Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
Iby András Mikor az este jön... Mikor az este jön, fakók a fák a parton, a tigriskörmű fagy a jégpáncélba mar, a néma tó fölött a szél havat kavar, s a hóra vérvörös hidat bocsát az alkony. Mikor az este jön, lámpások sora gyullad, az utcán sietős lépések zaja kel, rá hosszan elhaló, halk vonatfütty felel, amely az éjszaka sötét bugyrába fullad. Mikor a város alszik, a házak összebújnak, fehér tetők felett lebegő árnyak úsznak, és a múló idő órák méhébe száll. Ilyenkor sátorát feszíti már az éjjel, titkokat súg a szél, hisz álom száll a széliéi, s csontujjával a tél a fákon orgonái. Bokor László leltárt csinál A z ország sok vidékén megfordultam az elmúlt évtizedben. Mint segítő szervező, előadó vagy egysgBjjöeo csak mini, meghí- vo#ti|pÉó igyekeztem egyrészt szálai körben megismertetni a tudományos-fantasztikus irodalom történetét, klasszikusait, irányzatait, jellemző vonásait, másrészt tapasztalatokat gyűjteni fogadtatásáról, visszhangjáról, különféle hatásairól. Bevezetésül a könyvtárak gyenmekolvasói részére rendezett ,sei -fi tárgyú író—olvasó-találkozókról szeretnék szólni. Eleinte a programok megkezdése előtt mindig az volt a legnagyobb gondom, hogyan egyszerűsítsem mondanivalómat a zsenge korú hallgatóságnak. De már az első mondataim után záporozó közbekiáltásokból rá kellett jönnöm, hogy ilyesmire nincs szükség... A tizenéves korosztály alsóbb rétegei is olyan nagy fokú olvasottságról győztek meg, ami szinte hihetetlennek tűnik, de amit mégsem tudok egyértelműen örvendetes jelenségként értékelni. Ezek a gyerekek mindent összeolvasnák, ami sci-fi vagy annak látszik,, de buksi fejükben még nem képesek helyére tenni, - sci-fi módon értelmezni az olvasottakat. Mindent elhisznek, és összefüggéseiből kiragadva mély meggyőződéssel, csillogó szemmel szajkózzák az ..időutazás” vagy a fénysebességnek fittyet hányó űrutazás ma még „tudománytalanul” fantasztikus feltevéseit... E tapasztalataim nyomán a gyermek- összejövetelek előtt ma már tehát nem az egyszerűsítésen töröm a fejemet, hanem azon, hogyan elevenítsem fel középiskolai szintű fizikai, kémiai, csillagászati alapismeretéi met, hogy a sci-fi rakétapályáján túl messzire elsuhanó igyermekagyakat le-" fékezzem, visszahuppan tsam a jelen kanyargós, zökkenés útjára. Az országszerte alakuló sci-fi-klubok többségében a . iatalpk nagy lelkesedéssel dolgoznak. Nyüzsögnek, szervesnek. csillogó szemükben csillapíthatatlan kíváncsiság ,ükröződik. Teljesen magukénak'érzik s vallják a műfajt, olyannyira, hogy meg- íámadhatatlanul helyesnek vélt kritikájukat sem rejtik véka alá. Örvendetes még akkor is, ha sokszor olyan ázós kérdéseket .tettek is lel, amelyekre csak alapos tchérnemű-felkötés * után tudtam válaszolni. A gyerekeknél tapasztalt hatást a felnőttebb nemzedéknél is felleltem: sajnos többnyire jóval torzultabb megnyilvánulási formákban, találkoztam .felnőtt olvasókkal, akiket a műfaj iránti lelkesedés „csak” idealista álmodozóvá lényegített át. A legsúlyosabb, „klinikai” változattal egy TIT-rendezA vállalathoz megérkeztek a külföldi szervezők. Mit mondjak? Várták őket, mint a Messiást. Hírük már messzire megelőzte őket. A szakmában, ahol csak megfordultak, harminc-negyven százalék termelékenységemelést mutattak az adatok. : Már az első nap munkához láttak. Fogadta őket az igazgató, s megkérte őket, bátran tolmácsolják neki minden javaslatukat, s ö megteszi, amit tehet. Először is vizsgálat alá vetették a vállalati szervezetet. Megállapították, hogy igen lassan terjed az információ, a vállalat valahogy úgy működik, mint a már kihalt gigántoszdurusz; mire a farkától a fejéig jutott, hogy valami, baj van, a ragadozók, lerágták a farkát. Mire a fejéből kiindult a parancs: arrébb kellene menni, már a lábát is lerágták... A szervezők már a második napon mentek az igazgatóhoz: Meg kell szüntetni a főosztályokat, mert szükségtelenül ékelődnek a döntési mechanizmusba, késleltetik a döntések meghozatalát. vényen találkoztam, ERjacfe- somban szinte szót sem ejtettem Danikén ről. mégis már az első felszólaló — egy zilált külsejű fiatalember — A jövő emlékei című film országszerte nagy bonyodalmaikat kavaró téziseit kezdte a fejemhez vagdosni. A vita során többször felugrott és tovább támadott, de gyanúm csak akkor vált felismeréssé, amikor világos ellenérveim úgy pattogtak le róla, mint a falra hányt borsó. Végül a klub vezetője teremtett rendet, miközben megsúgta, hogy ez a szerencsétlen fiatalember a klub réme, akinél a film hatására paranoiás rögeszmévé váltak Danikén tudománytalan, 1980 elején patronálni kezdtem a Láng Művelődési Központ újonnan alakult Galaktika klubját. Előadás- sorozatot indítottam a sci-fi- irodalom történetéről. Már az elején közöltem velük — Úí?y is mint feltételt —, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomnak elsősorban irodalmi oldalát szeretném bemutatni, megkedvelteim. Mivel sci-fi-irodalomról van szó — tálán meglepőnek tűnik; pedig nem alaptalanul ragaszkodom hozzá mindenütt, ahol csak megfordulok. Néhány sci-’fi-klub berkeiben ugyanis különös jelenségekre figyeltem fel. Elsősorban és legáltalánosabban arra, hogy a 'klubok, tevékenységiében túlteng a tudományos, technikai, csillagászati ismeretterjesztés, es aránytalanul kevés szó esik az irodalomról. Ez a tendencia kimutatható mind a meghívott előadók összetételében, mind a klubok egész műsortematikájában. A klubokban figyeltem fel egy olyan vélekedés elterjedésére is, hogy a sci-fi alacsony színvonalú, könnyen elsajátítható, „nem irodalom- igényes” műfaj — bárki művelheti !... Magyarán mondva: a sci-fiben „szabad a vásár!”; itt joga van érvényesülni bánkinek, aki az „űropera” és az „űrwestern” színvonalán jól bír fantáziáink és verni tudja az írógépet. Ez a hiedelem nemcsak hódít a klubokban, hanem a Az igazgató kényszeredetten mosolygott, s közölte a szervezőkkel: — Uraim, elvben egyetértek önökkel, de van néhány helyi sajátosságunk. A megszűnt főhatóságoktól két embert ide helyeztek főosztályvezetőnek. őket nem tudom sem kidobni,. se alacsonyabb beosztásba helyezni. Ha meg ők maradnak, a többieknek nem tudom megmagyarázni, miért kell megcsinálni ezt az egész átszervezést. Mindazonáltal köszönöm észrevételüket, s kérem, folytassák a munkát, hozzanak újabb javaslatokat. Az üzemszervezők tovább dolgoztak. Csakhamar kiderítették, miért olyan kevés termék hagyja el a gyárat egy bizonyos mennyiségű alapanyagból. A dolgozók szinte a gyári rendészet szeme láttára viszik haza az apró és igen értékes düzni- ket, amelyeket a vállalat gyárt. Csupán az így. ■ ■ hm ... hazavitt termékkel tízszázalékos növekedés lenne elérhető! Mentek az igazgatóhoz, aki a közkeletű „szervez^eRed” olvasók koré ben is hódít... Nyugatot is megjárt, de „visszaszakadt hazánkfia” ismerősöm — kissé egzaItalt, igen határozott egyéniség ~ a múltkoriban felkeresett, és mélységes írói öntudattól eltelve átnyújtott harminc oldal sűrűn telegépelt, helyesírási hibáktól hemzsegő kéziratot azzal, hogy mondjak véleményt „művéről”, illetve segítsem elő a kiadatását . . . Mondanom sem kell, hogy a „mű” zagyvaság, űrwestern- zsargonban odavetett kifejezések homályos zűrzavara, időutazással, galaktikus háborúval, hibernálással, te- leszkóprugózású lábon ugráló idegen lényekkel, meg mindenféle frinc-franccal. amit „írója” nyugati pony- va-sci-fikben összeolvasott... Most azután törhetem a fejemet, hogyan bújtassam vissza végzetes sértődés nélkül ismerősömet írói rögeszméjéből a mindent összeolvasó jámbor sci-íi-olvasó bőrébe ! ? Végül saját íród „visszaemlékezéseimből” szeretnék elmondani egy esetet az íród felelősségről. Olvasói levelet kaptam 1971-ben egy 20 éves fiatalembertől . .. Kétoldalnyi volt, sűrű kézírással, benne lelkes véleménye sci-fi-regényeimről. I^evele egészében jó benyomást keltett, barátságosan megválaszoltam, és felajánlottam segítségemet kérte... Eltelt négy' év, szóban vagy írásban, ahogy de ő nem válaszolt, és személyesen sem jelentkezett. 1976 elején azután váratlanul megkaptam második levelét: tíz oldal ritka soros, az elsőnél szebb, kiforrottabb kézírást . . .- Bevezetésképp elnézést kért, hogy „a körülmények alakulasa miatt nem tudott személyesen felkeresni, majd ezt írta: .. rossz családi körülményeim, gyenge fizikumom, labilis idegeim és érzékszervi problémáim vannak ..Ezután legnagyobb bámulatomra így folytatta: „Néhány hónap alatt átformálódott a világnézetem: Krisztus-hívővé, kereszténnyé váltam, és ez kifejezéssel kezdte mondó- káját: — Uraim, tudunk a problémákról, de sajnos, nem szigoríthatjuk meg az ellenőrzést. Önök nem tudják, de mi igen, hogy sajnálatos módon a szakmában a mi vállalatunknál a legalacsonyabb a bérszínvonal. Az elvitt düznik szinte be vannak építve dolgozóink rendszeres havi jövedelmébe, igaz. még el is kell őket adni. Dolgozóink azonban ezt vállalják, miáltal fontos lakossági igényt elégítenek- ki. A düzniket a környékben dolgozó maszekok építik be háztartási gépekbe. Namár- most, ha mi megszigorítanánk az ellenőrzést, a dolgozók kilépnének tőlünk az alacsony bérek miatt, leállna a düzniellátás, és a kisiparosok nem tudnák javítani a háztartási gépeket. Sajnos, a szolgáltató válld- lat nem foglalkozik a düz- nikkel. csak ha aggreg átokkal együtt adja őket. A szervezők homlokukat törülgették, s ideg csillapítókat vettek be, nem pedig az igazgató magyarázatát, de mit volt mit tenni, tovább csodálatos boldogságot jelent számomra!” A levél kővetkező oldalain zavaros krisztusi—dánikeni tanok következtek: „az Egyetlenszerű Transzcendens Intellektus — azaz Isten” — létezésének bárgyú, összekapkodott bizonyításkísérletei, elsősorban Danikén „palep-asztronauto- lógiai” téziseire alapozva . . . Levélíróm ezután „tovább írta” az én „Atleóntisz” című regényemet, imigyen: „...Állnia kinyújtja kis kezét Rád Zson felé .. Rád Zson gyöngéden megfogja és átöleli asszonyát. Ketten együtt alkotják Isten képmását, aki férfivá és nővé teremtette az embert”. A levél végén a regényemben fellelt „csillagemberi életérzést” így költötte -át: „Vajon a sátáni Kar Von-nak bátran .nemet mondó Rád Zson nem vállalhatja, hogy krisztusi emberré lesz?!” Végül így fejezte be levelét: „Szeretnék találkozni Rád Zson-nal. Atleóntisz- ba nem mehetek utána ... Engedje meg, hogy felkeressem, s írójában találkozhas- sam Vele!” A z „írójában”-t, én húztam alá, most, hogy7 ezzel is nyomatéket adjak akkori megdöbbenésemnek. Nem tudom, más író mit tett volna a helyemben, „Rád Zson” — mindenesetre — nem találkozott sem személyében, sem „írójában” vele. Írtam neki egy rövid levelet, amelyben, udvariasan, de határozottan értésére adtam, hogy „teremtője szándéka szerint” az én Rád Zson-om „csillagember”, és nem „krisztusi ember”; és, hogy bármennyire örültem is levelének, nem óhajtom „világnézetemet átformálni”... Azóta nem hallottam róla. Hallatlan ideológiai szilárdságról tanúskodó levelem hatásosnak bizonyulhatott, mert nem háborgat. Nekem viszont néha eszembe jut, s ilyenkor lelkiismeret-furda- lás környékez ... Vajon mi lehet vele? Akkori csigaházba bújásom helyett nem kellett volna-e mégis mellette maradni; meggyőzni, vissza- ráncigálni a valóság talajára. Szerencsére ily gyenge pillanataimban egyrészt levélíróm valószínű egészségi állapota, másrészt azok a nála jóval veszedelmesebb „sei-fi-prófétáid! jutnak eszembe akikkel a sors ösz- saehozott. Például az a megszállott „zseni”, aki kinyomozta a lakáscímemet, s otthon személyesen támadt rám a váddal, hogy telepatikus úton kiloptam a fejéből saját sci-fi-ötleteit! Az esetek tanulságaként igyekszem csínján bánni a tisztelt olvasóimhoz fűződő személyes nexusaimmal. tanulmányozták a vállalatokat. Észrevették, hogy az alapanyag raktárakon egy évre elegendő készlet van, s ez fölöslegesen terheli a céget. Megtudták, ez azért van így, mert monopolhelyzetben lévő partnerük különben nem szállítana. Észrevették, hogy a düznik egy része eldugul, mert a késztermékraktárban csigák mászkálnak a finom szer- kentyükön. Megtudták, a csigát a raktáros tenyészti, de nem tudnak semmit sem csinálni vele, mert védett korban van. Észrevették, hogy ' kihasználatlan a vállalati számítóközpont. Megtudták, nem lehet felszámolni, mert ott számítják *ki a vállalati vezetők gyermekeinek számtanpéldáit. Egy hónap múlva a két szervező megőszült, abbahagyta a munkát, és nyugdíjazását kérte saját vállalatától. Bánatosan hagyták ott a gyárat. Ahol csodák-csodája, a munkaszervezők ottjárta után mégis emelkedett az egy főre jutó termelés. A cég jó néhány dolgozója ugyanis — ahogy ők fogalmazták: „az utóbbi egy hónapban átélt piszkálódások miatt” — kilépett a vállalattól. Gőz József — Amikor az ember ötvenéves lesz, leltárt csinál — mit tett, alkotott-e valamit? Az én első fél évszázadom sokszínű volt, annyi esemény zajlott körülöttem, velem, hogy több kötetet megtöltene akár csak leírása is. — Voltam fényképész és rendőri riporter, rajzoltam plakátokat és írtam riportregényeket. Mit írhatnék még a foglalkozás rovatba ? Rendező, stúdióvezető, történész, újságíró, de leginkább ezt : szemtanú. Ez a legtöbb, amit egy filmes újságíró elmondhat magáról, hogy mozgásban látta kora történelmét. — Politikai nézeteim már kora gyermekéveimben kialakultak. Ebben családi tradíciók, az üldöztetések is közrejátszottak. Alig nyolcévesen láttam a Becsbe bevonuló Hitlert. Módszeresen néztem minden híradót, melyben a film a történelmet tetten érte. Ez, amit magam is gyakorolni szeretnék. Lenin egyszer azt mondta: a filmkrónikások felvevőgéppel felszerelt bolsevik újságírók. S mi ezeknek a filmkrónikásoknak vagyunk az utódai. A mi filmjeinkben nem művészkedni kell, hanem a film adta lehetőségekkel. bemutatni és analizálni a közvetlen és a távoli világot. — Sokfelé jártam. Nemrég tértem haza az USA- ból. Épp az elnök elleni merénylet napján érkeztünk oda. Sikerült filmre venni néhány : érdekes epizódot. Filmeztem egykor a Szuezi- csatorna bombázását, a par- tizánháborut Bassau-©»neahan. Pol Pót elűzése után egy héttel már Kambodzsába utazhattam. De az a meggyőződésem, hogy itthon, a szűkebb pátriánkban is fel lehet fedezni a világot, hiszen itthon van a legtöbb izgalmas, érdekes, film- szalagra kívánkozó téma. — Mostanában mint stúdióvezetőnek kevesebb az alkotói lehetőségem, de mint afféle menedzser, azt is feladatomnak tartom, hogy az idősebbek módszereiket, tapasztalataikat rendszeresein átadják a fiataloknak. — A mi stúdiónk munkatársai sokat utaznak. De soha nem indul el úgy külföldre forgatócsoport, hogy előbb ne egyeztetne a Héttel vagy más műsorral. Vallom, a tévé nem lehet meg film nélkül, és a film séma tévé nélkül. Ezért is üdvözöltük örömmel a Tv' Mű- sordgazga lóság elhatározását, hogy a filmhíradóból kéthetenként válogatást sugározzon. — A filmhíradó előnyei közül említésre érdemes, hogy nemcsak a kortárs nézőket informálja (40 országba küldjük filmjeinket), hanem az- utókort is; 35 milliméteres ’ filmjeink minden másnál alkalmasabbak a megőrzésre. Eaórt is hoztuk létre saját archívumunkat. — Stúdiónk nyitott abban az értelemben, hogy itt se/. forgathat filmet, aki jó forgatókönyvet hoz. Állandó törekvésünk a szmesíté*, a jobbítás. Hát ennyi a leltár. A többit elmondják a filmek. &. M Szervezők a gyárban ál-sci-fi tézisei. Csernai Zoltán Egy-sci-fi-író feljegyzései
