Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

GYORSMÉRLEG EMBERSÉGBŐL Az akció kezdeti sikerei' Kaposvári Fészek-klub A K. und K. maszk nélkül Bizonyára várja az olvasó, hogy az év utolsó napján tájékozódhassák annak az egész megyét átfogó akció­nak az eredményéről, ame­lyet ií Vöröskereszt Somogy megyei Szervezete hirdetett meg a rokkantak éve alkal­mából. Többször is hírt ad­tunk már erről a kezdemé­nyezésről, s a visszajelzés rendre arról tanúskodott: megértő és segíteni kész em­berek sokasága lakja ezt a tájat. Úgy is fogalmazhat­nánk, hogy Somogy lakossága kész kézen fogva — anyagi áldozatokat is vállalva — visszavezetni testi és szellemi fogyatékos gyermekeinket a társadalomba. A kezdemé­nyezés lényegét ezúttal sem mulaszthatjuk el visszaidéz­ni: a társadalmi erők segít­ségével ötven fogyatékos gyermekkel több kerülhet majd az új, illetve felújított barcsi gyermekintézménybe. Ezt írtuk korábban: „A Vö­röskereszt tízmillió forint la­kossági hozzájárulással akar­ja 1983 végéig elérni: az ál­lamilag tervezett hetven he­lyett százhúsz rászoruló gye­reknek teremtsünk alkalmat ahhoz, hogy visszataláljon a társadalombaA gyűjtéshez harminchárom hó_nap áll rendelkezésünkre. S a gyors­mérleg szerint az első hét hónap után 4 072 315 forint „nyugszik” a betétszámlán! Óriási siker. Dicséri az akció szervezőit, de talán még job­ban az összefogás nagyszerű példáját adó közösségeket és egyéneket. Nem volt nehéz megérteniük, hogy a fogya­tékosóknak nem szánalomra, sajnálkozásra van szüksé­gük, hanem tettekre, ame­lyekkel könnyíthetünk hely­zetükön, A rengeteg jó szándékú fel­ajánlás és befizetés közül au­gusztus végén említettünk már jó néhányat. Most sem hallgathatjuk eL hogy május 15-én éppen egy KlSZ-szer- vezel 2000 forintja, az Agro- beré nyitotta meg a sort. S azóta több mint négymillió­ról beszélhetünk! Tulajdon­képpen minden vállalati, gaz­dasági közösség' megérdemel­né. hogy fölemlítsük a ne­vét. Ez képtelenség volna. De hiszen amúgy is önzetlenül adták munkájukat, pénzüket a nemes célra. Az ügy szem­pontjából teljesen mindegy, hogy az Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság dolgozóinak 400 000 forintját vagy a Ha­zafias Népfront vései akti­vistáinak több mint tízezrét; a Rendelőintézet 45 000 fo­rintját vagy a siófoki Kő­olajvezeték-építő Vállalat 116 000 forintját említjük (második befizetésként!), hi­szen az összegek nagysága csak a végeredménynél lé­Siófokon ülésezett a Ha­zafias Népfront magyar— finn baráti köre. A tagok értékelték az 1981-ben vég­zett munkák s megbeszél­ték a következő esztendő feladatait. A magyar—finn baráti kör 1979. március 20- án alakult, miután a finn Qulü és Siófok között test­vérvárosi kapcsolat léte­sült. A kör célja, hogy a rokon nép történelmét, iro­dalmát, folklórját gazdasá­gi és kulturális eredményeit tüzetesen megismerje és is­mertesse az érdeklődőkkel. Kezdetben 15 tagja volt, az­óta a létszám 40-re emelke­dett. Számos emlékezetes előadást szerveztek; dr. Szíj Enikő egyetemi adjunktus sa finnországi útikalauz írója) például a finn törté­nelem legfontosabb tényeit ismertette, de a finn követ­ség munkatársai is szívesen vállaltak egy-egy előadást. Többször utazott Finnor­szágba siófoki küldöttség először 1979-ben a finn— magyar barátsági hét alkal­különbségeit is mutathatja. — viszont ugyanazt a tisz­tességes szándékot minden oldalról. A legnagyobbtól a legkisebb összegig valameny- nyi mindenképp áldozatvál­lalást tükröz. És azt az álta­lános emberi értéket, misze­rint igenis készek vagyunk tenni egymásért, csak legyen, aki a gondolat, a cél élére áll olyan szenvedéllyel és hozzáértéssel, ahogy azt a, Vöröskereszt teszi. Az íveket áttekintve ezút­tal is arról számolhatunk be, hogy a társadalom legkülön­bözőbb rétegei hallották meg a támogatásra serkentő szót. Munkások a Pamutfonó-ipa- ri Vállalatnál (55 000 Ft), a Tanépnél (50 000 Ft), a Nagy­atádi Konzervgyárban (50 500 Ft) és másutt; termelőszö­vetkezeti parasztok Balaton­szárszón (52 300 F_ü. Kapós- mérőben (10 000 Ft), Mernyén és Balalonszentgyörgyön. Ki­emelkedő a Tejipari Vállalat dolgozóinak befizetése, de hallatott magáról az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat, a Dédász, a Patyolat Vál­lalat közössége is. Ipari szö­vetkezeteik nevét olvastuk a listán: a csurgód Napsugá- x'ét, a siófoki szövetkezetét; az áfészt Balatonszárszóról; KISZ-szervezetékét.; de nem maradtak ki az értelmiség különböző közösségei sem. Elég, ha a közalkalmazottak vagy a pedagógusok szak- szervezetét említjük* vagy az Állategészségügyi Állomás cfolgozóit, ámbár az üzemi, gazdasági közösségekben is ott vah az értelmiség pénz­ben kifejezett segítőkészsége. Egyetlen kaposvári színházi előadás 18 250 forinttal nö­velte a betétet, de még a Budapesti Kertészeti Egye­tem is hozzájárult céljaink­hoz. És atz egyének ? Meg­indító, hogy a marcali Cser- nalovics Vincéné több mint kétezer forintot, s a diák Kárpáti Henriette egész ha­vi ösztöndíját, 700 forintot adott a gyermekintézmény építésére. Nem folytatjuk. Talán ennyi adat. is kifejezi Somogy 1 lakóinak egységes szándékát: akarunk és tu­dunk is segíteni, ha emberi, ha nemes célra ösztönöznek, miniket. Az a több mint négymil­lió, amely hét hónap alatt gyűlt össze: reményt keltő, biztonságérzetet ad. Valószí­nű „fölébred” még, s szán­dékának, képességének meg­felelően pénztárcát nyit sok nagyüzem, szövetkezeti és állami gazdaság, intézmény dolgozó közössége, amely szívben és gondolatban bizo­nyára a következő huszon­hat hónapra kötelezi el ma­gát. Nem férhet kétség ah­hoz, hogy 1983-ig meglesz a mából), s a Balaton parti város is rendszeresen fogad finn vendégeket. A nyáron például egy 12 tagú( közép­iskolás csoport programját szervezte és bonj'olitotta le a baráti kör, mely hamaro­san ezután részt vett Elias Nikkonen ’ Oului polgármes­ter-helyettes fotókiállításá­nak megrendezésében is. A Finnországban járt siófo­kiak élménybeszámolót tar­tottak á Hazafias Népfront nyugdíjas klubjában, a nő­klubban és a helybeli gim­náziumban. 1982-ben ugyancsak sok érdekes .programot, találko­zót terveznek; a többi kö­zött Tage Backlund-ot, a Finnair budapesti irodájá­nak vezetőjét hívták meg, aki filmvetítéssel egybekö­tött előadást tart majd ha­zájáról. Júniusban, a finn— magyar barátság hetén is­mét delegáció érkezik Oul- ból Siófokra. A vendégek számára hasznos, érdekes programról a baráti kör gondoskodik­K -J- K = vidámság. ' Ez volt a „vegyi” képlete a kaposvári Fészek-klub — festők, építészek, színészek, egyéb komédiások gyülekező helye — első rendezvényé­nek. (Színhely a kék terem — a vicc ott is megterem — a Killián György Iijúsági és úttörő Művelődési Központ­ban.) K. und K. = Komlós és Koltai, a két kaposvári szín­művész: reaktor aktor! Kom­lós István alakította a házi­gazdát, a szerep stabil, akár a forint... Ha törik, ha szakad — ha megtörik, ha megszakad — a kis Komlós fogja kegyeinkbe ajánlani a Halló, itt Fészek-klub /-estek vendégelt. Kulcsszerep ez; remélhetőleg nyitja majd a Holtainál) zárkózottabb sze­mélyiségeket is. A kulcs! (Hogy mennyi „k” van ebben a tudósítás­ban)! Na, szóval motoszká- lást hall a siket házmester a kapu irányából, hát ki- Jóallag — „Ballag már a vén "Deák!” —, hogy megnézze, melyik kutya öntözi a kapu­félfát a kirügyeztetés remé­nyében. Zamek úr, a har­madik emeleti magánzó ácsorog spiccesen ott, és be­gyulladt szivarjával igyekszik zárba találni. Ember — mondja a házmester, mivel Zamek még két lábon áll —, mit akar avval a szi­varral? Szivarral — mo­tyogja Alkohol Alkoholovics A művészet bevonult az úgynevezett egzakt tudo­mányok fellegvárába, rá­adásul ostrom nélkül. Va­sárnaptól szerdáig népze­nészek, népláncosok hangos serege birtokolta a Kapos­vári Mezőgazdasági Főisko­la jó néhány előadótermét., s százötven helyet a diák­otthonban. Immár ötödször rendezték meg az időköz­ben országos hírű kezdemé­nyezéssé avanzsált „duda- iskolát”. A talajtanról, a szervestrágyázásról és a szarvasmarha-tenyésztés­ről tartott eszmefuttatások­hoz szokott falak között néprajzi, zeneelméleti, sőt — ami újdonság >— törté­nelmi . témájú előadások hangzottak el, hála neves szakembereknek, s nyolc- van-ki lene ven hegedűs, brácsás, tamburás, dudás, furulyás, citerás húzta, fúj­ta és pengette a talpaláva- lót reggeltől éjszakáig. A hatás — nem túlzás a szó — valóban falrengető volt. A siker ugyancsak. Az or­szágnak szinte valamennyi szegletéből érkezett fiatal és idősebb népaenészek és táncosok — s ami talán a leglényegesebb: a gyere­kek! — olyan tapasztala­tokkal térhettek haza, mint eddig soha a „dudaiskola” történetében. A megjegyzés nemcsak az előadások és konzultációk színvonalára vonatkozik: az amatőrkur­zus „színképe” is összeha­sonlíthatatlanul gazda­gabb lett. Nevezetesen: a tánccal. — A vállalkozásról elra­gadtatással kell nyilatkoz­nom : eetv >l »eno találtam Zamek —, hogyhogy szivar­ral!? Atyagatya, akkor én a kulcsomat szívtam el. ..! Viccmenésed van, és ez nem a Ludas, hanem a So­mogyi, s te sem vagy a So­mogyi (Pál) — fedd! magát az újságíró, aki néha L. Le­száll a szerkesztői szerint. De ez a vicc — a kis Kom­lós (al)koholta — jól érzé­kelteti a Fészek-est fészek­melegét, és végtére is: egy­szer van szilveszter 1981- ben, nem igaz? „Maligán, maligán, aligai taligán”, hogy az ómagyar szilvesz­teri flaszterfolklór e gyöngy­szemét időzésül idézzük. Koltai poéncoltjai célba pörköltek. (Célbapörkölt, pogány módra!) Tanár paro Diák — ez volt Koltai Ró­bert műsora. Terítékre ke­rült Az ember tragédiája Gimnázium mássalhangzó­kat köpő tornatanára: „Fk flhvm a fgylmt: ütök-ve- rek-pofozok!” A matemati­kai matuzsálem: „Urak, ná­lam az kap 1-est, aki meg­tanulja az egész könyvet. Az kap 2-est, aki úgy tud­ja a matematikát, mint én. Az kap 3-ast, aki köpi, mint Einstein. Az kap 4-est, aki mint a tudósklub... Az kap 5-őst. aki csontot hoz a ku­tyámnak!” Az ige nélkül beszélő orosz tanár — aki­nek nem ige, ne vegye ma­gára! — kevés használat­ban lévő igéje sem lön test­té Koltaiban. (Panyimáest?) vagy Arany balladáit már a népkölté­szet alapfogalmainak ismere­tében veheti birtokba a tanu­lóifjúság, Bartókot, Kodályt azonban úgy találjuk az isko­lában, hogy a népi gyökerek­ről — így a táncról — sejtel­mük is alig van a gyerekek­nek. Ebből a szempontból te­hát ' valamiféle „oktatáspót­lék” ez a kezdeményezés. > A néptánc legerősebb vég­várai között, mint a kitűnő népzenekutató véleménye is igazolja, nincs ott Kaposvár, s egyetlen somogyi település sem: a tradíciókban érezhe­tően szegényebb Vas és Fe­jér megye utcahosszal előz meg bennünket, a csoportok •szamával és minőségevei egy­Á biológia kromoszómát a fészkes zigótába kívánó ta­nara zsebében is kinyílt volna a fricska, ha hallja Koltait. És megjelent előt­tünk a szabadkézi rajz rab­szolgája, alászolgája! Komlóst — aki, mint e történetből is kitetszik: nem a komlóföldön termett —, a Három tavasz előadásán kollégái készültek megtrü- fálni: színre lépése pillana­tában akarták megfosztani férfiassága ékétől, álbaju­szától. Csakhogy előtte va­laki a fülébe súgott... Nem a súgó segített, hanem egyik kolléga. így történt, hogy amikor az előre derülök kö­zül valaki a színrelépés pil­lanatában leszüretelte Kom­lós orra alól az érettnek nyilvánított bajuszt, az alatt egy másik bajusz „vigyor­gott”: egy festett férfi­dísz ... Tanulság: aki ko­aránt. A Somogy megyei Mű­velődési Központ vezetői és munkatársai -tehát biztonság­gal ismerték fel a szükségle­teket, amikor a táncházveze­tők tanfolyamát a programba vették, S rögtön a legutóbbi „dudaiskola” másik újdonsá­gához jutunk el, ha figyelem­be vesszük, hogy a táncosok­nak — voltak több mint het­venen — nemcsak magyar, hanem délszláv dallamokra is bőségesen volt alkalmuk Lej­teni, egy egész estén át A talpalávalót, társaival együtt, Eredics Gábor, az Országo Népművelési Intézet munl társa, a híres Vujics együttes tagja, a kitűnő la burás szolga Uaü». rán derül, az hamar borai. Hétemberes, mondta va­laki Koltai Róbertre. De nem ám, mint a kövi dinka, hogy hét ember fogja le azt aki issza. Nem! Legalább hét embert állított elénk. „Erőt egészséget, kritikus elvtárs! Én magát előállí­tom ...” Kérdésekre is vá­laszolt Koltai. — Szereti a rendezőjét? — Most nagyon. Harmó­nia a köbön, angyalok kara, békepipa, „Lángolj fel a lelkűnkben szép égi szikra, szent öröm”, halleluja, hal­leluja, meg minden... Na­gyon együtt vagyok a ren­dezővel. Ű rendezi a Csiky Ger­gely Színház új bemutató­ját, Feydeau vigjátékát, 4 t ökflikót. Talán nem tesz tökre zöldet. — A délszláv népzenét, a magyarországit és az „óha­záit” egyaránt, hosszú ideig éppolyan „nótás” giccsáradat fertőzte, mint a magyart. Kö­zös tehát a cél: végre ismét a tiszta forrásból meríteni! Ezért fedeztem föl örömmel nem délszláv származású tár­saim és barátaim hallatlan vonzalmát és hajlamát a szerb, a horvát dallam- és ritmusvilághoz. Elrugaszko- dási pont kevés van egyelő­re: csupán Vujicsics Tihamér- nak egy könyve a magyaror­szági délszlávok zenéjéről, valamint két hanglemez, az utóbbi hónapokból. De az együttlét és a tapasztalatcsere, ezt már első itt-_tartózkodá- somkor bízvást állíthatom, új lendületet ad majd. A megduzzadt létszám pe­dig újabb gondokat okoz » ..dudaiskola” szervezőinek, igaz, kellemeseket. Glsvai ím.- re, a kiváló népzenekutató az összejövetel második nap­ján írásos felmérést készített a régebbi és az új résztvevők felkészültségéről. Tapasztalar- tait így summázta: — A hangszeresek eiméletS tudása és ízlése szemmel lát­hatóan fejlődik. Az előző taö- folyamókon szerzett tudás nem, vagyis alig fogyott. Csak egyetlen példát említenék! Jó húsz esztendeje, egy balaton- szemesi népzenei táborban írásban kértem választ arra a kérdésre: melyek a részvevők legkedvesebb népdalai? Egy ifjú „Az én babám egy feke­te nő” kezdetű slágert említ- tette első helyen. Nos, ilyesmi manapság már nem fordulhat elő. Tény viszont, hogy a mezőny kettészakadt, s ezért már most szét kellett válasz­tanunk a kezdőket és a hala­dókat. A differenciálódás nyilván folytatódik, s «re a szervezőknek a rendezőknek is föl kell készülniük. Ami az elhelyezést és » kedvezrpénves étkeztetést il­leti, a Mezőgazdasági Főisko­la biztos háttérnek látszik. Talán egy icipicit a vendéglá­tók számára is előnyös ez a kapcsolat, hiszen sok hallga­tójuk a táncházakon is részt vett. Apolló és Uránia egye­süléséből egészséges gyermek született. t A, OMOGYI NÉPLAP nyeges, a közösségek létszám- tízmillió! Negyvenen a baráti körben Leskó László i Táncház dudaiskcÜbon eddig olyan folk­lór tan löjyamot, melynek részve­vői szétszakíthat tatlan . egység­ként kezelték volna a népmű­vészetet. Külön örülök a tánc­házvezetők kur­zusának. Hatal­mas űrt igyek­szünk ezzel be­tölteni. hiszen — bár a tánc a íollkórnak és a „magas” művé­szetnek is egyik legfontosabb alapeleme — az oktatásban mint­ha a létezéséről is megfeledkez­tünk volna. Hadd említsem össze­hasonlításul az irodalomtanítást! Petőfi dalait

Next

/
Thumbnails
Contents