Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Segély Lengyelországnak A Vöröskereszt Társaságok Ligaja felhívással fordult a nemzeti társaságokhoz, hogy nyújtsanak támogatást a len­gyel testvérszervezetnek em­berbarát! tevékenysége ki­fejtéséhez, amit a lakosság leginkább rászoruló rétegei érdekében folytat. A Magyar Vöröskereszt a felhíváshoz csatlakozva ta­karókból, különböző ruhane­műkből és élelmiszerekből álló segélyküldeményt indít útnak a napokban Varsóba, hogy hozzájáruljon ahhoz az akcióhoz, amelyet a Len­gyel Vöröskereszt az idősek és gyermekek megsegítésére szervez. Több magyar állampolgár jelezte azt a szándékát, hogy szívesen részt vállalna a len­gyel lakosság legjobban rá­\ szoruló rétegeinek megsegí­tésében. A Magyar Vöröske7 reszt ezt a kezdeményezést felkarolva segélyakciót indít és a lakosság, illetve a kolí- lektívák e célra felajánlott adományait a Lengyel Vö­röskereszt által legfontosabb­nak ítélt segélyküldemények formájában juttatja el Len­gyelországba. Az adományokat a Magyar- Vöröskereszt országos veze­tősége elnevezésű 232-90 171- ,8146. számú csekkszámlára lehet befizetni. * * * Ülést tartott Varsóban a Lengyel—Szovjet Baráti Tár­saság elnöksége. Az elnökség támogatásáról biztosította a nemzeti megmentés katonai tanácsának intézkedéseit. Ezek az intézkedések — mint a tanácskozáson megállapí­tották — elhárították a pol­gárháború1 veszélyét, megfé­kezték a Szolidaritás veze­tőségében és néhány illegá­lis szervezetében tömörülő ellenforradalmi erők tevé­kenységét, valamint, lehető­séget biztosítottak arra. hogy folytatódjon a szocialista megújulás folyamata. Az elnökség elismerését fejezte ki a szervezet akti- íVistáinak. akik a lengyelor­szági politikai harc során, nehéz körülmények közt is szembeszálltak a szovjetel- lenes és szocialistaellenes te­vékenységgel. A társaság el­nöksége köszönetét mondott a Szovjetuniónak és a többi testvéri szocialista ország­nak a Lengyelországnak nyújtott erkölcsi-politikai tá­mogatásért, s az anyagi se­gítség fokozásáért: az élel­miszer- és gyógyszer-szállít­mányokért, valamint a gyer­mekeknek küldött ajándéko­kért. ÁRVERÉS A rock and roll kor­szak nagy egyéniségei­nek, de főként a Beatles egvüttes tagjainak holmiját árverezték kedden a nagv- múltú londoni Sotheb.y cég csarnokában. őszülő hajú elegáns gyűj­tök és a tüskés frizurájú ,,punk’’-ok egyaránt megró-, hanták az árverési csarno­kot, így a zsúfolt terem mel­lett eg.v másikat is meg kel­lett nyitni, ahöl a vásárlók zárt láncú televízión követ­hették az árverés eseménye­it. az amerikai érdeklődők­nek pedig élő telefonvonalak álltak rendelkezésükre. A nagy együttes rajongói például 17 000 dollárt adtak Paul McCartney gyermekko­ri zongorájáért, John Lennon tollal, rajzolt önarcképéért 15 000 dollárt fizettek, és kö­zel 6000 dollárt hozott Geor­ge Harrison 12-húros gitár- I ja' A Dozier-ügy ,,Csirkéket a rókára” James Watt prédikál és gyógyít Továbbra Is a legnagyobb bizonytalanság veszi körül a Dozier-ügyet. A december 17-én, veronai lakásáról el­rabolt James Lee Dozier amerikai tábornok sorsáról í.'5.ak új információt nem tar­talmazó. zavaros üzenetek, értesülések látnak napvilá­■ * got. Ezek közé tartozott az a kedd délutáni bejrúti te- ,1 lefonközlés is, amely már a 1 tábornok halálhírét tartal- I mazta. Ezt egyébként Wa­shingtonban már kedden es­) te- teljes egészében valótlan­nak minősítették. Miközben Észak-OIaszor- * szagban nagy apparátussal kutatnak a terroristák, II­S’ letve a rejtekhely után — egyes területeken minden mogányosan álló házat át­vizsgálnak —, tovább tart a vita a felelősség kérdésé­ben. Az olasz hatóságok mereven elzárkóznak attól, hogy .Dozier biztonságának elhanyagolásáért egyoldalú­an vállalják a felelősséget, és arra hivatkoznak, hogy NATO-tábornokról lévén szó, az ügy tisztázása a brüsszeli központra tartozik. Vita folyik akörül is, va­jon miért nem készültek fel a terrorizmust üldöző szervek a Vörös Brigádok ál­lítólag bejelentett, NATO- ellenes akcióira. Ezekben a napokban több lap is hivat­kozik olyan röpcédulákra, amelyeken a terroristák je­lezték ilyen szándékukat. Megmenekült Megmentése előtt nyolc napot és nyolc órát töltött a romok alá temetve Mohammad Hobasz Flajeh, aki kony­hai kisegítőként dolgozott Irak bejrúti nagykövetségén. Az épületet december 15-én rombolta ic egy nagyerejű rob­banószerkezet. A merényletet, mint már jelentettük, egy iraki ellenzéki csoport vállalta magára. Feltételezések szerint további húsz ember lehet még a romok alatt, köztük Abdel Rázzák I.afteh nagykövet. Vasárnaponként James Watt a szentekhez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Ál­lamok Wyoming államában saját hívőcsoportja van. Egy­kori tanítója állítja, hogy „különleges kapcsolatban áll az istennel”. S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy pró­féta, hanem betegeket Is gyógyít. Kétezer kilométerrel arrébb, az amerikai főváros­ban viszont egészen másként vélekednek erről az ember­ről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem do­hányzik, nincsenek káros szenvedélyei. Udall Peterson egykori de- lawari kormányzó: „Ördö­gi ...” képviselő: „Egy ka­tasztrófa”. Túrni dge, egy nagy kör­nyezetvédő egyesület elnöke: „Vészes ...” James Watt ugyanis, ami­kor éppen nem „istien szol­gája”, belügyminiszterként működik Reagan kormányá­ban. Ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, Nyugat-Európa Tizenegymillió munkanélküli Nyugat-Euró pában jelen­leg tizenegymillió munka­nélkülit tartanak számon, s az előzetes becslések 1985- re tizenötmillió álláskeresőt jósolnak az itteni országok­ban Csak az Európai Gaz­dasági Közösség tíz tagálla­mában a tél küszöbén, több mint kilencmillió a munka- nélküliek száma. A gondokat fokozza, hogy az állástalamság időtartama is hosszabbodik, a munkake­resők 50 százalékának több mint hat hónapja, 25 száza­lékuknak pedig már leg­alább egy éve nincs munká­ja. Az NSZK-ban is, ahol a munkanélküliség néhány éve még elképzelhetetlen, volt, októberben 1,3 milliót tartottak nyilván, és Graf Lambsdorff gazdasági mi­niszter szerint ez a szám január—februárra kétmil­lióra is emelkedhet. Különöse»» a fiatalokét érinti súlyosan a munkanél­küliség. A francia munka- nélküliek 40 százaléka 26 éven aluli, az olaszoknál 60 százalék a fiatal. Esther Boylam, a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal képvise­lője mondta: „A fiatalok legtöbbje nem ismeri a vál­ság okait, s így saját bal­sorsáért, azért, hogy nem ta­lál munkát, önmagát teszi felelőssé”. A fiatalok mun­kanélkülisége, elkeseredett­sége olyan kitörésekre ve­zet. mint az emlékezetes nyári angliai zavargások. amelyek súlyos gondokat okoztak a londoni kormány­nak. A munkanélküli segélyek csak ideig-óráig és az egyes országokban különböző mértékben ellensúlyozzák a kereset kiesését. -Nagy- Britanniában például 25 százalékkal kisebb a segély, mint az NSZK-ban és Belgi­umban, ám Thatcher asz-1 szörny kormánya még ezt is csökkenteni kívánja. A munkanélküliség egyre növekvő politikai gondot jelent az érintett országok­ban. Az emberek a kor­mányokat teszik felelőssé a növekvő bajokért. Ezt mu­tatja a munkanélküliség ál­tal legjobban sújtott Belgi­um példája (a keresőképes lakosság 12,8 százalékának nincs munkája), ahol szinte állandósult a kormányvál­ság. Súlyosbítja a helyzetet a gazdasági-válság. Ny ügat- .Európában 1976 óta csak a textiliparban 8,8 millió mun­kahelyet kellett felszámolni. A gépiparban 2,5 millióval, a jármű- és hajóiparban 6,3 millióval, a fémiparban - 8,2 millióval csökkent a foglal­koztatottak száma. Az autó­iparban minden ötödik munkahely forog veszélyben. A nyugati közgazdászok a válságot és az ezzel előállott munkanélküliséget a többi között a következő okokkal magyarázzák: 1. A kétszer, 1973-ban és 1979-ben bekövetkezett olaj- árrobbanás és energiaválság, amely aránytalanul megdrá­Egyre nőnek a snmk a munkaközvetítő hivatalok elölt. Ké­pünk a dortmundi (NSZK) munkaközvetítő -'váróhelyiségé­ben készült. Itt havonta íöb* mint négyezerrel nő a mun­kai keresők tábora. & ,^'úékááá. ééáéé i mmmm tiiri ÁkkéÁ IkkkkÁ it-é.k.-Ld iiin ffffr tttTt ttttt ttttt Itttt ttttt ■ -mm m, mhm» uia fiixi tlllf iiltA tTTIt Tffff MS mmmí« vim* m\ zm urn. ft iff „ii-jss ÍJfyTSCHUXO tm luxíiiieuss I.3M :>i »> iMÍ Munkanélküliség a nyugat-európai országokban 1981. szep­temberében abszolút számokban és keresőképes lakosság százalékában. gitötta a termelést és nagy­arányú struktúra-váltást tett szükségessé. 2. A bérfeszültség a fej­lett tőkés és a fejlődő álla­mok között. Az alacsony munkabér számos tőkést ar­ra késztetett, hogy vállala­tát azokba az országokba hejyezze át, ahol olcsóbb a munkaerő. 3. A fokozódó protekcio­nizmus,-amely útját állja a világkereskedelem fejlődé­sének. 4. A devizaárfolyamok szabaddátétele, az átváltási árfolyamok ingadozása bi­zonytalanná tette az export­üzleteket. 5 Az infláció növeli a vál­lalkozások bizonytalanságát és befolyásolja a beruházási tevékenységet, Ugyanígy hatnak a magas kamatok. mert nehezítik a hitelfelvé­teleket. 6. A 60-as évek demográ­fiai robbanása a 80-as évek­ben hat. A statisztikusok szerint az elkövetkező idő­szakban csak a Közös Piac országaiban évente 5—800 ezer új munkaerő elhelyezé­séről kéne gondoskodni. A Közös Piac kormányai­nak célja: 1985-re átlagosan három százalékra csökkente­ni a munkanélküliséget, kivi­hetetlennek látszik. Ehhez ugyanis a gazdaságok évi hét százalékos növekedése lenne szükséges, miközben 1981-ben az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Fran­ciaországban és Olaszor­szágban mindössze 0,5 szá­zalékos volt a gazdasági nö­vekedés, s a kilátások jö­vőre sem jobbak. G. I. amelyek az Egyesült Álla­mok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az ösz- szes indián rezervátumért, s valamennyi természetvédel­mi körzetért. így aztán leg­alábbis meglepőnek tűnhet, hogy a washingtoni kabinet­ben senki nem gyűjtött ösz- sze annyi ellenfelet éppen a környezetvédők népes tábo­rából, mint ő. Persze az Ame­rikában is aktív környezet- védők amúgy sem vártak so­kat egy olyan kormánytól, amely fő feladatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakossá­gának túlnyomó többsége tá­mogat” — foglalta össze a San Francisco-i „zöldek” ve­zére. Watt 1981. januárjában „villámháború” meghirdeté­sével foglalta el hivatalát. Először is a Carter-kormány- zat legtöbb vezető hivatalno­kát kihajította a minisztéri­umból és a hozzá tartozó hi­vatalokból, aztán megvonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegőszennyezést büntető rendelkezéseken jelentéke­nyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szint­jét szabályozták, érvényen kí­vül helyezte azokat a rend­szabályokat, amelyek a kör­nyezet védelmére kötelezték a szénbányászatot, stb. Mind­ez természetesen nagy örö­met szerez az ipari vállalko­zóknak: nem kell olyan ösz- szegeket fordítaniuk a .kör­nyezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tud­nak felsorolni azokra a ká­rokra, amelyeket Watt mű­ködése okozott. A szigorú környezetvédel­mi szabályok lazítása, vagy egyenesen eltörlése Watt el­lenfelei (sőt. elfogultnak ép­pen nem nevezhető európai sajtóorgánumok, mint pél­dául a nyugatnémet Stern magazin) szerint nagyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagy- vállalatainak kedvez. Nem véletlenül. A keménykezű belügyminiszter hosszú ide­je kiváló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mint az Amoco, a Gulf vagy a Phil­lips Petroleum. Hogy aztán éppen az efaj- ta nagy cégeknek van a leg­több hasznuk a környezetvé­delmi rendelkezések lazításá­ból? Hogy például Watt leg­első intézkedései nyomán le­het ismét olajat vagy föld­gázt keresni a természetvé­delmi körzetekben, vagy a nagy kaliforniai strandok kö­zelében? Mindez akár vélet­len is lehet. Bár a megátal- kodottan gyanakvó amerikai környezetvédők nem hisznek ilyen véletlenekben. Ahogy mondják: „Ez olyan, mintha a csirkék őrzését a rókára bíznák K, A. Zavaros üzenetek

Next

/
Thumbnails
Contents