy, akkumulátorcserére szoruló gépjárműből háromba az eddigieknél jobb indítási, elsősorban hidegindítási feltételeket biztosító, az időjárásra kevésbé érzékeny akkumulátort szerelhetnek be. Szakszerű kezeléssel az akkumulátor élettartamát a duplájára, közel 4 esztendőre lehet növelni. Az új konstrukció előnyeit nemcsak a gépkocsitulajdonosok, hanem nagyobb gazdaságossága révén a vállalat is élvezi. Már a tavaly gyártott első 100 ezer da- 'rabnál 10 millió forintos megtakarítást értek el azzal, hogy mintegy 15 százalékkal kisebb ezeknek az akkumulátoroknak az ólomszükséglete, arni például egy személygépkocsi erőforrásánál másfél kilogrammmal kevesebb ólom felhasználását jelenti. „Harcedzettssi” nélkü nem megy Két lelemény ütközött legutóbb qz SZMT ülésén abban a kérdésben, hogy mi várható cl a bizalmitól és mi nem. Az egyik szakszervezeti titkár szerint a bizalmiak elsősorban abban mondanak véleményt, amiben otthon vannak, igy az elosztással kapcsolatban. Ezt példákkal is tudja illusztrálni, hiszen elég tapasztalatot szerez a környezetében. Érthetően a vállalati terv megtárgyalásakor már nemigen szólal fel. Vtmuíatásnak is fontos, ahogyan ebben a Szakszervezetek Megyei Tanácsa állást foglalt. Mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a bizalmi az elosztáskor az egyetértési, a terv véleményezésekor a véleményezési jogát gyakorolja. Ez pedig nem ugyanaz! Természetesen ez nem jelenti, hogy a bizalminak nem kötelessége és feladata a dolgozók, a bizalmicsoport nevében kifogásolni, bírálni, javasolni. Nem telt még el hosszú idő a szakszervezeti választások óta, a bizalmiak már kaptak hasznos elméleti és gyákorlati eligazítást, a fölkészítés azonban még mindig tart. A gazdasági vezetőktől is függ, hogy miként teszik lehetővé a tisztségviselők véleményalkotását. Elsősorban az olyan előterjesztés bontakoztatja ki a szakszervezeti és egyben az üzemi demokráciát, amelyik könnyen érthető, nincs telezsúfolva szakmai kifejezésekkel, fölösleges adatokkal. Még nem is olyan régen úgy „csúfolták” a bizalmiakat, hogy „bélyegárusok”. A növekvő jogok és hatáskörök révén — szerencsére — már lekopott nevük elöl ez az elnevezés. Az újak egy része még mindig bizonytalan azonban sok kérdésben. Különösen ha nem értékelik eléggé a munkáját a műhelyben, a kisebb közösségben; ha a művezető még nem alakította ki vele a szó ros együttműködést. A tagok serkentő, számonkérö, ha szükséges, akkor támogató véleményétől, magatartásától is függ, milyen kedvvel végzi társadalmi 'tevékenységét. AÍ egyik bizalmi mondta el, hogy akadnak olyanok, akik csak a döntés után mutatnak érdeklődést, előtte a csoport- ülésről „nem • érek rá” felkiáltással maradnak távol. Az üzemi, a vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok sokat tesznek azért, hogy az oktatás, a helyszíni segítségnyújtás révén minden szempontból vitaképessé tegyék a bizalmiakat. Enélkül ugyanis nincs rangjuk!> a kis közösségükben sem. Az SZMT, a szakmai megyei bizottságok idei programja is tartalmazza a tisztségviselők színvonalas képzését. Üj vonása az elképzeléseknek, hogy minden helyen elsősorban azt 1 kívánják megvizsgálni: van-e, nincs-e szakszervezeti, munkahelyi , demokrácia. Az ugyanis nem elég, ha csak beszélnek róla. S hol van mindebben a szakszervezetek részvétele, milyen a felelőssége. Enélkül ugyanis nem lehet értékelni a fórumok működését sem. Sok helyen még mindig előfordul ugyanis, hog az érdekek, a vélemények máshol ütköznek, aztán az úgynevezett üzemi négyszög dönt más fórumok helyett. E keretben lehet mérlegre tenni a bizalmi tevékenységét, meghatározva pontosan: van-e rangja, becsülete, kiállnak-e mellette, amikor arra szükség ' van. Természetesen arra is föl kell készíteni, hogy „harcedzett” legyen, ne fordítson hátat az első kudarc után a mozgalomnak. L. G. • ft Összetart ötven-hatvembert Tízesztendős, az idén a Marcaliban működő kertbarátkor. Most ötven ,,rendes” tagja van, de az összejöveteleken változó a létszám: témától függően harmincan- negyvenen hallgatnak meg egy-egy tájékoztatót. A „rangosabb” előadásokra azonban hetvenen is elmennek. — Ez teljesen nyitott szervezet — mondja Varga László, a kertbarátkor elnöke. — Bárki tagja lehet, bárki hozzánk csapódhat (bármelyik szakcsoport tagja is); ez nem szakcsoport,- itt nincs irányított termelés. Célunk, hogy akinek telke, tartós használatba v.ett földje és kedve van, az szakszerűbben, tanácsokkal ellátva művelhesse kertjét, töltse el szabad idejét. Ösz- szefog. összetart ötven—hatvan embert, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből: a munkástól, a maszek kőművestől és festőtől kezdve a pedagógusig, a nyugdíjasig mindenki megtalálható tagjai között. A törzsgárda már tíz éve együtt van, köztük sok a fiatal. Már nem is lehetne abbahagyni. Ha hosszabb ideig nincs összejövetel, már jönnek, hogy mi történt, miért nincs... Évente ti zenöt-tizenhat „találkozót” tartanak; nyáron kevesebbet, a téli estéken többet. Előadásokat szerveznek a háztáji gazdálkodás legkülönbözőbb kérdéseiről, a metszésről, a tavaszi növényvédelemről, a baleset- védelemről, a szőlő- és gyümölcstermesztés különböző Séta a pokol felett A tégla, Mintba teilpiiie valaa A kemence tetején sétálunk, alattunk 1000 Celsius- fok. Kis réseken lelátni a pokol narancssárga gyomrába. Szédülök. Mintha felhőkarcoló tetejéről vagy repülőgép ablakából pillantanék a mélységbe. — 1000 fokon égetjük ki a téglát — mondja Takács András, a köröshegyi téglagyár vezetője. Magas, erőteljes férfi. Meg-megálL A réseken át lemosolyog a tűzre. — Kezdetben szénnel fűtöttünk, 1972-ben térítünk át a földgázra. A gyár nem öreg, de nem is fiatal. 1968-ban fejezték be az építését, akikor méltán mondták róla, hogy korszerű. — 30 millióba került — mondja Takács András. — Akkor! Most 600 millióért építenek egy téglagyárait. A -tágas, huzatos csarnokból havas domboldalra látni. A domb adja a tégla alapanyagát. Lám, a keserű- mandula zamatú kőröshegyi bor termőtalajából villák, társasházak, családi porták épülnek. — A tégla készítésének hagyománya van Kőröshegyen — folytatja az üzemvezető. A gyárunknak elődje is volt. Egy magán-tulajdonban termelő téglagyár, persze jóval csekélyebb kapacitású és kezdetleges technikájú. A mi üzemünk fél automata. A munka dandárját gépek végzik, de szükség van meg a kea erőre is. Hazai, szovjet és NDK-beli gépek dolgoznak. A munkafolyamat két „állomásán” van szükség az emberi kéz erejére, ügyességére. A vályogot, azaz a „száraz árut” a kemencekocsira fel s a kiégetett téglát a kocsiról le — kézzel rakják. Az egyébként jól fizető munkahelyen (4108 forint az átlagbér) e posztokon kereshet sok pénzt a munkás. Van, aki 10 ezer forintot visz haza egy-egy hónapban. Kilencvennégyen dolgoznak a téglagyárban, közülük 78 a fizikai munkás. A kemencénél dolgozók három, a többiek két műszakba járnak. Kőrös-hegyiek, földváriak, bálványosnak, egyszóval környékbeliek, akiket az üzem autóbusza szállít a munkahelyre, illetve haza. Egész családok dolgoznak itt. — A férjem révén kerültem. ide — mondja Kiss Istvánná betanított munkás —, s immár nyolc esztendeje dolgozom a téglagyárban. A szakmát szeletem, a keresettel elégedett vagyok. Gépkezelő. Az úgynevezett szárazáru átrakását végzi a gepéveL — Nem megerőltető ez a munka egy nőnek? — Ami megerőltető lenne, azt a gép csinálja. — Mennyit keres? — Megvan a négy és fél ezer ... Egyébként két műszakban (délelőtt, illetve délután) dolgozom. A férjem gépkocsivezető, ő 12 órázik. Három sofőr dolgozik a cégnél. Váltják egymást. Busz- szal hozzák, viszik a munkásokat. — Azért találkozik néha a férjével? — Megtaláljuk egymást. — Gyerek? — Két fiam van. Az egyik Seregélyesen tanul, univer* zális gépkezelő lesz belőle. A kisebbik hatodikos. A szalagon érkező szárított téglát kézzel rakja a kemence-kocsira Matyiké Zoltán. Vékony, inas fiatalember, hosszú hajat, bajuszt visel; A tégla, mintha tollpihe volna, úgy tetszik, el akar röpülni a kezéből. — Egy mozdulat — mosolyog —, persze, erős csukló kell hozzá. Naponta hat-hét ezer téglát vesz kézbe, azaz 690 tonnányi súlyt mozgat. Havonta 7 és fél, 9 ezer forint a keresete. 22 esztendős, fiatal házas. 16 éves kora óta dolgozik a téglagyárban. — A szüleim is itt vannak — mondja. — Anyám a konyhán, apám a kemencénél. A gyár mellett nőttem fel, pár lépésnyire lakunk. 'Már az iskolaszünetekben is idé jártam dolgozni. — Kezdettől ezt■ a munkát végzi? — Nem. Véletlenül kerültem ide. Előtte egy hónapig ségédégetö voltam. Valaki nem jött be, s helyette álltam a. szalaghoz. Itt ragadtam. Pedig azt hittem, nem fogom bírni. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy elég kemény ez a munka, bár annak, aki csak nézi, lehet, hogy köny- nyűnek látszik. Higgye el, nem a testi erő a iegfomto- sabb, hanem az akarat. Van, aki képtelen megszokni ezt a monoton munkát. Ellankad az ereje, figyelme. A szalag diktálja a tempót. Öt tégla érkezik egyszerre, s mivel párban dolgozunk, négy kéz van arra az öt téglára. Ugye, nincs két egyforma ember... Itt mégis egyformán kell húzni. Mert, ha teszem azt, én nagyon hajtok, s a pórom lazsál, helyette is nekem kell megkeresnem a sok pénzt. Erre, pedig csak addig vagyok hajlandó, amíg a társam •tanulja, szokja ezt a melót, amíg nem tapasztalom, hogy baleknak nézi az embert. Akadt már ilyen „párom”. Nem is egy. De a mostanival elégedett vagyok. Jó vele dől gomi. — Mire költi a jövedelmét? — "Nemrég nősültéin. Jelenleg a feleségem szüleinél lakunk. Szeretnék mitelőbb a magam házába költözni..."" — Ha valamennyi dolgozóm ilyen lenne, sose fájna a fejem — jegyzi meg a gyárvezető. A csarnokban fogvacog- tató a hideg, de a kemencében ezer Celsius-fokon kemémyedik az agyag. Naponta 22 ezer 10 kilós úgynevezett B 3-as „árut” égetnek. A kemence melegéből bőven jut a szárítóba is (ide 'vezetik a hőt), ahol most 24 ezer téglát tárolnak. — Tavaly összesen 23 ezer 200 millió téglát készítettünk — mondja Takács András — 300 millióval kevesebbet a tervezettnél. A lemaradás oka, hogy 2 és fél millió forint költséggel kor- szíerűsítettük a szárítót. Erre a munkára nagy szükségünk volt. Az idén 23 ezer 600 millió kifogástalan minőségű téglát szeretnénk gvartani. Szapudi András fázisairól, a dísznövények ápolásáról és sok másról. A tájékoztatókat gyakran neves szakemberek tartják, előadókat hívnak meg Budapestről a Kertészeti Egyetemről, illetve a keszthelyi agráregyetemről, a kertba- rátszövetségtöi. — Bemutatókat, kirándulásokat szervezünk — folytatja Varga László. — Az idén nálunk lesz a hagyományos, évente megrendezendő „kiskertek mesterei” kiállítás is augusztus húszadikán; már holnap hozzákezdünk a szervezéshez. A kertbarátkört a művelődési otthon pártfogolja: tulajdonképpen a ház egyik szakköre. Anyagilag, teremmel, az előadások és a farsangi bankett költségének vállalásával, és sok mással is támogatja. A rendszeres, kéthetente tartott összejövetelek nem feltétlenül előadások, gyakran klubszerű beszélgetésekkel, tapasztalatcserével telik el az idő. — Borkóstolót is szervezünk néha egy-egy kistermelő szőlőjében. Farsangi mulatság is van nálunk minden évben, zenekarral, batyubál” formájában — mondja az elnök. — És majális! Valamelyik kertbarát szőlőjében fölállítjuk a sátrat és a májusiót... x M. E.
