Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

■y~ BIZALOMMAL Erőinket, alkotó képessé­günket, idegrendszerünket próbáló évet búcsúztatunk. Olyan esztendőt, melyben szinte naponta kerültünk szembe jelenünk sokasodó, addig ismeretlen gondjainak megoldásával, jövőnk for­málásának újabb és újabb követelményeivel. Tények, adatok mutatják: jórészt sikerrel vettük az akadályokat. Igaz, nem mindegyiket. Néha sok éves beidegződés húzott vissza bennünket, máskor különbö­ző okok miatt magasabbnak bizonyult a magunk állítot­ta mérce. De a kudarcok általában nem elkeseredést váltottak ki a kis és nagy közösségekből, hanem újabb és újabb módszerek, lehető­ségek keresésére ösztönöz­ték őket. És ha a jövőre gondolunk, a következő esz­tendőről is jól tudjuk — hi­szen felnőttként veszünk részt jövőnk építésében, munkálkodunk alakításá­ban: nem várnak ránk könnyebb napok holnap reg­geltől sem. De azt is jól tudjuk, hogy van még erő­tartalékunk saját, jól meg­alapozott céljaink elérésé­hez. Ahhoz, hogy megőriz­zük és javítsuk életünk mi­nőségét, továbblépjünk tár­sadalomépítésünk grádi­csain. És erről szólva nem csak a fogyasztási javak meg­szerzésének lehetőségére kell gondolnunk. Az emberi kapcsolatoknak, társadal­munk humanizmusának azokra a vonásaira is, me­lyek rendszerünk felsőbb­rendűségét bizonyítják. Azokra az erkölcsi értékek­re, melyek a legnehezebb időszakokban is segítettek túllendülni a holtpontokon. A legfontosabb ezek közül a létbiztonság. E vívmányunk a gazdasági hatások ütései .alatt sem volt és nem is lesz veszélyben. Ez a meghatáro­zó, és soha nem szorulhat háttérbe társadalmunkban. Igaz — és ezt nem szégyell­jük hangoztatni — most még inkább, mint valaha el­érhető lehetőségként szere­pel életünkben, nem meg- szolgálatlan ajándékként jut­hatunk hozzá. A feltételek azonban még a változó, bo­nyolult és visszaesések ve­szélyétől egyáltalán nem mentes gazdasági, külpoliti­kai körülmények között is megvannak abhoz, hogy bár­ki munkához jusson, alkos­son, és érte megfelelő ellen- érieket kapva megvalósítsa egyéni, családi vágyait. Az új esztendőben meg­alapozott, de feszített tervek várnak ránk. Bátran bízha­tunk abban, hogy a növek­vő feladatok újabb lendüle­tet adnak, ötletek, lelemé­nyes megoldások sorát pat­tintják ki belőlünk. Mun­kánkban azonban nem nél­külözhetjük egymás segítsé­gét, támogatását, őszinte megértését. Igen, a gazdasá­gi tennivalóink közben soha nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy emberi mivoi- tunkhoz nemcsak az anyagi, tárgyi gyarapodás tartozik, hanem olyan minőségű kap­csolat, amely nélkül az egyén elidegenedve nemesak társaitól, hanem önmagától is. Koccintsuk hát arra, hogy a jövő esztendőben a hét­köznapokban is többet és jobban figyelünk egymásra, jó érzés, türelem és tapin­tat hatja át kapcsolatunkat. Ezeknél nagyobb értékek ugyanis aligha találhatók életünkben. Élni és dolgozni Á józan ész parancsa Az új év küszöbén a ma­gyar közvélemény azt várja az 1982-es esztendőtől, hogy a kisebb-nagyobb közösségek békés, nyugodt, alkotó lég­körben végezhessék minden­napi munkájukat, céljaik el­érését ríe fenyegesse az im­perialista erők megújult fegy­verkezési hajszája, a konti­nens békéjét veszélyeztető hi­degháborús törekvések árnya. E kívánság tetszik ki azokból a? állásfoglalásokból. ame­lyek. az év utolsó heteiben ér­keztek az Országos Béketa­nácshoz és a Magyar Szoli­daritási Bizottsághoz. Számos levél, távirat számol be az őszi szolidaritási, anti- imperialista akció-sorozat or­szágszerte lezajlott rendezvé­nyein megfogalmazott gondo­latokról. Társadalmunk kü- könböző rétegeinek képvise­lői továbbra is erőteljesen til­takoznak a középhatósugarú nukleáris NATO-rakéták ter­vezett európai telepítése el­len, s felháborodásukat feje­zik ki a neutronbomba gyár­tására és rendszerbe állításá­ra vonatkozó amerikai dön­téssel kapcsolatban. Ez fogal­mazódott meg a többi között a dunaújvárosi és az ózdi bé- kenagygyülésen, az . Eszter­gomban megrendezett ifjúsági tiltakozó menet jelszavaiban, továbbá a Sellyéi Agrokémia Szövetkezet, a Budapesti Könnyűipari Szövetkezetek Szövetsége, a szegedi olajipa­ri dolgozók, a Bács-Kiskun megyei és a Pest megyei kis­iparosok békegyűlésén. Az ezekben a hónapokban országszerte zajló munkahelyi és oktatási intézményi ifjúsági parlamenteken is gyakran szóbakerülnek építőmunkánk külső feltételei, a nemzetkö­zi helyzet kérdései. A tanács­kozáson született állásfoglalá­sok kiemelik, hogy itthon, s a világon mindenütt békében kívánnak élni és dolgozni a fiatalok. Ilyen tartalmú táviratot küldött az OBT-hez a Hunga- rocamion, a Volán 4-es szá­mú Vállalat, a csákvári Tol- buhin Termelőszövetkezet és a Konkordia Szövetkezeti Vállalat ifjúsági parlamentje. Miként a fiatalok hangsúlyoz­zák : mind fontosabbá válik a világ ifjúságának összefogása az Európára korlátozott atom­háború embertelen gondola­tának meghiúsulásáért, a béke és a biztonság megőrzéséért. Bíztató jel, hogy a közös fel­lépés szükségességét megér­tették a nyugat-európai or­szágok fiataljai is, s százezer- számra hallatták szavukat az elmúlt hetek, hónapok nagy­szabású megmozdulásain. A kiskunhalasi Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépis­kola dolgozóinak és tanulói­nak levele így fogalmaz: a szocialista országok — köz­tük hazánk — az enyhülés éveiben tovább erősítették, bővítették a tőkés országok­kal kiépített gazdasági, kultu­rális kapcsolataikat. A legutóbbi magas szintű magyar tárgyalások az NSZK és Ausztria vezetőivel is meg­erősítették, hogy az eltérő társadalmi rendszerű államok kapcsolatai jól fejlődnek a kölcsönös érdekek alapján. Az eddig elért eredményeket, ezt az együttműködést, s az eny­hülés vívmányain alapuló nyugodt légkört, biztonságun­kat egyaránt óvjuk. Ez a levél is utal arra, hogy közvéleményünk a hi­degháborús színezetű ameri­kai lépések ellenére is biza­kodással várja a madridi ta­nácskozás sikeres befejezését, a Genfben ismét megindult szovjet—amerikai fegyverzet­korlátozási tárgyalások ered­ményeit. E bizakodást az a meggyőződés táplálja, hogy a józan ész parancsa, a szocia­lista országok következetes politikája és az emberiség bé­kevágyának ereje elhárítja a földünk létét fenyegető ve­szélyt. Folyamszabályozás a Dráván A Dráva Somogy megyei szakaszán hétmillió forint értékű folyamszabályozási munkaiatokat végzett 1981- ben a Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság. A szabá­lyozás és a partvédő művek építése egyben a hajózási feltételek javítását is szol­gálja. A legjelentősebb mun­kát Tótújfalunál végezték, ahol a Dráva egyik mellék­ágát zárták le, s az eddig ezen haladó hajózási útvo­nalat is átterelték a folyó főágára. A mellékágat elzá­ró gát építéséhez tízezer tonna követ használtak fel, s a teljes munka ötmillió forintba került. Drávatamá- sinál partbiztosító művet építettek, amely egy új partszakasz kialakításához volt szükséges. Ezt a mun­kát folytatják jövőre is, s a tótújfalui es a drávatamá- si vízépítés 1982. évi költ­ségei elérik a kilencmillió forintot. Sor kerül Szentbor- báson egy új kikötő létesí­tésére is, erre elsősorban a folyamszabályozási munká­latok jobb kiszolgálás^ ér­dekében van szükség. 1981- ben a barcsi folyami kikötő kotrását is elvégezték, így itt zavartalanul áttelelhét a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság három kotróhajóból, négy uszályból és számos kitűző és felmérő hajóból álló flottája. Önálló körzet Somogybán A mezőgazdasági üzemek növekvő feladataik megol­dásához több segítséget várnak a termelési rendsze­rektől. Ennek az igénynek egyre több fórumon adtak hangot — és joggal. A kö­zös érdekeltségen alapuló, közvetlenebb együttmű­ködés megvalósításának több módja van, közülük egy, hogy a rendszerszer­vező területileg is kerüljön közelebb a partnereihez. A Bajai Kukoricatermelé- si Rendszert ez a szándék vezette, amikor úgy hatá­rozott, hogy területén tize­dikként, Somogybán is ön­álló termelési körzetet ala­kít ki. 1982 január elsejétől Kaposvár-Toponár szék­hellyel önálló körzetköz­pont kezdi meg munkáját. Gonda Ferenc vezető irá­nyításával az új év első napjától három szaktanács- adó és egy szerelő áll a so­mogyi BKR partnergazda- ságok rendelkezésére, de úgy tervezik, hogy létszá­muk egy gépészmérnökifel I és két szerelővel még to- j vább bővül. A fő cél az, hogy rugalmasabban, gyor­sabban végezhessék terme­lésszervező munkájukat, ja­vítsák a műszaki sz ógálla- tó és alkatrészellátó tevé­kenységüket. A metró új vonala Szerdán ünnepélyes kere­tek között adták át az üze­meltetőknek s Budapest la­kosságának az észak—déli metróvonal új, a Deák teret az Élmunkás térrel össze­kötő szakaszát. Az Élmunkás téri végállomás felszín alat­ti csarnokában megtartott ünnepségen részt vett Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, jelen volt a párt-, állami és társadal­mi szervek több vezető kép­viselője. s a beruházás meg­valósításában közreműkö­dött vállalatok kiváló dolgo­zói. Az elkészült vonal csak­nem félszáz vállalat sokezer dolgozójának kitűnő munká­ját dicséri — mondotta Szép­völgyi Zoltán, hozzáfűzve: a nagy mélységben, gyakran kedvezőtlen körülmények kö­zött elvégzett feladatok, az építés váratlan nehézségei jó együttműködést, fegyelme­zett és pontos szervezést, nagy erőfeszítést igényelt a kollektíváktól. Köszönetét mondott mindazoknak, akik tudásukkal, alkotó erejükkel, áldozatos munkájukkal hozzá­járultak e metrószakasz meg­valósításához. Az ünnepségen az építke­zésen kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak Marjai József nyújtott át kitünteté­seket. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fo­kozatát adományozta Papp Ferencnek, a Gép- és Felvo­nószerelő Vállalat vezető sze­relőjének. A Munka Érdem­rend ezüst fokozatát kelten bronzfokozatát hatan kapták meg. Ezután a vendégek az új szakasz első utasaiként meg­tekintették a Marx téri és az Arany János utcai mélyállo- más tágas csarnokait. Ma üzemkezdettől már menet­rendszerűen közlekednek a szerelvények Kőbánya—Kis­pest vasútállomás és az Él­munkás tér között. évben gyárból kenyér Néhány péklapáttal ismét kevesebbre van szükség: a régit felváltva korszerű ke­nyérgyár kezdte meg a mű­ködését Csurgón, az Ilíarosi úton, a szakmunkásképző szomszédságában. Az elmúlt több mint 20 év próbára tette a régi üzemet. Elavultak a berendezések, akárcsak a másik sütődében, a falu központjában, ahol a vállalat a helyi áfésztől bé­relt helyiséget. Mielőbb kel­lett az új. 1979. november 19-én megkezdődhetett a kor­szerű üzem építése. A vál­lalat igazgatója, Bánkuti Bé­la úgy mondja: a kivitele­ző kitett magáért. Kifogás­talan minőségben, határidő­re készítették el a csurgói kenyérgyárat, így december 14-én megkezdhették a pró­baüzemet, majd négy nappal később a termelést. Kiss Jó­zsef üzemvezető büszkén mu­tatta birodalmukat, — Korszerű kemencéket szereltek föl. Egy BN—25 típusú NEfK-gyá’rtmányű alagútkemencében sütjük a kenyeret, míg a sütemények: gyártásához van két FNK— 42 jelű magyar kemencénk, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgoz­hatunk, aminek elsősorban a pékek látják az előnyét. Kiss Józseftől hallottam, hogy egy szakbolt nyitására készülnek. Rövidesen a gyár­ban is áruják termékeiket, valamint kávét, tejet és ka­kaót is kínálnak majd. Küzdelem Algyőit a kitöréssel Az alföldi kitörésvedelmi brigádok együttes erővel folytatták a küzdelmet az Algyő 883-as kútnál kelet­kezett gázkitörés megszün­tetésére. Egyelőre a nagy feladat megoldásának elő­készítésén fáradoznak: eltá­volították a fúrótornyot, a meghibásodott kitörésgát­ló berendezést és minden más acélszerkezetet. Ugyan­akkor a közelben készen­létbe helyezték az új kitör résgátlót, amelynek felsze- releset a kővetkező napok­ban kísérlik meg OTTHONT, BÉKÉT! XXXVII. évfolyam, 305. szám 1931. december 31., csütörtök 4P

Next

/
Thumbnails
Contents