Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Kutatás a gyahorlalert Megalakult az ország első tudományos, termelési egyesülése Állattenyésztési kutatási-fejlesztési-termelési egyesülés alakult tegnap Kaposváron a mezőgazdasági főiskolán. Magyarország első ilyen jellegű együttműködését huszonegy alapító tag írta alá. — A mai napra, az új szervezet alakuló ülésére, reméljük, piros betűs napként gondolunk majd vissza. Nem garantálja ezt számunkra senki; a jelenlevők akaratától, szakmai szeretetétől függ, .íogy a hazánkban újszerű kezdeményezés milyen eredményeket hoz — ezekkel a szavakkal kezdte a tegnapi tanácskozást dr. Guba Sán- or, a főiskola főigazgatója. A jelentős eseményen részt vett dr. Hégel József, a MÉM főosztályvezetője, dr.t, Jener Zoltán, a megyei .rtbizottság osztályvezető- ' és dr. Győri József, a ,:gyei tanács osztályvezetőA Központi Bizottság tu- 'mánypolitikai határozata, andeletek sora igyekszik : 1 segíteni, hogy a tudomá- os munka minél közvetlenül, hatékonyan szolgálja ermelési célok teljesítését. vezette a Kaposvári Me- jazdasági Főiskolát, ami- r mintegy két és fél évvel alőtt kezdeményezte egy ' van egyesülés létrehozását nelyben a kutatás, a fej- yztés, a termelés, az értesítés közös érdekeltség lapján egységesen szolgálja i több és jobb minőségű termékek gazdaságos előállítást. A teljességre törekvés miatt kapcsolódnak be az együttműködésbe országos kutatóintézetek, különböző' Ulattenyésztésí termelési endszerek és ezek bemuta- -ó üzemei, a feldolgozóipar, 'alamint a tervező, bel- és külföldi forgalmazó, gyártó vállalatok. Ahogy az előkészítő bizottság elnöke dr. Tamás Károly főigazgatóhelyettes elmondta, az egyesülés fő célja az elmélet és a gyakorlat egységének megteFél szobából két és félbe Metsző szél fújt a Búzavirág utca végén, ahol a Kinizsi-lakótelep „beleszalad” a senki földjébe. Az utolsó házakat nemrég még épülőfélben láttyk, s néhány hete, amikor az ablakok mögé fölkerültek a sötétítő függönyök, már mindenki tud- :a: hamarosan költözés lesz. S lett is. A csontig haté hidegből négy emelet megmászása után már kissé kiemeleged- /e érkezünk meg Pál And- ásék ajtajához. A negyediken még egyik lakás bejáratán sincs névtábla, ebből s sejthetjük: nemrég kötöztek új otthonba, akik itt .aknak. Csöngetés helyett kopognunk kell, s az ajtót nyitó asszony rögtön azzal fogad: — Sajnos, ma nincs villany. Tegnap víz nem volt.. Talán holnap a gázszolgáltatás szünetel. Azután hamar szertefoszlik a zsörtölődés. A kétéves Melinda gondoskodik a derűs hangulatról. Egy kicsit sem elfogódott, nyugodtan konstatálja, hogy „bácik jöttek” és leülnek, szabad velük „beszéégetni” ... Pál András a Közúti Építő Vállalat villanyszerelője, a „ház ura”, családjával alig pár napja „nagyot lépett”. Toponárról, szülei házából, ahol egy fél szoba volt a birodalmuk, két és fél szabás lakásba költözött. Sok kommentár ehhez ez örömhöz nem kell. Még akkor sem, ha hozzávesszük, hogy a határidő szerint már a nyáron költözniük kellett volna. A kislány ugyan még néha emlegeti: — Menjünk, haza, én nem remtése, új kutatási, fejlesztési eredmények létrehozása és ezek gyors elterjesztése a gyakorlatban. Ez a szervezeti forma, biztosítékot ad arra, hogy a tudomány művelői a gyakorlatot foglalkoztató témákon dolgozzanak, és munkájukat — a kialakított érdekeltségi rendszer alapján — a gyakorlat minősíti. Ahogy dr. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője mondta: mindenképpen öröm, hogy ezzel a kezdeményezéssel élt a főiskola — amely maga is az egyesülés egyik tagja — és a javaslat mind a főhatóságoknál, mind az üzemek részéről kedvező visszhangra talált. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében mesz- szemenő támogatásról biztosította az első és a maga nemében egyedülálló egyesülést. Dr. Hégel József, a MÉM főosztályvezetője úgy értékelte, hogy egy évtizedes erőfeszítés gyümölcse érett be az egyesülés megalakulásával és minden remény jmegvan arra, hogy más ágazatokban is követik a példát. Az alapító okirat aláírása után az egyesülés tagjai megválasztották a tisztségviselőket, a kilenc tagú igazgató tanácsot — elnöke dr. Tamás Károly lett —, az ágazati fejlesztési bizottságokat és a felügyelő bizottságot. Az egyesülés igazgatója egyhangú szavazattal dr. Matos Lőrinc. A szervezet új tisztségviselőinek feladata. hogy véglegesítsék a szervezeti és működési szabályzattervezetet, melyet majd a január második felében sorra kerülő ünnepi alakuló ülésen hagynak jóvá. Látogatóban Páléknál itt lakom! Hol a kutya meg a cica ? De azért mindhárman otthonosan mozognak már új fészkükben. S mi más kerüljön ilyenkor szóba, mint a költözés: — A munkatársak segítettek bepakolni az új bútort. Nem szakadtunk meg a röhögéstől, amíg a negyedikre fölcipeltük, de hát ez vele jár. Egyelőre csak az egyik szobába jutott berendezés, meg a kisszobát tettük lakályossá a gyereknek. De annyi elég is volt a cipeke- désből meg a pénzköltésből első nekifutásra. A feleség hozzá tettet — Nem is baj, hogy üres ez a szoba. Lehet, hogy oda kerül majd a karácsonyfa, aztán a gyerek könnyen körülugrálhatja. S addig legalább marad egy kis tér a régi udvar helyett. Ott csak fél szoba volt, ám a kertet még sokáig sajnálni fogjuk. — Amit eddig megcsináltak, gyorsan sikerült összehozni. A keveset igen szépen elrendezték. — Villanyszerelő vagyok, de egyébhez is -értek, így sok dolgot hamar meg tudtam csinálni. És még marad az estékre a szabadnapokra egy sor bütykölni való — vette vissza a szót a férj. Megtudjuk: az előszoba következik, azt kell széppé tenni, hogy jó legyen belépni a lakásba. Tapétázás, elö- szobafal. . . Lesz mindenre idő bőven, egy lakást két— három év alatt „lakik be ’ az ember. S jó az ezermester a háznál, mert az új otthon sok pénzt elvisz: — Ez munkáslakás. Tíz éve. vagyok a KÉV-nél, és még tíz évet aláírtam, így DicrV:ük j a mestert A világhírű amerikai hegedűművész, Isaac Stern mondta egyszer: „A hegedű is testrészünk lesz, a harmadik kezünk.” A művészek pontosabban kifejezik magukat — a munkások jobban átélik ugyanezt. Aki jól megfigyelte az esztergályost, a mozdonyvezetőt, a fonónőt, a gépírót, a fűrésszel, légkalapáccsal dolgozó munkást, észrevehette: szinte egybenő a géppel, a szerszámmal. Amikor egy-egy pillanatba megpihen, nagy gonddal tisztogatja, olykor meg is simogatja. Bármilyen furcsának tetszik, még beszélgetnek is egymással. A munkás akkor is odafigyel fél szemmel, fél füllel, ha távolabb megy a marógéptől. Hangja tökéletesen eligazítja, mikor kell ismét melléállni s igazítani rajta. Üzemi találkozásaim alkalmával sokszor megkérdeztem — hol fonónőtől, hol présen dolgozótól —, nem elviselhetetlen-e a zaj. Megfigyeltem, hogy mindig tiltakoztak. Volt ebben valami olyan is, hogy elnézik a társuk hibáját. Megvédtek a gépüket az idegen okvetet- lenkedésétől. Ami nekem vagy bárki j másnak zakatolás, süvítés. nekik pontos jelzés is. Egy csurgói gatteros így oktatott ki: — Ez a gép is válogatós ám ... Jobban szereti a fenyőfát. Vidámabban megy benne a fűrész, mint a cserfában. Aztán meg ércesen suhog, nem oJyan tompán. Több szakitól hallottam, hogy szebb munkát végezhetnek, ha rendesen ápolják a gépet. Ha valaki egy gépen dolgozik, akkor úgy ismeri, akár a családját. Tudja, mi a baja, mije fáj. A belefeledkezés perceiben a munkás megjegyzéseket tesz. Hol dicséri, hol szidja a gépet. Nagyon szépen leírta ezt Tar Sándor Éjszakai műszak című novellájában. A présgépen dolgozó agglegény beszélget a géppel. „Ez lehetett volna nagyobb is”, „nagyon jól tudod. mekkorát kell ütni”. A gép higgadtan tűri a neki szánt megjegyzéseket, régóta ismerik egymást. Különösen nagy dolog egy új gép Összeszerelése. Szinte rituális tevékenység köríti. Három szakmunkás megfogadta, hogy szakállt növeszt, s csak akkor vágatja le, ha sikerült az új gépet összerakni, beszabályozni, majd pedig üzemképesen átadni. Reggelenként a munkások csak rájuk néztek, s azonnal látták, még mindig dolgoznak az összeszerelésen. Nagy volt az ováció, amikor végre csupasz állal nyitottak be az üzemcsarnok nagy vasajtaján. Amilyen öröm az összeszerelés, olyan bánat az ellenkezője. A textilművek fő- szerelője említette: majdnem sírt, amikor szét kellett verni nagykalapáccsal a régi gépeket. — Hogy tegyem, főnök ... Én szereltem föl őket. A kezem munkáján kívül az ifjúságom is benne van. Boszorkányos ügyesség is kifejlődik a régi munkásokban. Mindig megcsodálom a húskombinát vágó- hídján a henteseket, amikor pillanatok alatt kettéhasítják a disznókat a gépfűrésszel. Virtuóz módon irányítják a szerszámot, meg az őket emelő és süly- lyesztő berendezést. Minden kijön a kezéből, mondják az ipari ezermesterekről. Valóban nagy a szerepe a kéznek a munkájutottunk otthonhoz. Könnyű szívvel kötöttem meg a szerződést: nem vagyok vándor- lós fajtí. Jó ott dolgozni. No, meg 58 ezer forint kölcsönt is kaptunk a vállalattól, anélkül bizony nehéz lett volna ... Nehéz. S így sem könnyű. A lakás teljes ára több mint félmillió forint. Amikor ,.ezt emlegetjük a ború egy kicsit visszatér. Részletezni fölösleges: ennyi pénzért jobb minőségű „terméket” várna az ember. Erre megint a válasz: jó az ezermester, sok építős balfogást tud helyrehozni ingyen. — A lakóteleppel miként barátkoznak? Erre a kérdésre a feleség válaszol. Gyes-en van — munkahelye a Mártírok terén levő élelmiszerbolt —, s ö hamarabb megismerte a környéket: — Láttam, hogy a kapura ki van írva: rendszeresen tartanak itt a telepen asszonytornát. Az nekem is jó lesz. Mindenki köszön, úgy, mint Toponáron. Ez kellemes meglepetés volt. Már a szomszédokat Is ismerem : szintén fiatalok, kisgyerekkel... Reméljük, sikerül itt is kellemesen élnünk. — És ebben a lakásban elfér majd a kistestvér. — El. Bár még egy kicsit vámunk kell. Sajnos, az elsővel is sok baj volt. Nehéz terhesség volt, sok veszély- ivei. De eljön majd a megjelelő idő. Melinda erre ugyan nem figyel, de mintha csak megerezte volna, egyszerre kijelenti : — A fiúkkal szeretek játszani. És még hozzáteszi; annak is örül, hogy „a báei fén- kepez”. Mi is örülünk, hogy a friss illatú, festék- es parkett- lakkszagu „fészekben” találkoztunk Pálékkal. s fényképezhettük Melindát. Sok óriási különlegességet ugyan nem tudunk elmondani róluk, de egyikünk sem vágyott ilyesmire az új lakásban. Luthár Péter (Gyertyás László fotografiká ja) sok között. A régi öregek szerint a szerszámról meg lehet ismerni az embereket. Amikor kaposvári munkások tanultak Csepelen, azonnal fölmérték, miért álltak meg az öreg mesterek a hátuk mögött. Azt figyelték, hogyan áll a szerszám, az anyag, a gép a kezükhöz. Semmit sem kérdeztek, mert ők eszerint vizsgáztattak. Amikor pedig láttál*, hogy aranykezű szaktársakat küldtek Kaposvárról a nagy hírű gyárba, mindjárt esyen- rangúként beszéltek velük. Valahogy úgy van, sokkal könnyebb eldicsékedni egy új városrésszel, kórházzal, gyárral. Pedig az is benne van az eredmények serpenyőjében, hogy a munkásoknak ma megvan az örömük. Ne feledjük, József Attila jő fél évszázaddal ezelőtt azt panaszolta fel a Bérmunkás- balladában ; „Bérünk van, nincsen örömünk.” Szépen megfogalmazta a munka jó érzését egy nyugdíjba vonuló villanyszerelő, amikor. a szakmáról faggattam. — Legszebb, ha a sötétbe borult községbe mi világosságot adhatunk. Nyugodt lélekkel mentem haza mindig, ha égett a villany. Lajos Géza A ** - rr Az osztonzo teljesítménybér A kis- és közepes sorozat- nagyságok miatt a kaposvári Mezőgép 1. számú gyárában nem célszerű a darabbér alkalmazása. A termelő munkásak alapórabére a szakmai tapasztalattól, a gyárban töltött évektől és a szakképzettségtől függ. Az aiapórabérre jön a mozgóbér, és a közvetett bérek is. A mozgóbér mértéke a teljesítménytől függ. 110 százalékig a bér egyenesen ará- nyos a teljesítménnyel. 110 1 és 120 százalék közötti teljesítésre ■ ötvenszázalékos bér fizethető, a 120 százalék fölötti teljesítésre bér már nem számolható el. Mennyire ösztönző ez a teljesítménybér? — erről kérdeztem Hantal Lászlót, aki célgépen dolgozik és Turnár Ferenc lakatos csoportvezetőt. — Ketten dolgozunk egy gépen — mondja Hantal László, aki húsz éve van a szakmában —, s ez majdnem ugyanaz^ mintha egyéni teljesítménybérben lennénk. A teljesített munkaórákat a bent töltött idő arányában osztják meg kettőnk között, s erre jön a teljesít- ményszázalék. Az elosztás megfelel a termelt érték arányának. Én keresek többet. mert a társam fiatalabb, neki tízévi gyakorlata van. Pénzben ez a különbség 6— 800 forint Havi átlagban megvan a 6100 forintom. Persze ez függ a túlórától is. A 115 százalékos teljesítményt csak ritkán lehet elérni. Az egyik munkán 95 százalékot lehet csinálni, a másikon 108-at. Az elő- gyártmány befolyásolja a munkámat. Ha nem első osztályú munkát csinálok, akkor csak 95 százalékos bért kapok, de volt olyan tőkés- munka, amelyre még adtak négy százalékot. — Sajnos, az ilyen munka elég kevés — veszi át a szót Turnár Ferenc. — Tudnánk teljesíteni az ilyen minőséget is. S akkor lehetne valóban ösztönző hatása a bérnek, ha hosszabb távon is volna ilyen munka. A csoportos teljesítménybérben elérhető teljesítmény- százalékot is meghatározza, hogy milyen ütemben kapjuk az előkészített anyagokat. Sok: múlik az emberek hozzáállásán is. Voltak akik elmentek, mert nem értettek egyet ezzel az elosztással Most huszonketten vagyunk, a legalacsonyabb órabére — 12.50 forint. — egy frissen végzett szakmunkásnak van. a legmagasabb pedig a húszévesnél régibb dolgozóknak: 23,20 forint. Fáj az érintetteknek, de néha szembe is megmondjuk, ki miért maradt ki a jutalomból... Csúz Imre gyárigazgatótól tudom, hogy a háromszáz közvetlen termelő majdnem kilenctizedé egyéni vagy csoportos teljesítménybérben dolgozik. A bérszínvonalat üzemi szintre bontották le. így az üzemvezetők szabadon gazdálkodhatnak a megtakarítással. Ösztönző eszköz került a kezükbe, s nem kell minden fillérért külön szaladgálniuk. Az alapórabérek adják a bérösszeg háromnegyedét, a fennmaradó huszonöt százalékból elég sok. elmegy a kötelező pótlékokra és a mozgóbérekre; tíz százalék körüli összeg marad a jutalmazásra. A minőségi bérezésnél három kategóriát vezettek be. A „tőkés” besorolásnál négy százalék többletbér fizethető ki. Újabb négy százalék adható, ha a munka gazdaságosnak bizonyult. Ez utólag derül ki. Az első osztályú munkáért a besorolási bér. a másodosztályúért az alapórabér kilencven százaléka jár. A munkások is, ae igazgató is azt tartja, hogy ez a fajta teljesítménybér ösztönző. Időről időre azonban gyenge pontjai lehetnek az „előgyártmányoji”, amelyek deformálódva, hibásan kerülhetnek a műhelybe. Egy elrontott munkadarabot utólag már nehéz jól megmunkálni. S nem feledkezhetünk el egy nagyon fontos dologról sem : a Mezőgép 1. számú gyárában elég nagy arányú volt a profilváltás. A gyártmányok egy- harmada új. Szokásos ezt is valamilyen módon honorálni. Hiszen a gép. a konstrukció megvásárolható, a tapasztalatot azonban csak megszerezni lehet, sokszor verejtékezve. Ajj új befogadása. rövid időn belüli alkalmazása többlet munkát követel. A többlet munkát pedig csak ösztönzéssel lehet elérni. Cs. L. /
