Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
hajdani népfőiskolással SOMOGY» TAJAK, EMBEREK Sajtónapi program a könyvtárban A népdaltól az operaáriáig Beszélgetés egy „— Mondd, édesapa — kérdi huszonegy éves fiam —, mi az a népfőiskola?” — Sípos Gyula egyik cikke kezdődik ezzel a mondattal. A riportra a szerző most megjelent gyűjteményében akadtam. A kötet címe: Akkor voltunk fiatalok. Azt hiszem, ma már nagyon kevesen tudnának válaszolni a fenti kérdésre. Sipos Gyula azonban pontosam ismerte ezt a tehetséges paraszt- és munkásfiatalok számára szervezett, közadakozásból fenntartott képzési formát, amely szakmai és általános műveltséget fejlesztett és világnézetet formált. Közülük a leghaladóbb az 1942 és 1944 között fennállt népfőiskola, mely a nagy hírű Győrffy-kollégi-' um keretében működött. Annak az intézménynek szerves részeként, amelynek számos baloldali egyetemista között Sipos Gyula is tagja, sőt egyik vezetője volt. Hadd beszéljen azonban e tanfolyamról, egy Somogybán élő, egykori részvevő: Kuti László. A kötetben nemcsak nevével, hanem fényképével is találkoztam. — 1960 szeptemberében készült a felvétel vései lakásunk előszobájában. Igen. itt van Sipos Gyula meg Horváth Lajos, egykori igazgatónk. Velük rendszeresen összejöttünk, amíg szegény Gyula élt. Horváth Lajost ma is gyakran meglátogatom. Ö a Vízgazdasági Kutatási Osztály vezetője és a Tudomány és Mezőgazdaság főszerkesztője. Mindketten tanáraim, egyszersmind barátaim voltak, és később is azok maradtak. A 19 éves. vései parasztfiú —- apja hétholdas gazdaságában dolgozva, de próbálva hónapszámos munkát, útépítést, ami akadt a környéken — rokonsági, ismeretségi kapcsolat révén kapott biztatást: jelentkezzen a pesterzsébeti népfőiskolára. Nem sokat, gondolkodott. Anyja szívesen készítette holmiját, apja azonban keményen útját állta: „Ha a küszöbömet átléped, a lépést visszafelé már nem Sztnigackij M istennek 1191 Eenni — A Rend előtt senki sem élvez kiváltságot — felelt a hivatalnok. Don Keu arca bíborvörösre gyűlt, de a kalapját levette. A hivatalnok hosszú körmét végighúzta a lajstromon. — Don Keu ... — düny- nyögte — Királyi utca tizenkettő? — Igen — válaszolta ingerült hangon a dón. — Négyszáznyolcvanötös Szám. Tibak testvér. A szomszéd asztalnál ütő. testes Tibak testvér kis ideig kutatott az iratok között, majd letörülte kopasz feie búbjáról az izzadságot, felállt, és monoton hangon olvasta: — „Négyszáznyolcvanötös szám, dón Keu. Királyi utca tizenkettő alatti lakosra dón Reba arkanari püspök eminemciája nevének becsmérlése miatt, mely tavalyelőtt a palotabálon történt, három tucat bolütés méretik testének mezítelen, puha részére, őeminenciája cipőjének megcsókolásával egyetemben.” Tibak testvér leült. — Menjen végig ezen a folyosón — közölte a hivatalnok —. botozás jobbra, cipő balra. Kérem a következőt .. Rumata roppant csodál hozására doa Keu nem tiltateheted meg!” László vállalta a kenyértörés következményeit. Tanulni szeretett volna, új élményekre, gazdagító . kapcsolatokra vágyott, és mi tagadás, vonzotta a főváros ezernyi művelődési, szórakozási lehetősége is. 1943. február 2-án indult Budapestre. A Győrffy-kol- légiumban kellett jelentkeznie, onnan irányították az erzsébeti Kiinger-majorba. Huszonheten kezdték az évet. Társai között voltak békésiek, erdélyiek, jöttek az alföldi tanyavilágból és néhán.yan a Dunántúlról. Furesállották egymás tájszólását. gyakori volt a vita köztük: melyik az igazi, az ősi, a legmagyarabb kiejtés. Egy pár bakancsot kaptak, munkaruhát és — egy haladó gondolkodású pártfogójuk révén — szabadjegyet a MÁV összes vonalaira. ' E kedvezményt alaposan ki is használták: hétvégeken sokat utaztak, mintagazdaságokkal, az ország nevezetességeivel ismerkedtek. — Hogyan tellek a hétköznapok a majorban? — Tanultunk és dolgoztunk. Az egyik héten délelőtt, a másikon délután volt elméleti oktatás. Műveltük — szövetkezeti rendszerben — a gazdaság földjét, gondoztuk az állatokat, állandóan kísérletezgetve, gépeket, a lehető legkorszerűbb eljárásokat, módszereket alkalmazva. Oktatóink neves szakemberekből, illetve — főként falukutató — írókból, szociológusokból, más tudományág művelőiből álltak. Eljárt hozzánk Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József, Balogh Edgár. Kardos László — hogy csak a legismertebbeket említsem. És persze a Győrffy- kollégisták, köztük a felejthetetlen Sipos Gyula. Nemcsak lelkes, magukkal raga- dóan közvetlen előadók, vita vezetők voltak, akik haladó, gyakran forradalmi eszmékkel ismertettek meg bennünket — jó barátokként is foglalkoztak velünk. Különösen az egyetemisták kozott. Nyilván már sok mindent lathatott, amióta sorban állt. Csak megköszörüite a torkát, méltóságteljesen megigazította a bajuszát, és eltűnt a folyosón. A következő, a rengő hajú, óriási dón Pytha már ha.iadonfőtt állt. — Don Pytha . .. dón Pytha ... — mormogta a hivatalnok. s ujját végighúzta a lajstromon. — Tejesek utcája kettő? — ötszáznégyes szám. Tibak testvér. Tibak testvér újra letörölte a verejtékét, s újra felállt. — ötszáznégyes szám. Don Pytha, Tejesek utcája kettő alatti lakos, semmiben sem találtatott vétkesnek őeminenciája előtt, következésképp tiszta. — Don Pytha — szólt a hivatalnok —, vegye át a megtisztulás jelvényét. — Lehajolt, a karosszék mellett álló ládából vas karperecét vett elő. és átnyújtotta a nemes P.vthának. — Bal karon viselendő, a Rend harcosainak első felszólítására felmutatandó. Kérem a következőt . .. Don Pytha torokhangot hallatott. és a karperecét nézegetve eltávozott. A hivatalnok már a következő nevet mormolta. Rumata végigtekintett a soron. Sok ismerős arcot látott. 27. Rumata megvárta, amíg a következő elindult a folyosón, odafurakodott az asztalhoz, s tenyerét fesztelenül rátétté a hivatalnok előtt fekvő iratokra. — Bocsánatot kérek — szólt. — A Budah doktor szabadon bocsátásáról szóló Parancsra van szükségem. Don Rumata vagyok. A hivatalnok fel sem emelte a fejét. — Don Kumarta... ekm maradtak kint nálunk gyakran, és ilyenkor éjszakába nyúló beszélgetéseken vitattuk a jövőt. Mindenekelőtt ..osztottuk” a nagybirtokokat. Ez egyébként központi témánk volt, a ..gyakorlatokat” mindenki konkrét körülmények között, azaz saját faluja birtokviszonyait figyelembe véve végezte. A györffysták gyakran meg- , hívtak bennünket a kollégiumukba, mentünk velük moziba, színházba, baráti beszélgetésekre. Ott voltunk az 1943-as március 15-i néma tüntetésen is a Petöíi- szobornál. Velük és egymás között falusi gyerekeknek különösen szokatlan közösségi szellem, kapcsolat alakult ki. .— A Györffy-kollégiumot önkormányzati szervei irányították. A népfőiskolán mennyiben követték e példát? — Mi is magúnk intéztük belső dolgainkat. Volt például titkárunk, jegyzőnk és társadalmi bíróságunk. — Apja megbékélt-e? — Elutazásom után néhány héttel mar kerestetett Pesten. Nyáron pedig meglátogatott a nevezetes szárszói, augusztusi írókonferencián, és velem együtt hallgatta az izgalmas vitákat. — Meddig tartott a tanév? — 1944 végén vizsgáztunk, egy kicsit előbb a tervezettnél, tekintettel a veszélyessé vált helyzetre. Amint ismeretes, áprilisban meg is szüntették a Győrffy-kollé- gium autonómiáját, igazgatónkat. katonának hívták be. Én is nemsokára beöltöztem. Amerikai fogságban kötöttem ki, ahonnan negyvenhatban kerültem haza. Egy ideig apja birtokán dolgozott. Hamar kapcsolatot talált egykori társaival, tanáraival. Hívták a fővárosba, szükség lenne rá, de a családalapítás jtt- bon marasztalta. Amikor pedig a közeli Martonpusz- tán állami gazdaság alakult, elővette oklevelét, és agroRumnta — dünnyögte, és Rumata kezét félrelökve, végighúzta körmét a listán. — Mit művelsz, vén tintanyaló? — kérdezte Rumata. — Nekem a szabadon bocsátási parancsra van szükségem ! — Don Rumata.. dón Rumata ... — Lehetetlen volt megállítani- ezt a gépembert. — Kazánkovácsok . utcája nyolc. Tizenhatos szám, Tibak testvér. Rumata érezte, hogy háta mögött mindenki visszafojtotta a lélegzetét. De őt is kellemetlen érzés fogta el. A verejtékező Tibak testvér felállt* — Tizenhatos szám, dón Rumata, Kazánkovácsok utcája nyolc alatti lakos, a Renddel szembeni különleges érdemeiért őeminenciája külön elismerésére méltatik, és szíveskedjék átvenni a Budah doktor szabadon bocsá. tásáról szóló parancsot, akivel saját belátása szerint cselekedhet — lásd: hatos — tizenhetes — tizenegyes lan. A hivatalnok nyomban ki- húzta ezt a lapot a. lajstromok alól, és átnyújtotta Ru- matának. — A sárga ajtón át az első emeletre, hatos ajtó, egyenesen a folyosón jobbra, maid balra — közölte. — Kérem a következőt. .. Rumata megnézte a lapot. Nem a Budah doktor szabadon bocsátására vonatkozó parancs volt, hanem erre kaphatott belépési engedel.vt a kancellária ötödik, különleges ügyosztályára, ahol a titkos ügyek titkárságának szóló utasítást kellett átvennie. — Mit adtál nekem, tök- filkó? — kérdezte Rumata. — Hol a parancs ? — A sárga ajtón át az első emeletre, hatos ajtó, egyenesen a folyosón jobbra, majd balra — ismételte a hivatalnok. oly latjuk.) nómusnak jelentkezett. Itt dolgozott addig, amíg a párt tsz-t szervezni küldte. Sokat győzködött — egyebek között — a csákányiakkal is, akiknek aztán nagy lett a meglepetésük, hogy rövidesen íőmezőgazdászként köszönthették tsz-ükben. Kemény évek voltak, külön cikket érdemelne az itt töltött tíz esztendő. Hiszen beosztásához már nem volt elegendő az erzsébeti útra- való. Meg is ragadta az alkalmat, és 1960-bán az elsők közölt iratkozott be a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára. Négy , év múlva technikusi oklevelet szerzett Kaposváron. Egészsége azonban megromlott, és az átszervezés következtében megnövekedett feladatokat nem tudta vállalni. Visszatért szülőfalujába. Ma is itt dolgozik a tsz-ben, rendészként. Két vaskos kötetet mutat, a „fényes szellők” dokumentumgyűjteményét, benne az ő adataival is. És egy féltve őrzött, 1943-as kiadású, dedikált könyvet, a korán elhunyt, szobrász és agrár- szakember Somogyi Imre a Kertmagyarország felé című müvét. Egykori rendezvények emlékeit őrző kopott fényképeket vesz elő, találkozóra hivő leveleket hajdani társaitól — ha lehet, nem hiányzik az összejövetelekről — és gyászkeretes értesítéseket ... Kuti László nem volt kiemelkedő személyisége a baloldali értelmiségi és diákmozgalmaknak. Csupán tanúja, közvetlen tapasztalója azoknak a tisztes emberi és politikai törekvéseknek, melyek a haladó magyar értelmiség egy csoportját vezérelték társadalomalakító tevékenységükben. A velük kialakított, gondolkodást formáló, utat mutató kapcsolat azonban máig is ható értékként munkál életében. Faál László Jovore, március —28. Kozott — ezúttal másodízben — megrendezik a budapesti tavaszi fesztivált — jelentette be a szerdán megtartott sajtótájékoztatón Kállay Oszkár, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetö.ie. Az első fesztivál igen ió eredménnyel zárult, a kísérlet a hazai érdeklődők és a külföldi vendégek körében egyaránt sikert aratott. Különösen értékes kezdeményeNyolc megyei ipari szövetkezet részvételével nyílt kiállítás tegnap délelőtt Kaposváron a KlSZÖV-szék- házban. Az Alkotó ifjúság- . pályázattal egyidoben a résztvevő szövetkezetek Hol- guzomak munkaiból szabadOlvasóink érdeme, hogy néhány évvel ezelőtt — kérésükre és felszólításukra — riportsorozatot .kezdtünk a Somogyi Néplap hasábjain. A kéthetenként, vasárnapi számainkban megjelenő Somogyi tájak, emberek című riportjaink — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — népszerűségnek örvendenek, s már országos hírük van. Írók és költők, muzsikusok, politikusok, képzőművészek és tudósok, nyugdíjas patrióták. nemzetiségiek és üzemi közösségek arcképét, munkásságát rajzoltuk meg. Azokét, akik Somogybán élnek vagy elszármazottak, de a „köldökzsinór” elsza- kíthatatlanul e vidékhez és lakóihoz kapcsolja őket. Tájakat mutatunk be, egy-egy falunak és lakóinak ■ életét, mindezt azzal a szándékkal, hogy fölismerve szűkebb hazánk émberi és természeti értékeit, még jobban kötődjünk hozzá, odaadóbban tevékenykedjünk felemelkedéséért idehaza és a távolabbi országrészekből is. Az elmúlt néhány évben — magunk is meglepődtünk a számvetés alkalmával — 94 egész oldalas, képes riport jelent meg sorozatunkban. S ahogy haladunk előre, egyre több és több kincsre bukkanunk. Ez is arra indított bennünket, hogy időnként személyes találkozási alkalmat is teremtsünk riportjaink szereplőivel. Két évvel ezelőtt rendeztük meg az első ilyen randevút. Most újra elhatároztuk a megyei könyvtárral közösen, hogy a Magyar Sajtó Napja alkalmából — bár technikai okból egy hetet késve — december 14-én, hétfőn este zésnek bizonyult a magyar kultúra és nemzeti hagyomány értékeinek bemutatása, s ez a jellemző a jövő tavaszi programsorozatra is. 1982-ben a fesztivál zenei eseményeit a Kodály-cente- nárium jegyében rendezik. A fesztivál ideje alatt jó- néhány egyéb eseményre is sor kerül. Összesen 28 helyszínein 88 előadással várják a hazai és külföldi érdeklődőket. idő- és hoWrfpáJyázat is megtekinthető. Az immár ötödik alkalommal megrendezett bemutatóra az idén ; szokásosnál kevesebb műnk. érkezett, de nem kevés köztük a ‘szxnaKtffcüa&,. s*ep terhét órakor „Somogyi táltik, emberek”-estet rendezünk a könyvtár előadótermében. Olvasóinkat várja a könyvtár és az újság, hisszük, hogy kellemes élményben lesz részük. . Az idei találkozón is alkalmuk lesz megismerni, közvetlen közelről is hallani néhány hazánkfiát (és lányát). Vendégünk lesz Takács Tamara operaénekes, Együd Árpád néprajzkutató és adatközlője (nótafája), g berzeneei Sánta Vend élné, a közkedvelt Mari néni, a népművészet mestere. Találkozni fogunk Kerék Imre költővel, akinek verseiből műsorvezetőnk, ár. Albert Áron ad elő. Megszólaltatjuk dr. Kanyar József kandidátust, a Megyei Levéltár igazgatóját, aki oly szép gondolatokat mondott el legutóbb a Népfront kongresszusán a haza, a szülőföld szeretetéről. És sen*- jniképp sem maradhatott volna ki színes programunkból a sorozatban nemrég bemutatott, nagy hírű Vikár kórus, karnagyával, Zákány Zsolttal az élen. Az olvasó nagyon jól tudja, milyen hallatlanul sokat teszitek hosszú évek óta megyénk hírnevének öregbítéséért És lesz még egy szereplőnk : Kardos Kálmán, a zeneiskola művésztanára, *ki Takács Tamara oldalán mutatja meg képességeit A könyvtár nagytermében ezúttal is rendezünk kiállítást azokból a képzőművészeti alkotásokból, amelyeknek szerzői ugyancsak szerepeltek sorozatunkban, s műveiken vagy a somogyi tájak vagy riportalanyaink ötlenek a szemünkbe. Ezenkívül fotókiállításunk anyagából is visszaidézhetik a jelenlévők egy-egy íeásw*- kat. Nagy izgalommal készülünk erre a december 14-i eseményre. Igyekszünk meg többször is fölhívni rá olvasóink figyelmét. Mar most eláruljuk, hogy a jegyekhez a könyvtár olvasószolgálatánál lehet hozzájutni. / A sajtónap alkalmából léhát tisztelettel és szeretettel várja olvasóit a megyei könyvtár és a Somogyi Néplap a Somogyi tájak, emberek című estre. mek. Latható többek kozott a boglárlellei szövetkezet műanyagból készített horgászladikja, a nagybajomaík ülőgarnitúrái, amelyek iránt már a nyugati országokban is nagy az érdeklődés. Elhozták legszebb, a sorozat- gyártásba is beilleszthető termékeiket a Kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet fiataljai; De megnézhetjük a csurgói, a barcsi és a siófoki szövetkezetek termékeit is. Arról is meggyőződhetünk, hogy a szövetkezetek' tagjai otthon, hobbiként milyen hasznosan töltik idejüket. Különösen tetszettek Bayer József bőrrel bevont használati tárgyai: a tükörkeret és az üvegtartó. A szövetkezeti * mozgalom lehetőségeit, a tagok alkotóerejét tanúsító bemutatót tegnap délelőtt tíz órákor Róka Ferenc, a somogyvári építőipari szövetkezet es egyben a megyei szövetkezeti bizottság elnöke nyitotta meg. A kiállítás december 9-ig várja a látoga- ókat. Te» méflrbefti utatás és hobblklállítás Barátságtermő esztendő Budapesti tavaszi fesztivál
