Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
GYORSMÉRLEG EMBERSÉGBŐL Az akció kezdeti sikerei' Kaposvári Fészek-klub A K. und K. maszk nélkül Bizonyára várja az olvasó, hogy az év utolsó napján tájékozódhassák annak az egész megyét átfogó akciónak az eredményéről, amelyet ií Vöröskereszt Somogy megyei Szervezete hirdetett meg a rokkantak éve alkalmából. Többször is hírt adtunk már erről a kezdeményezésről, s a visszajelzés rendre arról tanúskodott: megértő és segíteni kész emberek sokasága lakja ezt a tájat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Somogy lakossága kész kézen fogva — anyagi áldozatokat is vállalva — visszavezetni testi és szellemi fogyatékos gyermekeinket a társadalomba. A kezdeményezés lényegét ezúttal sem mulaszthatjuk el visszaidézni: a társadalmi erők segítségével ötven fogyatékos gyermekkel több kerülhet majd az új, illetve felújított barcsi gyermekintézménybe. Ezt írtuk korábban: „A Vöröskereszt tízmillió forint lakossági hozzájárulással akarja 1983 végéig elérni: az államilag tervezett hetven helyett százhúsz rászoruló gyereknek teremtsünk alkalmat ahhoz, hogy visszataláljon a társadalombaA gyűjtéshez harminchárom hó_nap áll rendelkezésünkre. S a gyorsmérleg szerint az első hét hónap után 4 072 315 forint „nyugszik” a betétszámlán! Óriási siker. Dicséri az akció szervezőit, de talán még jobban az összefogás nagyszerű példáját adó közösségeket és egyéneket. Nem volt nehéz megérteniük, hogy a fogyatékosóknak nem szánalomra, sajnálkozásra van szükségük, hanem tettekre, amelyekkel könnyíthetünk helyzetükön, A rengeteg jó szándékú felajánlás és befizetés közül augusztus végén említettünk már jó néhányat. Most sem hallgathatjuk eL hogy május 15-én éppen egy KlSZ-szer- vezel 2000 forintja, az Agro- beré nyitotta meg a sort. S azóta több mint négymillióról beszélhetünk! Tulajdonképpen minden vállalati, gazdasági közösség' megérdemelné. hogy fölemlítsük a nevét. Ez képtelenség volna. De hiszen amúgy is önzetlenül adták munkájukat, pénzüket a nemes célra. Az ügy szempontjából teljesen mindegy, hogy az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozóinak 400 000 forintját vagy a Hazafias Népfront vései aktivistáinak több mint tízezrét; a Rendelőintézet 45 000 forintját vagy a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat 116 000 forintját említjük (második befizetésként!), hiszen az összegek nagysága csak a végeredménynél léSiófokon ülésezett a Hazafias Népfront magyar— finn baráti köre. A tagok értékelték az 1981-ben végzett munkák s megbeszélték a következő esztendő feladatait. A magyar—finn baráti kör 1979. március 20- án alakult, miután a finn Qulü és Siófok között testvérvárosi kapcsolat létesült. A kör célja, hogy a rokon nép történelmét, irodalmát, folklórját gazdasági és kulturális eredményeit tüzetesen megismerje és ismertesse az érdeklődőkkel. Kezdetben 15 tagja volt, azóta a létszám 40-re emelkedett. Számos emlékezetes előadást szerveztek; dr. Szíj Enikő egyetemi adjunktus sa finnországi útikalauz írója) például a finn történelem legfontosabb tényeit ismertette, de a finn követség munkatársai is szívesen vállaltak egy-egy előadást. Többször utazott Finnországba siófoki küldöttség először 1979-ben a finn— magyar barátsági hét alkalkülönbségeit is mutathatja. — viszont ugyanazt a tisztességes szándékot minden oldalról. A legnagyobbtól a legkisebb összegig valameny- nyi mindenképp áldozatvállalást tükröz. És azt az általános emberi értéket, miszerint igenis készek vagyunk tenni egymásért, csak legyen, aki a gondolat, a cél élére áll olyan szenvedéllyel és hozzáértéssel, ahogy azt a, Vöröskereszt teszi. Az íveket áttekintve ezúttal is arról számolhatunk be, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei hallották meg a támogatásra serkentő szót. Munkások a Pamutfonó-ipa- ri Vállalatnál (55 000 Ft), a Tanépnél (50 000 Ft), a Nagyatádi Konzervgyárban (50 500 Ft) és másutt; termelőszövetkezeti parasztok Balatonszárszón (52 300 F_ü. Kapós- mérőben (10 000 Ft), Mernyén és Balalonszentgyörgyön. Kiemelkedő a Tejipari Vállalat dolgozóinak befizetése, de hallatott magáról az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat, a Dédász, a Patyolat Vállalat közössége is. Ipari szövetkezeteik nevét olvastuk a listán: a csurgód Napsugá- x'ét, a siófoki szövetkezetét; az áfészt Balatonszárszóról; KISZ-szervezetékét.; de nem maradtak ki az értelmiség különböző közösségei sem. Elég, ha a közalkalmazottak vagy a pedagógusok szak- szervezetét említjük* vagy az Állategészségügyi Állomás cfolgozóit, ámbár az üzemi, gazdasági közösségekben is ott vah az értelmiség pénzben kifejezett segítőkészsége. Egyetlen kaposvári színházi előadás 18 250 forinttal növelte a betétet, de még a Budapesti Kertészeti Egyetem is hozzájárult céljainkhoz. És atz egyének ? Megindító, hogy a marcali Cser- nalovics Vincéné több mint kétezer forintot, s a diák Kárpáti Henriette egész havi ösztöndíját, 700 forintot adott a gyermekintézmény építésére. Nem folytatjuk. Talán ennyi adat. is kifejezi Somogy 1 lakóinak egységes szándékát: akarunk és tudunk is segíteni, ha emberi, ha nemes célra ösztönöznek, miniket. Az a több mint négymillió, amely hét hónap alatt gyűlt össze: reményt keltő, biztonságérzetet ad. Valószínű „fölébred” még, s szándékának, képességének megfelelően pénztárcát nyit sok nagyüzem, szövetkezeti és állami gazdaság, intézmény dolgozó közössége, amely szívben és gondolatban bizonyára a következő huszonhat hónapra kötelezi el magát. Nem férhet kétség ahhoz, hogy 1983-ig meglesz a mából), s a Balaton parti város is rendszeresen fogad finn vendégeket. A nyáron például egy 12 tagú( középiskolás csoport programját szervezte és bonj'olitotta le a baráti kör, mely hamarosan ezután részt vett Elias Nikkonen ’ Oului polgármester-helyettes fotókiállításának megrendezésében is. A Finnországban járt siófokiak élménybeszámolót tartottak á Hazafias Népfront nyugdíjas klubjában, a nőklubban és a helybeli gimnáziumban. 1982-ben ugyancsak sok érdekes .programot, találkozót terveznek; a többi között Tage Backlund-ot, a Finnair budapesti irodájának vezetőjét hívták meg, aki filmvetítéssel egybekötött előadást tart majd hazájáról. Júniusban, a finn— magyar barátság hetén ismét delegáció érkezik Oul- ból Siófokra. A vendégek számára hasznos, érdekes programról a baráti kör gondoskodikK -J- K = vidámság. ' Ez volt a „vegyi” képlete a kaposvári Fészek-klub — festők, építészek, színészek, egyéb komédiások gyülekező helye — első rendezvényének. (Színhely a kék terem — a vicc ott is megterem — a Killián György Iijúsági és úttörő Művelődési Központban.) K. und K. = Komlós és Koltai, a két kaposvári színművész: reaktor aktor! Komlós István alakította a házigazdát, a szerep stabil, akár a forint... Ha törik, ha szakad — ha megtörik, ha megszakad — a kis Komlós fogja kegyeinkbe ajánlani a Halló, itt Fészek-klub /-estek vendégelt. Kulcsszerep ez; remélhetőleg nyitja majd a Holtainál) zárkózottabb személyiségeket is. A kulcs! (Hogy mennyi „k” van ebben a tudósításban)! Na, szóval motoszká- lást hall a siket házmester a kapu irányából, hát ki- Jóallag — „Ballag már a vén "Deák!” —, hogy megnézze, melyik kutya öntözi a kapufélfát a kirügyeztetés reményében. Zamek úr, a harmadik emeleti magánzó ácsorog spiccesen ott, és begyulladt szivarjával igyekszik zárba találni. Ember — mondja a házmester, mivel Zamek még két lábon áll —, mit akar avval a szivarral? Szivarral — motyogja Alkohol Alkoholovics A művészet bevonult az úgynevezett egzakt tudományok fellegvárába, ráadásul ostrom nélkül. Vasárnaptól szerdáig népzenészek, népláncosok hangos serege birtokolta a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola jó néhány előadótermét., s százötven helyet a diákotthonban. Immár ötödször rendezték meg az időközben országos hírű kezdeményezéssé avanzsált „duda- iskolát”. A talajtanról, a szervestrágyázásról és a szarvasmarha-tenyésztésről tartott eszmefuttatásokhoz szokott falak között néprajzi, zeneelméleti, sőt — ami újdonság >— történelmi . témájú előadások hangzottak el, hála neves szakembereknek, s nyolc- van-ki lene ven hegedűs, brácsás, tamburás, dudás, furulyás, citerás húzta, fújta és pengette a talpaláva- lót reggeltől éjszakáig. A hatás — nem túlzás a szó — valóban falrengető volt. A siker ugyancsak. Az országnak szinte valamennyi szegletéből érkezett fiatal és idősebb népaenészek és táncosok — s ami talán a leglényegesebb: a gyerekek! — olyan tapasztalatokkal térhettek haza, mint eddig soha a „dudaiskola” történetében. A megjegyzés nemcsak az előadások és konzultációk színvonalára vonatkozik: az amatőrkurzus „színképe” is összehasonlíthatatlanul gazdagabb lett. Nevezetesen: a tánccal. — A vállalkozásról elragadtatással kell nyilatkoznom : eetv >l »eno találtam Zamek —, hogyhogy szivarral!? Atyagatya, akkor én a kulcsomat szívtam el. ..! Viccmenésed van, és ez nem a Ludas, hanem a Somogyi, s te sem vagy a Somogyi (Pál) — fedd! magát az újságíró, aki néha L. Leszáll a szerkesztői szerint. De ez a vicc — a kis Komlós (al)koholta — jól érzékelteti a Fészek-est fészekmelegét, és végtére is: egyszer van szilveszter 1981- ben, nem igaz? „Maligán, maligán, aligai taligán”, hogy az ómagyar szilveszteri flaszterfolklór e gyöngyszemét időzésül idézzük. Koltai poéncoltjai célba pörköltek. (Célbapörkölt, pogány módra!) Tanár paro Diák — ez volt Koltai Róbert műsora. Terítékre került Az ember tragédiája Gimnázium mássalhangzókat köpő tornatanára: „Fk flhvm a fgylmt: ütök-ve- rek-pofozok!” A matematikai matuzsálem: „Urak, nálam az kap 1-est, aki megtanulja az egész könyvet. Az kap 2-est, aki úgy tudja a matematikát, mint én. Az kap 3-ast, aki köpi, mint Einstein. Az kap 4-est, aki mint a tudósklub... Az kap 5-őst. aki csontot hoz a kutyámnak!” Az ige nélkül beszélő orosz tanár — akinek nem ige, ne vegye magára! — kevés használatban lévő igéje sem lön testté Koltaiban. (Panyimáest?) vagy Arany balladáit már a népköltészet alapfogalmainak ismeretében veheti birtokba a tanulóifjúság, Bartókot, Kodályt azonban úgy találjuk az iskolában, hogy a népi gyökerekről — így a táncról — sejtelmük is alig van a gyerekeknek. Ebből a szempontból tehát ' valamiféle „oktatáspótlék” ez a kezdeményezés. > A néptánc legerősebb végvárai között, mint a kitűnő népzenekutató véleménye is igazolja, nincs ott Kaposvár, s egyetlen somogyi település sem: a tradíciókban érezhetően szegényebb Vas és Fejér megye utcahosszal előz meg bennünket, a csoportok •szamával és minőségevei egyÁ biológia kromoszómát a fészkes zigótába kívánó tanara zsebében is kinyílt volna a fricska, ha hallja Koltait. És megjelent előttünk a szabadkézi rajz rabszolgája, alászolgája! Komlóst — aki, mint e történetből is kitetszik: nem a komlóföldön termett —, a Három tavasz előadásán kollégái készültek megtrü- fálni: színre lépése pillanatában akarták megfosztani férfiassága ékétől, álbajuszától. Csakhogy előtte valaki a fülébe súgott... Nem a súgó segített, hanem egyik kolléga. így történt, hogy amikor az előre derülök közül valaki a színrelépés pillanatában leszüretelte Komlós orra alól az érettnek nyilvánított bajuszt, az alatt egy másik bajusz „vigyorgott”: egy festett férfidísz ... Tanulság: aki koaránt. A Somogy megyei Művelődési Központ vezetői és munkatársai -tehát biztonsággal ismerték fel a szükségleteket, amikor a táncházvezetők tanfolyamát a programba vették, S rögtön a legutóbbi „dudaiskola” másik újdonságához jutunk el, ha figyelembe vesszük, hogy a táncosoknak — voltak több mint hetvenen — nemcsak magyar, hanem délszláv dallamokra is bőségesen volt alkalmuk Lejteni, egy egész estén át A talpalávalót, társaival együtt, Eredics Gábor, az Országo Népművelési Intézet munl társa, a híres Vujics együttes tagja, a kitűnő la burás szolga Uaü». rán derül, az hamar borai. Hétemberes, mondta valaki Koltai Róbertre. De nem ám, mint a kövi dinka, hogy hét ember fogja le azt aki issza. Nem! Legalább hét embert állított elénk. „Erőt egészséget, kritikus elvtárs! Én magát előállítom ...” Kérdésekre is válaszolt Koltai. — Szereti a rendezőjét? — Most nagyon. Harmónia a köbön, angyalok kara, békepipa, „Lángolj fel a lelkűnkben szép égi szikra, szent öröm”, halleluja, halleluja, meg minden... Nagyon együtt vagyok a rendezővel. Ű rendezi a Csiky Gergely Színház új bemutatóját, Feydeau vigjátékát, 4 t ökflikót. Talán nem tesz tökre zöldet. — A délszláv népzenét, a magyarországit és az „óhazáit” egyaránt, hosszú ideig éppolyan „nótás” giccsáradat fertőzte, mint a magyart. Közös tehát a cél: végre ismét a tiszta forrásból meríteni! Ezért fedeztem föl örömmel nem délszláv származású társaim és barátaim hallatlan vonzalmát és hajlamát a szerb, a horvát dallam- és ritmusvilághoz. Elrugaszko- dási pont kevés van egyelőre: csupán Vujicsics Tihamér- nak egy könyve a magyarországi délszlávok zenéjéről, valamint két hanglemez, az utóbbi hónapokból. De az együttlét és a tapasztalatcsere, ezt már első itt-_tartózkodá- somkor bízvást állíthatom, új lendületet ad majd. A megduzzadt létszám pedig újabb gondokat okoz » ..dudaiskola” szervezőinek, igaz, kellemeseket. Glsvai ím.- re, a kiváló népzenekutató az összejövetel második napján írásos felmérést készített a régebbi és az új résztvevők felkészültségéről. Tapasztalar- tait így summázta: — A hangszeresek eiméletS tudása és ízlése szemmel láthatóan fejlődik. Az előző taö- folyamókon szerzett tudás nem, vagyis alig fogyott. Csak egyetlen példát említenék! Jó húsz esztendeje, egy balaton- szemesi népzenei táborban írásban kértem választ arra a kérdésre: melyek a részvevők legkedvesebb népdalai? Egy ifjú „Az én babám egy fekete nő” kezdetű slágert említ- tette első helyen. Nos, ilyesmi manapság már nem fordulhat elő. Tény viszont, hogy a mezőny kettészakadt, s ezért már most szét kellett választanunk a kezdőket és a haladókat. A differenciálódás nyilván folytatódik, s «re a szervezőknek a rendezőknek is föl kell készülniük. Ami az elhelyezést és » kedvezrpénves étkeztetést illeti, a Mezőgazdasági Főiskola biztos háttérnek látszik. Talán egy icipicit a vendéglátók számára is előnyös ez a kapcsolat, hiszen sok hallgatójuk a táncházakon is részt vett. Apolló és Uránia egyesüléséből egészséges gyermek született. t A, OMOGYI NÉPLAP nyeges, a közösségek létszám- tízmillió! Negyvenen a baráti körben Leskó László i Táncház dudaiskcÜbon eddig olyan folklór tan löjyamot, melynek részvevői szétszakíthat tatlan . egységként kezelték volna a népművészetet. Külön örülök a táncházvezetők kurzusának. Hatalmas űrt igyekszünk ezzel betölteni. hiszen — bár a tánc a íollkórnak és a „magas” művészetnek is egyik legfontosabb alapeleme — az oktatásban mintha a létezéséről is megfeledkeztünk volna. Hadd említsem összehasonlításul az irodalomtanítást! Petőfi dalait