Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

A TASZSZ állásfoglalása Reagan vádjaira ES a kezekkel! # Távirat Kubába Moszkvában közzétették a TASZSZ hírügynökségnek a Reagan elnök Los Angeles-i beszédére, az abban elhang­zott szovjetellenes vádakra reagáló állásfoglalását. ,„A Fehér Ház közölte Rea­gan elnök legutóbbi, a len­gyelországi eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát. Mint korábban, az elnök eb­ben a nyilatkozatában is figyelmen kívül hagyta az objektív tényeket és megha­misította a valóságot. Mint­ha számára nem is létezné­nek azok a magyarázatok és bi/.onyitékok. amelyeket Wnjciech Jaruzelski tábor­nok, a Lengyel Népköztár- s.iság kormányfője terjesz­tett elő. — Ronald Reagan beszé­dében emlékeztet levélvál­tására Leonyid Brezsnyevvel, s közben meghamisítja a szovjet vezető levelének mondanivalóját. Miről is volt szó .tulajdonképpen? Leonyid Brezsnyev felszólí­totta az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg beavat­kozását egv szuverén állam, a Lengyel Népköztársaság bel ügyei be. Szüntesse meg azt a beavatkozást, amely a legkülönbözőbb formákban már hosszú ideje tart. — A levél elutasította az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy a lengye­lek helyett maga döntse el: milyen úton és hogyan kell továbbfejlődnie a lengyel tár­sadalomnak. Leonyid Brezs­nyev hangsúlyozta, hogy a lengyelországi társadalmi rendszert nem Washington, nem Moszkva, nem más fő­városok. hanem maguk a lengyelek választották. Sen­ki sem írhatja elő a lengyel vezetésnek: hogyan intézze az ország belső ügyeit. — Levelében Ronald Rea­gan utalt rá, hogy az Egye­sült Államok kormánya a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatokat negatívan befo­lyásoló lépésekhez folyamod­hat. Válaszában Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a jelenlegi amerikai vezetés már korábban is meglehetősen sokat tett a korábbi amerikai kormány­zatok hiyatali ideje alatt a két ország kapcsolataiban nagv erőfeszítések árán elért eredmények megsemmisítése érdekében. Amennyiben a szovjet—amerikai kapcsola­Elsietett lépés Kjeid Ölesen dán kül­ügyminiszter szerdán elsie­tett lépésnek minősítette Ronald Reagan amerikai el­nök ked*en este bejelentett .szovjetellenes intézkedése­it. „Az amerikai kormány láthatólag másképpen ítéli meg a lengyelországi hely­zetet, mint a NATO többi tagállama” — tette hozzá. Ölesen a dán rádiónak ado.tt interjújában elmond­ja. hogy Washington ugyaft •'el őre értesítette nyugat­európai szövetségeseit az ’amerikai gazdasági megtor­ló inétzkedésekről, de azok- 1 ról nem folytatott velük •konzultációkat. atlanti szövetséggel szem­ben?” Eppler a továbbiak­ban úgy vélekedett, hogy Lengyelország elsősorban az európaiak ügye, mert az ország Európában fekszik. „Semmit sem szabad tenni — tette hozzá — ami lehe­tetlenné tenné a rendezett állapotokhoz való visszaté­résre tett ígéret valóra vál­tását.” tok tovább' romlanának, ezért teljes mértékben az Egyesült Államokat terhelné a felelősség. — A Szovjetunióval kap­csolatos, kitartóan ismétel­getett koholmányokra az Egyesült Államok elnökének azért volt szüksége, hogy igazolja az általa bejelen­tett, a szovjet—amerikai kapcsolatok további romlá­sához vezető intézkedéseket Leállították az ’ Aeroflot Egyesült Állanjokba irányu­ló járatait, elhalasztották a tárgyalásokat az új szovjet —amerikai tengerhajózási egyezményről, jelentősen megszigorították bizonyos, a világpiacon közönséges ke­reskedelmi árunak számító berendezéseknek és eszkö­zöknek a Szovjetunióba va­ló eladása engedélyezését. Mint ismeretes, egy sor gaz­dasági terv esetében az Egyesült Államok kezdemé­nyezte a kapcsolatok felújí­tását, most pedig ő áll el ezektől egyoldalúan. — A nemzetközi jog nor­máit, a más országokkal szemben vállalt kötelezett­ségeit figyelmen kívül hagy­va az Egyesült Államok meg­bízhatatlan, sőt, hogy azt ne mondjuk: szeszélyes part­nerként viselkedik. Ennek a megállapításnak a jogossá­gán nem változtat semmit Reagannek az a kijelentése sem, hogv az Egyesült Ál­lamok „konstruktív és köl­csönösen előnyös kapcsola­tokat kíván fenntartani a Szovjetunóval". Ez csupán frázis. — A washingtoni kor­mányzat magatartása az oka annak, hogy nehezebbé vá­lik a két ország közötti problémák rendezése, ami pedig mindenkinek a javára válnék és a nemzetközi biz­tonság megszilárdulását szol­gálná. Az amerikai elnök­nek és az Egyesült Államok más hivátalos. személyiségei­nek a kijelentései azt bizo­nyítják, hogy semmiképpen sem tudnak lemondani a mások ügyeibe való beavat­kozásról, a másokra gyako rolt nyomásról, a szankciók­ról, az embargókról és a hasonló módszeredről. Olyan jegyei ezek a politikának, amelyek már régen meg­értek arra, hogy a lomtárba kerüljenek. — Minden népnek jogában áll eldönteni, hogyan akar élni. .Aki pedig erőszakkal gyámkodni akar más népe­ken, vagy fogadatlan próká torként lép fel, az csupán egyetlen válaszba számíthat: „El a kezekkel!” — fejező­dik be a TASZSZ állásfog­lalása. Az enyhülésre várva Korunk egyik nagy kér­dése: folytatódik-e a nyolc­vanas években a kelet— nyugati kereskedelemnek hetvenes években tapasz­talt örvendetes fejlődése. Sok jel utal arra, hogy — legalábbis az elkövetkezen­dő 1—2 évben — nem. De mint ahogy az elmúlt két évben is tapasztalhattuk: mindig lehetnek olyan je­lentős kezdeményezések — legutóbb a szovjet—nyugat­német földgázcső üzlet —, amelyek újabb lökést ad­nak a kereskedelmi kapcso­latok és a forgalom bővülé­sének. Az elmúlt két évben az Egyesült Államok kormá­nya politikai tényezővé sze­rette volna tenni a fejlett tőkés és a szocialista orszá­olyan bizottság neve, ame­lyet a multilaterális, vagyis a sokoldalú árukivitel el­lenőrzésének összehango­lására hoztak létre a NATO-tagországok még 1949-ben. Az évszám sok mindent elárul: a hideghá­ború legsötétebb időszaka volt ekkor. A COCOM-lista azon cik­keket sorolja fel, amelye­ket „stratégiai okokból” nem szabad szállítani első­sorban a Szovjetuniónak, de más szocialista orszá­goknak sem. A listáról azért beszélnek gyakran mostanában, mert az Egye­sült Államok egyrészt akti­vizálni akarja a COCOM- ot, mely az enyhülés, azaz a 70-es évek idején formá­lissá vált. Másrészt azon­/. • • • Norvégia — hírügynöksé­gi. értesülések , szerint — 'ugyancsak a nyugat-európai szövetségesek álláspontjá­nak egyeztetését szorgal­mazza. Livinn Berg nor­vég külügyi államtitkár szerdán Oslóban kijelentet­te, hogy országa figyelem­mel kíséri a lengyelországi helyzet alakulását, és ál­landóan kapcsolatban van a többi nyugat-európai or­szággal. A szerdai norvég lapok ismertetik a diploma­ta kijelentéseit, miszerint a norvég kormány nem terve­zi teljes kereskedelmi tila­lom elrendelését Lengyelor­szággal szemben. • • * Erhard Eppler, az SPD elnökségének tagja. Reagan .elnök intézkedéseivel kap- .csolalban a következő kér- -dést tette fel: „vajon mit iszólna a NATO, ha a Szov- ■ jetunió a törökországi kato- 1 nai hatalomátvétel címén hasonló lépéseket tennie az cn SOMOGYI ö NÉPLAP gok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakítását, pon­tosabban visszafejleszté­sükkel megnehezíteni — szándéka szerint — a Szov­jetunió és a többi KGST- ország gazdasági és politi­kai helyzetét. Soha annyit nem szere­pelt az úgynevezett CO­COM-lista a lapok hasábja­in, nyilatkozatokban, tár­gyalásokon, mint az elmúlt evben. A COCOM egy ban a COCOM-hoz tartozó több tagország felismerte a kelet—nyugati kereskede­lem fontosságát, s szándé­kában áll fejleszteni. Ez az 1949-hez viszonyítva új helyzet — nevezetesen a NATO-n belüli „kereskede- lempártiak és kereskede­lemellenesek” megosztott­sága — árra ösztönzi az Egyesült. Államokat, hogy nap_mint. nap elmarasztal­ja a Kelettel, vagyis a szo­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke táviratban üd­vözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát abból az alkalomból, hogy a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemetgyűlése ismét megválasztotta az ál­lamtanács és a miniszterta­nács elnökévé. Apró Antal, az országgyűlés elnöke Fla- vio Bravó Pardonaü, a nem­zetgyűlés újonnan megvá­lasztott elnökének küldte .jó­kívánságait. Fontos bejelentés Varsóban A lengyel államtanács, a nemzeti megmentés katonai tanácsának javaslatára, szer­dán döntést hozott arról, hogy meghatározatlan időre elhalasztják az első fokú he­lyi tanácsok helyeit betöl­teni hivatott választásokat, amelyeket 1982. február 5-re tűztek ki. A választásokra akikor kerül majd sor, ha azokat nyugodt társadalmi légkörben, a Lengyel Nép- köztársaság alkotmányának szellemében lehet lebonyolí­tani Az államtanács tudomásul vette a nemzeti megmentés katonai tanácsának nyilatko­zatát, amely szerint a ta- . nács mindent megtesz annak I érdekében, hogy a .képvise- | leti szervek mielőbb felújít­hassák normális tevékenysé­güket. Varsóban szerdán bejelen­tették: a nemzeti megmen­tés katonai tanácsa indítvá­nyozni fogja a lengyel par-' lamentben, hogy állítsanak"* fel állami ítélőszéket azok-'*' nak a személyeknek a fele­lősségre vonása céljából, akiknek a 70-es években folytatott hibás politikája súlyos gazdasági és politikai válságba vezette az orszá­got. A lengyel belügyminiszter szerdán felfüggesztette a ki­járási tilalmat az egész or­szág területére szilveszter éjszakájára, hogy a lakosság a szokásos módon ünnepel­hesse az újév beköszöntét. Ezt a döntést az tette lehe­tővé. hogy az utóbbi időben fokozódott a társadalmi fe­gyelem, és a lakosság egyre teljesebb , mértékben tartja tiszteletben a szükségállapot előírásait, eialista országokkal keres­kedni akaró berendezésszál­lítókat, exportőröket, így például a gázcső-ügyletben csővonal fektetéséhez táv- irányítórendszereket szál­lító francia Matra és Tnomson cégeket. Nem becsülhető le az amerikai álláspont, mert az USA maga is jelentős arányt képviselte a Szovjet­unió kereskedelmi forgal­mában. Igaz, 1980-ban 58 százalékkal csökkent a két­oldalú szovjet—amerikai szállítások értéke, így ma már az USA inkább más keleti országokkal akarja csökkenteni a forgalmát. A teljes kelet—nyugati keres­kedelemben az USA 7.7 milliárd dollár értékű szál­lítással vett részt 1980-ban, míg a teljes kelet—nyugati kereskedelem értékét nyu­gati vélemények 90 milliárd dollárra becsülik. De a kelet—nyugati áru­forgalom fejlődésének leg­nagyobb akadálya rövid tá­von a jelenlegi kedvezőtlen _ világgazdasági helyzet. A gazdasági teljesítmények csökkenése a legtöbb tő­kés piac beszűküléséhez ve­Kancsal világtükör Furcsa pár. Sokáig a hódolat pózában láthattuk őket. Baniszadr iráni elnök az ország vallási vezetőjének. Khomeini ajatollahnak a kezét csókolta. A kczcsók ízlés és hagyomány dolga: ahány ház, annyiféle üdvözlés. De Irán­ban hamarosan elkövetkezett az a helyzet, amikor Bani­szadr képtelen volt arra, hogy tiszteletéül ilyen módon ad­jon bizonyosságot. Párizsból ugyanis meglehetősen nehéz Te­heránba átcsóko'ni. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az ex-c!nök megfeledkezett a fiúi tiszteletről és apait- anyait beleadott Khomeini-ellenes szónoklataiba. PáfbdSZ} A világ sokkal jobb szeret! — ha leg­alábbis államközi szinten — másfajta stílus uralkodik. Két hosszú, nehéz év után végre sikerült leülni tárgyalni Kelet és Nyugat politikusainak. Nem ment ez könnyen. A párbe­széd is a korábbinál nehezebben bontakozott ki. A kezdet ezúttal is — szovjet—nyugatnémet — csúcstalálkozó volt. Reméljük, találkoznak majd mások is a csúcsokon. Most értjük meg igazán, miért is nevezik csúcstalálkozónak az ál­lamfői megbeszéléseket. Át kell mászni a nehézségek he­gyén — mielőtt célba érnek. Talán utoljára. De a csúcsra fel kell kapaszkodni. A nemzetközi kapcsolatok­ban a hegymászás nem pasz- szió, hanem kötelesség. És a világ reméli, hogy a jövendő év vége más, jobb lesz mint az idei, amikor stílusosan még a Mikulás is fegyverrel érkezett. zet, egyre több országban „félnek” a külföldi konkur- renciától; a hazai gazdasá­gokat kereskedelmi protek­cionizmussal védelmezik. Emiatt a világkereskedelem már az elmúlt évben is cse­kély mennyiségi növekedést ért el, az idén pedig egye­nesen csökkent. A dekonjunktúra elsősor­ban a tőkés gazdaságokat érinti, de mérséklődött a gazdasági növekedés a szo­cialista országokban is. A mérséklődés azonban nem volt olyan nagy mértékű, mint a tőkés világ legfej­lettebb országainak zömé­ben és ez ébren tartotta az üzleti körök érdeklődését a szocialista piacok iránt. A korábbi nagy tőkés eladási kedv és a Kelet vásárlási szándéka mindazonáltal ve­szített erejéből a közöttük lebonyolódó kereskedelem tartós kiegyensúlyozatlan­sága miatt. A dinamiku­sabb fejlesztést célul tűző szocialista országok szeret­nék exportjukat növelni és takarékoskodnak azokkal a devizákkal, amelyekből tő­kés importjukat fedezik. Jelentős tőkés külkeres­kedelmi • mérleghiányuk miatt a keleti országok el­adni szeretnének, akárcsak a pangó belföldi kereslettel küszködő tőkés országok. Ezt az ellentmondást — egyebek között — az úgy­nevezett kompenzációs ügy­letek, azaz az olyan szerző­dések oldhatják fel, ahol áru ellenében árut szállíta­nak. Ma az ilyen ügyletek a teljes kelet—nyugati for­galom körülbelül 15 száza­lékát teszik ki. A kompenzációkat azon­ban számos relációban nem tekintik „jó üzletnek” a tő­kések. A fejlett országok elsősorban nyersanyagokat szeretnének beszerezni gép- és berendezésszállításaik ellentételeként, de a Nyu­gatnak fontos nyersanya­gokból a kelet-európai or­szágok — a Szovjetunió ki­vételével — csekély mér­tékben rendelkeznek. Azok a nyersanyagok pedig, ame­lyekből szállítani tudnak, a világpiacon többnyire leér­tékelődtek, s eladásuk szá­mukra cserearány-romlás­sal jár. Nehéz, megítélni, hogy ha a következetesen józan üz­leti érdek kerekedne is fe­lül. milyen dinamikával fejlődne a kelet—nyugati kereskedelem, s elémé-e n. 70-es évek dinamikáját, amikor is tíz év alatt öt- zzörésre növekedett. K. G,

Next

/
Thumbnails
Contents