Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

Megküiizfeist! támogatás a nagycsaládosoknak Uj szállodát építenek. A Danubius szállodalánc részére új épületei tervezett Bodrosi Attila építész. A 231 szobás, 4«2 ágyas gyógyszállót Hévizén építik föl. A tájba illő Hotel Zala makettjét Pajor Tamás modellező készítette. (MTl-fotÓ — Ma túsz Károly felv.) Dohány, feketén Az orvos fizetett, s meggyógyult o beteg A Kaposvári Mezőgazdasá- 0 Főiskolai Tangazdaság jelentős összeget., fordít év­ről évre a rászonijók támo­gatására. Több csatornán jut el ez a pénz a dolgozókhoz, de ügyelnek rá. hogy min­dig olyan helyre kerüljön, ahol indokolt a segítség. So­kait költenek például üdül­tetésre. s ezen belül a gye­rekek zavarta! rn pihenésé­re: évente tíz gyerek tölthet a vakációból két hetet Ba- latonaligán, igencsak ked­vezményesen. hiszen az 130(1 forint költségből csak 300 forint terheli a szülőt. Ezen­kívül vannak, akik jutalom­ból ingven üdülhetnek, sót Csehszlovákiában is nyaral­hatnak. esereüdültetés ke­retében. A gazdaság szakszerveze­te bizottsága a jóléti, szo­ciális és kulturális alap fö­lött rendelkezik: — ez az üzem pénze —. ezenkívül a szakszervezeti tagdíjból hát­ramaradó 45 százalékkal gaz­dálkodik: ezeknek az össze­seknek bizonyos hányadát a rászorulók támogatására fordítja. Az alap terhere se­gélyeket csak szociális cé­lokra adnak, a tagd íjmarad - vanyból pedig temetkezési, szülési segélyt fizetnek. A múlt évben az alapból 90 A* Állami Biztosító So­mogy megyei Igazgatósága 1981-ben 92 millió 8ö6 ezer formt kártérítést fizetett a lakosságnak. Hatalmas összeg ez. Olyan pénz. amelyhez!va­lamilyen kellemetlenség után jut az ember. Ez a rossz a do­logban — de ha kitörik az ab­lak, ha a kocsi karambolo­zik. az ember azt mondja: nem baj. majd fizet a biz­tosító; ez viszont jó. És ek­kor jut fontos szerephez a kárszakértő. Tőle függ, hogy mekkora térítést kap a káro­sult Mekkora kárt állapít meg? M.iiként vélekedik a történtekről ? Elegendő-e a megállapított összeg a hely­reállításhoz? Megyénkben tíz mezőgazdasági, hat műszaki es — Kaposváron — három gépjármű-kárszakértő dol­gozik. Rigó László és Baksai István a szakma két „öreg rókája": három évtizede te­vékenykednek e munkakor- ben. így sok tapasztalat és ekmenyanyag van a tarso­lyukban. — Amikor a biztosítóhoz kerültünk, ag. volt a cél, hogy a kárszakértők univerzális emberek legyenek — mond­ja Rigó László. — Tizenöt eve jött létre a szakosodás, mmdenkjnek megvan a maga területe. Munkában nincs hi­ány, de a károk száma sok­ban függ a természeti csapá­soktól is. A tíz évvel ezelőt­ti nagyatádi tornádó után például egyszerre öt—hat­száz bejelentés érkezett. Ilyen eseteknél segítenek a kollégák a szomszédos me­gyékből, mint ahogy minket is hívnak. — A 5) elmúlt évékben mi is jártunk árvíz és földrengés sújtotta területeken Békés megyében — veszi át a szót Baksai István. — A kisegítést egyébként központilag is irá­nyítják. A kárszakértő hely­színi szemlét tart a károsult­nál; jegyzőkönyvet vesz fel, melynek alapján megállapít­ja a keletkezsett kárt. Ez rendszerint a kisipari egy­ségár alapján történik. Elő­fordul, hogy az összeg nem fedezi a javítás teljes költ­ségét. ilyenkor számlát kell kérni «, javítótól, s erre a b*ztosíto a különbözeiét utó­ié« megtéríti. —■ Nagyon jó a kapcsol a- t*jnk a rendőrség, a tűzoltó­ezer, a tagdíjpüjradványból •tő ezer forintot fizettek ki segélyekre — erről tájékoz­tatott József Mária, a gaz­daság szb-titkára. — Ezt részben igénylésre, részben, pedig a bizalmiak jelzésére adtuk dolgozóink­nak. Attól függően, hogy hol mennyire volt indokolt, 500— 1500 forint, segélyt fizettünk. Dolgozóink szociális helyze­tét fölmértük: kérdőívet ad­tunk ki, s a válaszok min­denről tájékoztattak bennün­ket. Persze időközben módo­sulhat a helyzet egv-egy csa­ládnál — például valaki hosszabb ideig betegállo­mányban van —. erről azonban a dolgozó bejelen­tése vagy a bizalmi tájékoz­tatása alapján idejében ér­tesülünk. és nem marad el a segítség: társadalombiz­tosítási tanácsunk meghozza a döntést a segély kifizeté­séről. összege személyenként 500—1000 forint között vál­tozik. Minden év augusztusában számba veszik a nagycsalá­dosokat a gazdaság különbö­ző kerületeiben, hogy a gyer­mekek beiskolázásával kap­csolatban segítsék őket. Ez a munka tervszerű, nem várják meg. hogv az érintettek ma­guk jelentkezzenek. Ha a kö­ság szakértőivel — folytatja Rigó László. — Tűz- és víz­kárnál. betörésnél a keletke­zési ok felderítése az ó dol­guk. A megsemmisült értékek tételes összeszámolásával már mi foglalkozunk. — Mostanában legtöbbször a csőrepedés és a nyitva ha­gyott vízcsap adja a kár­szakértőnek a legtöbb mun­kát. — A kárszakértő naponta olyan emberekkel találkozik, akiket kellemetlenség ért. A vigasztalásnál többet ér, ha a károsulttól megérdéklödjük anyagi helyzetét, s ha az nem megfelelő az adott pillanat­ban. akkor a kártérítési ösz- szeg felét előlegként kifizet­jük, a többit a jegyzőkönyv elkészülte után térítjük. Nagv segítség ez. különösen, h* jelentékeny a kár. A somogyudvarhelyi falu­gyűlésen legutóbb fölállt egy idős parasztasszony, s azt javasolta a berzancei közös tanács vezetőinek, vonják szigorúan felelősségre, bírsá­golják meg az olyan embe­reket, akik a közös vagyonát nem becsülik. rongálják. Például azt, aki beletaposott a frissen elkészített beton­járdába és tönkretette mások keaemunkáját... Szigor és következetesség Lapozgatok az év során le­folytatott szabálysértési ügyek irataiban. A berzen- cei tanács helyesen él a le­hetőséggel : úgy bírságol, hogy hatása is legyen. — Szigor és következetes­ség: évek óta ez az alapél - vünk — mondta Kakrik Já­nos, a végrehajtó bizottság titkára. — A szabálysértési bizottság arra törekszik, hogy a bírsága1,ás helyes al­kalmazásával visszatartsa az embereket a szabálysértések­től.1 A szigort a visszaesőik ügyeinek elbírálásánál alkal­mazzuk. Számítunk arra. hogy Berzencén a határátke­lőhely megnyitása után je­lentős idegenforgalom alakul ki. ezért is törekszünk olyan közszemlélet kialakítására, amely elősegíti az állampol­gári fegyelem betartását. Törekvésünket, igazolja, hogy tavaly negyvenegy. «, idén riUmények olyanok, a két­gyermekes családokat is ide soroljak. ,s ők is megkapják a megkülönböztetett támoga­tást. Évente átlag ötven csa­lád. élvezi ezt a kedvezményt. — A nagycsaládosokat, szükség szerint év közben is segélyezzük — tájékoztatott a szakszervezeti bizottság tit­kára. — Általában gondot fordítunk arra. hogy könnyít- sün.k az anyagi helyzeten azoknál a dolgozóknál, akik­nek iskoláskoiú gyermekük van: tanévkezdés előtt min­den gyerek 30—50 forintos tainsaercsorriagot kap. Ha fi­gyelembe vesszük. hogy évente 250—280 gyermekről van szó — feltételként ugyanis nem szabtuk meg. hogy mindkét szülő nálunk dolgozzon — bizony, ez az összeg is jóval túl van a tíz­ezer forinton ... S hogy ez a pénz meg a különböző címeken kifizetett segélyek milyen .jótékonyan hatnak egy-egy háztartás „költségvetési mérlegére", annak csak az érintett csa­ládok a megmondhatói. Min­denesetre nyugodtan állhat­nak munkába, végezhetik a rájuk bízott feladatokat azon a munkahelyen, ahol szükség esetén számíthatnak ilyen és hasonló támogatásra. h p Rigó László és Baksai Ist­ván munkájúkról beszéltek, De kikből lesznek kárszak­értőik? Mint kiderült, nincs baj az utánpótlással, szíve­sen jönnek a fiatal építészek, mezőgazdászok. Aztán akár hónapokig is elkísérik útja­ikra az idősebb kollégát, amíg maguk is értékelni tud­nak néhány kisebb, majd bonyolultabb káresetet. A kárszakértő tehát felhasznál­ja a technikumban, főisko­lán, egyetemen tanultakat, de munkája végzésének alap­ja a gjaalkorlat,. Érdemes len­ne kiszámoLni: a két szak­értő az elmúlt harminc év alatt hány millió forint kar-, térítés kifizetését javasolta a bajba jutottak részére . . . Ambrus Ágnes pedig csaik harminc szabály­sértési ügyben kellett eljár­nunk . .. Drága virágcsokor Nagyon sokat áldoz a .ta­nács arra, hogy Berzencén az utcán, terek, parkok kora ta­vasztól késő őszig virágosak legyenek. Évente nagy érté­kű társadalmi munkát vé­geznek itt is, Somogyudvar- helyen is a lakóhelyüket sze­rető emberek. Api akadnak olyanok, akik mit sem tö­rődnek ezzel. Egy asszony például a Szabadság park rózsáiból akarta össze­állítani a hallagási ajándék csokrot. Letépett tíz szál ró­zsát; a mezőőr észrevette, s figyelmeztette. Erre ő a vi­rágokat a földre dobta. Sok­ba került neki ez a csokor: ezer forintra bírságoltak ... Egy másik asszony az Átad Áruházból szeretett volna fizetés nélkül elvinni egy 235 forint értékű holmit. Tetten érték. A 2500 fount06 bírság a .jövőben bizonyára vissza­tartja a hasonló „bevásárlás­tár. A személyi igazolványt mindenki köteles magával hordani, különösen fontos ez a határhoz közeli községei: - ben élőknek, vagy az oda utazóknak. Egy 25 éves ber- zencei férfi ügy gondolhatta, hogy m nem vonatkozik. A dohányt lassan elfelej­tik. A gazdaság is már csu­pán azért termeszti, hogy munkát adhasson télen pár asszonynak. Mert a dohány- nyál télen is van munka: az illatos, barna leveleket simítani, csomózni kell. No, és persze ilyenkor lehet csak igazán jól beszélgetni. Ilyen­kor a férfiak is be-betérnek a simítóba, egy kicsit me­legedni. Pozsega István is gyakran megfordul ott! Ak­kor is állandó vendége volt a similónak. amikor Miké­ben még a dohány jelenített mindent. — Apám dohánykerbész volt — meséli .—, és feles­ben termesztettük a dohányt, öt holdon. Az egész család ott volt a földeken, mert hát ezt a növényt gondozni kell. Nem elég elültetni vagy ka- pálgatni. Vigyázni kell a le­velekre; aztán fattyazni, te­tejezni ... Egyszóval van vele munka bőven. Én a harmincas évek második fe­létől foglalkoztam Vele. Itt egyébként majd’ 'mindenki dohányt termelt, akkor a szuloki fajtát. Ebből most már csaf< mutatóban akad egy kevés. A dohány innen indult út­nak. Az asszonyok nyár vé­gén elővették a füzótűt — ilyet, bármelyik kovács csi­nált — . zsinóréira került Amikor gépkocsiját megál­lították, s kérték az okmá­nyait, személyi igazolványát nem tudta fölmutatni. És még neki állt följebb! A kocsi kürtjével zavarta az esetet telefonon jelentő ha­tárőrt, sértegette és megfe­nyegette, mondván: „Ne ta­lálkozzunk, mert szétverem a fejed” . .. Másfélezer fo­rintra bírságolták. Vásárlókat károsított meg Még a nyáron jártak a né­pi ellenőrök a fogyasztási szö­vetkezeteik berzenced esz­presszójában. Vásároltak két nagy adag fagylaltot. Hét dekával volt kevesebb az előírtnál. Nemcsak ezt ta­pasztalták, hanem azt is, hogy nem a hiteles mércét használták, ártábla és árlap sem volt az eevségben. Még súlyosabb, hogy olyan cuk­rászipart termékeket is ta­láltak a hűtővitrinben, ame­lyeknek már hat nappal ko­rábban lejárt a szavatossá­gi idejük. A szolgálatban levő dolgo­zó épp aznap tért vissza hosszabb szabadságáról, ezért — a népi ellenőrök föl­jelentése alap.ian — nemcsak őt, hanem az egység vezető­iét is felelősségre vonta a szabálysértési bizottság. Mindketten 2500—2500 fo­rint bírságot, fizettek. Sz. U a level, aztán szárította # levegő. Persze kint, a földe­ken is vigyázni kellett rá. — Megesett, hogy már on­nan ellopták. A dohánycsem­pészés ugyanis jó üzletnek számított. A helybeliek nem loptak egymástól, nem is foglalkoztak csempészéssel; a környékről jöttek az em­berek, Zalából például. In­nen elvitték a dohányt, az­tán esetleg Jugoszláviában került pipába. Ay. eladás sem volt legális; a finán­cok ott voltak az ember nya­kán, s akit elkaptak, az megnézhette magát. Otthon senki nem tarthatott egy le­vélnyit sem. Gyakran be­zörgettek a törvény embe­rei, és felforgatták a házat. A dohányvásó volt a leg­ékesebb bizonyíték.. Az ak­kor olyannak számított, mint most egy házi pálinkafőző készülék. Már nem külsőre, hanem a büntetést nézve. Dohány mégis minden háznál akadt. Pipába vagy cigarettapapírba való. A gazdák a legszebb, sárga le­veleket válogatták ki ma­guknak. Hol lapultak ezek a levelek? Minden családnak volt rejtekhelye. A legbiz­tosabb a mezőn összekupa- colt kukoricaszár vagy a közös szérűn a szalmakaz­lak — így tartották a mi­kei ek. Mert még ha megta­lálták is ott a fináncok a dohányt, ugyan ki mondta meg, hogy kié? Csak a le­vel veszett kárba . .. — Időnként nagy razziá­kat tartottak a faluban. Minden úton fegyveres em­berek álltak, és sorra vet­ték a házakat; de minden­ki tudta, hogy ilyenkor mit kell csinálni. A legritkább esetben füleltek le valakit. Azt is megtették a pénzügy­őrök, hogy civi lbe • öltözve járták a falut, és dohányért házalták; azt mondták: ven­ni szeretnének. Senki nem adott el nekik. Mindenkinek megvolt a biztos vásárlója, s idegen előtt még azt is letagadták, hogy cigaretta- papírt láttak ... No, de a dohányt el kel­lett hozni a közös pajták­ból. Az ügyesebbek egy ré­szét be sem vitték, mert ott mérlegelés folyt, megszámol- ták a zsinórokat. — Később még a leveleket is. A gazdák ugyanis „fej­ték" a zsinórt. Ez azt je­lenti, hogy amikor a paj­tában lógott a fűzér, min­den második levelet leszed­ték róla. Persze közben a tolvajok is dolgoztak. Hiába állt fegyveres őr a paj ta előtt, minden évben alapo­san megdézsmálták a ter­mést. Legtöbbször este vit­ték az árut. Egyszerűen a vállukra dobták, úgy cipel­ték. öten-ha fan összeálltak, aztán ha egv-két finánccal találkoztak, azok még szól­ni se nagyon mertek. — Eladni kivittük a föl­dekre az árut. Oda jött a vevő. Ott nehezebben kap­tak ei az embert. Lova® ko­csival szállították ki, Alulra dohány, fölé egy kis szal­más trágya. Ugyan ki nézte meg? Vagy azt csinálták, hogy a kocsiderékba, a leve­lek fölé dunyhákat pakol­tak, árra ráfeküdt valaki, nyögött, jajgatott, aztán ha finánccal találkoztak, meg sem álltaik, csak odakiáltot­ták, hogy orvoshoz sietnek. Az „orvos" persze az erdő szélén várt, átvette az árut, kifizette a pénzt, és a „be­teg” máris gyógyultan jött haza. A termés egy részét meg­menteni és feketén eladni sokkal jobb üzlet volt, mint elvinni a beváltába. — Egy mázsa első osztályú levélért az atádi beváltó hetven pengőt fizetett:. A csempészék az alja dohány mázsájáért is megadták * százat. így aztán ez volt az igazi üzlet, még ha kockáza­tos volt is. Száz pengőért akkoriban egy jó hízót ad­tak ... A virágkornak a harmin­cas-negyvenes évek számí­tanak, de még a háború után is naigv üzlet, volt * barna levél. Akkoriban ez i® pénz, fizetőeszköz volt. — Bútort, sót, petróleu­mot, sőt még tehenet es lo­vakat is hoztak, és mi ezek­kel a levelekkel fizettünk. Aztán később a beváltóban cigarettát is adtak a pénz mellé, prémiumként. Először minden mázsa után ezer száj Kukást, aztán jött a Kos­suth. És ettől kezdve vala­hogy eltűntek a csempészek, nem jöttek a vásárlók. Már nem volt nagy üzlet feketén eladni. És lassan fogyott a föl­dekről a dohány. Ma már egyénileg senki nem termesz­ti errefelé, csak amolyan megtűrt növényinek számít A termelőszövetkezet mind­össze öt hektárnyit ültet az idén. Alig ' többet, mint amennyit a harmincas évek­ben egy-egy mikéi dohány­kertész. A régi pajták lassan ösz- szedólnek, újakat építeni nem érdemes. De azokról az időkről emlékezni jó, bent a kályha mellett, az illatos barna levelek zizegését hall­gatva. Dán Tibor Romogyszobi női és férfi bérbe vagy átalány­elszámolásos rendszerbe kiadjuk KAPOSVÁRI SZOLGÁLT ATÖ1 PARI SZÖVETKEZET Kaposvár, Latinca S. u. 8 (858561 KÁRSZAKÉRTŐK A gyakorlat az iskolájuk Á szabálysértések megelőzéséért

Next

/
Thumbnails
Contents