Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
m Össznépi válfafkszásafek Vállalkozó nemzet lettünk ezt tükrözik az újságok cikkei, a tévé, a rádió műsorai a különböző tanácskozásokon, szimpozionokon elhangzó óhajok, felszólítások. Az év utolsó n;rpja jó alkalom arra, hogy áttekintsük: mi mindenre vállalkoztunk 1981-ben? Legnagyobb, nemzeti méretű változásunk kétségkívül a VI. ötéves terv megindítása volt. Hogy mennyit hoz a konyhára, azt ma még senki sem tudja megmondani. Hiszen o!y sok tényező alakítja a végső eredményt, hogy a legmerészebb közgazdász jóslata is tele van a feltételes mellékmondat kötőszavával. Ráadásul: ilyen terv még nem volt szocialista gazdálkodásunk történetében: annyira rugalmas, hogy egyesek szerint csak iránymutatónak, keretnek tekinthető, melyet évente töltünk meg tartalommal. Azzal, ami éppen akad o. Hoznál. A közvéleményre gyakorolt hatásában alig volt kisebb méretű vállalkozás az ötnapos munkahét előkészítése, kísérleti bevezetése. Az intézkedés fogadtatása bizonyítja, milyen hiányos nálunk a versenyben maradáshoz nélkülözhetetlen felkészültség. A legtöbben csak a befektetést látták, de az ebből származó haszon valahogy elsikkadt a számításoknál. Persze tagadhatatlanul kockázatos vállalkozásba fogtunk: rövidebb idő alatt az eddiginél többet és A Siófoki Állami Gazdaság területének 6 százalékán működik a faiskola, amely a nagyüzem termelési értékének 17, nyereségének 40 százalékát adja. Az Állami Gazdaság című szaklap által közölt fentebbi számok egyértelműen mutatják: kiemelkedően eredményes és fejlesztésre erdemes ágazat a siófokiak faiskolája. A fejlődés eddigi üteme is figyelemre méltó. 1976-ban 585 ezer oltványt állítottak itt elő, idén több mint kétszer eny- nyit. A termelési érték öt év alatt 19,5-ről 45 millióra növekedett. A nyereség 8,2- ről 24 millióra. A termelés megduplázása tehát a nyereség háromszoros növekedését hozta, A jó eredményben nagy része van, hogy időközben egy oltvány előállításának költségét 13,60-ról 9 forint 40 fillérre sikerült mérsékelniük. A fejlesztés szükségessége kézenfekvő tehát, mint azonban dr. Szalai Géza igazgató elemzéséből kitűnik, ez az eddigieknél sokkal bonyolultabb feladat. Az elmúlt években a szocialista országok megrendelései és a nagyarányú hazai gyümölcsös telepítések rendkívül keresetté tették a szaporítóanyagokat. A gazdaság helyenként válogathatott is a megrendelések köfott, s például a kisfogyasztók igényeinek kielégítése korátsem volt maradéktalan. Még exportra is csupán a könnyebben előállítható fajtákból kínáltak. Szerény volt a választék, és több megrendelés kielégítetlen maradt. A nagyüzemi telepítések megtorpanása és az export- lehetőségek beszűkülése gyökeres változásokat hozott a szaporítóanyag piacán. A mai vásárlók már elvárják, hogy válogathassanak. Kizárólag a magas biológiai értékű (vírusmentes vagy vía-ustesztelt) kifogástalan minőségű és fajtájú csemetéket keresik. A gazdaságnak érdemes felnőni ezekhez az új követelményekhez. Népgazdasági szempontból is rendkívül kifizetődő ugyanis a gyümölcsoltványok exportja. Darabonként 1 dollárért is eladható, ugyanakkor _ 15— 20 forintért előállítható. Ráadásul e terméknek csak olcsóbban akarunk termelni. De hát tőlünk minden kitelik. Talán még ez is. Vállalkozó kedvből nem volt hiány az elmúlt hónapokban. Ennek jegyében hirdették meg megyénkben is a szerződéses üzleteket, vendéglőket. A tanulság már összegezhető: ugyanabban az egységben kevesebb dolgozó több hasznot vágott — volna zsebre, ha ezen nem kellett volna osztoznia a bérbeadóval. De a legtöbbször mindkét fél jól járt. (Igaz, akadt üzletember, aki belebukott a vállalkozásába. Rosszul mérte föl erőit, és nem volt tisztában a verseny módszereivel, fogásaival.) A kudarcot vallók vigasztalásául szolgáljon, hogy nemcsak egyéni, családi vállalkozók buktak el az idén: néhány gazdaság sem jutott el a mérlegkészítésig. Nem érve el a minimális szintet, a bírák néhány somogyi tsz-t is kizártak a további versenyből, mégpedig elég radikális módon: egyszerűen megszüntették őket. A vállalkozások korában ezt is meg kell szoknunk. Akárcsak azt, hogy ami korábban elítélendő volt, az most erénnyé léphet elő. Mint például a munkahely-változtatás. Az ezzel kapcsolatos új rendelkezés alaposan összekeverte a fogalmakat. Dilemmák adódhatnak: milyen értékként kezeljük ezután a törzsgárda tagságot? Vagy itt van a háztáji fokozottabb támogatása és a különböző kiselenyészően csekély az im- • portanyag-tartalma. E lehetőség kihasználásának a minőség és választék javítása mellett fontos feltétele az alaposabb piackutatás és a jó reklám is. A gazdaság már idén három nyugati szakkiállításon mutatta be termékeit. Az eddigieknél közvetlenebb, élőbb kapcsolatra volna szükség termelők és vásárlók között is. A külföldi vásárló mindeddig a külkereskedelmi vállalat embereivel tárgyalt, akiknek sem kertészeti szaktudásuk, sem érdekeltségük nem gyorsította meg az üzletkötést és a piacok bővítését ... Dr. SzaJai Géza cikke fölhívja a figyelmet egy idén először hasznosított, a termelés bővítését segítő lehetőségre is. Az ötnapos munkahét bevezetésével kibővülő szabad idő még inkább módot ad az idén már kipróbált megoldásra: dolgozóik — megfelelő érdekeltség mellett — a háztájiban végzik el egy-egy speciális szaporítóanyag előállítását. vállalkozások lehetősége. Vannak, akik aggódnak az új formák elterjedése miatt. Mások az újfajta tevékenységben kedvező tulajdonságok felszínre jutását látják. A személyes felelősségről, a szorgalomról, az ötletességről van szó, amelyek a nagyüzemi termelésbe is áthullámozhatnak. Mert minden híresztelés ellenére mégis csak gyárainkból, állami gazdaságainkból, termelőszövetkezeteinkből kell megélnünk. E nagyobb egységek fellendítésére is vállalkoztunk. Például azzal, hogy fokozódjék az önállóság — trösztök szűntek meg, hatáskörök bővültek ennek elősegítésére — de úgy, hogy azért mégse érezze magányos farkasnak magát egyetlen ipari vagy mezőgazdasági üzem sem. Különböző újabb társulások alakultak, termelési rendszerek erősödtek tovább. Az ipari, a mezőgazdasági termékeket előállító és forgalmazó szervezetek között azonban nem sikerült igazán gyümölcsöző együttműködést kialakítani. Pedig megindult például a vita a zöldség- és gyümölcs útjának lerövidítéséről, meg bizonyos hiába keresett cikkek gyártásáról, de egyelőre nem sok eredménnyel. Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el: a kereskedelem sem maradi mozdulatlan. Bizonyítják ezt a munkába állított mozgó ÁBC-k, továbbá az árubörze a hajón, ami ugyan erősen le volt horgonyozva, de mint látványosság jó reklámfogásnak bizonyult. Nehéz volna fölsorolni, mi mindenre vállalkoztunk még ebben az évben. De vállalkoztunk termékváltásra és a raktárkészletek növelésére; a tartalékok feltárására és erőink pazarlására; tanácsi korszerűsítésre és a bürokrácia fokozására; pályázatok tömegének kiírására és ötletek elfektetésére; a kis települések fejlesztésére és további körzetesítésre; társadalmi munkára és a munkaidő fe- csérlésére; gyűlések szervezésére és formális döntésekre. Végül hadd zárjam a legfontosabbal: vállalkoztunk arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal; múltunkkal, történelmünk válságos korszakával és a kibontakozás körülményeivel. Hiányt pótló kezdeményezés volt, melynek egyik tanulsága máris összegezhető: a nemzeti tudat karbantartásához nyugodtan vállalkozhatunk arra, hogy — miként a jelen gondjairól — múltunk bármely darabjáról is őszintén, folyamatosan szóljunk ifjakhoz és felnőttekhez. Ez még a kockázat veszélyével sem jár. Ellenkezőleg: biztos sikerrel kecsegtet. Paál László 75 éve született A harmincas ifik egyik ismert, ma is köztiszteletben álló tagja volt. Azok közé az ifjúmunkások közé tartózott, akik hittek az el jövendő igazságos társadalomban, és tettek is érte. Tizenöt éves volt, amikor családjával együtt Kaposvárra került. Akkor már gazdag politikai tapasztalatot szerzett a fővárosban. Énekes Jenő szegény munkáscsaládból származott, heten voltak testvérek. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a 173-as számú Gyermekbarát Egyesületnek. Soha nem lett hűlten ahhoz az eszméhez, amelyet ott szívott magába. Sokat köszönhetett annak, hogy szabóinasként gyorsan megtalálta azokat a kaposvári fiatalokat, akik ugyanúgy gondolkodtak, mint ő. Ezek közül első helyen kell megemlíteni a tizenegy éve elhunyt Vámosi Józsefet, aki 1945-ben a párt egyik megalapítója volt' Kaposváron. Az akkori szabóinas vitte el magával Énekes Jenőt a Munkásotthonba. így aztán ő már 1923-tól tagja volt a kaposvári ifjúmunkások csoportjának. Rövid idő múlva őket képviselte az SZDP végrehajtó bizottságában. Kaposváron Baksa József- né Medveczky Ilonka tanította az első munkáseszperan- tistákat. Énekes Jenő is köztük volt, sőt a mozgalom élére állt! Nem csqda, hogy az ifjúmunkások elnevezték Samideaónak, eszmetársnak. Énekes Jenő halálos betegen fogott neki írásbeli visz- szaemiékezésének. Sajnos, már nem fejezhette be. Többek között így ír: „Az eszperantó nyelv tanulása és később ennek oktatása igen sok velem egyívású és világnézetű elvtársat vitt a szélsőbalra. Igen örvendetes volt a fiatal nyomdászok dinamizmusa, arjely — szemben az öreg nyomdászok konzervativizmusával — üdítően hatott a kommunista eszmék terjedésére, legális viszonyok között”. 1926-ban megalakult Kaposváron az MSZMP, • vagy Gyümölcsfák exportra Mezőgazdaságunk követei Nagyatád—Mexikó II 500 kilométer 1981 különleges élményt hozott a Dél-somogyi Állami Gazdaság meliorációs főmérnökének, dr. Ágh Pálnak. A gazdaság termelési igazgatóhelyettesével, Steiner Józseffel együtt nemrégiben egy hónapot töltöttek Mexikóban. Kevéssé ismert az ENSZ Ipari és Mezőgazdaságfejlesztő Bizottságának (I. C. D.) munkája, még kevésbé az, hogy a dél-somogyi gazdaság e bizottság magyar szervezetének, az AGRIP-nak tagvállalata. Az I. C. D. egyik fontos célkitűzése a fejlődő országok mezőgazdaságának fejlesztése. Az erre alkalmas korszerű technológiák bemutatása volt a célja az idén Mexikóban rendezett világkiállításnak is. A nagyszabású rendezvényen a délsomogyiak meliorációs és burgonyatermesztési technológiájukat mutatták be 45 ország szakembereinek. E kiállítás megszervezése és az érdeklődők tájékoztatása volt a küldetése a részt vevő két somogyi szakembernek. — A „technológia a népért” elnevezésű kiállításon való feledésbe merült, s újra bekapcsolódott a Munkásotthon tevékenységébe. Szoros barátságba került az ifjúsági vezetőkkel. A háború kitörésekor internálták, mint megbízhatatlan baloldalit, majd Németországba hurcolták. Tiz hónapot töltött Dachau ban. magyar részvétel egyik lépése volt a két ország kapcsolatait elmélyíteni kívánó eseményláncnak. Mint emlékezetes. Púja Frigyes külügyminiszter novemberben látogatott Mexikóba. E hónap elején került sor a Mexikói Magyar Napok eseménysorozatára. Szót érdemel az is. hogy magyar szakem'berek egy csoportja két éve dolgozik már a közép-amerikai országban a kukoricatermesztés hazai módszereinek elterjesztésén. Az I. C. D. ki’ állítása most a gazdasági kapcsolatok javításának új lehetőségeit is fölvillantotta. — Mi jellemzi Mexikó me> zőgazdaságát? — Helyenként évszázados eszközökkel és módszerekkel művelt, nagyobbrészt csak családi szükségletre termelő kis parasztgazdaságok. A viszonylag kedvező természeti feltételeket sem képesek kamatoztatni. Ez általában is igaz a fejlődő országok mezőgazdaságára. A korszerűbb gazdálkodási egységek létrehozása mellett az új technológiák elterjesztésében rejlik „a legtöbb lehetőség. Jóllehet Mexikó a kukorica őshazáÉnekes Jenő nem sokáig élvezhette a nyugdíjat: 1972. július 23-án meghalt, A Budapesten. 1906. december 31- én született veterán ma ünnepelné 75. születésnapját. Emlékét Kaposváron és Komlón is tisztelettel őrzik. ja, termésátlagaik nem érik el a hektáronkénti két tonnát sem. Az Agrober által exportált rendszertechnológiával már két év után öt tonnát meghaladó hozamokat értek el. Hasonlóan nagyok a lehetőségek szakterületemen, a meliorációban is. Tapasztalhattuk, a magyar mezőgazdaságnak rendkívül jó híre van. Ha úgy tetszik: nagy a kereslet az ezzel kapcsolatos magyar szellemi export iránt. Olyan lehetőség ez, melyet világkiállításon résztvevő magyar vállalatok és gazdaságok — köztük a Mezőgép, a szarvasi tangazdaság és a dunavarsá- nyi tsz — is igyekeztek hasznosítani. — A Dél-somogyi Állami Gazdaság jórészt gyönge talajon és az átlagosnál nehezebb természeti föltételek között termel. Eredményei így — bár önmagukban elismerésre méltóak — elmaradtak a legjobbakétól. Talán akad, akiben fölvetődik a kérdés: ez a nagyüzem jól reprezentálja-e eredményeiket, módszereiket? — Ami itthoni gazdálkodásunkban hátrány, az előny a közös hullámhossz megtalálásában a fejlődő országok szakembereivel. Gazdaságunk egyik fő törekvése épp az, hogy megke részük azokat a termelési módokat, amelyek a mostohább természeti föltételek között is jó eredményt hoznak. Ezeket a tapasztalatokat — mint ez bebizonyosodott — könnyebb „átültetni” a fejlődő országokba, mint valamely, kiemelkedő adottságokra alapozott csúcstechnológiát. Részben épp ez az oka annak, hogy a fejlődő országok a magyar modellt követendőbb példának tekintik, mint nehány, nálunk jóval fejlettebb ország extra technológiáját. Közrejátszik persze ebben a nagy tőkés- országoktól való függetlenedés törekvése is. — Milyen eredményt hozott a kiállítás? — Rendkívüli volt áz érdeklődés. Több mint 30 szakembercsoporttal tárgyaltunk. Különösen reményt keltő üzleti előkészítő megbeszéléseink voltak a mexikói, az equadori és a Fülöp-szigeti szakemberekkel.- Ha majd létrejönnek a végleges megállapodások. az Agrober közreműködésével exportálunk meliorációs technológiákat. — Mekkora, a. szellemi export haszna? Mit hoz ez a gazdaságnak? — Az ismeretek exportja — s ez nyilvánvaló — általában is egyike a legjobb üzleteknek. Külön is elgondolkodtató, hogy a szakmai tudás „világpiaci ára” jóval magasabb, mint az itthoni. Végül is egyértelmű. hogy egy ilyen üzlet milliókat hozhat a népgazdaságnak és a mi gazdaságunknak is. Mégsem csupán ezért „éri meg” folytatni ezt a'' tevékenységet. Külkapcsolataink révén módunk nyílik rendszeresen kitekinteni a világba. A kiállításon nem csupán mi ismertettük meg szakemberek tucatjait a hazai eljárásokkal, de mi is sokat tanultunk. Egv sor. már a közeljövő munkáiban is alkalmazható tapasztalattal tértünk haza Bíró Ferenc Énekes Jenő ahogy akkor nevezték: a Vági-párt szervezete. Vámosi Józseffel együtt ő is részt vett a szervezésben. Amikor hatósági terrorral feloszlatták a szervezetet, ismét visszatért a szociáldemokrata pártba. Egyre élesebb vitái miatt azonban kizárták, sőt kitiltották a Munkásotthonból is. Ebben az időben a baloldali gondolkozású értelmiségiek, munkásfiatalok lakásokon jöttek össze, ott politizáltak. Köztük volt ő is. Mindegyikük egyetértett a szocialista társadalom szükségességében, a társadalom vezető erejéről azonban megoszlottak a vélemények. A harmincas évek elejére Énekes Jenő kizárása lassan Kaposvárra hazatérve azonnal jelentkezett munkára, a kommunista pártba. 1945-ben az MKP megyei szervezetének gazdasági felelőse volt, majd . személyzeti vezetőnek vitték el a cukorgyárba. Később Budapestre került a Pénzügyminisztériumba. A párt az ötvenes években a Komlói Beruházási Vállalathoz küldte, sK 1971-ig. nyugdíjazásáig ott dolgozott felelős beosztásban. Szoros maradt a kapcsolata Kaposvárral, eljárt a harmincas ifik találkozóira, s amit tudott, segített a városnak. Munkásságát Szocialista Hazáért Érdemrenddel ismerték el. volt megyéje pedig megtisztelte a 'Jegyünk többet Somogy ért kitüntető jelvénnyel.
