Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
Mr f ßmmi a hajózó útvonalon Nagyjavítás a kavicsbányában Nyolc—tíz centiméteresre hízott a kemény lágyban a gyékényest kavicsbánya mélyvizű tavának jégpáncél pa. A három kétszáz, tonnás uszályból az. egyik állandóan töri a jeget, biztosítja a három kilométer hosszú hajózóútvonalat. Szükség van a kitermelőhelyek folyamatos fagytalaní- tására. A drága, gépek, az úszó berendezések csak így teleltethetek ál nagyobb kar nélkül. S a íagy'talanítás Így olcsóbb, mint a kompresszoros módszerrel. Márpedig a bányaíelszerelések téli nagyjavítása tíz—tizenkét millió- forintba kerül — mondta Ritecz János üzemvezető, amíg a parton álltunk a kikötőhelyein —, s ezért minden fillér fontos. Az ügyeletes hajó nagy tolófelületet szabadított meg a jég rabságából, s a szür- készőld vízre több- ezres A Délviép Nagyatádon Versenyt állni csak minőséggel lehet A Dél-dunantúli Vízügyi Epitö Vállalat nagyatádi építésvezetőségének krónikáját tizenkét esztendeje írták. Néhány hónap eltéréssel csaknem egyidősek » vállalattal. Mi történt velük ezalatt? A múltat Mericz György építésvezetővel idéztük löl. — Az első jelentős megbízatást 1971 januárjában kaptuk. Á 68-as főútvonal felújításával egy időben a mai söröző és a Danuvia közti szakaszon dolgoztunk. Egy évvel később már valóban nagy vállalkozásba foghattunk: megkezdődött a nagyatádi szennyvíztisztító telep építése, legkedvesebb munkáink egyike. A harminckét- millió forint értékű beruházáson öt évig dolgoztunk. A Mélyépterv kollektívájának köszönhetően alig volt gondunk. Ne hasson dicsekvésnek, de úgy érzem, ez a megye egyik legjobb telepe. Az előrelátó tervezésnek köszönhetően az igényekhez és lehetőségekhez mérten bővíthető. így nyílt lehetőség például arra, hogy az idén két iszapsűrítő műtárgyat építhetünk meg. A nagyatádi délviépesek egyébként tavaly megépítettek egy 1566 méter hosszú töltővezeléket, amely a vízműtelepet köti össze a készülő új víztoronnyal, az idén pedig az Aradi utcában. illetve a Koch Róbert utcában az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején készült, mostanra már elavult csatornákat cserélik ki. Mindezt csak Nagyatádon, mert közben dolgoznak máshol is: Óaranytól Iharosberényig szinte mindenütt megtalálhatók a gépeik. Amikor 1970-ben Nagyatádra került a Délviép, még a Hunyadi utcában ütöttek tábort. Később, ahogy nőttek a feladatok, elköltöztek a Kiszely utcába, majd 1978-ra megépítettek egy korszerűen felszerelt telepet. Aki már járt a váró# határában lévő építésvezetőségen, az láthatta, hogy hosszú távra rendezkedtek be ott. Miért? — Hosszú időre lesz munkánk, hisz Somogy e déli részé közműben szegény. — Ez vitathatatlan, de ott vannak a versenytársak is. öt hasonló jellegű céggel kell állniuk a versenyt. ' — Ha az árakat nézzük, akkor a mi vállalatunk nem dolgozik semmivel sem ol- ■ csobban, mint a másikak. Hogy mégis versenyben vagyunk? A minőség a titka. Az elmúlt években egyetlenegy minőségi kifogással sem fordultak hozzánk. Rossz munkát nenn adunk ki a kezünkből. — Ehhez jó szakemberek is kellenek. — Sajnos, egyre kevesebben vagyunk. Az indulás évében száztizenketten dolgoztak építésvezetőségünknél, most mindössze hatvanegyen vagyunk. A gépesítés sok mindenben segít, de nem nélkülözhetjük a kézi munkaerőt sem. A nálunk lévő férfiak java része betanított munkás. Az ö munkájuk nehéz fizikai munka, meg kell becsülnünk őket! Elsősorban a szociális körülményeken kívánunk javítani. hogy a dolgozók ezáltal is érezzék, szükség van a munkájukra. N. J. vadkacsasereg telepedett. Nem zavarta őket az osztályozó felől hallatszó lárma, mint azt a néhány szárcsát sem, amelyik á kikötőben álló uszály körül óvatoskodott. A munkások kusza összevisszaságban tekergő kábelek és drótok között hegesztettek, kalapáltak. A tó szinte lehelte a hideget. — Ezek egy markoló vasfogai — mutatott rá az üzemvezető egy halom vaslapra. — Ezek pedig a szállítószalagok görgői. — * A műhely előtt rendbe rakva álltak a már megjavított és a még karban tusra váró alkatrészek. A nagyobb darabok mozgatását egy öttonnás bakdaruval oldották meg. — A bánya százhatvan dolgozója mind részt vesz a téli karbantartási munkákban — mondta Ritecz János. — A személyzet jól be- 'gyakorlott, s ez kell is ahhoz, hogy a tíz—tizenhárom éves géprendszerek egész ' éven át folyamatosan dolgozhassanak. Eddig még mindig sikerült a teli nagy- javításit úgy befejezni, hogy a munka zavartalan volt tavasztól télig. Szigorúan be kell tartani a technológiai utasításokat. Ember és gép érdeke egyaránt ezt kívánja. Az a drága, ha1 egy géprendszer áll. Az üzemvezető szavait a tényék igazolják. A gyékényest üzem tavalyi egymillió 140 ezer köbméteres termelési tervét hatvanötezer köbVnéterrel teljesítette túl: S ebből 940 ezer köbméter volt a minőségi .kavics: százezerrel több a tervezettnél. A tervein felüli értékesítés mintegy 7 millió forint többlet árbevételhez juttatta a bányát. A termelési terv túlteljesítése ugyanakkor nem növelte hasonló mértékben a költségeket, s ez összességében nyolcmillió forint körüli eredmény- növekedést okozott. Az idei terv egymillió 150 ezer köbméter kavics kitermelését irányozza elő. Némi bizonytalanság adódik az építési kedv csökkenéséből. A beruházási hullámvölgy tavaly is érezhető volt, de akkor az üzem kedvezményekkel még növelte is eladásait. A termelés március elején kezdődik újra a gyékényest kavicsbányában. A gépek karácsony előtt álltak le. Decemberig százötvenezer köbméter kaviccsal töltötték fel a depókat. A vasúti szállítás január 13 es 19 között a fagy miatt szünetelt. Nincs kellemetlenebb es ko- csirongalobb munka, mint a fagyott sódert kikompresz- szorozni a vasúti vagonokból. A közúti szállítás azonban akkor is zavartalanul folyt. Pótkocsis Skoda teherautók, volános Kamazok gyűrték maguk alá ott.jár- tunkkor is a jeges utat. Cs. L. Pártfogó otthonban „Kezdetben féltem" Először nem nézték jó szemmel. Az orvosi rendelőben beszélgetünk. Egy kicsit zavar az uralkodó fehér szín; ilyen a csempe a falon, a szekrények, a vizsgálóasztal, az íróasztal, a székek. A fiatal- nő, akivel beszélgetünk, sok évet töltött itt, a tiszta, fehér környezetben, és úgy találja: nyugtató. Farkas Erika a ségesdi szociális otthon osztályvezető ápolónője. Negyvenegy beteg tartozik hozzá: nővérek, takarítónők dolgoznak mellette. Asszisztál a rendelésen, írja a kartonokat, kiadja a gyógyszereket, gondját viseli a beteg embereknek; beszélget velük, érti és szereti őket. Itt él a faluban, s tizenöt éve az otthonban dolgozik. Ha belép, mintha haza jönne, s úgy várják, mint akit jjaza várnak... A szobákban idősebbek és fiatalabbak élnek, olyanok, akik évtizedeken át becsületesen dolgoztak, aztán amikor már nem bírtak tovább, magukra maradtak, betegen, s itt kerestek — és találtak — otthont. Akadnak közöttük olyanok is, akik viharos életet éltek, amíg lehetett... A hatvanéves férfi 18 évet töltött börtönben. — Lopásoiv. csalások voltak a rovásán, sőt, azt is mesélte, hogy egyszer megvert egy rendőrt — mondja Farkas Erika, aki egy éve kíséri különös figyelemmel az idős emberek sorsát. — Tavaly télen került hozzánk, s én leltem a társadalmi pártfogója. Rám bízták, mert korábban megegyeztünk: ha ilyen ember érkezik, az lesz a pártfogója, akjinek az osztályára került. Tudtuk, azért jön, mert beteg, ennek ellenére először kicsit féltünk tőle, hiszen börtönből jött, és az emberben ilyenkor van egy kis viszolygás. Találgat, miért kellett 18 évet ülnie, vajon mit csinál majd itt, elfogad-e bennünket, s a többi beteget. — Aztán megjött, bemutatkoztunk egymásnak, megismertettük a házirenddel, amihez mindenképpen tartania kell magát. Nincs is különösebb baj... — Ezek szerint kiesebbek azért mégiscsak akadnak... — Hát, kisebbek előfordulnak. Például a pénz körül. Nyugdíja nincs, az otthonban csak úgynevezett cukorpénzt kapna. De van pénze, amit még a börtönben keresett. Ezt Kai>osvá- ron, a bíróságon őrzik, és én kérhetők belőle a számára, Csakhogy amikor pénzhez jut, iszik. A községbe kimehet, s bár a nyilvános szórakozóhelyeket nem látogathatja, könnyű megtalálni a módját, hogyan szerezhet alkoholt. Akadnak zugkimérések, ahol szépen beszélnek vele, szívesen kínálják, sőt ha kell, hitelt is adnak neki. Ha aztán részegen jön be, szitkozódik, kiabál. Az is megesik, hogy másoktól kér kölcsön. Ilyenkor — ha megjön a pénze Kapóévá női —, el is megy a kölcsönök visz- szafizetésére. Persze, ezek csak az apróbb dolgok. — Voltak nagyobbak is? — Neki nem. bár eeyszer megszökött. Van családja — két gyermeke —, de nem tartják a kapcsolatot. Egyszer kérte, hogy hozzájuk utazhasson. Ezt természetesen nem lehgt megtiltani, de csak akkor mehet, ha a gyermekek várják. Írtam hát a fiának, de meg csak választ sem kaptam, így nemet kellett mondanom. Erre megszökött. Egy nap múlva visszatért... — Volt egy másik férfi — fiatal —, aki szintén pártfogói felügyelet alatt állt. Egyszer, miután ivott, dühös lett, felmászott a tetőre, a kis toronyhoz, és szórta a földre a cserepeket. Itt voltak a rendőrök, a tűzoltóik, de délutántól késő estig sem sikerült lehozniuk. Végül én mentem föl — pedig borzasztóan féltem —; engem kedvelt, hallgatott rám, lecsalogattam. Sajnos, most újra börtönben van ... — A mostani part fogottjára még egy évig felügyel, azután ki kíséri figyelemmel a sorsát? — Ö továbbra is itt marad, az otthonban, és ugyanúgy naponta találkozunk •VjmiWiü SZARUN i'ÄüWliiK ANNAS s. Nanica nénit eltemettük. Néhány öregasszony énekelte, imádkozta körül a koporsót. József bácsi riadt, arccal állt a gödör szélén, kopott szemöldöke, bajusza meg- meigrámdult. Végül nehézkesen lehajolt, és egy marék agyagos, nedves földet dobott a sírba. Temetés után meghívott bennünket egy pohár borra, „ha már tisztessége# halotti torra nincs tehetségem.” Almikor beléptünk a tágas gazdaportára, az átok szó jutott az eszembe. Néhai Németh Pált — József bácsi apját — valaki megátkozta, gondoltam. Talán egy cigányasszony. Egy boszorkányos. villogó szemű néan- ber vágta a képébe, hogy „gyepesedjen ki az udvara • . Előttem wannak: az •*?.- »aony jajgat, fut a sa«da élői, de az utcáén az ostorral. „Adok én neked tyúkot, te cafat” ordít, és kétszer, háromszor rávág az asszonyra. Az minden ütésre fölsi- ko.lt. „Ha még egyszer elkaplak, megöllek" dörög Németh Pál, majd fújtatva megindul a porta belseje felé. „Gyepesedjen ki az udvara!” rikácsol az asszony, azután szedi a lábát, mert a gazda megfordul, s magasra emeli az ostort. Szalad az időben, egy múlt század végi nyár kertek alatti ösvényén, de Németh Pál most már nem veti utána magát. Persze nem valószínű, hogy néhai Németh Pált megátkozták, s ha mégis, ö bizonyára nem törődött vele. .Nem volt ideje elgondolkodni a iüs-tszagú szavak értelmén, ahogy a fűnek sem volt lehetősége kinőni az ő udvarán. Hogy is lett volna? Csak gyerek taposta kilenc, rém szólva a mindenesről. a kis szolgáról, a napszámosokról es a tömérdek .»szagról. Néhai Németh Páf merész, vállalkozó szellemű ember volt, nem elégedett meg az apai jussal. Szarvasmarhát, sertést hizlalt, cséplőgépet vásárolt;' nem télt az üzlettől, a vásároktól, a „botos, pipás” kupecnépség- től. A századfordulóra apai örökségét megduplázta, rangos gazdaházat emelt a régi nádtetejű tömésvityilló ♦helyén, és negyven holdon gazdálkodott. Németh Pál azonban régen meghalt. Fiai, lányai — József bácsin kívül — ugyancsak temetölakók már, ki itthon, ki más vidéken; két legény fia az első világháborúban veszett el, az egyik Gorlicénél, a másik Isonzónál, s végül valóban „kigyepesedett” a tágas udvar — a száraz fűcsomókat a vékony hóréteg nem fedi el egeszen —, a pajta roskatag. az egykor rátartian P 11x5«ló téglák megfakultak, megrepedeztek a tehéni#- talio homlokzatán (valaha huszonötnél sosem állt kevesebb szarvasmarha ebben az istállóban, most e>gy sincs benne), a hatalmas sertésól ajtaját kiébe csapkodja a szél, mintha elfelejtették volna bereteszelni, miután a kondát elhajtották. (Mindenki csak a Németh Pál süldőiből akart venni a környékbeli vásárokon ...) Az óriási konyhában József bácsi leveszi a kabátját, nekünk nem akaródzik, mert hideg van. sokkal hidegebb, mint odajrint. A pap vigasztaló szavakat mond, felsorolja Nanica néni erényeit, közben József bácsi a sparhelt elé guggol, megkotorja a parazsat, rozsét rak rá. Miután a tűz föléledt, bort hoz, kétes tisztaságú poharakat tesz az asztalra, majd csöndes szávai biztat bennünket, hogy igyunk. Ö maga csak fölemeli a poharát („nekem' már egy kortyocska is a fejembe száll”), amikor ^ megboldogult tiszteletére koccintunk. Azután előhúz az asztal alól egv kosárra való csöves kukoricát, es nekiáll morzsolni. (FolvfatjukJ / majd, ugyanúgy beszélgetünk, mint eddig. Hogy milyen lesz majd az élete, nem tudom. Lassan elfogy a pénze is. Megpróbáltam rábeszélni, hogy dolgozzon. Van kertészetünk, ott találna könnyű munkát, kereshetne is. Mindig megígérte, csak amikor munkába kellett állnia, azt mondta: majd holnap, aztán másnap: majd holnapután. Szóval, azó4a sem dolgozik. — A társadalmi pártfogói rendszer ilyen körülmények között is életképes? — Természetesen. Ügy érzem, így könnyebb a beilleszkedés. Amikor ez az ember idekerült, nem mondtuk el a betegeknek, honnan jött. Aztán ő maga elmondott mindent. Kezdetben nem nézték jó szemmel, akadt, aki félt tőle, s kérte, hogy tegyük mááik szobába. De lassan elcsendesedett minden, úgy él. itt, ahogy a többiek. Csak persze, az ál-' kohol... Igaz, nem ő az egyetlen alkoholista betegünk. Amikor Farkas Erika tavaly november 7-én Kaposváron j-utalmat vett át pártfogói tevékenységéért a meg- iutalm-azottak között ő volt a legfiatalabb. — Meglepődtem, hiszem úgy érzem, nekem nincs nehéz dolgom; mindig itt vágyóik, így aztán könnyen se githetek, ha szükség van rá. Akkor is, ha 0£m mint pártfogót keresnek. Azoknak az embereknek, akik itt élnek, ez az. otthonuk, s ezt- érezniük kell. r lián Tiber A KAPOSVÁRI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA elad 1 db NYSA 533 NT típusú, 0,8 tonnás csukott gépkocsit é# 1 db NYSA 251, 0.8 tanná« nyitott tehergépkocsit. Érdeklődni lehet: Máté Sándor gépkocsielöadónáJ, Mezőgazdasági Főiskola, Kaposvár, Dénesmajor 2. (85794) A# Országos Takarék- pénztár balatonszeincsi új üti ülőjének üzemeltetéséhez keresünk szakképzett szakácsot, cukrászt, íeíszolgálokat, konyhai dolgozókat, takarítókat Jelentkezés: Balatonszemes, Ady Endre u. 33—37. Minden hét csütörtökén 9-től 12 óráig, az üdülő vezetőjénél. (85773)
