Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
A tfalmandi A vállalat építi\ a tulajdonos fejezi be FELKÉSZ LAKÉSOKAT ADNAK ÁT Kaláka és munkaközösség — Igény szerinti fölszerelés Félig kész lakásokat adnak át a tulajdonosoknak — befejezésre — Barcson. A tizenkét család az átlagosnál nagyobb alapterületű lakáét vesz birtokba és teremt belőle igényének és pénztárcájának megfelelő otthonit. Ez a módszer Somogybán új. Barcson a kapacitás- hiány okozta gondok enyhítése indokolja, és az, hogy E fölszerelést tekintve különböző igényeket így köny- nyebben ki tudják elégíteni. Félkész lakások átvételére elsőként a költségvetési üzem dolgozói. vállalkoztak. A 6-os főút mellett készülő piros téglás épületekben 24 család számára teremtenek otthont. Az első tizenkét család még az év első feleben átveszi — befejezésre — a házakat. Egy hónap pal később a másik tizenkét lakást is átadják. A piro6 téglás épületek hagyományos módszerrel készülnek: a szerkezetépítést a költségvetési üzem vállalta, de igénybe veszi a városban levő építőbrigádok segítségét is. A Piramis Lakásépítő Szövetkezet — amelyet az új vállalkozás résztvevői alapítottak — az idén még újabb negyven családi otthont kíván átadni. Ezeknek szerkezetét azonban mar a Kaposimérói Építőipari Szövetkezet, készíti el no-fines technológiával. Az e módszerrel épülő lakások helyét most készítik elő a város Munkácsy-lakó- telepén is. Jövőre itt több mint száz félig kész családi otthont adnak át. A tar- nócai városrészben az álla600 köbméter diérönk a somogyi falvakból A tél minden évben sajátos feladat'elé állítja az Erdeitermék Vállalat kaposvári üzemvezetőségét, meg azokat, akik eladásra kínálják náluk árujukat: a diófarönköt, a maguk készítette nyírágseprűt, az összegyűjtött fenyőgaílyat. Felvásárlóknak és eladóknak egyaránt fogvacogtató ez az időszak. Talán csak a „sep- rüsók” dolga könnyebb — ók ugyanis otthon, meleg helyiségben állítják elő portékájukat. Mint Kiss Gyula üzemvezető tájékoztatott, legfőbb tevékenységük ilyenkor a diÓTünkök jelvásárlása. Ez a munka lényegében már ősszel, a termés beérése után megkezdődik, s egész télen tart. A rönköket többnyire egyének, kisebb részben termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kínálják eladásra. Ezekben a zord napokban is tart az átvétel: az üzemvezetöseg öt felvásárló szakelőadója járja a megyét, gyűjti az információkat a falvakban kitermelt rönkökről, s a fa minőségétől függő árban állapodnak meg a tulajdonosokkal. Évente 600 köbméternyi diórönköt vásárolnak meg — a legtöbbet ilyenkor, télen —, s aztari szerződés alapján a budapesti Furnér- és Fafeldolgozó Vállalatnak meg az ajkai áfész kartai üzemébe szállítják: ott belföldre és nyugati exportra lemezt, illetve diópadlót készítenek a somogyi rönkökből. A téli időszakban készítik a nyírágseprűt is. Ehhez gyűjtik most az alapanyagot. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal kötött megállapodás alapján, meghatározott területre szóló engedéllyel szedik az ágat a „seprősök’’, s otthon — jobb időben kint a helyszínen — „állítják elő a terméket”; aztán az üzemvezetőségnek adják el. Évente mintegy ötvenezer seprűt vásárolnak meg a kaposváriak, s innen kerül az áru a felhasználókhoz: a MÁV-hoz, a köztisztasági intézményeknez, a városgazdálkodási vállalathoz, a termelőszövetkezetbe es az állami gazdaságokba. Mint megtudtuk: egyre mérséklődik a kereslet nyírág- seprű iránt, s ebben nem kis szerepe van a városokban egyre gyakrabban alkalmazott gépesített köz- tisztasági tevékenységnek. Ugyanakkor megnőtt az igény a cirőkseprüre. Ugyancsak télen ro nagy feladatot az üzemvezetőségre és a vállalkozó kedvű eladókra a fenyőgally átvételig illetve gyűjtése. Ebből évente tizenöt vagonnyit vesznek meg. s az üzemvezetőség csokor- és koszorúkészítőknek adja el mi gazdasági dolgozók szerveznek 48 lakást. — A kész Iáivá sok építését elsősorban a szakszere- lődpari kapacitás hiánya nehezíti. A befejező . munkáknál nem maradnak magukra a tulajdonosok? — Akkor marad magára a tulajdonos '— mondta Henger János városi főmérnök —, . amikor ott van a lakásban valamennyi veze- tókcsatlakozás, készek a közösségi helyiségek és kívül be is vakolták már a házat. — Aztán járhat szakipari anyag és szakember után. — A városi tájékoztató szolgálat egyik kiemelt feladata épp az, hoigy segítse a lakásépítőket — hangsúlyozta Halász Miklós tanácselnök-helyettes. — A tüzéppel kötött együttműködési szerződés alapján fölveszik a lakásépítők igényét, bejelentik azt a kereskedelmi vállalatnál, s tájékoztatják a tulajdonost, hogy mikor mehet az anyagért. Később azt is el akarjuk érni, hogy a tüzép-tele- pen egységcsomagot állítsanak össze a befejező munkákhoz, és a vevő kívánságára szállítsák helyszínre az anyagot. — A befejezésire marad a kaláka? — A saját erő fölhasználása jelentős kapacitásgondokat oldhat meg. Ezt a munkát azonban úgy is segíteni kívánjuk, hogy a városban élő építőipari szakemberek segítségével különböző munkaközösséget alakítunk a befejezésre. Ezek a lakások éppúgy OTP-hitel igénybevételével készülnek, mint a készen átadandóak. A szerkezetépítés — a számítások szerint — a teljes építési költség 70—80 seázalékát emészti föl. Az, hogy végül is menynyibe kerül egy 72 négyzet- méteres, erkélyes lakás, az attól is függ, hogy mennyi saját erőt tud a tulajdonos biztosítani a befejezéshez, es milyen fölszereltségű lakást akar magának. A hatodik ötéves tervi-ben Barcson az új lakások döntő többsége magánerő föl- használásával készül. Ezek családi házalt, társasházak, illetve láncházak lesznek. — Az ütemes megvalósítást úgy is segíteni kívánjuk — mondta dr. Németh Jenő tanácselnök —, hogy az építéssel kapcsolatos feladatokat összehangoljuk. A tanács vállalja a telekkialakítást, megépítteti az összes közművet, megtervezteti az épületet ég biztosítja a félkész házak összeszereléséhez a kivitelezőt. Amikor megkezdődik a munka, a lakásépítő szövetkezet által választott képviselő intézi a lebonyolítással kapcsolatos feladatot. Az építkezésben sok szervezet tud segíteni. Mód van például arra, hogy a szerkezetépítéshez a vállalatok adjanak át a kivitelezőinek munkásokat. Besegíthetnek a tanácsi brigádok, a tsz építőbrigádja, s — egyéb feladatai mellett — jelentős szerepet vállal a költségvetési üzem. Az idei év próbája lesz annak is, hogy miként tud együttműködni a szervezett építőiparral a városban levő szórványkapacitás. Az első kísérlet eddigi tapasztalata — az épülő 24 lakás üteme — kedvező. »r. K. I. A 6700 hektáron gazdálkodó ldalmandi Állami Gazdaság mezőgazdasági nyereségének 97 százaléka származik az állattenyésztésből. A szántóterület kétharmada szolgálja az állattenyésztést. Összehasonlító adatok alapján a marhahizlalásban száz forint termelési költségre a tsz-ek 1,3;. az állami gazdaságok 3,04 forintos veszteségével szemben a Dalmandi Állami Gazdaságban több mint 41 forint jövedelem jutott. Amíg a téeszek a sertéshizlalásban száz forint termelési költ- , ségre 9,57, az állami gaz- ' daságok 11,15 forint nyereséget értek el, addig Bal- mandon csaknem 46 forintot nyertek minden száz forinton. A dalmiandi gazdaság eredményei nemcsak az országos átlagot, hanem korábbi teljesítményeiket is túlszárnyalják. A szarvas- marha főágazat például a IV. ötéves tervidőszakot több mint 11,4 millió forint veszteséggel zárta, viszont 1976 —1979 között csaknem 42.6 millió forint nyereséget hozott. Hogyan sikerült ez? Dalmand az ország egyik legnagyobb vetőmagkuko- rica-termelő gazdasága. Az évi százmillió forint fölötti nyereség majdnem 60 százaléka ebből a tevékenységből származik. (A vetőmagtermesztés nagy szakértelmet és gyakorlatot kívánó, kockázattal járó, de nagy nyereséget adó munka.) Minél kevesebb takarmányból minél több állati termék! — ez ma már nem jelszó, hanem gyakorlat. A nagy értékű fehérjetakarmányok zömét importálják, s ezeknek emelkedő világ-' piaci árát tendenciájában követi a hazai ár. A takarmányok drágulását azonban nem követi az állati termékek fölvásárlási árának emelkedése. A megoldás így magától kínálkozik: a gazdaságoknak olyan takarmány term esztési és takarmányozási technológiát kell kidolgozni, amely az importáltnál lényegesen olcsóbbá teszi a takarmány termelését. A dalmandi gazdaságban egyszerű és „konvertálható” istállótípust fejlesztettek ki. A tágas kifutókkal ellátott istállók funkciója változtatható, tehát az igénytől fügÖREGEK TÉLEN — Kilencszáznyolcvan nyugdíjasunk van most — mondja Huber. József, a ho- mokszentgyörgyi termelő- szövetkezet termelési elnök- helyettese. — Ez .jóval több, mint a tagság fele, s az arány egyre nő. Értelemszerűen ugyanolyan kedvezményekben részesülnek, mint az aktív dolgozók, a háztáji juttatástól kezdve a földek műveléséig, a tűzifa vásárlásig. Aki már túl idős, beteges ahhoz, hogy földjét - művelni tudja, azt a szociális alap terhére segítjük. Ezentúl minden évben pénzt is kapnak, karácsonyi segélyt — ez egy-egy embernek nem sok, csupán egy százas, ám a tsz-nek 98 ezer forintot jelent. Sajnálatos tény, hogy a szociális alap csak az állományi, dolgozó létszámra képezhető;’ ez korlátot szab lehetőségeinkinek. Üzemi konyhánk október óta működik, s nyugdíjasaink, járadékosaink is innen viszik haza ebédjüket — az adag bőséges, tán még a vacsorájuk is kikerül belőle. Minden évben beszámolót tartunk a tsz gazdálkodásáról, öregek napját, sajnos, nehéz lenne szervezni, ugyanis öt község tartozik hozzánk, s a távolságok, nagyok. Itt. Homok- szentgyörgyön viszont működik egy nyugdíjasklub, amelyet lehetőségeink szerint támogatunk. Az asztalon párolgó töltött káposzta, mellette vekni, tányér, vörösbor, pohár. A tűzhelyen víz melegszik, a , parázs is kellemes meleget áraszt. Vendégváró a konyha, pedig a tűzhelyből füst is szivárog, hiába nyitják rá néha a hideget. Az asztal körül a négy öreg. — Nem törődik velünk senki, csak a jóisten, nekem elhiheti — mondja Fülöp János bácsi, 76 éves tsz- nyugdíjas. — Minden csütörtökön este elmegyünk a. klubba, kártyázunk, sakkozunk, beszélgetünk, de nem látogat minket senki; gon'dolják tán, hogy egymással is megvagyunk. — No, azért az nem egészen úgy van, öreg —mondja az asszony — valamikor az öregeknek tényleg nem adtak semmit; most azért kapunk ezt-azt, ha nem is sokat. Igaz, a községi tanácstól egy árva fillért se látunk, de a tsz legalább buszt ad a kiránduláshoz, meg ezzel-azzal segít. Persze, a tárcsázást, a fát és minden egyebet ugyanolyan borsos áron meg kell fizetnünk, mintha még dolgoznánk, s több lenne a pénzünk. Ránk férne egy kis segítség, hiszen mi ketten együtt kapunk most 3448 forintot az urammal, s ebből aztán nem könnyű kijönni. — Ne is mondja, tőlem is épp most kérdi az asszony: „Hova lett a százas, amit tegnap elvittél, már nincs belőle semmi?!” Pedig hát csak azt vettem meg, ami kellett — folytatja Noé Ferenc, 60 éves, a nyugdíjas klub elnöke. — Nehéz megélni, jóllehet reggeltől estig \ dolgozunk. Igaz, most csak én, mert beteg az asszony. Fejni is kell, borjút itatni, baromfit etetni, vásárolni, s most bizony még a főzőkanalat is megfogom, hogy a feleségem nem teheti. % — Mi is etetjük a disznókat. a baromfit, aprítjuk a tűzifát — mondja Fülöp Jánosáé. — Igaz, a papa épp az eiebb hagyta abba; bejött, leült, s csak annyit mondott, jaj, jaj... Kérdeztem volna, mi a baja, de minek kérdjem, úgy is tudom. Az uramnak a lába törött el nemrég, nekem a kezem; hiába, az egészség, az már nem a régi. Nem is tudom, hogy bírnánk már el az ekét, hogy bírnánk azt a tengernyi munkát, amit annak idején csináltunk, amikor krumplit szedtünk, kapáltunk hónapszámra, s a verbecs után jártunk naphosszat, hidegben, szélben, fagyban. — Bizony, bor van, látja, egészség meg nincsen. Én kőműves voltaim a taz-ben göen szarvasmarha, sertés vagy akár baromfi tartására is alkalmasak. Az istálló beruházási költségei —* egy szarvasmarhára vetítve — férőhelyenként 22 ezer forint. (Az istállóban 200 tehén, illetve 600 sertés fér el.) Az eredmények önmagukért beszélnek. A „modem” sertéstelepen egy hónap alatt 13, a közönséges istállóban több mint 18 kilogrammot híznak a sertések. Az élősúly kilogrammra jutó takai'mányfelliasználás áss előbbiben 4,22, az utóbbiban csak 3,64 kg. A gazdaságban — korukat megelőzve — fölhagytak a sertéshústermelés öncélú technológiai gépesítésével. Hatszáz sertést hagyományos módon gondoz egy ember. Az istálló kialakítása és fölszerelése ugyanis lehetővé teszi ezt, de módot ad a gépek használatára is. A nyílt tarlásiechnoló^r* lehetőséget teremt • a különböző takarmányok közvetlen, drága feldolgozás nélküli etetésére is. Például * szakirodalom által csak po- rítva ismert fölözött tejet, írót, savót, folyékony állapotban lehet az állatokkal etetni. Ezek nemcsak helyettesítik a drága import takarmányokat, hanem « hazaiaknál is jóval olcsóbbak. Az olcsó építkezés a Dal- Tnandi Állami Gazdaság fejlett iMrastrukitúrájénak egyik eredménye. A 61 kilométeres korszerű útrendszer behálózza az egész gazdaságot, gyorsabbá és főleg olcsóbbá téve a szállításit. A gazdaság termielésd szerkezetének kialakításakor elsősorban a természeti és a gazdasági környezet adottságait vette alapulj A termelési szerkezet alakításának átgondolt stratégiája a gazdaságot „immunissá” tette a (súlyos állami pénzekkel támogatott) kiemelt beruházás „csábításával” szemben. A gazdaságok szó- használatával élve: a delin andiak otthagyták „a pénzt az ablakban”. A szabad fejlesztési eszközöket (60 millió forintot) távlati célokat is szolgáló infrastruktúra kiépítésére (ütés lakásépítés sfb.) fordították. És ezekkel a beruházásokkal hosszú évekre előre megterem tették a rugalmas termel ésfej iesztés és szerke- zetmódositás feltételeit. B. P. tizennyolc hosszú esztendeig, mégsem bírom már a nehéz munkát. Pedig itt a krumpli, a zöldség, az állatok, meg a két sor lugas is — mondja az ember. — Ha elfáradok, leülök egy kicsit pihenni. Az estéket, azokat szeretem, ha jó műsor van a tv- ben, azt mindig megnézem .. . Persze a klubba is járunk, ez a csütörtöki mulatság. — Még hogy járnak, hisz alig jönnek .mostanában, pedig nemsokára megalakítjuk a citerazenekart is — íor- tyan föl a klub elnöke. — Megmondom én, mi hibádzik maguknak: ha lenne sör, bor, meg kóla, mindjárt ott lennének mind a harmincket- ten. Azért is morogtak, hogy csak egy százast adtak karácsonyra, mikor a vízváriak kétszázat kaptak ... — Ne replikázzon már. öreg, én majdnem mindig elmegyek! — csattan föl Fülöp Jánosné. — Ilyenkor télen nem csoda, ha kevesebben vagyunk, hiszen van. aki el se tudna jönni, h* csúszik az út, nagy a jég. — Én a falu végén lakom, sokszor olyan sötét van arra, hogy haza is alig találok — mondja Tamás József né, szintén a tsz nyugdíjasa —, mégis, ha tehetem, elmegyek. . A múltkor el is estem, nézze, be van kötve a lábam. Most csak betértem ide, s látja ebéddel kínáltak a jó emberek. Beteg voltam, feküdtem karácsonykor, újévkor, pedig muszáj dolgozni, mikor ilyen drágaság van. Nekem se tévém, se rádióm nincsen, mégis rengeteg a fizetnivalóm. 1560 forintból élele, a három gyerekem rég elköltözött, s nemigen nyitja rám az ajtót senki ott a faluszélen... — Ugyan, ne ríjon, öreganyám, a múltkor is itt volt a fia, S különben is, majd eljön hozzám szőlőt kapálni a tavasszal — szól közbe Noé Ferenc. — Tavasszal... a tavaszt, azt még meg is kell érni.. . — hangzik a válasz. — Látja, hát így élűnk, égjük napról a másikra — fejezi be Fülöp János bácsi halkan. Valaki kinyitja az ajtót, a füst isimét szétterült a tárgyakon. Ülnek kucsmában, fejkendőben a konyha- asztal mellett, s csak pár perc múlva csattan föl újra egy hang, hogy megtörje a csendet. Molnár Erzsébet SOMOGYI NÉPLAP
