Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

Iby András Mikor az este jön... Mikor az este jön, fakók a fák a parton, a tigriskörmű fagy a jégpáncélba mar, a néma tó fölött a szél havat kavar, s a hóra vérvörös hidat bocsát az alkony. Mikor az este jön, lámpások sora gyullad, az utcán sietős lépések zaja kel, rá hosszan elhaló, halk vonatfütty felel, amely az éjszaka sötét bugyrába fullad. Mikor a város alszik, a házak összebújnak, fehér tetők felett lebegő árnyak úsznak, és a múló idő órák méhébe száll. Ilyenkor sátorát feszíti már az éjjel, titkokat súg a szél, hisz álom száll a széliéi, s csontujjával a tél a fákon orgonái. Bokor László leltárt csinál A z ország sok vidékén megfordultam az el­múlt évtizedben. Mint segítő szervező, előadó vagy egysgBjjöeo csak mini, meghí- vo#ti|pÉó igyekeztem egyrészt szálai körben megismertetni a tudományos-fantasztikus irodalom történetét, klasszi­kusait, irányzatait, jellemző vonásait, másrészt tapaszta­latokat gyűjteni fogadtatásá­ról, visszhangjáról, különfé­le hatásairól. Bevezetésül a könyvtárak gyenmekolvasói részére ren­dezett ,sei -fi tárgyú író—ol­vasó-találkozókról szeretnék szólni. Eleinte a programok megkezdése előtt mindig az volt a legnagyobb gondom, hogyan egyszerűsítsem mon­danivalómat a zsenge korú hallgatóságnak. De már az első mondataim után zápo­rozó közbekiáltásokból rá kellett jönnöm, hogy ilyesmi­re nincs szükség... A tizen­éves korosztály alsóbb réte­gei is olyan nagy fokú olva­sottságról győztek meg, ami szinte hihetetlennek tűnik, de amit mégsem tudok egyértel­műen örvendetes jelenség­ként értékelni. Ezek a gye­rekek mindent összeolvasnák, ami sci-fi vagy annak lát­szik,, de buksi fejükben még nem képesek helyére tenni, - sci-fi módon értelmezni az olvasottakat. Mindent el­hisznek, és összefüggéseiből kiragadva mély meggyőző­déssel, csillogó szemmel szaj­kózzák az ..időutazás” vagy a fénysebességnek fittyet hányó űrutazás ma még „tu­dománytalanul” fantaszti­kus feltevéseit... E tapasz­talataim nyomán a gyermek- összejövetelek előtt ma már tehát nem az egyszerűsítésen töröm a fejemet, hanem azon, hogyan elevenítsem fel középiskolai szintű fizikai, kémiai, csillagászati alapis­meretéi met, hogy a sci-fi ra­kétapályáján túl messzire el­suhanó igyermekagyakat le-" fékezzem, visszahuppan tsam a jelen kanyargós, zökkenés útjára. Az országszerte alakuló sci-fi-klubok többségében a . iatalpk nagy lelkesedéssel dolgoznak. Nyüzsögnek, szer­vesnek. csillogó szemükben csillapíthatatlan kíváncsiság ,ükröződik. Teljesen magu­kénak'érzik s vallják a mű­fajt, olyannyira, hogy meg- íámadhatatlanul helyesnek vélt kritikájukat sem rejtik véka alá. Örvendetes még akkor is, ha sokszor olyan ázós kérdéseket .tettek is lel, amelyekre csak alapos tchérnemű-felkötés * után tudtam válaszolni. A gyerekeknél tapasztalt hatást a felnőttebb nemze­déknél is felleltem: sajnos többnyire jóval torzultabb megnyilvánulási formákban, találkoztam .felnőtt olvasók­kal, akiket a műfaj iránti lelkesedés „csak” idealista álmodozóvá lényegített át. A legsúlyosabb, „klinikai” változattal egy TIT-rendez­A vállalathoz megérkez­tek a külföldi szervezők. Mit mondjak? Várták őket, mint a Messiást. Hírük már messzire megelőzte őket. A szakmában, ahol csak meg­fordultak, harminc-negyven százalék termelékenység­emelést mutattak az adatok. : Már az első nap munká­hoz láttak. Fogadta őket az igazgató, s megkérte őket, bátran tolmácsolják neki minden javaslatukat, s ö megteszi, amit tehet. Elő­ször is vizsgálat alá vetették a vállalati szervezetet. Meg­állapították, hogy igen las­san terjed az információ, a vállalat valahogy úgy mű­ködik, mint a már kihalt gigántoszdurusz; mire a far­kától a fejéig jutott, hogy valami, baj van, a ragadozók, lerágták a farkát. Mire a fejéből kiindult a parancs: arrébb kellene menni, már a lábát is lerágták... A szervezők már a második napon mentek az igazgató­hoz: Meg kell szüntetni a főosztályokat, mert szük­ségtelenül ékelődnek a dön­tési mechanizmusba, kés­leltetik a döntések meghoza­talát. vényen találkoztam, ERjacfe- somban szinte szót sem ej­tettem Danikén ről. mégis már az első felszólaló — egy zilált külsejű fiatalember — A jövő emlékei című film országszerte nagy bonyodal­maikat kavaró téziseit kezd­te a fejemhez vagdosni. A vita során többször felugrott és tovább támadott, de gya­núm csak akkor vált felis­meréssé, amikor világos el­lenérveim úgy pattogtak le róla, mint a falra hányt borsó. Végül a klub vezetője teremtett rendet, miközben megsúgta, hogy ez a szeren­csétlen fiatalember a klub réme, akinél a film hatására paranoiás rögeszmévé vál­tak Danikén tudománytalan, 1980 elején patronálni kezdtem a Láng Művelődési Központ újonnan alakult Galaktika klubját. Előadás- sorozatot indítottam a sci-fi- irodalom történetéről. Már az elején közöltem velük — Úí?y is mint feltételt —, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomnak elsősorban iro­dalmi oldalát szeretném be­mutatni, megkedvelteim. Mivel sci-fi-irodalomról van szó — tálán meglepőnek tű­nik; pedig nem alaptalanul ragaszkodom hozzá minde­nütt, ahol csak megfordulok. Néhány sci-’fi-klub berkei­ben ugyanis különös jelensé­gekre figyeltem fel. Elsősor­ban és legáltalánosabban ar­ra, hogy a 'klubok, tevékeny­ségiében túlteng a tudomá­nyos, technikai, csillagászati ismeretterjesztés, es arány­talanul kevés szó esik az iro­dalomról. Ez a tendencia ki­mutatható mind a meghívott előadók összetételében, mind a klubok egész műsortemati­kájában. A klubokban figyeltem fel egy olyan vélekedés elterje­désére is, hogy a sci-fi ala­csony színvonalú, könnyen elsajátítható, „nem irodalom- igényes” műfaj — bárki mű­velheti !... Magyarán mond­va: a sci-fiben „szabad a vásár!”; itt joga van érvé­nyesülni bánkinek, aki az „űropera” és az „űrwestern” színvonalán jól bír fantáziái­nk és verni tudja az írógé­pet. Ez a hiedelem nemcsak hódít a klubokban, hanem a Az igazgató kényszeredet­ten mosolygott, s közölte a szervezőkkel: — Uraim, elvben egyetér­tek önökkel, de van néhány helyi sajátosságunk. A meg­szűnt főhatóságoktól két embert ide helyeztek főosz­tályvezetőnek. őket nem tu­dom sem kidobni,. se ala­csonyabb beosztásba he­lyezni. Ha meg ők marad­nak, a többieknek nem tu­dom megmagyarázni, miért kell megcsinálni ezt az egész átszervezést. Mind­azonáltal köszönöm észrevé­telüket, s kérem, folytassák a munkát, hozzanak újabb javaslatokat. Az üzemszervezők tovább dolgoztak. Csakhamar kide­rítették, miért olyan kevés termék hagyja el a gyárat egy bizonyos mennyiségű alapanyagból. A dolgozók szinte a gyári rendészet sze­me láttára viszik haza az apró és igen értékes düzni- ket, amelyeket a vállalat gyárt. Csupán az így. ■ ■ hm ... hazavitt termékkel tízszázalékos növekedés len­ne elérhető! Mentek az igazgatóhoz, aki a közkeletű „szervez^eRed” olvasók koré ben is hódít... Nyugatot is megjárt, de „visszaszakadt hazánkfia” ismerősöm — kissé egzaItalt, igen határo­zott egyéniség ~ a múltko­riban felkeresett, és mélysé­ges írói öntudattól eltelve átnyújtott harminc oldal sű­rűn telegépelt, helyesírási hi­báktól hemzsegő kéziratot azzal, hogy mondjak véle­ményt „művéről”, illetve se­gítsem elő a kiadatását . . . Mondanom sem kell, hogy a „mű” zagyvaság, űrwestern- zsargonban odavetett kifeje­zések homályos zűrzavara, időutazással, galaktikus há­borúval, hibernálással, te- leszkóprugózású lábon ug­ráló idegen lényekkel, meg mindenféle frinc-franccal. amit „írója” nyugati pony- va-sci-fikben összeolvasott... Most azután törhetem a fe­jemet, hogyan bújtassam vissza végzetes sértődés nél­kül ismerősömet írói rögesz­méjéből a mindent összeol­vasó jámbor sci-íi-olvasó bő­rébe ! ? Végül saját íród „vissza­emlékezéseimből” szeretnék elmondani egy esetet az íród felelősségről. Olvasói levelet kaptam 1971-ben egy 20 éves fiatal­embertől . .. Kétoldalnyi volt, sűrű kézírással, benne lelkes véleménye sci-fi-regé­nyeimről. I^evele egészében jó benyomást keltett, barát­ságosan megválaszoltam, és felajánlottam segítségemet kérte... Eltelt négy' év, szóban vagy írásban, ahogy de ő nem válaszolt, és sze­mélyesen sem jelentkezett. 1976 elején azután váratlanul megkaptam második levelét: tíz oldal ritka soros, az el­sőnél szebb, kiforrottabb kézírást . . .- Bevezetésképp el­nézést kért, hogy „a körül­mények alakulasa miatt nem tudott személyesen felkeres­ni, majd ezt írta: .. rossz családi körülményeim, gyen­ge fizikumom, labilis ide­geim és érzékszervi problé­máim vannak ..Ezután legnagyobb bámulatomra így folytatta: „Néhány hónap alatt átformálódott a világ­nézetem: Krisztus-hívővé, kereszténnyé váltam, és ez kifejezéssel kezdte mondó- káját: — Uraim, tudunk a prob­lémákról, de sajnos, nem szigoríthatjuk meg az ellen­őrzést. Önök nem tudják, de mi igen, hogy sajnála­tos módon a szakmában a mi vállalatunknál a legala­csonyabb a bérszínvonal. Az elvitt düznik szinte be van­nak építve dolgozóink rend­szeres havi jövedelmébe, igaz. még el is kell őket ad­ni. Dolgozóink azonban ezt vállalják, miáltal fontos la­kossági igényt elégítenek- ki. A düzniket a környékben dolgozó maszekok építik be háztartási gépekbe. Namár- most, ha mi megszigoríta­nánk az ellenőrzést, a dol­gozók kilépnének tőlünk az alacsony bérek miatt, leáll­na a düzniellátás, és a kis­iparosok nem tudnák javí­tani a háztartási gépeket. Sajnos, a szolgáltató válld- lat nem foglalkozik a düz- nikkel. csak ha aggreg átok­kal együtt adja őket. A szervezők homlokukat törülgették, s ideg csillapító­kat vettek be, nem pedig az igazgató magyarázatát, de mit volt mit tenni, tovább csodálatos boldogságot je­lent számomra!” A levél kő­vetkező oldalain zavaros krisztusi—dánikeni tanok kö­vetkeztek: „az Egyetlenszerű Transzcendens Intellektus — azaz Isten” — létezésének bárgyú, összekapkodott bizo­nyításkísérletei, elsősorban Danikén „palep-asztronauto- lógiai” téziseire alapozva . . . Levélíróm ezután „tovább ír­ta” az én „Atleóntisz” című regényemet, imigyen: „...Áll­nia kinyújtja kis kezét Rád Zson felé .. Rád Zson gyöngéden megfogja és át­öleli asszonyát. Ketten együtt alkotják Isten képmását, aki férfivá és nővé teremtette az embert”. A levél végén a re­gényemben fellelt „csillag­emberi életérzést” így költöt­te -át: „Vajon a sátáni Kar Von-nak bátran .nemet mon­dó Rád Zson nem vállalhat­ja, hogy krisztusi emberré lesz?!” Végül így fejezte be levelét: „Szeretnék találkoz­ni Rád Zson-nal. Atleóntisz- ba nem mehetek utána ... Engedje meg, hogy felkeres­sem, s írójában találkozhas- sam Vele!” A z „írójában”-t, én húz­tam alá, most, hogy7 ezzel is nyomatéket adjak akkori megdöbbené­semnek. Nem tudom, más író mit tett volna a helyem­ben, „Rád Zson” — minden­esetre — nem találkozott sem személyében, sem „írójában” vele. Írtam neki egy rövid levelet, amelyben, udvaria­san, de határozottan értésé­re adtam, hogy „teremtője szándéka szerint” az én Rád Zson-om „csillagember”, és nem „krisztusi ember”; és, hogy bármennyire örültem is levelének, nem óhajtom „vi­lágnézetemet átformálni”... Azóta nem hallottam róla. Hallatlan ideológiai szilárd­ságról tanúskodó levelem ha­tásosnak bizonyulhatott, mert nem háborgat. Nekem vi­szont néha eszembe jut, s ilyenkor lelkiismeret-furda- lás környékez ... Vajon mi lehet vele? Akkori csigaház­ba bújásom helyett nem kel­lett volna-e mégis mellette maradni; meggyőzni, vissza- ráncigálni a valóság talajá­ra. Szerencsére ily gyenge pillanataimban egyrészt le­vélíróm valószínű egészségi állapota, másrészt azok a nála jóval veszedelmesebb „sei-fi-prófétáid! jutnak eszembe akikkel a sors ösz- saehozott. Például az a meg­szállott „zseni”, aki kinyo­mozta a lakáscímemet, s ott­hon személyesen támadt rám a váddal, hogy telepatikus úton kiloptam a fejéből sa­ját sci-fi-ötleteit! Az esetek tanulságaként igyekszem csínján bánni a tisztelt ol­vasóimhoz fűződő személyes nexusaimmal. tanulmányozták a vállalato­kat. Észrevették, hogy az alapanyag raktárakon egy évre elegendő készlet van, s ez fölöslegesen terheli a céget. Megtudták, ez azért van így, mert monopolhely­zetben lévő partnerük kü­lönben nem szállítana. Ész­revették, hogy a düznik egy része eldugul, mert a kész­termékraktárban csigák mászkálnak a finom szer- kentyükön. Megtudták, a csigát a raktáros tenyészti, de nem tudnak semmit sem csinálni vele, mert védett korban van. Észrevették, hogy ' kihasználatlan a vál­lalati számítóközpont. Meg­tudták, nem lehet felszá­molni, mert ott számítják *ki a vállalati vezetők gyer­mekeinek számtanpéldáit. Egy hónap múlva a két szervező megőszült, abba­hagyta a munkát, és nyug­díjazását kérte saját vállala­tától. Bánatosan hagyták ott a gyárat. Ahol csodák-csodája, a munkaszervezők ottjárta után mégis emelkedett az egy főre jutó termelés. A cég jó néhány dolgozója ugyanis — ahogy ők fogal­mazták: „az utóbbi egy hó­napban átélt piszkálódások miatt” — kilépett a vállalat­tól. Gőz József — Amikor az ember öt­venéves lesz, leltárt csinál — mit tett, alkotott-e vala­mit? Az én első fél évszá­zadom sokszínű volt, annyi esemény zajlott körülöttem, velem, hogy több kötetet megtöltene akár csak leírása is. — Voltam fényképész és rendőri riporter, rajzoltam plakátokat és írtam riport­regényeket. Mit írhatnék még a foglalkozás rovatba ? Rendező, stúdióvezető, tör­ténész, újságíró, de legin­kább ezt : szemtanú. Ez a legtöbb, amit egy filmes új­ságíró elmondhat magáról, hogy mozgásban látta kora történelmét. — Politikai nézeteim már kora gyermekéveimben ki­alakultak. Ebben családi tradíciók, az üldöztetések is közrejátszottak. Alig nyolc­évesen láttam a Becsbe be­vonuló Hitlert. Módszeresen néztem minden híradót, melyben a film a történel­met tetten érte. Ez, amit magam is gyakorolni szeret­nék. Lenin egyszer azt mondta: a filmkrónikások felvevőgéppel felszerelt bol­sevik újságírók. S mi ezek­nek a filmkrónikásoknak va­gyunk az utódai. A mi film­jeinkben nem művészkedni kell, hanem a film adta le­hetőségekkel. bemutatni és analizálni a közvetlen és a távoli világot. — Sokfelé jártam. Nem­rég tértem haza az USA- ból. Épp az elnök elleni me­rénylet napján érkeztünk oda. Sikerült filmre venni néhány : érdekes epizódot. Filmeztem egykor a Szuezi- csatorna bombázását, a par- tizánháborut Bassau-©»­neahan. Pol Pót elűzése után egy héttel már Kambodzsá­ba utazhattam. De az a meggyőződésem, hogy itthon, a szűkebb pátriánkban is fel lehet fedezni a világot, hiszen itthon van a legtöbb izgalmas, érdekes, film- szalagra kívánkozó téma. — Mostanában mint stú­dióvezetőnek kevesebb az alkotói lehetőségem, de mint afféle menedzser, azt is fel­adatomnak tartom, hogy az idősebbek módszereiket, ta­pasztalataikat rendszeresein átadják a fiataloknak. — A mi stúdiónk mun­katársai sokat utaznak. De soha nem indul el úgy kül­földre forgatócsoport, hogy előbb ne egyeztetne a Hét­tel vagy más műsorral. Val­lom, a tévé nem lehet meg film nélkül, és a film séma tévé nélkül. Ezért is üdvö­zöltük örömmel a Tv' Mű- sordgazga lóság elhatározá­sát, hogy a filmhíradóból kéthetenként válogatást su­gározzon. — A filmhíradó előnyei közül említésre érdemes, hogy nemcsak a kortárs né­zőket informálja (40 ország­ba küldjük filmjeinket), ha­nem az- utókort is; 35 milli­méteres ’ filmjeink minden másnál alkalmasabbak a megőrzésre. Eaórt is hoztuk létre saját archívumunkat. — Stúdiónk nyitott abban az értelemben, hogy itt se/. forgathat filmet, aki jó for­gatókönyvet hoz. Állandó törekvésünk a szmesíté*, a jobbítás. Hát ennyi a leltár. A töb­bit elmondják a filmek. &. M Szervezők a gyárban ál-sci-fi tézisei. Csernai Zoltán Egy-sci-fi-író feljegyzései

Next

/
Thumbnails
Contents